Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2002-08-30 / 201. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 30. Kultúra Idén már hetedik alkalommal rendezték meg a városban a nagy sikerű nyári történelmi-honismereti tábort Akik körében Selmecbánya már fogalom RÁCZ VINCE A nyári szünidő eltöltésének kü­lönböző formái lehetnek: vannak, akik a vízparti örömöket, mások a zajos fesztiválokat, egyesek a lus­tálkodást választják. Kevés olyan diák van, aki még nyara egy részét is arra áldozza, hogy tanuljon. Igaz, hogy nem az iskolai oktatás révén, hanem másként, kikapcso­lódás, kirándulás közben. Például a már hagyományos Selmecbányái nyári történelmi-honismereti tá­borban, amely az idén is nagy si­kerrel zajlott le. Erről kérdeztük a tábor egyik szervezőjét és vezető­jét, Simon Attila tanárt. Mit kell tudni a táborról? A nyári történelmi-honismereti tá­bort már hetedik alkalommal szer­veztük meg idén. A két fő szervező a Történelemtanárok Társulása és a Pro Pátria Honismereti Szövet­ség, de segített a Bibliotheca Hun- garica, a Szlovákiai Magyar Peda­gógusok Szövetsége és a Csema- dok Országos Választmánya is. Az alapötletünk az volt, hogy olyan időtöltést biztosítsunk a szlovákiai magyar középiskolásoknak, amely során bővíthetik történelmi isme­vv Délelőttönként elő- // adásokat hallgat­nak a diákok, délutá­nonként pedig városné­ző és túraprogramokat szervezünk. Erre Sel­mecbánya történelmi környezete kiváló- > > an alkalmas. reteiket, s közben megismerked­hetnek a Felvidék történelmi-hon­ismereti értékeivel is. Tükrözi ezt a törekvést a tábor programja? Természetesen, hiszen az évek so­rán egy jól működő tábori napi­rend és struktúra alakult ki. Dél­Mindent meg fogunk tenni azért, hogy Selmecbánya jövőre is legyen." (Somogyi Tibor felvétele) előttönként előadásokat hallgat­nak a diákok - az idei táborban négy történész-tanár adott elő: Ja­kab György Budapestről, Limpár Péter, Kovács László Somorjárói és jómagam délutánonként pedig városnéző és túraprogramokat szervezünk. Erre Selmecbánya történelmi környezete kiválóan al­kalmas. így az idei táborban há­rom túra is szerepelt. Két rövidebb a város körül és a Kálvária-domb­ra, valamint egy hosszabb a Szitnya csúcsára. Ezen felül egy egész napos kirándulást is szervez­tünk, amely során ellátogattunk Körmöcbányára, megnéztük a Szkalkán található Görgey-alagu- tat és Besztercebányát is. Kik vesznek részt a táborban? Idén 41 diák jött el, legtöbben Ko­máromból, Dunaszerdahelyről, Tornaijáról, de többen voltak pél­dául Búcsról vagy Hetényből is. Ez a szám a tábor maximális kihasz­nálását jelenti, sajnos voltak olyan későn jelentkezők is, akiket már vissza kellett utasítanunk. Elsősor­ban olyan diákok jönnek tá­borunkba, akiket mélyebben érde­kel a történelem, versenyekre jár­nak, sokan a versenyeken - Múlt­idéző, Katedra-verseny - elért eredményeikért jutalmul kapták a táborozást, vagy felvételizni sze­retnének történelemből. Persze vannak olyan visszatérő fiatalok is, akiket a tábor hangulata raga­dott meg, s csupán a szép környe­zetért, a barátokért, a bulizásért jönnek. Elsősorban szlovákiai fia­talok jelentkeznek, de voltak már magyarországi diákok is, sőt az utóbbi két évben egy Csehország­Idén 41 diák jött el, legtöbben Komá­romból, Dunaszer­dahelyről, Tornaijáról, de többen voltak példá­ul Búcsról vagy * * Hetényből is. >N ban élő magyar kislány is részt vett a táborban, s megígérte, hogy jö­vőre is eljön. Tehát lesz jövőre is tábor? Minden táborkezdéskor megfoga­dom, hogy az utolsó tábort kez­dem el, annyira fárasztóak a szer­vezési munkálatok. Kovács László kollégám is mindig elmondja, hogy ő már utolsó alkalommal jön előadni a táborba. Amikor azon­ban a résztvevők visszajelzéseit halljuk, és a táborzáráskor a csa­pat nagy része azt bizonygatja, hogy ők bizony jövőre is jönnek, mindig meggondoljuk magunkat, hiszen látjuk, hogy van értelme a munkánknak, fiatalok tucatjai­nak szerzünk vele kellemes élmé­nyeket. Ezért én is és Görföl Jenő is, aki a Pro Pátria Honismereti Szövetség vezetőjeként a tábor másik fő szervezője, mindent meg fogunk tenni azért, hogy Selmec­bánya jövőre is legyen. Persze eh­hez olyan támogatókra is szükség van, akik idén is segítettek ben­nünket: az Illyés Közalapítványra, a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumára, a magyar Nem­zeti Kulturális Örökség Miniszté­riumának támogatására gondo­lok elsősorban. Tárgyilagos rögzítés, szorgos számbavétele a nap eseményeinek, pár soros vagy pár szavas lejegyzések formájában Egy költői napló töredékei Bizonyára nem vagyok egyedül, aki némi zavarral olvassa Oravecz Imre könyv­hétre megjelent új kötetének verseit. A zavar ez esetben nem a költemények jelentés­beli homályosságával vagy értelmezésbéli nyitottságá­val függ össze, épp ellenke­zőleg: zavarbaejtően „egy­szerű”, már-már provokáló- an antipoétikus versekről van szó. BENYOVSZKY KRISZTIÁN Itt a vers pórias öltözetű cingár tes­te kihívóan dísztelen. Anélkül, hogy belekezdenék egy reményte­lennek mondható műfajelméleti eszmefuttatásba „Mi a vers?” téma­körben, csupán jelzem, hogy „A megfelelő nap” sokban módosít­hatja a lírával kapcsolatos elképze­léseinket, vagy legalábbis műfaji előfeltevéseink, sőt az irodalom határairól kialakított képzeteink újragondolására kényszeríthet. Nemcsak a versek puritán poétikai arculata, hanem helyenkét egy-egy önreflexív, metapoétikai költe­mény is ilyen irányba hat. Költői naplót - egy költő naplóját olvassuk, egy öregedő, inkább hát­ra, mintsem előre tekintő költő mindennapjainak melankolikus krónikáját. Tárgyilagos rögzítés, szorgos számbavétele a nap esemé­nyeinek, tömör, pár soros vagy pár szavas - vizualitásukkal versekre emlékeztető, ugynakkor epikai tar­talmat hordozó - lejegyzések for­májában. Csak azt, ami a legszük­ségesebb. Még azon az áron is, hogy a banalitás, illetve a magyar lírai kánonokról mit sem tudó köl­tői naivitás benyomását kelti majd. Oravecz mintha Radnóti Miklós felhívását fogadta volna meg („Nézd a világ apró rebbenése- it...”), miközben ez a szemlélődés, meditáció olykor az olvasás sajátos formájaként jelenik meg: „Itt-ott még átsejlik a művelés nyoma. / Olyan rajta járni, / mintha halottak leveleit olvasgatnám.” (Parlag) A nap- és az évszakok váltakozását, a növényekkel, állatokkal (Tan- dorival ellentétben egy névtele­nekből álló madármitológia jelen­léte, tudatos építése), a tájjal és az ősökkel való találkozás bensőséges pillanatait örökítik meg ezek a minimalista költemények. Mindig magára az eseményre vagy dologra fókuszálnak, ami a poétikai-retori­kai és metrikai eszköztár, a hagyo­mányos értelemben vett líraiság nyelvi mutatóinak maximális visz- szaszorítását, aszketikus kiküszö­bölését vonja maga után. A vers­A vers pórias öltözetű cingár teste kihívóan dísztelen. zárlatokban esetlegesen felbukka­nó hasonlatok és metaforák sem ki- hívóak, inkább csak diszkréten megbillentik a kifejezés gnó- mikussága jellemezte szövegek „ci­vil” jelentését. A naplóbejegyzések többségét épp ez a leheletnyi figu- ratív balansz csúsztatja el a líraiság tartományai felé: „Egy élénkpiros színű levél a juharfán maradt, / és most kitartóan rázza a szél. / Tá­volról olyan, mint reszkető, apró lángnyelv.” (November) Előfordul aztán, hogy a lírai szubjektum egy- egy ilyen trópusba vackolja be ma­gát: „Olyan vagyok, mint szél­csendben az ágról leválni készülő levél, / melynek szárában egyszer csak megpattan valami, / és magá­tól elindul lefelé.” (Ryokan öregko­rában) A lírai én beszédhelyzetét, a versekben színre vitt élethelyzetek jellegét alapvetően az idill, a ter­mészettel, önmagával és élettársá­val harmóniában élő ember famili­áris békéje, illetve az ez utáni vágy jellemzi, mindez azonban az öre­gedés és a halálra való - lassan-las- san már - rögeszmés várakozás ár­nyékában. Ennek megfelelően a szövegek modalitását döntő mó­don az elégikus tűnődés határozza meg: a múlt visszasóvárgása és a jelen villanásai, rebbenései - a ter­mészet észrevéúen „hunyorin- tásai” nyújtotta öröm kifejezését el­lenpontozó jövő értéktelensége, ki- látástalansága. A dérütötte egysze­rűség versei ezek: „Jövő nincs, / a jelen megszűnt, / a múltat mint re- ves fát felaprítottam, / és azzal tü­zelek, / melengetem kezem a lán­goknál, / és életem magányos bar­langjából ki-kitekintek a világra.” (Öregség) Lényegesen kevesebb azoknak a hosszabb verseknek a száma, amelyek a kötet poétikai karakterétől eltérően hangsúlyo­zott nyelvi megformáltságukkal és költői megszerkesztettségükkel (az irodalmi ismétlés alakzatainak vál­tozatossága) tűnnek ki. Ezekben általában az öröm, az önfeledt, egyszerű boldogság litániaszerű kifejezése jelenik meg (Örömóda, Jelentés a boldogság állásáról, Öregedő férfi ifjú hitveséhez). Egy emberi életszakasz, a kezdődő öregkor létélményének letisztult lí­rai reflexiója, a belső párbeszéd ré­vén medializált naplószerű és epig- rammatikus költői formában - mindezek együttesen adják Ora­vecz Imre költői megszólalásmód­jának egzisztenciális (nem feltétle­nül autobiografikus) erejét és olva­sói vonzerejét. Azt, hogy költőnk egy „divatosnak” és az elméleti, Oravecz mintha Radnóti felhívását fogadta volna meg. kritikai reflexió számára „hálás­nak”, „potensnek” semmiképp nem mondható poétika konok művelése ellenére sem veszítette el öniróniá­ra való hajlamát, jól bizonyíja az Irodalom című versének második szakasza: „Verseimmel mindig szembe úszom az árral, / semmi küldetéstudat, útmutatás, lángo­lás, / vagy posztmodern mutat­vány, viccesség, csavar, / földhöz­ragadt, komor vagyok és érzelmes, / és folyton panaszkodom, / eszkö­zeim pedig költőiedének, / ha van­nak egyáltalán eszközeim, kritiku­saim nem tudnak velem igazán mit kezdeni, / olvasóimhoz nem jutok el - / Ungvárnémeti Tóth László, Tompa Mihály, Juhász Gyula, ve­gyetek fel klubotokba!” (Oravecz Imre: A megfelelő nap. Pécs, Jelenkor 2002) DRÁMA 50? A Komáromi Jókai Színház a 2002/2003-as színházi évad­ban ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját. E kiemelkedő évforduló alkalmából a Komá­romi Jókai Színház Dráma 50? címen jeligés drámapályázatot hirdet szlovákiai magyar szer­zők számára. A pályázatra stilá- ris, tematikai és műfaji megkö­tés nélkül olyan pályaművel le­het jelentkezni, melynek alap- gondolata a nemzetiségi létben élő egyén és a közösség önazonosság-tudatának megőr­zése, az ember szerep«, helyze­te, értéke, értékvesztése a XXI. század társadalmában. A jeligével ellátott pályaműve­ket öt példányban kérjük bekül­deni. A művek mellé jeligés zárt borítékban csatolják címüket, elérhetőségüket! A Szlovákiai Magyar írók Társa­sága 2002-ben is meghirdeti pá­lyázatát középiskolás alkotók részére az alábbi kategóriák­ban: I. kategória: vers II. kategória: próza III. kategória: tanulmány, kriti­ka Beküldési határidő: 2002. októ­ber 30. Beadási idő: 20002. október 15. A beérkezett pályaműveket öt­tagú szakmai bizottság bírálja el, az eredményhirdetésre 2002. november 30-áig kerül sor a Komáromi Jókai Színház­ban. A szakmai bizottság döntésétől függően az alábbi pályadíjak kerülnek kiosztásra: I. díj: 50 000 Sk II. díj: 35 000 Sk III. díj: 25 000 Sk A pályamunkákat az alábbi cím­re kérjük eljuttatni: Komáromi Jókai Színház Petőfi utca 1. Komárno, 945 02, Szlovákia A pályázatról részletes felvilá­gosítást a 035/7701-891-es te­lefonszámon, Varga Emesénél lehet kérni. Cím: Spolocnosf mad’arskych spisovatel'ov na Slovensku Laurinská 2 815 08 Bratislava. t Az értékelésről szakmai zsűri gondoskodik. Az értékes díjakat 2003. április 11-én, a költészet napján adjuk át. PEGAZUS-PÁLYÁZAT Feltehetően egy 30-40 éves nő végső nyughelye Szarmata kori sírt tártak fel Csongrádon MTI-JELENTÉS Csongrád. Ötödik századbeli szar­mata sírt tártak fel a régészek Csongrádon a csatornaépítést megelőző leletmentő munkálatok során - tájékoztatta Szabó János, a szentesi múzeum igazgatója az MTI-t. A feltárást vezető szakember el­mondta: a sír feltehetően egy 30-40 éves nő végső nyughelye. A csontváz mellett néhány használa­ti tárgyat is találtak: egy ezüst tü­kör darabkája, egy vasból készült kis kés, két üvegpaszta alapanyagú gyöngy, valamint egy edény került elő. A feltárás során kiderült, hogy a sírt már megbolygatták és kifosz­tották. A szakember szerint nem kizárt, hogy még a szarmata kor­ban nyitották fel a nyughelyét. A leleteket a szentesi múzeumban restaurálják, azután a csongrádi múzeumban helyezik el. Szabó János tájékoztatása szerint Csongrádon az 1960-as évek ele­jén kerültek elő az első őskori ré­gészeti leletek, amikor egy kutat ástak, s azóta is gyakran végeztek eredményes feltárásokat. A Berzsenyi utcában, ahol jelenleg dolgoznak a régészek, korábban is akadtak már szarmata sírokra, s bizonyossá vált, hogy a városnak azon a területén nagy kiterjedésű szarmata temetőt rejt a föld mélye. Ezért a csatornaépítés megkezdé­se előtt feltárást végeznek. Valós kép a világot fenyegető veszélyekről A rettegés arénáj a FILMAJÁNLÓ 1973-ban Egyiptom és Szíria megle­petésszerű támadást intézett Izrael ellen. Ekkor zuhant le egy izraeli ka­tonai gép, fedélzetén egy tömeg- pusztító fegyverrel. A gép „poggyá­szára” negyedszázaddal később a si­vatagban bukkannak rá, és avatat­lan kezekbe kerül. A hidegháború ugyan elavult fogalomnak számít, ám annál gyakoribbak a regionális konfliktusok, a terrorizmus szinte a mindennapokhoz tartozik. Ebben a helyzetben lép a CIA kötelékeibe Jack Ryan, akit látszólagos rutinfel­adattal bíznak meg. A fiatal elemző a feladat megoldása közben azon­ban forró nyomra bukkan: minden jel arra mutat, hogy a bombát az Egyesült Államokba akarják szállí­tani, és ott felrobbantani. Tom Clancy A rettegés arénája című bestsellere 1991 augusztusában je­lent meg, és mai szemmel, a szep­tember 11-ei események tükrében bátran nevezhetjük olyan műnek, amely megelőzte a korát, és hátbor­zongatóan valósághű képet fest ar­ról, milyen veszély fenyegeti a mai világot. Az azonos című amerikai film ké­szítői nem a teljes regényt, hanem csupán azokat az eseményszálakat használták fel belőle, amelyeket Jack Ryan alakja köt össze. Á CIA fiatal elemzőjét Ben Affleck kelti életre, (m) Jelenet a filmből (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents