Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)
2002-08-30 / 201. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 30. TÉMA: A VESEÁTÜLTETÉS Szlovákiában 750 dializált beteget jegyeznek, a műtétre nem kerülhet sor, mert nincs szervadományozó Halott az élőnek, élő az élőnek (Somogyi Tibor felvétele) Naponta láthatók a híradókban tragikus balesetek, karambolok felvételei, természetesen békésen elhunyt emberekről is nap mint nap hallhatunk. Arról kevesebb szó esik, hogy az agyhalál után bizonyos szervek meghatározott ideig életképesek maradnak. Tovább is élhetnének, ha az eltávozó - amikor képes dönteni - hozzájárul a halála utáni transzplantációhoz. PÉTERFI SZONYA- Szlovákiában 30 évvel ezelőtt került sor az első veseátültetésre, az eltelt évtizedek alatt több száz ember életét sikerült megmenteni, életminőségét javítani. Ám hiába vagyunk képesek elvégezni a bonyolult beavatkozást, ha do- nor-és pénzhiányban szenved az egészségügy. De most nem azért találkoztunk, hogy keseregjünk. Ünnepi összejövetelünkön a mintegy 300 hazai és cseh résztvevő - ugyanis a múltunk közös - a transzplantációval összefüggő kérdéseket, a szövődmények kiküszöbölésének, valamint a szervadományozás népszerűsítésének lehetőségeit vitatja meg, és tapasztalatot cserél. Ebben az ágazatban nincsenek titkaink egymás előtt - magyarázta dr. Ján Breza professzor, a közelmúltban tartott szakmai találkozó egyik szervezője. Halál és élet - hajszálvékony mezsgye választja el a kettőt. Azonban sok halálközelben élő beteget vese-, máj- vagy szívátültetéssel meg lehet menteni. Nemegy volt beteg szinte újjászületik. Ján Breza professzor A transzplantációnak rendkívül gyorsan kell lefolynia, az adott szervnek néhány órán belül egy másik ember szervezetébe kell kapcsolódnia. Nyilvántartások, állandó készenlétben levő csoportok kellenek ehhez. Már néhány perces késés is leveheti a hosszú ideje várakozók utolsó reményét. Európa sok országában kitűnő eredményeket értek el az átültetők, a hazai orvostudomány szintén jó eredményeket tudhat magáénak. Zökkenők persze, sajnos, vannak. Szlovákiában Zvara professzor 1972. június 22-én végezte az első transzplantációt, azóta a pozsonyi kramárei kórházban 705, a besztercebányai központban tizenhárom év alatt 347, Kassán, 1998 óta, 266 veseátültetést hajtottak végre. Jelenleg 750 dializált beteget jegyeznek a várakozólistán, a műtétre azért nem kerülhet sor, mivel nincs szervadományozó. - Az európai országokhoz képest, ahol 1 millió lakosra 40 transzplantáció esik, a hazai helyzet nem túl rózsás, két harmaddal kevesebb beteg kap új vesét - mondta a professzor. A szakorvosok gyakran utalnak a segítségnyújtást gátló általános problémára, amely nemcsak Szlovákiára jellemző. „Ne vigyék szerveiket a mennyországba, itt a földön van rá szükségünk” - biztatnák az embereket, akik nem gondolnak arra, mennyire fontos a szervadományozás.- Lehet, hogy rosszul hangzik, de halott donorokból évente 150-200 veseátültetést lehetne elvégezni. Persze a siker, illetve a túlélés esélye jóval nagyobb azoknál, akik élő donor veséjéhez jutnak. Ezalatt a családon belüli szervadományozás értendő. Száz transzplantált közül viszont csak hatan-tízen kerülnek ebbe a szerencsés helyzetbe: az úgymond rokonszerv befogadásának valószínűsége 95-98 százalékos. Pedig felajánlani az egészséges testrészt a szeretet legnagyobb megnyilvánulása - vélekedik dr. Rez- níc urológus. VESEÁTÜLTETÉS Mikor lehetséges a transzplantáció? A krónikus veseelégtelenség megszüntetésének egyik módszere a veseátültetés. Az orvostudomány fejlődése lehetővé tette egy szerv átültetését egyik szervezetből a másikba. Veseátültetés akkor lehetséges, ha a befogadó (recipiens) és az adó (donor) szervezet vércsoportja egyezik, kivéve az Rh-csoportot. A vércsoportegyezés azonban nem elégséges. Szövettani hasonlóság is szükséges, amit szövettipizálással határoznak meg. Minél nagyobb a hasonlóság a két szervezet szövettípusa között, annál nagyobb a veseátültetés sikerének valószínűsége. A vesét várók szöveti típusait számítógében tárolják. Ha akad átültetésre alkalmas vese, meghatározzák a szövettípusát, és az a beteg kapja, amelyik szövettípusa legjobban megfelel az adóénak. A hasonlóságot is számítógép segítségével határozzák meg. A végső döntést az ún. keresztpróba adja meg. A keresztpróba alatt a beteg savóját hozzák össze a donor sejtjeivel. Ekkor derül ki, nincsenek-e a beteg vesében olyan anyagok, melyek a szöveti hasonlóság ellenére is megtámadnák az átültetett vesét. A savó egy hónapig alkalmas erre a vizsgálatra. Ezért folyik minden hónap elején „savógyűjtés”. Ha bármilyen okból elmarad, abban a hónapban nem lehet elvégezni a transzplantációt. A vese átültetésének időpontja tehát nem attól függ, ki mennyi ideje vár műtétre, hanem attól, mennyire egyezik meg a kapó és az adó szervezet szövettípusa. Ezért kiszá- míthatadan a vese átültetésének időpontja. Nem csoda, hogy a vesét várók listáján szereplők, ha elutaznak, a lehető legtöbb helyen meghagyják, hová mennek. Sajnos nemegyszer előfordult, hogy az évek óta vesére váró beteg azért nem kapott vesét, mert a szükséges időpontban nem lehetett elérni. Mivel egy vese is tökéletesen el tudja látni az életfontosságú feladatokat, csak egyet ültetnek be. Halottból kivett vese átültetése Az átültetett vesék többsége halottból származik, ezeket kadá- ver vesének nevezzük. A vese olyan, egyébként egészséges emberből származik, akinél valamely hirtelen ok miatt (pl. baleset, roncsoló, de nem magas vérnyomás miatt bekövetkezett agyvérzés) az agy működése véglegesen megszűnt, de a keringést és a légzést gépekkel rövid ideig fenn lehet tartani. A halált megállapító orvosok nem vehetnek részt sem a transzplantációban, sem a krónikus veseelégtelenség kezelésében. Breza professzor szerint a műszer pontosan kimutatja, mikor „válik el a lélek a testtől”. A vesét 24 órán belül be kell ültetni. Tény, hogy az elhunytak csupán 3 százalékának van átültethető szerve. Hazánkban az érvényes jogi szabályozás értelmében a halottból ki lehet venni szervet átültetés céljára, ha az ember életében nem tiltotta meg. Egyes országokban csak akkor, ha életében beleegyezett a szervkivételbe. Szervátültetés élő donorból Az élethez elegendő egy vese is, ezért vesét élő donorból is átültetnek. A transzplantációnak szakmai, erkölcsi és jogi feltételei vannak. Az élő donor veseátültetést indokolja, hogy a kadáver veseátültetésnek ideje bizonytalan, a várakozási idő 10-15 év is lehet. Ezalatt sok minden történhet a dializált beteggel, megtörténhet, hogy befogadásra alkalmatíanná válik. Az élő donorból végzett veseátültetés eredményei jobbak, mint a kadáver vese átültetéseké. Alapvető erkölcsi követelmény, hogy a donor részletes felvilágosítás után, kényszer nélkül adja veséjét. Közölni kell vele, hogy a legalaposabb laboratóriumi vizsgálatok után sem biztos, hogy a beteg szervezete befogadja az új vesét. A donornál a műtét után különböző, néha súlyos, igen ritkán életveszélyes szövődmények is jelentkezhetnek. Senki sem beszélhető rá a vese átadására, de senkit sem szabad róla lebeszélni. Az orvos feladata a tárgyilagos felvilágosítás. A döntés a leendő donor joga. A szakorvosok szerint a szülő törekedjék a veseadásra, ám a testvér igen alaposan fontolja meg, hiszen neki is van vagy lehet önálló családja. A gyermek ne érezze erkölcsi kötelességének, hogy szülőjének adjon vesét. Ez utóbbi inkább csak elméleti lehetőség. A gyermek veséjét a szülők általában visszautasítják. A másik szigorú erkölcsi követelmény, hogy a vese adásáért a donor nem kaphat ellenszolgáltatást. E szabály miatt hazánkban egyelőre csak vérrókon lehet élő donor. Figyelembe kell venni azt is, hogy a műtét két ember számára jelent kockázatot. Mind a donor, mind a befogadó akár közvetlenül a műtét előtt is minden következmény nélkül megváltoztathatja elhatározását. (-erf) Illusztrációs felvétel RÖVIDEN A vesetranszplantáció feltételei Mint minden operációnak, a veseátültetésnek is vannak feltételei. A legelső a szöveti hasonlóság. A másik feltétel, hogy a szervezet alkalmas legyen a műtétre. A vesét várók listájára csak akkor kerülhet fel a beteg, ha a vizsgálatokkal megállapítják, hogy a szervezetben nincs akut vagy krónikus gyulladás. Ha van, akkor csak a gyulladás gyógyítása után kerül a beteg várólistára. A szívnek úgy kell működnie, hogy a műtét ne jelentsen nagy kockázatot, ezért a gyakori ritmuszavar, a szorító szívtáji fájdalmak a veseátültetés ellenjavallatát képezhetik. Az ereknek alkalmasnak kell lenniük az érvarratok elkészítésére, a meszes erek erre nem alkalmasak. Döntő a szervezet állapota Az életkor önmagában nem jelent abszolút kizárást a transzplantációs programból, a döntő a szervezet biológiai állapota. A jelentős hasfali zsírréteg növeli a műtét utáni szövődmények veszélyét, ezért a transzplantáció relatív ellenjavallatát képezik. A rosszindulatú daganatban szenvedő beteg nem végezhető el a veseátültetés, mert a műtét utáni gyógyszeres kezelés ösztönzi a daganat növekedését. (A dialízis természetesen lehetséges.) Ugyancsak a transzplantáció utáni gyógyszerek esetleges májkárosító hatása miatt átültetésre alkalmatlan a májzsugorodásban szenvedő is. A veseátültetésre váró beteg időlegesen alkalmatlanná válik a műtétre bármilyen baktérium vagy vírus okozta fertőzés esetén, ha a gyomorban, bélrendszerben vérzés keletkezik, és ha jelentős folyadékfeleslege van. Ezért is fontos, hogy a rendszeres művesekezelés alatt álló beteg a két dializálás közötti napokon ne igyon sok folyadékot, mert lehet, hogy éppen a nagyfokú folyadék-felhalmozódás miatt nem lesz alkalmas a veseátültetésre. Gyógyszeres kezelés egy életen át A beültetett vesét a szövettani hasonlóság ellenére is idegennek érzi a szervezet, és védekezik ellene. Védekező immunrendszerét mozgósítja a beültetett vese elpusztítására. Ezt a folyamatot kilökődésnek, rejekciónak nevezzük. Ahhoz, hogy az átültetett vese működőképes maradjon, a szervezet védekezőképességét különböző gyógyszerekkel csökkenteni kell. A cyclosporin gátolja a lim- focitáknak nevezett fehérvérsejtek működését. Hatékonysága a szérumban elért töménységtől függ. Alacsony szint esetén hatástalan, magas koncentrációban viszont károsítja a vese- és májműködést. Ezért nagyon fontos a szérum szintjének rendszeres meghatározása, ami csak a beteg együttműködése esetén valósítható meg. Ritkább mellékhatásai a fokozott szőrnövekedés, a fogíny duzzanata. Fokozhatja a rosszindulatú daganatok előfordulását is. A sztero- id készítmények mind az akut, mind a krónikus kilökődési reakció hatékony gyógyszerei. Leggyakoribb mellékhatásuk a súlynövekedés, a gyógyszer folyamatos szedése csontritkulást, cukorbetegséget, gyomorfekélyt okozhat. A felsorolt gyógyszerek mellékhatásai ne ijesszék meg a veseátültetésre váró betegeket, mert ezek nagy része megfelelő ellenőrzéssel megelőzhető. Ha mégis jelentkeznek, a gyógyszer átmeneti csökkentésével vagy elhagyásával általában megszüntethetők. Ha mérlegre tesszük a gyógyszerek hatásmechanizmusát, jótékony hatásuk felülmúlja a mellékhatásokat. Étrendmódosítás A diétában a leglényegesebb változás, hogy megszűnik a folyadék- felvétel korlátozása. Ennek jelentőségét csak azok tudják igazán értékelni, akik hosszú időn át nem elégíthették ki szomjúságérzetüket. A másik lényeges változás, hogy nem kell vigyázni a kálium- és foszforfogyasztásra. A dialízis időszakában az élettaninál több fehérjét kellett fogyasztani, most ez a „kényszer” is megszűnik. A szteroidszedőknél ajánlott a kalóriafelvétel korlátozása a felesleges súlygyarapodás megakadályozására. Életmódváltás * A sikeres veseátültetés lehetővé teszi, hogy a művesekezelés okozta korlátok nagyrészt megszűnjenek. A beteg felszabadul az idő- és helybeli kötöttségek alól. Javul életminősége, megszűnik az a lelki feszültség, amelyet a betegség kilátástalansága okozott. Az öröm mellett azonban tudni kell, hogy a veseátültetéssel nem biztos, hogy véglegesen minden megoldódott. Továbbra is megmarad a vesebetegség, csak enyhébb mértékben. A beteg életmódjától is függ az új vese életképessége. A veseelégtelenségben károsodott szexuális funkciók csaknem normalizálódnak, a fiatal nők ismét fogamzásképesek lesznek. A terhességet csak megfelelő felvilágosítás és kockázatok ismeretében szabad vállalni. Hazánkban is már több nő hozott világra egészséges gyermeket a transzplantáció után. Veseátültetés vagy művesekezelés? Az említett szakmai találkozón a hazai szakorvosok a valóságnak megfelelően foglalkoztak a veseátültetés és a dialízis előnyeivel és hátrányaival. Ezek alapján mondták ki: a dializáltaknak egyértelműen ajánlják a transzplantációt. A betegnek azonban tudnia kell, hogy nem veszélytelen kezelést választ. Mint minden műtétnek, a veseátültetésnek is van kockázata. Nem biztos, hogy a szervezet befogadja az idegen vesét. A veseátültetés után szedett gyógyszerek is okozhatnak kellemetlenségeket. Az is egyértelmű azonban, hogy ha a beteg nem akarja az átültetést, akkor a rendszeres dialízis kockázatát választja. Ha a beültetett vesét a szervezet „kilöki”, mert ez is előfordul, a beteg visszakerül a művesekeze- lésre, de nem kizárt az ismételt transzplantáció lehetősége. Sok beteg él jól működő második vagy harmadik idegen vesével. Az orvos feladata a „vesepótló“ kezelések előnyeinek és hátrányainak reális ismertetésével elősegíteni a beteg döntését, (-erf) A veseátültetések száma Szlovákiában • 1998 149 1999 88 2000 90 2001 102 2002 30 (hat hónap)
