Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)
2002-08-03 / 179. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 3. VENDÉG KOMMENTÁR Utolsósegély-nyújtás BODNÁR GYULA Elvágódott a Magas-Tátrában egy Slávka nevű ifjú hölgy. Felrepedt a térde, a seb megtelt aprókaviccsal, mint söréttel a telibe talált fácán, a különbség csak annyi, hogy a fácán ilyenkor már nem érez semmit, az ember viszont szenved a fájdalomtól, orvos után néz nyomban, amúgy sem árt vigyázni, nehogy a kis bajból nagyobb legyen. Slávka is hasonlóképpen cselekedett. Tudván, hogy jobb hegyi szállodák rendelővel, állandó orvosi ügyelet fenntartásával is a tisztelt vendégek rendelkezésére állnak, minimum képesek elsősegélyt nyújtani, elbicegett az egyik közeli csorba-tói szállodába, ahol azonban csaknem megint elvágódott. A meglepetéstől. Nem a mi lakónk, álljon odébb, közölte a lánnyal valamilyen, magát tótumfaktumnak képzelő alak. Kétszáz méterrel odébb, egy másik szállodában sem járt jobban. Arra nem emlékszem pontosan, hogy ott vagy a harmadik stáció helyszínén, Otátrafüreden mondták-e neki, váljon, majd jön orvos, készítsen elő kétszáz koronát, mindenesetre az egészből nem lett semmi. Egy szó, mint száz, végül Poprádon tették rendbe Slávka térdét, néhány öltéssel zárva a műveletet. A történet érdekessége, egyszersmind Szlovákia jelen lelki és közállapotaira utaló milliomodik aprónak tetsző, ám annál többet mondó jelenség, hogy a tévériportban megszólaltatott orvos’azt nyilatkozta, ilyen nem fordulhat elő, a beteget el kell látni, akár vendége egy szállónak, akár nem. Ha hiszünk a doktor úrnak, akkor az orvosokig el sem jutott a balesetet szenvedő lány híre. Talán elakadt valahol a „házmesterek” között, mint annyi más minden ebben az országban, amiről vezető politikusok úgyszintén, legalábbis saját bevallásuk szerint, gyakran a sajtóból értesülnek - jóllehet egymást felülmúlva ismételgetik, mennyit járnak a nép körében. Ha így volna, és nem mímelnék a kötelességüket, hanem tennék, aligha fordulhatna elő olyasmi is, hogy kisvárosi rendelőintézetekben nincs, aki helyettesítse a szabadságát töltő sebészt, ortopéd és más szakorvost. És erről még csak nem is tájékoztatják az egészségügyi központok körzetébe tartozó települések lakóit, mintha ez természetes lenne, vagy mintha a betegségek ugyancsak nyaralnának üyentájt. Sok idős falusi ember busztól buszig vonszolja magát ünneplőbe öltözve, ahogy orvoshoz illik menni, ők még így tanulták - ám hiába minden. Magyarán, itt akkor is pofára esik az ember, ha nem. A szerző a Katedra főszerkesztője JEGYZET Politikusi tetszelgés JUHÁSZ KATALIN A Szigetet idén szinte megszállták a politikusok. Miniszterekből sosem látott mennyiség nyüzsgött szerdán és csütörtökön, reméljük, a dolog lendít az új magyar kormány helyzetén, mert valószínűsíthetően nem kulturálódni érkeztek ők hatan. A legnagyobb feltűnést Lam- perth Mónika belügyminiszter keltette, akit a szemerkélő esőben egy személyes esernyőhordozó kísérgetett a terepen, a fotósok legnagyobb örömére. Nem csupán a parlamenti választások bélyege nyomódott rá a fesztiválra, hanem a közelgő főpolgármester-választásé is. Tarlós István, Óbuda első embere és fő-fő hangerőcsősze ismét eleresztett néhány ütős mondatot, épp akkor, amikor minden magyarországi lap a Sziget jólszervezettségét és kulturáltságát dicsérte. Tarlós szerint a rendezvény mára kinőtte a helyszínt, azaz hamarosan el kell takarodnia a hajógyári szigetről, mindennek van fizikai határa, a kerület nem bír el ennyi szigetelőt. Nos, ne feledjük, hogy a polgármester ismét indul a választásokon, és van félnivalója, azaz komoly ellenfelei. Meglátjuk, szerez-e szavazatokat a helyi lakosságot óvó álláspontjával, bizonyára tudja, mit miért mond és tesz. A fesztivál fontosságát mi sem mutatja jobban, mint ez a diszkrét, illetve néha indiszkrét kultpol jellegű jelenlét. A miniszter kezet ráz a kakastaréjos sráccal. Mosoly balra, a kamerának. A parlamenti képviselő a drogproblémáról ad elő, farmerben, lazán. A végén meghajol. A főpolgármester arra buzdítja a fiatalokat, használják a HÉV-et, ne dugítsák el autókkal a környék utcáit. Persze a legtöbb résztvevőnek fel sem tűnik a dolog, nem hagyják zavartatni magukat, tavaly is úgy örültek a fehér nadrágos Tor- gyánnak, mint Uhrin Benedeknek. Én is csak azért témázgatok ezen, mert elképzeltem hazai politikai elitünket egy ifjúsági rendezvényen, ahogy gyűjtik a felnövekvő nemzedék szimpátiáját. Mondjuk Fico a Pohoda fesztiválon, Meciar egy technopartin vagy Malíková egy strandszépe- választáson. Elképzelhetetlen. Még így kampányidőben sem. ÉVFORDULÓ Kuvait lerohanása 12 éve, 1990 augusztus 2-án hajnalban 300 harckocsi támogatásával 100 ezer iraki katona rohanta le a kis kuvaiti emirátust: ez könnyű győzelem volt Irak számára, azonban mindmáig nyögi következményeit. A16 ezer fős kuvaiti hadsereget elsöpörték a támadók. A fővárost már a reggeli órákra elfoglalták és az uralkodó, Dzsaber al-Ah- med asz-Szabah emir a szomszédos Szaúd-Arábiába menekült. Testvérét, Fahdot, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség al- elnökét a palota bevétele során megölték - eleveníti fel a történteket az AFP. Bagdadban diadalünnepet ültek, Irak úgy állította be a szomszédos ország elfoglalását, mint Kuvait „szabad és ideiglenes kormánya” által kért segítség megadását. A kuvaiti rádió hiába hívta fel a kuvaitiakat „a föld, a homok és a dű- nék” megvédésére „a gyáva invázió” ellenében, beavatkozásra szólítva fel a testvériség nevében az arab országokat. Gyakorlatilag nem volt ellenállás, az arab országok álláspontja pedig megoszlott. A Biztonsági Tanács már az első napon elítélte a támadást, gazdasági és katonai szankciókat határozott el Irak ellen. Az Egyesült Államok Sivatagi Vihar hadművelete Kuvait felszabadítására január 17-én légi hadjárattal kezdődött, amelyet február 24-én követett a szárazföldi offenzíva. Február 27-én George Bush akkori amerikai elnök bejelentette, hogy Kuvait felszabadult. Irak mindmáig nyögi az ENSZ által rámért, gazdaságára és lakosságára nézve katasztrofális nemzetközi szankciók következményeit.- Már letöltöttem néhány gyászinduló motívumot csengőhangnak. Tudna ajánlani még a mobilomra temetéshez illő fekete előlapot? (Marabu rajza) TALLÓZÓ NOVYCAS A lap megszerezte a HZDS legutóbbi, nyitrai közgyűlésén készült magnófelvétel átiratát. Vladimír Meciar néhány percen keresztül üvöltözött a küldöttekkel, akik az ellen tiltakoztak, hogy a párthoz csak nemrég csatlakozó, korábban SOP-s, majd független Diana Du- bovská választható helyre került, míg Ivan Gasparovicot mellőzték. Dubovskáról Meciar egyebek mellett ez kiabálta: „Bíráljátok, hogy más pártból jött. Igen, abban a pártban sokáig dolgozott, de a HZDS-nek” - mondta a pártelnök. Hozzátette: „Dubovská volt az egyetlen ember, akivel kapcsolatba léphettünk és rajta keresztül a NA- TÖ-val és Brüsszellel (vagyis az Európai Unióval - a szerk. megj.) is kapcsolatot létesíthettünk”. Gasparovic félreállítását Meciar a következőképpen magyarázta: „Mennyire volt termékeny és hatékony Gasparovic képviselői tevékenysége az elmúlt négy évben? A nevének és a tisztségének megfelelő volt-e? A válasz egyértelműen az, hogy nem” - így a HZDS vezére. HÉTVÉG(R)E Gasparovic, az átváltozóművész A héten megint olyan meleg volt, hogy bugyi nélkül jártak a nők. Persze csupán azt akarták finoman jelezni, hogy a választások után így vagy úgy, de ki lesz a fenekünk. De aztán kissé lehűlt az idő. HOLOP ZSOLT Szóval, ki lesz, mert megint jönnek a megszorítások, bárki nyer. De azért nem mindegy, micsodánkat szorongatják, otthon maradni meg végképp nem megoldás semmire. Tessék hát szépen spórolni. A választásig azonban roppant fontos vagyok én, a választó. Minden nap arra ébredek, hogy egyre fontosabb, lassan már aludni sem fogok a rám nehezedő nagy felelősség miatt. Megint a legfontosabb választás elé nézünk, mint ahogy eddig minden egyes alkalommal, ebbe bizony bele lehet fáradni, embernek, politikusnak egyaránt. Zajlik is javában a civil kampány, hogy az állampolgárok menjenek szavazni, higgyenek valamelyik pártnak, legyen tisztes részvétel, mert az a fontos. Minden szavazat számít, gyanítom, hogy a HZDS hozatta haza emiatt Ivan Lexát, vagy egyenesen önlebuk- tatást hajtott végre a volt SIS- igazgató, ahogy annak idején ifjabb Michal Kovác önelrablást. A hét .hőse és az igazság bajnoka Ivan Gasparovic. Miután a „demokráciához” menekült Meciar karmaiból, első nekifutásra átugrotta az ötszázalékos parlamenti küszöböt a Polis ügynökségnél. Meg kell várni a többi közvélemény-kutató százalékait, de eddig igazolódni látszik az a feltételezés, hogy Gasparovic nem tud új választókat megszólítani, és Meciar- ral ugyanazért a választótáborért verekszik. Azzal a különbséggel, hogy Ivánunk jogász agyában ennyi év után hirtelen megvilágosodott: lehet, hogy nem is érvényesek Meciar amnesztiái. Ha lesz időm és kedvem, összegyűjtöm, miket nyilatkozott ebben a témakörben eddig, és elküldöm neki. Ha nem, nem. Úgy is tudja, csak most nyilván azt hiszi, hogy korábban hazudott, illetve nem mondott igazat, illetve a másik végén csavarta a paragrafust. Most viszont rendkívül eurokompatibilis, és olyan emberekkel erősít, mint a véresszájú Marta Podhradská, és Roman Hofbauer is ígéretesen alakul. Gasparovic első nekifutásra átugrotta az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Rudolf Schuster államfő kitörölte a nemzet emlékezetét (vagy - ével?), nem írta alá azt a törvényt, amely lehető tette volna, hogy 1939-től 1989-ig összegyűjtsék az összes titkosszolgálattal kapcsolatos anyagot és közzétegyék. Meg az ember megnézhette volna, kik mit súgtak be róla az StB-nek. Az elnöki iroda minden kérdezés nélkül hangsúlyozta, hogy Schuster nem azért nem írta alá, mert kommunista. Most találgassak? Talán azért, mert katolikus? Budapesten viszont javában számolják már az ilyen-olyan ügynök múltú, a rendszerváltás után felálló kormányok minisztereit. Kilencig jutottak, nevek még nincsenek. A szeptemberi választásnak máris vannak „áldozatai”; legalábbis Jozef Majsky annak tekinti magát, ezt üzente haza a tanzániai vadászatról. 400 milliós ügyét szerinte csak azért vették elő, mert itt a választási kampány. Nem értem, most akkor ne is legyenek választások, vagy csak ne vegyék elő az ügyet? Lesz tehát minek örülnünk, a kampány csak augusztus 21-én kezdődik hivatalosan, egyébként meg javában zajlik, és még nagyon sok mindenki nagyon sok mindent elő fog venni, hogy csak tátjuk majd a szánkat. HETI GAZDA(G)SÁG Privatizálj és a vételárat is kérd vissza TUBA LAJOS „A választási kampány áldozata vagyok” - jelentette ki az éppen tanzániai vadászaton járó Jozef Majsky, az ország leggazdagabb embere, amikor a Nemzeti Vagyonalap portfoliójába tartozó VAB cég megkárosításáért nyomozás indult ellene. Majsky kijelentése nehezen értelmezhető, hiszen saját bevallása szerint egyszerre több pártot is pénzel, felesége pedig éppen most húzta magára a HZDS mezét. Ellenben már maga a felvetés is sokat elárul a hazai viszonyokról. Azt ugyanis csak a magunkfajta egyszerű halandó képzeli, hogy a karrier netovábbja valamit olcsón megszerez az állami vagyonügynökségtől, majd örök életre élvezni a javakat. A jobbaknak ez csak a kezdet, igazán nagy üzlet a leélt cég visszadobása az államnak, és az eredeti vételár visszakövetelése. „A szerződés alapján jogom van erre” - jelentette ki a Nagy Ember, szemrebbenés nélkül besorolva magát azok közé, akik több száz milliós csalással a számlájukon (legalábbis nyomozati fázisban) nyugodtan járnak- kelnek a hazai elit társasági rendezvényein. Az ügy kimenetele azért is érdekes lesz, mert az illető tudja, miként védje a hátát. Például közel egy tucatnyi hazai médiumban rendelkezik befolyással, így aki vele kacérkodik, meglehetősen nagy össztüzet kockáztat. Ráadásul hamarosan új kormányunk is lesz, így ennek is el kell majd döntenie, hogy a szerecsenmos- datásban melyik oldalon is áll valójában. Miközben a nagyvállalkozók görbe útjaira figyeltünk, a kormány kiírta az utolsó nagy privatizációs pályázatot. Ennek érdekessége, hogy maga a kormány sem tudta eldönteni mit is akar, így az ezer sebből vérző Szlovák Villamos Művek kisebbségi részvénycsomagja iránt érdeklődőknek két ajánlatot is kell adniuk. Ráadásul gyorsan kell reagálniuk, hiszen a pályázat szeptember végén, a parlamenti választásokat megelőző napokban zárul. A döntést viszont az új kormány hozza meg. Ezzel főként Fico nyarát keserítették meg, aki egyrészt teljes erőbedobással küzd az új kormányban való minél nagyobb részért, eddig viszont minden alkalmat kihaszEgy hazai elemző szerint a Bokros-csomag nálunk még hátravan. nált arra, hogy a villamos művek teljes állami kézben maradása mellett kardoskodjon. Két hűtött sör elfogyasztása közben érdemes odafigyelni Vladimír Meciar vergődésére is, aki egyelőre jócskán ráfutott a privatizációs különszámlák nevezetű lépre. Valószínűleg a híres kibeszélő tehetségére és minden eszközre szüksége lesz annak megmagyarázására, miként is lehet az aláírása olyan döntések alatt, amelyekről eddig azt mondta, hogy nem is hallott róluk. Mi pedig már csak hagyományosan rághatjuk a kefét, belegondolva, mit is lehetett volna kezdeni az élet különféle területein azzal a 12 milliárd koronával, amit annak idején ide-oda elpazaroltak. Az elmúlt hetekben egyre több írás figyelmeztet bennünket az Európai Uniót népszerűsítő kampány túlzásaira. Éz ugyanis valamiféle csodaszerként állítja be a tagságot, miközben arról is lassan beszélni kellene, hogy azért ott sem fenékig tejfel az élet. így például a kormányok sem folytathatnak olyan struccpolitikát, mint amilyent a választási évben nálunk, de akár Magyarországon is láthatunk. A közös szabályok mindenkire vonatkoznak, márpedig ez az elkövetkező években nagyon komoly intézkedéseket vetít előre - néhány napja egy hazai elemző szájából el is hangzott, hogy a Bokros-csomag nálunk még hátravan. Az elv viszonylag egyszerű, egy uniós országnak alapvetően kiegyenlített költségvetésre kell törekednie, nem pedig évről-évre tízmilliárd- számra halmozni a veszteséget. Nálunk azonban már lassan annak is örülnünk kellene, hogy a külkereskedelmi deficit júniusban kisebb mértékben nőtt, mint amekkorától előre tartottak. Persze ez is viszonylagos, hiszen augusztusban összüzemi szabadság lesz a pozsonyi Volkswagenben és csupán ez bizony jócskán átA kormány kiírta az utolsó nagy privatizációs pályázatot. rendez néhány hazai makrogazdasági mutatót. A csődbe jutott pénzügyi szolgáltatók mezőnye kezd szétszakadozni. Míg a Horizont és az SaS esetében már ismertek a károsultak pontos igényei, a többieknél csődeljárás hiányában még jelentkezni sem lehet. Igazán viszont az lesz érdekes, hogy az ötezer SaS- os és a 45 ezer Horizontes számára mennyi pénz maradt. Ebben a tekintetben az előbbiek állnak jobban, itt állítólag egészen reálisan behajtható kinnlevőségek vannak. A Horizontosokat nem sok jóval biztatják. A vagyon több mint a fele a hírek szerint külföldön van, olyan nem éppen kooperatív államokban, mint Románia vagy Horvátország. Egyelőre azonban a csődbiztos azzal van elfoglalva, hogy aprólékosan áttanulmányozza mind a 45 ezer beadványt.
