Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-20 / 167. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 20 VENDÉGKOMMENTÁR Welcome, Mr. Lexa! BARAK LÁSZLÓ Lám-lám, megint bebizonyosodott, az igazság olyan, mint a terhes­ség, előbb-utóbb kiderül. Nem tudni, felszisszent-e Ivan Lexa, a SIS (Szlovák Információs Szolgálat) volt főnöke, amikor a fenti közhely beteljesült a rovására. Amikor előkerült a vüágnyi szalmakazalból... Egyébként teljesen mindegy, hogy a cselszövőt hatalmába kerítette-e a lelki nyomor, a lényeg az, hogy megkerült. Aki ahhoz képest, hogy milyen értékes figura, viszonylag banális módon akad fenn a dél-afri­kai zsaruk hálóján. Megcáfolva egyszersmind azt a további közhelyet, hogy a pénz nem minden. Hiába volt ugyanis neki és aggódó papájá­nak, a szlovákiai malommágnásnak belőle dögivei, nem volt elég ah­hoz, hogy isten malmai megálljának... - Welcome, Mr. Lexa - szólítot­ták meg a főszert múlt héten az egzotikus zsaruk. Hiába operáltatta át a pofalemezét. - Vítajte Mr. Lexa - üdvözli őt e kis haza. Amelyhez annyira „hűséges” volt annak idején, hogy - az egzaltált főnök, Vladi­mír Meciar által belétáplált hatalmi gőgtől vezérelve - az állami ter­ror kerge birkájaként dúlta fel a politikai arénát. Hogy aztán az irháját mentve oly hűtlenül magára hagyja a hont, a tettek feldúlt mezejét, amidőn számon kérték rajta banánköztársasági léptékű bűneit. Kí­váncsian várhatjuk most már, mi lesz a nóta vége. Akad-e önmagára valamit is adó normális bíró, aki visszavágja ezt a lapító senkivé ved­lett embert a sittre? S köp-e majd ott valamikori kenyéradói rovására? Ha a fennálló jogrend alapján idővel kiróják rá, ami jár neki, akkor helyreállhat sok-sok hétköznapi kisember megrendült lelki nyugalma. Ha viszont a jogi csűrcsavarok és piszkos pénzek segítségével mégis átesne valahogy az igazságszolgáltatás rostáján, akkor ennek az or­szágnak a puszta létjogosultsága is megrendülhet... Más: A jelenlegi kormányfő, Mikulás Dzurinda elleni példátlan fenekedés szószólói számára immár mintha savanyú lenne a szőlő. Hogy a minden eresz­tékében recsegő-ropogó HZDS hátsó udvarából most sokan politikai támadásként kommunikálják valamikori dicstelen országlásuk koro­natanújának lebukását, az valahol még érthető is. Hiszen ha énekelni kezd a jómadár, számtalan szemforgató prominens bőrére mehet ki a játék. Az viszont teljességgel elképesztő, hogy a jelenlegi kormányko­alíció környékéről is kiszüremlik némi irigykedő felhang: Miért pont most, a választások küszöbén lett meg ez a Lexa...? Erre a válasz az: Soha jobbkor! És a legkevésbé sem azért, hogy a nyári uborkaszezon­ban ne az ufógumicsonton legyen kénytelen rágódni a sajtó... A szerző a Csallóköz lapigazgatója sasag-frfessiaasffl&ig&g j ISTV7CT JCUTáCI Beszalagolt spulnigép GRENDEL ÁGOTA Már megint delet harangoztak a gyomrunkban. A legközelebbi gyorstalpaló étterem egy ugrás­ra. Konyhája nem tartogat külö­nösebb meglepetéseket, de ezt pozitívan is értékelhetjük. Tud­juk, mi vár ránk, az örök körfor­gás biztonságában választunk a káposzta-, bab-, lencse-, paradi­csom-, pacallevesből, a káposztát hagyjuk a téli időkre vagy a más­naposság orvoslására, bár tud­juk, hogy a lencse pénz meg sze­rencse, de fizetés után egy-két nappal könnyelműen lemondunk a hirtelen meggazdagodás le­hetőségéről, a paradicsom éden- ként, eredeti formájában vagy otthon levesítve bizalomger­jesztőbb, mint ez a halványrózsa­szín, egybeolvadt sajtmasszával tálalt vendégszégyem'tő, két gyo­mor nem fér meg egy bélrend­szerben - hát marad a bab. Az legalább olyan sűrű, hogy megáll benne a kanál. Főételben váloga­tunk, mint a vadkörtében. Ez sem rosszabb, mint az, amaz sem múlja fölül emezt. Mindegy, mi kerül a levesre, a végén lenyom­tatjuk szódával, kólával. Tálca, szalvéta, leves, főétel rendel, evőeszköz, pénztár. Már senki sem sorakozik előttem, készítem a jegyet, hozzá némi aprót - mert nincs az a talponálló, gyorsétte­rem, amelyben a mosolyon és a jó étvágyat kívánunkon kívül mást is el lehetne fogyasztani egy ebédjegy fejében-, fizetek. Nem. Fizetnék. Mert a kétméteres, sze­müveges pénztárosfiú mosolyint egyet, elnézést kér, elfogyott a pénztárgépszalag, egy perc türe­lem. A gép szétszedése valóban egy perc, sőt annyi sem. Itt katt, ott katt, s máris feltárul a pénz­nyelő gyomra. Spulni le, szalag­tekercs spulniba. Nem illeszke­dik. Spulni, szalagtekercs le, bal oldallap jobb oldalra, jobb oldal­lap bal oldalra, fogazat el­lenőrzése. Nem stimmel. Spulni újra le, szalagtekercs ki, bal a bal­ra, jobb a jobbra, tekercs spulni alá, sárga szalag le, fehér föl. Nem. Szakácsnőjön. Szakácsnő jobb kezében spulni, fiú bal kezé­ben szalag. Ezt ide, azt oda, nem, azt ide, ezt oda, ne nyúlkálj, majd én, nem megy a négykezes. Már a szakács is előkerül, állító­lag ő már cserélt spulnit a sza­kadt szalag kasszájában. Fizet­nénk már szalag, spulni, számla nélkül, ha ellenőr jönne, sebaj, hátha ért a spulni beszalagolásá- hoz. Fizethetünk, fogyasztha­tunk. Leves, főétel, szódakóla leszállóágban. Vége a harangzú­gásnak. Csak a spulnigép szalag- pénztáiját szerelik tovább. A szakácsok abbahagyták a főzést, kifut a bableves, odakozmál a húsleves, a mosogatólányok nem mosogatnak, nincs piszkos edény, nem szolgálnak ki senkit, véreres szemmel vizslatják a fi­nommechanikai berendezést, könyörögnek, hogy a sárga sza­lagot a tulajdonosért, a fehéret a vendégért. Ám ő konokul össze­zárja ajkát. MÁÉRT-VISSZHANG A ROMÁN SAJTÓBAN Kibékültek önmagukkal A magyarok kibékültek a magya­rokkal címmel számolt be a Ma­gyar Állandó Értekezlet buda­pesti üléséről tegnap az Eveni- mentul Zilei című román újság, amely szerint az értekezlet a haj­dani pártgyűléseket idézte: bé­késen, a teljes konszenzus jegyé­ben zajlott. Az erdélyi Krónika című napilap vezércikkében a magyar miniszterelnök fellépé­sét állította szembe Markó Béla RMDSZ-elnök szereplésével. A Krónika szerint Medgyessy Péter számára láthatóan nehéz volt a szerep: nem is tudott mást mon­dani, mint a határon túli magya­rokkal kapcsolatos MSZP-politi- ka eddigi közhelyeit, az „ahogy lehet” bethleni igazságát, s ezt megtoldotta a Magyar Nemzet Házának ötletével, valamint né­hány olyan kezdeményezéssel, amelyet a Magyarok Világszövet- sége lényegében már rég gyakor­lattá avatott - írta a Krónika. TALLÓZÓ MLADÁ FRONTA DNES A csehországi nők a férfiak béré nek átlagosan háromnegyedé kapják csak - számolt utána ; Mladá fronta dnes. A cseh napi lap példaként az orvosok béré említi, közülük a nők tavaly átla gosan 5300 koronával kereste! kevesebbet férfi kollégáiknál, t munkaügyi minisztériumbai működik egy főosztály, amely : férfiak és a nők egyenjogúságé hivatott felügyelni. A főosztál; vezetőjét, Dagmar Zelenková idézve a lap rámutat: ugyanazér a munkáért a nőknek és a férfiak nak ugyanannyi pénzt kelleni kapniuk. Ez azonban koránt sinc így. „Előfordul, hogy egy férfi, ak havonta 15 ezer koronát keres távozik a cégtől. Utódja, ak nőnemű, csak 12 ezret kap” - ál lítja Zelenková, aki szerint azon ban nagyon nehéz rábizonyítan a munkaadóra az ilyen igazságta lan elbánást. Miért keresne! mégis átlagosan 4726 koronává kevesebbet a cseh nők? A lap sze rint azért, mert a férfiaknál rit kábban kerülnek vezető, azaz jó fizető beosztásba. HÉTVÉG(R)E Négy napja mindenütt őt látom Alkalomhoz illően, csend­ben ünnepeltük meg Ivan Lexa hazaérkezését tizen­egyedik emeleti kis szo­bámban. Jelen volt két leso­ványodott egér és nyolc gyenge csótány. Számuk az idő múlásával fokozatosan csökkent. SZABÓ GERGELY Vége, feladom. Nem bír már ver­semnek más hőse lenni, mint a tit­kosszolgálat volt igazgatója, az egész ország boltos asszonyainak, vécés nénijeinek és pincéreinek felizgatója. Mégsem normális, hogy a sarki kifőzde szakácsa már Lexa jelenlegi súlyát veszi alapul, amikor azon gondolkozik, meny­nyi alapanyagból készítse a me­nüt, nem normális, hogy a pincér arra hivatkozva nem hoz levest, hogy valami kövér alak felzabálta az egészet, nem normális, hogy fi­zetéskor a boltos asszony a sze­membe néz, és megdicsér, mennyire lefogytam. Gondolkoz­tam, esetleg írhatnék a vízen le­begő kicsiny papírhajócskákról, amiken gyertyák égnek, de akkor mindenki azt hitte volna, most már mindörökké Lexáért ég a mé­cses lelkem katedrálisában. Elmél­kedtem, hátha felkeltené az olvasó érdeklődését a terrorizmusról írt néhány flekk, de aztán rájöttem, ebből inkább orvosi, nem irodalmi jellegű matéria kerekedne, nem az újság oldalain, hanem az olvasó gyomrában. Kínomban már az is eszembe jutott, hogy az újságon keresztül vallók szerelmet egy lánynak, de akkor mindenki azzal vádolt volna, hogy már nincs té­mám, és valamilyen gyenge szö­veggel akarom ezt elfedni. Négy napja menekülök az emberek elől. Mindenütt Lexát látom. Földön, vízen, levegőben, a világ százhet­venhét országában. Nem hagy nyugodni a lelkiismeret, álmom­ban szőrös, dagadt emberek áztat­ják a lábukat Fokvárosnál, esküsz­nek örök hűséget először a szlovák Mindenütt Lexát látom. Földön, vízen, levegőben, a világ 177 országában. alkotmánynak, majd a köztársa- ságpártiságot némileg félretéve az angol királynőnek. Feladtam. Rendben van. írok egy emberről, aki jelenleg - péntek kora délután van - nagyon közel áll hozzám, sőt egy félóra múlva talán szemtől szembe is láthatom a Récsei utcában, a kerületi rendőrparancsnokságon. Egy em­ber, akiért megvesznek az újság­írók, akinek minden lépését egy­szerre négy kamera figyeli, akinek a kijelentései a lapok első oldalán jelennek meg. Égy ember, aki hosszú utat tett meg egy szürke szlovákiai magyar faluból, majd járási városból Pozsonyig, a csúcs- vezetésig. Tulajdonképpen alig tu­dok róla valamit, sovány, elöl kis­sé kopaszodik. Aki még nem jött rá, annak elmondom, ez az ember Jaroslav Spisiak. Az országos rendőrfőkapitány első helyettesé­vel kapcsolatban eléggé ambiva­lens, mondhatni bizarr érzelmeim vannak. Nincs itt helye semmiféle hátsó gondolatnak, egyszerűen arról van szó, hogy nem szakítha­tom magam ketté: újságíró va­gyok és állampolgár, ugyanúgy, minthogy hirtelenjében nem tu­dom megmondani, magyar va- gyok-e elsősorban vagy szlovákiai. Egy állampolgár, ha még annyira kötelességtudó, megértő, igazság­szerető, mint én - itt most merő szerénységből kihúztam huszon­négy sort -, akkor együttműködik a rendőrséggel, bizalmas adatokat ad át neki maffiózó ismerőseiről, ha rendőrségi akciót lát, hanyatt- homlok menekül, nehogy az eljá­rás sikerét akadályozza, esetleg ne álljon egy eltévedt golyó vagy eg; uralmát az alkoholon és a gép járművén elvesztett rendőr elé Egy állampolgárnak, aki ráadásu még naiv, becsületes, tisztességül dó is, mint én, meg lehet magya rázni, hogy jobb, ha bizonyos dől gokról hallgatunk. Egy újságíró nak azonban ez kimondottan a ká rára válik, főleg ha rádiós az il lető. Engem - sem a kedves rádió Álmomban szőrös, da­gadt emberek áztatják a lábukat Fokvárosnál. hallgatókat - nem fenyeget a ve szély, hogy a hangom egyszer ki repül az éterbe, de ha már egysze újságíró vagyok, akkor legalábl újságot kell írnom. Lexa és Spisiak (ez nem fontossá gi, hanem ábécésorrend) tegnaj nagyon közel kerültek egymás hoz a rendőrség Récsei utcai épü létében. Lexa rögtönzött sajtótá jékoztatót adott útban hazafelé í repülőgép fedélzetén, tegnaj Spisiak itatta az információkr; szomjas újságírókat. A téma mint általában, a szervezet bűnözés. Kíváncsi vagyok, hogy; meciari SIS is ebbe a kategóriábí tartozott-e. HETI GAZDA(G)SÁG I ü 1 A kormány az uniós távlatot csillogtatja TUBA LAJOS Lassan kezdenek helyre rázódni a dolgok, legalábbis ami a terve­zést illeti. Négy évvel ezelőtt még a minisztériumok számára elkép­zelhetetlen volt, hogy a saját kon­cepcióik kidolgozását egy köz­ponti keretbe illesszék, a héten viszont két termelői ágazat is az együttműködési készség jelét mutatta. A keretet ezúttal az épí­tésügyi és régiófejlesztési minisz­térium által koordinált és az Eu­rópai Unióra készülő Nemzeti Fejlesztési Terv jelenti. Egy ha­sonló már három éve is készült, akkor viszont az ágazati fejleszté­si tervek című részben fércművek sorozatát olvashattuk. A legnagyobbat a földművelés- ügyi minisztérium produkálta, amely egyszerűen a témáiban fe­lettébb szűkre szabott SAPARD- tervet tüntette fel fejlesztési ter­veként, olyan termékcsoportokat hagyva ki így a szórásból, mint a búza, a kukorica, a sertés vagy a szarvasmarha. Ezúttal azonban tőlük is alaposabb munkát várha­tunk, ezekben a napokban alakul meg egy szakértői csoport, amelynek vezetése alatt remélhe­tőleg egy igazi középtávú mező- gazdasági fejlesztési terv születik meg. A gazdasági minisztérium pedig már le is tett egy ilyent az asztalra, ez iparfejlesztés címén 2004-ig öt prioritást fogalmaz meg. Az ipari szerkezetváltás szükségessége minden politikus­nál az alapvető fráziskészlet ré­sze, kár, hogy szinte semmit sem tesznek ennek előmozdítására. Az új témák között szerepel a tá­mogatási programok hatékonysá­gának növelése. Eddig egyetlen hivatalos ember sem kételkedett ebben, legfeljebb azok panaszkodtak, akik valóban megpróbálták igénybe venni a propagált támogatási formákat. Ami pedig az EU szerkezetváltó alapjaira való intézményi felké­szülést illeti, a koncepciógyártók­nak csak annyit üzenhetünk: Ura­im! Már akkor is késésben lettek volna, ha erre a hatalomra jutá­suk után azonnal ráhajtanak, így legfeljebb kínosabbá teszik a tá­vozásukat. Uniós csatlakozás előtti anyagot tett közzé a pénzügyminisztéri­um is, ebben 2005-re (vagyis a remények szerint már uniós tag­ként) Szlovákia számára 5 száza­lékos gazdasági növekedést prog­nosztizál. Ez komoly gazdaságélénkülést jelentene. A pénzügyminisztéri­um mindenesetre 2005-re olyan, eddig csak csalódást okozó refor­mokat helyezett kilátásba, mint az ipari szerkezetváltás, az egész­ségügyi vagy a nyugdíjreform. Ezeket a politikusok (a „mieink” is) sikeresen ellazsálták, és ha va­lóban egyszerre zúdul majd a nyakunkba, akkor erre erős lélek­kel kell készülnünk. A hazai gazdaságra leginkább a szabadságolás jellemző. Az ál­lamfő nem írta alá a kereskedel­mi láncok rendszabályozásáról szóló törvényt. Úgy tűnik viszont, hogy a két fél képes egy kölcsönö­sen elfogadható kompromisszum kidolgozására, a közzétett érvek és javaslatok logikusnak tűnnek. Kár, hogy erre egészen az államfő beavatkozásáig kellett várni, nem a több száz hivatalnokkal dolgo­zó gazdasági minisztériumban vagy a jól fizetett asszisztensek kel megtűzdelt parlamenti képvi selők szintjén rendezték a vitát Változik a külföldi beruházók tá mogatásának rendszere is. Az EL szokásoknak megfelelően a ked vezmények mértéke az adott ré gió fejlettségtől függ majd. Ez fő leg Pozsonyt érinti, így kíváncsi an várjuk, vajon a Volkswagen el viszi-e Dévényújfaluból a terve zett új gyárát. Végezetül egy újabb búcsúköi kormányszintről. A testület elfő gadta a vállalkozási környezel elemzésével foglalkozó anyagot Ebben egyebek mellett megígér ték, hogy a jövőben a vállalkozás környezetre hatással lévő állam intézmények munkáját rendsze résén elemzik és ez alapján kü lönféle intézkedéseket foganato sítanak, beleértve az esetlegei megszüntetésüket. Kár, hogy ez zel úgy vannak, mint mi, amikoi csak az üdülőbe érkezve jui eszünkbe, mi mindent vihettünl volna magunkkal. Persze a jó öt letet azért nem felejtjük el, az ú kormánynak majd felemlegetjük hogy foglalkozhatna a kérdéssel- Megnézem, hol a szlovák korona. (Peter Gossányi rajza) k fi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents