Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)
2002-08-16 / 190. szám, péntek
15 ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 16. Riport A sofőrök nem sokat időznek, megtöltik a tartályt, forinttal fizetnek, és máris indulnak visszafelé. Ha szerencséjük van, fél óra alatt térülnek-fordulnak Teli tankkal Párkányból Esztergomba Egyetlen férfi tankol egy nagyobb benzineskannába. Sokáig ügyeskedik. (Somogyi Tibor felvétele) Hétfő délelőtt. Zuhogó esőben indulunk útnak a fővárosból, hogy - a teljesség igénye nélkül - Medvén és Párkányban feltérképezzük a határ menti benzinturizmust. PÉTERFI SZONYA Tíz perc alatt tíz autó gördül a medvei híd közelében néhány éve létesített üzemanyagtöltő-állo- másra. A sofőrök nem sokat időznek, megtöltik a tankot, forinttal fizetnek, és máris indulnak visszafelé. Ha szerencséjük van, fél óra alatt térülnek-fordulnak. De általában nincs szerencséjük.- Öttevényben élünk, évek óta itt vásárolom a benzint. Érdemes volt jönnöm akkor is, amikor a Moszkvics 42 literes tankját töltöttem meg, ám most is kifizetődik, az új járgányba csak 32 liter fér. Természetesen kizárólag anyagi okokból nem tankolunk odahaza - mondja a nyugdíjas asszony. Elárulja, hogy siet, mert férjét a győri rendelőintézetben hagyta. - Nagyon beteg már 19 éve, szívműtéten esett át, most epilepsziás rohamok is gyötrik. Rengeteget költünk gyógyszerre, a kocsi is sokba kerül, de nélküle nem boldogulunk. A párom nyugdíja 45 ezer, az enyém, 42 éves munkaviszony után 33 Elterjedt a „rémhír”, ezért egyre kevesebben kockáztatnak. ezer forint. A legolcsóbb üzemanyag literenkénti ára az utóbbi hetekben 180 forintról 230-ra emelkedett, itt viszont hatvan forinttal olcsóbb. Ami több mint 1800 forintnyi megtakarítás. A heti kenyérszükséglet ára. Szinte mindegyik idősebb vásárló azt mondja, korábban, amikor még Medvén nem volt üzemanyagtöltőállomás, Radványon vagy Nagy- megyeren tankoltak. Érdemes volt megtenniük a távot akkor is, amikor Szlovákiában literenként csak 35-40 forinttal volt olcsóbb a benzin, mint Magyarországon. S hogyan értékelik a helyzetet, a jelentős bevételeket a hátár innenső oldalán? A Medvén üzemelő két töltőállomás kutasai nem voltak beszédes kedvükben, legszívesebben a főnökükhöz küldtek volna információkért. Végül bevallották, július (a magyarországi benzináremelés) óta jelentősen megnőtt a forgalmuk. Hivatalos engedéllyel fogadják el fizetőeszközként a forintot, áfás számlát is adnak a vásárlóknak. Míg délelőtt az idősebbek tankolnak, délután, de főleg este drága, erős kocsikon a vállalkozók érkeznek. Igaz, kissé idegesek, hiszen órákat vesztegelnek a határon ide- felé és visszafelé is.- Ha sejtettem volna, hogy fél órát kell várnom a medvei határátkelőn, biztos, hogy nem indultam volna útnak. De csak ma értem rá- meséli a Győrből jövő, hivatását eltitkoló, sportosan laza öltözéket viselő korosabb férfi, mialatt Opel kocsijának 70 literes üzemanyag- tartályát töltötte tele. Időhiány miatt általában csak havonta egyszer tankol Medvén, ahol sörből is bespájzol. Gyorsan számolás: az opeles körülbelül ötezer forintot takarított meg. Párkány benzinkútkezelői is dörzsölhetik a markukat, a három töltőállomásra szinte csak magyar rendszámtáblás autók gördülnek be. Egyetlen férfi tankol egy nagyobb benzineskannába, sokáig ügyeskedik, hogy elrejtse az autójában. - Amit látnak, ritka kivétel - tájékoztatott az állomás dolgozója. A hídon szolgálatot teljesítő vámosok nem szeretik ezt a fajta „csempészést”, visszaküldik az ügyeskedőket. Elterjedt a „rémhír” a csempészek között, ezért egyre kevesebben kockáztatnak. A párkányi töltőállomásokon - nem hivatalos értesüléseink szerint - 60-70 százalékkal nőtt meg a forgatom. Igaz, főleg a híd megnyitása lendített az üzleten, de sokat tesz a benzin árának emelkedése is. - A hét végén, illetve esténként nemcsak a híd mindkét oldalán sorakoznak a kocsik, hanem a benzinkutak előtt is. Visszatérő kuncsaftok, akik bár idegölőnek tartják a várakozást, mégis jönnek. Irány a híd - mondjuk, de néhány száz méter után megállít az utcát elzáró kocsisor. Elhúzunk az autók mellett, és persze felfedezzük a benzinkutakon látott „ismerős” autósokat is. Előzni nem lehet, gyalog tesszük meg az utat, s az egyenruhás vámosnál aziránt érdeklődünk, hány órát kell várni az átjutásra. Tudni szeretnénk azt is, hogy a várakozók hány százaléka ^benzinturista. Előbb az igazgatóságra küld, majd nem hivatalosan közli, legalább másfél órás várakozásra kell felkészülniük a sofőröknek. - A hídavatás óta ez a helyzet. A „sima” turisták őrjöngnek, de nem lehet különbséget tenni az Esztergom szépségeivel ismerkedni óhajtó látogató és a teli tankkal hazatérő között. Valamivel kedvezőbb a helyzet a híd esztergomi oldalán, jelenleg ott kevesebb autó várakozik - délutánonként növekszik meg a forgalom. A vámos elmondja: a határátlépők nem is titkolják, miért mennek Párkányba. Miért is titkolnák, hiszen nem tilos az üzemanyagtartály megtöltése. Igaz, nagy vámellenőrzésektől sem kell tartani, hiszen akkor az emberek jóval többet vesztegelnének a határon. „Szúrópróbákat azért teszünk” - közli. Félszegen elmondjuk, mi is át szeretnénk menni, de nem várakozhatunk órákig. Külön engedélyt kapunk. Esztergomban messziről úgy tűnik, nem üzemel a benzinkút, ám a látszat csal. Csak üres. A benzinárakkal ismerkedünk, a legolcsóbb 230, a 95 oktános 233, a gázolaj litere 202,90 forint. Kérdésünk, mennyivel csökkent a forgalom, nem lepi meg a kútkezelőket. Többen csak legyintenek, sokatmon- dóan az üres állványok felé mutatnak, viszont az irodában ülő férfi másképp vélekedik. - Nem jellemző a vásárlók elpártolása. Igaz, hogy július 7-vel emelkedett a benzin ára, de a vállalkozóknak nincs idejük arra, hogy a Párkányba járjanak benzinért. Mert ki ér rá órákat várakozni a hídon?- kérdezi, s nyomban válaszol is: „a nyugdíjasok. Azt is kötve hiszem, hogy a külföldön vásárolt üzemanyag- számlákat elismeri az adóhatóság. Talán csak azoknál, akik útnyilvántartást vezetnek - vélekedik. Ám hiába próbálja bizonyítani, hogy a kút forgalma a régi. A félórás beszélgetés alatt senki sem tankolt. Aztán kelletlenül megjegyezi: „saját magunkat károsítjuk meg, ha a pénzünket Szlovákiában költjük el. A minap, amikor egy ismerősömnek tankolás után a számlát nyújtottam, nem vette el. Annyit mondott: ha a férje tudná, hogy nem ment át üzemanyagért Párkányba, leszidná. Ahelyett, hogy a hídon sorakozna, inkább a barátnőjével trécsel az egyik presszóban.” Közel másfél órát álltunk a kocsisorban holott a visszaútra is érvényes volt az engedélyünk. Csak hát tapasztalni akartuk mindazt, amit a nem benzinért induló, hanem Szlovákia szépségeit megismerni akaró turisták élnek át, míg átjutnak a határon. Az élmény lehangoló volt. Ritkán kerül egymilliós európai főváros olyan helyzetbe, hogy egyetlen probléma elhárítására szorítkozik - a prágai belvárosra ez volt a jellemző az elmúlt napokban A homokzsáktorlaszok, a habszivacs szigetelések még maradnak SZŐCS LÁSZLÓ Prágában kizárólag csónakkal lehet bejutni a Tésnov utcában lévő Merkur Szálloda főbejáratán. Úgy is csak a fejet lehúzva, és csak egyetlen tűzoltóosztagnak. Ha a recepciós valami megmagyarázhatadan oknál fogva a helyén maradt volna, igen magas növésűnek kellene lennie ahhoz, hogy köszönhessen a csónakosoknak. A szállodában ugyanis embermagasságban áll a víz. Pedig a Köztársaság térhez közel eső Tésnov utca - elvileg - több száz méterre van a Moldva folyótól. Egy éjszaka eredménye, hogy ez a gyakorlatban már nem így van. Kedden 3100 köbméter/másodper- ces vízáradatról, 112 éves rekordról és a szokásosnál négy méterrel magasabb vízszintről beszéltek a cseh fővárosban. Másnap délben már 4500 köbméter/másodpercre, 500 éves - a Károly hídnak az 1872-es, illetve az 1890-es árvíz idején készült és a sajtóban most újra bemutatott képeit szinte elbagatellizáló - rekordra, hat méterrel magasabb vízszintre változtak ezek az adatok. A prágai belvárosban egyre kiterjedtebbé vált a közvetlen árvízveszélynek kitett övezet, amelyet a rendőrség kordonnal zárt le minden civil elől, a sajtót is ide értve. Ezeken a részeken parkolni sem lehet, az ott hagyott autókat elvontatják. Egy-egy gyalogos ottlakót engednek csak vissza, még egy meleg pulóverért vagy éppen a lakásban maradt hörcsög megmentésére. Az árvíz terjedése miatt nőtt az evakuáltak több tízezres tábora, részben amiatt is, hogy a felszólítás ellenére otthonmaradtaknak is tiszteletet parancsolóbban hangzik az immár 500 éves rekord, mint a 112 éves.- Reggel öt órakor szólalt meg a sziréna. A házba rendőrök jöttek és lakása elhagyására szólítottak fel mindenkit - mondja Jana K. A középkorú, elmondása szerint beteg Merkur hotel: bejárat az étterembe asszonnyal ezért már nem a Párizs utcában, hanem alkalmi szállásán, egy, a Vencel tér melletti általános iskolában beszélgetünk. Az 5/A osztály tantermében tizennyolcad magával töltheti el az éjszakát. Férfiak és nők, fiatalok és idősek, egészségesek és betegek közös hálóterme ez - társaságuk egy fehér macskával is kiegészül. (Feltételezhető, hogy elsősorban a magányosokat hozták ide. Sokan nyüván inkább rokonaikat választották.) Havel köztársasági elnök mindenesetre optimistán tekint le a falról a menedékhely lakóira, akik meleg ételt, ivóvizet, takarót kaptak ott jártunkkor a segélyezőktől. John Sparrow, a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold részéről mindenesetre mindenkit (Fotó: Népszabadság) igyekszik megnyugtatni a televízióban, hogy a humanitárius ellátást ellenőrzésük alatt tartják - ha már a Moldvát nem tudják. J. F. mindenesetre másképp látja ezt. Az idősebb amerikai turistát szemmel láthatóan megdöbbentette az az eljárás, ahogy a rendőrök tegnap korán reggel kitessékelték szállodai szobájából.- Sehol sem láttam a Vöröskereszt vagy más segélyszervezet munkatársait. Csak hajtottak ki bennünket a lányommal, s ide hoztak, a Vodicková utcába. Itt viszont már éppen készültek kirakni a külföldieket azzal, hogy - mint mondták - kell a hely a cseheknek is. El akartak vinni egy távoli szállodába, ahol újra kellett volna a lakhatásért fizetnünk. Ez szerintem jogellenes, ezért ragaszkodtunk hozzá, hogy itt maradhassunk. Legfeljebb utálnak - panaszkodik J. F., aki bővebbet nem hajlandó magáról elárulni, és kéri, hogy a fotózást is mellőzzük. Abban reménykedik, hogy megáll az áradás, és végre elmehet városnézésre. Ritkán kerül egymilliós eürópai főváros olyan helyzetbe, hogy az élete megbénul vagy egyetlen probléma elhárítására szorítkozik. A prágai belvárosra márpedig ez volt a jellemző az elmúlt napokban. Zárva volt a legtöbb üzlet, iroda, nem járt a metró, az A, B, C vonal nagy (főleg belvárosi) részén. A Florenc buszpályaudvar víz alatt volt. Sokan későn vagy egyáltalán nem jutottak el a munkahelyükre, az evakuáltakat kifejezetten kérték, hogy ne is menjenek. Egyes kerületekben részben vagy teljes egészében szünetelt az áram-, az ivóvíz- és a gázszolgáltatás. A teljesen kiürített lakóövezetekben csak az áramkimaradás miatt „megbolondult” riasztók vijjogását lehetett haliam. A prágaiak nem érték be a tévéadás figyelemmel kísérésével, és a még le nem zárt folyóparti környéket rótták: az 500 éves rekord az 500 éves rekord. Megállt a Moldva áradása, becslések szerint 780 centiméternél tetőzött a vízszint. Prága fellélegezheCsak a „megbolondult” riasztók vijjogását lehetett hallani. tett, a Károly híd is megmenekült az alámerüléstől. A homokzsáktorlaszok és a habszivacs szigetelések egyelőre maradnak, csakúgy, mint a több milliárd koronára becsült kár. (A történelmi városrészben számos műemlékből szivattyúzni kellett a vizet.) Az evakuálások - az Óváros, Jozefov, valamint Ho- lesovice városrészek után - ezért nem folytatódnak tovább. A krízisvonalak mindenesetre tovább élnek. A fővárosiak abban reménykednek, hogy a víz már nem követel újabb halálos áldozatot. Idővel pedig a Moldvára is úgy emlékeznek majd vissza, ahogy az Smetana Hazám című szvitjében megkomponálta.
