Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)
2002-07-29 / 174. szám, hétfő
Nagyszünet ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 29. KINRIMEK Ifjú poéta- Ez a fiú tehetséges?- Én nem tudom. Lehetséges. Férges almák Idén sok a férges alma, ezért olyan mérges Dalma. A grófné arról pletykál, hogy lánya titkon szerelmes Frici, az uram kanásza, a lányom titkos kan ásza. A zseni Nagyszerű az elmém nekem, bevált az új elméletem! A győzelemért alma jár Mindenki, aki nyert, annak jut alma, legyen ez ma a győztesek jutalma. Bitó a Jutalom“ Faggatás ára: aggatás fára... Ne hagyd! Ne hagyd azt, hogy két dőre vonjon téged kérdőre! Tetszik a Rozi Lesz egy nagy bál Lekéren, ott a Rozit lekérem! Az ateista epés megjegyzése Egyház: fegyház... Az új szomszéd Kérdezem a nagynénémet:- Uj szomszédod, Nagyné, német? A guberáló Társad a mocsok és társad a lom, kirekeszt téged a társadalom. A fejétől bűzlik? A babámnak elhal szava, mert oly büdös e hal szaga. A hóhér Várjon, főnök, a munkámat mindjárt befejezem, csak még előbb ezt a gyilkost gyorsan lefejezem! A balesetet szenvedett két férfi egyikét kéri a műtős- „Két férfi, egy eset?“ Kérem az egyesei! Mariska megszagolta új dezodorát, de az annyira erős illatú volt, hogy jól megfacsarta az orrát, ami elszíneződött és deformálódott Hű, Mariska, de „zord“ orrod! Tán erős a dezodorod? Divatbuzi Textilboltba megy őkelme, kell neki a menő kelme. Nem hiszem, biztos úr, hogy ön tényleg ennyire kiegyensúlyozott! Maga, biztos! Maga biztos magabiztos? (Lacza Gergely) Ennyi elég a boldogsághoz. Elismerésem! Mert el kell ismernem, nélküle sehol se lennék. Nem lenne múltam, nem lenne jövőm A családról - a gyerek szemével ZSÁMBÓKY DÓRA ok barátom panaszkodott mostanában, hogy milyen rossz a kapcsolata a szüleivel. Elgondolkodtató. Lehet, hogy nem mindig az „ősökben“ van a hiba... Én olyan szerencsés helyzetben voltam és vagyok, hogy a szüleim soha nem erőltették rám az akaratukat. Amióta beszélni tudok, kikérik a véleményemet minden dologban. Soha nem mondták meg, hogy melyik a helyes út, hagyták, hogy magam találjam meg azt. Ilyenformán a pofonoktól sem tudtak mindig megóvni, de legalább így megtanultam, hogy a padló arra való, hogy járjunk rajta. Felemelt fővel, ha lehet... Különleges kapcsolatom alakult ki a szüleimmel. Tizenöt éves koromban albérletbe költöztem, hogy sportolni tudjak. A magam ura lettem. A legtöbb korombeli el sem tudja képzelni, milyen az, hogy mikor éhes vagy, magadnak kell főznöd; ha beszélgetni akarsz valakivel, akkor csak a A HÓNAP SZÍNÉSZÉ A szomorkás szemű Jim Caviezel Volt már dezertáló katona, bánatos jazztrombitás, cowboy, heroinfüggő fiatalember, rádióamatőr, tűzoltó és romantikus álgróf a vásznon, pedig valószínűleg sosem gondolta, hogy színész lesz belőle. James Patrick Caviezel ugyanis egy mélyen vallásos, sok- gyermekes családba született a Washington államban található Skagit megyében, 1968. szeptember 26-án. Éréiben ötven százalékban ír vér folyik, a maradék pedig felerészt szlovák, felerészt - rétoromán, ami ugyebár egy kicsiny népcsoport Svájc hegyei között, aki egy sajátos újlatin nyelvet beszélnek és maga a Caviezel név is ilyen eredetű. Az ifjú Jim- nek a kosárlabda volt az igazi szenvedélye - testvérei is mind komolyan sportoltak-, de túl nagy karrierről nem álmodozhatott a palánkok alatt, mivel csak egy kisebb helyi főiskola csapatába sikerült bekerülnie (Van olyan verzió is, hogy egy kellemeden sérülés miatt kellett félbehagynia sportkarrierjét). Lényeg a lényeg, hogy mikor a főiskola elvégzése végett Caviezel messzire került otthonról, kénytelen volt kisebb munkákat elvállalni, mint például a pincérkedés és egy kisebb, sőt, egészen parányi szerep egy filmben, 1991-ben. 1991-ben készült ugyanis Gus Van Sant Otthonom, Idaho című kultuszfilmje, amiben Jim egy légitársaság alkalmazottját alakíthatta, akit alig húsz másodpercig lehet látni, de a dolog így is megérintette. Az élmény hatására hátat fordított a sportnak, és ideiglenesen Los Angelesbe költözött, bár rakétaszerűén felívelő karrierről azért nem beszélhetünk. Továbbra is pincérkedett, majd kapott néhány tévés jelenést, pár reklámfilmes szereplést és volt reklámfotózáson is. Komolyabb feladat először a Wyatt Earp című wes- ternben jutott hősünknek, ahol a címszereplő (Kevin Costner) öccsét, a szilárd erkölcsű Warrent alakította. Caviezel hamar népszerű lett a forgatás alatt, összebarátkozott, Costner- rel, Dennis Quaiddel, ráadásul a rendező végig ott tartotta maga mellett, noha eredetileg mindössze négynapos forgatási ideje lett volna. Ráadásul ekkor ismerkedett meg jelenlegi feleségével, Kerrivel is, aki egykor kosárlabdasztár volt, jelenleg pedig irodalomtanárként és kosaras edzőként dolgozik. A jó kezdés azonban nem hozott közvetlen eredményeket - maradtak a tévés szerepek, mint például egy Agatha Christie sorozatban. Az egyetlen soványka kis szerep, ami ebben az időszakban Caviezelnek jutott, az a pocsék Demi Moore-féle katonanős darabban, a G. I. Jane-ben volt, sőt, a Sziklában ő volt az egyik vadászpilóta, de még az arcát sem lehetett látni. Szóval ezzel a korszakkal nem igazán lehet dicsekedni. Aztán eljött 1998 és Jim egy barátjának, Sean Penn-nek köszönhetően megkapta Witt közlegény szerepét Az őrület ha- tárán-ban. A második vüághábo- rú Csendes-óceáni hadszínterén játszódó film egy csapásra meghozta a hírnevet. Caviezel következő fümjében a Tigris és Sárkány rendezőjének, Ang Lee-nek Kína után ismét Amerikában játszódó munkájában, A pokol lovasabban - nálunk csak videón jelent meg - ismét katonát játszott, ezúttal az amerikai polgárháborúban. 2000-ben mutatták be a Frequency című sci-fí/thrillert, és a sztárparádét felvonultató A jövő kezdete című filmet. Az előbbiben Caviezel egy tűzoltót alakít, aki rádiókapcsolat segítségével képes 30 évet visszautazni a múltba, és így azóta már halott apját (Dennis Quaid) figyelmeztetni az életét fenyegető veszélyre. Az A jövő kezdeté-ben heroinfüggő fiatalembert játszik, többek között Helen Hunt és Kevin Spa- cey partnereként és legfőbb feladata az, hogy szomorúan nézzen, amit ő nagyon tud. Ezért is kapta meg az Angyali szemek főszerepét, mivel JLo emlékezett rá, hogy az a „fiú gyönyörűen tud nézni“, és bár a nevére nem emlékezett, de ügynökével megkerestette és felajánlotta neki a közös munkát. Maga a film persze nem nagy eresztés, de jó nézni, ahogy két szép ember ölelgeti egymást. Mostanra Caviezel már bőven válogathat a szerepek közt, és keményen dolgozik is. 2001-ben a Monte Cristo grófja legújabb feldolgozásában magát a címszereplőt alakítja - ki mást? -, majd a Tiszta ügy ben karrierje során először alakít rossz embert Ashley Judd és Morgan Freeman oldalán, de ezt is el kell egyszer kezdeni. Mellesleg ebben a fűmben fontos mozzanatként szerepel Jimnek az a tulajdonsága, hogy mindkét kezét egyformán tudja használni, bár írni bal kézzel ír. A jövő pedig fényes és mosolygós sok lehetőséggel és nagy népszerűséggel. Szó van egy „Paradise Park“ című produkcióról Val Kilmer-rel, egy „The Highwayman“ című moziról és minden valószínűség szerint ő fogja majd játszani a függetlenségi háború híres alakját, Ethan Allem a „Rebles“-ben. Aki ismeri Jim Caviezelt, mind azt állítja, hogy végtelenül kedves, nyitott fickó, aki szeret jót tenni másokkal, és aki nem igazán kedveli a hirtelen jött nagy érdeklődést. Kedvenc étele pedig a mexikói konyha - de kinek nem az? (sn) plafonon tavalyelőtt elkenődött szúnyogtetemmel tudsz... Két és fél év múlva szinte menekültem vissza a szüléimhez. Mindig mellettem álltak. Ha nem mellettem, akkor mögöttem. Vigyázták az utamat. Néhány nappal ezelőtt tizennyolc éves lettem. Nálunk régóta szokás, hogy a születésnapos egy szál virággal köszöni meg Édesanyánknak, hogy élhet. Én úgy gondoltam: ezen a különleges alkalmon egy különleges ajándékkal lepem meg Anyát; hiszen nekem ő a legkülönlegesebb. A hétköznapok morajló sodrában valahogy nehezen fejezzük ki a szeretetünket. így hát valami igazán szívhez szóló ajándék kellene. Nem drága, de mindenképp értékes: egy napló. Édesanyám úgyis régóta mondogatja, hogy bánja azt, hogy nem vezetett naplót születésünktől fogva. Vezessen hát most, amikor a legkisebb gyermeke is „felnőtt“ lett. írtam egy verset az első lapra, amolyan mottót, hogy emlékezzen rá, mennyire szeretem, még százhúsz év múlva is. Ezt kiegészítettem néhány sor szívből jövő köszönettel. Célba találtak a szavaim. Édesanyám úgy meghatódott tőle, hogy órák múlva is könny ragyogott a szemében... Ennyi elég a boldogsághoz. Elismerésem, mert el kell ismernem: nélküle sehol se lennék. Nem lenne múltam, nem lenne jövőm. És a jelenem is sivár lenne Nélküle, így hát tizennyolc év minden bölcsességével csak azt tudom javasolni az embereknek: szeressék a szüleiket, és az sem árt, ha néha ezt a szeretetet megfogható formába öntjük. Higgyük el: mindent értünk tesznek. Olykor értünk szigorúak. Azt akarják, jó emberek legyünk. Mi, a holnap felnőttjei... Állatsors: a kutya Nem csak az embernek fontos a jó kutya. A kutyának is fontos a jó ember. Ha valamely eb az utóbbihoz kerül, boldog élet vár rá. Am aligha érzi jól magát az, amelyik az ellenkezőnél talál gazdára. Természetesen senkire sem mondhatjuk egyértelműen, hogy jó vagy rossz. Létezik ugyebár sokféle átmenet a kettő között. Most azonban így yesszük: alapvetően jók, és alapvetően rosszak. Szerencsétlen helyzet, mikor tapasztalatlan emberhez kerül egy olyan kutya, amelyik hozzáértést igényel. Valószínűleg ilyen esetek miatt következik be sok kutyatámadás. De legyen szó egy egyszerű kis keverékről, vagy fajtiszta luxusebről: mindegyikük jó embert érdemel. Hogy mit kap, az már egy más dolog. Lássunk egy kis megfigyelést: az utcában nagyon sokan tartanak kutyát. Kis pincsitől hatalmas újfuniandiig többfélét. Mindegyikük panelban él, de boldog, jól nevelt kutyák. Ám az utca végében lakó kis kölyök keveréknek nem a legjobb sors jutott. Bár szeretik, nem jól nevelik. Egy hétéves-forma kislány jár le vele sétálni. Sokszor ordítozik a kutyussal, és veri. A kis fejebúbját üti, ráadásul nem a ,jó” időpontban: Ha a kutya rágcsál valamit, amit nem volna szabad, a lány ráordít, magához hívja, aztán rácsap a fejére. A kutya ezt úgy fogja fel, hogy a lány azért bántja, mert ő odament hozzá. Mondanom sem kell, hogy ezek után a kis eb kissé el- züllött, nem fogad szót, és igen félős. Mindez a helytelen nevelés következménye. Történt egyszer, hogy a lány sírva ment fel, mert a kutya nem volt hajlandó odamenni hozzá, pe- ' dig már legalább tízszer elhangzott a neve. Megértendő dolog azonban, hogy a kislány még nem tudja, hogyan nevelje a kutyát. De a jelek szerint nem is törekszik rá, hogy elsajátítsa ezt a tudományt. A kutyust szinte már csak pórázzal lehet levinni sétálni, különben csak nagysokára jön vissza. Se a kutya, se a kislány nem ismerik a gyengédséget, a közös játékot, kedves simo- gatást. • Ez volna a kutyasors?! (Soczó Gabriella) NAGYSZÜNFí' Felelős szerkesztő: Horváth Erika e-mail: nagyszunet@ujszo.com levélcím: Nagyszünet, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 s
