Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2002-08-28 / 200. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 28

Bes

Lapunk internetes változata, az Új Szó online

olvasói kérdéseikkel nem kímélték Mikulás Dzurinda miniszterelnököt, aki a beszélgetésben egyebek mellett elmondta,

A politikában rendkívül fontos, hogy az ember i

Mikulás Dzurinda elfogadta az Új Szó Online meghívását és hétfőn egy órán át válaszolt azokra a kérdésekre, amelyeket lapunk internetes változatának olvasói tettek fel neki. A Szlovák Köztársaság miniszterelnökével készült beszélgetés eredeti, szlovák nyelvű változatát a www.ujszo.com címen olvashatják.

ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ

Tisztelt miniszterelnök úr, főleg az utóbbi hetekben beszélt gyakran arról, hogy az SDKÚ és az MKP programjukban és értékrendjükben egymáshoz közel álló pártok. Ha erről meg van győződve, miért lépett vissza a tervezett 12 megyés modell megvalósításától? Továbbá, miért nem váltotta le a mezőgazdasági minisztert? Koncos úr nem hajtotta végre a kormányprogramot, főleg azt a részét, amelyben az ismeretlen tulajdonú földek helyi önkormányzati tulajdonba való átadásáról van szó. Koncos úr egyszer személyesen vett részt egy kormányellenes tüntetésen, amivel valószínűleg beírta magát a Guinness Rekordok Könyvébe. (Komáromi olvasó) Először is: a kormányban és a parlamentben az SDKÚ tagjai a 12 megye mellett szavaztak. A végső szavazás pedig arról szólt, megkezdődik-e a reform vagy

nem. Mindig is azt választottam, ami ennek az országnak mint egésznek a javára válik. De a további négy megye létrehozása az SDKÚ jelenlegi választási programjában is szerepel. Másodszor: Szlovákia számára rendkívül fontos volt, hogy ez a kormánykoalíció kitartson négy évig. Koncos provokált engem. De saját magát cselezte ki. Ha két évvel ezelőtt hagyom magam kiprovokálni, valószínűleg nem lennénk OECD- tagok, nem lenne ilyen esélyünk belépni az Európai Unióba és a NATO-ba, nem szakadt volna ketté a HZDS. A politikában rendkívül fontos, hogy az ember ragaszkodjon elveihez, de egyúttal ügyes is legyen.

Miniszterelnök úr, még egy évvel ezelőtt hangsúlyozta, hogy jó barátok Orbán Viktorral. Ez politikai vagy emberi barátság volt? Miért vált hűvössé kettőjük kapcsolata? Nem számolnak azzal, hogy viszonylag fiatal politikusok lévén jövendő kormányok képviselőiként még partnerek lehetnek? (Nagy István, Losonc) De igen, továbbra is nyitott vagyok Orbán Viktor felé. Nem én változtattam a politizálásomon, hanem Viktor. Azt hiszem, tévedett. De talán helyénvaló az a vita, hogy az európai országok politikájában az európai vagy a nemzeti politika irányának kell-e túlsúlyba kerülnie. Orbán Viktor kormánya a nemzetközi szabályokkal, az európai normákkal ellentétes törvényt fogadott el, olyan jogszabályt, amely ártana a Szlovákiában élő állampolgárok együttélésének. Meg kellett szólalnom. De ezt azért tettem, hogy Szlovákia megvédje pozícióját, és ezért Orbán Viktor bizonyosan nem haragudhat rám. Még mindig úgy gondolom, hogy kapcsolatunk jó és az is maradhat.

Milyen benyomást tett Önre Medgyessy Péter, amikor június végén Esztergomban először találkoztak? Mikor találkoznak legközelebb személyesen? (Gulyás Pál, Pozsony)

Medgyessy Péter nagyon jó benyomást tett rám. Nagyon gyorsan összebarátkoztunk. Kár, hogy elromlott a különgépem, mert ez nagyon összehozott Medgyessy- vel. De azt is el kell Önnek mondanom, hogy a miniszterelnök úr kiválóan vezette a V4-es országok felújított tárgyalásait Esztergomban. Nagyon örülök, hogy megegyeztünk az említett, kényes törvény alapkérdéseiben. Ez mindenkinek jót jelent majd, Szlovákiában és Magyarországon egyaránt. Szomszédok vagyunk. Az európai házban is egymás mellett fogunk lakni. Ha jó szomszédok leszünk, a világban is jó lesz a helyzetünk. Medgyessy úrral pedig legközelebb két hét múlva, Pozsonyban találkozom, a CEF- TA-tagországok kormányfőinek csúcstalálkozóján.

Hogyan értékeli a jelenlegi szlovák-magyar kapcsolatokat és a visegrádi négyek együttműködésének jövőjét? Nem túl

Lovász Attila segített olvasóink kérdéseinek szlovákra fordításában

hivatalos jellegűek ezek a kapcsolatok, amiért Schuster elnök úr bírálta is Önt? (Bodnár Péter, Kassa)

Én ezt így látom: a történelemben Szlovákia és Magyarország között soha sem voltak annyira jók a kapcsolatok, mint most. És ennek nagyon örülök. Büszke is vagyok rá. Egyenrangú partnerek vagyunk, akik kölcsönösen tisztelik egymást. Hivatalos jellegről nem is beszélhetünk. Lehet ennek jobb példája, mint a közös Visegrádi Alap, amelyből a közös kulturális és oktatási projektumokat fizetjük? Olyan hatalmas az érdeklődés, hogy három év elteltével éppen Észtergomban döntöttünk arról, hogy az egyes országok hozzájárulását kétszeresére emeljük. A Párkányt Esztergommal összekötő Mária Valéria hídnál lehet-e jobb példája az országaink közötti teljesen új klímának? Nagyon elégedett vagyok, és meggyőződésem, hogy a V4 létezése előnyös mind a négy visegrádi ország számára. Még hozzátenném: a V4-eket elismerik. Emlékezzen vissza, hogy idén májusban a trencséni vár egyenesen történelmi eseménynek adott otthont - a V4-es és a Benelux államok miniszterelnökei találkozójának.

Mi az oka annak, miniszterelnök úr, hogy nem sikerült jelentős mértékben csökkentenie a munkanélküliek számát? Miért majd húsz százalék az arányuk országos viszonylatban, lakóhelyemen, Rimaszombat környékén pedig közel 40 százalék? Milyen konkrét tettekkel, tehát nem jelszavakkal, akarja javítani a gö- möri régió vigasztalan szociális helyzetét? (Bíró József, Rima- szécs)

Az'okokból több is van: először is, eltűnnek a régi ágazatok, és újak születnek. Az előbbi gyorsabban megy végbe, az utóbbi pedig összetettebb folyamat. Másodszor, még ma is csődöt jelentenek azok a cégek, melyeket Meciar a hozzá hűségesek között osztott szét. Harmadszor, a kilencvenes években körülbelül 330 ezer fiatal ember állt munkába, ami a produktív korban lévő lakosság 10 százaléka. Negyedszer, a nyereséges vállalatok növelik a termelékenységet - tehát

„Jól éreztem magam az önök társaságában!''

ezt a nyereséget kevesebb alkalmazottal érik el. Ezért rendkívül fontos, hogy további külföldi befektetéseket szerezzünk, hogy az iparosoknak még kevésbé kössük meg a kezét. Hogy fejlesszük a közlekedés infrastruktúráját. Hogy Rimaszombat is könnyebben megközelíthető legyen.

Egyébként, amikor legutóbb Bu- gár Bélával Rimaszombatban jártam, ott is megállapítottam, hogy üresen tátong egy, a meciari időkben tönkrement cég. A munkanélküliség olyan probléma, melynek megoldását megkezdtük, ez azonban egy ideig eltart. Nézze meg Németországot: némelyik szövetségi államban nagyobb a munkanélküliség, mint nálunk. De észrevettem, hogy ebben az évben már biztató a fejlődés folyamata. Júniusban sikerült 18 százalék alá jutnunk.

Melyik a kedvenc regénye? (Giskra)

Ennél sármosabb kérdést már évek óta nem kaptam. Amíg nem politizáltam, sokat és szívesen olvastam. Például Balzacot. De aztán átnyergeltem. Főkent neves személyiségek portréit olvasom, megkedveltem a tényirodalmat, és sok szakirodalmat olvasok.

Miniszterelnök Úr! Mit tettek Önök azért, hogy tudatosítsák a választókban, mi mindent veszíthetnek akkor, ha Meciart hatalomra segítik? Például, hogy a schengeni határok jócskán megnehezítik majd a nyugati kiruccanásaikat, a Magyarországra való átjárásról nem is beszélve... (Sz. Budapestről) Polgártársaimmal erről nagyon nyíltan és intenzíven beszélgetek. Pontosan úgy, ahogy kérdésében írja. Igyekszem meggyőzni a demokratikus beállítottságú embereket arról, hogy menjenek el választani. Egy kicsit nyugtalanít, hogy nem veszik észre Fico és Rusko populizmusát, szólamaik ürességet, politizálásuk hitelte- lenségét. Még semmi sem dőlt el. A felelősségteljes embereknek, akik azt akarják, hogy Szlovákia végérvényesen révbe érjen a biztonságos világban és az EU-ban, el kell menniük választani. És nem az óriásplakátok vagy a mézesmázos szólamok szerint kell

választaniuk, hanem a szavak és a cselekedetek összehasonlítása alapján. Emlékezzenek, kinek milyen álláspontja volt - stabil avagy ingatag - például a koszovói válság idején. Emlékeztetőül: csak az SDKU és az MKP állt végig stabilan a demokrácia elvei és a szabad világ értékeinek oldalán. Egy dolog a szavak, megint másik a tettek. Főleg a nehéz helyzetekben. Erre kellene gondolniuk az embereknek.

Miniszterelnök úr! Véleményem szerint önt nem csupán hosszú- távfutóként lehet jellemezni a politikában is, hanem kötéltáncosként is. A jelenlegi kormány- koalíció vezetőjeként ugyanis négy éven keresztül folyamatosan a bukás szakadéka fölött kellett egyensúlyoznia. Számos érhető, ám jó néhány elvtelen kompromisszum volt ennek az ára. Úgy tűnik, hogy mindezért most kizárólag önön verik el a port. Nem csupán az ellenzék, hanem koalíciós partnereinek nagy része is. Mi erről a véleménye? (morcos)

Teljesen pontosan fogalmazott, egy kivételtől eltekintve: egyetlen kompromisszummal sem sértettem meg sem az elveket, sem pedig az értékeket, melyekben hiszek, és amelyekre a nyugati típusú demokráciák épülnek. Én is hálás lennék Önnek, ha megmondaná, mikor tettem ilyet. Épp ellenkezőleg: mindig ügyeltem arra, hogy elvszerűen viselkedjek. A koszovói válság idején éppúgy, mint akkor, amikor partnereink nem akarták, hogy az MKP a kormány része legyen, amikor Koncos azt akarta, hogy váltsam le Schmögnerovát, akkor is, amikor az SDL azt akarta, hogy Tuchynát nevezzem ki védelmi miniszterré, vagy amikor Migas megfenyegetett, amiért támogattam Kosovan menesztését a villamos művek éléről. Hosszan folytathatnám a felsorolást, de ismétlem: eddig