Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)
2002-08-02 / 178. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 2. TALLÓZÓ KOMMENTÁR Időzített vaktöltények TÓTH MIHÁLY Nemrég múlt tíz éve, hogy Václav Havel 1992 nyara eseményeinek hatására lemondott. Nem volt kedve államfőként asszisztálni mindahhoz, ami fél évvel később bekövetkezett. Nem mondható el, hogy azoknak volt igazuk, akik Csehszlovákia agóniájának heteiben váltig állították: az önálló Szlovákia gazdaságilag napok alatt összeomlik. De az is tény, hogy az önállóság első évtizede nem értékelhető jobb érdemjeggyel, mint az a vízilabdacsapat, amelynek teljesítményét egykor így kommentálták: közülük senki se fulladt a vízbe. Dzurinda csapata most, az országhatárokon belüli eredményeket összegezve legfeljebb a régvolt sportriporter stílusában tud derűlátó lenni; a munkavállalók többé-kevésbé megkapják a bérüket, a nyugdíjakat folyósítják, a rendőr megbírságolja a gyorshajtót stb. Senki se fullad a vízbe... De van egy jelenség, amely bizonyítja, az állam működőképességét illetően nemcsak azok tévedtek, akik hazafias buzgalomtól vezérelve állították: a csehek távozása után óraműhöz lesz itt hasonlatos az államgépezet. E tekintetben még azok is melléfogtak, akik óvatosabban lelkesedtek, és csak tisztes távolságból melegedtek a szuverenitási örömtüzek körül. E jelenség lényege, hogy a választások közeledtével hirtelen egyre több az olyan botrány, rendőrségi ügy, jogszolgáltatásilag lezáratlan, de évek óta lebegetett visszaélés, amelyek megnyugtató lezárásával más tájakon féltucatnyi kormányt lehetne megbuktatni. De csak ott, ahol működik az állam. Egy normális országban ilyenkor, választások közeledtével, rendszerint az ellenzék robbantgat politikai bűzbombát. Hogy Szlovákiában két hónappal a választások előtt indítanak eljárást az ország egyik leggazdagabb embere ellen, hogy „véletlenül” éppen a minap jutottak nyomára a közel 3 éve angolosan távozott egykori titkosszolgálati főnöknek, hogy a dunai erőmű építése körül százmülióknak éppen most ütik bottal a nyomát, nemcsak azt bizonyítja, hogy külön-külön rosszul végzi munkáját a vállalati könyvelő, a rendőr, a bíró. Ennél rosszabb a helyzet: itt az állam mint egész nem működik rendesen. Az pedig, hogy slusszpoénnak szánva a kormánykoalíció gyaníthatóan tudatosan gyűjtötte össze az ellenzék rovására írható botrányokat, minden elképzelhető rossznak a netovábbja. A botrányok késleltetett robbantása már önmagában is merénylet a jogállamiság ellen, amelynek egyik alaptétele, hogy a bűnt haladéktalanul le kell leplezni. Hát még ha kiderül, hogy vaktöltény van a bombában! Ugyanis akiket Meciartól el akarnak tántorítani, azok hűségét semmiféle botrány nem ingatja meg. Nyetező Európa MALINAK ISTVÁN Tekintélyes nyugat-európai lapokban napok óta vezető téma a lehetséges Irak elleni katonai fellépés, s már a brit sajtó is Washington rovására szórakozik, mondván: az amerikaiak sem tudják eldönteni, mit akarnak. Tény, az amerikai stratégák az egyik pillanatban nagyszabású, negyedmillió katonát megmozgató hadműveletről beszélnek, hogy a másik pillanatban egy sokkal szerényebb elképzeléssel, az iraki rezsim megbuktatása szempontjából stratégiainak tartott célpontokra mért légicsapások tervével rukkoljanak elő. Talán akkor jutunk közelebb az igazsághoz, ha feltételezzük: Washington szándékosan is teijeszti az egymásnak ellentmondó híreket, hogy bizonytalanságban tartsa az iraki rezsimet, ne tudja Szaddám Húszéin, mire kell felkészülnie. Mert nem az a lényeg, hogy az amerikaiak a bagdadi rezsim felszámolásának mikor melyik eszközét mondják alkalmasabbnak, hanem az, hogy az alapvető célt, Szaddám eltávoh'tását illetően nincs változás, a Bush-adminisztráció ezt egyszer sem vonta vissza. Ha a számtalan vélemény közül kiragadjuk a francia külügyminiszter legutóbbi nyilatkozatát arról, hogy igen, Szaddám nagy veszélyt jelent, de azért mégsem kell katonai eszközöket bevetni ellene, illetve a Szaddámra gyakorolt nyomással párhuzamosan fokozni kell az izraeli-palesztin béke megteremtését célzó erőfeszítéseket, nyüvánvaló, hogy inkább Nyugat-Európa nem tudja, mit akar. Csak azt hangoztatja, mit nem akar. Irak elleni háborút nem akar, a külpolitikában amerikai dirigizmust nem akar, nem akar radikális változást a palesztin vezetés élén és így tovább. És máris a másik slágertémánál vagyunk, az európai-amerikai szembenállásnál. Az USA szeptember óta úgy viselkedik, mint egy hadban álló ország, más külpolitikát nem is folytathat, ebbe kényszerült bele. Az európai fővárosok pedig eljátsszák a gromikói szerepet, minden amerikai elképzelésre azt mondják: nyet! Lovat adva a nemzetközi terrorizmus - a palesztint is beleértve - alá. Nem arról van szó, hogy Washingtonnal mindenben egyet kell érteni. De az USA-nak abban van igaza, hogy Nyugat-Európában döntésképtelenek, csak az időt húzzák, moralizálgatnak. A már klasszikussá merevedett balkáni példa mellett elég a múlt heti képtelenségre utalni: ahhoz, hogy Spanyolország és Marokkó rendezze a Petrezselyemszigetecske körüli nevetséges konfliktust, amerikai közvetítésre volt szükség. Sok igazság van abban, hogy a kommunista időszakból ismert Nyugat-Európa megszűnt, ideológiai, értékrendi válságba került. Anno, amikor Kissinger azt mondta, most felhívja telefonon Európát, és megbeszéli a teendőket, tudta, hova kell hívnia. Most ugyan milyen számot tárcsázna, Brüsszelét, Párizsét, Berlinét, Londonét? Mindenütt mást mondanának neki. Pedig amíg nem lesz ismét világosan megfogalmazott nyugat-európai értékrend, addig a vüágpolitíka legégetőbb problémáit sem lehet megoldani. És azt a szkepticizmust, amellyel most Washington szemléli szövetségeseit, csak növelni fogja, ha majd a kelet-európai uniós tagjelöltek is beviszik Európába saját zűrzavaraikat, gyengeségeiket. THE JERUSALEM POST Az Egyesült Államoknak jobb munkát kell végeznie annak megmagyarázásában, hogy miért támogatja Izraelt, ha imázsát javítani kívánja az arab világban - állítja a rendkívül tekintélyes amerikai külkapcsolatok tanácsa most kiadott jelentésében, amely hangsúlyozza: Washingtonnak nem szabad feladnia Izraelt támogató politikáját, de azt hatékonyabban kell tudnia eladni - olvasható az izraeli angol nyelvű lapban. Ez arról is beszámol, hogy zsidó vezetők Chirac francia elnök összeesküvés-elméletét támadták, amiért Chirac Izraelt vádolta, hogy az Egyesült Államokban Franciaországot antiszemita országnak állítják be, holott Franciaországban az antiszemitizmus naponta jelentkező valóság. A televízióban vagyok - tehát vagyok! Pavel Jakubec rajza „A háború béke”; „A tudatlanság erő.” Ezek az orwelli mondatok jutnak eszébe annak, aki azt hallja, hogy Sáron a béke embere, holott az izraeli miniszterelnök gyanúsítottakat gyilkoltat meg, a gyanúsítottak családtagjait tartóztatja le, rakétával, bombákkal és buldózerekkel támad békés lakónegyedekre. Vajon mit szólnának Amerikában és világszerte, ha Nagy-Britan- nia járna el hasonlóan Eszak-íror- szágban? Vajon mit szóltak volna, ha a fasiszta Franco tábornok annak idején így bánt volna a baszkokkal? Ártatlanok meggyilkolásának indoklásakor a tórára, területfoglaláskor az Ószövetségre hivatkozni any- nyit tesz,, mintha inka szövegekkel támasztanánk alá az ember feláldozásának helyességét. Csakhogy Izraelt kímélik, mert ha valaki bírálni merészeli, azonnal rásütik az antiszemita bélyeget - olvasható egy amerikai újságíró tollából az angol nyelvű szaúd-arábiai lapban. Zelezny pozíciója egyre gyengül, egymilliárd koronát kell fizetnie Ronald Lauder amerikai vállalkozónak Váratlan megegyezés a Nováról Aránylag meglepetésszerű és váratlan megegyezéssel zárult a több mint egy hónapja tartó rendkívül éles párharc és vita arról, hogy kié is valójában a prágai Nova kereskedelmi televízió. KOKES JÁNOS A legerősebb csehországi pénzügyi csoport, a PPF, és az MEF Holding végül is megállapodást kötöttek arról, hogy a Nova működését biztosító társaságokat közösen fogják irányítani -jelentették be a két fél képviselői közösen Prágában. A sajtó szerint ez a PPF sikere, mert így sikerült befolyást szereznie a Novában, holott azt a televízió vezérigazgatója, Vladimír Zelezny mind ez ideig határozottan visszautasította, s a televízió műsoraiban nyíltan és élesen bírálta és becsmérelte a PPF-t. A megállapodás értelmében a PPF egyrészt megveszi az MEF Holding felét, másrészt pedig ebben az MEF Holdingban helyezi el a CET 21 csoportban szerzett részesedését. Mint ismeretes, a CET 21 csoport a műsorsugárzási engedély tulajdonosa. A CET 21 részvényeinek egy részét a PPF a Nova eredeti alapító tagjainak egy része által létrehozót Vilja csoporttól vásárolta meg. Az így átalakult MEF Holding kezében lesz ezután a Nova működését biztosító összes társaság és cég. A felek kompromisszumos megállapodásának legfőbb célja, hogy a legjobban menő kelet-európai kereskedelmi televízió helyzetét stabilizálják, s előkészítsék az eladásra. Már most bizonyosra vehető, hogy nem kis összegekről lesz szó. A nyilvánosságra hozott információk szerint a közel- jövőbeni munkamegosztás az lesz, hogy a PPF fog törődni a Nova pénzügyeivel és előkészíti a televíziót az eladásra, míg az MEF Holding a műsorokat és az ezzel kapcsolatos összes szolgáltatást fogja biztosítani. Mindkét fél véleménye az, hogy a Nova eladására legkorábban 2004 vége előtt lehet majd sort keríteni. A megállapodás részletei nem ismeretesek. A felek bejelentették, A Nova eladására legkorábban 2004 vége előtt lehet majd sort keríteni. hogy a szükséges dokumentumok aláírását augusztus 9-re tervezik, s csak azután közük a részleteket is. A kompromisszum része, hogy a vezérigazgatói tisztséget egyelőre továbbra is Zelezny fogja ellátni. A PPF-t képviselő Petr Dvorak mellett Zelezny lett a CET 21 másik ügyvivője, míg a harmadik ügyvivői poszt egyelőre betöltetlen maradt. Az ügyvivők mindenben csak közösen léphetnek. Mindezek ellenére nyilvánvaló azonban, hogy Zelezny pozíciója egyre gyengébb. Ráadásul nyakán van az a bírósági döntés is, miszerint egymilliárd koronát kell fizetnie Ronald Lauder amerikai vállalkozónak, aki a Nova indulásához szükséges pénzt a kilencvenes évek elején biztosította, de később Zelezny egyszerűen faképnél hagyta őt. A kompromisszum egyébként már Laudemek is hozott 262 millió koronát, amelyet a PPF fizetett neki, mégpedig Zelezny egyik tartozásáért. Ez a kifizetés azonban nem része Zelezny egymilliárdos tartozásának. Az amerikaiak jelezték, hogy azt az összeget az új helyzetben is Zeleznyn akarják bevasalni. A megvesztegetés, a csúszópénz adása és elfogadása régi szokásként öröklődött egyik nemzedékről a másikra Rendőri korrupció Kelet-Európábán ÖSSZEÁLLÍTÁS A rendőri korrupció Kelet-Európá- ban általános jelenség. Moszkvától Bukarestig és Budapesttől Belgrá- dig a rendőr mindenütt egyfajta államilag jóváhagyott sarcként tekint a közúti ellenőrzésre, s a szabálytalanságért kirótt büntetés nemritkán saját zsebében landol. Amire olykor nagy szüksége van. Az orosz rendőr ugyanis havi ötvendol- láros fizetéssel kénytelen beérni. De mielőtt sajnálni kezdenénk őt: az autósoktól - persze adómentesen - ennek az összegnek a hússzorosát zsebeli be. Romániában hasonló a helyzet, ahol a megvesztegetés, a kenő- vagy csúszópénz történelmi örökség. Ä korrupciót a nyugati államok is Románia fő bajának tartják, és ez nem véletlen. A megvesztegetés, a lefizetés, a csúszópénz adása és elfogadása régi szokásként öröklődött át egyik nemzedékről a másikra. Gyökereit sokan arra a középkori időszakra vezetik vissza, amikor az ország trónja is megvásárolható volt, s amikor a Konstantinápoly Fa- nar negyedében lakó gazdag görög urak egymással versengve fizették le a török Portát azért, hogy Havasalföld vagy Moldva urai lehessenek. A fanarióta korszakhoz viszonyítva, persze, mára a korrupció a vezető rétegekről az egész társadalomra átterjedt. A Metro Media Intézet júliusi közvélemény-kutatása szerint ma Romániában főképp a vezető eüt korrupt, ezt vallja legalább is a megkérdezettek 51 százaléka. 26 százaléknyian úgy vélik azonban, hogy a korrupció központi és helyi szinten egyaránt tetten érhető. A kutatás eredményei szerint a legkorruptabbak a rendőrök (30%), őket a bírók követik (26%), a törvényhozás tagjai (23%), a kormányzati tisztségviselők (14%), a politikusok (13%), az orvosok (11%) és a közalkalmazottak (6%). A románok többsége (53%) úgy vé- ü, hogy a jelenlegi kormány idején a korrupció a korábbinál is nagyobb méreteket öltött. A rendőri korrupció méreteire utal az idén júniusban nyilvánosságra hozott román belügyi statisztika, amely szerint 2001- ben lefülelt korrupciós ügyek okán a katonai ügyészségek 434 rendőr ellen indítottak bűnügyi eljárást. Ezek közül mintegy 300 rendőrt kenőpénzek elfogadásával vagy pedig zsarolással vádolnak. Kiderült A rendőr korruptsága a társadalom korruptsá- gának egy szelete. az is, hogy tavaly mintegy ötezer román rendőrre szabtak ki feletteseik is különböző büntetéseket szabály- sértések miatt, 1200 rendőrt pedig vezető beosztásából felmentettek. A szerb rendőrök viszont a, javulás” útjára léptek. Tapasztalt autósok ál- h'tják, hogy komoly változások tapasztalhatók a közutakon. Míg az „embargós” időkben kedélybeteg közlekedési rendőrök lépten-nyo- mon megállítottak, majd különféle kifogásokkal megbírságoltak, megsarcolta vagy hálapénz ellenében „futni engedtek” a közlekedési szabályokat tisztelő vétlen utazókat is, manapság többször is el lehet jutni bántatlanul a röszkei határátkelőtől Belgrádig, és onnan vissza. A helyzet még nem ideális - vélik a hozzáértők de a milosevicsi diktatúra évtizedében brutáüs erőszakhoz szokott testület őszintén igyekszik megváltozni, s lakosságbaráttá válni. Az új államvezetés a régi parancsnokokat menesztette, az ön- kormányzatok pedig különféle módszerekkel próbálják magukhoz szelídíteni a helyi rendőrséget. A trend javulását nem kis mértékben segíti a Müosevics-rezsim összeomlása óta takaréklángra állított, de ma is élő Otpor (Ellenállás) ifjúsági szervezet, amely hadat üzent az egész társadalmat átszövő korrupciónak. „Le a vesztegetéssel!” - hirdetik az óriásplakátok városszerte. „Nem fogadunk el kenőpénzt!” - olvasható közhivatalok, hatósági ügyfélfogadók, orvosi rendelők várószobáiban, egyetemi, iskolai hirdetőtáblákon, tömegközlekedési járművekben, egyszóval mindenütt, ahol megfordul az ember. S a dolog működik, legalábbis annyira, hogy orvos, rendőr, közhivatalnok kétszer is meggondolja, kérjen-e kenőpénzt, és aztán esetleg feljelentsék. A szerb rendőr tehát egyelőre lakosságbarát: ellenáll a vesztegetésnek, és nem ütlegel (nagyon). Magyarországon a rendőrségen belüli korrupció megelőzésére, szűrésére 1998-ban létrehozott Mobil Ellenőrző Szolgálat a testület 41 ezres létszámából évente 2-3 ezer főt ellenőriz. Emellett természetesen a vezetők is nyitva tartják a szemüket; az ismertté vált esetek hatvan százalékában ők, a maradék negyvenben állampolgárok hívják fel a figyelmet a visszaélésekre. Ezeket a bejelentéseket aztán az ügyészségi nyomozóhivatal vizsgálja ki. Tapasztalatok szerint a bíróság szigorúan ítélkezik: korrupciós ügyekben többnyire letöltendő szabadságvesztést mér a bűnösökre. A főosztályvezető elismerte: egy ügy is sok, mivel megingatja az állampolgárok rendőrségbe vetett bizalmát, de felhívta a figyelmet, hogy az évi négy-ötszázezer ismertté vált bűncselekményhez képest tavaly jogerősen „mindössze” 21 rendőrt ítéltek el vesztegetés, és 41-et hivatali visszaélés miatt. Azt Krőzsel Károly sem tagadja, hogy a látencia nagy, mivel az ilyen ügyeknél mindenkinek a „csönd” az érdeke. Ezt egyébként Kránitz Mariann 1998-ban elvégzett kutatása is igazolja, aki ezeregyszáz általános és középiskolai szülőnek küldött anonim kérdőívet. A válaszadók (251 fő) négy százaléka például azt állította, hogy közúti ellenőrzéskor nem kért nyugtát a rendőrtől, mivel „sikeresen megegyeztek a fizetendő összeg nagyságát illetően”. További öt százalék mondta: „a megegyezéssel olyan jól jártak, hogy nem is akartak erről semmilyen írásos bizonyítékot”. Az állampolgárok lezserségét a járőrök ki is használják: „mondok egy összeget, és ő fizet. Aztán elfelejtem odaadni a nyugtát. Elő sem veszem a tömböt, nehogy kérje a nyugtát. Elteszem a pénzt, a delikvens pedig elhajt.” A Küzdelem a rendőri korrupció ellen című kötetnek nyilatkozók egységesen úgy vélekedtek: a hatékony ellenőrzés, a gyors és szigorú ítéletek visszatartó erejűek. Végezetül talán érdemes elgondolkodni azon a kijelentésen is, hogy „a rendőr korruptsága a társadalom k : ruptságának egy szelete. Láthatjuk benne magunkat, mint egy tükörben.”
