Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2002-08-21 / 194. szám, szerda

Hirdetés TÉMA: 1968 AUGUSZTUSA ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 21. Az 1968-as beavatkozás volt Európában a második világháború utáni legnagyobb megszálló hadművelet - 650 ezer katonát vezényeltek az országba Tankokkal a Prágai Tavasz ellen (Fotó: internet) KRONOLÓGIA 1968 január-február: A CSKP Köz­ponti Bizottsága leváltja az első titkár tisztségéből Anto­nín Novotnyt. Utódja Alexan­der Dubcek. Novotny márciu­sig köztársasági elnök marad és egyre nyíltabban kerül szembe Dubcekkel. Február­ban Novotny pozíciói fokoza­tosan gyengülnek. Március 12-én a CSEMADOK Központi Bizottsága nemzeti­ségi bizottság felállítására tesz javaslatot és részleges kulturá­lis autonómiát követel. Március 22-én Novotny az ál­lamfői posztról is kénytelen le­mondani. Március 23-án a Varsói Szerződés tagállamainak drez­dai értekezletén lényegében a moszkvai irányvonal hű köve­tésére szólítják fel az új csehsz­lovák vezetést. Március 30-án Ludvík Svobo- da tábornokot választják a köztársaság elnökévé. Áprilisban a CSKP akcióprog­ramot dolgoz ki, mely egyebek mellett a cseh-szlovák államjo­gi viszonyt és a nemzetiségek jogállását is rendezni kívánja. Svoboda Oldrich Centik veze­tésével új kormányt nevez ki. Júniusban megkezdődik az 50-es években jogtalanul el­ítéltek rehabilitálása. Megjele­nik a reformpárti értelmiség Kétezer szó című felhívása, amely még gyökeresebb vál­toztatásokat követel. Július 29. és augusztus 1-je közt az ágcsemyői szovjet- csehszlovák tárgyalásokon Dubcekék a sajtónyüvánosság korlátozására tesznek ígéretet. Augusztus 3-án Pozsonyban közös nyilatkozat születik Prá­ga és öt szocialista ország kö­zött arról, hogy a szocializmus védelme közös kötelesség. Augusztus 21-én a Varsói Szerződés csapatai megszáll­ják az országot. Míg másnap a CSKP rendkívüli kongresszusa elítéli a beavatkozást, a Moszkvába kényszerített re­formpárti csehszlovák ve­zetőket meghátrálásra kény­szerítik. Szlovákia Kommunis­ta Pártja augusztus végén a brezsnyevi irányvonalat képvi­selő GustávHusákot választja első titkárául. Október 27-én a prágai nem­zetgyűlés törvényt fogad el a föderáció létrehozásáról, s al­kotmánytörvényt hagyjóvá a nemzetiségek jogából (az ere­detijavaslattal ellentétben ez nem biztosít kollektív jogokat a magyarságnak), (kár) 1968. augusztus 21. a Prágai Tavaszként ismert csehszlo­vákiai reformfolyamat végét és a husáki normalizáció kez­detét jelentette. A Csehszlo­vákia elleni 1968-as beavat­kozás volt Európában a má­sodik világháború utáni leg­nagyobb megszálló had­művelet, hiszen szovjet veze­téssel a szocialista tábor or­szágaiból 650 ezer katonát vezényeltek az országba. KORPÁS ÁRPÁD Az évfordulón érdemes felelevení­teni, hogy a beavatkozás a kétpó­lusú hidegháborús szembenállás­nak is égjük fejleménye volt. A gyengülő szovjet-kínai viszony miatt Moszkva biztosítani akarta európai pozícióit. S mivel az 1953- as lengyel és az 1956-os magyar példán is okult, a „szocialista de­mokráciát” „tankokráciával” vál­totta fel. Nyugat-Európa is forron­gott, erősödött a baloldal, ezért Washington a Szovjetuniónak gya­korlatilag „szabad kezet” adott Csehszlovákia lerohanásához. A Szovjetunió, Lengyelország, Ma­gyarország, Bulgária és az NDK a CSKP Központi Bizottságának 1968. július 15-én küldött közös levelét már az akkori legfőbb szov­jet pártvezetőről, Leonyid Brezs- nyevről elnevezett doktrína diktál­ta. „Nem tudunk azzal egyetérteni, hogy ellenséges erők országunkat letérítik a szocializmus útjáról, és felidézik annak veszélyeit, hogy Csehszlovákia kiszakad a nemzet­közi közösségből. (...) A szocialista világ határai Európa szívéig, az El­báig és a Cseh-erdőig tolódtak elő­re. (...) Sohasem engedjük meg, hogy az imperializmus békés vagy békétlen úton, belülről vagy kí­vülről rést üssön a szocialista rendszeren és az európai erőviszo­nyokat előnyére változtassa” - állt a levélben. Érdekes, hogy a dokrí- nát igazából már Csehszlovákia le- rohanása után, mintegy utólag tet­ték hivatalossá a moszkvai Pravdá­ban. A legfőbb szovjet pártlapban 1968. november 13-án az jelent meg, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártja figyelembe veszi a szo­cializmus építésének nemzeti sa­játságait, de vannak „általános tör­vényszerűségek” is. „Az ezektől való eltérés a szocializmustól való eltéréshez vezethet. Ha a szocializ­Az invázió után Prága belvárosában mussal szemben ellenséges belső vagy külső erők valamely szocia­lista ország fejlődését megpróbál­nák a kapitalista rendszer restau­rációjára fordítani (...), ez vesz­élyeztetné a szocialista államok közösségének biztonságát, így ez a probléma nemcsak az adott orszá­gé, hanem általános probléma, amellyel minden szocialista or­szágnak törődnie kell” - szólt az utólagos brezsnyevi indoklás. SZLOVÁKIAI MAGYAR ÉRTELMISÉGIEK 1968-RÓL Szabó Rezső alkotmányjogász, ügyvéd, korábban a CSEMADOK Központi Bizottságának, majd Országos Választmányának tag­ja, a Szlovák Nemzeti Tanács egykori alelnöke: Mintha nem is lett volna. Hiába kérdezem fiatal barátaimat, szinte egyik sem tudja, mi is történt 1968- ban. Ha tudnak róla valamit, akkor azt, hogy az oroszok tankokkal be­jöttek. S amikor azt kérdem tőlük, miért jöttek be, így felelnek: mert mindenhová bementek. Arról, hogy 1968 augusztusa előtt Csehszlovákiában elkezdődött va­lamilyen mozgalom vagy folya­mat, amely - nyugodtan mondhat­nám - 1989 decemberében tetőzött, fogalmuk sincs. Azt hi­szem, nem volt a világon akkor olyan ember, aki meg merte volna jósolni, hogy még 2000 előtt össze­omlik a fél világot felölelő kommu­nista rendszer. Még a legmeré­szebb politológusok sem mertek erről álmodni. A valóság Csehszlo­vákiában és azon belül Szlovákiá­ban is az volt, hogy próbáljuk meg a megdönthetetlennek látszó rend­szert megreformálni, elfogadha­tóbbá - Dubcek szavaival: ember- arcúbbá - tenni. Ez ösztönözte ak­kor a CSEMADOK vezetőit. Próbál­tuk 1968-at kihasználni arra, hogy a magyarság az alkotmány bástyái mögé kerülhessen. Olyan alkot­mányt sikerült elfogadtatnunk ab­ban a Csehszlovákia számára kényszerhelyzetben, amilyenhez 1990 óta sem jutottunk el. Abban az alkotmányban kollektív jogok­ról és autonómiáról volt szó. Az az­tán más kérdés, hogy az orosz tan­kok árnyékában a kommunista párt újra vissza tudott térni az úgy­nevezett proletár internacionaliz­mushoz. Az elfogadott alkotmány által megkövetelt törvényekből semmi sem lett, tehát az alaptör­vényt nem váltották aprópénzre. Az elmúlt négy évben is pontosan ezzel van a problémánk: az elfoga­dott alapelveket nem sikerült - pél­dául a nyelv- és a földtörvényre gondolok - további törvényekkel a javunkra fordítani. Bándy György evangélikus lel­kész, a pozsonyi Comenius Egyetem Evangélikus Teológiai Karának tanára: 1968 augusztusában majdnem ti­zennyolc esztendős voltam. Ennyi évesként az ember még elég ro­mantikus alkat, de már elég felnőtt ahhoz, hogy értse, mi tör­ténik körülötte. A politikai esemé­nyeket figyeltem, mert a politika gyermekkoromtól érdekelt. Janu­ár elején, amikor bejelentették, hogy Novotny helyére Dubcek ke­rült, már éreztük, mi lesz itt. A szüleim mindig mondogatták, hogy a Szovjetunió nem fogja hagyni a reformok kibontakozá­sát. A marxista ismerőseim - azok, akik hittek is a marxizmus­ban, nem csak párttagok voltak - ellenben állították, itt olyan szoci­alizmus lesz, amely még a Nyuga­tot is felülmúlja. Nekem erről nem voltak illúzióim. Papgyerekként megfigyeltem, hogy többen kezd­tek templomba járni, több gyerek jött hittanra. Kiéleződött egyfajta nacionalizmus is, mert a szocializ­musban a proletár internaciona­lizmus dívott. Az elfojtott nemzeti érzések szlovák és magyar részről egyaránt előjöttek. Ki tudja, mi lett volna ebből, ha nem jöttek volna be a szovjet tankok. Aho­gyan akkoriban a kérdésről be­szélgettünk, az a véleményem alakult ki, hogy míg Moszkvában nem születik egy Dubcek, addig a hatvanas évekéhez hasonló folya­mat a Szovjetunió valamelyik csatlós államában elképzelhetet­len. Dubcek és Gorbacsov között a több száz kilométernyi földrajzi távolság mellett húsz év különb­ség is volt. A reformfolyamatot mindazonáltal már fiatalon a pár­ton belüli vitának, egyfajta belső tisztulásnak tekintettem, aminek csak közvetve lehet kihatása azok­ra, akik nem párttagok. Az ember csak azt várta reménnyel, hogy a „rózsaszínűbb” kommunisták ke­rülnek élre. Vas Ottó nyugalmazott gimnázi­umi tanár, előadóművész: A bevonulás meglepetés volt. Au­gusztus 20-án a családommal Bu­dapesten voltunk. Hazafelé este megállt a buszunk a szlovák-ma­gyar határhoz közeli, magyaror­szági Rétságon. Odalépett hozzám egy részeg helybéli, teljesen isme­retlenül megveregette a vállamat, és azt mondta: Itt ugyan tele van az erdő oroszokkal, de, ugye, mi azért még holnap is barátok le­szünk? Nem tudom, mit akart ez­zel közölni, de másnap reggel be­vonultak az oroszok. Én az egészet átaludtam, a feleségem ébresztett fel, hogy valami történt. Meglepe­tésként ért. Diákok is kérdezték tőlem már korábban, hogy szerin­tem bevonulnak-e az oroszok, és én határozottan azt mondtam: nem, ezt nem merik megcsinálni. Egyébként 1968-ban már el­kezdődött az, amit néha ma is ta­pasztalunk a magyarokkal szem­ben. Voltak olyan hangulatok, hogy fölöslegesek a magyar felira­tok és Vladimír Minácék (a Matica slovenská akkori vezetése - a szerk. megj.) is megpróbáltak nyo­mást gyakorolni ránk. Mégis azt hiszem, hogy a szövetségi állam létrejöttével a magyarság kapott egy-két olyan jogot, amelyet csak 1989 után vettek el tőlünk. Bizo­nyosjogok leépültek. Tudom, 1968 után például a magyar iskolák fel­számolásával is próbálkoztak, de a föderáció idején eléggé pontosan meghatározták a nemzetiségi jo­gokat. (kor) Banská Bystrica: 96,5 MHz Bratislava: 107,6 MHz Cadca: 95,4 MHz Hlohovec: 88,4 MHz Kosice: 95,2 MHz Levice: 97,0 MHz Lucenec: 101,1 MHz Martin: 95,4 MHz Moldava nad Bodvou: 91,0 MHz Nővé Zámky: 92,7 MHz Povazská Bystrica: 105,2 MHz Presov: 99,5 MHz Rimavská Sobota: 102,4 MHz Roznava: 95,7 MHz Ruzomberok: 96,5 MHz Trencín: 102,5 MHz Trstená: 96,5 MHz Zvolen: 101,1 MHz Zarnovica: 92,7 MHz Ziar nad Hronom: 101,1 MHz Zilina: 96,5 MHz UP 545

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents