Új Szó, 2002. augusztus (55. évfolyam, 177-202. szám)
2002-08-09 / 184. szám, péntek
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. AUGUSZTUS 9. KOMMENTÁR Fair play a hordón TÓTH MIHÁLY A Fair Play társulás kinyilvánított célja: a választási kampány során az ordenáré megnyilvánulások bírálása, a szalonképtelenek pellengérre állítása. Észrevételeivel a sajtó jelentős teljedelemben foglalkozik. A kezdeményezés iránti lelkesedésem azonban sokkal nagyobb lenne, ha a jelenségek minősítése során a munkájába bekapcsolódottak nemcsak a víz felszínén úszó „dinnyehéjat” vennék észre, hanem azokat a sunyiságokat is, amelyek hatását a mezei választópolgár majd legfeljebb évek múlva észleli. A sajtóban is szellőztetett esetek száma alig egytucatnyi. Minden újság ugyanazon háborodik fel. A meztelen hátsórészeket ábrázoló Smer-óriásplakáton, meg hogy Fico pártjának kampányigazgatója azt híreszteli Weiss pártja falragaszairól: ezekkel úgymond a szexuálisan beteges hajlamúakat és a narkósokat szólítják meg... Az a benyomásom, mintha a kampányetika védelmezése közben még mindig az lenne a fő szempont, hogy minden megengedett, csak egyetlen csúnya szó el ne hangozzék, le ne írassák, egyetlen négy- zetcentímétemyi normán felüli meztelenség ne ábrázoltassék. Huszonöt esztendeje senki nem akadt (nem akadhatott) fenn azon, hogy egy jelölt közül választhattuk ki a szerintünk legalkalmasabbat. De elképzelhetetlen volt, hogy egy falragaszról a Nemzeti Front jelöltjének derűs orcája helyett négy csupasz fenék tekintsen le. A Fair Play aktivistái egyelőre csak azt vették észre, amit lehetetlen észre nem venni. A négy csupasz feneket magam is csak meglepőnek tartom, de kevésbé szellemesnek. Ráadásul a velük megszólítottakhoz túlságosan bonyolult áttételeken keresztül jut el az EU-ra való felké- szüledenség kritikája. Remélhető, az állásfoglalások később nemcsak ilyen tárgykörben fogalmazódnak meg, nemcsak arról szólnak, hogy valamelyik pártelnök 2002-ben megismétli a hírhedt produkciót: ő is levizel az erkélyről. Nemcsak a tapintható és látható surmóság érdemel kritikát, hanem a rafináltabban elkövetett politikai görénység is. Mert pl. elképzelhető, hogy jobboldali pártvezér szmokingot öltve csupa szalonképes, sőt kenetteljes kifejezést használva helyezi kilátásba fél tucat baloldali ígéret teljesítését. Ez is vétség a fair play ellen! Vagy az aktivisták legalább felhördülnek, amikor észlelik, ami az elmúlt 12 év alatt oly sokszor előfordult: szociáldemokráciát ígérő baloldali pártelnök a pillanatnyi széljárásnak és a vélt szalonképesség kívánalmának engedve úgy foglalt állást, hogy magatartása a baloldaülag érdekeltek között csak káoszt eredményezhetett. Hasznos kezdeményezés a Fair Play beindítása. De nemcsak kampány évadján lenne szükség „angolul értelmezett” fair playre, és nemcsak a csúnya szavakat kellene célba venni. JEGYZET Turisták zokniban POLGÁR ANIKÓ A délután folyamán sokféle tarka népség fordult meg a szúrnom meredek sziklaszirtre épült Poszeidón-templomnál. Az olaszok lelkesen kiabálva „fotomontaggio”-kat készítettek a műemlékről. A görög gyerek- csoport szerzetes vezetője szakszerű kiselőadást tartott a tengeristen szentélye mellett talált kúroszszobrokról. Egy angol apuka tíz év körüli kislányával igyekezett a turisták elől alaposan elkerített dór oszlopok közül megtalálni azt a „szerencsés” példányt, amelyikbe egykor a nagy hellénofil romantikus, lord Byron véste bele a nevét. Az ő idejében még nyilván fenséges elmélkedésekre ragadtató, elhagyatott sziklaorom hamarosan zsivajgó magyar turistákkal telt meg. „Hallatlan, hogy ezek a görögök még zoknit se hordanak!” - méltatlankodott az egyik (s okkal, hiszen ahogy úgy futtában végigpásztáztam őket a szememmel, a pestiek mindegyike hófehér zokniba bújtatta lábát a majd’ 50 fokos hőségben.) „Ne higgyétek ám, hogy ez eredeti!” - figyelmeztette a társaságot egy másik nagyokos az i.e. 5. századból származó ógörög szentélyre célozva. „Látom rajta, hogy cementtel van összetapasztva, semmiképpen se valódi márvány!” A többiek közben helyet foglaltak a természetes sziklákból kialakított „lelátón”, s csupán néhány szófoszlányt kaptam el az újabb szellemességeikből: „Mit is kell itt nézni?” „Hát ilyet a Halászbástyáról is láthatok!” „Tamást le is dobhatnánk innen, Yvonne hogy örülne otthon!” Amit nézni „kellett”, az a szúnioni naplemente volt, az attikai riviérán üdülők „kötelező” programpontja. Holnap este egy helyi taverna lesz a « látványosság, utána séta az athéni Piakán - görög idegenvezetőjük mindent megtesz, hogy a helyi müiőből is megérezzenek valamit. Csak nekik kéne már levetniük végre-valahára otthonról hozott zoknijaikat... TÜRKMÉN ELNÖKI KULTUSZ „Január legyek én!“ Saparmurat Niyazov türkmén elnök új nevet kíván adni az év hónapjainak, az elnök a nemzeti hősök sorában tartja számom önmagát és néhai anyját is. A 62 éves Niyazov e szándékát a türkmén nemzetgyűlésben közölte, ahol a 2000 képviselő megerősítette őt örökös elnöki tisztségében. Az államfő először visszautasította a megtiszteltetést, de végül beleegyezett - hosszan tartó tapstól kísérve, majd javasolta, hogy az év első hónapját ezentúl nevezzék Türkmenbasinak, vagyis „minden türkmének atyjának“ - ahogyan magát nevezteti. Ugyancsak indítványozta, hogy április az Anya hava legyen. Egy képviselő erre megtámogatta azzal, hogy április az elnök anyjának neve után inkább Gurban- szoltan legyen, akit a köztársaságnak tett szolgálataiért júliusban már nemzeti hősnőnek nyilvánított a türkmén törvényhozás. Szeptemberre az elnök a Ruhna- ma nevet indítványozta: ez a címe ugyanis „lelki-szellemi útmutatásokban” gazdag művének, amelyet hívei a Bibliához, illetve a Koránhoz hasonló szent könyvnek tartanak. Niyazov ugyancsak javaslatokat tett a hét napjainak elnevezéseire. E terveket minden bizonnyal el is fogadja a törvény- hozás, amely felett az államfő abszolút hatalmat gyakorol. Korábban már városokat, repülőtereket, sőt egy meteoritot is elneveztek róla, arcképe ott van a pénzeken. A fővárosban, Asgabatban hatalmas aranyozott szobrot emeltek neki egy forgó talapzaton, hogy mindig szembenézzen a nappal. Az ülést a televízió egyenes adásban közvetítette, hátterében az elnök aranyszínű körvonalaival-jelentette a Reuters. TALLÓZÓ- Tudja, kedveském, az alacsony fizetések miatt több orvosunk Csehországban talál magának munkát, ezért ma éjjel csak én vagyok bent... (Lehoczki István karikatúrája) LISTAMUSTRA KDH - Az unalom listája Az egyik legunalmasabb választási listát a keresztény- demokraták produkálták. Ami igazán szembetűnő, az Ján Carnogursky hiánya, bár a KDH tótumfaktuma már négy éve sem indult harcba a mandátumért az SDK közös listáján, s most is jó előre bejelentette, nem ldvánja megmérettetni magát. MOLNÁR NORBERT Nem csupán Carnogursky maradt le a listáról, írmagja sem maradt kereszténydemokrata berkekben, hiszen az előzetes latolgatások még arról szóltak, hogy felesége, testvére, esetleg fia feltűnhet a névsorban. A várakozásoknak megfelelően az elnök, parlamenti alelnök Pavol Hrusovsky nyitja a sort, akit a minden párt által leginkább elfogadott Ján Figel külügyi államtitkár követ. Harmadik a KDH páncélökle, Vladimír Palkó képviselő. Egyébként is jellemző a listára, hogy régi arcok, sokat próbált emberek állnak az élen, az első tízbe egyetlen olyan jelöltnek sikerült magát beverekednie, aki nem államtitkár, nem képviselő és nem minisztériumi hivatalvezető: Pavol Minárik (4.), Pozsony főpolgármester-helyettese. Ötödik a szociális ügyekben tevékeny képviselő, Július Brocka, hatodik a KDH 29 éves üdvöskéje, Carnogursky volt minisztériumi hivatalvezetője, Daniel Lipsic, akiből - nem nehéz megjósolni - nemsokára a párt elnöke lesz. Hetedik az újonnan nemzeti érzésekben tobzódó Frantisek Miklosko képviselő, nyolcadik az oktatási államtitkár, Martin Frone, a kilencedik helyen találjuk az első nőt, Anna Záborská képviselőt, s őt egy kollégája, a 29 éves Peter Muránsky követi. Három képviselő hátrább kapott helyet a listán: Mária Sabolová a 17., Marcela Pcolinská a 18., míg Alojz Rakús volt egészségügyi miniszter csak a huszadik. 16. viszont Jozef Miklusicák, Pavol Hrusovsky képviselői asszisztense, igaz, ő már korábban kipróbálta a parlamenti padsorokat. Tehetősebb vállalkozókat és menedzsereket nemigen engedtek mandátumközeibe, az első ötvenben csupán három ilyen található. Pavol Abrhan a 11., s együtt ül égy cég igazgatótanácsában a mozgalom volt pénztárosával, Peter Gaburával, akinek a KDH-székház és párttámogatás körül akadtak különféle gondjai. Feltűnően kevés a listán a dél-szlovákiai, nem sikerült összeszámolni tízet sem. A szúrópróbaszerűen kiválasztott képviselők közül terméJellemző a listára, hogy régi arcok, sokat próbált emberek állnak az élen. szetesen egy sem volt az StB munkatársa, kereszténydemokratáék- nál kínosan ügyelnek az ilyen részletekre. A KDH inkább a középgenerációra épít, a legöregebb jelöltjük, a 69 éves Milan Chabron a 127., míg a legfiatalabb, a 27 éves Pavol Kristóf az utolsó. PRÁVO Nehezen érthető, miért bírálják olyan hevesen a cseh kommunisták Vladimír Spidla szociáldemokrata kormányát, amikor a kormányprogram számos olyan elemet tartalmaz, amelyet a kommunisták is magukénak vallanak - teszi fel a kérdést kommentárjában a baloldali-liberális prágai napilap. A cikkíró megjegyzi: Václav Klaus, az ellenzéki polgári demokraták vezére egyenesen azt állította, hogy a kormányprogram egészen az 1989-es fordulat előtti szocialista időkbe veti vissza az országot. Aki azonban szerdán figyelmesen hallgatta a kommunista képviselők felszólalásait, annak nem nehéz felelnie a feltett kérdésre. A felszólalásokból ugyanis egyértelműen kiderült: a kommunistákat leginkább az zavarja, hogy ők maguk nem tagjai a Spidla-kabinet- nek, holott a parlamenti matematika alapján jó esély lett volna tisztán baloldali kormány alakítására. Ezt természetesen senki sem mondta ki nyíltan, de azok a megfogalmazások, miszerint a választásokat a baloldal nyerte, de ennek ellenére a jobboldal egy része is kormányra került, teljesen egyértelműek, s nem kell hozzájuk kommentár. A lap szerint ez a kérdés azért fontos, mert a kormányjövő- je jelentősen függ attól, hogyan viszonyulnak hozzá a kommunisták. LIDOVÉ NOVINY A konzervatív cseh lap felhívja a figyelmet arra, hogy a törékeny kormányzati többséget a parlamentben tovább gyengíti Hana Marvanová, a Szabadság Unió- Demokratikus Unió egykori elnöke, aki éppen a kormányprogram túlságosan baloldali színezete és pártja - szerinte elfogadhatatlan - kompromisszumai miatt távozott tisztségéből. Marvanová már korábban kijelentette: a kormány- programot megszavazza, de a jövő évi rekordnagyságú költségvetési hiányt már nem. SME Sokkal több pénzt kapott a Nyugattól az idei választási kampányra a szlovákiai harmadik szektor, mint négy éve. Míg 1998- ban 34,5 millió koronával támogatták a demokratikus országok a választási kedv növelését célzó kampányt, addig idén erre a célra 100 milliót kapnak a kormányon kívüli szervezetek. Szakemberek szerint négy éve éppen ennek a kampánynak köszönhetően nyert az akkori ellenzék, idén viszont ez a hadjárat a Smert és az ANO-t segítheti. Ha a HZD esetleg kormánykoalíciós párttá válik, akkor Szlovákiában további négy évig semmi előrelépés nem várható Az éhes disznó és a makk... LOVÁSZ ÁTTILA Meglepő, sőt, ijesztő volt a Dicio közvélemény-kutató azon felmérési eredménye, amely szerint Ivan Gasparovic renegátjai közel kilenc százalékkal bejutnak a következő ciklusban a parlamentbe. A párt, amely a sértődöttségekkel együtt alig egy hónapja létezik, parlamenti pozícióra tör. Koalíciós együtthatója pedig... Nos, ez az érdekes az egészben. Az első információk még nevetségesek voltak. Vladimír Meciartól már sokan távoztak, de eddig még senki nem vett el tőle egy szavazatot sem. A HZDS-t elhagyó politikusok által alapított politikai erők közül eddig csak a Demokratikus Uniónak sikerült bejutnia a parlamentbe, akkor sem Meciaréktól elvéve a szavazatokat. Most viszont a felmérés éppen azt támasztja alá, hogy Gasparovic Meciartól veszi el a szavazókat. Bizonyára sokan törtek ki éljenzésben, látva az eredményeket. A „pragmatikus” pártok nagy részében ugyanis a „HZDS Meciar nélkül” jelszó komolyan munkál, hiszen jó lenne az ország egy harmadát megnyerni, de lehetőleg az Elektra újgazdag tulajdonosa nélkül. Gasparovic a parlamentben jól jönne, főleg ha Meciar esélyeit rontja. Ha ugyanis a HZDS 35 százalék fölött szerepelne, a töredékszavazatok elosztása után akár 76 mandátumot is kaphatna, amivel egymaga alakíthatna kormányt. Ebben az esetben minden koalíciós terv, minden Meciar-ellenes szövetség, értelmét veszítené. így viszont Aki Gasparovicot támogatja, akár Meciarnak is adhatná voksát. előfordulhat, hogy a Meciar- választók egy része Gasparovichoz oldalog, s így bejuttatja a parlamentbe a HZDS-t, ezúttal S, de főleg V. M. nélkül. Koalíciós potenciál a csillagos ég, így ugyanis Fico, Rusko, de még Hrusovsky számára is elfogadható partner ülne a (még leírni is rossz) „Tisztelt” Házban. Persze ezt a nevezettek egyelőre többé-kevésbé kizárják. Pedig erre megy ki a játék. A lakosság Meciar-ellenes része ugyanis vajmi kevés érdeklődést tanúsít a közelmúlt történelme iránt. Létezik az a szemlélet, hogy az integrációs szempontból elfogadható, mégis „a mienk” elve alapján alakulgató pár- tocska ugyanis már nem Meciar maga. Pedig nem így van. Aki Gasparovicot támogatja, akár Meciarnak is adhatná voksát. A híres novemberi parlamenti éjszakát nem Meciar vezényelte le. Gauliedert sem Meciar fosztotta meg mandátumától. És nem Meciar vezette a parlamentet akkor, amikor évente átlagban 13 alkotmányellenes törvényt fogadtak el a honatyák. S végezetül: aki 1994 novembere után a HZDS vezető pozícióiban maradt, az maga is Meciar, és tetszik, nem tetszik, egy féldiktatórikus rendszer támogatója. Erősen él sokakban a gyanú, hogy Gasparovic föltupírozott preferenciái megrendelésre készültek. A most nyilvánosságra hozott adatok felvételkor ugyanis még csak az alig pár napos pártról szóltak. Még az sem volt világos, bejegyzik-e, sike- rül-e összeszedni a támogató aláírásokat stb. A Dicio ügynökségek szövetsége, és a megbízhatóbb fajtából való. De kérem, mi megbízható ebben az országban, aminek köze van a nagypolitikához? Emlékezzünk csak vissza, a Markíza televízió mekkora beha rangozást csinált az alig egy hónapos ANO-nak. Rusko pártjának bejegyzésén még nem száradt meg a pecséttinta, máris volt vagy 15 százaléka. A helyzet mintha ismétlődni látszanék, csak nem teljesen világos, ki rendelte a felmérést és kinek áll érdekében a renegátok felfuttatása. Merthogy ez felfuttatás, az biztos... Éhes disznó makkal álmodik - de a makk útjában egyelőre áll egy Vladimír Meciar, aki igenis kér a hatalomból. Támogatottsága óriási s az ellentábor olyan megosztott, mintha a szlovák politikai paletta a normát Meciaron kívül követné. 2002 szeptembere után koalíciós kormány alakul - valószínűleg. S már most világos, ki kivel nem hajlandó, kinek mennyi hiányzik a boldogsághoz, kinek ki nem hiányzik a kormányzati szerepben. Meciar megkerülésének, marginalizá- lásának egyik módja éppen az ő pártjából kivált elégedetlenek pártja. Ha a HZD bekerül a parlamentbe és esetleg koalíciós párttá válik, mert a szavazatok kellenek majd, aki- Szlovákiában további négy évig mmi előrelépés nem árható. Ennyit Gasparovic pártja nem ér...
