Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2002-08-02 / 178. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 2. Gazdaság és fogyasztók ^3 A támogatások a magyarok által is nagy számban lakott elmaradott régiók felzárkóztatását tekintik fő céljuknak Milliárdok régiófejlesztésre Hama István: A régiófejlesztés fejezete minden csatlakozni kívánó országnál kulcsfontosságú fejezetnek szá­mított (Somogyi Tibor felvétele) Uniós csatlakozásunk régió­politikai fejezetét, amely a mezőgazdaságot követően az egyik legfontosabb feje­zetnek számít, e héten Szlo­vákiának is sikerült lezárnia. Ennek hátteréről és az unió­tól várható támogatások nagyságáról Harna István építésügyi és régiófejlesztési miniszterrel beszélgettünk. MOLNÁR IVÁN Az uniós csatlakozásunkhoz szükséges fejezetek lezárásából régiónk országai már-már nem­zeti sportot csináltak, presztízs- kérdésnek tekintve, kinek is si­kerül előbb lezárnia az egyes fe­jezeteket. így nem csoda, ha má­ra a lakosság nagy része néhány fejezet lezárását már nem is re­gisztrálta. Ez azonban semmi­képp sem érvényes a régiópoliti­kai fejezetre, amelyet főképp az elmúlt napi lezárását követően hatalmas érdeklődés kísér. Mi­ért olyan fontos számunkra épp ennek a fejezetnek a lezárása? A régiófejlesztés fejezete minden csatlakozni kívánó országnál kulcs- fontosságú fejezetnek számított, mert ez az a fejezet, amelyen ke­resztül a legtöbb pénzügyi támoga­tás érkezhet az országba. Nem ke­vésbé elhanyagolható azonban a szakmai szempont sem. A régiófej­lesztés esetében ugyan nem kellett átmeneti időszakokról tárgyalni, ki kellett dolgozni azonban azt a szer­kezetet, úgy az intézményi hátteret, mint a programozás területét is, amely képessé teszi az adott orszá­got arra, hogy az uniós támogatáso­kat be tudja fogadni. Szemszö­günkből nézve a régiófejlesztési fe­jezet már csak azért is fontos, mivel a regionális támogatások az elmara­dottabb régiók felzárkóztatását te­kintik fő céljuknak, azoknak a régi­óknak a támogatását, ahol a ma­gyarság is nagy számban él. A saját források ezekben a régiókban nem elegendők a hatékony régiófejlesz­téshez. Az európai uniós támogatá­sok a jövőben lehetőséget adnak ar­ra, hogy ezt a leszakadtságot le tud­juk dolgozni. Csatlakozásunkig a források az előcsadakozási alapok­ból jöttek, ezek azonban nem jelen­tettek olyan nagy mértékű támoga­tást, mint amilyenre a jövőben szá­míthatunk. A fejezetek lezárása azonban még korántsem jelenti azt, hogy bármelyik fél nem térhet vissza rájuk, és nem nyithatja újra őket. Vannak-e olyan részei en­nek a fejezetnek, amiért esetleg visszatérhetnének a megtárgya­lására? Ennek a veszélye nem fenyeget. A fejezet szempontjából az egyik leg­fontosabb lépés a nemzeti fejlesztési tervnek a kidolgozása, amit az épí­tésügyi tárca koordinál. A terv ge­rincét ugyan a mi tárcánk adja, ki­dolgozásában azonban részt vesz a többi érintett tárca is. A régiófejlesz­tési tervünkben vannak meghatá­rozva azok a célok és prioritások, amelyek megvalósításával a támo­gatások érkeznek. Az uniós doku­mentumokban benne van, hogy a tárcánk koordinálja az összes régió- fejlesztésben résztvevő minisztériu­mot, és mi koordináljuk majd a ko­héziós alapokból érkező pénzek el­osztását is. A kohéziós alapok célja, hogy a csatlakozó országokat be­kapcsolják az unió infrastruktúrájá­ba, és olyan környezetvédelmi poli­tikát folytasson, hogy az megfelel­jen az unió követelményeinek. Mi­nisztériumunk mára épp ezért stra­tégiai tárcának tekinthető, és ki me­rem jelentem, hogy a pénzügymi­nisztériumot követően a másik leg­jelentősebb gazdasági minisztéri­ummá nőttük ki magunkat. Korábban több találgatás is nap­világot látott azzal kapcsolatban, hogy mennyi pénzhez is jutha­tunk az uniós támogatások kere­tében. Minapi szlovákiai látoga­tása során Michel Barnier az Eu­rópai Unió régiópolitikai főbizto­sa elárulta, hogy Szlovákia a 2004-2006 közötti időszakra 1,75 milliárd euróbán részesül­het az Európai Uniótól. Mennyire számít véglegesnek ez az összeg? Barnier az Európai Bizottság azon szándékát fejezte ki, hogy ennyit szánnának Szlovákiának. Végleges összegről természetesen csak az Európai Bizottság novemberre várható végleges döntését kö­vetően beszélhetünk. Mire használhatjuk fel ezt a tá­mogatást? A Nemzeti Régiófejlesztési Tervben megjelölt célokra lesz felhasználha­tó. Erre azonban konkrét projektu­mokat kell kidolgozni. Az Európai Bizottság dönt a pénzösszeg nagy­ságáról, a pénz elosztása azonban már a fejlesztési terv alapján törté­nik. Ezt az összeget elsősorban a vasúti és közúti infrastruktúra fej­lesztésére, környezetvédelemre és a régiók gazdaságának fejlesztésére fordíthatjuk majd. A támogatások elnyeréséhez jól kidolgozott projektumokra van szükség, ezekkel azonban Szlo­vákiában még nincs sok tapasz­talatunk, a támogatás így sok­szor a rosszul kidolgozott pro­jektumokon bukik el. A projektkészítés elsősorban a ré­giók feladata lesz, ugyanis a régiók tudják a legjobban, hogy mit érde­mes fejleszteni az adott területen. Ennek érdekében ősszel el szeret­nénk indítani egy újabb tanfolya­mot, ahol a központi intézmények munkatársait és a regionális ön- kormányzatok régiófejlesztésért felelős munkatársait felkészíte­nénk arra, hogy képesek legyenek értelmes és megvalósítható pro­jektumok összeállítására. Az unió a projektumokhoz szük­séges pénzösszegnek csak egy részére nyújt támogatást, a fennmaradó részt pedig társfi­nanszírozás formájában nekünk kell állni. Az elmaradott és pénz­hiánnyal küszködő régióknak azonban ennek az összegnek az előteremtése is problémát okoz. A társfinanszírozást egyelőre úgy látjuk, hogy a projektumok többsé­ge esetében kezdetben, vagyis 2004-től nagyrészt az állami költ­ségvetésből fog kelleni elkülöníte­ni pénzt. Főleg olyan projektu­mokra gondolok, amelyek nem konkrét vállalkozói tervekről szól­nak. Ezek esetében ugyanis a társ­finanszírozást nekik kell majd áll­niuk. Közérdekű beruházások ese­tében azonban az első években még szükség lesz az állami támo­gatásra. Idővel persze át szeret­nénk térni arra, hogy a regionális önkormányzat legyen a társfinan­szírozó. Jelenleg ez még megold­hatatlan lenne, hiszen az önkor­mányzatoknak jelenleg még nincs saját jövedelmük. Ez csak akkor lesz lehetséges, ha megtörténik a pénzügyi decentralizáció is. Az Amerikai Egyesült Államok öt év alatt 400 milliárd dollárnyi pluszpénzt költ hadseregére Dúskál a megrendelésekben a hadiipar ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A kilencvenes évek pangása után a szeptember 11-ei események ala­posan felrázták a védelmi szektort. Az Egyesült Államok öt év alatt 400 milliárd dollárnyi pluszpénzt költ hadseregére, a fegyvergyártók pedig cégfelvásárlásokkal igyekez­nek lépést tartani a technológiai fejlődéssel. Közben Fekete-Afrika továbbra is többet költ fegyverre, mint oktatásra és egészségügyre. A hidegháború végét számos véle­mény szerint épp az USÄ óriási ha­dikiadásai gyorsították, mivel a Szovjetunió már nem tudott lépést tartani amerikaiak dollár-százmil­liárdos költségű fejlesztéseivel. A kilencvenes évek állóvizét a tavaly szeptember 11-ei események ala­posan felkavarták: a közvélemény (az adófizetők) korábbi idegenke­dését és a hadikiadások sokallását felváltotta a terrorizmus elleni harc egységes támogatása. Tavaly ősszel az amerikai politika alaposan megváltozott, Bush el­nök korábbi, az óriási költségveté­si többletet az adófizetőknek visszajuttatandó elképzelései ham­vába holtak. Egyrészt a gazdasági növekedés megtorpanása eltünte­tett több ezermilliárdnyi adódol­lárt, másrészt a katonai és bizton­sági kiadásokat határozottan meg­növelték. A következő öt évben 400 milliárd dollárral emelkedik a Pentagon költségvetése, azaz túl is szárnyalja a reagani idő csillaghá­borús tervei miatt rekordmagassá­gúra felduzzasztott katonai bü­dzsét. így idén a katonaságra köl­tött összeg meghaladja a 300 milli­árd dollárt (ez Brazília kétéves költségvetése), ez az összeg ötször akkora, mint az orosz, a japán vagy a kínai hadiköltségvetés, nem beszélve az évi 20-30 milliárd dol­lárt költő britekről, franciákról vagy olaszokról. A felfelé ívelő amerikai hadsereg a védelmi ipar képviselőit is némi átalakulásra kényszerítették. A ki­lencvenes években a nagy hadi­gyárak (Lockheed, Boeing, BAe, Northrop stb.) polgári célú tevé­kenységeiket erősítették: utasszál­lító repülőkkel, kereskedelmi műholdakkal, tankhajókkal foglal­koztak. Mára fordulni látszik a kocka: megéri a dollármilliárdos tenderekért ismét cégeket felvásá­rolni, pláne ha a jövő háborúi olya­nok lesznek, mint az afganisztáni kaland, és egyre jobban hasonlíta­nak a kamaszok számítógépes já­tékaira. Ugyan az amerikai védelmi mi­nisztérium a terrorizmus erősödé­se miatt egyre kevesebb hajlandó­ságot mutat arra, hogy együtt­működjön más államokkal, ám a kooperáció nélkül például Nagy- Britannia szegényebb lenne az atombombával, és az USA se épí­tene helyből felszálló repülőgépe­ket. Fegyverexport nélkül Ameri­ka és szövetségesei nem tudnák hatékonyan támogatni külpoliti- kai/biztonsági céljaikat. Jó példa erre a februárban Indiában járt brit külügyminiszter, aki azért utazott Kína regionális ellenfelé­hez, hogy repülőgépek vásárlásá­ra buzdítsa az indiai kormányt. Néhány héttel később ismét Újdel­hiben járt az angol diplomácia ve­zetője, hogy lebeszélje nagyobb őrültségekről a kasmír kérdésben egyre harciasabbá váló indiai kor­mányt. Amerika sem tesz más­ként: két legnagyobb vásárlója egyben a legnagyobb szövetségese is Ázsiában: Tajvan és Szaúd-Ará- bia is amerikai fegyverekkel, harci gépekkel és hadihajókkal védi biztonságát Kína és Irak ellen. Eu­rópa lassan formálódó közös had­serege és polgári célra is alkalmas hadiipara még messze van az amerikai példaképtől, de kétség­kívül sokat fejlődött az elmúlt években. A kínai, orosz és ukrán fegyverexportőrök hagyományo­san jó megrendelőkkel bírnak a harmadik világban - a legszegé­nyebb, gyakran évtizedes polgár- háborúból kikecmeregni nem tu­dó afrikai államok élelmiszer és infrastruktúra-fejlesztés helyett inkább fegyverekre költik bevéte­leiket. Szudán például az elmúlt egy évben több mint egymilliárd dollárért vásárolt T-55-ös tanko­kat és kézifegyvereket. (MH, ú) Tegnap startolt a villamos művek magánosítása Eddig 11 érdeklődő ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. Tegnap elkezdődött a Szlovák Villamos Művek (SE) ma­gánosítása, a kormány ugyanis meghirdette a cég eladását. A hir­detést külföldön a brit Financial Ti­mes és a német Handelsblatt gaz­dasági napilapokban, itthon pedig a Hospodárske novinyben tették közzé. Ebben a kormány és a va­gyonalap felhívta a befektetők fi­gyelmét, hogy érdeklődésüket leg­később augusztus 12-éig jelezhetik a cég privatizációs tanácsadójá­nak, a PricewaterhouseCoopers- nek (PWC). A vagyonalap az SE 46,14-49 százalékát ajánlja megvé­telre', attól függően, hogy a va­gyonalapnak sikerül-e megszerez­nie a Restitúciós Befektetési Alap 3 százalékos tulajdonrészét. Az ér­deklődők a titoktartási szerződés aláírását követően megkapják az információs memorandumot, amely alapján várhatóan szeptem­ber 26-ig nyújthatják be előzetes ajánlataikat. Peter Mitka, a PWC képviselője eddig 11 olyan cégről tud, amely már jelezte részvételét a privatizációs pályázaton. Ezek többsége európai vállalat, de van­nak köztük amerikai cégek is. A vil­lamos művek lehetséges jö­vendőbeli tulajdonosainak a listá­ján eddig a német E.ON és RWE, a francia EdF, a brit British Energy, az olasz Énei és a szintén brit Inter­national Power neve merült fel. Hogy végül ki veheti meg a vállala­tot, arról már a következő kor­mánynak kellene döntenie. A ma­gánosítás lezárását a jövő év júniu­sára tervezik. A befektetőket azon­ban elbizonytalaníthatja Robert Fi- co, a Smer elnökének tegnapi nyi­latkozata. Fico szerint, ha az őszi választásokat követően ők alakít­hatnak kormányt, egyáltalán nem okoz majd számukra problémát a privatizáció leállítása, még ha az a végső fázisánál is tart majd. (ú, s) GAZDASÁGI Eladták az újvári tejfeldolgozót Pozsony. A Pozsonyi Értéktőzs­dén keresztül eladták az érsekúj­vári Mliekospol 35,6%-os rész­vénycsomagját. A vételár megha­ladta a 220 millió koronát, vagy­is meghaladja a cég 90 millió ko­ronás alaptőkéjét. Az új tulajdo­HIRMORZSA nősről eddig csak találgatások láttak napvilágot. Korábban a cég iránt intenzíven érdeklődött a nyitrai Nutricia. Horváth Attila, a cég igazgatója azonban cáfolta, hogy ők lettek volna a vevők. A legvalószínűbb vevő így az olasz Sole Finanziaria. Ezt azonban mindeddig hivatalosan senki sem erősítette meg. (tasr, ú) ' ; ' ív, _ VALUTAÁRFOLYAMOK Érvényben 2002. augusztus 2-án a Szlovák Nemzeti Bank árfolyamai alapján Valuta Árfolyam Valuta Árfolyam EMU - euró 44,227 Lengyel zlotv 10,858 Angol font 70,473 Magvar forint (100) 18,055 Cseh korona 1,461 Svéd korona 4,752 Dán korona 5,953 Szlovén tollár (100) 19,493 Japán ien (100) 37,814 Svájci frank 30,466 Kanadai dollár 28,645 USA-dollár 45,405 Az acélvám ügyében az európaiak javára döntöttek WTO az USA ellen MTI-HÍR Genf. A Kereskedelmi Világszerve­zet az amerikai acélvámok körül ki­alakult vitában az európai acél­gyártók javára döntött az Egyesült Államokkal szemben: a WTO genfi bejelentése szerint a bevezetett amerikai vámok nem összeegyez­tethetők azokkal a szabályokkal, amelyekre az egyes tagországok hi­vatkozhatnak hazai iparágaik vé­delmében. Az EU üdvözölte a WTO-döntést, amely főleg a svéd, a francia, az olasz, a brit és a német acélgyártókat érinti. Az EU kereske­delmi biztosa, Pascal Lamy állás­foglalásában kijelentette: azt köve­teli az Egyesült Államoktól, hogy a döntést azonnal helyezze hatályon kívül, és minden, a WTO szabályai­val nem összeegyeztethető vámot töröljön el. Az EU tavaly augusztus­ban szólította fel a WTO-t, hogy közvetítő bizottságot állítson fel az ügyben, miután a tárgyalások az Egyesült Államokkal az akkor még csak tervezett védővámokról ku­darcba fulladtak. A Bush-kormány- zat által idén márciusban acélipari termékek több csoportjára beveze­tett, 30 százalékig terjedő import­vámok miatt az EU és más országok ismét a WTO-hoz fordultak. Hibákkal teli az Európai Unió költségvetése Kitálalt a főkönyvelő ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ London. Hibákkal teli és egyálta­lán nem ellenőrizhető az Európai Unió 98 milliárd eurós költségveté­se - mondta a BBC-nek Martha Andreasen, az Európai Bizottság májusban elbocsátott vezető könyv- vizsgálója. Andreasen szerint a mi­nimális szakmai követelményeknek sem felel meg a költségvetés. Az il­letékes munkatársak például anél­kül tudnak megváltoztatni bármi­lyen számot benne, hogy annak do­kumentált nyoma maradna, ami szinte nyílt felhívás a kozmetikázás­ra. A Financial Timesban közben arról jelent meg cikk, hogy az EU könyvvizsgálói által készített jelen­tés szerint a rendszer ellenőrizhe­tetlen és megbízhatatlan, amire ugyan figyelmeztették a Bizottsá­got, de az nem tette meg az elvár­ható lépéseket. Martha Andreasen egyenesen úgy fogalmazott, hogy a nyilvántartott számok nem a dol­gok valódi állását mutatják. A szak­ember szerint maga a számítógépes rendszer sem megbízható és nem is alkalmas a feladata ellátására. And- reasent régi, 125 ezer eurós éves fi­zetése meghagyásával májusban azért helyezték át egy kevés valódi felelősséggel járó új munkakörbe, mert nem volt hajlandó szignálni a Bizottság 2001-es könyvelését. Állí­tása szerint magas rangú hivatalno­kok nyomást gyakoroltak rá, hogy írja alá, majd Neil Kinnock, a brit Munkáspárt egykori elnöke, a Bi­zottság jelenlegi alelnöke fegyelmi eljárást indított ellene. A Bizottság a könyvvizsgáló minden vádját ta­gadja. Kinnock szerint a problémá­kat már régen észlelték és foglal­koztak velük, mire Andreasen szó­ba hozta azokat. Az FT által meg­szerzett papír ezt annyiban tá­masztja alá, hogy már 1999-ben szóba kerültek a problémák, ám a lap szerint azóta sem történt semmi előrelépés. (MTI, ind)

Next

/
Thumbnails
Contents