Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)
2002-08-05 / 180. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 5. MOZI • POZSONY HVIEZDA: Egy fiúról (am.) 16, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Rossz társaság (am.) 18.15, 20.45 Csokoládé (am.) 17.30, 20 Üldözési mánia (am.) 17.45, 20.15 Men in Black - Sötét zsaruk 2. (am.) 18, 20.30 PÓLUS - STER CENTURY: 40 nap és 40 éjszaka (am.) 17.15, 19.15, 21.15 Egy fiúról (am.-ang.) 15.30,17.30,19.30, 21.30 Rossz társaság (am.) 15.20,17.40,20,22.25 Penge 2 (am.) 15.40,20.35 A fegyverek szava (am.) 19,21.40 Kutyák és macskák (am.) 15.10 Üldözési mánia (am.) 15.35, 18, 20.20 22.40 Men in Black - Sötét zsaruk 2. (am.) 14.30,16.30,18.30,20.30,22.30 A hűden (am.) 19.05,21.50 On-lány (am.-ang. 14.55, 17 Pókember (am.) 14.55, 16.35 Eredendő bűn (am.) 18.10 AUPARK-PALACE: 40 nap és 40 éjszaka (am.) 14.35,16, 40,18.45, 20.50, 22.55 Egy fiúról (am.-ang.) 15.45,18, 20.10, 22.30 Adantísz - Az elveszett birodalom (am.) 15.40,17.40 Rossz társaság (am.) 15, 17.30, 20, 22.30 Iris - Egy csodálatos női elme (am.-ang.) 17.40,19.40 Bővér szálló (am.) 18.55, 20.55 A fegyverek szava (am.) 17.10, 19.55,22.40 Üldözési mánia (am.) 16.45,19.05, 21.35 Men in Black - Sötét zsaruk 2. (am.) 19.30, 20.30, 21.30, 22.30 Stuart Litüe, kisegér 15.40 A hűtlen (am.) 19.40, 22.15 On-lány (am.-ang.) 22.45 Pókember (am.) 14.15, 16.45 A nagyon nagy ő (am.) 14.40 Mélyvíz (am.) 22.55 Totál Káosz (am.) 14.45 KASSA CAPITOL: Üldözési mánia (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: Rossz társaság (am.) 18, 20IMPULZ: Traffic (am.-ném.) 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA PATHI FÜRDŐ - KERTMOZI: Pókember (am.) 21 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Korcs szerelmek (mex.) 19 AMFITEÁTRUM: Korcs szerelmek (mex.) 21.30 LÉVA - KERTMOZI: Hyppolit (magy.) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Eredendő bűn (am.) 21 GYŐR PLAZA: 40 nap és 40 éjszaka (am.) 14.30,16.30,18.30, 20.30 A hűtlen (am.) 15,17.30,20 Az időgép (am.) 14.15,16.15,18.15,20.15 Jégkorszak (am.) 13, 14.45, 16.30, 18.15 Katonák voltunk (am.) 19.45 Manitu bocskora (ném.) 14,16,18, 20 Men in Black - Sötét zsaruk 2. (am.) 14,16, 18, 20 Penge 2 (am.) 15, 17.30, 20 Pókember (am.) 20 Star Wars II. - A kiónok támadása (am.) 14.45,17.30,20.15 Szilaj - A vad völgy paripája vl3.30,15.15,17 Tisztelgés Rudnay Gyula munkássága előtt Művészpalánta-tábor ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pelsőc/Gombaszög. A hagyományteremtés szándékával megrendezett, alapiskolások számára szervezett II. Rudnay Gyula Rajztáborban az elmúlt napokban 46 gyerek ismerkedett a művészetek történetével, különböző alkotási technikákkal. Tér, szín, ember, fény, látásmód és ábrázolásmód kapcsolata, üvegfestés, grafika, batikolás, népi iparművészed fogások elsajátítása töltötték ki a gyerekek napjait. A tábor gondolatának kiödője és egyik főszervezője, Samu Katalin szerint egyre nagyobb szükség van az ilyen jellegű gyerekprogramokra, hiszen a televízió és a globalizálódó kultúra háttérbe szorítja a nemzed és helyi értékeket. Lassan játszani is elfelejtenek a gyerekek. A Rudnay Gyula Rajztáborban Szabó Ottó festőművész vezetésével a résztvevők elméletben és gyakorlatban újra megtanulták a tájat, az embert látni és ábrázolni, megismerkedtek a művészetek történetének legismertebb alkotásaival, az alkotói folyamat kialakulásával. Kovács Ágnes segítségével az üvegfestés és a textíliák festésének technikáit sajátíthatták el, Rigó Béla pedig a hagyományos, természetes alapanyagok használatával, a kézművesmunka varázsával ismertette meg a gyerekeket. A rendezvény a művészpalánták' alkotásaiból rendezett alkalmi kiállítás megnyitójával ér véget holnap délelőtt a pelsőci kultúrházban. A szervezők a jövőben is szeretnék a tábort megrendezni, hogy Pelsőc nagy szülöttének, Rudnay Gyula festőművésznek ilyen módon is méltó emléket állítsanak, (szász) SZIGET FESZTIVÁL 2002 Verekedtek a sztárok JUHÁSZ KATALIN Budapest. Szombaton majdnem nézőcsúcs dőlt a szigeten, 58 ezren voltak kíváncsiak az 50 programhelyszín kínálatára. A nagyszínpadon két brit zenekar aratott hatalmas sikert: a Stereo MC’s a bénákat is táncra penderítette, a Pulp pedig a minőségi popzenélés mellett szíveket is dobogtatott. A világzenei pódiumon a Zöld-foki-szigetekrol származó worldmusic-díva, Cesa- ria Evora eresztette ki gyönyörű hangját, a színházi sátorban pedig Vajdai Vilmos rendezésében technora lejtettek néptáncot a kísérletező kedvű táncosok. Az éjszaka a WAN2 színpadon bizonyult a legizgalmasabbnak, ahol az Anima- vezér Preigler Zsolt új kreációja, valamint a franciák büszkeségének számító Dub Wiser produkált „szétütött” hangzást. Változadanul népszerű a fesztivál a miniszterek és politikusok körében: a környezet- védelmi miniszter újrahasznosítható hulladékból aranzsált kiállítást nyitott meg, Demszky Gábor budapesti főpolgármester, a rendezvény egyik fő lobbistája pedig tegnap a Szigeten ünnepelte 50. születésnapját. Komolyabb sérülés továbbra sem történt, az orvosok csöndes napokról számoltak be, néhány zú- zódást kellett csak kezelniük. Az első számottevő verekedést nem a résztvevők, hanem a fellépők produkálták: péntek este a nagyszínpad két sztárzenekarának tagjai bunyóztak össze, a Kosheen gitárosának kezdeményezésére, aki egy pillepalackot hajított Iggy Pop zenekarának asztalára, majd pedig szó szót, tett pedig tettet követett. A biztonsági szolgálat megakadályozta a sztárok egymásnak esését, a látogatók biztonságára pedig minden eddiginél udvariasabb modorú In-Kal-dolgozók ügyelnek. Tegnap a Transglobal Underground a nagyszínpadon, énekesnőjük, Natacha Atlas pedig a világzenei deszkákon mutatta meg, mit tud. Ók már nem először boldogították a közönséget, a Toten Hosen viszont igen. A német punkveteránok főleg övéik körében arattak, akik változatlanul a szigetlakok jelentős hányadát teszik ki. A szigetlakok a toronymászást is kipróbálhatják (Képarchívum) Philipp von Namur, a jámbor, idősödő szobatudós kénytelen nyomozónak felcsapni A fürdőház rejtélyeiről Wilfried Horwege könyve - mint ahogy azt az alcímben készen kapjuk - történelmi regény. B. MÁNYA ÁGNES Szövevényes politikai belviszályok- ba keveredhetünk, feltárulnak előttünk az 1500-as évek tekintélyesebb német fejedelemségeinek párharcai, politikai összeesküvései, ha Philipp von Namur, az antwerpeni születésű jámbor tudós mellé szegődünk, és vele, valamint rossz hírű „barátjával” tartunk, aki hősünket bizony csúnyán megrövidítette pénz dolgában. Philipp gyűlöli a vizet, még inkább a kétesnél kétesebb hírű közfürdőket. Joggal, hisz a legtöbbjük - titkon - bordélyként is üzemelt, és a csinos szolgálólányo- okon kívül különböző divatos nemi betegségeket is lehetett ott szerezni. Hősünk mégis alkalmi barátjával, a gátlástalanul hazudozó és csaló Ulrich von Zantemnel tart, hogy visszaszerezze tőle a pénzét. A „lan- galéta burgundiainak” egy időre sikerül is elfelejtenie a fürdőzéssel kapcsolatos aggályait, mikor Heinrich Mahlmann frankfurti fürdőmester valóban elsőrangú fürdőjében megmártóztatja fél évszázados csontjait. Ezek után azonban rosszra fordulnak a dolgok. Az izzasztókamra egyre elviselhetedenebb hőségéből kimenekülve az egyik közeli helyiségben ugyanis enyhülést nem, de egyszerre két hullát is talál, és kis híján maga is meghal. Sikeres felépülése után a jámbor, idősödő szobatudósból alkalmi nyomozóvá lesz, hogy kiderítse, milyen érdekek és kik állnak a gyilkosságok mögött. A könyv egyik érdekessége, hogy az izgalmas cselekmény mellett bevezeti az olvasót a korabeli nyilvános fürdők világába. Sorra bemutatja a fürdőházak kiszolgáló helyiségeit, Philipp gyűlöli a vizet, még inkább a kétes hírű közfürdőket. az első állomásként szolgáló vetkőzőszobát, ahol a látogató a ruhadarabjaitól és a gátlásaitól is kénytelen volt megszabadulni, hogy aztán egy szál ágyékkötőben elsétáljon az izzasztókamrába, a nagy medencében közös fürdőt vegyen, vagy fakádját egy kellemes és meglehetősen lenge öltözetű hölggyel - a fürdő „alkalmazottjával” - megosztva kóstolgassa a ház által kínált ételkülönlegességeket, illetve a szerelmet. A légyottok meghittebbé tételére egyébként az emeleten külön szobák várták az alkalmi szerelmeseket. A felfrissülni vágyó vendég a külsejét is rendbe hozathatta: hajvágás és -mosás is szerepelt a kínálatban. A fürdőtulajdonosok természetesen szép pénzt húztak ezekért a külön szolgáltatásokért, különösen az akkoriban divatos köpölyö- zés bizonyult nyereségesnek számukra, amelynek során nemcsak a rossz vértől, de jópár pfennigtől is megszabadították pácienseiket. Bár Umberto Eco világhírű regényével, A rózsa nevével nem veheti fel a versenyt a korhangulat megragadása, az életmódtörténeti érdekességek közvetítése, a történelmi, filozófiai ismeretanyag és a fordulatos cselekmény arányos vegyítése tekintetében, mégis aid a nyári melegben egy kis borzongásra vágyik, s szeretne egy rendkívül izgalmas és mozgalmas könyvben vagy Heinrich Mahlmann frankfurti fürdőjében megmártózni, merüljön csak bele, illetve el benne. Nem fog csalódni. (Wilfried Horwege: Gyilkosság a fürdőházban. Budapest, Fekete Sas Kiadó 2000) „Titkos kampány vezére" Állami díj Umberto Ecónalc Bécs. Umberto Eco olasz írót, filozófust és szemiotikust tüntették ki az idei osztrák Állami díj az európai irodalomért elnevezésű kitüntetéssel, amelyet tegnap a salzburgi Rezidencia épületében az ünnepi játékok alkalmából nyújtott át Wolfgang Schüssel osztrák kancellár. Schüssel egyebek között arról beszélt, hogy Eco - aki sokat írt a középkorról és különféle titkos társaságokról - nyilván egy stílszerűen titkos alfabetizálási kampány vezére, hiszen műveivel nagyon sok emberben ébresztett kedvet az olvasáshoz. Umberto Eco 1932-ben született a piemonti Alessandriában. A torinói egyetemen disszertációját Aquinói Szent Tamás műveinek esztétikájáról írta, dolgozott a televíziónak és az írott sajtónak, majd a Bompiani kiadóhoz került, 1975-től pedig a bolognai egyetemen szemiotikát tanított. Irodalmi munkásságának talán legismertebb műve A rózsa neve, amelyet Sean Connery és az akkor még a pályája kezdetén álló Christian Slater főszereplésével filmre is vittek. (MTI) NÉGYSZEMKÖZT Norma Jeane és MM MISLAY EDIT Emlékszem, egyetemista korunkban egy este a kollégiumban - négyen voltunk lányok a szobában - arról vitatkoztunk szenvedélyesen, vajon Marilyn Monroe-ból abban az esetben is ilyen óriási sztár lett volna, ha Hollywoodban nem „csinálják meg”. Mert bár a fotók alapján a fiatal Norma Jeane vonzó lány volt, de rakoncátlan, barna hajával, vidám szeplőivel és kissé turcsi orrával még nem láttatta a majdani filmcsillagot, akinek lábai elé a világ férfilakosságának nagy része gondolkodás nélkül, boldogan vetette volna oda magát. Ki kellett őt találni, állította a szoba egyik fele, „besegíteni” egy kicsit a természetnek: rövidre vágni, platinaszőkére festeni a haját, csinosítani az orrán, eltüntetni a szeplőit. Nevet kellett neki adni. Enélkül soha nem lett volna sztár. Az ellenpárt azt állította, hogy igenis, MM a megtestesült ideál volt. Visszagondolva hajdani vitánkra, ma már egyértelműnek tűnik a válasz: Hollywood nélkül nem születhetett volna meg MM - mint ahogy Norma Jeane nélkül sem. Kettőjük szövetsége kellett a máig példa nélkül álló legenda életre keltéséhez. Csillagportól fénylő, titkokkal teli, szomorú véget ért történet az övé. Mi hajthatta a fiatal lányt, aki szívósan küzdött azért, hogy az álomgyár a kegyeibe fogadja? Az igazi család nélküli, hányatott gyerekkor kiváltotta bizonyítási vágy? A népszerűség csábítása? Az „élet luxuskivitelben”? S aztán hova tűnt a nagy elszánás? Mi volt az oka annak, hogy már nem hozta lázba a forgatás, nem tanulta meg a szerepét, késéseivel őrületbe kergette a stábot. Időnként úgy tűnik, a filmjei csupán jelentéktelen epizódot jelentenek a körülötte szőtt mítoszban. Azt mondják, nem is volt jó színésznő. Hogy butácska volt. Egy bódító érzékiségű, gyermeklelkű nő. „Gyönyörű gyermek”, ahogy Truman Capote nevezte. Azon kevesek közé tartozik, akinek elég csupán a keresztnevét említeni. Marilyn. Éppen negyven éve, hogy - máig nem teljesen tisztázott körülmények között - meghalt. (Képarchívum) Egy szoknya meglebbent TALLÓSI BÉLA Számomra egy színes grafikai sorozat végtelenje Andy Warhol, a pop-art királya halhatatlanjai közül. Meg egy szoknya. Az a híres fehér, amelyet a New York-i metró szellőzőnyílása a levegőbe emelt. És ő a piedesztálra emelt dívaszobor. A filmtekercsekből felpislákolt szertelen szabadság. A celluloidszalag kockáin történelmi időkön áttáncoló, hervadhatatlan szőke démon. Az első kortalan hollywoodi bálvány. Az első modern díva. Vérbő színésznő, aki már nem simult bele a kulisszákba, aki nem rendezők által mozgatott élő kellék. Az első modern műtermi eszközökkel (nem mondom, hogy a vele kezdődött, de az általa is felerősödött) sztárkultusz elvárásaihoz igazított imázzsal formatervezett élő-eleven színésznő, aki - ha abban a korszakában, amikor a csúcson volt, újraéledne - nőiességével még ma is lerúgná Sharon Stone vagy Pamela Anderson csillagát az égről. Lenne ő ma is olyan szexbomba, mint ahogy már csak legendájával az. Mert az volt: a filmvilágban vele kezdődött a szabad szerelem, nem a műcsó- kos, hanem a kéjjel ziháló és zi- háltató. Pirosban, fehér szőrmében, hatezer gyönggyel fűzött mélykivágottban, áttetsző selyemben a vörösre lakkozott lába körme is erotikus volt. Marilyn Monroe: ő a szépség reneszánsza, Mona Lisa mosolya a filmművészetben. S ezzel számomra is, ahogy sokak számára a csodálatot kivívó, megfejthetetlen örök díva. Pedig én is, amiként azok, akik az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején születtek, rejtelmes életéről, reflektorfényben élt szerelmeiről és rejtélyes haláláról folyamatosan megjelenő, elemző vaskos biográfiákból olvashattam és olvashatok csupán. Nem lélegezhettem be a kort, amelyet felpezsdített, amelybe beivódott szőkesége, s amely róla szólt. Vagy mégis? Mert mintha mindig élne.
