Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)
2002-07-06 / 155. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 6. KOMMENTÁR Méltó képviselet LOVÁSZ ATTILA Amikor Bugár Béla kijelentette, hogy pártja sokat áldozott a regionalizmus oltárán, igazat beszélt. Az első harminc képviselőjelölti helyből 15 valóban a régiók hangját erősíti a pártban, amire - tekintettel arra, hogy Szlovákia egy nagy választási körzet maradt Meäar után szabadon - valóban szükség volt. A párt elnöksége által javasolt 15 hely viszont lehetőséget adott arra is, hogy az MKP által hangsúlyozott célok megvalósítása érdekében a szakmai minőség kerüljön előtérbe. Az oly hangsúlyos oktatáspolitikai célok megjelenítésének valószínűleg nem lesz akadálya: az élmezőnyben szerepel az eddigi oktatási államtitkár, feltehetően befutó hely a 16. is, amely Albert Sándor egyetemi tanáré. Jól állunk közgazdásszal: jó helyen szerepel Gyurovszky László, aki ugyan villamosmérnök, de a párt gazdasági alelnöke. Ötödik a rangsorban a parlament jelenlegi költségvetési bizottságának elnöke, aki közgazdász. Befutó helyen van még Hama István, aki ugyancsak ökonómus és most már kormányzati tapasztalattal rendelkezik. Rosszabb a helyzet a szociális szférával, Bauer Editet ugyanis csak a tizenhetedik helyre rangsorolták. Kérdés, hogy Bastmák Tibor vajon orvos és egészségügyi szakértő-e a listán, vagy immár a tapasztalt regionális politikus kerül be a parlamentbe. Az el- - ső jogász, Gál Gábor a 18. helyen vagy bejut vagy nem. Pártlistára jogászt előbbre kellett volna helyezni. Sajnos nem újdonság, de az annyit hangsúlyozott agrárium mintha nem érdekelné az MKP-t. Az első agrármérnök a 62. helyen van (a jelenlegi mezőgazdasági államtitkár), a következő még tíz hellyel hátrébb. Meglepő, hogy az MKP és annak elődei az elmúlt 13 évben mennyire mellőzték az agrárértelmiséget. Annak fényében, milyen ádáz küzdelem folyt a mezőgazdasági tárcáért négy éve Koncosékkal, még meglepőbb, hogy ez a tendencia nem változott. Igaz ugyan, hogy van az első tíz jelölt közt agráriummal is foglalkozó közgazdász, az ő figyelmének a pártban viszont egyértelműen a makrogazdasági és az államháztartási kérdések felé kell irányulnia, hiszen ha mezőgazdasági szakértőként tartanánk számon, akkor pedagógiai gyakorlattal rendelkező képesítés nélküli pedagógust is jelölhetnénk mondjuk az oktatási bizottságba. Ha az MKP kormánytényező lesz, a helyzet nem olyan vészes, hiszen sokan kormányzati posztokon hasznosíthatják tudásukat. Ha viszont ellenzékben vagy csak kormányon kívül marad, a parlamenti bizottságokban a szlovákiai magyarság szempontjából egyik legfontosabb kérdés megfelelő képviselet nélkül marad. A szerző publicista JEGYZET Szabadság ZeTourral TALLÓSI BÉLA Dzsúlia asszony értetlenkedik: szabadság - kérdezi -, az mi fán terem? Akkor lesz majd neki szabadság, mondja, ha a fóliasátrat kilyuggatja ajég, és felkapja az orkán, de azt nem szeremé, mert odalenne a nitráttal meghajtott termés, pedig még csak ezután jön a zöme. A Balatonnál járt már, de az rég volt. Ő aludt a Trabantban, összetekeredve, mint a fahéjas darázsfészek, a lánya meg a veje a sátorban, alumíniumvázas nyugágyon töltötték az éjszakát. Vitték a lancsmítet, megpirították vöröshagymás kacsazsíron, de a harmadik nap huligánok bennjártak a sátorban, és szőrén-szálán eltűnt utánuk sok minden, a kempingpalackos gázrezsó is. Azután négy napon keresztül csak fokhagymás sós lán- gost ettek, reggelire, ebédre, vacsorára. Úgy belészorult, hogy orvoshoz kellett járnia hashajtókúrára. Dzsúlia asszony nem is kívánkozott többet a magyar tengerhez, mi több, az akkori csodák csodája, a románok Mamája sem vonzotta. Nem is léphet tapodtat se, amióta gondjára bízták a fólialibákat is, mert két óránként önti nekik a friss vizet a nagy forróságban (csak zárójelben, hogy Brigitte Bardot meg ne tudja, a fóliasátorban nagy hatékonysággal irtják a gyomot az ott felnevelt, természetes napfény elől elzárt libák). Dzsúlia asszony különben is úgy gondolja, nem neki való már a nagy út, nincs már teljesen rendben a toalettje, na meg a vérnyomás-ingadozása miatt sem vállalná a zötykölódést, és az aranyerén sem bírna megülni egy óránál tovább. A termálban persze szívesen áztatgatná magát, ha a helyébe hoznák. Ment is a magyarországi Bükk fürdőbe a többiekkel, csak aztán már nagyon megemelték a belépő árát, és hiába bizonygatta, hogy évek óta nyugdíjas, azzal fizették ki, mert a mátyusföldi zönge mindenütt felismerszik, hogy a kedvezmény csak a magyaroknak jár. Júlia asszony akkor vette fel a Dzsúlia nevet, hogy ha már a sajátjai között sem a maguk fajtájának nézik, akkor legalább átutazó ángliusnak higgyék a magyarok honában. Dzsúlia asszony azért ezen a nyáron is bejárja a földet, és ahogy már esztendők óta, idén is a ZeTourral utazik. Beül a fülkébe, és utaznak egyik kukoricasorból ki, a másikba be'A Zetor mögött a sarabolóval. WWW.UJSZO.COM Eddig bírták tüntetés nélkül! Ráadásul direkt be sem jelentették. Ügyes. Undorító nézni a 60 éves embereket, amint gyűlölködnek. Lett volna ekkora a szájuk a komcsik alatt, akkor lapítottak. Tudatosítani kéne, hogy vesztettek. korridor Budapesten láncát tépi a szabadságvágy. Ma újra kommunista rendfenntartók gumibotoznak, mert hatalmuk kizárólag erőszakkal szavatolható! Amint Duray Miklós fogalmazott a Kos- suth-téren: A forradalom elkezdődött! Aba nyila Szerinted, ha Münchenben 15 autó meg 100 ember lezár egy sugárutat, mi történik? A szabadságvágy letépi a 100 ember tökét. Teljesen hülyék vagytok. A Híd- ember második részét forgatták. Gorcsev Iván Hányszor kellene újraszámlálni, amíg nyer a tiltakozók csapata? ki Július 4-én a magyar becsület lépett fel a vörös gonoszsággal szemben. Aki magyar, velünk tart! Recskre Medgyessyvel, Kováccsal, a többi hazaárulóval, és pusztuljanak Magyarországról a szavazóik is. Nemes Ferenc Az olyan idióták miatt, mint te, van ez az egész felfordulás. Erre vagy büszke? Undorító. Korridor A vélemények nem feltétlenül tükrözik a lap álláspontját. TALLÓZÓ KRÓNIKA „Véleményünk szerint az Orbán- kormány túlszerette a romániai magyarságot. Úgy, mint mikor az anya annyira szereti gyerekét, hogy az már a gyerekre nézve káros. Nem azzal szerette túl, hogy segítette a magyarokat és nem is azzal, hogy ébren tartotta, sőt fejlesztette a magyarságtudatukat. Azzal sem, hogy oktatási intézményt hozott létre a számukra. A kedvezménytörvénynek voltak olyan pontjai, amelyekkel nem tudunk egyetérteni. Azzal szerette túl az Orbán-kormány az erdélyi magyarságot, hogy segítőkészségében olyan lépéseket is tett, amelyeket nem tartunk helyesnek. Erről, mármint a román-magyar paktumról tárgyalunk a román vezetőkkel” - nyilatkozta Medgyessy Péter magyar miniszterelnök az erdélyi lapnak a mai, Adrian Nastaseval folytatott megbeszélése előtt. Medgyessy megerősítette: az erdélyi magyar tudományegyetem is megkapja a támogatást, amelyre a magyar költségvetésből elkülönítik a támogatásra szánt összeget. HÉTVÉG(R)E Magyar kart karba öltve A házi készítésű ketchupön és lecsókonzerven kívül anyukám tegnap hozott otthonról savanyú uborkát is. Nem bírtam megállni, nekiestem a titkos családi recept szerint készült finomságnak. A héten körülbelül ennyit érzékeltem a híres nyári uborkaszezonból, a politika ugyanis nem ment szabadságra. JUHÁSZ LÁSZLÓ Majszolom az uborkát, és olvasom, hogy óriási volt a demokrácia a Magyar Koalíció Pártja választási listájának összeállításánál, legalábbis a többi párthoz képest. Ezt persze nem én mondom, hanem Bugár Béla pártelnök. Nem voltam ott, így nem tudom, az Országos Tanács múlt szombati ülése után savanyú képet vágott-e, avagy a demokráciát dicsérte a 26. helyre szorult Kvarda József vagy a hu- szonharmadik Duka Zólyomi Árpád, az MKP ügyvezető alelnöke szerint mindenesetre nincs idő a sebnyalogatásra. Szerintem is jobb a mézesmadzag. Hát még ez a savanyú uborka. így, pár héttel a választások előtt már igazán semmi értelme sincs leváltani a miniszterelnököt. Erre rájöhettek a honatyák is, mert csütörtök hajnalban mégsem menesztették Dzurindát. Az MKP parlamenti frakciója kart karba öltve és vállvetve, egységesen tartózkodott, illetve a bizalmatlansági indítvány ellen szavazott. Megint nincs min csámcsognom. Majd’ megakadt a torkomon a falat, amikor meghallottam, hogy mi folyik Magyarországon. Kezdődött (vagy folytatódott?) az egész Pokornival, aki nevéhez méltó alázattal, könnyekkel küszködve mondott le minden funkciójáról, amikor megtudta, hogy a papa ügynök volt. Másnap már könnygázzal és gumibotokkal küzdöttek Budapesten a szavazatok újraszámlálását némi pannonrádiós uszításra követelni kezdő tüntetők. A rohamrendőrség kart karba öltve tolta le a tüntetőket a hídról, azok meg a rendőrséget tolták le, miért nem hagyják őket véleményt nyilvánítani. Demszky Gábor főpolgármester is eljött védeni munkahelyét, a fővárost, de miután „Tégla! Tégla!” felkiáltással nekiestek, menekülőre vette a dolgot. Medgyessy Péter újdonsült miniszterelnök isteni nyugalommal, a Vatikánból próbálta nyugtatni a kedélyeket, nem túl hatásosan. Talán szólhatott volna a pápának, az ő keze állítólag messzire elér. Hogy mit értek el a budapesti tüntetők, azt pontosan még nem tudni, több tucat ember azonban a rendőrségen, néhány pedig a kórházban végezte. Magyarországnak mindenesetre leendő EU-tagállam- ként fel kell készülnie a globalizáció és még ki tudja, mi minden ellen tüntetők tömegére. Meg arra is, hogy ősszel módosítani kell a státustörvényt. Hiába a tájékoztató (jellegű) irodák szlovákiai hálózata, hiába az oktatási támogatásra benyújtott kérelmek, az új magyar külügyi államtitkár Pozsonyban nem túl rózsás színben festette le státusjövőnket. Ismét csak megtudtuk, igen jó dolog ez a törvény, csak a kedvezmények eljuttatásával van egy kis bibi. Olyan megoldást kell találni, hogy a kecske (szlovákiai magyarság) is jóllakottan mekegjen, és a káposzta (szlovák jogrend) is ép maradjon. Hasonló helyzet alakult ki, amikor Rudolf Schuster csütörtökön nem Szabó Olga pathi polgármestert, hanem Horváth György komáromi ügyvédet nevezte ki alkotmánybírónak. Épp az uborka maradékát rágcsáltam, konstans filozofálgatásba merülve, mikor hallom, hogy a Konstantin Filozófus Egyetemen nem lesz önálló magyar kar. Ha viszont sikerül összekaparni 60-70 miilát, lesz valami olyasmi, hogy Közép-európai Tanulmányok Kara, ahol nemcsak a magyarok, németek, csehek anyanyelvi oktatását pipálnák ki, hanem az amerikai szlovákok csemetéi is itt tanulhatnának. Már éppen kezdtem volna aggódni, amikor László Béla tanszékvezető megnyugtatott, szerinte minden rendben halad a magyar kar létrehozása ügyében. Bugár Béla erre azt nyilatkozta, hogy „a kar létrehozása rossz irányba tolódott el”. Most akkor ki tolt el és mit? Ehhez már kevés egy egyetemi oklevél, visszaadom az iskolapénzt, ezt én képtelen vagyok felfogni. Az MKP kar helyett most már a magyar egyetemet forszírozza, mert nem lát esélyt a megegyezésre. Pesszimistán szür- csölöm az uborkalevet. Nem hiszem, hogy könnyebb lesz keresztülbokszolni az egyetemet, mint a fakultást. Vagy O.K. lenne a K.O. is? HETI GAZDA(G)SAG Nem a pénzhiány a gazdaság legfőbb mumusa TUBA LAJOS Négy év - ennyit kell várnia az európai uniós tagságra azoknak, akik év végéig nem zárják le a tárgyalási fejezeteket. Az utóbbi napokban megszaporodtak a bővítéssel kapcsolatos brüsszeli kijelentések, amelyek csak azokat nyugtatják meg, akik képesek teljesíteni a jogharmonizáció feltételeit (ezek az 1999-es uniós szabályozás átvételéről szólnak). Parlamentünk az elmúlt hetekben futószalagon hagyta jóvá a sokáig elhanyagolt eurotörvényeket, de így sem biztos, hogy decemberre teljes lesz a lista. Különösen úgy, hogy a jól fizetett képviselők a kereskedelmi láncokról szóló új törvénnyel az egyik legkeményebb diónak számító, a gazdasági versenyről szóló fejezet lezárását nehezítették meg. Az utolsó mentsvár az államfő, aki még visszadobhatja ezt a szerencsétlen törvényt. Az Európai Bizottság egyébként október 16-án hozza nyilvánosságra az ebből a szempontból döntő országjelentéseit. Mivel a nyári uborkaszezont is beleszámítva valóban karnyújtásnyira vagyunk az új választásoktól, érdemes figyelni a gazdaság helyzetével kapcsolatos elemzéseket. Ezek nemcsak a jelenlegi kormány elé tartanak tükröt, hanem sok olyan ötlettel is szolgálnak, amelyek a választási kampányban olyan érzést kelthetnek a vállalkozók táborában, hogy valóban érdeklődnek a gondjaik iránt. Ilyen például az a következtetés, hogy a legkomolyabb visszahúzó tényező nem a hitelek hiánya, hanem a jogszabályok gyakori változása és azok nehéz betartatása. Míg a magas adókat és a hitelek hiányát csak minden hetedik menedzser érezte fojtogatónak, addig a jogi akadályokat minden második. A sort egyébként a magas elvonások, a hivatali korrupció és a közbeszerzések áttekinthetetlensége folytatta. A megkérdezettek hetven százaléka vélekedett úgy, hogy állami megrendelést csúszópénz nélkül nem lehet szerezni. Bár az elmúlt négy évben különféle pozitív dolgokat is tapasztaltunk, az a tény, hogy a vállalkozások korlátozó tényezőinek sorrendje alig változott, meglehetősen rossz bizonyítványt állít ki a jelenlegi kormány teljesítményéről. Ehhez járul a kormányfő és az államfő nyílt vitája arról, ki igyekszik szebb képet festeni az ország makrogazdasági helyzetéről. Ennek is komoly háttere van, hiszen szinte minden független elemzés egész sor pesszimista következtetést vont már le arról, milyen esélyei lesznek az ősszel üres kasszával induló új kormánynak, a jövőre soha nem látott mértékű hiánnyal fenyegető állami költségvetésnek, egészen addig, hogy az évek óta folyamatosan növekedő államháztartási hiány két év múlva, a privatizációs bevételek elapadásával akár nagy válságot is előidézhet. Persze egy leköszönő kormányfőtől nem várhatunk különösebb önostorozást, az évvégén viszont jó lenne, ha a bársonyszékek új tulajdonosai nem csak az elődjüktől örökölt helyzetre mutatnának rá, hanem arra is, hogy megbízatásuk első két évében milyen alapvető változásokat terveznek. Utána ugyanis, az újabb választások közeledtével már ők sem erőltetik majd a kellemetlen döntéseket. A hazai körülményeknek tart tükröt az a svájci felmérés is, amelyben a beruházók hazánkat a lehetséges céljaik közül csak a 39. helyre sorolták. Vagyis tavalyhoz képest nem sikerül előrelépnünk, a külföldiek számára a leginkább elriasztó tényezők között az adminisztratív akadályokon kívül a magánszférába jutó magas állami dotációk, a magas munkanélküliség, a jelentős elvonások, a külkereskedelmi hiány, a rossz munkajogi szabályozás és a gyengén működő tőkepiac szerepelt. Vonzó tényezőként jószerivel csak az olcsó munkaerő jutott eszükbe. Az összesen 314 mutató alapján összeállított listán hazánkat az egykori szocialista sorstársak közül Észtország, Magyarország és Csehország előzte meg, mögöttünk végzett viszont az egyébként nagy kedvenc Szlovénia és a nagyságában bízó, de egyre problémásabbnak számító Lengyelország. A héten egyébként egész sor szociális kedvezmény lépett életbe, de a pénzügyminiszter utalásai alapján egy részük talán nem éli túl ajövő évi költségvetés elfogadását. Érdekes, hogy a sajtóban is hányán nem tudtak ellenállni a csábításnak és szalagcímben emelték ki, hogy a milliomosok gyermekei is részesülnek a családi pótlékból. Miközben az új intézkedés fő haszonélvezője az elmúlt évek áremelései által leginkább sújtott középréteg, amelynek tagjai számára igenis komoly tétel a gyermekenkénti pár száz korona. Emlékezzünk csak vissza, milyen kis visszhangot váltott ki a statisztikai hivatal minapi bejelentése, hogy megkezdődött a hazai lakosság számának csökkentése. Pedig ez komoly törés, melynek visszafordítására összehangolt családpolitikai kampányra (és tettekre) lenne szükség. Ez is nagyszerű lehetőség lenne a választási kampányban, kár, hogy kevesen élnek vele. Szlovákiai terápia (Peter Gossányi rajza)