Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)
2002-08-28 / 200. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 28 KOMMENTÁR Marad az aprópénz SIDÓ H. ZOLTÁN Vannak olyan helyzetek, amikor csak a rossz és a még rosszabb között választhatunk. Szlovákiában ez a dilemma gyakorlatilag naponta visszatérő gondot okoz. így volt ez legutóbb a minimálbér emelésekor is. Az egyik fél szerint a béremelés rontja az ország versenyképességét, drágítja a munkaerőt, s ezért a munkanélküliség növeléséhez járul hozzá, miközben a másik fél a munkaerő elértéktelenedését szerette volna e lépéssel megakadályozni. A kormány döntése értelmében a jelenleg 4920 koronás minimálbér októbertől 5570-re emelkedik; e szociális jellegit intézkedés minden 50. munkavállalót érinti. Sok ez az emelés vagy kevés? Nem vitás, az ilyen jellegű közérzetjavító intézkedés tipikusan a közelgő parlamenti választások fegyvertárába tartozik, ezért úgy tűnhet, inkább politikai, mint gazdasági kényszer váltotta ki. Másrészt nem árt, ha körbenézünk és megvizsgáljuk, másutt mekkora a legálisan adható legkisebb bér. A gyors körképből kiderül, míg nálunk a minimális órabér 0,68 euró, addig Csehországban 0,88, Magyarországon 1,21, Lengyelországban pedig 1,22 euró. Az Európa legfejlettebb államának számító Luxemburgot inkább ne említsük, ahol 9,7 euró e mutató, ami bizony több mint 400 koronának felel meg. Tehát ha ebből a szemszögből nézzük a dolgokat, bizony indokolt volt a béremelés, sőt nagyvonalúbb is lehetett volna az állam. Főleg, ha tudjuk, hogy az Európai Unió ajánlása szerint a minimálbérnek el kellene érnie az ádagfizetés 60 százalékát, ami Szlovákia esetében 8210 koronának felel meg. Azonban megszokhattuk már, hogy az Európai Uniót csupán akkor tekintjük hivatkozási alapnak, ha adóemeléshez, költséglefaragáshoz, áremeléshez folyamodik a kabinet. Visszatérve a minimálbérhez, leszögezhető: nem szerencsés, ha adminisztratív módon próbálják a fizetéseket emelni, nem előnyös, ha a realitásokat mellőzve művi úton szeretnének jobbítani az aprópénzért dolgozók helyzetén. Viszont amíg 20 százalék körül mozog az állástalanok aránya, addig senki ne várja, hogy a bérek szárnyaim kezdenek. Ha a kormány valóban befektetőbarát politikát folytatna, ha a vállalkozók nyakába kisebb adókat zúdítana, akkor- ha csupán lépésről lépésre is - természetesen úton fokozatosan emelkednének nálunk a fizetések. Nálunk egyelőre a természetes út nem természetes, marad a régi idők reflexeit idéző adminisztratív döntés. JEGYZET Kamaszok a parton SZÁSZI ZOLTÁN Meg se pöccennek az úszók. A fejük fölötti fűzfa árnyas függönyén augusztus végi napfény csordogál át. Érett, érlelő napfény. A két fiú komoly horgászhoz illően bámulja a vizet, szívükben az elmúló nyár minden szépséges pillanata reszket. Eszükbe jut a nagy ponty a kavicsbányánál, az egyikük apjának születésnapjára kifogott csuka, amelyik a Tomi ujját átharapta, aztán orvoshoz kellett rohanni a csukanyúzás helyet. Mindegy! Azért is megsütötték a Kalózt. Mert ez lett aztán a neve a három hétig etetett csukának. A biciklitúra, a mindig szembefúj a szél, a hőség meg a dombok. De akkor is ők voltak a jók! Apáék már a kapaszkodó közepén leszálltak a bringáról és tolták. Ők kihajtottak! Ja, és persze a lányok. A lányok, hát igen! Az a csini kis barna, ott Hollókőnél, aki a poharakat szedte a presszóban. Meg kellett volna hívni egy kólára. Már mindegy. Legalább beszéltek volna vele. De csak nézték, nézték, ahogy sürög-forog az asztalok között, repked a haja, fehér blúzában valami édes gömbölyűség, amitől furákat álmodik az ilyenfajta kamaszember. Aztán a szomszéd falubeli szöszi, aki mindig akkor járt le úszni, amikor éppen beetetni mentek. Két spárga, két háromszögnyi fürdőruhában. Talán az egész nem is volt két négyzetdeciméter. Hogy is kell kiszámítani a háromszög területét? A fenét érdekli ez most. Isten bizony, kéttenyérnyi- nél nem volt több cucc a csajon! De ezen most inkább nem vitatkoznak. Kornél csodálkozva simogatja az arcát. Valami pelyhek vannak rajta, csiklandoz, és soha nem lehet lesimogatni. Még a végén el kell kezdeni borotválkozni. Már csak az hiányzik! Erre eszükbejut a Timi. Korukbeli, kicsit vézna, de fára mászni, rohadt almával dobálózni és biciklizni kiválóan tud. Na meg horgászni. Ami egy lánytól egészen kiváló teljesítmény. Ha nem lenne lány, talán be lehetne venni a partiba is. Különben sokat beszél. De most már minek vegyék be a partiba? Egy hét az egész szünet még, vagy tán annyi se. Ki tudja, mi lesz a sulival. Egyelőre itt a tó; csorog rájuk, bronzvörös arcukra, vállukra a fény. Szívükben reszketnek a pillanatok, kicsit el is érzékenyülnek. De ki merné ezt bevallani? A botok meg se pöccennek. El kéne csomagolni, egy óra múlva alkonyo- dik. De maradnak még. Most jött le úszni a szöszi. Hogy is van a háromszög területének képlete? TALLÓZÓ PRAVDA Robert Fico, akire lobbista csoportok gyakorolnak nyomást £ háttérből, biztosan ragaszkodn: fog ahhoz, hogy az új kormányból Ivan Gasparovic színtelen HZD-je se hiányozzon, hiszen ez a Smei egyetlen „program” szerinti (nerr jobboldali) szövetségese - írja £ napilap. E kettős blokkal szember nyilván az SDKÚ-KDH-MKI jobboldali hármas szövetsége jör létre, amelyet a Pavol Rusko vezette ANO is támogat. Közös kormányba lépésüket azonban Robert Fico nyilván elutasítja majd Egyrészt azért, mert öt-hat pári koalíciója valóban nem lesz szükséges, másfelől azért, mert Ficc karcsú (és könnyen kezelhető] koalíció létrehozására törekszik £ Smer és a HZD túlsúlyával, fi. jobboldali „partnerek” a HZD politikusainak foltos múltját és elfogadhatatlanságukat emlegetil majd föl a Nyugat, valamint az Egyesült Államok számára. Ha ez a vízió valóra válna, olyan pártol adják majd a következő kormán)- Képviselőtársam, látom, hogy nemcsak a vagyonbevallása volt hamis, hanem azt is elhallgatta, hogy milyen gerincét, melyeknek vezetői pái csinibabája van! (Lehoczki István rajza) hónapja még nem is gondolták hogy létezni fognak. Szlobodan Milosevics keze a hágai börtöncellából is elér Belgrádig; a megoldásokat felesége sugallja Szerbia elnököt keres Mindenképpen átrendeződik Szerbia politikai térképe, hullanak az álarcok, s megkezdődött a harc a tényleges hatalomért. Ez polarizálja a jelenlegi kormányzói csoportosulást, ugyanakkor szétesőben az ellenzéki oldalon a szocialisták pártja is. SINKOVITS PÉTER A válsággal terhelt előzmények persze már jó ideje tartanak; leegyszerűsítve Kostunica és Djind- jics vetélkedéséről van szó, a Milosevics utáni korszak két meghatározó egyéniségének útjai közel egy éve szétváltak. Tudni kell továbbá, hogy Szerbia elnöki rendszerre épül, jelenleg - névlegesen - az elnöki posztot az a Milan Milutinovics tölti be, akit Hágába várnak, vádlottként és tanúként is. Voltaképp ez gyorsította fel a választások előrehozatalát, gyakorlatilag viszont az a meghatározó, hogy a 18 pártból összeverbuválódott Szerbiai Demokratikus Ellenzék (SZDE) a Kostunica által irányított Szerbiai Demokrata Párt kilépésével, valamint néhány középutas párttömörülés (DÁN) különutas politikája miatt olyan vérveszteséget szenvedett, hogy komoly zavarok keletkeztek a köztársasági parlamentben is. Szeptember 29-én tehát el kell dönteni, ki a fő irányító. Ha egyik jelölt sem szerzi meg a szavazatok többségét, az október 13-i második fordulóban a két legtöbb szavazatot szerző indul. Az új elnök december 29-én veheti át hivatalát, akkor jár le Milutinovics mandátuma. Hosszas gondolkodás után Vojiszlav Kostunica, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság államfője beadta derekát, és pártja kérésére „engedi” jelöltetni magát, mondván, Szerbiában - s ezt Djindjics számlájára írja - veszélyes mértékben koncentrálódott a hatalom, s ezt a folyamatot meg kell állítani. Ő kezdetben ellenezte az előrehozott elnökválasztást, „amely eltereli a figyelmet a valódi problémákról”, mostanra azonban megváltoztatta véleményét. Kostunica amúgy a jogállamiság megteremtését tűzte zászlajára, a szociális programok beindítását és a menekültkérdés megoldását, nem tervez viszont rendkívüli parlamenti választásokat. Határozottan megerősítette, Szerbia és Crna Gora unióját létre kell hozni, ám ellenfelei éppen emiatt támadják, azt állítván, jelöltetésével Kostunica voltaképpen elárulta a leendő államszövetséget, s egyértelművé tette, számára fontosabb a szerbiai, mint a szövetségi hatalom. Fő riválisa a polgárok csoportjaként indított Mi- roljub Labusz szövetségi kormányfőhelyettes, akit az SZDE többsége, valamint a G17 befolyásos gazdasági csoportosulás támogat, s mindenekelőtt Zoran Djindjics, jelenlegi szerbiai kormányfő. Labusz a gyors európai integráció, valamint az ütemesebb privatizáció híve, egy polgári társadalom megálmodója - a reformprogramok rendre az ő nevéhez fűződnek. A nevezési határidő szeptember 9., a centrumban elhelyezkedő pártok addigra valószínűleg közösen indítják Dragoljub Micsunovicsot, a szövetségi alsóház elnökét, formálisan tekintve tehát a (volt) Szerbiai Demokratikus Ellenzéknek három jelöltje is lesz. A „valódi” ellenzék soraiban nagy zavar tapasztalható, elsősorban a hágai bíróság kliense, Szlobodan Milosevics miatt, aki továbbra is a Szerbiai Szocialista Párt „örökös” elnöke. Az SZSZP a közelmúltban kettévált, az elnökhöz hű nagyobbik szárny irányítását Mirko Marjano- vics vette át, egy kisebb csoport pedig, Braniszlav Ivkoviccsal az élen a A párharc valószínűleg Kostunica és Labusz között dől majd el. szociáldemokrácia irányába próbál elmozdulni. A Marjanovics-féle „utódpárt” hosszasan töprengett, kit indítson. Fő jelöltjük persze maga Milosevics volt, de miután két ízben már betöltötte,az elnöki funkciót, harmadszor nem rajtolhat. Ezt tudomásul véve Milosevics Hágából úgy rendelkezett, hogy a szocialisták tábora a radikálisok vezérét, Vojiszlav Seseljt támogassa, ez azonban megosztotta a tagságot. Végül Bata Zsivojinovicsot, a partizánfü- mek hőseként ismert színészt jelölték, bízva népszerűségében, erre Hágából megérkezett Milosevics Marjanovicsot leváltó, és egy 33 tagból álló irányító testületet íétre- hozó üzenete. Sokak szerint most is Mirjana Markovics, Milosevics felesége áll a háttérben, férjét a cellában főként ő tájékoztatja, s ő sugallja a megoldásokat is. Volt némi fan tázia ugyan abban, hogy a Szerb Ra dikális Párt elnöke legyen a balolda egyeden jelöltje, és Seselj üy modor akár a második fordulóba is bekerülhetett volna, ez az „eljárás” azon ban valószínűleg az SZSZP végétje lentette volna. Az Európa- és NATO-ellenes „patri óta” Seselj mindenképpen indul hasonlóképpen a Szerb Megújhodási Mozgalom királypártí elnökekén! Vük Draskovics is, aki most kivár visszatérni a politikai porondra Változatlanul a szerb állami és nemzeti eszme védelmezőjeként, Seselj hez hasonlóan populista program mai. Vük például azonnal visszate lepítené a szerb katonaságot Koszo vóba, a tartományok autonómiája pedig szóba sem jöhet, mert a2 „megbontaná Szerbia egységét”. Lényegében az eddig felsoroltak - Kostunica, Labusz, Micsunovics Zsivojinovics, Ivkovics, Seselj, Draskovics - között kell keresnünk Szer bia új elnökét. Jelentkező ugyar akad még néhány, de esélytelenek Az eddigi felmérések szerint a párharc Kostunica és Labusz között dő el, s egyben választ kapunk arra is Szerbia polgáraihoz a mérsékeli konzervativizmus áll-e közelebt vagy a reformirányzat. Az elnökvá lasztás azonban kissé foghíjas lesz hiszen Koszovó lakossága a jelel szerint nem járulhat az urnákhoz, fi tekintélyesebb vajdasági pártol (köztük a Vajdasági Magyarok Szövetsége) Labuszt támogatják. Mindenesetre a voksolástól függ majd indokolttá válik-e ezt követőer Szerbiában megtartani a rendkívül: parlamenti választásokat is. Nem szállt angyalka a város fölé, csupán mindenki az alapító okiratában vállaltak szerint cselekedett, megzabolázva érzelmi tényezőket, túllépve személyes ellentéteken A rozsnyói magyar közéletről egy óvodaalapítás kapcsán VASIK JÁNOS Rövidhír az újság harmadik oldalán: Rozsnyón magyar nevelési nyelvű óvoda nyílik! Örömteli esemény, amely felett akár jóleső érzéssel napirendre is térhetnénk, ha nem lenne érdemes levonni a történet tanulságait. Rozsnyón 15 éve nincs önálló magyar óvoda. A népszámlálási adatok szerint a város magyar lakosságának aránya az 1980-as 34,95%- hoz képest 26,8%-ra esett vissza. Természetesen a csökkenés nem írható egy az egyben a hiányzó intézmény számlájára, de egészen biztosan közrejátszott benne. A szlovák óvodáknak alárendelt magyar osztályok nem jelentettek megoldást a magyar közösség számára, hiszen már az óvodák szintjén is érvényes a piaci szemlélet - a jobban menedzselt, felszerelt, önálló arculattal bíró intézmény képes tartósan fennmaradni ezekben a gyerekhiányos időkben. Ehhez járul még hozzá a mindenhol érvényesülő természetes beolvadás. Az évek során volt néhány óvodaalapítási kísérlet, ám ezek esetében hiányzott néhány, a megvalósuláshoz szükséges döntő tényező. Elsősorban a legfontosabb, a szülői támogatás, az óvodáskorú gyerek. A város képviselőtestülete elé került kérést 28 gyermek „be- óvodázási” nyilatkozata támasztotta alá. Ez kevésnek tűnik egy önálló óvodához, ám itt is érvényes - csak létező intézménybe lehet több gyereket toborozni, intézmény pedig csak akkor lesz, ha rendelkezésünkre áll a megfelelő számú gyerek. 28 óvodás kielégítő alapot jelent az önálló óvodához. Az összhang is hiányzott a település magyar szervezetei közt. Most ez is létrejött, mi több, nem valamivel szemben, de valamiért. Az óvodaalapítást támogatta Rozsnyó mindkét magyar alapiskolája, a járás SZMPSZ szervezete, a Rozsnyó és Vidéke Alapítvány, a Gömöri Ifjúsági Társaság. Az oktatási bizottsági véleményezés során mellette szavazott a Csemadok képviselője, a helyi politikába pedig az MKP „vitte be” a témát. Nem szállt angyalka a város fölé, csupán mindenki az alapító okiratában vállaltak szerint cselekedett egy közös cél érdekében. Racionálisan, sikeresen megzabolázva az érzelmi tényezőket, túllépve a személyes ellentéteken. Korábban hiányzott a megfelelő pillanat is, mely a jogkörök decentralizációjával, az oktatásügy július 1-i hatáskör-átruházásával jött el. Ebben az esetben is bebizonyosodott, hogy megkésett volt a hatáskörök decentralizációja. Abban mindenki egyetért, hogy szükség van az intézményhálózat racionalizálására. Ezt az egyébként is sok konfliktussal járó folyamatot azonban nem lehet két héttel a tanév kezdete előtt megtenni. Főleg akkor nem, ha hiányzik a jogköV: az oktatási intézmények létrehozását, illetve megszüntetését egy évvel korábban kell kezdeményezni az oktatási minisztériumnál. Az előttünk álló tanévben tehát továbbél a jelenlegi, adósságtermelő intézmény- rendszer - a város hét óvodájának befogadóképességéhez képest mintegy 100 gyerekkel kevesebb van. A magyar óvoda megalapítása erre az állapotra is megoldást jelentett volna, mintegy kétharmadáig megtöltve a kihasználatlan óvodai kapacitást, s egyben megoldva a magyar .közösség problémáját is... Rozsnyó város képviselő testülete augusztus 15-én megtette az első lépést az óvodaalapítás ügyében:- támogatta az önálló igazgatású rozsnyói magyar óvoda megalapítását a 2003/2004-es tanévtől- nem döntött az óvoda leendő helyszínét illetően, ám egy, az óvodai ellátást taglaló átfogó elemzés elkészítésével bízta meg a városi hivatal elöljáróját. Addig pedig fennmarad, illetve tovább bővül a Varga-dombi, más néven Vajansky utcai óvoda magyar osztálya, a 100 üres hely £ rozsnyói óvodákban, a bizonyta lanságból fakadó idegesség, e konfliktus lehetősége a szlovál óvodák körében. Remélhetőleg kitart a magyai szülők türelme is. 15 év után var magyar óvodánk - néhány hóna pon belül pedig talán az azt befő gadó konkurenciaképes, központ: elhelyezkedésű, zöldövezeti épület megtalálásához szükséges el szántságot is meglelik a még habozó rozsnyói városatyák - esetleg a helyhatósági választások során e város illetékes választópolgárai ta lálják meg a döntéshez szükséges ünkormárv^ati képviselőket... \ szerző Kassa megyei önkormányzati képviselő
