Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)
2002-08-26 / 198. szám, hétfő
Nagyszünet ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 26. KÍNRÍMEK Kerevet A szobám sarkában van a kerevetem, ha elfáradok, magamat erre vetem. Epegörcs idején Már egy hete váron epekedve, hogy javuljon meg az epe kedve. Ámokfutó Az utcán egy ámokfutó lődörög, amikor a pisztolyával lő, dörög. Shelley jóslata Egyszer majd egy omló hullám partra veti bomló hullám. Dúlások Ha beindul török, tatár, nincsen többé örök határ. Tényleg? Frekvencia- moratórium, dicsér óda, oratórium... Jedlik Ányos Én régóta tudom, Ányos, minden tetted tudományos! Az utolsó párbaj Az utolsó párbajon, a végső haláltusán az egyik fél a másiknak léket talál húsán. Egy falánk, életunt ember Holnap harminc csokoládét megveszek, mind felfalom, s akkor biztos megveszek... Kevés az ebéd Az ebéd nem elegendő, ettől nem lesz tele bendő! Kolja meg a kígyó-Vigyázz, ez a kígyó megmar, Kolja! ...Kolja mégis bátran megmarkolja. Csónakázás közben Evezve a Visztulán kiújult a fisztulám. Csecsen felkelők Menetelnek Groznijban a szakadárok, lábuk alatt remeg föld és szakad árok. A vénember, aki nem kedveli városát Lám, az öreg tata bánja, hogy városa Tatabánya. Láttad-e?- Láttad-e már Bazint, Marcika?- Igen. Más, mint Kazincbarcika. Alkoholmámor Hatnak rám e veszélyes szeszek, tőlük mindig szeszélyes leszek. Munka után édes a vedelés Traktorral a szántóföldet boronálom, majd magamat hideg sörrel honorálom. Nem tűrök sokáig Ha rámtámad három konok, bevadulok, s káromkodok! (L G) A felpörgetett közönség körmeit tövig rágva várta a budapesti Cool Head Ciánt. A pódium előtt a nagyszülők együtt ropták az unokákkal VI. GALERI MUSIC FEST ÖSSZEFOGLALÓ ugusztus 2-3-án Ipolyságon megrendezték a hatodik Galeri Music Festet, mely ismét a jótékonyság jegyében zajlott. Az égieknek köszönhetően, az előrejelzésekkel ellentétben, a két nap alatt ragyogó idő volt, viszont előtte és utána jutott esőből bőven. A pénteki nap kispályás focibajnoksággal kezdődött, a hat csapat közül idén is a palásti Crazy Boys gárdája vitte el a vándorkupát. A délutáni rockzenei programot a zselízi Nautilus indította, a rendezők külön kérésére, mivel a So Sad Butterfly és az Akornhoek késtek. (A Nautilusnak üzenjük, hogy a megígért 10 sört átvehetik a Galeri Pubban!) A két megkésett banda után a Verdikt - P csapott a húrokba. A helyi punk zenekart a magyarországi Flashback követte, akik nem csak zenei produkciójukkal hódították meg a gyengébb nem képviselőit. A RAF II eddig szinte ismeretlen volt az Ipoly mentén, de most garantáltan beférkőztek a rockerek fémszívébe. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a helyi színeket képviselő Friday megtelítette a 360 négyzetméteres sátrat. Nem beszélve arról, hogy velünk együtt sokan kinn is rekedtek. A frontember, Tower nagyon tud bánni a közönséggel. Hatalmas show-t produkáltak. A felpörgetett közönség körmeit tövig rágva várta a budapesti Cool Head Ciánt. A büféknél mást sem lehetett hallani, mint: „B .......g gyorsa bban csapolj, mert jön a Cián!” És a C.H.C. hozta is a legjobb formáját. Sokakat, akik nem is ismerték őket, kellemesen megleptek. Zenéjükkel, és nem biztos, hogy durva szövegükkel megfogták a középkorosztályt is. A buli töretlenül folytatódott a nagymegyeri Big Man Band rocktáncházával. Jobbak voltak, mint bármelyik kereskedelmi rádióadó, mert be sem kellett telefonálni, a kért számokat rögtön, zsebből nyomták is, hajnalig. 3-án Szlovákia legerősebb embereinek B-kategóriás bajnokságával folytatódott a program. A közönség lélegzetvisszafojtva figyelte az eseményeket. (Mert hát ki mert volna megszólalni.) Szándékosan nem emelünk ki senkit közülük, mivel minden versenyző teljesítménye emberfeletti volt. 1976-ban alakult a Wecker zenekar, akik a nyolcvanas évek közepéig aktívan zenéltek. Pályafutásukat sok siker kísérte. Mára átlag- életkoruk ötven év felett van. Sok rábeszélés után a szervezőknek sikerült elérniük, hogy majdnem 20 év után újra színpadra álljanak. Sikerük magáért beszélt. Ä pódium előtt együtt táncoltak a nagyszülők az unokákkal. A banda két tagja le sem ment a színpadról, mert folyatta szereplését a W-Rockban is, ami 15 év után állt össze erre a bulira. A közönség tombolása itt sem hagyott alább. Kidolgozott, kellemes hangzású rockzenével lépett színpadra a pozsonyi Expired Passport. A hazai közönség örömére ismét éppen itthon töltötte szabadságát a Prágában élő Kovács Norbi, aki elnyerte a Csehország legjobb gitárosa címet. Jelenleg a prágai Lokomotíva zenekarban játszik. Gitárjátékát hallva a fesztivál közönsége is igazat adott a cseh zenekritikusoknak. Sajnos csak hosszú előkészületek után sikerült fellépnie a magyarországi Djabe-nak. Nehezen fogyasztható, színvonalas zenéjükre a közönség kevésbé volt vevő. A profi szinten játszó Exfóniát már csak a nagyobb tűrőképességű egyének hallgatták végig. A többségen győzött a szomjúság, és a büfék körül várták, hogy a zenevonat visszatér a rockvágányra... A Trapéz igazolatlan hiányzása miatt újra fellépett a Wecker, az Expired Passport és a W-Rock. Majd spontán jammelésbe torkollott a buli, ami „ki mit tudott valamikor és most hogy adja elő” stílusban zajlott. A fellépők meglepetésére a közönség pozitívan fogadta a „produkciót”, amely reggel 4 óra magasságában ért véget. A két nap folyamán napközben telített gyermekprogramok folytak. Délután többször is felléptek rögtönzött mesejátékukkal az Argyll Lovagjai, történelmi vívócsoport. A kicsiknek lehetőségük volt lovaskocsikázásra, ügyességi versenyeken vehettek részt. Kitombolhatták magukat egy felfújható gumivárban, a merészebbek felülhettek a motorostalálkozó résztvevőinek gépeire. A gyerekek körében a modellezők is nagy sikert arattak. A nagyobbak lőhettek honfoglaló őseink rettegett fegyveréből, a visszacsapó íjból. Az elején már szóltunk róla, hogy a fesztiyál jótékonysági jellegű volt. A majd 4 ezer résztvevő 91 770 koronát hozott össze, amit Ipolyság városa 10 ezerrel toldott meg. Az így összejött pénzt két, ipolysági gyermekbénulásban szenvedő gyermek családja kapta meg. Külön köszönet a 102 szponzornak, akik nélkül nehezen lehetett volna megvalósítani ezt az akciót. Extra köszönet és hála: a Galeri Teamnek és Ipolyság alpolgármesterének. A szervezők a magunk módján „üdvözölik” a műszaki szolgáltatások üzemének vezetőit, és csókoltatnak mindenkit, akik szándékosan nem vettek jegyet. Nem őket rövidítették meg... (ez) Az Európa Tanács díjával kitüntetett fogalmazás Folyóparti gondolatok RESTÁR ZSÓFIA Fiúk tízparancsolata • Barátod barátnőjét magadnak ne kívánd (így is Guinness rekordot döntött, hogy eddig elviselte azt a hárpiát)! • Lányt ne ölj (a macskáknak ugyanis kilenc élete van)! • Égy lány körmének a hossza egyenesen arányos dühének mértékével, bosszújával. • Egy lány haját ne kritizáld (hihetetlen, de a legszörnyűbb frizurát elkészítem kerül a legtöbb időbe)! • Egy lány hajában ne turkálj • Ne járj túl féltékeny lánnyal (mert megmutatja neked, hogy szemmel is ölni lehet)! • Ne dicsérj túlságosan egy lányt (mert megtudod mi a különbség Barbie baba és a „plázás-csajok“ között)! • Minden lány szép és kedves (főleg, ha áramszünet van)! • Ne járj olyan lánnyal, akit nem ismersz (ez olyan, mint a lottó. Mennyi az esélyed, hogy te nyered az ötöst?)! • Egy lánynak szélesebb a mosolya, ha mögötte a kirakatban látott ruha áll (körbe is ér az arcán a vigyor, ha a fiú hitelkártyájával mehet vásárolni)! • Lányt tűz- és lángrobbanás veszélye miatt elcsábítani tilos! A nyai dédapám hajóskapitányvolt a Dunán. Egy-egy hosszabb út után leült mellém, és ■**■■■ órákig mesélt. Imádtam hallgatni mély, érdes, jellegzetes hangját. Nagyon kicsi voltam még akkor, ezért sok mindenre nem emlékszem, csak a hatalmas hajókat próbáltam elképzelni, meg azt az óriási rakományt az uszályokon. Figyeltem dédapát, de sajnos, amit a Duna illatáról, a vén jegenyefákról és az érintetlen természetről mondott, az számomra érthetetlen volt. Úgy beszélt erről, mint valami gyönyörűségesen szép királylányról, kincsről vagy titokról. Talán csak egy szerelmes ifjú tud így beszélni a számára legkedvesebbről, a szerelméről. Amióta dédapa végleg eltávozott közülünk, sokszor mentem ki egyedül a Vág-partra. Ültem, és csak néztem magam elé. Szinte hallottam, mit mondott az öreg kapitány a vadvirágokról, és most még láttam is a nyári tőzikét a mocsárban. Felidéztem a madarakról hallottakat is. Láttam a hófehér hattyúkat, hallottam a vadlibák gágogását. Beszippantottam azt a finom, tiszta levegőt érezhet az ember. Egyszerűen ez a mindenség a béke, vagy legalábbis annak domináns eleme. Nincsenek házak, nincs zaj, nincsen itt ember se, csak csönd és nyugalom. Többet ér számomra, mint száz homokos, naplementés tengerpart. Lehet, azért vonzódom ehhez a helyhez, mert a Vág mentén élek, és mert idejárok horgászni és fürödni, barkát szedni, kagylót gyűjteni vagy szalonnát sütni. Volt, amikor egymás után tízszer is átmentem komppal a túlsó partra. Csodálatos érzés volt. Az elődeinkre gondoltam, akik sok-sok évvel ezelőtt megalkották ezt a ma már ritkaságszámba menő közlekedési eszközt, melyet még véletlenül se hajt motor, hanem a folyó ereje. Nyáron gyakran csónakázom is a folyón. Hajnalban a leggyönyörűbb, ahogy a nap fölkel, csodás fényben világítja meg a vizet, a környező természetet. Azt hiszem kevesen fedezték még föl ezt a gyönyörűséges látványt és érzést. Képeslapon lenne a helye, hogy mindenki lássa. Méltán büszke lehetne rá a falu. Talán, ha nincs az én dédapám - aki a Dunáról mesélve arra is rámutatott, hogy milyen szerencsés vagyok, mert ilyen kincses szigeten élek -, én sem tudnám becsülni e mátyusföldi táj értékét. Ha gondolod, menj ki te is a Vág- partra, a folyóra! Ne félj, nem bánod meg! Veled tartok én is. Lehet, nem fog meglepni az élénk színekkel teli, mégis békés kép, amely eléd tárul. Lehet, hogy láttál már valahol hasonlót - talán egy képeslapon -, vagy nagypapád tárt eléd ehhez hasonló helyet egyik meséjében. A valóság azonban még a mesénél is szebb, legalábbis számomra, hisz ez az én szülőföldem, büszke vagyok rá és ragaszkodom hozzá.DIAKPROZA Tündérmese egy harcos szerelméről PESTY LEÓ Fejszabadító idézetek • Folyékony előítélet maga a tinta is, amellyel a történelmet írják. (Mark Twain) • Inkább választom azt az országot, ahonnan eljöhetek, mint azt, ahonnan nem. (Joseph Brodsky, író) • A politikusok mindig ott lesznek, amikor szükségük van rád. (Ismeretlen szerző egy pólón) • Ha nem vagy megzavarodva, félreinformáltak. (Ismeretlen szerző falfelirata) • Nincs az a pornográfia, amely rombolóbb és züllesz- tőbb a cenzúránál. (Tony Smythe, politikus) • Ha egy elnök a feleségével nem csinálja, akkor az országgal csinálja. (Mel Brooks, filmrendező) • Kár, hogy azok, akik tudják, hogyan kell irányítani az országot, mind hajat vágnak vagy taxit vezetnek. (George Bums, humorista) A lkonyodon a tenger fölött. A narancsszínű Nap testét baljós, sötétkék felhők fúr- ták át, kibuggyanó vére elárasztotta a nyugati égboltot. Az óceán szele meglengette a bástyákra tűzött fáklyák lángját. A várnak hét bástyája volt, melyek fölé süvegszerű tornyok borultak. A tornyok csúcsában lobogók helyett fáklyák világítottak. Az erőd fehér kövekből épült, s szinte csillogott az egyre sötétedő keleti égbolt hátterében. A felpislanó csillagok valószínűtle- nül hunyorogtak a fáklyák fekete füstfelhőjén át. Nyugatról fújt a szél, s bűzt hozott: az ellenség bűzét. Fekete hajókkal érkeztek. Belepték az egész tengert a sötét harci gályák. Partra szállt az árnyhadsereg. Megszámlálhatatlan harcos, tűzfekete lovak, páncélok, lobogó kardok. A várat a halál ostromolta. A lány felsikított az eléje hullott fej láttán. Kezét egy pillanatra keblére tette, szíve szaporán vert. Körülölelte, fojtogatta a gyilkos éjszaka, mely nappalként lángolt. A hét bástyából öt már égett, a várvédők pedig fáklyákkal próbálták visszaszorítani a fekete páncélosokat. Az ellenség azonban már elözönlötte a falakat. Repkedtek a levágott testrészek, vér freccsent a lány tiszta arcába. Nem bírta tovább. Végre meglátta kedvesét. Arca tiszta vér és mocsok volt, ezer kard meredt rá, de még így is a szemébe mosolygott. Aztán utat tört magának hozzá. Kicsorbult kardját messzire hajította, kezét megragadta, s elvezette őt egy titkos lejárathoz a vár pincéjébe. A mélyben szépen megvetett, fehér ágyat találtak körülfüggö- nyözve, melynek sarkaiban négy fáklya világított, körös-körül pedig gyertyák ontották lágy, mézédes fényüket. Egy ékkövekkel kirakott mosdótálban lemosták arcukról a vért, aztán elhúzták a függönyt. A párnákon két rózsa feküdt keresztben: egy vörös és egy fekete. A lány döbbenten suttogta: „Szerelmes ágyunk a halálos ágy.” De akkor a fiú már fogta a kezét, és lágyan az ajkaira szorította ajkait. Ä lány kibontotta aranyszőke fürtjeit, melyek hűvösen hullottak arcába és mellkasára. Kedvese kioldozta fűzőjét, hogy szabaddá tegye teste csodálatos ékköveit. Az ágyon térdeltek egymással szemben, vadul csókolták egymást. Teljes némaság uralkodott itt, de elméjükben dúlt a háború. A lány mellkasán a vízcseppek megannyi aranycseppé változtak a tűz fényében, a fiú pedig mohón itta be őket, ahogy az ágyúgolyók csókolták rommá a hófehér, tűzben és vérben izzó falakat. Mezítelen vállát hűvös, bénító csók érte, s közben jéghideg puskagolyó fúródott a legbátrabb harcos vállába. Ruhája szétszakadt, akár a nyakban az ütőér. Melleit záporozták a csókok, és vér freccsent a csillagos égre. A várkapitány felhágott a bástya csúcsára, s egy hangtalan kiáltással meglobogtatta kardját feje fölött, de egy ágyúgolyó leszakította fejét, s gyalázatosán hullott alá a vérben tüzelő mélységbe. A szerelmesek lassan eggyé váltak. Egy könnycsepp hullott a földre. Ä szerelem hódító illatában még egyszer megízlelték egymás nyálát. Könnyezve, ösz- szeborulva aludtak el. Hajnalban találta meg őket az ellenség a hideg pincében, egymásba halva. NAGYSZÜNFr Felelős szerkesztő: Horváth Erika e-mail: nagyszunet@ujszo.com levélcím: Nagyszünet, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1
