Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)
2002-07-24 / 170. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 2 KOMMENTÁR g 0 Politika, pártok, pénz SIDÓ H. ZOLTÁN Amint közeledik a szeptemberi parlamenti választások időpontja, úgy válik egyre aktuálisabbá a pártok finanszírozásának kérdése. A törvények ugyan szabályozzák e kérdéskört, azonban nálunk nem kell különösebben magyarázni, mit jelent a jogi kiskapuk gyakori igénybevétele. A törvény értelmében a pártok a választási kampány keretében a fizetett hirdetésekre, óriásplakátokra legfeljebb 12 millió koronát használhatnak fel, természetesen a hozzáadottérték-adóval együtt. Nyilvánvaló, hogy egy erőteljes, azaz a parlamenti bejutást eredményező országos kampány ekkora keretből nem finanszírozható. Szlovákiában a kombinált pártpénzelés dívik, azaz állami juttatásból, párttagsági befizetéséből, magánadományokból és a pártok gazdasági tevékenységéből adódik össze egy-egy politikai szubjektum pénzügyi kerete. Az állami juttatás módja egyszerű és átlátható: a legalább 3 százalékos küszöböt elérő pártok a rájuk adott voksok száma után egy megadott fejkvóta szerint kapnak pénzt az állami költségvetésből. A pártok saját gazdasági tevékenysége gyakorlatilag elhanyagolható, ezzel tehát nem kell érdemben foglalkoznunk. A párttagsági befizetésének intézménye ugyan általánosan elterjedt, ám ebből a forrásból csupán a pártok összbevételének legfeljebb 1-3 százaléka származik, tehát jelentéktelen. Maradnak hát az adományok, amelyek alkalmazása buktatókkal teli. A törvény értelmében egy-egy 10 ezer korona feletti adomány, vagy az egy év alatt folyósított több mint 50 ezer korona adományozója nem lehet névtelen, továbbá a gáláns „donor” nem lehet állami cég vagy intézmény. Eddig minden világos, az viszont már kevésbé, miért nem lehet büntetni azokat a pártokat, amelyek nem teszik közzé a bőkezű adományozók kilétét. Ráadásul a törvény nem tesz világos különbséget az úgynevezett önkéntes tagsági befizetés és az adományozás között. Márpedig az adományozók juttatása jelenti a pártok legkomolyabb pénzügyi forrását, például 1998- ban a Meciar vezette mozgalom becslések szerint 40 miUió koronát kapott ilyen formában. A kört azzal zárhatnánk, hogy a pártok a saját gazdálkodásukról szóló jelentést a parlament elé teijesztik, ahol parlamenti képviselőik révén saját maguk ellenőrzik önmagukat. Ezt nevezhetnénk akár ördögi körnek is, de a politikai korrektség jegyében hívjuk inkább leleményes politikusi megoldásnak. Nem vitás, ez az áldatlan helyzet visszaéléseket tesz lehetővé, elég csupán az utóbbi évek németországi (a Kohl kancellár vezette CDU titkos kasszája) és csehországi (a teniszező Srejber esete) ügyeire gondolnunk. Nálunk a pártok kezdetleges áttekinthetősége, az üvegzseb alkalmazása egyelőre nem tette lehetővé az ilyen jellegű botrányok kirobbantását. Persze, ami késik, nem múlik. Végre azonban Szlovákiában is megmozdult valami. A honi pártfinanszírozás szürke zónáját az utóbbi napokban végre egy fénykéve pásztázza. A Fair Play polgári kezdeményezésről van szó, amely elhatározta: ha az állam szívesen matat a polgárok zsebében, akkor egy civil szerveződés miért ne vizsgálódna a pártházak kasszáiban. Csodákat ne váljunk e kezdeményezéstől, hiszen Szlovákia politikusai - tisztelet a kivételnek - ha másban nem is, de trükkös pénzügyi megoldásokban garantáltan jelesek. Ha igaz, a Fair Play szervezet a jövő héten teszi először közzé kutakodásának eredményét. Vajon a szende pártok müyen simlis ügyeire derül fény? JEGYZET miért kellett meghalnia Róbert Remiásnak, miért nem mer hazajönni Fegyveres Oszkár és így tovább, hanem azt akaija elmondani, mi a véleménye arról, hogy hazahozták őt, hogy politikai hajsza folyik valaki ellen, aki ártatlan, hogy nem ó a ma született sátán. Valószínűleg nem annyira naiv, hogy ne tudta volna, egyszer úgyis megtalálják, főleg, ha az egyik legkézenfekvőbb megoldást választva volt titkosszolgálati beosztottja panziójában húzza meg magát a kutató szempárok elől. Tehát fel kellett készülnie arra, hogy valamikor szembenéz a szlovák igazságszolgáltatással. Ö mégis inkább elbújt, mint akinek vaj van a fején, mert higgyük el, hogy ártatlan, legalábbis kötelességünk ezt feltételezni, vélni, amíg jogerősen el nem ítélik, vagy szabadon nem bocsátják. A probléma ott van - és ettől hiteltelen az, hogy az újságíróknak akar nyüatkozni -, hogy két éven át meg sem próbálta magát tisztázni. Bujdokolt a betyáija, mint Rózsa Sándor vagy Jánosík. Az a totális nonszensz pedig, hogy az egyetlen ember, aki engedélyt adhat a firkászoknak, hogy felkeressék a nagy halat, éppen szabadságon van, talán még jól is jön a közvéleménynek. Fecsegne a felszín MOLNÁR NORBERT Ül az ember egy cellában és unatkozik. Fogalma sincs, mi zajlik körülötte, mit ír a sajtó, mit mond a rádió, mit mutat a tévé. Két év önkéntes száműzetéssel a háta mögött, az önmaga vállalta hallgatás után egyszer csak be- szélhetnékje lett. Ügyvédje útján üzenget a köznek, meg a sajtónak, hogy elmondaná a véleményét. Nos, abból a szempontból, hogy ő az egyetlen ember a vüá- gon, aki tudja az igazságot az 1994 és 1998 között kies országunkban történtekről, pontosabban annak egy kisebb szeletéről, nincs az az újságíró, aki ne hallgatná meg őt. Nem beszélve az ügyészről és a bíróról. Abból a szempontból viszont, hogy ismerjük őt - csak mellékesen: a repülőgépen is közlékenységi ingere volt, de nem mondott semmit-, tudjuk, mit akarhat mondani, nem különösebben érdekes a történet. Mert valószínűleg nem arról akar beszélni, ki és mikor rabolta el ifjabb Michal Kovácot, hogyan adtak el oltárt, BÁLVÁNYOSI SZABADEGYETEM Vádakkal kezdték A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a kormányon levő Szociáldemokrata Párt címére megfogalmazott vádakkal kezdődött az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem - írták a tegnapi román lapok. A Tusnád- fürdőn kezdett egyhetes szabadegyetem első napjáról adott beszámolóikban a román lapok elsősorban Tőkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, valamint Toró T. Tibor, az RMDSZ radikális szárnyaként elkönyvelt Reform Tömörülés vezetője beszédét idézték. A startpisztoly eldördült: a bálványosi szabadegyetemen Markó Bélára (az RMDSZ elnökére) és társai zúdítanak tüzet a radikálisokra - írta a Curentul című lap. TALLÓZÓ PRAVDA A napilap Mikulás Dzurinda rr niszterelnöknek az olvasók tel fonos kérdéseire adott választ közli. A kormányfő elmondj hogy a látszat ellenére Ivan Sir ko belügyminiszterré való kinev zése óta csökkent az itt rendőrök okozta balesetek szám „Megállapítottam, hogy Siml pontos statisztikája szerint fél ( alatt az ilyen ittas rendőrök sz ma az elmúlt évinek a harmada’ mondja Dzurinda. Emlékeztei hogy korábban az ittas rendőri baleseteiről szóló jelentések egyszerűen rányomták a bizalm bélyegzőt, és nem tették közz „Simko azt mondta, végképp ne tűri el az ilyen eseteket, ezé mindent dobra kell verni, és ; embereknek mindenről tudnii kell” - hangsúlyozza a miniszte elnök. Dzurinda kilátásba helye te, hogy a Szlovák Demokratiki és Keresztény Unió (SDKÚ) a v lasztások után változtatni kíván pártok finanszírozásáról szó törvényen. „Azt akarom, hogy politikai pártok a költségvetésb több pénzt kapjanak, de tilos 1 gyen ajándékokat elfogadniuk jogi és magánszemélyektől egy ránt” - nyilatkozta a kormányf az SDKÚ elnöke. Vagy Semtex plasztikbombát használtak volna, vagy pedig pisztolyt, majd összevagdosták volna Slonková arcát Közéleti bérgyilkos sági kísérlet Nem titok, hogy a rendszer- váltás után Csehországban - akárcsak másutt Kelet-Euró- pában - az annyira óhajtott milliók, vagyon, hatalom felé vezető úton már bizony számos embert tettek el a láb alól bérgyilkosok. KOKES JÁNOS Az is tény, hogy Csehországban eddig ezek az esetek kizárólag az alvilági vagy a különféle maffiákkal összefonódott vállalkozói csoportokat érintették; a közélet ebből a szempontból alapjában véve tiszta volt. A magas színvonalú cseh oknyomozó és tényfeltáró újságírás elitjéhez tartozó Sabina Slonková meggyilkolására irányuló kísérlet, amely mögött a napvilágra került tények szerint valószínűleg a külügyminisztérium volt főtitkára, Karéi Srba áll, azonban megváltoztatta a helyzetet. A politikai-közéleti szférába - még ha volt magas rangú köztisztviselőről van is szó - ezzel bekerült az alvüági bűnözés. Még szerencse, hogy a kiszemelt gyilkos az utolsó pillanatban meggondolta magát (vagy talán lelkiismeret-fur- dalása volt?), s jelentette az ügyet a rendőrségnek, amely azonnal védelmet nyújtott a 29 éves újságírónak, és hétfőn letartóztatta a négy gyanúsítottat. A botrányos ügy szintén a törvénytelen meggazdagodásról szól. Srba írta alá ugyanis néhány éve azt az állam számára kedvezőtlen szerződést, amely alapján egy magáncég bérbe vette a moszkvai Cseh Ház nevű szállodát és vendéglőt, s a maga zsebébe fölözte le a nagyobb hasznot. Az először Sabina Slonková és kollégája, Jirí Kubík által másfél éve megszellőztetett bérleti ügyben az állam évente állítólag 30-50 millió koronás bevételtől esett el. Érdekes, hogy eleinte a támadások Jan Káván akkori külügyminiszter ellen irányultak, aki hosz- szan tagadott, munkatársait is védte, ám a tények súlya alatt végül is beadta a derekát, illetve Srba magára vállalta a botrányért a teljes felelősséget, és távozott a külügyi tárcától. Káván aztán megígérte, hogy rövidesen új szerződést dolgoznak ki, de erre állítólag a mai napig sem került sor. Valószínűleg nyugalom lett volna, ha Slonková és Kubík nem nézett volna utána Srba vagyoni helyzetének, s nem derítették volna ki: Srba rövid idő alatt milliós ingatlanokat vett, tett rendbe, s erre hivatalos keresetéből semmiképpen sem telhetett. Valószínű, hogy ennek az anyagnak a publikálását kellett volna megakadályozni a tervezett gyilkosságnak. Érdekes: a rendőrség szerint Srba barátnője tárgyalt a bérgyilkosságra kiszemelt, büntetett előítéletű személyekkel, hogy megfelelő „ajándékért“ lépjenek. Az első változat szerint Semte- xet kellet volna használniuk, a második szerint pisztolyt, majd a felis- merhetetlenségig késsel összevagdosni az újságírónő arcát. A botrány, bárhogy végződik is, mindenképpen nagyon kellemetlen a nemrégiben az ENSZ-közgyűlés elnökévé választott Kavannak, s általa a kormányzó szociáldemokrata pártnak is. Bár az alvüági bűnözés ilyesfajta behatolására a politikai közéletbe első ízben van példa Csehországban, ehhez közeli botrányokból, kétes ügyekből nincs hiány. Bizonyára nem véletlen, hogy ezek egy részét éppen a Slonková-Kubík kettős szeüőztette meg. Annak idején az Új Szóban is írtunk például az „Ólom” ügyről, amely állítólag Milos Zeman miniszterelnök tanácsadói köreiben született, s célja Petra Buzková lejáratása volt. Máig is tisztázatlan a közszolgálati televízió által felkarolt „Bamberg” ügy, amely Zeman rejtélyes találkozóit elemezte egy svájci-cseh vállalkozói csoporttal. A vállalkozók állítólag hajlandóak lettek volna nagy pénzek áldozni a szocdemek 1998-as v lasztási kampányára, ha válaszú győzelmük esetén megfelelő pos tokát kaptak volna. A Mladá fron Dnes derítette ki, hogy a rejtély budapesti Bács Lajos, aki állítól: milliókat adott a Václav Klaus veze te Polgári Demokratikus Pártna már évek óta halott, s nevét val színűleg csak a telefonkönyvből h lászta ki az akkori cseh kormán párt. A küencvenes évek másod felében a kétes üzletek miatt kén szerültek lemondásra Klausék. 1 pedig jelentős részben a cseh újsá írás és a közvélemény nagy sikere Mert a nyílt, tényfeltáró és okny mozó újságírásnak fontos, tiszti szerepe van a közéletben, a társad lomban. Nem véletlen ezért, hogy szabad sajtó, az újságírók gyakn szálkák a hatalom, a hatalmasok a törvényszegők szemében egy ránt. A cseh külügyminisztériu egyelő-re nem volt hajlandó vél ményt nyilvánítani az ügyben, p dig a botrány gyökerei a tárcán vannak, Káván pedig határozott: visszautasította, hogy a bármifél képpen kapcsolatba is hozzák őt kirobbant botránnyal. Václav Havel államfő egyébké: tegnap lemondásra szólította f Kavant. Vladimír Spidla miniszte elnök áttanulmányozza az ügyet, aztán mond véleményt róla. Az oknyomozó újságírásnak fontos, tisztító szerepe van a közéletben. Megtiltották az Mi-8-asok mindennapos használatát, mert a kifogástalan állapotú helikopterek aránya csak 35 százaiéi« Kényszerleszállások, balesetek sorozatban SZEKERES KATALIN Negyvennégy utassal és héttagú legénységgel a fedélzetén kényszerleszállást hajtott végre egy Jak-42-es típusú repülőgép a Hanti-Manszi nemzetiségi körzetben fekvő nyugat-szibériai Szovjetszkij városban. A Gazpromavia légitársaság tulajdonában levő repülőgép Ufából az északnyugat-szibériai Nádim városba tartott. A helyi idő szerint hétfőn kora este végrehajtott kényszerleszállásnak az volt az oka, hogy tízezer méteres magasságban repedés keletkezett a püótafülke egyik ablakán. Oroszországban egyre sűrűbben érkeznek hírek kényszerleszállásokról, légi balesetekről. Legutóbb vasárnap hajtott végre kényszerleszállást egy An-42-es típusú repülő Novoszibirszkben, mert a Nojabrszk városból Szalehardra tartó, 37 utast és hatfős legénységet szállító gép jobboldali motorja felmondta a szolgálatot. A múlt hét elején kevesebb mint egy nap leforgása alatt három repülőgép is kényszerleszállást hajtott végre technikai problémák miatt. Kedden Irkutszkban landolás közben egy Tu-134-es utasszállító orr- futóművének eltört a tartórúdja, felszállás után négy perccel Volgog- rádba kényszerült visszatérni egy Jak-42-es középső hajtóművének akadozása miatt, hétfőn pedig a szibériai Szurgutba fordult vissza egy Tu-154-es jobboldali futóművének meghibásodása miatt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egyik esetben sem esett senkinek bántódása. Az utasok és a legénység halálával végződött azonban két helikopterbaleset is az utóbbi nem egészen két hét alatt. Az orosz hadsereg egyik Mi-8-as típusú gépe 12 emberrel a fedélzetén az észak-kaukázusi In- gusföldön múlt szombaton zuhant le; a vizsgálatok eddigi eredménye szerint a rossz időjárási viszonyok okozták a katasztrófát. Július 10-én az észak-szibériai Tajmir-félszigeten egy polgári légi közlekedésben részt vevő Mi-6-os helikopter zuhant le 21 emberrel a fedélzetén. Az Interfax orosz hírügynökség jól értesült forrásokra hivatkozva azt jelentette a múlt hét közepén, hogy Ivan Jefremov alezredes, a moszkvai katonai körzet parancsnoka megtiltotta az Mi-8-as helikopterek mindennapos használatát. Ennek az az oka, hogy a kifogástalan állapotú helikopterek aránya mindössze 25-35 százalék. A moszkvai katonai körzet sajtószolgálata cáfolta ezt a hírt. Idén a legnagyobb visszhangot kiváltó helikopterbaleset április 28-án történt: egy Mi-8- as a rossz látási viszonyok miatt elektromos távvezetéknek ütközött és lezuhant. A tragédia nyolc ember, köztük Alekszandr Lebegy kraszno- jarszki kormányzó életét követelte. Andrej Guszev, a légi katasztrófák okait vizsgáló áüami bizottság elnöke a napokban elmondta, hogy ; utóbbi időben bekövetkezett bales tek 70 százalékát emberi mulasztá 30 százalékát pedig műszaki hil idézte elő. Ennek oka igen eg szerű: nincs elegendő forrás a me felelő mennyiségű és minőségű gy korlátozás biztosítására. így példá a katonai főiskolák végzős pilót tízszer kevesebb gyakorlórepülé hajtanak végre, mint 15-20 éve. Az utóbbi öt év alatt Oroszorsz: 118 légi járművet veszített el bales tek következtében, s ez egymilliá] dolláros anyagi kárt jelent. Ez nag ságrendekkel nagyobb annál a 2( millió rubelnél, amelyre még szü ség lett volna a megfelelő színvon lú és mennyiségű repülési gyakori biztosításához. Guszev fontosn: nevezte azt is, hogy hozzanak lét egy országos szintű egységes koo •linációs et, amely a repül biztonság. felelne. A szerző az MTI különtudósító- Itt legalább nyugtunk lesz a választási kampánytól! (Peter Gossányi rajza)
