Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)

2002-08-16 / 190. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 16. KOMMENTÁR Tévés történelemóra TÓTH MIHÁLY Ha azt mondom, mindig is mérsékelten lelkesedtem a hagyományá­polás olyan megnyilvánulásaiért, amelyek abban fejeződnek ki, hogy alapiskolások számára nyári táborokat szerveznek a pásztortülök-ké- szítés, a gyöngyfűzés, a cifraszűrvarrás fogásainak új évezredünkbe való átmentésére, akkor visszafogottan fejezem ki magam. Tegna­pelőtt óta módosítani kényszerülök az archaikus szakmák ápolására épített hagyományőrzéshez való viszonyomat. Aznap is elsőként a Duna Televíziót kapcsoltam be. A képernyőn egy 20-25 éves fiata­lember magyarázta a hadtörténelmi hagyományőrzés lényegét. Má­sodik világháborús honvédegyenruhában, magas kitüntetésekkel de­korálva. Elmondta, a Don-kanyarban is hasonló uniformisban har­colt a magyar baka, és az általa bemutatott szerelésben hajtott végre hőstetteket, hazája érdekeit védendő... Elfogulatlan történészekre hivatkozva most hadd ne futtassak esz­mét arról, jó oldalon harcolt-e a II. világháborúban az a Magyaror­szág, amelynek sors- és kortársaimmal együtt magam is állampol­gára voltam. Hadd ne szaporítsam a szót arról, mennyi ésszerűség volt abban, hogy csallóközi legényekkel hazájukat a Don partján védelmeztették. Hadd állapítsak meg csak annyit, hogy az összma- gyarság tükrének nyilvánított Duna TV még várhatott volna 12-20 évet, amíg az utolsó is végleg távozik azok közül, akik megjárták a Don-kanyart. Kötetnyi hadműveleti naplónál, seregnyi tanult hadtörténésznél, hadosztálynyi bőrbajszú hagyományőrzőnél hitelesebben tudja fe­lidézni a „hősi helytállás” mibenlétét az a néhány száz dél-szlováki­ai magyar is, aki ott volt a Donnál, és tízezreket látott meghalni nyári katonaruhába öltöztetve a mínusz 40 fokos orosz télben. Ma­gam is ismerek közülük legalább tízet. A volt frontkatona termé­szetes tulajdonsága, hogy miként múlnak az évtizedek, úgy válik egyre rettenthetetlenebb háryjánossá. A doni túlélőkből hiányzik mindennemű háryjánoskodás. Apáik, akik - Adyval szólva -1914 és 1918 között voltak muszájherkulesek, még tudtak mesélni a hu­szár talpraesettségéről, a baka elnyűhetetlenségéről. A Don-kanyar túlélői hat évtized alatt se tudták kiheverni megaláztatásukat. Budapesten mostanában divatba jött a szalonképtelen középmúlt fényesre glancolása. Tegnapelőtt reggel a Duna Televízió hagyo­mányőrző műsorának végigélvezése után elhatároztam, soha nem kapcsolom ki a készüléket, ha új évezredünk hajnalán valaki arról tart előadást, hogyan kell karikás ostorra cifranyelet faragni. Kari­kás ostor ugyanis egykor valóban létezett... JEGYZET Még csak a tömeg visz TALLÓSI BÉLA Legutóbb a napfogyatkozáskor volt ilyen hisztéria. Pedig annak semmi tétje sem volt. Érkezem a nyolcvanas busszal Ligetfalu­ból, amelynek az Új híd alatt van a végállomása, és nem tu­dok egyenesen bejönni a mun­kahelyemre. Magába nyel és visz magával a tömeg. Pozsony- nál turistalátványosság lett Eu­rópa kék szalagja. Az Új híd gyalogosátkelésre kiképzett al­só szintjének korlátját támasztó emberlánc hajol az óriáserővel tomboló Duna fölé. Ámulnak az iszonyatos erőn. Gondolkodom, mi az, ami engem is idevonzott a tömegbe. Miért állok és ámu- lok a visszaterelhetetlen neki- feszülésen, amellyel a zavaros víz a Duna-korzó betonkorlátját nyomja, és a stéglejárók kijára­tait eltömő homokzsákok falát locsolja, áztatja. Nem tudom, mi foglalkoztat jobban, a víz-e, vagy az, miért pásztázom a gya­logosforgalom elől ideiglenes szalagkorláttal lezárt parti sétányt, a narancssárga mel­lényt viselő egyenruhások igye­kezetét, a leparkolt tűzoltóau­tót, a homokkal és üres zsákok­kal rakott furgonokat, a televí­ziós közvetítőkocsikat, a habszi­vaccsal szigetelt és eltömített alagsori szellőzőnyílásokat, a nemzeti galéria eltorlaszolt ka­puját. Ilyenkor, ilyen tömeges meginduláskor, bármi váltja is ki, mindig a nem szakavatott lé­lekbúvár érdeklődésével figye­lek és kutatom, milyen is az em­ber. Mit csodál, mire vár, mit re­mél, mire kíváncsi ilyen vész­helyzetben, amilyen a Duna fe­nyegetése is? Miért cövekeltünk le most is itt a benépesült hí­don? Lessük, hogy meddig bírja a part? Várjuk, mire képes a vén Duna? Próbálgatjuk, hátha szemtanúi lehetünk, meddig fe­szül a helyzet, mikor fordul át katasztrófába, s annak mi lesz a következménye? Nem tudnám megmondani, ha nem muszáj, miért ijesztem magam a lát­vánnyal, és miért ijesztjük egy­mást, hiszen a tömegben fe­lerősödik a félelem. Miért vonz engem is a tömeg, s miért indu­lok vele az Új hídtól az Öreg hí­dig, mi a fenét téblábolunk a rakparton, hiszen a kritikus helyzetben vinne, sodorna ma­gával bennünket is az ár, vagy agyontaposnánk egymást. Talán valamiféle tömeghipnózis tart mágneses terében, már nem is a hídpillérek tetején hatalmas ro­bajjal megtörő vízlavinára, a ve­szélyre figyelek, hanem a kíván­csiskodókra. Családok gyerek­kel, babakocsival, kutyával ma­síroznak föl-alá a belvárosi híd­főtől a ligetfalusiig. Apáca virág­csokorral a kezében, idős házas­pár fohászra összetett tenyérrel, messziről kerekezett biciklis vi­deokamerával, kínai turisták, al­ternatív fiatalok, s egy asszony­ság, aki hátat fordít a nagy víz­nek, és kéri, kattintsam el a fényképezőgépét, legyen emlé­ke, hogy megélte a nagy dunai áradást. Én szívesen kitörölném ezt is, ami még csak valóság, és a hatvanötösét is, amikor a víz miatt el kellett hagynom az ott­honom. LAPSZEMLE Kampánypénz és árvíz A pártok választási kampányát az árvízhelyzettel hozza kapcsolatba a Sme. A lap szerint minden óri­ásplakát, kampánygyűlés és vi­taműsor arról szól, hogy az egyes pártoknak müyen fontosak a pol­gárok gondjai és müyen lépéseket tesznek, ha hatalomra kerülnek. „Ám mi történne, ha a választási kiadások egy részéről lemonda­nának (például három kam­pányműsor helyett csak kettő, öt óriásplakát helyett csak három lenne) és a pénzt oda irányíta­nák, ahol arra a legnagyobbszük- ség van: az elöntött falvaknak, ut­cáknak, családoknak. Az MKP jó példával járt elől” - írja a Sme. TALLÓZÓ PRAVDA Úristen, kétségbe ejtöbb helyzetben vagyok, mint az egészségügy... (Peter Gossányi rajza) LISTAMUSTRA Míg Közép-Szlovákia egyes észa- kabbi vidékeit a víz, a régió déli ré­szét a Szlovák Nemzeti Párt plakát jai árasztották el - írja a napilap, Nagykürtös és Losonc környékén szinte minden villanyoszlopra An na Malíkovát, a nemzetiek pártel­nökét „függesztették ki”. A kilenc­ven százalékban roma lakosságú é: kétötödében magyar Tőrincser (ahol a nemzeti pártnak alapszer­vezete is van) szinte minden oszlo­pon ott az SNS plakátja. A napilap szerint hasonló a helyzet a felerészt magyar nemzetiségűek lakta Rap pon is. Ugyan a község általános ér­vényű rendelettel határozta meg mi számít hirdetési felületnek, a2 SNS itt is az oszlopokra „specializá­lódott”. Füleken az oszlopokon ki vül a helyi futballpálya kerítését is £ nemzetiek falragaszai borítják Ivan Eibner, a nemzetiek beszterce bányai kerületi elnök^ szerint as erőteljes „falragaszkampannyal nerr a magyar lakosságot provokálják hanem ezzel igyekeznek ellensú lyozni, hogy állítólag nem jutnak £ sajtóba. Hamerlik Richárd, az MKI képviselőjelöltje hangsúlyozza hogy pártja csak a magyarok lakta települések engedélyezett területe in ragaszt ki plakátokat. DS - a lista, ahol számít a karika Az egyetlen lista a Demokra­ta Párté (DS), ahol nem szá­mít, ki hányadik helyen in­dul harcba a mandátumért, mert a vezetők úgy döntöt­tek, a karikák száma alapján határozzák meg a sorrendet, vagyis nem szükséges a megszerzett voksok 10 szá­zalékán karikát begyűjtenie a jelöltnek ahhoz, hogy a lis­ta elejére ugorjon. Ehhez már csak öt százalékot kelle­ne szerezni országosan, ami szinte lehetetlen. MOLNÁR NORBERT A DS-listán indulnak a Demokra­tikus Unió (DÚ) jelöltjei, de he­lyet kaptak olyan független szak­emberek is, akik főleg a harmadik szektorban tevékenykedtek. A névsorban öt jelenlegi képviselőt találunk, de a listavezető Eudovít Kaník, a DS elnöke nem az. Ő a Nemzeti Vagyonalap (FNM) elnö­ke volt, amíg összeütközésbe nem került Mikulás Dzurindával, és a kormányfő le nem váltatta őt. Ka­ník négy cégben érdekelt, az egyiknek társtulajdonosa Ivan Miklós miniszterelnök-helyettes és Pavol Hagyari jogász is, aki ko­rábban már szintén volt a DS el­nöke. Egy másik céget az elnök öccsével, Norbert Kaníkkal tulaj­donol, aki szintén ott van a lista 36. helyén. Második egy képvi­selő, Ján Langos korábbi szövet­ségi belügyminiszter, neki is van egy cége. Harmadik Ján Budaj képviselő, a DÚ elnöke. Negyedik Alexander Slafkovsky orvos-kép­viselő, a DS első alelnöke, Liptó- szentmiklós polgármestere, aki három cégben érdekelt, ebből az egyik tevékenysége orvoshoz elég morbid: temetőket és krematóriu­mokat üzemeltet. Igazgatótaná­csában együtt ül Jozef Murgassal, Losonc polgármesterével, aki vi­szont inkább a baloldalhoz húz. Ötödik az első független szakem­ber, Juraj Mesík környezetvédő, a regionális politika egyik legna­gyobb szakembere Szlovákiában. Hatodik a DÚ színeiben induló Juraj Svec professzor, a Comeni­us Egyetem korábbi rektora, je­lenlegi parlamenti képviselő. He­tedik a két kisebb cégben érde­kelt Miroslav Toman besztercebá­nyai építészmérnök, nyolcadik függetlenként Jana Kotová, Ján Carnogursky kormányának tu­risztikai és kereskedelmi minisz­tere. Kotová tagja egy 42 millió koronás alaptőkével működő cég felügyelőtanácsának. Kilencedik a legfiatalabb jelölt, a 22 éves Alena Kánová diák, aki Szlováki­át a paralimpiai játékokon is kép­viselte. Rajta kívül még két 22 Azt hinnénk, azon a lis­tán, ahol Langos indul, nem találunk StB-st. éves jelölt szerepel a listán: Deni- sa Ádiová Leleszről az 54., míg az érsekújvári Tomás Drancík a 147. Tizedik Patrik Dubovsky duna- szerdahelyi levéltáros. Tizenharmadik Michal Kravcík független vízügyi szakember, több nemzetközi elismerés .tulaj­donosa, őt Stefan Sl’achta pro fesszor, a Képzőművészeti Főis kola volt rektora követi, aki a: SOP színeiben jutott ebben a cik lusban a parlamentbe, most füg getlenként a DS-listát választót ta. 16. Peter Mattos alelnök, a: építési és regionális fejlesztés minisztérium államtitkára. É: még két ismerős név a listáról 69. Branislav Hochel irodalomul dós, míg 71. Ján Pisút professzor korábbi oktatási miniszter. A listán dominálnak a pozsonyi je löltek, de meglepően sokan van nak Dunaszerdahelyről és Érsekúj várból is. A legidősebb induló a 7/ éves kassai Andrej Stancák pszi chológus, aki a hatvanadik. Akác egy Meciar nevezetű jelölt is a 24 helyen, ám ő Jozef, és vágsellye informatikus. Az ember azt hihetné, hogy azor a listán, ahol Ján Langos indul nem lesz volt StB-s, ám a cibul ka.com tanúsága szerint az else tízben akad egy személy, aki Ri chard fedőnéven együttműködőt a kommunista állambiztonsági akkal. II. János Pál az árvízkárosultakért is imádkozott Hazautazik a pápa MTI-HÁTTÉR II. János Pál tegnap a castelgan- dolfói nyári rezidenciáján elhang­zott Úrangyala imádságában a Szent Szűz kegyelmébe ajánlotta a népek sorsát, valamint a pénte­ken kezdődő lengyelországi láto­gatását. A katolikus egyházfő egy nappal utazása előtt utalt a több európai országot sújtó árvízre, amelynek károsultjait együttérzé­séről biztosította. A pápa kilence­dik lengyelországi látogatásával kapcsolatban vatikáni megfi­gyelők megállapítják: a rendkívül fárasztó és kockázatos kanadai, guatemalai és mexikói út után a pápa most viszonylag kevésbé megterhelő programon vesz. részt. Ezúttal csak Krakkót és kör­nyékét keresi fel, azt a várost, amelyben életének negyven esz­tendejét töltötte el, tizennyolc éves korától 58 éves koráig. Papi pályafutásának jelentős része kö­tődik Krakkóhoz, amelynek - pá­pává választásig - érseke volt. A négy nap során három nagy misét celebrál. Szombat reggel a város központjától tizenkét kilométerre fekvő Lagiewskiben felszenteli az Isteni Irgalmasság új szentélyét. Az isteni irgalmasság témája áll a középpontjában annak a szertar­tásnak is, amelynek során vasárnap reggel II. János Pál a krakkói Blonie parkban négy lengyelt avat boldog­gá. A pápa 1979-ben, első lengyel- országi látogatása idején ugyane­zen a helyen kétmillió hívővel talál­kozott. Ä szervezők szerint most sokkal többen lesznek. A pápa misét mutat be a Krakkótól délnyugatra fekvő Kalwaria Zebrzydowskában is, amelynek kolostora most ünnepli fennállá­sának 400. évfordulóját. A kolos­tor az egyik legjelentősebb len­gyelországi zarándokhely, a Má- ria-kultusz egyik központja. A XVII. század elején a Zebrzydows- ki család alapította. Az obszerváns ferencesek kolostorával egy­idejűleg építették a híres kálváriát is, amelynek stációi a jeruzsálemi szent helyekre emlékeztetnek. Ez a hely különösen közel áll a pápa szívéhez, gyermekkorában gyak­ran elzarándokolt oda apjával. A program jellege tehát arról ta­núskodik, hogy ez az út II. János Pál személyes emlékeit is hivatott felidézni. Felkeresi majd szülei sírját, ahol imádkozni fog. Kalwa­ria Zebrzydowskából helikopter viszi majd Krakkóba - ahonnan visszautazik Rómába -, de a piló­ta várhatóan egy kis kitérőt tesz, hogy az egyházfő a magasból vet­hessen egy pillantást szülővárosá­ra, Wadowicére. MTI-HÁTTÉR Moszkva hivatalosan nem kom­mentálta, hogy Alekszandr Luka- senko fehérorosz elnök Minszkbe hazatérve negatív választ adott Vla­gyimir Putyin államfő ajánlatára a két ország egyesüléséről. Putyin Lu- kasenkóval folytatott moszkvai megbeszélése során felvetette, hogy a jelenlegi államszövetség az Orosz- országi Föderációhoz való fehér­orosz csatlakozással teljesedjen ki. Bár a két politikus nyilatkozataiban jó kapcsolatokról beszél, az orosz sajtó és a közélet tényként kezeli Pu­tyin és Lukasenko feszült viszonyát. Moszkvában a Kreml-párti politikai erők és a liberális ellenzék is támo­gatásáról biztosította Putyin elkép­zelését, a kommunista párt viszont élesen elutasította. Az orosz elnök az egyesülés alterna­tívájaként az Európai Unió modell­jét ajánlotta, egy közös parlament lenne az államszövetség csúcsszer­ve. Az orosz NTV televízió azt közöl­te Kreml-béli forrásokra hivatkozva, hogy Lukasenko egy harmadik for­gatókönyv híve: minden maradjon a régiben, vagyis Minszk politikai és gazdasági reformok nélkül tovább­ra is élvezze a kedvezményes áron kapott orosz nyersanyagok előnyeit. Orosz politológusok viszont nem zárták ki, hogy Lukasenko végül igent mond, ha magas pozíciót kaf az orosz hatalmi struktúrában. Vja cseszlav Nyikonov, a moszkvai Poli tika Alapítvány elnöke szerint a fe hérorosz ehtet úgy lehet érdekeltté tenni az egyesülésben, hogy garan tálják számára a részvételt a csatla kozás után elodázhataüanná vált fehérorosz privatizációban. A; orosz baloldali ellenzék viszont ép pen a szovjet korszak Fehéroroszor szágban szinte érintetlen „értékeit’ félti az egyesüléstől. Anatolij Lukja nov, a kommunista dumafrakek szóvivője úgy nyilatkozott, hogy Pu tyin a nyugati államok nyomásán tette meg ajánlatát. A két ország be rendezkedése közötti különbség le gélesebb mutatója, hogy míg az el múlt tíz évben az orosz gazdaság 8Í százaléka került magánkézbe ugyanez az arány Fehéroroszor szágban mindössze 7 százalék. A; önkormányzatiság úljára lépet Oroszországgal szemben Minszl megőrizte a tanácsrendszert, szinte teljes mezőgazdasága az állami gaz daságok és kolhozok kezén van. A Lukasenko diktatórikus módsze rei ellen küzdő és az ország szuvere nitását szívügyének tekintő fehér orosz demokratikus ellenzék szin tén elutasítja Putyin elképzelését attól tartva hogy a lojalitásért cse 'ébe a Kreml elnézné Lukasenk „sajátos” vezetési stílusát. Orosz-fehérorosz államszövetségi dilemmák Putyin unióterve

Next

/
Thumbnails
Contents