Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2002-08-23 / 196. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 23. Kitekintő Amelyik nő csak vizet mer rendelni, azt is buborék nélkül, az képmutató vagy bátortalan. De az sem kell nekünk, aki whiskyvel kezdi Franz magyar feleséget keres Szép zene legyen. Halk és romantikus - intézkedik egy kosztümös asszony, Zsófia a lakótelepi söröző különter­mében, és kikapcsoltatja a prüszkölő ventilátort. - Lag- zi Lajcsi, Romantik... - válo­gatja a pincér a kazettákat, aztán rátalál a megoldásra. - Szécsi Pál kell, ettől bőgnek a magyar nők. HAJBA FERENC- Valami újat nyomass, Tibi, de diszkréten - bírálja felül a pincér íz­lését Gábor, a sürgölődő asszony félje, aztán hozzáteszi magyarázat­képpen:- Nem grószmuttereket hívtunk, a legidősebb csaj is csak huszonnyolc éves. A székeket három összetolt, leterí­tett asztal mögé rakják, egyet meg vele szemben helyeznek el. - Olyan; mint egy hadbíróság - vág vissza az ízlésében megbántott pincér. - Kör­be kellene ülni. A kör közepére meg behozok egy cserepes virágot. -Igen hülyén fog kinézni - jósolja az asz- szony, de aztán belenyugszik. - Majd szétpakoljuk, ha nem tetszik a Francinak - jegyzi meg a férje. Franci - azaz Franz - harmincéves, kicsit tojásdad fejű, egyébként jókö­tésű, csöndes burgenlandi férfi. Ko­rosodó szüleivel érkezik.- Kései gyerek - mondja róla az any­ja. - Neki talán még volna ideje vár­ni a házasodással, de mi már na­gyon szeretnénk egy kis unokát. Franz nősülni akar, és magyar lány­ra vágyik. A magyar lány dolgos és megbízható. Kedves és szép. A ma­gyar lány talpraesett. Ezt tapasztalta Franz, amikor tavaly és tavalyelőtt magyar vendégmunkásokkal sze­dette le burgenlandi birtokán az uborkát meg a szőlőt. Rokonszen­vesnek találta a magyar nőket, ezért gondolt arra, hogy Magyarországon próbál szerencsét. Talán abban is bí­zik: a magyar lány még hálás is lesz neki, hogy egy gazdagabb országba viszi ki feleségnek. Szüleinek ma­gyar barátait, Gábort és Zsófiát kérte meg, hogy adjanak föl egy házassági hirdetést határ menti újságokban: „Burgenlandi, jómódú, harmincé­ves, egészséges férfi feleséget keres kedves, odaadó, fiatal magyar nő személyében. Német nyelvtudás nem szükséges. A bemutatkozó le­veleket egész alakos fényképpel a következő címre kérjük...” Kilencvennégy levél érkezett. Het- venhármat nyugat-dunántúli nagy­városokban élő nők írtak, a többit fa­lun adták föl. A rögtönzött statiszti­ka szerint a jelentkezők átlagéletko­ra 26 év - a legfiatalabb 19, a le­gidősebb 37 éves volt. Öten diplo­mások, a többiek főleg szakmunká­sok, érettségi bizonyítvánnyal. Negyvenhatan megírták, hogy elvál­tak. Harmincketten számoltak be ar­ról, hogy van gyerekük - az egyik je­lentkezőnek három is. A levelekben felsorolt saját értékeik közül a nők a kedvességüket és becsületességüket emelik ki. Jövendőbelijüktől főleg azt várják, hogy figyelmes legyen hozzájuk. Franz tizenegy nőt válasz­tott ki a fényképes levelek alapján. Főként a karcsú, bociszemű, barna lányok, asszonyok nyerték mega tet­szését. Őket hívta el beszélgetni a sö­röző különtermébe, a többieknek nem is válaszolt. A tolmács szerepét Gábor, szüleinek kamionos barátja tölti be. Az ő felesége afféle szakta­nácsadóként működik közre.- Kérdezze meg majd minden nőtől, hogy mit kér - utasítja a pincért Zsó­fia, a szaktanácsadó, aztán Franz szüleihez fordul: - Amelyik csak vi­zet mer rendelni, azt is buborék nél­kül, az képmutató vagy bátortalan. De az se kell nekünk, aki whiskyvel kezdi. Az első jelölt úgy lép be a különte­rembe, mintha belökték volna egy szereplőkkel teli színpadra előadás közben a függöny mögül. Tétován pislog, tipródik, amikor hellyel kí­nálják, fél fenékkel mer csak leülni a székre. Gábor viszi a szót: - Az oszt­rák úr -.bök az egykedvűen mosoly­gó Franz felé - olyan asszonyt sze­retne, aki megbecsüli, szereti, segíti. Ő maga igen elfoglalt ember, van százötven hektár földje, tavaly vett négy új traktort... - Egyiket sem hi­telből! - emeli föl mutatóujját a szó­nok felesége.- Szóval nem ér rá feleség után jár­ni, meg nem is az a fajta, aki disz­kókból szed fel lányokat - folytatja a férj. - Komoly, meglett férfi, mint látja. A fénykép alapján maga tet­szik neki.- De mintha felszedtél volna pár ki­lót. Nem régi az a fotó? - kérdezi Zsófia vizsgálóbírói tekintettel az egyre inkább zavarba jövő lánytól.- Nem, nem - tiltakozik az riadtan.- Talán a ruha teszi.-Ugye nem vagy terhes? - folytatja a „tanácsadó”.- Nem, nem - simítja végig hasán a kínai boltból származó ruháját a je­lölt. Szemlesütve teszi hozzá, mint­ha ez szégyen volna: - Még abortu­szom sem volt soha. A pincér felveszi a rendelést. A lány kólát kér. Elmondja magáról, hogy huszonnégy éves, a szüleinél lakik, érettségizett, textilipari szakmun­kás. Három munkahelyen dolgo­zott, mindegyik megszűnt. Most ép­pen munkanélküli-segélyből él, né­met nyelvtanfolyamra iskolázta be a munkaügyi központ. Arra gondolt, hogy kimegy bébiszittemek Ausztri­ába, de mégiscsak jobb volna fele­ségnek kijutni a sógorokhoz. Főleg, ha találna egy rendes, megbízható embert, aki megbecsüli őt.- Volt egy nagy szerelmem, három éven át tartott a kapcsolat, de átvert a férfi. Azt mondta, elválik, pedig esze ágában sem volt - veszi nyilvá­nos leltárba komolyabb kapcsolata­it, csalódásait a lány. Franz anyjából sugárzik a női szolidaritás.- Kérdezhetek én is? - szólal meg a lány. Ezen meglepődnek, csak Franz élénkül föl. -Akar-e gyereket és há­nyat? - teszi föl a kérdést a lány.- Kettőt - lelkesedik Franz.- Én is kettőt - bólint a lány, s tovább kérdez.- És dolgozhatnék valahol Ausztriá­ban, vagy csak a ház körül, a gazda­ságban számítanának rám?- Van elég munka a gazdaságban ­vágja rá Franz apja. - A nehezét el­végzik az alkalmazottak, de a gaz­dálkodást nem lehet bérbe adni. A figyelő szem soha nem mehet sza­badságra, A lány ettől nem boldog. Ő arra vágyna, hogy átképezze magát óvó­nőnek. Abban maradnak, hogy érte­sítik, ha Franz mellette döntene. A lány csalódottan odébbáll. A következő hölgy - huszonhét éves pedagógus - fiúsra nyírt, szőke haj­jal érkezik, fekete nadrágkosztüm­ben. Gyorsan fölméri a helyzetet, egyenesen Franzhoz megy, kezet nyújt neki, németül köszönti. Hely- lyel kínálják, de a nő nem ül le. - Négyszemközt szeretnék beszélget­ni veled - mondja tegeződve a bur­genlandi férfinak.- Arra is sor kerül, de előbb a szülők és barátok szeretnék megismerni magát - tagolja Gábor.- Ne haragudjanak, de nem lóvásár­ra jöttem, és nem magukhoz akarok férjhez menni - jelenti ki a nő. Franznak teszik a karakánság, ám a szülők és a lánymustra magyar szer­vezői felháborodnak a viselkedésen. A lány olvas a szikrázó tekintetekből. Franz szemébe néz, de úgy látszik, abban sem lát elég bátorítást, mert sarkon fordul. - Nem hagyom ma-, gam megalázni! - szól vissza hűvö­sen az ajtóból, aztán Franzra szögezi a tekintetét: - Meg mernéd ezt csi­nálni egy osztrák nővel, vagy egy né­mettel, egy franciával? Franz kényelmeüenül fészkelődik, a többiek fel vannak háborodva. -A mai értelmiség ilyen - legyint Zsó­fia, az osztrákok „tanácsadója”. - Fene nagy önérzetük van, semmi másuk. Most következik az a lány, aki Franznak a legjobban tetszett a fényképek alapján. Huszonöt éves, nádszálvékony, madonnaarcú lány. Franz kezet csókol neki. Mindenki­nek tátva marad a szája.- A vendéglátóiparban dolgozom, érettségim és szakközépiskolai bizo­nyítványom van. Egy kicsit tudok angolul - beszél önmagáról a nő. - Albérletben élek egyedül. Szeretnék egy becsületes férjet. Szeretném itt­hagyni az országot.- Mi nem tetszik benne? - kérdezi a leendő örömanya.- A saját családom - feleli a lány.-Ez mit jelent? - érdeklődnek.- Nagyon szeretem az anyámat, a testvéreimet, de másképp akarok él­ni, mint ők. Ezt viszont nemigen hagyják, elszedik a pénzemet. Nem volna jó visszamenni hozzájuk, ma­gyar férfinak meg nem kellek, mert roma vagyok.- Ausztriában sem könnyű manap­ság. Az idegeneket nálunk sem na­gyon szeretik - figyelmeztet Franz apja, de nem a lány elleni érvként, inkább csak szomorúan állapítja meg a tényeket.- Én megszoktam már, hogy nekem mindig, mindenhol bizonyítanom kell - feleli dacosan a jelölt. - Két­szer annyi energiával, mint másnak. Franz most először kapcsolódik be önként a beszélgetésbe. Azt tuda­kolja, van-e a lánynak kedvtelése.- Énekelek - ezt úgy vallja be a lány, mint valami bűnt.- Jazzszámokat tanulok meg kazet­táról, annak alapján improvizálok.- Énekelj valamit - kérleli Franz. A pincér résen van, azonnal lekap­csolja a magnót. A lány azonban megmakacsolja magát. - Én csak magamnak énekelek, nem közön­ség előtt - jelenti ki.- Jó - mondja Franz, és megint ke­zet csókol. - Még biztosan találko­zunk. Ez utóbbi mondatot mintha nem fordította volna az alkalmi tol­mács. De lehet, hogy tévedek. Ahogy kilép a lány, rögtönzött kon­zílium kezdődik. Franz szüleinek nincs kifogása a roma lány ellen, vi­szont Zsófia húzza a száját: - Lehet, hogy ez rendes lány, én is értelmes­nek, kedvesnek találtam. De menni fog vele az egész pereputtya. Ha a családja megérzi a pénz szagát, har­mincán telepednek ki hozzátok, nem hagynak benneteket élni, szét­hordják a birtokot - győzködi az osztrákokat. Franz hajthatatlan: - Ő lesz az egyik, akit kihívok magamhoz.- Az egyik? Hány feleséget akar? - szalad ki a számon, míg a következő jelentkezőre várunk.- Természetesen csak egyet - szöge­zi le a burgenlandi gazda. - Egy rö­vid beszélgetés viszont csak arra elég, hogy a legcsinosabbakat meg a legrokonszenvesebbeket kivá­lasszam. Azt a kettőt-hármat, ame­lyik a legjobban tetszik, külön-kü- lön meghívom hozzám vendégség­be. Hadd szagoljanak bele a kinti vi­lágba, ismerkedjenek velem. Ha egy-két hét nem elég arra, hogy kia­lakuljon az érdeklődés egymás iránt, akkor egy év alatt sem fog.- Franz az alapos, de gyors dönté­sek mestere - dicséri az apja.- Nem is sok idő maradt az elhatáro­zásra, hiszen rövidesen kezdődik a betakarítás. Ősszel már nemigen ér rá nők után koslatni - magyarázza Gábor. A következő fiatalasszony - gyűrött, kedélytelen nő - együtt él a volt fér­jével, mert nem tudja kifizetni a vá­lás után nekijáró összeget. A 3 éves kislányukat neki ítélte a bíróság. Ót is vinné magával Burgenlandba, bár havonta egyszer egy hétvégére oda kell adnia az apának. Sorjáznak a szerencsétlen sorsok. Huszonnyolc éves, ápolt nő pana­szolja, hogy férjét elszerette a szom­szédban lakó testvére. Egy éve vál­tak el, a két gyerekért most is peres­kednek még. Aztán egy erdélyi nő viharzik be rémületes magabiztos­sággal a söröző különtermébe. A rendszerváltás környékén telepe­dett le Magyarországon. Most ép­pen egy román-magyar vegyes vál­lalatnál dolgozik, nem sikerült pon­tosan megtudni, hogy mi ott a konk­rét munkája. - Az erdélyi ember a jég hátán is megél. Megtanította rá a történelem - győzködi a nem kü­lönösebben felvillanyzott Franzot. - Egy kis rábeszéléssel, furfanggal el­intéz mindent. Az erdélyi nő jó fele­ség, mert életet hoz a házba, vigyáz a birtokra, tudja, hogyan kell bánni a munkásokkal.- Elvált? - szakítja meg a leendő anyós a felszínes szóáradatot.- El, de nem az én hibámból.- Gyerek?-Az apjánál maradt odahaza. így mondja: odahaza. Aztán folytat­ja: - Az apja román. A gyereket nem akartam elhozni a bizonytalanság­ba, később meg fájt volna neki, ha elszakítom a papájától. Érzi, hogy megfagy körülötte a levegő a lakóte­lepi sörözőben. Látja a megvető te­kinteteket. - Nem isten maga, hogy ítélkezzék! - formed Franz anyjára az erdélyi nő.- Isten nem, csak édesanya - nyom­ja meg a „csak” szócskát a burgen­landi asszony. Gábornak megszólal a mobilja. A hirdetésre jelentkezett egyik hölgy menti ki magát. Amíg a következő lány vár a bebocsátásra, Franz ügye­ket intéz a laptopján, én meg átlapo­zom a jegyzeteimet. Mielőtt idejöt­tem volna, felhívtam ugyanis né­hány házasságközvetítő irodát. Az önmagukat közvetítő irodáknak hir­dető társaságok némelyikéről kide­rült: csupán azonnali és hazai szex­partner közvetítésére vállalkoznak, ez számukra a sikerüzlet. Találtam persze olyan irodákat is, amelyek fényképes, számítógépes nyilvántar­tással, esetenként a pszichológia és az asztrológia segítségével próbál­nak élettársat vagy feleséget találni a külföldi kuncsaftoknak, és fordít­va. A tulajdonos tapasztalata szerint ritkán lesz tartós házasság a külföl­diek és a magyarok hirdetés útján létrejött kapcsolatából.- Miért keresnek Magyarországon feleséget a nyugat-európai férfiak?- Gyakori, hogy úgy érzik: saját kö­zegükben alulértékelik őket, ezért hazájukban nem is mindig tudnak a társadalmi és szexuális igényeiknek megfelelő partnerekhez jutni. Közü­lük többen fordulnak a kelet-euró­pai, különösen a magyar és a cseh nők felé. Vonzóvá teszi őket nyugat­európai állampolgárságuk, egzisz­tenciális lehetőségük. Általában az­tán olyan nőkkel jönnek össze, akik csak hirdetés útján képesek külföl­diekkel kapcsolatot teremteni, lelki­leg vagy anyagilag, átmenetileg vagy tartósan kiszolgáltatottak. Ha felébred bennük egymás iránt az ér­zelmi kíváncsiság, akkor remény van az egyenrangú kapcsolat kiala­kulására, ellenkező esetben csak két frusztrált ember átmeneti érdekhá­zasságáról beszélhetünk. Ismét a lakótelepi sörözőben va­gyunk. Hiába várakozunk azonban, több lány nem érkezik a mustrára. Franznak csak az fáj, hogy le sem mondták a találkozót. - Legyen-e második forduló? A szervezés miatt kérdezem - érdeklődik Zsófia.- Adjunk föl egy hirdetést az orszá­gos terjesztésű lapokban is. Mégis­csak nagyobb a merítési lehetőség - tanácsolja Gábor. Franz kedvetlenül rábólint. A pincér hozza a számlát. Az ortodox rabbik fenyegetőznek: ha a seregben nem szüntetik meg a koedukált harci alakulatokat és a nők egyenjogúsítását, nem engedik önkéntes híveiket a seregbe Izraelben feszültségeket kelt a differenciált hadkötelezettség MARGIT PATRÍCIA A knesszet elnapolta a vallásos isko­lákban tanuló, ultraortodox jeshiva bóherek behívását. Ezzel egy időben a katonaság feloszlatta a nők érdekképviseleti alakulatát. Az ügy hátterében az áll, hogy az orto­dox rabbik azzal fenyegetőznek: ha a seregben nem szüntetik meg a ko­edukált harci alakulatokat és a nők egyenjogúsítását, nem engedik ön­kéntes híveiket a seregbe. Bár a katonák túlterheltségével küzdő országban már a 41 éven fe­lüli tartalékosok mozgósítását ter­vezik, a néhány napja meghozott Tál törvény értelmében az ultraor­todox, tórát tanuló fiatalokat to­vábbra sem kötelezik rövid katonai vagy polgári szolgálaton való rész­vételre. Az izraeli társadalomban óriási fe­szültségek forrása, amiért a három évet szolgáló szekulárisokhoz és a modern ortodoxokhoz képest a fe­kete kalapos ultraortodoxok nem hadkötelesek, napjaikat tóratanu­lással töltik. Rabbijaik erkölcsi és vallási okokon túl azért is tiltják a katonai szolgálatot és a szakmai képzést, mert az kevésbé-vallásos híveik számára kiugrási lehetőséget nyújthat a szekuláris világba. Ezért az egyetlen, kétszáz fős önkéntes kí­sérleti alakulatuk szigorúan elkülö­nül a katonaság többi alakulatától. A modern ortodox, cionista irány­zathoz tartozók már sokkal kevésbé szigorúak: fiataljaik dolgoznak, vi­lági képzésben is részt vesznek, és a legelsők közt, a frontvonalon har­colnak. Vannak külön alakulataik, de nagy részük mostanáig nem bán­ta, hogy alakulatában keveredik a nőkkel és a nem vallásosakkal. Izra­el első főrabbiját, Rav Avraham Yitz­hak HaKohen Kookot követve azt vallják, hogy a Messiás eljövetelé­hez nem elegendő az ima és a tanu­lás, az országot fizikailag is meg kell váltani: népesíteni, gyarapítani és védeni kell. A Hesder-yeshiva fő­ként modern ortodox irányultságú: ötéves programja egyaránt biztosít­ja a tóratanulást és a hadviselést a vallásos fiatalok számára. A hesde­res alakulatok a katonaság öt száza­lékát teszik ki. Szeptembertől indul az első, hároméves női Hesder- program is a Midreshet Lindenba­um szervezésében. Épp a modern ortodox-cionista irányzat nyitottsá­ga miatt kelt döbbenetét Izraelben, hogy Effi Eitam, a sereg egykor leg­magasabb rangú vallásos tisztje ve­zetésével most ilyen élesen kelnek ki a Hesder-yeshivák rabbijai és val­lásos politikusok a nők harctéri sze­replése ellen. Mint köztudott, Izra­elben az egyedülálló, gyermektelen nők is hadkötelesek, huszonegy hó­napig szolgálnak. Az ortodoxok ha­ragját az váltotta ki, hogy míg a nők hagyományosan a katonaság ala­csonyabb polcain kevésbé fontos feladatokat láttak él, a feminista alakulat nemrégiben kiharcolta a legfelsőbb bíróságnál, hogy a nők a kiemelt presztízsű harci és elit ala­kulatokba is bekerülhessenek, ma­gasabb szintű vezetők, tisztek is le­hessenek. A Hesder-yeshivák rabbi­jai most azzal fenyegetőznek, meg­tiltják diákjaiknak a hadviselést, ha a nőket nem utasítják ki a harc­térről. Arra hivatkoznak, hogy vesz­élyben a sereg tisztasága és szentsé­ge: más következményei lehetnek annak, ha az ellenség nőket ejt fog­ságba. A koedukált alakulatokat is erkölcstelennek tartják. Hedva Almog, a feloszlatott női ér­dekvédő alakulat volt parancsnoka a Haaretz izraeli napilapban el­mondta, hogy szerinte nem erköl­csökről van ebben a vitában szó: azért oszlatták fel a nők érdekvédel­mi szervezetét, mert a liberálisabb, modem ortodox hesderesek köré­ben is politikai ügy lett a nőkér­désből. Ennek az lehet az oka, hogy a gyengülő nemzeti vallásos párt így szeretné visszanyerni a konzervatí­vabb, ultraortodoxokhoz átpártolt szavazók rokonszenvét. Hedva Al­mog szerint sajnálatos, hogy épp a nők estek áldozatul a vallásosok csatározásainak. A munkaerőpia­con a későbbi karrier szempontjából ugyanis meghatározó, hogy ki, me-, lyik alakulatban és milyen beosztás­ban szolgált. Jeruzsálem, 2002. augusztus

Next

/
Thumbnails
Contents