Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2002-08-02 / 178. szám, péntek

15 ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 2. Kitekintő Egy gyors menet háromezerbe, a teljesebb ötezerbe kerül. Ha a kuncsaft harminc percnél tovább tart igény a szolgáltatásra, akkor félóránként háromezerrel ugrik a tarifa Lányok a bekötőúton Fotó: Népszabadság Andrea este nyolckor áll ki a pécsi Fekete kutya sörözővel szemközti járdára, ahol már négy lány posztok A szőke, kék szemű, virágos mintájú miniruhát viselő, asszonyo- san telt, 24 éves teremtés válltáskájából kicsi tükröt vesz elő, ellenőrzi sminkjét, és közben odaszól a többiek­nek: - Milyen a pálya? - Nem rossz, két óra alatt csináltam négy fuvart - feleli Klári, aki­nek madonnaarcát fekete sassoon keretezi. UNGÁR TAMÁS Pécsett évek óta a 6-os főútról a város patacsi része felé vezető utca prostituáltjai a legkeresettebbek. Délelőtt kilenctől éjjel egyig tizen­nyolc-húsz, kihívóan öltözött, de többnyire kissé elhízott, átlagos küllemű lány dolgozik felváltva az alig negyvenméteres útszakaszon, egy elgazosodott telek mentén. Idegen hölgy csak akkor jöhet ide, ha ismer valakit az itteniek közül, és a többiek befogadják. A csapat összetart, egymást eltűrik, új ve- télytársat azonban nem engednek a placcra. A Pécsett több lányt fut­tató stricik nem próbálkoznak a te­rület megszerzésével, merthogy valamennyi lánynak van férje vagy élettársa - húsz hölgy és ugyan­annyi férfi ellen rizikós lenne fron­tot nyitni. Andrea is protekcióval került ide: tavaly szeptemberben férjének hú­ga, az akkor már két éve Patacson dolgozó Zsuzsa hozta el őt erre a helyre. Andrea eredetileg cipőfel­sőrész-készítő volt, egy évig gya­korolta is a szakmáját az egyik szi­getvári üzemben. Közben férjhez ment, és tizenkilenc évesen szülte a kisfiát. A gyes után újra a cipő­üzemben folytatta, de kevesellte a fizetését. Férje gyakran emlegette, hogy többet keresne, ha kiállna a 6-osra, lám Zsuzsa is mekkora pénzeket gombol le a pasikról. Két évvel ezelőtt, egy nyári alkonyon Andrea kiállt a 6-osra, Szigetvár határában. Az első estén többet ke­resett, mint a cipőgyárban egy hét alatt, ezért búcsút mondott az üzemnek. Még egy esztendeig a szigetvári várostáblánál kínálta magát, csak azután protezsálta be Andreát a sógornője Patacsra. Nem bánta meg. Megéri bejárni Szigetvárról Pécsre. íme most is: nyolc óra két perckor öreg Mazda kanyarodik le a 6-osról, és megáll a lányok előtt. A kocsit vezető, har­minc körüli, elhízott férfi Klári felé biccent, és ő beül mellé. Egy perc múlva húszéves, repedt hangú, kék Lada fékez, az autó munkásru­hás, középkorú gazdája Andreát választja a motorházhoz támasz­kodó lányok közül. Majd okkerszí­nű Wartburg érkezik, két huszon­éves férfival. A jobb oldalon ülő utas kiszáll, elsétál a sörözőbe, a sofőr odainti Juditot, a csapat kor- elnöknőjét. A 45 éves, vörös hajú asszony riszáló járással közelít a Wartburghoz. Testének fiatalos harsogása a múlté, alakján azon­ban látszik, valaha jó megjelenésű nő lehetett. Már csak ketten maradtak a plac- con: a sortos Edit, aki drabális mé­reteivel vonzza magára a férfiak fi­gyelmét, és a vékony, őzikeszemű, fehér ruhás Enikő. Az utóbbi elvo­nul a többiektől, sietős járkálásá- val, állandó mobiltelefonálásával azt a látszatot kelti, hogy neki dol­ga van, tiszta véletlen, hogy épp itt találjuk. Nyolc óra hat perckor egy fehér Opel anyósüléséről kiszáll egy alacsony férfi, aki ennyit mond Editnek:- Ketten lennénk.- Tízezer - válaszolja a lány. A férfi bólint, és betessékeli a nagy testű nőt a hátsó ülésre. Az Opel kilő. Feldübörög az autó rádiója, a levegőt megremegtetik a zene ak­kordjai. Pár másodperccel később Enikő mellé gurul egy horvát rendszámú furgon, a lány becsusz- szan a vagány arcú sofőr mellé. A lányok kínálta aktus többnyire a 6-ossal párhuzamosan futó föld­úton, a férfiak autójában zajlik. Egy gyors menet háromezerbe, a teljesebb, de fél óránál nem hosz- szabb ötezerbe kerül. Ha a kun­csaft harminc percnél tovább tart igény a szolgáltatásra, akkor fél­óránként háromezerrel ugrik a ta­rifa. Lakáson vagy a közeli panzió­ban tízezret kell fizetni egy óráért, amihez hozzájön a szoba kétezer forintos számlája. Szabadtéren a lányok nem vállalnak semmi ext­rát (ennek higiéniai és biztonsági okai vannak), egyszerre több férfi­val általában csak akkor mennek el, ha ismerik legalább az egyik ügyfelet, és ez esetben ahány férfi, annyiszor öt-hatezer óránként. Ezek az irányárak, de lehet alkud­ni: egy gyors, orális menet néha belefér kétezerbe, míg egy teljes éjszakáért egy partner nemigen fi­zet többet 15-20 ezer forintnál. Judit alig tíz perccel azután, hogy felvette őt a Wartburg, már újra el­foglalja helyét. A járda melletti bo­zótból kiemel egy palack ásványvi­zet, meghúzza, retiküljéből elősze­di kistükrét, megigazítja a haját, rúzst ken a szájára, s egy zsebken­dővel felitatja nyakáról az izzadt­ságot. Szivárognak vissza a lá­nyok, s az előbbi mozdulatok is­métlődnek: ivás, fésülködés, rú­zsozás, verejtékfelitatás. Egy két percenként autók lassítanak előt­tük, mire ők kihúzzák magukat, odaringanak boszorkánytalpú ci­pőjükön a sofőr ablakához. Beha­jolnak, hogy a dekoltázsuk belá­tást engedjen, vagy épp cipőjüket piszkálják, amitől alfelük válik mustrálhatóvá. A bent ülők szavá­ra valamelyik lány beszáll a kocsi­ba, és a többiek - amíg nem jön új kuncsaft - lazítanak, leguggolnak, leülnek a járdaszegélyre, cigiznek, beszélgetnek:- Holnap zöldbabot főzök - mond­ja Judit. - Azt kívánom.- Nekem nem kell főznöm, szombat-vasárnap a Balatonon le­szünk - mondja Andrea. - Nem bí­rom ezt a kánikulát. Andreát a többiek irigylik néha. A szigetvári asszony élettársa ugyan­is figyelmes a párjával. A férje nem volt az. Pedig Andrea szerelemből ment férjhez, a házaspár testi kap­csolata remek volt, naponta órákig hancúroztak az ágyban. Aztán jött a gyerek, és akkortól Andrea sok­kal több gyöngédségre vágyott, mint addig, ám férje erre nem volt kapható. Ráadásul a sikertelen és elmaradt szeretkezések miatt a férj megsértődött, követelőzött, másutt vigasztalódott. Amikor Andrea férje állandóan azt emle­gette, hogy milyen jól lehet keresni a 6-oson, akkor az asszony arra gondolt, annál rosszabbak már az út menti aktusok sem lehetnek - és azokért legalább fizetnek -, mint az, ami otthon az ágyban történik. Úgyhogy Andrea mindmáig úgy érzi, elsősorban az elromlott há­zasság, a csalódottság és az önálló­sodás igénye vitte őt ki az útra, nem pedig a pénz igézete. Ma vi­szont már a pénz tartja őt ott. Januárban Andrea megismerke­dett Lacival. A 27 éves, elvált, egy kislányról gondoskodó, termetes pécsi férfi úgy jött, mint a többi kuncsaft. Egy hét múlva újra „zse­tont váltott” Andreára, és az aktus után elkérte az asszony mobilszá­mát. Laci hamarosan felhívta őt, és azt javasolta, menjenek fel a Misi­nára. Az asszony akkor járt először a tévétoronyban és az állatkert­ben. Másnap ebédelni mentek, harmadnap vásárolni, negyednap moziba, ötödnap csak sétáltak. Egy hét elteltével összebújtak, és Andreának eszébe sem jutott, hogy pénzt kérjen. Laci órákig si­mogatta a lányt, és ő végtelenül tűrte a kényeztetést. Andrea pár nap múlva hazaköltö­zött apja családi házába a fiával, és egy hónappal később odacuccolt Laci is a lányával. Azóta öten lak­ják a háromszobás kockaházat. Andrea elhagyott férje bosszúból elárulta az asszony apjának, hogy lánya a 6-oson árulja a testét - ar­ról nem tett említést, hogy felesé­ge szakmaváltását ő forszírozta. A nyugdíjas segédmunkás megpo­fozta lányát, ám mivel Andrea ak­kortól pénzt kezdett csúsztatni ap­ja zsebébe, az öreg megnyugodott. Időnként azért morgolódik: - Na­gyon jó, hogy szegény anyád nem érte meg ezt. Ilyenkor Andrea sej­ti, hogy apja elkocsmázta a pénzét, és újra ad egy kisfröccsre valót, amitől elcsendesedik az öreg bá­nata. Mindamellett Andrea tudja, hogy anyja - ha négy éve nem vitte volna el az infarktus - ma elemész­tené magát a szégyenében. A Patacs határában álló lányok ke­veset beszélnek a családjukról. A kuncsaftokról annál többet. - Megint itt köröz a colos csávó - jegyzi meg Judit egy szürke Tra­bant feltűnésekor. - Szadista vad­barom!- Azzal a fickóval is vigyázni kell - mutat egy lassító Renault-ban ülő férfira Edit. - Mindig a végén alku­dozik.- Tegnap egy ürge fél perc alatt végzett - veszi át a szót Klári.- Akkor az tényleg ürge volt, vagy egy nyúl - vigyorog Edit. A többiek kacagnak, Klári folytat­ja: - Az ürge elpanaszolta, hogy a felesége havonta egyszer fekszik le vele.- Azzal a pasival az is sok - legyint Andrea. - Biztos ő tehet arról, hogy a felesége unja a banánt.- Az sose baj, ha egy férfi hamar végez - véli Judit. - Egy a fizetség.- A legdrágább nő a feleség és a szerető - mondja Edit. - Sok férfi annyit költ a feleségére meg a sze­retőjére, hogy abból akár napon­ként eljöhetne hozzánk.- Esküszöm, nem értem, hogy mi­ért jár ide ennyi férfi - meditál Andrea. - Mi abban a jó nekik, hogy elvisznek egy izzadt és fáradt nőt, és pár percig együtt vannak vele egy szűk kocsiban?- A férfiak hülyék - válaszol a fel­vetésre Judit. - Ha megkapnak ott­hon mindent, akkor is vágynak va­lami másra. Ilyenek: agyasok. A szemközti sörözőből kilép há­rom tizenéves srác. Acsorognak, diskurálnak, s lopva figyelik a lá­nyokat. Az itt megálló autók álla­potát látva megállapítják, hogy nem a gazdagok célállomása a patacsi „leánynevelde”, bár időn­ként azért idetéved egy-egy luxus­kocsi is. A fiúk látják azt is, hogy aktus után a lányok szinte mindig gyalog baktatnak helyükre, a meg­könnyebbült autósok vissza már nem szállítják őket. Tizenegykor rendőrautó fékez a lá­nyok járdájánál. A kocsiból kilépő két egyenruhás ismeri a csapat minden tagját. A lányok a rend­őrök szemére vetik, hogy miért mindig őket zaklatják. Hiszen ők betartják a törvényt, nem mennek ki a 6-osra, csak itt, a bekötőúton várnak a férfiakra. Járnak - a pros­tituáltak számára kötelező - orvosi vizsgálatra, ami havonta nyolc­ezer, negyedévente 22 ezer forint, sőt befizették már a hatezer forin­tos hepatitisoltást is. Eközben kint, a 6-oson tucatnyi lány áll (ami ugye tilos), és ez rontja a törvény- tisztelők üzletét, ráadásul a főúton állóknak nincs is orvosi papírjuk. A két rendőr mosolyog, és nem vitat­ják, hogy a 6-oson is állnak lányok. Csak hát őket a benzinkutaknál parkoló stricik mobiltelefonon ri­asztják, ha feltűnik egy rendőrjár­őr, és akkor a padkán várakozók elbújnak a közeledő kék lámpás autó elől.- Fiúk, azt tudjátok, hogy közü­lünk mindenki az MSZP-re szava­zott? - kérdezi a rendőröket And­rea. - Nagyon megharagudtunk a Fideszre, hogy kitiltottak minket a főutakról. Azt hallottam, hogy az egész országban minden utcalány a Fidesz ellen szavazott. Mivel ők leküldték minket a főútról, mi is mellékútra küldtük őket.- Tényleg, fiúk, nem szűnik meg végre ez a hülye törvény? - faggat­ja a két rendőrt Edit.- Nem mi hozzuk a törvényt, lá­nyok, mi csak betartatjuk - tárja szét a karját az egyik egyenruhás, aztán a két rendőr beszáll az autó­jába és elhajt. Újra jöhetnek a rendőrök miatt ed­dig továbbguruló kuncsaftok. És jönnek is, félóránál tovább egyik lány se marad facér. Aktus után mind elnyűttebben battyognak vissza a helyükre a lányok. Arcuk elszíntelenedik, tartásuk meggör­nyed, lábukat, derekukat fájlalják, és ha nem jön új kuncsaft, mind­járt leroskadnak a járdaszegélyre. Ha jön valaki, darabosan, kelletle­nül tápászkodnak fel. Mindjárt éjfél van. Judit a közeli villanypóznára akasztott szatyor­ból kivesz egy könnyű blézert, és belebújik. Klári a bozótban far­merre cseréli rövid szoknyáját, és közben tervezget:- Ha felmondják a New York-i egyezményt, beállók egy bordélyba.- Hülyeség! - inti le Andrea.- Miért?- Ha számolsz, rájössz. Ma például hány kanyarod volt?- Nem is tudom - válaszolja Klári, és a táskájából előkotorja óvszere­it. - Nyolc hiányzik, nyolc volt.- Na, ennyiből összejött neked hu- szonöt-harmincezer, igaz? Ha be- állsz a bordélyba, ott tizenötezer lesz egy óra, de annak a felét se ka­pod meg. Nekem vannak ismerő­seim a pécsi kupikban, és egyikük se csinál többet napi két-három fu­varnál, amiből nekik még húsz­ezer sem jut. A bordélyban kevés a vendég, a magyar pasik nem tud­ják megfizethi. Itt sok a meló, de több a pénz.- Nekem már mindegy - szólal meg Judit. - Egy éven belül abba­hagyom. Nem bírom tovább. Reg­gelente alig bírok felkelni. Minde­nem fáj. Tizenöt éve csinálom. Té­len szétfagyok, nyáron megsülök.- Három év után én is abbaha­gyom - ígéri Andrea. - Addigra ki- bővítjük a házunkat, és veszünk új autót. Lacival havi százötvenezret tudunk félretenni.- Ha a Lacikád dolgozna, gyorsab­ban haladnátok-jegyzi meg Judit.- Nem talál munkát a szakmájá­ban - védi párját Andrea.- Ha abbahagyod, mit csinálsz? - kérdi Edit. - Mész a cipőüzembe?- Mért ne? Akár oda is.- Pécsen el lehet tűnni, de Sziget­vár kicsi, hamar megkapod, hogy mi voltál.- Most is megkapom. Mindenki tudja, hogy miből élek. Nem zavar.- Akkor majd az zavar, hogy csak a minimálbért kapod meg.- Az inkább - ismeri el Andrea. - Megszoktam, hogy van elég pén­zem. Edit hatalmas ütéssel csap agyon egy szúnyogot a combján.- Nesze! - rikkant a nagydarab lány, és egy papír zsebkendővel tö­rölni kezdi a szúnyogból kispric­celt, szétkenődött vért.- Szép, piros a véred - mered And­rea Edit rettentő combjára. - Ak­korát csaptál rá, mintha az egész világot akartad volna agyoncsap­ni.- Bár megtehetném. Megtenném. Meg én! Elegem van mindenből.- Ugyan! - legyint Andrea. - Azt hiszed, másutt jobb? Nem jobb. Sehol se jobb. Prostituált az a személy, aki anyagi ellenszolgáltatásért szexuális szol­gáltatást nyújt - olvasható a tör­vényben. A magyar jogszabály tilt­ja a prostitúciót a védett övezetek­ben, így a közigazgatási, igazság­szolgáltatási, oktatási, szociális, egyházi, katonai és diplomáciai in­tézmények 300 méteres közelé­ben. Az egy és két számjegyű fő- utaktól lakott területen legalább 50 méterre, azon kívül minimum 100 méter távolságra űzhető ez a tevékenység. A prostituált ajánlko- zása nem lehet zaklató, szemérem­sértő. A prostituáltnak rendelkez­nie kell az egészségügyi tárca által 1999 óta előírt orvosi igazolással. A törvény három évig terjedő bün­tetéssel sújthatja azt, áld üzletsze­rű kéjelgéshez lakást biztosít, a bordélyházfenntartókat pedig akár öt évre is elítélhetik. Azt is há­rom év börtön fenyegeti, aki egy prostituálttal kitartatja magát. A fentiekből számos ellentmondás adódik, hisz ez alapján büntethető egy panziótulajdonos, aki szobát ad a prostituáltaknak (holott még­iscsak kulturáltabb, higiénikusabb ez a megoldás, mint az utcai ak­tus). Büntethető a prostituált munka nélküli férje is, hiába véde­kezik azzal, hogy ő vigyáz a felesé­gére. Magyarország 1955-ben írta alá a New York-i egyezményt, amely - többek között - üldözi a tiltott ké- jelgés haszonélvezőit. Ennek fel­mondása nélkül nem lehet Ma­gyarországon újra megnyitni a bordélyházakat. Jogászok, szoci­ológusok, politikusok hajlanak arra, hogy ez az egyezmény nem éri el a célját, és nem érdemes a prostituáltak által önként vállalt bordélyok ellen hadakozni, in­kább azokat kellene becsukni, akik a lányokat tiltott kéjelgésre kényszerítik. Ezért sokan szorgal­mazzák az egyezmény felmondá­sát, ám ehhez a rendszerváltás óta regnáló kormányok egyike sem érzett maga mögött elegendő társadalmi támogatást. Mellesleg az egyezményt több fejlett ország nem írta alá. Illusztrációs felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents