Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)
2002-08-02 / 178. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 2. Riport A Gömörmihályfalán élő Szívós család akár polgári pert is indíthat, ha a kérdés nem rendeződik elvárásainak megfelelően a törvény szabta időn belül Akik máig sem jutottak hozzá vagyonrészükhöz Gömör festői tájegységeinek egyik legszebbike a Vály völgye. Szép, de kicsit mostoha vidék. Mindenkori lakói elsősorban a földművelésből próbáltak megélni, addig, amíg annak szerkezetét fel nem borította az elmúlt rendszer államosítási és szövetkezetesí- tési programja. SZÁSZI ZOLTÁN A hajdan kisnemesi falvakban élők ma már inkább csak emlékeznek a régi virágzó tájra, amelynek mai látványától, ahogyan ők mondták, sírva fakadnának az ősök. A Gömörmihályfalán élő Szívós család a rendszer- váltás után azonnal elkezdte földügyeinek intézését. Akkor még nem gondoltak arra, hogy restitúciós és vagyonrészkiadási kérelmük tíz év után sem rendeződik elvárásaiknak megfelelően. A restitúciós ügy 1992-ben egy akkori értékelés értelmében a Szívós család visszaigényelhető vagyonrésze 113 ezer koronát tett ki. A szövetkezet egy ideig nem foglalkozott az igényléssel, végül azt a választ kapták Szívósék a szövetkezettől, hogy az ő vagyonrészüket felértékelő szakember nem volt illetékes restitúciós vagyon becslésére, tehát ezt újra meg kell tenni. A vitatott erdőrészről megvolt minden dokumentum. Az idei becslés szerint már alig 36 ezer koronát ért a vagyon. Szívósék nem értik, miért pont tíz év után kellett újraértékelni, miért feküdt a restitúciós kérelmük eddig a fiókban? Természetesen az erdő azóta már nem létezik, hiszen a „szocialista hektárhozamok” érdekében átalakult szántófölddé, ma pedig legelő. A ligetes erdőrészből az értékelés szerint hetvenöt tölgyfát, ötven cserfát és tucatnyi gyertyánfát vágtak ki. Ez mintegy százhúsz köbméter fa, mely ebek harmincadjára került, hiszen annak idején a kivágott fákkal fűtött a völgy lakosságának fele. Szívós Barnabás, aki a szövetkezetben korábban állattenyésztési technikusként dolgozott, személye elleni burkolt bosszúnak tartlllusztrációs felvétel ja, hogy így kezelik restitúciós igényét. A vagyonrész Már 2000-ben elkezdődött a vagyonrészek kiadása. A volt tulajdonosok közül sokan már azt is elfelejtették, hogy ilyen jellegű gondjuk volt. Szívósék azonban mind a mai napig nem jutottak hozzá vagyonrészükhöz. A tulajdonosok úgy vélik, a közel negyedmillió koronányi vagyonrész az elmúlt évek alatt már banki kamatokkal is gyarapodhatott volna, ám ma még azt is kétségbe vonják, hogy hozzájutnak valaha. Természetesen Szívósék is igényelték vagyonrészük kiadását. A szövetkezet taggyűlése a becsült vagyon felét, megközelítőleg 90 millió koronát szánt a vagyonrészekre. Ezt az értéket aztán, Szívósék állítása szerint egy későbbi taggyűlés, amelyen már a földtulajdonosokon kívül minden tag szavazhatott, 45 millió koronára csökkentette. Ennek az okát sem értik, csak azt gyanítják, hogy néhány érdekcsoportnak jól jön ez az értékcsökkentés. Szívósék azt is sérelmezik, hogy arról sem tájékoztatták őket, ki, mekkora értékű és milyen vagyonrészt kapott meg a szövetkezet vagyonából. Szerintük a zárszámadásokon erről is illene tájékoztatni a tagságot. A vonatkozó előírások szerint a taggyűlés által jóváhagyott zár- számadási jelentés után 90 napon belül kellene a szövetkezetnek a benyújtott vagyonrész-kiadási kérelmeket rendezni. Szí- vóséknak nincs írásos információjuk a zárszámadásról. A vagyonrész kiadásával megszűnik a tagsági viszony. Ezt a Szívós család is kérelmezte, a kérelmet el is fogadta a szövetkezet. Szívósék arra is hajlanának, hogy természetben kapják meg vagyonrészüket. A 13 hektárnyi földterület után, állításuk szerint az elmúlt 3 évben semmit nem kaptak. Idén, visszamenőlegesen a 2000-ik évre kaptak némi készpénzt. Figyelték, hogyan, mit és mennyit termel a gazdaság. Véleményük szerint szándékosan leépítik a szövetkezetei, hogy valaki olcsón hozzájusson a vagyonhoz. Szívósék elvesztették a türelmüket, egy alkalommal hangos szóváltásba keveredtek a szövetkezet elnökével, Kalas Lajossal. A helyzet még jobban elmérgesedett. Szívósék elhatározták, a vagyonrész kiadását újra kezdeményezik, ha kell, akár végrehajtóval. A megoldás A szövetkezet elnöke alaposan megvizsgálta a kérdést. A restitúciós ügyben a szövetkezet kimutatásai szerint már minden igényt rendeztek. A vagyonrészkiadás jogosultságát nem kérdőjelezte meg. Azt viszont nem fogadja el, hogy bárki ártól beszéljen, szándékosan tönkre akarják tenni a szövetkezetét. Szerinte régi sértődöttségek húzódnak meg az ügy hátterében, amelyekben ő személy szerint nem érintett. Kalas Lajos úgy véli, van lehetőség a békés megegyezésre. Fölajánlották Szívóséknak, hogy egy magánvállalkozás átveszi a család vagyonrészét, árát részletekben törlesztené tíz vagy öt éven belül. Szívósék nem fogadták el ezt a hosszadalmas eljárást. Egy gazdasági év alatt és legföljebb két részletben kérik a vagyonrészüket. Erre viszont a szövetkezetnek nincs pénze. Szívósék tehát akár büntetőkamatokat is kérhetnek, ha a kérdés nem rendeződik a törvény szabta időn belül, polgári pert indíthatnak. A szövetkezet vezetősége, az elnök ígérete szerint legközelebb szeptemberben foglalkozik a kérdéssel. Az ötezer lakosú kisvárosban mintegy hétszáz roma él, legfeljebb három-négy százalékuk dolgozik, a többiek vagy munkanélküli-, vagy szociális segélyből tengetik életüket Tiszacsernyőn végre otthonra találnak a romák D. VARGA LÁSZLÓ Súlyos lakásgondokkal küszködnek a tiszacsernyői romák, Damoklész kardjaként lóg a fejük fölött a kilakoltatás veszélye. Két választási időszak kellett hozzá, hogy Németh Klára polgármester végre megkapja a hőn áhított tuEgy aláírás hiányzott ahhoz, hogy megvalósuljon az elképzelés. lajdonlapot, mely lehetővé teszi az azonnali továbblépést. „A város előző vezetése akkor kezdett foglalkozni az épületvásárlással, amikor egy koronáért meg lehetett venni az állami tulajdonban levő vasúti szakmunkásképző kollégium épületét, melyben a város szociális lakásokat szándékozott kialakítani. Állítólag csupán egy aláírás hiányzott ahhoz, hogy megvalósuljon az elképzelés, de véget ért a választási időszak, és az elképzelésekből semmi sem lett” - meséli Németh Klára. Az 1998-as választások után az újdonsült polgármester ott folytatta, ahol elődje abbahagyta. „Véleményem szerint, ha Tiszacsernyőn megoldjuk a romagondokat, megoldjuk a város ezzel kapcsolatos gondjait is. Ezért több képviselőtársam a romák szószólójának tart, amiért persze nem haragszom, sőt, vállalom. S bár nekem is egy választási időszakba tellett, mire végére jártam a dolognak, de most már fellélegezhetünk. Kezünkben az épület tulajdonlapja, melyet tíz koronáért kaptunk meg, s ez feljogosít arra, hogy belátásunk szerint rendelkezzünk az objektummal. Igaz, az évek során tovább romlott az állaga, legalább egyszer annyiba fog kerülni a felújítása, de állami támogatással meg tudjuk oldani a tatarozást.” A romaközösség vezetése többször kérte az MKP politikusait, segítsenek a lakásgondok megoldásában, azért is, mivel az 1998- as választások előtt az akkori Roma Kereszténydemokrata Mozgalom együttműködési szerződést írt alá a Magyar Koalíció Pártjával. Sajnos, az ígéretekből semmi sem lett. „Legutóbb a múlt év karácsonya előtt találkoztunk Csáky Pál miniszterelnök-helyettessel Király- helmecen, ahol újból felvetettük lakásgondjainkat, hiszen a helyzet tarthatatlanná vált számunkra, a kilakoltatás veszélye fenyegetett bennünket. Akkor Csáky úr megígérte, hogy közbenjár az ügy meggyorsítása érdekében, amely szerinte a pénzügyminisztériumban akadt el” - nyilatkozta Balogh Bertalan a romaközösség nevében. „A lakásgondok nemcsak Tiszacsernyőre jellemzőek térségünkben, hanem Királyhel- mecre és Nagykaposra is” - összegezte a romaképviselő. Balogh Bertalan nem akart hinni a fülének, amikor a polgármester asszony elmondta neki, kezében az épület tulajdonlapja. „Berti szívén viseli a helyi romaközösség gondjait, kár, hogy társai köKezünkben az épület tulajdonlapja, melyet tíz koronáért kaptunk meg. zül egyesek akadályozzák igyekezetében és kétségbe vonják munkája eredményességét. Holott a többi roma, akiket beválasztottak az önkormányzat egyes bizottságaiba, már az ülésekre sem jár, miközben Bertivel rendszeresen konzultálok és megbeszélek minden lépést, mielőtt döntenék ” - mondta a polgármester. A sok és hosszan tartó utánajárást azt okozta, hogy megváltozott az a törvény, amely korábban lehetővé tette, hogy az állami tulajdonban levő ingatlanokat egy koronáért megvehessék. Arra viszont nem volt pénze a városnak, hogy piaci áron vegye meg az épületet. Az időközben módosított törvény azonban már lehetővé tette, hogy a közlekedési minisztériumtól, valamint a vasúti-szakmunkásképzőtől tíz koronáért kapják meg a kollégium épületét. A mintegy húszmilliós felújítási költségek nyolcvan százalékát az Állami Lakásfejlesztési Alapból kapják, a maradék húsz százalékot minden család, amelynek kiutalnak egy-egy lakást, saját munkájával „termeli meg”. A kétemeletes épületben 36 család és közel kétszáz személy kap szociális szükséglakást. Minden család kap egy helyiséget. Az épület felújítását persze minél előbb szeretnék elkezdeni, hogy még a tél beállta előtt beszerelhessék az ablakokat és az ajtókat, bevezethessék a gázt. A tiszacsernyői romáknak nemcsak lakásgondokkal, hanem megélhetési problémákkal is küszködnek. A hajdan „szárazföldi kikötőnek” nevezett vasút 7500 dolgozója közül ötezret elbocsátottak, s mivel a romáknak nem volt szakképesítésük, közülük nem maradhatott egy sem a vállalatnál. Az ötezer lakosú kisvárosban hétszáz roma él, legfeljebb 3-4 százaléka dolgozik, a többi vagy munkanélküli-, vagy szociális segélyből él. Dömötör Ede illusztrációs felvétele
