Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2002-08-16 / 190. szám, péntek

8 Gazdaság és fogyasztók ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 16. Csehország súlyos gazdasági helyzete árvíz idején Gátat kell(ene) végre vetni az adósságállománynak az évi hazai össztermékhez viszonyított növekedésének Nagyobb lesz a deficit ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A hiány és ami mögötte van Az Általános Hitelbank (VÚB) központi székhaza. A bankok konszolidá­ciója szintén hozzájárult az állam hiányának növekedéséhez. (Képarchívum) Prága. A londoni székhelyű Econo­mic Intelligence Unit (EIU) becslése szerint a csehországi árvíz okozta károk helyreállítása 2 milliárd dol­lárba, vagyis mintegy 64 milliárd cseh koronába kerül majd, ez meg­felel az 1997-es morvaországi árvíz okozta pusztítások végösszegének. Az állami költségvetés jelenlegi tar­talékai egyelőre elegendőek a károk eltávolításának folyamatos finanszí­rozására. A finanszírozás további részleteiről majd csak azután dönt a kormány, ha már pontosabban is­mert lesz a károk összege - mondta Vladimír Spidla cseh miniszterel­nök. Pénzügyi elemzők általános véleménye szerint a Cseh Köztársa­ság 2002-es állami költségvetésé­nek deficitje elérheti a bruttó hazai össztermék (GDP) 6 százalékát, ami 1 százalékponttal több, mint amennyit eredetileg terveztek. A vasút és a közutak terén mutatko­Pozsony. Az OTP Banka Slovensko részvényesei szerdán döntöttek a pénzintézet alaptőkéjének emelé­séről; ennek eredményeképpen a je­lenlegi 1,044 milliárd koronás alap­tőke kétszeresére, 2,088 milliárd koronára nő. A magyar OTP Bank 95,74 százalékos tulajdonában levő OTP Banka Slovensko mérleg­főösszege 2002június végén 20,721 milliárd koronára rúgott és 11,279 milliárd korona értékben kezelte az ügyfelei pénzét. Hodossy Károly, a pénzintézet ve­zérigazgatója tegnap közölte: bár a bank működési nyereséget mutat fel, az év végén összességében mégis némi veszteséget várnak. A veszteség annak köszönhető, hogy a zó károk nagysága szakértők szerint meghaladja az 1,6 milliárd koronát, ezen belül a Dél-csehországi kerület vesztesége 900 millió koronára te­hető. Ebben az összegben viszont nem szerepelnek azok a közutak és vasútvonalak, amelyek még jelen­leg is víz alatt vannak. A részben el­árasztott prágai metró helyrehoza­talának kiadásait 500 millió koroná­ra becsülik. Sikerült feltölteni a Prá- ga-Ruzyne nemzetközi repülőtér repülőbenzin-készletét, ezért már nem kell tartani a tartalékok kime­rülésétől, amelyek az utánpótlás előtt csak péntek éjfélig voltak ele­gendők - mondta Vlasta Pallóvá, a cseh repterek felügyeletének szó­vivője. Az árvíz miatt a Cesky Tele­com távközlési cég 58 ezer vonala nem működik, ebből 53 ezer Prágá­ra és a Közép-csehországi kerületre esik. A biztosítók átmenetileg nem kötnek az ügyfeleikkel vagyontár­gyakra, ingatlanokra szóló biztosí­tást. (c, s, shz) bank állaga, információs rendszere kívánnivalókat hagy maga után, ezért komoly beruházásokat kell fordítani a pénzintézet infrastruktú­rájára. Viszont 2003-ban már mini­mális nyereséggel, legfeljebb null- szaldóval szeretnének zárni, 2004- ben pedig már kötelező a profit el­érése. A bank OTP Konto néven komplex pénzügyi termékkel vátja ügyfeleit, emellett ősztől jelzálog­kölcsönt is nyújt. Hodossy Károly a távlatokról szólva kijelentette, 2005-ben már a meghatározó fon­tosságú szlovákiai bankok közé sze­retnének emelkedni. Emellett a későbbiekben megpróbálják elérni, hogy az OTP magyarországi ügyfe­lei Szlovákiában, illetve fordítva kölcsönösen használhassák a bank infrastruktúráját, (shz) Pozsony. A közpénzekkel va­ló gazdálkodás hosszú távú fenntarthatóságát a közszfé­ra adósságállományának ala­kulása határozza meg. Szlo­vákia gazdasága jelenlegi helyzetében a közpénzek te­rén az a fontos, hogy az adós­ságállomány évi össztermék­hez mért aránya stabilizálód­jon. Ezt elérendő, kiegyenlí­tett primáris (a teljes deficit kamatköltségek nélküli ré­sze) mérlegre van szükség. HORVÁTH MIHÁLY Költségvetési (fiskális) politikának azt a folyamatot nevezzük, amely­nek keretében az állam adók és egyéb elvonások formájában, vagy kölcsönökön keresztül, végső eset­ben pénz kinyomtatásával forráso­kat szerez, hogy azokat aztán fel­adatai teljesítése céljából elossza. A költségvetési politika nagyon fontos eszköz az állam kezében. Segíthet megteremteni a gazdasági egyen­súlyt, lökést adhat egy stagnáló vagy hanyatló gazdaságnak, ugyan­akkor könnyen az összeomlás pere­mére is sodorhatja, ha helytelenül használják. Szlovákia gazdasága ilyen értelemben megjárta már a mennyet és a poklot is. A költségvetés bevételei és kiadásai között keletkező, negatív különbsé­get nevezzük költségvetési hiány­nak, azaz költségvetési deficitnek. Ez a deficit azonban a múltban nem fejezte ki teljesen a közpénzek álla­potát, mivel a közpénzek összhiá- nyának alig a felét tette ki, és még ma is csak hozzávetőleges mutató­ként lehet kezelni. Nem tartalmazza ugyanis például a Szociális Biztosí­tó, a Nemzeti Vagyonalap, az egész­ségügyi biztosítók, vagy a falvak és városok pénzügyi mérlegét, noha ezek is közpénzeket kezelnek, és esetleges hiányuk az államkasszát terheli. Ha ezen intézmények gaz­dálkodását a költségvetési hiányhoz hozzászámoljuk, a közpénzekkel való gazdálkodás teljes mérlegét, azaz az úgynevezett fiskális deficitet kapjuk meg. Az így kimutatott hiány megfelel a Nemzetközi Valutaalap GFS (1986) módszertani előírásá­nak. Az így számolt deficit 2002- ben várhatóan eléri az évi bruttó ha­zai össztermék (GDP) 4,5 százalé­kát, azaz meghaladja a 45 milliárd koronát. Létezik azonban egy még ennél is szigorúbb kimutatás. Az Európai Unió, tanulva az egyes ta­gországoknak a közpénzek statiszti­kájával kapcsolatos felettébb krea­tív hozzáállásából, készített egy olyan módszertani útmutatót (ESA 95), amely minden ravaszságra ki­tér és idáig nagyon megbízhatónak bizonyult. Szlovákia számára éppen ez a kimutatás lesz mérvadó az Eu­rópai Monetáris Unióba (EMU) való jelentkezésekor. Az ESA 95-öt követve, a GFS 1986 szerint kimutatott hiányhoz hozzá kell még adni a például a bankkon­szolidáció költségeit (jelenleg évi több mint 10 milliárd korona), a be­vételek közül ki kell vonni néhány kisebb privatizációs bevételt, és az év folyamán nyújtott állami garan­ciák is a hiány részét képezik. A je­lenlegi kimutatás (GFS 1986) na­gyon bőkezűen bánik a garanciák­Szlovákia gazdasága az utóbbi években megjárta a mennyet és a poklot is. kai, pedig tetemes összeget képez­nek. Lehetővé teszi, hogy az állami cégek által felvett kölcsönökre vál­lalt óriási garanciák ne kerüljenek bele a hiányba, sem amikor kelet­keznek, sem amikor kifizetésre ke­rülnek, mert ekkor már általában privatizációs bevételekből törlesz­tendő régi adóságnak minősülnek. Pedig a lényegüket tekintve nem je­lentenek mást, mint állami dotációt az állami cégek számára, ugyanis már a kölcsön felvevésekor nyüván- való, hogy a kölcsönt a vállalat nem fogja tudni visszafizetni, és az egész fizetnivaló az államra hárul. Hozzáadván ezeket a tételeket, 2002-ben az így számolt hiány meghaladja az évi össztermék 6 százalékát, azaz elérheti a 65 milli­árd koronát. Mint tudjuk, a maast- richti feltételek az évi hazai összter­mék 3 százalékában állapítják meg a közpénzek évi hiányának felső határát az EMU-ba való belépést megelőző évben. Ha például 2006- ban az EMU tagjai szeretnénk len­ni, 2005-re több mint a felére kelle­ne csökkentenünk az évi hiány GDP-hez mért mértékét, ami nem jelent mást, minthogy mai árakban kifejezve kb. 30 milliárd korona ér­tékben kell többletbevételt keresni, vagy a kiadásokat lefaragni, vagy a kettőt kombinálni. Azzal esetleg le­het számolni, hogy az európai szer­vek módosítják követelményeiket, de az ilyen gondolkodásmód fe­lelőtlen. A hiányt ugyanis csökken­teni kell mindenképpen, mert a tar­tós és tetemes egyensúlyhiány egészségtelen. Egyszeri, rövidtávú fiskális injekció ugyan hozhat némi eredményt, de a politikusok hajlamosak a végletekig használni a költségvetési politikát, és hiányt hiányra halmoznak fel. Minden egyes hiány az állam adós­ságállományát gyarapítja, és ha ez gyorsabban növekszik, mint a gaz­daság, akkor az állam egyre jobban eladósodik. Nehezebben jut köl­csönhöz, a kamatok emelkednek, a gazdaság motorját képező magán- befektetések visszaesnek. Csökken az állam „szavahihetősége”, és a külföldi tőke beáramlása megtor­pan. A pénznem rövid távon ugyan erősödhet, de hosszú távon válság fenyegeti. Erősödik a nyomás a ke­resleti oldalról, az árak emelked­nek, a külső fizetési mérleg romlik. Ez újabb kamatemelkedést idéz elő. Végső soron, az összeomlást elkerü­lendő, megszorító intézkedésekre kerül sor, amelyek nagyon fájdal­masak, mivel az egyensúly megte­remtése érdekében általában több pénzt kell kivonni a gazdaságból, mint amennyit összevetve az állam az évek során belepumpált. Nem is kell ezt nagyon magyaráz­ni, hiszen tapasztalatból is tud­hatjuk, mivel Szlovákia és mi mindannyian már egy hasonló fo­lyamatot 1996 és 1998 között megértünk (hangsúlyozni kell azonban, hogy a mai helyzet sok szempontból eltérő). Nem vélet­len tehát, hogy a maastrichti kri­tériumok között szerepel az évi hiány felső határa mellett az ál- lamadóság évi össztermékhez mért maximális mértéke is, ame­lyet 60%-ban állapítottak meg. A gazdaság ciklikus kilengéseken megy át, egyszer növekszik, egy­szer csökken, ami nagy hatással van a közpénzek állapotára is. Más­ként fogalmazva, a gazdaság egy­szer megközelíti teljesítőképessége határát, van, amikor túllép rajta, és van, amikor távolodik tőle. Ha a gazdaság növekszik, ha közeledik a maximális teljesítőképesség határa felé, akkor növekszik a nyereséges vállalatok száma és azok nyeresége, és csökken a munkanélküliség. Nö­vekszik az adóbevételek és egyéb elvonások volumene, és csökken a szociális juttatásokra kifizetett összeg. Ellenben, ha recesszió sújt­ja az gazdaságot, csökkennek az adóbevételek, és növekszenek a szociális kiadások. Ezért nyilvánva­ló, hogy a magas hiány (magas) gazdasági növekedés esetén, tehát amikor a gazdaság teljesítőképessé­ge határához közelít, nagyon ve­szélyes, míg recesszió esetén bizo­nyos mértékig természetes. Ilyen értelemben a közpénzek hiányát el lehet osztani két részre, strukturális és ciklikus részekre. A ciklikus deficit - amely egyben egy automatikus stabilizátor - kelet­kezését előbb már tisztáztuk. A fis­kális deficitből fennmaradó rész az úgynevezett strukturális mérleg. Ez a szám fejezi ki azt, müyen mérték­ben járul hozzá az állam a hazai ke­reslet erejéhez. Szlovákia gazdasá­ga növekszik, a teljesítménye - noha még messze van tőle - lassan közelí­ti teljesítőképessége határát, amiből következik, hogy a ciklikus deficit csökken. A teljes hiány pedig növek­szik, ami azt jelenti, hogy a struktu­rális deficit is növekszik. Az állam egyre több pénzt pumpál egy már beindult gazdaságba. Ha ez így foly­tatódna tovább, tehát növekvő gaz­daság mellett, fennmaradna a 4% GDP (GFS 1986) körüli évi hiány, ez évről évre veszélyesebb lenne, és végső soron túlhevíthetné a gazda­ságot. Mi több, az adósságállomány veszélyesen növekedne, pedig még a derűlátóbb becslések szerint is már meghaladja az évi nemzeti össztermék 50 százalékát (beleszá­molva a valószínűleg az államra há­ruló garanciákat is). Az OECD Szlo­vákiáról készített elemzésében is ar­ra következtet, hogy ha lényegesen nem változik a fiskális politika jelle­ge, Szlovákia a következő években veszélyes mértékben eladósodhat. Szükség van tehát a közpénzek ke­zelésének hosszú távon is fenntart­ható koncepciójára. A jelenlegi helyzetben az a fontos, hogy az adósságállomány GDP-hez mért mértéke már tovább nagyon ne emelkedjen, stabilizálódjon, és nemcsak azért, mert az EU ezt így kívánja. Meggyőződésem, hogy a je­len helyzetben ezt a célt kellene kitűznie, és ezzel a céllal összhang­ban lévő politikát kellene folytatnia minden felelős politikai erőnek. E cél eléréséhez arra van szükség, hogy az ún. primáris hiány minél hamarabb nullára csökkenjen. Pri­máris hiányként a teljes deficit ka­matköltségek nélküli részét nevez­zük. Ha ez a rész nulla, akkor a fis­kális deficitet csak a meglévő adó­ság után fizetett kamat képezi, amely durván az évi GDP 2,5-3%-át teszi ki. Ilyen esetben az évente hal­mozódó, kamatköltségekből eredő új adóság olyan méretű lenne, hogy az államadóság növekedési mértéke durván megegyezne a várható no­minális GDP növekedési mértéké­vel, és így az államadóság GDP-hez mért mértéke nem növekedne. Felmerülhet a kérdés, hogyan lehet a hiányt viszonylag rövid időn belül a GDP-hez mérve több mint a felére csökkenteni. Kézenfekvő részmeg­oldás, hogy nem szabad több állami garanciát nyújtani. Ehhez az kell, hogy a fekete lyukként működő nagy állami vállalatok szerkezetáta­lakítása minél hamarabb befe­jeződjön és a jövőbeni gondatlan gazdálkodásukat megelőzendő, pri­vatizálva legyenek. A szociális jutta­tások bőkezűek, nem hatékonyak és a regionális különbségeket sem tük­rözik. Némelyik juttatást teljesen meg kellene szüntetni, vagy leg­alább célfrányosabb, egyenes ked­vezményekkel helyettesíteni, általá­ban a feltételrendszert szigorítani, és a támogatások időtartamát rövi­díteni. Az új rendszer nem lenne ke­vésbé szolidáris, de hogy ösz­tönzőbb lenne, az biztos. Hasonló változtatásokon lehetne gondol­kodni az agrárdotációk esetében is. A feleslegesen fenntartott járási és kerületi hivatalok megszüntetésével is némi megtakarításokat lehetne nyerni. Az adóbehajtás hatékonyab­bá tételét már régen szorgalmazzák a nemzetközi szervezetek is, ame­lyek szakmai és pénzügyi támoga­tást is hajlandók ehhez nyújtani. A Szociális Biztosítót és az egészség- ügyi biztosítókat pénzügyüeg önál­A deficitet csökken­teni kell, mert hosszabb távon nem tartható. lóvá kell tenni, és a nyugdíj- és egészségügyi rendszerek filozófiá­jának gyökeres megváltoztatásával meg kell szüntetni azt az abszurd helyzetet, amikor állami pénzekről felelőség nélkül lobby-csoportok (szakszervezetek, munkaadók szö­vetsége) dönthetnek. Ezért is van égető szükség a nyugdíjreformra és az egészségügyi reformra, melyek keretében be kell vezetni a ma­gánszféra jelentősebb jelenlétét az állami szolgáltatások terén. Hason­lóan az iskolaügy területén is szük­ség van a magánszféra hozzájárulá­sára, mert a jelenlegi rendszer nem lesz sem pénzügyüeg, sem minősé­gileg fenntartható, és a lényegét te­kintve semmi esetben sem szolidá­ris. Ezen reformok nem fognak ugyan megtakarításokat eredmé­nyezni, sót további (privatizációs) forrásokra lesz szükség, hogy a meglévő, strukturális hibákból és fejlesztések elhanyagolásából eredő óriási rejtett adóságok fedezve le­gyenek. A rendesen végrehajtott re­formok által azonban megte­remtődhetnek olyan hosszú távon életképes rendszerek, amelyek nem fognak további (rejtett) adóságokat termelni, és egy rugalmasabb gaz­dasági környezet részét fogják ké­pezni. Az egészségesebb és hatéko­nyabb vállalkozói környezet meg­hozhatná azt a növekedést, ame­lyen keresztül - karöltve a felvázolt kiadáscsökkentésekkel - el lehetne érni a primáris egyensúly állapotát. A szerző közgazdász GAZDASÁGI HÍRMORZSÁK Csődbe menekülhet a United Airlines is Washington. Ha 30 napon belül nem sikerül megállapodni az al­kalmazottakkal a költségcsök­kentésről, csődvédelmet fog kér­ni Amerika másodüt számú légi- társasága. A cégnek nemsokára 875 millió doüárt keü törleszte­nie hiteleiből. Hétfőn kért csődvédelmet a konkurens US Airways, az ország 6. legnagyobb légitársasága. Kedden pedig az American Airlines közölte, hogy elbocsát 7 ezer alkalmazottat. (I) Jelentős leépítés a távközlésnél Pozsony. A Szlovák Távközlési Vállalat (ST) az idei elbocsátá­sok után 2003-ban is jelentős leépítésekre készül. Jelenleg egy munkatársára 179 telefon- vonal esik, ezt a mutatót szeret­nék emelni 220-ra. Ennek érde­kében jövőre várhatóan a jelen­legi állomány 10 százalékától válnak meg. Az ST privatizálá­sakor 13 500 főt foglalkoztatott, jelenleg az alkalmazottak szá­ma már 10 ezer fő alatt van. A vállalat 2002 elő felében 5,1 müliárd korona adózás előtti nyereséget ért el, a cégben az átlagbér 18 300 korona. (SITA) Nagyot erősödött a szlovák korona Pozsony. A szlovák korona a tegnapi kereskedés folyamán 40 fillérrel erősödött az euróhoz ké­pest; a piac 44,270 korona/euró szinten nyitott és 43,850 koro­na/euró szinten zárt. Szakértők azt sem záiják ki, hogy az elkö­vetkező napokban a kurzus a 43,500 korona/euró szintre erősödhet. (SITA) Vészhelyzetben van a UPC Amszterdam. Lehet, hogy kény­telen lesz csődeljárást kérni ma­ga ellen a holland United Pan- Europe Communications NV (UPC) kábeltévé-szolgáltató, ha nem sikerül végleges egyezségre jutnia adóssága átrendezéséről. A legnagyobb európai kábelté­vés műsortovábbító közölte azt is: ha elmarad a hitelezőkkel el­vi szinten már kidolgozott egyezmény véglegesítése, a cég esetleg törlesztési moratóriu­mért is folyamodhat. A UPC-nek 10,7 miüiárd eurós adóssága van. A UPC bejelentette, hogy működési és nettó szinten is nyereséges volt a második ne­gyedévben. (MTI) Nem fizetett a Profinet.sk Pozsony. A Távközlési Hivatal (TŰ) a megadott határidőig nem kapta meg a Profmet.sk társaságtól a GSM és az UMTS távközlési rendszer licencéért fizetendő összeg első részletét. A Profinet.sk-nak, mint leendő mobüszolgáltatónak összesen 1,5 miüiárd dollárt kellene kifi­zetnie. A TÚ szerint ha a társas­ág tovább fog késlekedni, akkor elvehetik tőle a licencet. (SITA) Az Eurotel félévi nyeresége Pozsony. Az Eurotel mobilszol­gáltató 2002június végén 1052 006 ügyféüel rendelkezett. A táv­közlési cég a második negyedév­ben 806 millió korona adózás előtti nyereséget ért el. Az Euro­tel az UMTS licencért kifizette a vételár első részletét, konkrétan 50 mülió koronát, (ú) Az OTP Banka Slovensko új termékekkel jelentkezik Alaptőkét emelnek ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents