Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2002-08-16 / 190. szám, péntek

15 ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 16. Riport A sofőrök nem sokat időznek, megtöltik a tartályt, forinttal fizetnek, és máris indulnak visszafelé. Ha szerencséjük van, fél óra alatt térülnek-fordulnak Teli tankkal Párkányból Esztergomba Egyetlen férfi tankol egy nagyobb benzineskannába. Sokáig ügyeskedik. (Somogyi Tibor felvétele) Hétfő délelőtt. Zuhogó eső­ben indulunk útnak a fővá­rosból, hogy - a teljesség igénye nélkül - Medvén és Párkányban feltérképezzük a határ menti benzinturiz­must. PÉTERFI SZONYA Tíz perc alatt tíz autó gördül a medvei híd közelében néhány éve létesített üzemanyagtöltő-állo- másra. A sofőrök nem sokat időz­nek, megtöltik a tankot, forinttal fizetnek, és máris indulnak vissza­felé. Ha szerencséjük van, fél óra alatt térülnek-fordulnak. De álta­lában nincs szerencséjük.- Öttevényben élünk, évek óta itt vásárolom a benzint. Érdemes volt jönnöm akkor is, amikor a Moszk­vics 42 literes tankját töltöttem meg, ám most is kifizetődik, az új járgányba csak 32 liter fér. Termé­szetesen kizárólag anyagi okokból nem tankolunk odahaza - mondja a nyugdíjas asszony. Elárulja, hogy siet, mert férjét a győri rendelőin­tézetben hagyta. - Nagyon beteg már 19 éve, szívműtéten esett át, most epilepsziás rohamok is gyöt­rik. Rengeteget költünk gyógy­szerre, a kocsi is sokba kerül, de nélküle nem boldogulunk. A pá­rom nyugdíja 45 ezer, az enyém, 42 éves munkaviszony után 33 Elterjedt a „rémhír”, ezért egyre kevesebben kockáztatnak. ezer forint. A legolcsóbb üzem­anyag literenkénti ára az utóbbi hetekben 180 forintról 230-ra emelkedett, itt viszont hatvan fo­rinttal olcsóbb. Ami több mint 1800 forintnyi megtakarítás. A he­ti kenyérszükséglet ára. Szinte mindegyik idősebb vásárló azt mondja, korábban, amikor még Medvén nem volt üzemanyagtöltő­állomás, Radványon vagy Nagy- megyeren tankoltak. Érdemes volt megtenniük a távot akkor is, ami­kor Szlovákiában literenként csak 35-40 forinttal volt olcsóbb a ben­zin, mint Magyarországon. S ho­gyan értékelik a helyzetet, a jelen­tős bevételeket a hátár innenső ol­dalán? A Medvén üzemelő két töl­tőállomás kutasai nem voltak be­szédes kedvükben, legszívesebben a főnökükhöz küldtek volna infor­mációkért. Végül bevallották, július (a magyarországi benzináremelés) óta jelentősen megnőtt a forgal­muk. Hivatalos engedéllyel fogad­ják el fizetőeszközként a forintot, áfás számlát is adnak a vásárlók­nak. Míg délelőtt az idősebbek tan­kolnak, délután, de főleg este drá­ga, erős kocsikon a vállalkozók ér­keznek. Igaz, kissé idegesek, hiszen órákat vesztegelnek a határon ide- felé és visszafelé is.- Ha sejtettem volna, hogy fél órát kell várnom a medvei határátke­lőn, biztos, hogy nem indultam volna útnak. De csak ma értem rá- meséli a Győrből jövő, hivatását el­titkoló, sportosan laza öltözéket viselő korosabb férfi, mialatt Opel kocsijának 70 literes üzemanyag- tartályát töltötte tele. Időhiány mi­att általában csak havonta egyszer tankol Medvén, ahol sörből is be­spájzol. Gyorsan számolás: az opeles körülbelül ötezer forintot takarított meg. Párkány benzinkútkezelői is dör­zsölhetik a markukat, a három töl­tőállomásra szinte csak magyar rendszámtáblás autók gördülnek be. Egyetlen férfi tankol egy na­gyobb benzineskannába, sokáig ügyeskedik, hogy elrejtse az autó­jában. - Amit látnak, ritka kivétel - tájékoztatott az állomás dolgozó­ja. A hídon szolgálatot teljesítő vá­mosok nem szeretik ezt a fajta „csempészést”, visszaküldik az ügyeskedőket. Elterjedt a „rémhír” a csempészek között, ezért egyre kevesebben kockáztatnak. A párkányi töltőállomásokon - nem hivatalos értesüléseink sze­rint - 60-70 százalékkal nőtt meg a forgatom. Igaz, főleg a híd meg­nyitása lendített az üzleten, de so­kat tesz a benzin árának emelke­dése is. - A hét végén, illetve estén­ként nemcsak a híd mindkét olda­lán sorakoznak a kocsik, hanem a benzinkutak előtt is. Visszatérő kuncsaftok, akik bár idegölőnek tartják a várakozást, mégis jönnek. Irány a híd - mondjuk, de néhány száz méter után megállít az utcát elzáró kocsisor. Elhúzunk az autók mellett, és persze felfedezzük a benzinkutakon látott „ismerős” autósokat is. Előzni nem lehet, gyalog tesszük meg az utat, s az egyenruhás vámosnál aziránt ér­deklődünk, hány órát kell várni az átjutásra. Tudni szeretnénk azt is, hogy a várakozók hány százaléka ^benzinturista. Előbb az igazgató­ságra küld, majd nem hivatalosan közli, legalább másfél órás várako­zásra kell felkészülniük a sofőrök­nek. - A hídavatás óta ez a helyzet. A „sima” turisták őrjöngnek, de nem lehet különbséget tenni az Esztergom szépségeivel ismerked­ni óhajtó látogató és a teli tankkal hazatérő között. Valamivel kedve­zőbb a helyzet a híd esztergomi ol­dalán, jelenleg ott kevesebb autó várakozik - délutánonként növek­szik meg a forgalom. A vámos el­mondja: a határátlépők nem is tit­kolják, miért mennek Párkányba. Miért is titkolnák, hiszen nem tilos az üzemanyagtartály megtöltése. Igaz, nagy vámellenőrzésektől sem kell tartani, hiszen akkor az emberek jóval többet vesztegelné­nek a határon. „Szúrópróbákat azért teszünk” - közli. Félszegen elmondjuk, mi is át sze­retnénk menni, de nem várakoz­hatunk órákig. Külön engedélyt kapunk. Esztergomban messziről úgy tű­nik, nem üzemel a benzinkút, ám a látszat csal. Csak üres. A benzin­árakkal ismerkedünk, a legolcsóbb 230, a 95 oktános 233, a gázolaj li­tere 202,90 forint. Kérdésünk, mennyivel csökkent a forgalom, nem lepi meg a kútkezelőket. Töb­ben csak legyintenek, sokatmon- dóan az üres állványok felé mutat­nak, viszont az irodában ülő férfi másképp vélekedik. - Nem jellem­ző a vásárlók elpártolása. Igaz, hogy július 7-vel emelkedett a ben­zin ára, de a vállalkozóknak nincs idejük arra, hogy a Párkányba jár­janak benzinért. Mert ki ér rá órá­kat várakozni a hídon?- kérdezi, s nyomban válaszol is: „a nyugdíja­sok. Azt is kötve hiszem, hogy a külföldön vásárolt üzemanyag- számlákat elismeri az adóhatóság. Talán csak azoknál, akik útnyil­vántartást vezetnek - vélekedik. Ám hiába próbálja bizonyítani, hogy a kút forgalma a régi. A fél­órás beszélgetés alatt senki sem tankolt. Aztán kelletlenül megje­gyezi: „saját magunkat károsítjuk meg, ha a pénzünket Szlovákiában költjük el. A minap, amikor egy is­merősömnek tankolás után a számlát nyújtottam, nem vette el. Annyit mondott: ha a férje tudná, hogy nem ment át üzemanyagért Párkányba, leszidná. Ahelyett, hogy a hídon sorakozna, inkább a barátnőjével trécsel az egyik presszóban.” Közel másfél órát álltunk a kocsi­sorban holott a visszaútra is érvé­nyes volt az engedélyünk. Csak hát tapasztalni akartuk mindazt, amit a nem benzinért induló, hanem Szlovákia szépségeit megismerni akaró turisták élnek át, míg átjut­nak a határon. Az élmény lehango­ló volt. Ritkán kerül egymilliós európai főváros olyan helyzetbe, hogy egyetlen probléma elhárítására szorítkozik - a prágai belvárosra ez volt a jellemző az elmúlt napokban A homokzsáktorlaszok, a habszivacs szigetelések még maradnak SZŐCS LÁSZLÓ Prágában kizárólag csónakkal lehet bejutni a Tésnov utcában lévő Merkur Szálloda főbejáratán. Úgy is csak a fejet lehúzva, és csak egyetlen tűzoltóosztagnak. Ha a recepciós valami megmagyarázhatadan ok­nál fogva a helyén maradt volna, igen magas növésűnek kellene len­nie ahhoz, hogy köszönhessen a csónakosoknak. A szállodában ugyanis embermagasságban áll a víz. Pedig a Köztársaság térhez kö­zel eső Tésnov utca - elvileg - több száz méterre van a Moldva folyótól. Egy éjszaka eredménye, hogy ez a gyakorlatban már nem így van. Kedden 3100 köbméter/másodper- ces vízáradatról, 112 éves rekordról és a szokásosnál négy méterrel ma­gasabb vízszintről beszéltek a cseh fővárosban. Másnap délben már 4500 köbméter/másodpercre, 500 éves - a Károly hídnak az 1872-es, illetve az 1890-es árvíz idején ké­szült és a sajtóban most újra bemu­tatott képeit szinte elbagatellizáló - rekordra, hat méterrel magasabb vízszintre változtak ezek az adatok. A prágai belvárosban egyre kiter­jedtebbé vált a közvetlen árvízve­szélynek kitett övezet, amelyet a rendőrség kordonnal zárt le min­den civil elől, a sajtót is ide értve. Ezeken a részeken parkolni sem le­het, az ott hagyott autókat elvontat­ják. Egy-egy gyalogos ottlakót en­gednek csak vissza, még egy meleg pulóverért vagy éppen a lakásban maradt hörcsög megmentésére. Az árvíz terjedése miatt nőtt az evaku­áltak több tízezres tábora, részben amiatt is, hogy a felszólítás ellenére otthonmaradtaknak is tiszteletet parancsolóbban hangzik az immár 500 éves rekord, mint a 112 éves.- Reggel öt órakor szólalt meg a szi­réna. A házba rendőrök jöttek és la­kása elhagyására szólítottak fel mindenkit - mondja Jana K. A kö­zépkorú, elmondása szerint beteg Merkur hotel: bejárat az étterembe asszonnyal ezért már nem a Párizs utcában, hanem alkalmi szállásán, egy, a Vencel tér melletti általános iskolában beszélgetünk. Az 5/A osz­tály tantermében tizennyolcad ma­gával töltheti el az éjszakát. Férfiak és nők, fiatalok és idősek, egészsé­gesek és betegek közös hálóterme ez - társaságuk egy fehér macskával is kiegészül. (Feltételezhető, hogy elsősorban a magányosokat hozták ide. Sokan nyüván inkább rokonai­kat választották.) Havel köztársasá­gi elnök mindenesetre optimistán tekint le a falról a menedékhely la­kóira, akik meleg ételt, ivóvizet, ta­karót kaptak ott jártunkkor a segé­lyezőktől. John Sparrow, a Nemzet­közi Vöröskereszt és Vörös Félhold részéről mindenesetre mindenkit (Fotó: Népszabadság) igyekszik megnyugtatni a televízió­ban, hogy a humanitárius ellátást ellenőrzésük alatt tartják - ha már a Moldvát nem tudják. J. F. mindenesetre másképp látja ezt. Az idősebb amerikai turistát szemmel láthatóan megdöbbentet­te az az eljárás, ahogy a rendőrök tegnap korán reggel kitessékelték szállodai szobájából.- Sehol sem láttam a Vöröske­reszt vagy más segélyszervezet munkatársait. Csak hajtottak ki bennünket a lányommal, s ide hoztak, a Vodicková utcába. Itt viszont már éppen készültek ki­rakni a külföldieket azzal, hogy - mint mondták - kell a hely a cse­heknek is. El akartak vinni egy távoli szállodába, ahol újra kel­lett volna a lakhatásért fizet­nünk. Ez szerintem jogellenes, ezért ragaszkodtunk hozzá, hogy itt maradhassunk. Legfeljebb utálnak - panaszkodik J. F., aki bővebbet nem hajlandó magáról elárulni, és kéri, hogy a fotózást is mellőzzük. Abban reményke­dik, hogy megáll az áradás, és végre elmehet városnézésre. Ritkán kerül egymilliós eürópai fő­város olyan helyzetbe, hogy az élete megbénul vagy egyetlen probléma elhárítására szorítkozik. A prágai belvárosra márpedig ez volt a jel­lemző az elmúlt napokban. Zárva volt a legtöbb üzlet, iroda, nem járt a metró, az A, B, C vonal nagy (főleg belvárosi) részén. A Florenc buszpá­lyaudvar víz alatt volt. Sokan későn vagy egyáltalán nem jutottak el a munkahelyükre, az evakuáltakat ki­fejezetten kérték, hogy ne is menje­nek. Egyes kerületekben részben vagy teljes egészében szünetelt az áram-, az ivóvíz- és a gázszolgálta­tás. A teljesen kiürített lakóöveze­tekben csak az áramkimaradás mi­att „megbolondult” riasztók vijjogá­sát lehetett haliam. A prágaiak nem érték be a tévéadás figyelemmel kí­sérésével, és a még le nem zárt fo­lyóparti környéket rótták: az 500 éves rekord az 500 éves rekord. Megállt a Moldva áradása, becslé­sek szerint 780 centiméternél tető­zött a vízszint. Prága fellélegezhe­Csak a „megbolondult” riasztók vijjogását lehe­tett hallani. tett, a Károly híd is megmenekült az alámerüléstől. A homokzsáktor­laszok és a habszivacs szigetelések egyelőre maradnak, csakúgy, mint a több milliárd koronára becsült kár. (A történelmi városrészben számos műemlékből szivattyúzni kellett a vizet.) Az evakuálások - az Óváros, Jozefov, valamint Ho- lesovice városrészek után - ezért nem folytatódnak tovább. A krízis­vonalak mindenesetre tovább él­nek. A fővárosiak abban reményked­nek, hogy a víz már nem követel újabb halálos áldozatot. Idővel pe­dig a Moldvára is úgy emlékeznek majd vissza, ahogy az Smetana Ha­zám című szvitjében megkompo­nálta.

Next

/
Thumbnails
Contents