Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2002-08-27 / 199. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 27 KOMMENTÁR Adóügyi mézesmadzag PÁKOZDI GERTRÚD Nincs párt a világon - Szlovákiát is beleértve -, amely választási kam­pányában ne élne az adócsökkentés ígéretével. De szlovákiai válasz­tópolgár sincs sok, aki kizárólag az adócsökkentési ígéretek megvaló­síthatóságában bízva adná voksát a legnagyobb adócsökkentést ígérő pártra. Nem is azért, mintha eleve elérhetetlennek tartaná például a kereszténydemokraták által szorgalmazott, az SDKÚ által is támoga­tott egyenlő adó bevezetését. Főképp azért, mert jól tudja: amíg a pártstruktúra olyan az országban, amilyen, tehát egy sokszínű koalí­ciós kormány létrejötte biztosabb, mint egy egyértelműen jobb- vagy baloldali kabineté, addig az ilyen ígéretek megvalósíthatóságának va­lószínűsége rendkívül csekély. Mindezek ellenére a voksolásra ké­szülők számára nem érdektelen, hogy müyen adó- és járulékterhekre számíthatna az egyes pártok kormányra jutása esetén. A Dzurinda-kabinet működésének éveiben az adószabadság napja (tehát az a nap, amelytől kezdve a polgárok már nem az államra, ha­nem magukra dolgoznak) megközelítően két héttel kitolódott. Tör­tént ez annak ellenére, hogy az utóbbi négy évben cégek és magán- vállalkozók egyaránt kevesebb jövedelemadót fizettek az állam­kasszába. Az adószabadság napjának kitolódása tehát nem csupán és nem elsősorban az ilyen jellegű választási ígéretek „megvalósítható­ságát” tükrözi elsősorban. Inkább azt mutatja, hogy egy-egy kor­mánygarnitúra mennyire képes a költségvetési kiadások lefaragására, illetve az eredményesebb adóbehajtásra. És ami nem mellékes, a gyakran emlegetett, de csak nagyon lassan megvalósuló átfogó adó­reformra. Bár a most lelépő kormány e vonatkozásban tett lépéseket - például a létrehozta a nagy pénzintézetekre, biztosítókra, az egymilli- árd koronán felüli éves forgalmat lebonyolító vállalatokra szakosodó, ezekre jobban „odafigyelő” adóhivatalt -, teljes körű adóreformról tá­volról sem beszélhetünk. Olyanról, amelynek köszönhetően egyrészt érezhetően csökkennek az adó- és járulékterhek, másrészt pedig ke­vésbé látványos, de az adófizetés hatékonysága szempontjából hasz­nos intézkedések születnek. Például az adófizető vállalkozó mindig napra készen jut hozzá az adófizetéssel kapcsolatos új tudnivalókhoz, adóbevallását elektronikus úton továbbíthatja stb. Lenne tehát még bőven teendője e téren a szeptemberi választásokból kikerülő kor­mánynak. Félő azonban, hogy egy újabb széles koalíció létrejöttével - másra pedig nincs is esély - adóreform helyett további adókozmetiká­zásnak leszünk tanúi. Pontosabban: szenvedő alanyai. JEGYZET Aki mindent lát JUHASZ KATALIN Még pár nap, és megismerhetjük a versenyzőket. Azt a tizenkét szerencsést vagy inkább szeren­csétlent, akiket hatezer jelent­kezőből választott ki a pedigrébi- zottság. Tán még a fogsorukat is megnézték, sőt önkéntes vetkőzésekről is hallottam már, mert hallani bizony többet lehet a Big Brotherről, mint 1984-ben lehetett a címadó Orwell-re- gényről. Sváby András érti a dol­gát, mára mindenki tudja, hogy ez a vüág legnézettebb műsora, hogy húsz országban aratott ed­dig, hogy a bekamerázott házba zárt lakókat az egész ország kuk- kolni fogja. És persze mi, határon túliak sem úszhatjuk meg a reál­szappanoperát. Mi is odakuporo­dunk a képernyő elé, mert szere­tünk kukkolni. Ugyan ki nem hagy ott csapot-papot, és rohan az ablakhoz, ha kintről jószom­szédi csetepaté hangjait neszeli meg? Ki nem tapad a falhoz, ha emelt hangú társalgást hall Ková- cséktól vagy Hlozekéktól? Nos, a magánéletük közhírré tételét vál­laló magyar kísérleti nyulak hete­ken belül sztárok lesznek, ez nem kétséges. Nem is az ehhez való asszisztálásról akarom lebe­szélni önöket, csak annyit kérek, gondoljanak bele a dologba. Ma reggel, az ötvenedik csevegés be­harangozó alkalmával a riporter megkérdezte az egyik manipulá­tortól, vajon szempont volt-e a válogatásnál a kölcsönös szimpá­tia. Igen, fontos, hogy tessenek egymásnak a kiválasztottak, mondta csípőből az alany, hozzá­téve, hogy az is fontos, tetszenek- e majd a nézőknek. Bizony, nem egy gyermek fogant már a Nagy Testvér szeme láttára, tette hozzá büszkén emberünk. Mert evést, veszekedést, zuhanyzást közvetí­teni érdekes ugyan, ám egy sze­retkezésnek mindennél nagyobb nézettsége van. És ne feledjük, ti­zenöt millió forint a tét, ennyit kap, aki a végén „bent marad”. A dolgot Magyarországon is monstre pszichológiai kísérlet­ként reklámozzák, hangsúlyoz­va, hogy a szereplők önként vál­lalták a részvételt. Nem veszik észre, vagy nem akaiják észre­venni, hogy rajtuk kívül önmagu­kat és a „hálás” nézőt is porig alázzák. Majd meglátják. NEUE ZÜRCHER ZEITUNG Leleplezési kavarodások A svájci lap tegnap Magyar lelep­lezési kavarodások címmel, A múlt vizsgálata mint fegyver al­címmel közölte tudósítója, And­reas Oplatka cikkét. Megállapí­totta, hogy a múlt megkésett vizsgálata Magyarországon egy­re inkább a mai politikai harc eszközévé válik, s a Magyar Hír­lap listájáról leszögezte: ez azo­kat a neveket tartalmazza, ame­lyek politikusi körökben már is­mertek voltak, így értelmetlen lett volna a további titkolózás, bár a Mécs-bizottságban még vi­ta van a közzététel időpontjáról. A Mécs-bizottság - írta Oplatka -, a szocialista-szabad demokra­ta kormánytábor válasza volt Medgyessy Péter kormányfő ké- melhárítói múltjának leleplezé­sére, azzal, hogy vizsgálják meg a rendszerváltás utáni kormányok tagjainak a kommunista tit­kosszolgálathoz fűződő kapcso­latait. „E tekintetben nyüván ab­ból indultak ki, hogy a jobboldal politikusai, akik oly szívesen tün­tetik fel magukat a kommunista rezsim áldozataiként, egy ilyen vizsgálatnál előbb akadnak fenn a hálón, mint a baloldal emberei” - írta a szerző. Rámutatott, hogy a közölt listán ennek megfe­lelően jóval több a jobboldali po­litikus, s ismertette a neveket. , A legkevesebb, ami elmondha­tó, hogy a vizsgálat megbízhatat­lan dokumentációs talajon zajlik és hogy jogi kísérő körülményei kétesek” - állapította meg Oplat­ka, és ismertette az egyes politi­kusok cáfolatait. Úgy vélte: Boros Imrével együtt sokan utalnak ar­ra, hogy az egypártrendszer összeomlásakor a titkosszolgála­tok sok dokumentumát semmisí­tették meg, ületve manipulálták.- Ebben a nyári táborban demokráciára nevelés is folyik. Ma például kampánygyűlést tartottak a gyerkőcök... (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ NOVY CAS Michal Kovác korábbi államfő ki zárja annak lehetőségét, hogy Ru dolf Schuster köztársasági elnököl megmérgezték. „Eif lehetetlen. A testőrség minden élelmiszert el lenőriz az államfő közelében, kivé ve azokat az ételeket, amelyeket £ köztársasági elnök a maga kony hájában készít el. A nyersanyago kát speciális berendezésekkel vizs gálják meg, amelyeket egyszei megmutattak nekem. Ezek nagyor pontos készülékek. Például as úszómedence vizéből is vegyelem zést készítettek, mielőtt beletet tem volna a lábamat” - mondta id Michal Kovác. Az előző köztársa sági elnök tudomása szerint senki nek nincs oka merényletet elkövet ni Rudolf Schuster ellen. Úgy gon dolja, hogy utódja a napszúrástó és a kimerültségtől betegedheteti meg. Egyelőre nem keresi fel be tegágyánál az államfőt. „El tudón képzelni, milyen kellemetlen lehe neki a sok udvariassági látogatás Ám azt üzenném neki, imádkozon a felépüléséért, gondolok rá, és ki vánom, hogy minél előbb vissza térhessen a hivatalába” - nyilat kozta Rudolf Schuster elődje a bul várlapnak. Schröder és Stoiber tévévitája: a közélet tisztasága a közbeszéd tisztaságára is kötelezően vonatkozik Merre is kezdődik a Balkán? A berlini tévévita félideje tá­ján hangzott el a beismerés Gerhard Schröder szájából: „Hibáztam...” A kancellár ar­ról beszélt, hogy nem köve­telték meg eléggé szigorúan és következetesen a beván­dorlóktól a társadalomba való teljes beilleszkedést, egyebek között a német nyelv megtanulását. E. FEHÉR PÁL Például az Oroszországból repatriá­ló, de anyanyelvűket már elfelejtett németektől és a törököktől, meg a portugáloktól sem. Vitapartnere, Edmund Stoiber ugyanis azzal vá­dolta meg a mostam kormányt, hogy nem védi eléggé a német érde­keket a bevándorlókkal szemben... Vasárnap este mintegy másfél órán át vitatkozott a két német kancel­lárjelölt, a jelenlegi, azaz a szociál­demokrata Schröder és kihívója, a keresztény Edmund Stoiber, aki már nyolc éve bajor miniszterel­nök, de most Münchenből Berlin­be vágyik. Szigorú szabályok sze­rint vívtak meg egymással, és meg­tartották a szabályokat. Nem is a vita tartalmáról írnék. A végered­mény sem nagyon érdekes egyelőre: ezúttal ugyan Schröder nyerte el - mintegy húszszázalé­kos fölénnyel - a nézők rokonszen- vét és támogatását, de ez az ered­mény a választásokig hátralevő három hétben ugyancsak megfor­dulhat. Szóval engem ezúttal nem a német választások és a tévépár­baj összefüggései, hanem a vita stílusa érdekelt. Egyelőre ugyanis elképzelhetetlen­nek tartom, hogy a mi tájainkon egy hatalmon levő kormányfő higgad­tan és őszintén bevallja bármely té­vedését. Ezt legfeljebb akkor teszik meg a szlovák, a magyar, a cseh, a román, a szerb vagy a horvát mi­niszterelnökök meg beosztottjaik, ha már nagyon sarokba szorították őket. Ha már mentegetődzésként kitalált hazugságaikat, mellébeszé­léseiket is leleplezték. Amikor már ellenfeleik múltjában és jelenében egy morzsányi felhasználható kompromittáló adatot sem találnak, amikor már nemcsak ők és vetély- társaik, hanem az egész politikai közélet is menthetetlenül és lemos- hatatlanul besározódott. Szó sincs arról, hogy a németor­szági választási küzdelem nem lenne kemény. Hogy az ottani pár­tok, merő önzetlenségből, udvari­asan elhallgatnák egymás hibáit, mi több, bűneit. Ez teljesen elkép­zelhetetlen, már csak a médiumok nyilvánossága miatt. És azt se kép­zelje senki, hogy a német kollégák kevésbé szenzációéhesek, mint kö­zép- vagy inkább kelet-európai tár­saik. Ők is a piacról élnek, ráadá­sul: a közélet tisztaságát nem rek­lámfogásnak tekintik, hanem a de­mokrácia feltételének. A közélet tisztasága pedig a közbeszéd tisz­taságára is kötelezően vonatkozik. Éppen ebben a vonatkozásban volt példaértékű számomra a Schrö- der-Stoiber tévépárbaj. Kemények voltak. Amikor szükséges volt, ki­igazították egymást. Stoiber példá­ul konzervatív elveinek igazolása­ként felemlítette, hogy az ugyan­csak jobboldalinak tekinthető Chi­rac francia elnök őt támogatta egy bizonyos kérdésben. Mire Schröder azzal válaszolt, hogy ez persze el­képzelhető, de azt mindenki tudja,, hogy a nyilvános sajtóértekezleten Chirac egyetértéséről őt, Schrödert biztosította. Stoiber alaposan meg­szorongatta a növekvő munkanél­Nem lényegtelen az sem, hogy nem hangzott el személyes támadás. küliség súlyos problémájában Schrödert, éppen a szocdem elvek cserbenhagyásával vádolva őt. Szó­val nem babra ment a játék... Viszont egyetlenegyszer sem emlí­tették a keresztény politikusok za­varos pénzügyeit és a még zavaro­sabb párttámogatásokat. Helmut Kohlnak a neve nem hangzott el. Köztudott, hogy Edmund Stoiber Hruscsov egykori demagógiáját megszégyenítő temperamentum­mal szokott szónokolni a Benes- dekrétumok érvénytelenítéséről, főleg a szudétanémet áttelepültek gyűlésein, alaposan kihasználva azt a körülményt, hogy mind Bér linben, mind Prágában szociálde mokraták kormányoznak. Ezútta békén hagyták Benest, mert a Sző vetségi Köztársaság minden politi kusa méltatlannak tartaná, ha a: árvíz által tönkretett csehek rová sára akarnának előnyhöz jutni Nem lényegtelen az sem, hog^ nem hangzott el személyes tá madás. Stoiberről például közis mert, hogy a keresztény család a: eszménye. Beszélt is erről a tévé adásban. Schröderről pedig min denki tudja, hogy negyedik felesé gével él, aki ugyancsak önálli hölgy, akit nem a háztartás, ha nem a politika érdekel. Schröder i: nyíltan beszélt erről. És egyik sen állította, hogy az ő házasságmo delije lenne a követendő. Stoiber is, Schröder is választás akar nyerni, és nem megalázni megsemmisíteni a vetélytársat. E: a mi tájainkon szokás. Sajnos. Ilyenkor mindig felvetődik, hogy: kiváló osztrák író-publicistának Kari Krausnak, még abban a bizo nyos „ferencjóskai ántivilágban igaza lehetett, hogy a Balkán vala hol Királyhida táján kezdődik Azért nevezte meg Bruckot, mer ott húzódott a monarchiában a: osztrák-magyar határ. Egyébkén Kraus az osztrákoktól sem volt el ragadtatva és ezt a véleményét so ha nem titkolta. És mit szólna, h: hallgatnia kellene Jörg Haidert? Én azonban vasárnap este Stoiber és Schrödert hallgatva irigykedtem Powell: az európaiak egyezményben kötelezzék magukat, hogy nem adnak ki amerikai katonákat a büntetőbíróságnak Külügyminiszteri körlevél Washingtonból TÓTH LÁSZLÓ Colin Powell amerikai külügymi­niszter sürgette az európai kormá­nyokat, mihamarabb kössenek kétoldalú egyezményt az Egyesült Államokkal arról, hogy nem adnak ki amerikai katonákat a nemrég létrehozott Nemzetközi Büntetőbí­róságnak (ICC). Powell augusztus 17-i keltezésű le­velében arra buzdította a címzette­ket, hagyják figyelmen kívül az Eu­rópai Uniónak azt az intését, hogy váljanak az egyezményekkel a kö­zös álláspont kialakításáig. „Egyes hangok az Európai Unióban sajná­latos módon azt javasolták, hogy a kormányok ne kössenek egyez­ményt az Egyesült Államokkal a 98. cikk alapján, amíg az EU ki nem alakítja erről közös álláspontját” - írta Powell a The New York Times tegnapi száma szerint. Az Egyesült Államok értelmezésében az ICC-t létrehozó szerződés 98. cikke le­hetővé teszi a részes országoknak, hogy kétoldalú alapon mentesség­ben állapodjanak meg egymás ka­tonái számára. Az EU-nak a hét végén Koppenhá­gában tanácskozó külügyminiszte­rei várhatóan foglalkoznak az amerikaiak által kért mentesség­gel. Az Európai Bizottság - egy bi­zalmas dokumentumának tanúsá­ga szerint - ellenzi a washingtoni Hagyják figyelmen kívül az EU-nak azt az intését, hogy várjanak. követelést. „Az Egyesült Államok által javasolt kétoldalú szerződé­seket nem engedélyezi az ICC- megállapodás 98. cikke. Az ICC- szerződésben részt vevő állam a szerződés céljával és értelmével el­lenkező módon cselekszik” - áll az Európai Bizottság dokumentumá­ban a lap értesülése szerint. Egy amerikai diplomata figyelmez­tetett, hogy megváltozhat Washing­ton viszonyulása a NATO-hoz, ha az EU nemet mond. Pierre-Richard Prosper, a háborús bűnök ügyében illetékes amerikai nagykövet a dán sajtónak adott inteijújában arra is célzott, hogy a NATO-tagságra pá­lyázó országok esélyeit ronthatja, ha nem hajlandók a kétoldalú egyezmény megkötésére. „Ez olyan téma lenne, amelyet a NATO-val összefüggésben kell megvitatni” - mondta. Philip Reeker, a külügymi­nisztérium szóvivője azonban leszö­gezte: Prosper szavai csak a kor­mány mély aggodalmát fejezik ki, nincs összefüggés a között, hogy egy ország NATO-tag lesz-e, és hogy ez az ország köt-e kétoldalú egyez­ményt Washingtonnal. Washington nem csatlakozott az ICC-hez. A kormány attól. tart hogy az Egyesült Államok ellensé gei békeküldetésekben részt vev< amerikai katonákat citálhatnak bí róság elé és hurcolhatnak meg. Az ICC - nemzetközi joghézago Változhat Washington NATO-viszonyulása, ha az EU nemet mond. pótolva - az első olyan állandi nemzetközi jogi intézmény, amel; egyének ellen járhat el, olyan sze mélyek ellen, akiket háború bűncselekményekkel, népirtással az emberi jogok tömeges megsér tésével vádolnak, saját országul azonban nem tudja vagy nen karja felelősségre vonni őket. szerző a/,:. 1TI washingtoni tu lósítója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents