Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)
2002-07-25 / 171. szám, csütörtök
B evallom, mindig érdekesnek tartom, ha egy író nyilatkozik műhelytitkokról, az alkotás folyamatáról, egy- egy műről vagy pályatársról, egyszóval olyan kérdésekről, amelyek fölé nem habozunk odabiggyeszteni a jelzőt: teoretikus. Na nem azért, mintha az író véleményét az efféle kérdésekben autentikusabbnak vélném a kritikusénál vagy az irodalomtörténészénél. Egyáltalán nem. Sokkal inkább azért, mert az író — feltéve, ha kellően bír a kérdezés művészetével — egészen új megvilágításba helyezhet műveket, kijelölhet új ösvényeket ezek értelmezésében. Az írót ugyanis nem köti az értelmezés kényszere, akkor emelkedhet szólásra, amikor mondanivalója van (ellentétben az elterjedt kritikai gyakorlattal), következésképpen mondandója nem ritkán frissebbnek hathat. Azt is meg kell mondanom, hogy bátornak is tartom az olyan írót, aki túlmerészkedik a számára kijelölt határokon, és teoretikus igénnyel szól akár irodalomtörténeti horderejű kérdésekről. Hiszen a véleményét közszemlére tenni (s ezáltal kiszolgáltatni a további értelmezések vagy az esetleges félreértések kereszttüzének) csak a kritikusnak és az irodalomtörtéG & DEL L A i OS A TÉNYEK MÁGIÁJA Grendel Lajos A tények mágiája Mészöly Miklós időskori prózája Kalligram Tiszteletadás az író kései opusa előtt, méltatás, értelmezés és kritikai olvasat. A kései művek első alkalommal válnak körültekintő elemzés tárgyává, amely nem téveszti szem elől az életmű egészét, a szerzői ars poeticát és az irodalomtörténeti összefüggéseket sem. Az értekezés értékes észrevételeket tartalmaz a magyar próza hagyománya, jelenkora, s Mészöly elbeszélőművészetének kapcsolatáról. Kötve, 96 old., 12x16,5 cm bolti ár: 160 Sk kedvezménnyel: 149 Sk nésznek kötelessége. Azonban, ha az író úgy dönt, hogy mégis megteszi ezt a lépést, érvényét veszti az író, a kritikus és az irodalomtörténész közti különbségtevés, hiszen mindannyian mint értelmezők törik át a hallgatás falát. Grendel Lajos Mészöly Miklós időskori prózájaról írt esszéje több szempontból is figyelmet érdemel. Nemcsak azért, mert olyan szerző művét elemzi, akit túlzások nélkül tekinthetünk a huszadik századi magyar próza egyik legmarkánsabb alakítójának, s nem is pusztán azért, mert éppen azokat a kései Mészöly-alkotásokat taglalja, amelyek zavarba ejtő jellegük okán ném- egyszer fegyverletételre kényszerítették a kritikát. Könyvében Grendel egyfajta „ellenbeszédet” (pontosabban: ellenpárbeszédet) kezdeményez az általa szövegirodalminak nevezett felfogással. Eközben — legalábbis részben — tanúi lehetünk egy régi-új irodalomeszmény kialakulásának, amit Grendel - jobb híján - realizmusnak, realista beszédmódnak nevez. Szerinte éppen Mészöly időskori prózája (főként a Magyar novella és a Szárnyas lovak) szolgáltat alapot ennek kibontakozásához. Elemzését igyekszik irodalomtörténeti távlatokba helyezni. Mészöly helyének kijelölésében Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténetére támaszkodik, ugyanakkor kísérletet tesz annak továbbgondolására. Úgy látja, hogy Mészöly, aki a legutóbbi prózafordulat egyik előkészítőjének számít, a későbbiekben mégis távolságtartással szemlélte az „új” próza törekvéseit. Grendel nemcsak Mészöly műveit ismeri kiválóan, hanem annak kritikai recepcióját is. Gyakran konfrontálja véleményét Thomka Beáta, Balassa Péter vagy Bán Zoltán András meglátásaival. Fogalmakat, elemzési szempontokat azonban szívesebben kölcsönöz magától a szerzőtől. Ezek közül kettőt emelnék ki, amelyeket találónak és hasznosnak tartok (nem véletlenül kerültek a kötet egyik fejezetének címébe): freskókészítés és algebra. Míg az előbbivel a dolgok sokféleségét, vagy ahogy ő mondja, a világ extenzív totalitását kívánja megragadni, az utóbbi - éppen ellenkezőleg - az elvonatkoztatás, a lényegre redukálás eszköze, eljárása. Az elemzésekben igyekszik a narratológia belátásait kamatoztatni, így próbál rámutatni a kései Mészöly-próza egyes darabjainak újszerűségére. Jómagám a könyv legfőbb erényét a problémaérzékenységében és a vitára való ösztönzésében látom. Mindenekelőtt abban az adottságban, hogy — olykor talán akaratlanul is — olyan kérdéseket hoz felszínre, amelyek megválaszolása közelebb visz minden értelmezőt az értelmezés (nem annyira titokzatos, mint inkább létünkhöz tartozó) mágiájához. Keserű József Pavel Vilikovsky Az utolsó pompeji ló Kalligram Vilikovsky regényének története a szocializmus ideje alatt játszódik, s egy ifjú hányattatásait meséli el. Kötve, 240 old., 16x22 cm bolti ár: 249 Sk kedvezménynyel: 225 Sk Jaroslav Durych Isten szivárványa Kalligram A regény cselekménye a Szudéta- vidéken, a második világháborút követő kitelepítések idején játszódik, Durych erős érzelmi töltéssel, feszültséggel teli történetté dolgozza fel a témát. Fűzve, 176 old., 12,5x18 cm bolti ár: l60 Sk kedvezménnyel: 139 Sk Németh Pál Kézilabda szívközetből Nap Kiadó Egy kézilabdacsapat monográfiája. Az egykori csehszlovák sportcsodáról, a nyárasdi női kézilabdacsapatról van szó. Edzőjük hiteles forrásként számol be a hazai s nemzetközi sikereikről. Fűzve, 130 old., 16,5x23 cm bolti ár: 150 Sk kedvezménnyel: 99 Sk Kozsár Zsuzsanna Meseirodalmunk fája A XX. század utolsó évtizedének szlovákiai magyar prózai mesetermése AB-ART Gyermekirodalmi műveket helyez el a szerző mesefán aszerint, mely korosztálynak valók. Fűzve, 144 old., 14,5x21 cm bolti ár: 130 Sk kedvezménynyel: 119 Sk Könyvjelző 3/02 1 1 Az értelmezés mágiája
