Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)
2002-08-07 / 182. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 7. KOMMENTÁR Fordulat, de merre? MALINÁK ISTVÁN Még a külpolitikában járatlanoknak is fel kell tűnjön: valami nagyon nincs rendjén a Közel-Keleten, hiszen miközben minden fél békés szándékot és tárgyalási készséget hangoztat, már nem hetente, hanem szinte naponta követnek el egyre vadabb, véresebb palesztin terrormerényleteket - és az izraeli válasz sem marad el. Az erőszak megállíthatatlannak tűnő ördögi körében az elmúlt napokban fel lehetett fedezni két új elemet, amelyek fordulópontot jelenthetnek, legalábbis elmozdulás következhet be a mostani szörnyű patthelyzetben. Az elmozdulás a jobbik irányba éppúgy történhet, mint a rosszabbik megoldás felé. Az egyik fordulópont: az izraeliek megölték a számtalan merényletben bűnös Sihadát, a szélsőséges Hamász katonai szárnyának vezetőjét. A módszer volt új: Izrael amerikai F- 16-ost vetett be, lézervezérlésű, tonnás bombával találta el Sihada házát. Ami fájdalmas: kilenc gyerek is meghalt. A zsidó államot azonnal mindenki elítélte. Tény, hiba történt, Izrael elismerte: rosszul mérték fel a következményeket. Még nem vüágos, a titkosszolgálati jelentésekben volt-e a hiba. És vitázni lehet azon, jobb lett volna-e kommandósakcióval likvidálni Sihadát, ha már a Palesztin Hatóság nem fogta el, amire egyébként ígérete kötelezte. A Hamász azonnal száz izraeli megölésével fenyegetőzött. És itt van a másik új elem: a jeruzsálemi egyetem elleni merényletben négy amerikai és egy francia állampolgár is meghalt. De a Hamász nem kért bocsánatot az USA-tól, Izrael a palesztinoktól igen. Úgy érzem, ezekben a „nüanszokban” is rejtőzik a lényeg. Amíg a közvetítő hatalmak nem tisztázzák a legfontosabb alapelveket és nem igazítják ezekhez a gyakorlati politikát, nem lehet megszakítani az ördögi kört, a hazudozások áradatát. Nem lehet kettős mércével mérni. A gázai gyermekáldozatokért valószínűleg fejek fognak hullani Izraelben. Viszont a Hamász fő célpontja az izraeli civü lakosság, s megfigyelhető, hogy szaporodnak a gyermekes zsidó családok elleni támadások. Ezért nem lehet egy rosszul kivitelezett katonai akció okán a kettő közé egyenlőségjelet tenni. A mostani ördögi kört Arafat indította el, leplezendő Camp David-i tragikus tévedését. Az említett új elemek értékelése el kell vezessen a felismeréshez: nem lehet partnernek tekinteni azt a szervezetet vagy személyt, amelynek vagy akinek a szemében hősi cselekedet zsidó gyerekek, védtelen polgárok legyilkolása - bármilyen hatásos is legyen az ezt célzó propaganda. Fel kellene figyelni: erre a propagandára mért csapást az ENSZ-jelentés, amely szerint Izrael nem követett el tömegmészárlást a dzseníni menekülttáborban, nem gyilkolt le félezer civilt, ahogy a palesztinok állították. Pedig Dzsenínért a világ megkövezte Izraelt - elhamarkodottan. Nos, ha ezek a felismerések nem fogalmazódnak meg nagyon gyorsan a gyakorlati politika szintjén is, akkor az elmozdulás törvényszerűen a rosszabbik irányba történik. JEGYZET Mezei történet SZÁSZI ZOLTÁN Pali bá kicsiny kertjében rend és tisztaság uralkodott. Geometriailag pontos vonalak mentén sorjázott a paprika, paradicsom, katonás rendben a krumpli, a szüva- fák mintha vigyázzállásban várták volna az érett szemek begyűjtését. Az öreg reggeltől estig kint szöszmötölt. Éjszaka viszont, rendes polgárhoz és földmíveshez ülőn degeszre tömött szalmazsákján nyújtózkodott. Egy szem koromfekete pulija vigyázott Uyenkor a portára, kertre. Pali bá rendes reggeli csoszogásába egy júniusi hétfő reggel nem ugatott bele a puli. Valahogy nagy volt a csend. Se a tyúkok nem kúráltak, se a négy liba nem sziszegett. Pali bá gyanút fogva hátrabaktatott. A puli, nyakán egy vékony dróttal, a ringlón himbálódzott. A tyúkól hátsó fala felfeszítve, véres fejek szanaszét, horrorfilmbe, csatajelentbe kívánkozó képek. A paradicsom karói szétdúlva, letapod- va, a paprikák megtépve, letörve. A krumplijává, száránál felhúzogatva, a nagyja kiszedve, az apraja ott sárgállott szanaszét. Szív- szélhűdéses állapotok. Fogcsikor- gatás, rohanás a rendőrségre, délre ki is ért egy unott arcú, szemmel láthatóan tyúktolvajlá- sok kivizsgálásával büntetett törzs. Lajstromba vették a kárt. Már ami pénzben kiszámítható. Nem ütötte meg a hatezer koronát. Bűncselekmény tehát nem történt, csak szabálysértés. Pali bá szabályos kertjének, dolgos kedvének megsértése. Egy kutya, nyolc tyúk, négy lúd, pár küó zöldség és krumpli. A papírvüág- ban élő értékszabóknak nem kár. Csak egy megfáradt ember életéből egy év munkájának gyümölcse. A törzs a vállát vonogat- ta. Sok nyom nem maradt, hajnalban esett. Pali bá meg két hónappal az események után nem várta meg a jelentést az ismeretlen tettesről és az ügy lezárásáról. Inkább elment az égi kertekbe kapálgatni, szüvát szedegetni. A ringlóról még máig lóg a drót darabja. LAPSZEMLE Drágább az európai nyaralás Kitört a nyári szabadság Nyugat- Európában. Az euró év elejei bevezetése után leginkább megdrágult termékek között pedig nagy számban fordulnak elő a turisták által vásárolt árucikkek, szolgáltatások. A német Bild am Sonntag lap felmérése azt bizonyítja, hogy a pénzcsere következtében jelentősen emelkedtek az árak az eurózóna nyaralóhelyem. A kutatás szerint az olasz Riminiben egy üveg ásványvíz 25, egy adag fagyi 47, míg egy pohár sör közel 76 százalékkal lett drágább. Kréta szigetén is majdnem 40 százalékkal drágult a fagyi, a biciklikölcsönzés pedig csaknem 30 százalékkal. Az 111 Messaggero című római napilap felmérése szerint a bárokban és éttermekben 5%-kal e- melkedtek az árak az euró bevezetése óta. A cappuccino sok helyen egy euróba kerül, pedig a pénzcsere előtt 77 eurócentnek megfelelő (1500) líráért lehetett kapni. A múzeumi belépők és a hotelszobák ára 5, a benziné pedig 7%-kal emelkedett. A The Times azt tartja a legérdekesebb változásnak, hogy a francia turisták saját országukban is kevesebbet költenek, mint tavaly nyáron, ugyanis úgy tartják, hogy jelentősen megugrottak az árak az év eleje óta. Egy honi turista jelenleg naponta átlag 68 eurót költ el. Ez 450 franknak felelne meg, míg a tavalyi adat még 650 frank volt, tehát takarékosabbá váltak a franciák. TALLÓZÓ PRAVDA „A Szlovák Távközlési Vállalat újra győzött az állam felett. Most az intemetszolgáltatások drágításával” - írja a lap. „Már-már sértő, hogy nekik mint meghatározó társaságnak a körmére sem lehet koppintani. Egyszerűen azt mondták, hogy augusztustól olyan áraknak kell lenniük, amilyet ők kitaláltak”. A vállalat köteles lenne a vetélytár- sak számára is hozzáférhetővé termi a helyi hálózatokat, mivel azonban az államfő nem írta alá a távközlési törvény módosítását, ez egyelőre nem várható. „Úgy tűnik, minden a Távközlési Hivatal kezében van. Az államra hagyatkozni - amely a távközlési vállalat meghatározó részvényese - fölösleges. Az internet szolgáltatások ára is csak az állarr megosztottságának bizonyítéka. Hi szén egyrészt a felhasználók javát kellene szolgálnia, másrészt jól jör neki a távközlési vállalat haszna is” Létezik egy létszámát tekintve fontos csoport, amely már elindult a kivándorlás útján, de még visszafordítható volna Fogyatkozásunk valódi okai Leginkább a magyarországi választások eredményeinek fogadtatásához hasonlatos a népszámlálási adatok előzetes eredményeinek tudomásulvétele. Ahogy a választások eredményeit még a második fordulót követően is „fordítva” látták/láttatták az erdélyi sajtóban, a népszámlálással kapcsolatban sem hisznek a szemüknek/fülüknek. MAGYARI NÁNDOR LÁSZLÓ Várják a csodát, miközben sejthető, hogy úgy jártunk, mint ama magyarországi párt, melynek szavazóiról, akárcsak a romániai (szlovákiai, szerbiai, ukrajnai...) magyarokról kiderült: sokan vannak, de nem elegen. Még mielőtt alaposan elemeznének, ismét siránkoznak, megdöbbennek, elkeserednek stb. Jobbat vártak/vártunk, és valaki(k) hibás (ak) kell hogy legyenek a rossz eredményekért. Vagy mégsem? Minden eddigi romániai népszámlálás esetén - 1920-tól 1992-ig -, felmerült a gyanú, hogy az etnikai és vallási, valamint az anyanyelvi kérdésben nem megbízhatók a statisztikai eredmények. Varga E. Árpád a ‘92-es népszámlálási adatokat egyenesen „harci statisztikának” nevezi, főként a kisebbségek számának vonatkozásában. Gondolom főhet a feje, míg megfelelő jelzőt talál az aktuális népszámlálási statisztikák jellemzésére. A mostani nép- számlálás egy igen lényeges ponton eltér az ezt megelőzőtől. 1992-ben, akárcsak most, azokat is nyüvántar- tásba vették, akik időszakosan nem tartózkodtak lakóhelyükön, illetve külföldön voltak. Változás csak abban volt, hogy ezúttal az egy évnél hosszabb ideje külföldön tartózkodókat nem vették számításba a végső népességszám kalkulációjakor. Problémás kérdés, hogy mennyire megbízhatóak az ilyen személyek - mások által bediktált - adatai, ki ellenőrizheti a pontosan egyéves távol tartózkodást stb. De további lényeges következmények is feltűnnek. A fent említett helyzetben 178 503 személyt találtak a számlálók. Nos, ez a népszámlálási trükk arra a dezintegrált populációra vonatkozik, akik úgy vannak távol, hogy helyzetük teljesen tisztázatlan. Nem tudni, hogy visszajönnek, illegális vagy legális kivándorlók lesznek stb. Két hipotézis jöhet számításba e csoport etnikai összetételéről. Először feltehetjük, hogy a magyar nemzetiségűek mintegy felét (85- 90 ezer személyt) teszik ki e „láthatatlan népességnek”. Ez megmagyarázná az elméletileg „hiányzó” romániai magyarok hollétét. Hitelesnek és megbízhatónak tekintem Veres Valér demográfus előszámítá- sait, mely szerint 1 532 272 magyar nemzetiségű személy él(het) Romániában. Ezzel szemben az előzetes adatok 1 434 377 magyart regisztrálnak. A másik elképzelés szerint az egy évnél hosszabb ideje külföldön tartózkodók között a magyarok aránya az Ulető megyék etnikai arányainak megfelelő. Ebben az esetben is mintegy 30-35 ezer magyar nemzetiségű tartozhat ehhez a csoporthoz. Feltételezésem, hogy ez, a számát tekintve fontos csoport, már elindult a kivándorlás útján, de még visszafordítható volna. Országos szinten a kisebbségek aránya nem változott a többséghez képest (10,5%), csak a belső arányok módosultak, természetesen a ro- ma/cigány lakosság javára. Egyébként arányuk továbbra is minden bizonnyal lényegesen nagyobb, mint azt az adatok mutatják. Az emigráció az elmúlt tíz évben számos egyéni életstratégiának természetes részévé vált. Ha a nyolcvanas években és a kilencvenesek legelején a kivándorlás etnikai jellegű volt, ami azt is jelentette, hogy valós vagy álcázott családegyesítésekkel, majd a változást követően egész családok távoznak külföldre; ma már inkább az egyéni kivándorlások jellemzők. A fiatal generációk egy tetemes része nem is igyekszik beilleszkedni a romániai (magyar) társadalomba. Az erdélyi magyar politikum paradoxona, hogy minél több autonómiát harcol ki például az oktatási intézmények számára, annál valószínűbb, hogy emigrációt termel. Újra kell gondolni tehát azt a politikát, mely nem képes integrálódva ellenállni az asszimilációnak. Meggyőződésem, hogy a romániai magyar társadalom szövete ezen a következőn feslett fel: a vendégmunka a migráció előszobája. Az ingázás, kétiakiság, odaát való hosszabb idejű tanulás szerteágazó kérdéskört érint, melyről szinte semmit nem tudunk. Nincs tudomásunk arról sem, hogy a vendégmunkának milyen egyéni és közösségi kihatásai vannak azokra, akik ebben érintettek (különféle státusú vendégmunkások, családjaik, szőkébb közösségük és régiójuk), milyen életmódbeli mintákat terjeszAz egy évnél hosszabb ideje külföldön tartózkodókat nem számolták. tenek, müyen gazdasági, szociális és kulturális változásokat idéznek elő környezetükben. Nincs módszeres tudás arról sem, hogy a Magyar- országon tanulók müyen láncreakciókat idéznek elő korosztályuk itthon maradóinak körében stb. A státustörvénynek keresztelt nemzetpolitikai kísérlet nemhogy stabilizálná, még inkább pályára helyezi azokat, kik ideiglenesen tanulni vagy dolgozni indultak Magyarországra. Nem kell különösebb szakértői pillantás ahhoz, hogy meg- áüapíthassuk: aki a középiskolától kezdődően Magyarországon tanul, semmi esélye sincs arra, hogy visszatérjen bármely környező országba, ennek egyszerűen gyakorlati akadályai vannak (nyelvtudás hiánya, más tanterv stb.). Aki akár csak az évi előirányzott három hónapot odaát dolgozza le, annak sem ideje, sem lehetősége, sem kedve idehaza rosszul fizetett mun kát keresni. Első feladatnak tűnil számomra, hogy lemondjunk arról £ kisebbségpolitikai mítoszról és ideo lógiai maszlagról, mely politikai té nyezőként való megmaradásunka pusztán számbeli sokaságunkhoz é: egyfajta morális magatartáshoz valc makacs ragaszkodásunkhoz (ki sebbségi sors, mely ránk szabatott kapcsolja. A Megmaradás mítoszt olyan ideológiai, értelmiségi diskur zusokat termelt - eredetileg még a: elmúlt rendszer keretei között, majc ezt felújították a változást követőer - melyet 1990-ben az elvándorlássá szembeállított „látványos moralizá l ásnak” neveztem, és amelyről jó égi évtizeddel később Salat Levente ír ta, hogy „arra bizonyultak jónak hogy esetenként újabb és újabb ürü gyeket találhassunk az, elmenésre” Ez a háromnegyed százada felvál lalt ideológiai szemüveg képtelenni tesz - politikust és véleményformá ló értelmiségit egyaránt - a tisztán látásra. Ezért képtelenek még a leg banálisabb társadalmi folyamától értelmezésére is - és a praktiku: megoldások megtalálására. Szakér tőinknek körültekintőbben kel feltérképezniük és politikusainknál politikai céüá keü tenniük a népes ségfogyatkozást ellensúlyozó lépé seket. Sehova sem vezet, ha min hagyományosan oly sokszor, most i a negatív demográfiai mutatóka szeretnék egyfajta „morális ráolva sással” megváltoztatni, politikusok értelmiségiek, egyházi vezetők stb Ugyanakkor az asszimilációs nyo másnak sikeresen eUenálló közössé geket próbálják újra és újra mozgó sítani a megmaradásra. A sámán energiák kisebb része az elvándor lás ellen agitál/moralizál, miközbei sem itt, sem Magyarországon nine hosszú távú elképzelés a két orszáj közti migrációs trendek modellező sére és kontrolljára. Még az „útoi levők” helyzetének rendezése sinc napirenden. A szerző szociológus, a kolozsvár BBTE oktatója Itt tényleg veszélyes, arról viszont még nem győzött meg senki, hogy máshol sokkal biztonságosabb lenne „Ez a küzdelem nem hiábavaló” MARLA BENNETT (Az írás szerzője egyike annak az öt amerikainak, akik július 31-én a jeruzsálemi Héber Egyetem elleni bombamerényletben vesztette életét. A diáklány írása először május 10-én jelent meg a San Diego Press Heritage c. lapban.) „Minden reggel, amikor küépek a lakásomból, el keü döntenem egy fontos kérdést: jobbra induljak vagy balra. Ez a düemma első hallásra lényegtelennek tűnhet, de már meggyőződtem arról, hogy a legjelentéktelenebb döntésemnek is - el- menjek-e vacsorázni stb. - életveszélyes következményei lehetnek. Másfél éve élek Izraelben. Körülbelül ugyanennyi ideje hívogatnak telefonon a barátaim és a családtagjaim, akik finoman - vagy éppen nem túl finoman - jelzik, el keüene gondolkodnom a hazatérésemen. Itt csakugyan veszélyes. Arról viszont továbbra sem győzött meg senki, hogy a vüág többi része sokkal biztonságosabb lenne. Ha itt vagyok, legalább megpróbálhatok aktívan hozzájárulni annak rendbetételéhez, ami elromlott. Önkéntesként dolgozhatom az izraeliek otthonában, akiknek az életére rányomta bélyegét a terrorizmus, élelmiszert tehetek a palesztin családokat segítő szervezetek gyűjtőládáiba. A •kegyetlenségeken túl, Izrael túlnyomó részén az élet megy tovább. Három hete Prágában töltöttem a hétvégét barátnőmmel. Szabadon járhattunk az utcán anélkül, hogy lépten-nyomon hátra keüett volna sandítanunk. Nyugodtan kávézhattunk anélkül, hogy szemmel keüett volna tartanunk a bejárati ajtót, nem lép-e be egy feltűnően bő ruhás ember, félelem nélkül használhattuk a tömegközlekedési eszközöket. De amikor péntek este beültünk a zsinagógába, bejelentették, hogy palesztin-szimpatizáns nagygyűlés zajlik a közelben, vigyázzunk, és inkább kerüljük el azt a helyet. Egy ismerősöm megjegyezte, nem mindig érzi magát biztonságban Je ruzsálemben, éjjel egy órakor azon ban mindig nyugodtan sétál az ut cán. Nekem ugyan kétségeim van nak, a helyes utat választom-e reg gelente, de Jeruzsálem néptelen ut cáin éjjel én is biztonságban érzeti magam - még a szűk sikátorokbai is, amelyeken gyakran járok, hog elkerüljem a főutcák hömpölygő te megét. Amíg az Egyesült Államok ban éltem, soha sem volt üyen érzé sem. Valóban veszélyes itt, de nine olyan hely a vüágon, ahol most szí vesebben lennék. Mintha az elsi sorban üln zsidók történelmére szóló előadáson.” (c) Los Angeles Times- Úgy lehagytál, mint a Cseh korona a szlovákot... (Peter Gossányi rajza) k ...... r
