Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2002-08-03 / 179. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 3. VENDÉG KOMMENTÁR Utolsósegély-nyújtás BODNÁR GYULA Elvágódott a Magas-Tátrában egy Slávka nevű ifjú hölgy. Felrepedt a térde, a seb megtelt aprókaviccsal, mint söréttel a telibe talált fácán, a különbség csak annyi, hogy a fácán ilyenkor már nem érez semmit, az ember viszont szenved a fájdalomtól, orvos után néz nyomban, amúgy sem árt vigyázni, nehogy a kis bajból nagyobb legyen. Slávka is hasonlóképpen cselekedett. Tudván, hogy jobb hegyi szállodák ren­delővel, állandó orvosi ügyelet fenntartásával is a tisztelt vendégek rendelkezésére állnak, minimum képesek elsősegélyt nyújtani, elbice­gett az egyik közeli csorba-tói szállodába, ahol azonban csaknem me­gint elvágódott. A meglepetéstől. Nem a mi lakónk, álljon odébb, kö­zölte a lánnyal valamilyen, magát tótumfaktumnak képzelő alak. Két­száz méterrel odébb, egy másik szállodában sem járt jobban. Arra nem emlékszem pontosan, hogy ott vagy a harmadik stáció helyszí­nén, Otátrafüreden mondták-e neki, váljon, majd jön orvos, készítsen elő kétszáz koronát, mindenesetre az egészből nem lett semmi. Egy szó, mint száz, végül Poprádon tették rendbe Slávka térdét, néhány öltéssel zárva a műveletet. A történet érdekessége, egyszersmind Szlovákia jelen lelki és közállapotaira utaló milliomodik aprónak tetsző, ám annál többet mondó jelenség, hogy a tévériportban meg­szólaltatott orvos’azt nyilatkozta, ilyen nem fordulhat elő, a beteget el kell látni, akár vendége egy szállónak, akár nem. Ha hiszünk a doktor úrnak, akkor az orvosokig el sem jutott a balesetet szenvedő lány híre. Talán elakadt valahol a „házmesterek” között, mint annyi más min­den ebben az országban, amiről vezető politikusok úgyszintén, leg­alábbis saját bevallásuk szerint, gyakran a sajtóból értesülnek - jólle­het egymást felülmúlva ismételgetik, mennyit járnak a nép körében. Ha így volna, és nem mímelnék a kötelességüket, hanem tennék, alig­ha fordulhatna elő olyasmi is, hogy kisvárosi rendelőintézetekben nincs, aki helyettesítse a szabadságát töltő sebészt, ortopéd és más szakorvost. És erről még csak nem is tájékoztatják az egészségügyi központok körzetébe tartozó települések lakóit, mintha ez természe­tes lenne, vagy mintha a betegségek ugyancsak nyaralnának üyentájt. Sok idős falusi ember busztól buszig vonszolja magát ünneplőbe öl­tözve, ahogy orvoshoz illik menni, ők még így tanulták - ám hiába minden. Magyarán, itt akkor is pofára esik az ember, ha nem. A szerző a Katedra főszerkesztője JEGYZET Politikusi tetszelgés JUHÁSZ KATALIN A Szigetet idén szinte megszáll­ták a politikusok. Miniszte­rekből sosem látott mennyiség nyüzsgött szerdán és csütörtö­kön, reméljük, a dolog lendít az új magyar kormány helyzetén, mert valószínűsíthetően nem kulturálódni érkeztek ők hatan. A legnagyobb feltűnést Lam- perth Mónika belügyminiszter keltette, akit a szemerkélő esőben egy személyes esernyőhordozó kísérgetett a te­repen, a fotósok legnagyobb örömére. Nem csupán a parla­menti választások bélyege nyo­módott rá a fesztiválra, hanem a közelgő főpolgármester-válasz­tásé is. Tarlós István, Óbuda első embere és fő-fő hangerőcsősze ismét eleresztett néhány ütős mondatot, épp akkor, amikor minden magyarországi lap a Sziget jólszervezettségét és kul­turáltságát dicsérte. Tarlós sze­rint a rendezvény mára kinőtte a helyszínt, azaz hamarosan el kell takarodnia a hajógyári szi­getről, mindennek van fizikai határa, a kerület nem bír el ennyi szigetelőt. Nos, ne feled­jük, hogy a polgármester ismét indul a választásokon, és van fél­nivalója, azaz komoly ellenfelei. Meglátjuk, szerez-e szavazato­kat a helyi lakosságot óvó állás­pontjával, bizonyára tudja, mit miért mond és tesz. A fesztivál fontosságát mi sem mutatja job­ban, mint ez a diszkrét, illetve néha indiszkrét kultpol jellegű jelenlét. A miniszter kezet ráz a kakastaréjos sráccal. Mosoly bal­ra, a kamerának. A parlamenti képviselő a drogproblémáról ad elő, farmerben, lazán. A végén meghajol. A főpolgármester arra buzdítja a fiatalokat, használják a HÉV-et, ne dugítsák el autók­kal a környék utcáit. Persze a legtöbb résztvevőnek fel sem tűnik a dolog, nem hagyják za­vartatni magukat, tavaly is úgy örültek a fehér nadrágos Tor- gyánnak, mint Uhrin Benedek­nek. Én is csak azért témázgatok ezen, mert elképzeltem hazai politikai elitünket egy ifjúsági rendezvényen, ahogy gyűjtik a felnövekvő nemzedék szimpátiá­ját. Mondjuk Fico a Pohoda fesz­tiválon, Meciar egy technopartin vagy Malíková egy strandszépe- választáson. Elképzelhetetlen. Még így kampányidőben sem. ÉVFORDULÓ Kuvait lerohanása 12 éve, 1990 augusztus 2-án hajnalban 300 harckocsi támo­gatásával 100 ezer iraki katona rohanta le a kis kuvaiti emirá­tust: ez könnyű győzelem volt Irak számára, azonban mindmá­ig nyögi következményeit. A16 ezer fős kuvaiti hadsereget elsö­pörték a támadók. A fővárost már a reggeli órákra elfoglalták és az uralkodó, Dzsaber al-Ah- med asz-Szabah emir a szom­szédos Szaúd-Arábiába mene­kült. Testvérét, Fahdot, a Nem­zetközi Labdarúgó Szövetség al- elnökét a palota bevétele során megölték - eleveníti fel a történ­teket az AFP. Bagdadban dia­dalünnepet ültek, Irak úgy állí­totta be a szomszédos ország el­foglalását, mint Kuvait „szabad és ideiglenes kormánya” által kért segítség megadását. A ku­vaiti rádió hiába hívta fel a kuva­itiakat „a föld, a homok és a dű- nék” megvédésére „a gyáva invá­zió” ellenében, beavatkozásra szólítva fel a testvériség nevében az arab országokat. Gyakorlati­lag nem volt ellenállás, az arab országok álláspontja pedig meg­oszlott. A Biztonsági Tanács már az első napon elítélte a tám­adást, gazdasági és katonai szankciókat határozott el Irak el­len. Az Egyesült Államok Sivata­gi Vihar hadművelete Kuvait fel­szabadítására január 17-én légi hadjárattal kezdődött, amelyet február 24-én követett a száraz­földi offenzíva. Február 27-én George Bush akkori amerikai el­nök bejelentette, hogy Kuvait fel­szabadult. Irak mindmáig nyögi az ENSZ által rámért, gazdasá­gára és lakosságára nézve ka­tasztrofális nemzetközi szankci­ók következményeit.- Már letöltöttem néhány gyászinduló motívumot csengőhangnak. Tudna ajánlani még a mobilomra temetés­hez illő fekete előlapot? (Marabu rajza) TALLÓZÓ NOVYCAS A lap megszerezte a HZDS legutób­bi, nyitrai közgyűlésén készült magnófelvétel átiratát. Vladimír Meciar néhány percen keresztül üvöltözött a küldöttekkel, akik az ellen tiltakoztak, hogy a párthoz csak nemrég csatlakozó, korábban SOP-s, majd független Diana Du- bovská választható helyre került, míg Ivan Gasparovicot mellőzték. Dubovskáról Meciar egyebek mel­lett ez kiabálta: „Bíráljátok, hogy más pártból jött. Igen, abban a pártban sokáig dolgozott, de a HZDS-nek” - mondta a pártelnök. Hozzátette: „Dubovská volt az egyetlen ember, akivel kapcsolatba léphettünk és rajta keresztül a NA- TÖ-val és Brüsszellel (vagyis az Eu­rópai Unióval - a szerk. megj.) is kapcsolatot létesíthettünk”. Gaspa­rovic félreállítását Meciar a követ­kezőképpen magyarázta: „Mennyi­re volt termékeny és hatékony Gasparovic képviselői tevékenysé­ge az elmúlt négy évben? A nevé­nek és a tisztségének megfelelő volt-e? A válasz egyértelműen az, hogy nem” - így a HZDS vezére. HÉTVÉG(R)E Gasparovic, az átváltozóművész A héten megint olyan meleg volt, hogy bugyi nél­kül jártak a nők. Persze csupán azt akarták fino­man jelezni, hogy a válasz­tások után így vagy úgy, de ki lesz a fenekünk. De aztán kissé lehűlt az idő. HOLOP ZSOLT Szóval, ki lesz, mert megint jön­nek a megszorítások, bárki nyer. De azért nem mindegy, micso­dánkat szorongatják, otthon ma­radni meg végképp nem megol­dás semmire. Tessék hát szépen spórolni. A választásig azonban roppant fontos vagyok én, a vá­lasztó. Minden nap arra ébredek, hogy egyre fontosabb, lassan már aludni sem fogok a rám nehezedő nagy felelősség miatt. Megint a legfontosabb választás elé né­zünk, mint ahogy eddig minden egyes alkalommal, ebbe bizony bele lehet fáradni, embernek, po­litikusnak egyaránt. Zajlik is ja­vában a civil kampány, hogy az állampolgárok menjenek szavaz­ni, higgyenek valamelyik párt­nak, legyen tisztes részvétel, mert az a fontos. Minden szava­zat számít, gyanítom, hogy a HZDS hozatta haza emiatt Ivan Lexát, vagy egyenesen önlebuk- tatást hajtott végre a volt SIS- igazgató, ahogy annak idején if­jabb Michal Kovác önelrablást. A hét .hőse és az igazság bajnoka Ivan Gasparovic. Miután a „de­mokráciához” menekült Meciar karmaiból, első nekifutásra átug­rotta az ötszázalékos parlamenti küszöböt a Polis ügynökségnél. Meg kell várni a többi közvéle­mény-kutató százalékait, de eddig igazolódni látszik az a feltételezés, hogy Gasparovic nem tud új vá­lasztókat megszólítani, és Meciar- ral ugyanazért a választótáborért verekszik. Azzal a különbséggel, hogy Ivánunk jogász agyában ennyi év után hirtelen megvilágo­sodott: lehet, hogy nem is érvénye­sek Meciar amnesztiái. Ha lesz időm és kedvem, összegyűjtöm, miket nyilatkozott ebben a téma­körben eddig, és elküldöm neki. Ha nem, nem. Úgy is tudja, csak most nyilván azt hiszi, hogy koráb­ban hazudott, illetve nem mondott igazat, illetve a másik végén csa­varta a paragrafust. Most viszont rendkívül eurokompatibilis, és olyan emberekkel erősít, mint a vé­resszájú Marta Podhradská, és Ro­man Hofbauer is ígéretesen alakul. Gasparovic első nekifutás­ra átugrotta az ötszázalé­kos parlamenti küszöböt. Rudolf Schuster államfő kitörölte a nemzet emlékezetét (vagy - ével?), nem írta alá azt a törvényt, amely lehető tette volna, hogy 1939-től 1989-ig összegyűjtsék az összes titkosszolgálattal kapcsola­tos anyagot és közzétegyék. Meg az ember megnézhette volna, kik mit súgtak be róla az StB-nek. Az elnöki iroda minden kérdezés nél­kül hangsúlyozta, hogy Schuster nem azért nem írta alá, mert kom­munista. Most találgassak? Talán azért, mert katolikus? Budapesten viszont javában számolják már az ilyen-olyan ügynök múltú, a rend­szerváltás után felálló kormányok minisztereit. Kilencig jutottak, ne­vek még nincsenek. A szeptemberi választásnak már­is vannak „áldozatai”; legalábbis Jozef Majsky annak tekinti ma­gát, ezt üzente haza a tanzániai vadászatról. 400 milliós ügyét szerinte csak azért vették elő, mert itt a választási kampány. Nem értem, most akkor ne is le­gyenek választások, vagy csak ne vegyék elő az ügyet? Lesz tehát minek örülnünk, a kampány csak augusztus 21-én kezdődik hivatalosan, egyébként meg javában zajlik, és még na­gyon sok mindenki nagyon sok mindent elő fog venni, hogy csak tátjuk majd a szánkat. HETI GAZDA(G)SÁG Privatizálj és a vételárat is kérd vissza TUBA LAJOS „A választási kampány áldozata vagyok” - jelentette ki az éppen tanzániai vadászaton járó Jozef Majsky, az ország leggazdagabb embere, amikor a Nemzeti Va­gyonalap portfoliójába tartozó VAB cég megkárosításáért nyo­mozás indult ellene. Majsky kije­lentése nehezen értelmezhető, hiszen saját bevallása szerint egyszerre több pártot is pénzel, felesége pedig éppen most húzta magára a HZDS mezét. Ellenben már maga a felvetés is sokat el­árul a hazai viszonyokról. Azt ugyanis csak a magunkfajta egy­szerű halandó képzeli, hogy a karrier netovábbja valamit olcsón megszerez az állami vagyonügy­nökségtől, majd örök életre él­vezni a javakat. A jobbaknak ez csak a kezdet, igazán nagy üzlet a leélt cég visszadobása az állam­nak, és az eredeti vételár vissza­követelése. „A szerződés alapján jogom van erre” - jelentette ki a Nagy Ember, szemrebbenés nél­kül besorolva magát azok közé, akik több száz milliós csalással a számlájukon (legalábbis nyomo­zati fázisban) nyugodtan járnak- kelnek a hazai elit társasági ren­dezvényein. Az ügy kimenetele azért is érde­kes lesz, mert az illető tudja, mi­ként védje a hátát. Például közel egy tucatnyi hazai médiumban rendelkezik befolyással, így aki vele kacérkodik, meglehetősen nagy össztüzet kockáztat. Ráadá­sul hamarosan új kormányunk is lesz, így ennek is el kell majd döntenie, hogy a szerecsenmos- datásban melyik oldalon is áll va­lójában. Miközben a nagyvállalkozók gör­be útjaira figyeltünk, a kormány kiírta az utolsó nagy privatizációs pályázatot. Ennek érdekessége, hogy maga a kormány sem tudta eldönteni mit is akar, így az ezer sebből vérző Szlovák Villamos Művek kisebbségi részvénycso­magja iránt érdeklődőknek két ajánlatot is kell adniuk. Ráadásul gyorsan kell reagálniuk, hiszen a pályázat szeptember végén, a par­lamenti választásokat megelőző napokban zárul. A döntést vi­szont az új kormány hozza meg. Ezzel főként Fico nyarát keserítet­ték meg, aki egyrészt teljes erőbe­dobással küzd az új kormányban való minél nagyobb részért, eddig viszont minden alkalmat kihasz­Egy hazai elemző sze­rint a Bokros-csomag nálunk még hátravan. nált arra, hogy a villamos művek teljes állami kézben maradása mellett kardoskodjon. Két hűtött sör elfogyasztása köz­ben érdemes odafigyelni Vladi­mír Meciar vergődésére is, aki egyelőre jócskán ráfutott a priva­tizációs különszámlák nevezetű lépre. Valószínűleg a híres kibe­szélő tehetségére és minden esz­közre szüksége lesz annak meg­magyarázására, miként is lehet az aláírása olyan döntések alatt, amelyekről eddig azt mondta, hogy nem is hallott róluk. Mi pe­dig már csak hagyományosan rághatjuk a kefét, belegondolva, mit is lehetett volna kezdeni az élet különféle területein azzal a 12 milliárd koronával, amit an­nak idején ide-oda elpazaroltak. Az elmúlt hetekben egyre több írás figyelmeztet bennünket az Európai Uniót népszerűsítő kam­pány túlzásaira. Éz ugyanis vala­miféle csodaszerként állítja be a tagságot, miközben arról is las­san beszélni kellene, hogy azért ott sem fenékig tejfel az élet. így például a kormányok sem folytat­hatnak olyan struccpolitikát, mint amilyent a választási évben nálunk, de akár Magyarországon is láthatunk. A közös szabályok mindenkire vonatkoznak, márpe­dig ez az elkövetkező években nagyon komoly intézkedéseket vetít előre - néhány napja egy ha­zai elemző szájából el is hang­zott, hogy a Bokros-csomag ná­lunk még hátravan. Az elv vi­szonylag egyszerű, egy uniós or­szágnak alapvetően kiegyenlített költségvetésre kell törekednie, nem pedig évről-évre tízmilliárd- számra halmozni a veszteséget. Nálunk azonban már lassan an­nak is örülnünk kellene, hogy a külkereskedelmi deficit június­ban kisebb mértékben nőtt, mint amekkorától előre tartottak. Per­sze ez is viszonylagos, hiszen au­gusztusban összüzemi szabadság lesz a pozsonyi Volkswagenben és csupán ez bizony jócskán át­A kormány kiírta az utolsó nagy privatizáci­ós pályázatot. rendez néhány hazai makrogaz­dasági mutatót. A csődbe jutott pénzügyi szolgál­tatók mezőnye kezd szétszakadoz­ni. Míg a Horizont és az SaS eseté­ben már ismertek a károsultak pontos igényei, a többieknél csődeljárás hiányában még jelent­kezni sem lehet. Igazán viszont az lesz érdekes, hogy az ötezer SaS- os és a 45 ezer Horizontes számára mennyi pénz maradt. Ebben a te­kintetben az előbbiek állnak job­ban, itt állítólag egészen reálisan behajtható kinnlevőségek vannak. A Horizontosokat nem sok jóval biztatják. A vagyon több mint a fe­le a hírek szerint külföldön van, olyan nem éppen kooperatív álla­mokban, mint Románia vagy Hor­vátország. Egyelőre azonban a csődbiztos azzal van elfoglalva, hogy aprólékosan áttanulmányoz­za mind a 45 ezer beadványt.

Next

/
Thumbnails
Contents