Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-26 / 172. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 26. A ma kezdődő rendezvény csaknem 500 programot kínál Művészetek Völgye Kultúra - oktatás ¥1 Potok könyveit el kell olvasni, mert általuk az író itt marad közöttünk és szép történetekbe rejtve fontos dolgokat mond Elment a vándor MTI-JELENTES Chaim Potok - igen. Chaim Potok 2002. július 24- én, 73 éves korában elhunyt. Nevét valószínűleg nem so­kan ismerik hazánkban, mert nem politikus, maffia­vezér, szappanopera főhős vagy híres sportoló volt, csak egy író. RÁCZ OLIVÉR Ráadásul amerikai ortodox zsidó író, akinek könyveit csupán a rend­szerváltás után ismerhettük meg. Először a kilencvenes években je­lent meg néhány miivé cseh fordí­tásban, és az utóbbi két-három év­ben magyarul az Ulpius Ház könyvkiadó jóvoltából. Elsőként néhány évvel ezelőtt Az ígéret (The Promise) című regé­nyét kaptam kölcsön cseh fordítás­ban, de azóta minden fontosabb könyvét megszereztem és elolvas­tam. Ennek nagyon egyszerű oka van - Potok könyvei élvezetes ol­vasmányok, igazi regények izgal­masan pergő cselekménnyel, hús­vér szereplőkkel. Ez már önmagá­ban is elegendő ok lenne a megem­lékezésre, de Potok műveinek je­lentősége jóval több a lebilincselő történeteknél. Ez a plusz érték nem az egzotikus környezet - a konzer­vatív vallásos haszid zsidó közös­ség élete a modern, világias Ameri­kában - bár ahhoz szorosan kötő­dik. Potok minden könyvében ugyanazt a kérdést teszi fel - ho­gyan lehet összeegyeztetni a tradí­ciókhoz, a múlthoz való ragaszko­dást, a vallási meggyőződést és a szokásokat a haladással, a tiltott kérdések feltevésével, a szabályok felrúgásával? A válasz nem egysze­rű és nem is mindig egyértelmű. Chaim Potok maga is gyötrődik amikor kapcsolatot keres a múlt és a jelen világa között és az olvasóra bízza a döntést. Az útkeresés egyik legszebb példá­ja annak a kislánynak a története, akit a második világháború előtti Amerikában kommunista szülei nevelnek (Davita’s Harp; Davita hárfája). Az édesanya kelet-euró­pai zsidó menekült, apuka ameri­kai katolikus családból származik, de mind a ketten lemondtak hitük­ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Valódi fesztiválhangulat uralko­dott az I. Punk Islandon, Dobor- gazon. Bár a „mindent tudók” előre tudni vélték, hogy kétnapos zenei feszti­vált rendezni egy kis réteg számára eleve bukott dolog, mégis azoknak lett igazuk, akik úgy vélték, van igény a punkzenére, és kell egy hely, ahol összejöhetnek mind­azok, akik nem mindennapos, nem a tömegigényeket kielégítő rendez­vényre vágynak. Egy nappal a fesztivál kezdete előtt már gyülekezett a nagyérdemű, ám az igazi dömping pénteken, jú­lius 19-én érte el Somorját. Szerve­zett, ingyenes ingajárat szállította a jövendő „szigetlakokat“ a keszölcési komphoz; a Pepsi Szige­ten bevett szokással ellentétben a víztározó átúszására ezúttal senki nem vállalkozott. Szombat este már mintegy ezer­kétszáz látogató mozgott a doborgazi futballpályán, és élvez­te a hamisítatlan rock n’ rollt, me­lyet a huszonhét zenekar szolgál­tatott. Közülük mindenképp ki kell emelni a hazai Zóna A és a ma­gyarországi Auróra produkcióját; mindkét banda több mint egy évti­zede van a pályán, és veteránok­nak számítanak a punk berkeiben. Nemkülönben a cseh N.V.Ú., amely szintén jól megszokott for­máját hozta. A szombati nap első­sorban a Speichelbroiss, a Konflikt, a Rómeó Vérzik, a Sodn Dán és a Frustkiller rajongóié volt. ről, hogy Lenin eszméinek és a vi­lág proletárjainak szenteljék életü­ket. Az édesapa a spanyol polgár- háborúról tudósítja lapját, és Guer­nica bombázása közben éppen ak­kor tépi szét egy bomba, amikor egy katolikus apácát próbál meg­menteni. A mama egy ideig folytat­ja agitátort munkáját, de amikor Sztálin és Hiüer megkötik a meg­nemtámadási szerződést, rádöb­ben az igazságra és összeroppan. A csonka család New York zsidó ne­gyedébe költözik, és Davita egyre gyakrabban jár el a zsinagógába (hóna alatt a katolikus Bibliával), majd az unalmas állami iskolából átiratkozik a jesivába, ahol rövid idő alatt az osztály legjobbja lesz. Gyönyörű fogalmazást ír Picasso Guernicájáról, amelyben ott látja édesapját is. De az iskola legjobb diákjának járó díjat nem kaphatja meg - mert lány. Davita ennek elle­nére megtalálja tizenéves lelkének egyensúlyát - képes megteremteni a gyökerek és a jövő harmóniáját. Lev Ashernek (My Name is Asher Lev and The Gift of Asher Lev - Ne­vem Asher Lev és Asher Lev aján­déka), aki a háború után született, nem kommunisták a szülei, hanem gazdag vallásos zsidók és nagyon szeretik tehetséges fiukat, akivel csak egy baj van - túl sókat rajzol. Ezzel foglalkozik egész nap, az is­kolában és otthon, elhanyagolja az iskolát és minden mást. Ráadásul nem olyan dolgokat rajzol, amit egy zsidó kisfiúnak illik, hanem az általa látott, nem mindig szép vilá­got. Nem használ sem a szép szó, sem a büntetés - Asher rajzol, fest, elcsúfítja a szent könyveket és nem tudja abbahagyni. Első támogatója egy nagybácsi, aki saját portréját látva kis Chagallnak nevezi el uno- kaöccsét, de ő öntudatosan vála­szol - az én nevem Asher Lev. Asher a kreativitást a tradíciók elé helyező bölcs rabbi segítségével el­jut Párizsba, ahol igazi művésszé válik (a nagy példakép a gonosz spanyol - Picasso), de betartja val­lása szokásait és parancsait is. De a legfontosabb belső parancs az al­kotás marad, és ez végzetes követ­kezményekkel jár. Egyik képén édesanyját festi meg, keresztre fe­szítve, amint az örökké úton lévő férjét és eretnekké vált fiát várja. A Hogy milyen volt egészében véve a két nap, arról beszéljenek maguk a résztvevők. Imre Norbert, a Prosectura együt­tes énekese: „Mindig szívesen vesszük, ha Magyarország határain 1929-2002 kép bemutatása után Ashert kikö­zösíti családja és a zsidó hitközség, a keresztények pedig vallásuk meg­csúfolása miatt támadják. A kreati­vitásnak nagyon nagy az ára és a kör csak a másik Lev Asher könyv­ben zárul be. Ez már napjainkban játszódik - Asher családjával együtt több évtizedes száműzetés után New Yorkba utazik az első támoga­tó, a gazdag nagybácsi temetésére. Akarata ellenére ott is marad, és az ő fia, Avram az, aki visszavezeti a családot a közösségbe. Még hosszú oldalakon folytathat­nám Chaim Potok művének ismer­tetését és méltatását; de nem te­szem. Ezeket a könyveket el kell ol­vasni, mert általuk Chaim Potok itt marad közöttünk és szép történe­tekbe rejtve nagyon fontos dolgo­túlra hívnak meg bennünket, mivel itt mást kapunk a közönségtől, mint otthon. Azt is mondhatnám, őszintébbek itt az emberek - ha tet­szik nekik a produkció, végigtom­bolják, ha nem, be sem jönnek. Ali­(Képarchívum) kát mond - gyökerekről, identitás­ról, tradíciókról, haladásról, az al­kotás titkairól és még nagyon sok másról. De a legfontosabb az a szó, amellyel a zsidó nép történetéről írt könyvét (Wanderings - Vándor­lások) fejezi be. Üldöztetések, me­nekülések, vándorlások, belhar- cok, a Templom lerombolása és új­jáépítése, pogromok és holocaust. De az utolsó szó mégis ez: Yes. Igen. Az írás Rácz Olivér előadása alapján készült (Egy booka- holista gondolatai Chaim Potok könyveinek olvasása után. Ke­resztény Értelmiségiek Szövetsé­ge, Családközösség, Kassa, 2002 február 17. Teledom Művelődési Központ.) biből senki nem megy el a koncert­re, és ez jó. A helyszín különben kellemes meglepetést okozott, so­sem jártunk még ezen a szigeten, de remélem, hogy egy év múlva új­ra ugyanitt játszhatunk.” Kinga, Budapest: „Végre egy Szi­get, amelyik nem a reklámról és a pénzről szól! Itt az a jó, hogy nem mondja meg senki, mit kell ten­nünk, ennünk, innunk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, de ami a legfontosabb: jó a zene. Olyan zenekarokat is hallhatunk, akiket eddig nem igazán ismer­tünk. Remélem, hogy jövőre is itt lehetek!” Jurányi Róbert főszervező: „Bejött a dolog, és ez a legfontosabb. Nincs rendbontás, a közönség szórako­zik, és nem túlzók, ha azt mon­dom: telt ház van. Lehet gondol­kodni a folytatáson.” Elégedettek voltak Doborgaz lako­sai is, akik eleinte kissé rosszalló­an, majd csodálkozva szemlélget- ték a falun több színben pompázó frizurával, enyhén szólva is nem hagyományos öltözékben végigvo­nuló punkok hadát, ám egy idő múltán megszokták őket. Az esti koncertekre többen is ellátogattak, és egybehangzóan állították, hogy nem is rossz ez a zene... A bevétel egy része is őket illette, hiszen a he­lyi óvoda és futballcsapat, valamint a somoijai gyermekotthon számá­ra ajánlották fel a szervezők. Mindent egybevetve: az I. Punk Island sikeres volt, és a legtöbb lá­togató azzal vett búcsút egymástól, hogy jövőre, ugyanitt... (-eőry-) Kapolcs. A 14. Művészetek Völgye elnevezésű összművészeti fesztivál ma délután nyitja meg kapuit a Veszprém megyei Kapolcson, az augusztus 4-ig tartó kulturális programsorozatnak az idén hat te­lepülés - Kapolcs, Öcsé, Taliándö- rögd, Monostorapáti, Vigántpe- tend és Pula - ad otthont. A Művészetek Völgyébe látogatók tájékoztatására 86 oldalas műsor­füzet készült, a tíznapos rendez­vény ugyanis csaknem 500 progra­mot - köztük 20 színházi előadást, 50 kiállítást, csaknem 100 zenei előadást - kínál. A ma délutáni ünnepélyes megnyi­tó után a szentesi gimnázium drá­matagozatosainak utcaszínházi előadását láthatják az érdeklődők. Este a Művészetek Völgye 2001. évi közönségdíjas előadása - az És Rómeó, És Júlia... - kerül színre. A „Mi kocsmánkban” a HOT Jazz Band játszik, a Pajtamozgóban pe­dig filmekkel szórakoztatják a kö­zönséget. Holnaptól valamennyi helyszínen számos műsor, sportos és játékos rendezvény várja a láto­gatókat. A falvak lakói, a művészek és a lá­togatók összefogására épülő, párt- és politikamentes rendezvény öt­letgazdája Márta István zeneszer­ző, művészeti igazgató volt 1989- ben. Az eltelt 14 év alatt a Művé­szetek Völgyének léte megszokot­tá, természetessé vált. Közben fel­nőtt egy generáció, visszajáró csa­ládok, barátok ezrei számítanak a programokra, egy új ige is meg­született: „kapolcsozni”. Az anya­giakban nem dúskáló Balaton-fel- vidéki kisközségek jól kihasznál­ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Komárom. Csaknem két éve már, hogy a városban felpezsdült a di­ákélet. Mióta 2001 szeptemberé­ben beindult a Budapesti Közgaz­daságtudományi és Államigazga­tási Egyetem székhelyen kívüli képzése, körülbelül kétszáz fiatal kapcsolódott a helyi egyetemi élet vérkeringésébe. A Selye János Egyetemért Alapít­vány, mely elsősorban azért ala­kult, hogy elősegítse az említett képzés megszervezését és biztosít­sa annak működését, már a pálya- választásuk előtt megszólítja a fia­talokat. Az alapítvány célja a diá­kok ismereteinek a bővítése, mely­nek fontos hozadéka lehet a ké­sőbbi sikeres érvényesülésük. Az elképzelés idén nyáron öltött elő­ször testet Nyári Egyetem néven, melynek keretében az érdeklődők intenzív nyelv- és informatikai tanfolyamokon vehettek részt. Azt, hogy a gondolat nem volt té­ves, és a szervezés sem hiábavaló, tanúsítja, hogy a neves egyetemi oktatók által vezetett színvonalas előadásokon csaknem kétszáz hallgató vett részt az ország min­den tájáról. A két-, illetve háromhetes nyelv- tanfolyamokon kis csoportos fog­ták a környék természeti szépsé­gét, hagyományait: a kezdeménye­ző Kapolcs ugyanis gyorsan tár­sakra talált. Az első tíz évben a kulturális és művészeti események látogatóinak száma meghaladta a százezret. A rendezvények több­nyire 7-10 napig tartottak, kivéve az 1994-es évet, amikor az esemé­nyeket egyetlen napba sűrítették. A kulturális programok serkentet­ték a helyi gazdaságot, a falusi vendéglátást, de kitárták a világot a szervezésben résztvevő, itt élő gyerekek, fiatalok előtt is. Minden évben száznál több ren­dezvény várja a különböző művé­szetek kedvelőit a Balaton-felvidé- ken. Vendégszerepeit itt a Katona József Színház, a Merlin Színház, Kemény Henrik bábszínháza, de néptáncegyüttesek, cigányzene­Egy új ige is megszüle­tett: „kapolcsozni”. karok, szimfonikus zenekarok, jazzegyüttesek, sőt a Győri Balett is. Számos képzőművészeti kiállí­tást is rendeztek. A fesztiválnak sajtója is van: a helyszínen írják, szerkesztik és nyomtatják a Völgy­híradót és a Völgyfutárt. 1998. ok­tóber 9-én a Művészetek Völgye elnevezésű kulturális seregszemle létrehozásáért és életben tartásá­ért kifejtett tevékenysége elisme­réseként Göncz Árpád Köztársasá­gi Elnöki Arany Emlékérem kitün­tetésben részesítette Márta Ist­vánt. A települések polgármeste­rei a Köztársasági Élnöki Ezüst Emlékérem kitüntetést kapták az államfőtől. lalkozások formájában folyt az ok­tatás angol, német és spanyol nyelvből mind kezdők, mind hala­dók számára. A számítástechnikai foglalkozásokon a résztvevők a weblap-készítés alapjaival ismer­kedhettek meg. Ezen kívül lehető­ségük nyílt az ECDL (Európai Szá­mítógép-használói Jogosítvány) nemzetközi vizsga letételéhez szükséges ismeretek elsajátítására is. A tanfolyam ideje alatt a hallga­tók bérmentve használhatták az internetet, és az egyetemi könyvtár is a rendelkezésükre állt. A szerve­zők a szórakoztatásról sem feled­keztek meg, esténként hangulatos összejövetelek, a filmklubban pe­dig rendszeres vetítések várták a kikapcsolódni vágyó fiatalokat. Fabó Mária, a Nyári Egyetem fő­szervezőjének szavai szerint egy jól sikerült rendezvényről van szó, melyet jövőre mindenképpen foly­tatni szeretnének. Akkor már nem­csak nyelv- és informatikai, hanem egyebek között közgazdasági, mikroökönómiai, matematikai, pénzügyi, kommunikációs, bró­kerképző és újságírói tanfolyamok is indulnának. Lenne pedagógus­továbbképzés, illetve átképzés, egyetemi előkészítő, de a középis­kolások tehetséggondozása is na­gyobb szerepet kapna. (S. R.) Punk lsland-i fiatalok (Dömötör Ede felvétele) Kis csoportos foglalkozások formájában folyt az oktatás (Saláth Richárd felvétele) Huszonhét hazai és külföldi zenekar - több mint ezer látogató az első doborgazi punkfesztiválon Kinek kell ma egy sziget? Csaknem kétszáz résztvevő az I. Nyári Egyetemen Felpezsdült diákélet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents