Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)
2002-07-04 / 154. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 4. KOMMENTÁR Brüsszelre hivatkozva SIDÓ H. ZOLTÁN A parlament a közelgő választások előtti hajrá keretében gyakorlatilag futószalagon tárgyalja meg, s különösebb ellenvetések nélkül fogadja el az úgynevezett eurotörvényeket. Vagyis azokat a törvényeket, amelyek lényegesek Szlovákia leendő európai uniós tagsága szempontjából. A helyenként nagyon fontos dokumentumokat a jogalkotók mindig azzal a megfellebbezhetetlen érvvel teszik a honatyák asztalára, hogy az unióval összhangban levő tervezetekről van szó, ezért kéretik sürgősen és zökkenőmentesen megszavazni. A nagy sietség közepette azonban nem egyszer bakik csúsznak be, vagy éppen Brüsszel kedvében akarnak járni, s olyan törvénytervezeteket is keresztülerőltetnek a parlamentben, amelyek csupán ajánlottak vagy egyáltalán nem sürgősek, esetleg túl nagy terheket rónak a lakosságra. Ennek egyik példája a dohánytermékek tervezett radikális drágítása volt, amely azonban végül lekerült a napirendről. Kevésbé szerencsés véget ért a földalap módosításáról elfogadott, eurotörvény- nek álcázott dokumentum, amely súlyosan sérti a magántulajdon szentségét. A most elfogadott törvény értelmében - Peter Tatár (OKS) képviselő szerint - a járási hivatalok kisajátíthatják a tulajdonosjobb földjeit, cserébe rosszabb, alacsonyabb bonitású parcellákat ajánlva. A témát nem érdemes tovább boncolgatni, mindössze azt kellene tudatosítani: ne mindig mindent az EU-ra hivatkozva tegyünk meg, s ha esetleg mégis, akkor a vadhajtásokat nyesegessük le. Ez a folyamatos Brüsszelre mutogatás, pláne népszerűtlen döntések meghozatalakor, csak csökkentheti a lakosság körében eleve nem túl népszerű és elvont szervezet hitelét, vonzerejét. Márpedig ez veszedelmes dolog, hiszen lehet az uniót bürokrata vízfejnek, a banán görbületét is szabályozó szervezetnek titulálni, azonban egy biztos: ha a közakarat és politikai elszántság hibájából az Európai Unión kívül maradunk, akkor veszedelmes lejtőre kerülünk. Kellünk az Uniónak SZABÓ GERGELY A sevillai csúcson nyilvánvalóvá vált: 2004. január 1-től tíz ország csatlakozhat az Európai Unióhoz (EU). Brüsszel eddig általában óvatosan fogalmazott a bővítésről, a július 1-től elnöklő Dánia azonban 2002 végéig le akaija zárni a tárgyalásokat. Miért? Miért kellünk hirtelen az Európai Uniónak? Miért kell Brüsszelnek öt-hat kelet-európai ország, amely olyan súlyos problémákkal küzd, mint a munkanélküliség, a romakérdés, a gazdasági lemaradás? Miért jó az Uniónak, hogy tizenöt helyett huszonöt országot irányítson, huszonöt felé osztva a pénzeket? Az ok egyszerű, kézzel fogható, sőt kézzel számlálható. A dánok már annyira biztosra veszik, hogy bővítésről szóló közös nyilatkozatot Koppenhágában írják majd alá, hogy a csúcsértekezlet színhelyét (Bella Centret) nem a szokásos kettő, hanem négy napra foglalták le, így biztosítva, hogy elég idő legyen olyan fontos dolgokra, mint például a még közösebbé váló pénzügyek. Nem lesz könnyű dolguk a minisztereknek: saját országuk hozzájárulását olyan alacsonyan kell tartaniuk, amennyire csak lehetséges, ugyanakkor viszont minél többet kell kicsikarniuk a közösből, főleg a mezőgazdaság számára. Ki tudja, akkor vajon megfordult-e a fejükben, hogy tulajdonképpen Európa egyesítésén munkálkodnak, amikor majd látják a „szegény rokonokat”, akik ugyan nem hoztak semmit, de annál többet vinnének. A Monday Morning című dániai kiadvány (2002. június 10-i száma) szerint a következő néhány évben „mindössze” néhány milliárd euróba kerül a bővítés, ám az az ár sokkal magasabb, amelyet akkor kellene kifizetnie az Európai Uniónak, ha mégis a csatlakozás elhalasztásáról döntene. Egy százalék önmagában nem túl sok, ám ha figyelembe vesszük, hogy ennyi lenne a különbség a bővítés utáni gazdasági növekedés és a bővítés nélküli gazdasági növekedés között, akkor az egy százalék súlyos milli- árdokat jelenthet. Emiatt nagyon megéri az Európai Uniónak új tagokat felvenni. Görögország 1981-ben, Portugália és Spanyolország 1986-ban csatlakozott az akkor még Európai Közösségek (EK) csoportjához. Nekik könnyebben ment, bruttó hazai össztermékük (GDP) kétharmada volt az akkori tagokénak. A mi GDP-nk viszont a negyedét sem éri el a jelenlegieknek. A Dresdner Bank tanulmánya szerint 44 milliárd euróval kell majd ezt kompenzálni csak a csatlakozás utáni első évben. Egyszerűbben fogalmazva: ötven százalékkal kell emelni az EU költségvetését, Németországnak pedig a duplájára kell emelni hozzájárulását - miattunk. Érthető tehát, miért nem született megállapodás a sevillai csúcson, és miért örült ennek annyira a német kancellár. Németországnak valószínűleg jobban megéri, ha egy sebtében összefércelt költségvetésijavaslattal áll majd elő az Európai Unió - főleg a sokat vitatott agrártámogatások terén. Kérdéses viszont, hogy nekünk mennyire lesz ez jó. LEVÉLBONTÁS A termelő verejtéke A krisztusi éveiben járó férfi zihálva megáll a kertészete közepén. Hétágra tűz a nap, fejét vizes zsebkendővel fedi, csúcsai csomóra kötve. Egész testén csurog a veríték, árnyékban is van vagy harminc fok. Kézi sa- rabolóval igyekszik gaztalaníta- ni a veteményt. Ebben a szárazságban a gyom is jobban ellenáll. Kell a pénz, nem ülhet ölbe tett kézzel! Szeme megcsillan, mikor azokra gondol, akikért ezt képes megtenni. A tündér kislányáért és a feleségéért, akinek méhében már megfogant a második. Apuska! Apuska ebéd, fut a sorok közt kislánya hangoskodva. Sajgó tenyerére néz és kéz a kézben bemennek. Az asztalon a szombati Új Szó. Mióta elad, áttekinti a piaci körsétát. Kár, mert így az ebéd sem esik jól. A fokhagymát, amit tőle 25 koronáért visznek el, 60- 70-ért adják. A 7 koronás korai tök 30 koronáért vár vevőre. Minek sorolni tovább, ma délután már nem megy ki újra, ott egye meg a fene az egészet! Nagy Ilona Kiráíyrév TALLÓZÓ .^.Á.R.O.DNÁOBROpA A választások előtt növekednek az ingatlanok árai - ezzel a címmel közöl írást a napilap. Megszólaltatja Igor Fedoronkót, egy pozsonyi ingatlaniroda ügyvezetőjét, aki szerint „á választások előtti bizonytalanság és a korona árfolyamcsökkenése miatt aki teheti, ingatlanba fektet”. Fedo- ronko úgy véli, az embereknek a jelzálogkölcsön és a lakásvásárlási hitelrendszer fejlődésének köszönhetően elég pénzük van a vásárlásra. Pozsonyban idén átlagban 10-15 százalékkal emelkedtek a lakásárak, s a kisebb városokban elsősorban az egy- és kétszobás lakások ára ugrott meg. A Národná obroda szerint - akárcsak az 1998-as választások után - az árak csökkenni fognak, de most csak kisebb mértékben, mint négy évvel ezelőtt, még akkor is, ha a növekvő befektetési igényre valószínűleg gyorsan reagálnak majd az új lakásokat építtető cégek. Magyarország ügynöklisták nyilvánosságra hozásáról beszél, de nem bfetos, hogy képes megtisztítani a közéletet- Lajos, egy ideig nem kell engem furikáznod. Lassan megkezdődik a választási kampány, ezért mától egészen szeptember végéig csakis a városi tömegközlekedést veszem igénybe, hadd lássák, milyen szerény vagyok! (Pavel Jakubec rajza) Besúgós bumeráng Érdekes módon a szlovákiai közvéleményt is akkor izgatják igazából az ügynöklisták, amikor a magyar miniszterelnök múltját firtatja az Országgyűlés. Magyarország most nagyjából ugyanazt éli meg, amit 1992-ben Csehszlovákia: mindenki az ügynöklisták nyilvánosságra hozataláért kiált. Pedig a közélet tisztaságát Csehszlovákiában sem szolgálta semmiféle nyilvánosság. LOVÁSZ ATTILA A csehszlovák közvélemény 1989 után nem azért foglalkozott annyit a néhai StB ügynökeivel, mert erre társadalmi megrendelés volt. A társadalmi megrendelést az akkori nagypolitikába kerülő és általában a közelmúltban az StB által üldözött, megfigyelt közszereplők gerjesztették. A kilencvenes évek elején mind a cseh, mind a szlovák lakosság úgy érezte, a múltnak ezzel a szeletével szembe kell nézni és tiszta lappal kell indulni, csak ezt az igényt a kooptált parlament időhiány miatt, az 1990-ben választott parlament pedig összetétele miatt nem tudta kielégíteni. A közvéleményt megnyugtatandó, 1991-ben a Szövetségi Gyűlés jóváhagyta a helytelenül átvilágítási törvénynek nevezett jogszabályt. Ez a törvény viszont nem az átvilágításokat, hanem a köztisztségek ellátásának módját szabályozta, tartalmazva azt a kitételt, hogy az StB-vel tudatosan együttműködők, valamint a magas pártállami tisztségviselők és a kommunista munkásőrség tagjai 1997-ig nem vállalhatnak főtisztviselői posztokat. Jogilag ennyi és semmi több, ami viszont bizonyára sértette az üldözött emberek önérzetét, mert többet vártak. Ha már a kormányzat és a parlament nem, hát a politikai foglyok egyike-másika úgy döntött, eleget tesz a társadalmi igénynek. A November 17 Bizottság egyik tagja megszerezte az StB ügynöklistáját, lemezre másolta és megbeszélte Peter Cibulka néhai szamizdatkia- dóval, hogy a lista megjelenik. Eddig minden rendben lenne - bár a főszereplők már akkor tudták: a lista nem teljes, hiszen 1989 végén az azóta elítélt, de büntetését le nem töltő Alojz Lorenc generális parancsára komoly iratmegsemmisítés folyt. Azt viszont kevesebben tudták, hogy a bizottságból Ci- bulkához utazva a lemez megállt egy helyen, és a pártállami titkos- rendőrség magas rangú tisztje belenyúlt a listába. Kivette belőle az akkor legismertebb besúgókat, helyenként nevek tucatjait törölte ki, hogy a lista megkérdőjelezhető legyen. így látott napvilágot Cibulka sokat idézett névsora, amely sok esetben hiányos, sok esetben más adatokat tartalmaz, mint ami a valóság, és rendet teremteni benne nem volt és már nem is lesz lehetőség. A lista megjelentetése olyan embereket is kellemetlenül érintett, akikről ugyan volt dosz- szié, csak éppen nem működtek együtt a titkosszolgálattal. Tartalmazta azon kategóriákat is, amelyeket 1992-ben a csehszlovák alkotmánybíróság törölt az átvilágítási törvényből (az ún. C-kategóri- ás jelöltek és bizalmiak, akik tudhattak az együttműködésről, de a A cseh parlament öt évvel megtoldotta az átvilágítási törvény hatályát. listára tudomásuk nélkül is fölkerülhettek). Az eset pikantériája, hogy a listát szállító gyorspostás 1993-ban máig tisztázatlan körülmények közt életét vesztette... A csehországi gyakorlat a szétválás után azokat igazolta, akik nem a nyilvánosságra hozatal, hanem az átvilágítás és a dossziék kutathatósága mellett tették le a garast. A cseh parlament 1997-ben öt évvel meghosszabbította az átvilágítási törvény hatályát, hozzájárulva így a cseh közélet megtisztulásához. Ellenben Szlovákiában 1993 óta érvényes volt ugyan a törvény, de nem hatályos, és 1997-ben, érvényességének megszűnte után lassan feledésbe merült. A Cibulka-lista, valamint a közkézen forgó, itt-ott kiszivárogtatott másolatok, ellopott irattári anyagok csak arra jók, hogy alkalomadtán egy-két ember a tisztá- zásjehetősége nélkül meghurcolható legyen - a módszert Vladimír Meciar honosította meg, s úgy látszik, lesznek még követői. A közélet tisztaságáról - annak ellenére, hogy a Cibulka-lista interneten nyíltan hozzáférhető - Szlovákiában nem lehet beszélni. A szlovák lakosság pedig szép lassan megszokhatta, hogy a néhai pártállami főmuftik visszaszivárogtak a politikába, elfoglalva annak legmagasabb posztjait is. Ha tehát ma Magyarország ügynöklisták nyilvánosságra hozataláról beszél, még nem biztos, hogy képes lesz megtisztítani a magyar közéletet. Talán csak úgy, ahogy ezt a csehek tették: mindenki megnézheti a róla készült dossziét és az adattár kutatható. Többet 13 évvel a rendszerváltás után aligha tehet bármely poszt- kommunista ország. „Ez a zarándoklat minden részvevőt megváltoztat, néhányan talán elveszítik hitüket" - mondta egy stoczeki ferences A zarándokút volt az egyetlen utazási lehetőségük MTI-HÁTTÉR A bosznia-hercegovinai Medju- gorjét a legnépszerűbb zarándokutak sorrendjében csak Róma, az örök város előzi meg Lengyel- országban: a Mostar környéki kis búcsújáróhelyre évente több tízezer lengyel látogat el. A horvátul Gospának nevezett medjugorjei Szűz kegyhelyét az 1981. június 24-i első Mária-jelenés óta a világ minden részéből 20 millióan keresték fel, és a zarándokok áradata nem lankad, annak ellenére sem, hogy a katolikus egyház a jelenéseket a mai napig hivatalosan nem ismerte el. A Balaton mellett balesetet szenvedett lengyel busz utasai a lublini vajdaságbeli Stoczek környékéről származnak. Ferences kolostor áll ott, az szervezte a zarándoklatot is. A környéken szegény földművesek élnek, a gyenge minőségű termőföld éppen hogy csak eltartja őket. A zarándoklat kínálja számukra az egyetlen esélyt, hogy vüágot lássanak. Egy csoportos turistaút elérhetetlen álom nekik, viszont az egyházközségi zarándoklat mérsékelt árait még meg tudják fizetni. A szerencsétlenül járt busz utasai 380 zlotyt és 60 eurót fizettek a több mint egyhetes útért, és ezért az igazán szerénynek mondható összegért láthatták (volna) Magyarországot, Horvátországot, Bosznia-Hercegovinát. Voltak, akiknek még erre is kölcsön kellett kérniük, vagy az útiköltség fejében munkát vállaltak a kolostor javára. Ezek az olcsó, bár spártai feltételekhez kötött zarándoklatok (alvás a buszban, saját, hozott élelem) egész Kelet-Lengyelor- szágban népszerűek, nem véletlen, hogy a ferencesek három év alatt már kilenc ilyen utat szerveztek. A résztvevők vasárnap reggel indultak a végzetes útra, a 6 órai szentmise után. Este már a Gellérthegyről csodálták a kivilágított Budapestet. Éjfél körül megálltak egy benzinkútnál egy McDonalds étterem mellett, aztán még egy AgipA stoczeki ferencesek három év alatt küenc zarándokutat szerveztek. nál. A sofőrök akkor váltották egymást. Amikor közeledtek a kereszteződéshez, a váltótárs - legalábbis az egyik utas így emlékezik a lengyel sajtóban megjelent tudósítások szerint - odaszólt kollégájának: most jön a körforgalom, azután egyenesen tovább. Egy idő után figyelmeztette: fékezz! De a busz mintha mind sebesebben haladt volna, a sofőr pedig kétségbeesetten kiáltotta: nem bírok, nem fog a fék, kapaszkodjatok, karambol lesz! Azután a borzalom percei, órái.- Ne kérdezzék, hogy miért. Miért történt egy ilyen tragédia éppen zarándokokkal, olyan emberekkel, akik imádkoztak útközben. Nincs rá válasz - mondta az egyik stoczeki ferences. - Ez a zarándoklat - vélte - mindenkit megváltoztat, aki részt vett benne. Néhányan talán elveszítik hitüket. Mások pedig, akik túlélték, esetleg éppen megerősödnek benne. Úgy érzik, hogy égi közbelépésnek köszönhetik életüket. Magyarország egy időre - ez ritkán fordul elő - a lengyel lapok címoldalára, a rádiós, televíziós hírműsorok élére került. És a helyszíni tudósítások szerint jól vizsgázott: se- gltőkészségből, emberségből, figyelemből. Úgy látszik, ha baj van, újjáéled az elmúlt két évtizedben sajnálatos módon leszálló ágba jutott hagyományos szimpátia. A buszbaleset hozzátartozóinak újabb, harminc fős csoportja érkezett meg tegnap különgéppel Lengyelországból Magyarországra. A hozzátartozók felkeresték a baleset helyszínét, illetve a sérülteket ápoló kórházakat. Tegnap két sérültet Nagykanizsáról, egyet-egyet Marcaliból és Keszthelyről szállíA tragédiáért feltehetően az autóbusz vezetője a felelős. tottak vissza Lengyelországban. Eddig összesen tíz sérültet szállítottak haza, 22 utast még magyar egészségügyi intézményekben kezelnek, a zarándokutat szervező pap állapota válságos. A tragédia helyszínén keresztet, lengyel, illetve magyar zászlót állítottak fel, holnap pedig gyászmisét tartanak ott. A magyar közlekedési miniszter egymillió forintot ajánlott fel a hozzátartozóknak. Az eddigi szakértői megállapítások szerint a tragédiáért feltehetően az autóbusz vezetője a felelős, mert nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel vezette a járművet. A holttestek hazaszállítását hétfőre tervezik.
