Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)
2002-07-17 / 164. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 17. Kultúra W1 A negyvenkilencedik évad után, az ötvenedik előtt a komáromi színidirektorral, Kiss Péntek Józseffel beszélgettünk Minden hétvégén más-más műfajban kínálnak szórakozást Színházi ars poeticák lenyomata Kiss Péntek József: „Az ünnepi évad végén Martin Huba Az imposztort rendezi a színházban." (Dömötör Ede felvétele) Karnyújtásnyi távolságban áll jubileumi évada kezdetétől a Jókai Színház: 1952-ben, azaz 50 éve alakult meg Komárom székhellyel a Magyar Területi Színház. Az ünnepi évad műsorának ismertetésére, valamint az elmúlt szezon értékelésére Kiss Péntek József színidirektort kértük fel. LAKATOS KRISZTINA Visszapillantva: milyen tanulságokkal szolgált, miféle eredményeket hozott a közelmúltban lezárult 2001/2002-es évad az előadások szempontjából? Változatlanul a műfaji sokszínűségre és a szakmai tisztességre törekedtünk. Úgy szórakoztatni, hogy közben értéket képviseljünk, hogy hatni tudjunk a közönségre — ne csak kikapcsoljuk a hétköznapokból, hanem valamit el is indítsunk benne. Ha ez nem is mindig sikerült maradéktalanul, azt hiszem, az igyekezet kitapintható volt. Az évadot az Édes Anna indította - ezzel a magyar klasszika bemutatásának a vonulatát vittük tovább. Rendkívül költséges és nagy produkció volt, odatettünk mindent, amire a rendezőnek szüksége volt ahhoz, hogy a regényt színpadra vigye. A kis herceg esetében nem vagyok biztos benne, hogy minden az elképzeléseink szerint sikerült. Bebizonyosodott, amit a rengeteg próbálkozás, színpadi adaptáció eddig is jelzett, hogy ennél a filozofikus műnél nagyon nehezen lehet megtalálni azokat a színpadi jeleket, a közvetítés azon formáját, amely élvezetessé tehetné. Nagyon híres film volt A tizedes meg a többiek - azt gondoltam, ma is érvényes, és olyan érdekes módon mesél kegyeden emberi problémákról, hogy érdemes megmutatni. Emellett, valljuk be, közönségcsalogató cím, és ha a közönséget becsalogattuk, és nem csaptuk be, nem hiszem, hogy rosszat tettünk volna. Nagyon nagy sikerrel megy. Az évad nyugodtabban csordogáló első hónapjai után a tavaszi bemutatók lényegesen differenciáltabb visszhangot keltettek. Ivan Kusan horvát szerző Galóca című műve - idézőjelben - az évad legproblematikusabb előadása. Az van, hogy a mi közönségünk nem akar szembesülni, a színpadon keresztül sem, a Balkán kegyeden világával. Pedig elég gyakran találkozunk a terrornak - akár fizikainak, akár szelleminek - a legkülönfélébb válfajaival. Beszéltem olyan középiskolai tanárnővel, aki kikérte magának, hogy a Galócát diákoknak akarjuk játszani. De találkoztam olyanokkal is, akik azt mondták, kegyeden egy előadás, de nagyon jó, ne adagoljuk tűi sűrűn, de ezt is látni kell. Azután Molnár Ferenctől Az ördög következett. Forgács Miklós, az előadás fiatal rendezője nagyon erős vízióval jött, határozott formai elképzelései voltak. Á bemutatón elég furcsa epizód történt. Jelen volt a szerző égjük unokája, jeles színházi és tévés szakember, aki számon- kérte rajtunk Molnár világát, a molnári színházat. Mi úgy gondoljuk, hogy a drámai szöveg szent és sért- heteden - egész az olvasásig. De akkor, amikor színházat akarunk belőle csinálni, egy másik szuverén művészed ág megvalósításához használjuk alapanyagként, akkor szabadon kezelhető. Az viszont igaz, hogy csak addig, amíg azt a szellemiséget, amelyet a szerző fontosnak vélt, mi is tiszteletben tartjuk. Illetve megfontolandó, hogy azokkal a formai eszközökkel, amelyekkel az előadás megvalósításakor élünk, nem végezzük-e ki az írott darabot. Magyarán, nem dobja-e le magáról a dráma teste azt a szövetet, amelyet mi rá akarunk húzni előadásként. Itt sok kérdőjel merül föl, nem csak a mi Molnár-adaptációnk kapcsán. Mindazonáltal azt mondom, hogy a címszerepet alakító Bandor Éva olyan csodálatos színészi skálát tudott megmutatni, ami miatt érdemes volt ezt a formát választani. Hogyan alakult mostanság a komáromi társulat összetétele? Gyakran esküszünk arra, hogy a színházban a csapatmunka, az ösz- szelélegzés, az együtt fekvés és ébredés olyan teamet kovácsol össze, melynek tagjai azonos hangon tudnak megszólalni, s ez az előadásoknak hatalmas előnyére válik. Sajnos ez a szakma olyan, hogy színészek jönnek és mennek, társulatba be, társulatból el. Ősztől a budapesti Bárka Színház tagja lesz Vincze Emőke és Lucskay Róbert, a főiskoláról hozzánk érkezik viszont Molnár Xénia, egy nagyon ígéretes fiatal színésznő, és leszerződött Kassáról Fabó Tibor is. Színművészeti főiskolára került a társulatból Oszlik Péter és Rab Henrietta. Szorítok, hogy jöjjenek majd vissza hozzánk. Persze vérzik a szívem, amikor egy- egy tehetség elmegy a színházunktól, de nem tartom katasztrófának. Rosszabbnak tartom a bebetonozást: amikor akarva-akaratíanul egy-egy művésznek megvan a társulatban a nyugdíjas állása, és sem a színház nem tud mozdulni vele, sem ő a színházzal. Végül is a közönség új arcokra kíváncsi. Fontos, hogy meglegyen a stabil mag a társulatban, meglegyenek a kedvencek, aztán a többi hadd alakuljon. A jubileumi évad előkészítéseként komoly átalakítási munkák is elkezdődtek a színházépületben. Három nagyon fontos munka folyik, amely az épület kihasználhatóságát és állagát jelentős mértékben fogja javítani. Az egyik a földszinti körterem átalakítása stúdióvá: az évad elejére tervezzük az átadást, a továbbiakban stúdióelőadások, kamaraszínházi bemutatók, előadói estek, koncertek kapnak itt helyet. A stúdióban évadonként két saját produkciót tervezünk. Szeretnénk, ha itt komoly, elmélyült műhelymunka folyna, egy-egy produkcióra akár négy-hat hónap is jutna, s nem szorítanának annyira a bemutatási határidők, mint a nagyszínpadon. Valamint, a stúdiónak köszönhetően, végre lesz egy normális próbatermünk. Fontos teendőnk volt az épület szociális helyiségeinek az átalakítása. A harmadik a színpad: katasztrofális állapotban volt a színpadtechnika, főleg a textilek - a takarások, a horizont, a sálak, a lábak, ahogy a színházi zsargonban hívjuk -, ezeket kicseréljük, és felújítjuk a padlózatot is. Mit láthatunk jövőre? Az ünnepi évad első előadása Csehov Sirálya lesz, október 11-én tartjuk a díszbemutatót, aznap ünnepeljük a színház megalakulásának 50. évfordulóját. Ezen a napon a főbejárat melletti homlokzati falon elhelyezünk egy reliefet, Nagy János alkotását. Novemberben Petőfi János vitézének zenés változatát mutatjuk be, szeretnénk olyan módon létrehozni ezt a produkciót, hogy a lehető legszélesebb korosztályhoz szóljon, tehát hattól százhat éves korig mindenkinek játszható legyen. A következő fontos dátumhoz kötődő előadásunk Shakespeare Szentivánéji álom című játéka, 2003. január 31-én lesz a bemutató, ötven évvel ezelőtt napra pontosan ekkor tartotta a Magyar Területi Színház az első bemutatóját. Hat szereplő szerzőt keres címen Luigi Pirandello darabját mutatjuk be márciusban, majd Martin Huba Az imposztort rendezi a színházban. A nyári előadásunk egy zenés, köny- nyed darab lesz. Ezeken kívül, mivel az évad úgy alakult, hogy a gyerekeknek csak a János vitézt tudjuk kínálni, vendégelőadásként egy vagy két mesejátékot hívunk meg. Milyen elgondolások mentén alakult ki az ünnepi évad dramaturgiai terve? A Sirály, a Szentivánéji álom, a Pi- randello-darab és Az imposztor is valamilyen formában a színházhoz kötődik, a színházról vall. Természetesen ezek az előadások sokrétűbbek, összetettebb problémákra kérdeznek és válaszolnak, de a színházi motívum, a színházi téma mindegyikben közös. Meg szeretnénk ragadni az alkalmat, hogy ez az ünnepi évad színházi ars poeticák lenyomata legyen. Mészöly Miklós nemcsak a 20. század magyar irodalmának egyik legjelentősebb írója - briliáns gondolkodó is Egy tanulságos beszélgetés Komáromi Nyár 2002 ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Komárom. A Komáromi Nyár 2002 rendezvénysorozat keretében hétről hétre más-más műfaj kedvelőinek kínálnak szórakozási lehetőséget a szervezők. Július első hétvégéjén a Jókai Színház művészei operettelőadását tekinthették meg az érdeklődők, július 12-én pedig Ben- kő Zsolt adott dzsesszkoncertet a városban. Július 19. és 21. között tartják az immár hagyományos Nemzetközi Fúvósfesztivált, amelyen olasz, német, magyar és hazai művészek lépnek fel, köztük a komáromi Vidám Fiúk együttes. A fesztivál keretében 20-án délután öt órától az Európa Udvarban adnak koncertet a zenekarok, amelyre ingyenes a belépés. Nem először találkozhat a komáromi közönség Bólék Polívka Klauniky Színházával. A tavaly nagy sikert aratott társulat július 25-én tart újabb bemutatót, A művészet süket kiáltása címmel. Az utolsó júliusi hétvége a népzene, a néptánc kedvelőinek ünnepe lesz: a Hagyomány Alap, valamint az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes július 26-án és 27-én rendezi meg a Soka- dalom Csallóköztől Bodrogközig elnevezésű programsorozatát. A két nap során fellép többek között a zselízi Kincső és a komáromi Pihegő gyermek-néptáncegyüttes, a Feszty Árpád Néptáncegyüttes, az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes, valamint több hagyományőrző szólótáncos. Lesz kirakodóvásár és kézműves-foglalkozás, táncház és népzenei koncert, továbbá mesemondók és bábcsoportok szórakoztatják a közönséget. Augusztus 8-án az Európa Udvarban ütőhangszereken játszó magyarországi művészek afrikai zenével szórakoztatják a közönséget, végül augusztus 24-én Nyár Zár címmel könnyűzenei fesztiválra kerül sor, amelyen fiatal zenészek lépnek fel. A helyi zeneiskola tanárainak szervezésében és közreműködésével július 29-étől mesterkurzus zajlik a városban, neves hazai és külföldi tanárok oktatják majd az ország különböző pontjáról érkező fiatal tehetségeket. A rendezvény záróakkordjaként a résztvevők és oktatóik augusztus 3-án adnak koncertet a Tiszti Pavilon dísztermében. Varga Anna, a Komáromi Nyár egyik fő szervezője, a Városi Művelődési Központ igazgatója elmondta, a változatos, színvonalas programok ellenére elég nehéz megszólítani a hazai közönséget. Ennek egyrészt az az oka, hogy sokan nyári szabadságukat töltik, másrészt a városban kora tavasztól rengeteg kulturális rendezvény zajlik. Ennek ellenére úgy gondolja, nyáron is lehetőséget kell kínálni a szórakozni vágyóknak, és természetesen számítanak a városban üdülő turisták érdeklődésére is. (vkm) Holnap: Garaj Éva és Marián Lapsansky koncertje Énekhangra, zongorára ELŐZETESÜNK Pozsony. Garaj Éva mezzoszoprán és Marián Lapsansky zongoraművész ad holnap 20 órától koncertet a Prímási palota Tükörtermében. A művészek egy-egy Schumann-, Dvorák-, Verdi- és Enrico Granados- művet szólaltatnak meg. Garaj Éva a pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán végzett, az utóbbi években a prágai Állami Opera tagjaként közel két tucat szerepben láthatta az ottani közönség. Az európai művészeti unió által odaítélt Mahler-díj, valamint a Masaryk Akadémia díjának tulajdonosa. A fiatal operaéneMarián Lapsansky (Képarchívum) Garaj Éva kesnő tavaly óta szabadúszó. A napokban tért haza Párizsból, ahol Berlioz Kleopátra dmű művének címszerepét énekelte. Ugyancsak Kleopátra szerepében lépett színpadra a közelmúltban Égyiptom- ban, Alexandriában. Leos Janácek Ravasz rókácska című operájának készülő filmváltozatában ő kapta meg a Bagoly szerepét. Marián Lapsanskyt a kortárs zeneművészet jelentős egyéniségei között tartják számon. Számos díj tulajdonosa, rangos külföldi zenei fesztiválok visszatérő vendége. Jelentős szerepet vállal a szlovákiai zenei élet szervezésében is. (me) Egy hónapig tartó rendezvénysorozat Esztergomban Táncos Nyári Játékok KESERŰ JÓZSEF Az irodalmi műalkotások értelmezésével foglalkozók gyakran hangoztatják, hogy a megértés dialogikus természetű, ami körülbelül annyit jelent, hogy az olvasás elsőrendű feltétele az olvasó és a szöveg párbeszéde. Hiszen a szöveg csak akkor kel életre, ha megszólítják (a polcon sorakozó, éppen nem olvasott könyv lényegét tekintve nem több, mint a mellette helyet foglaló könyvtámasz). Az olvasónak pedig - éppen azért, mert olvasó - válaszolnia kell a szöveg hívására. Amikor olvasunk, mindig próbára tesz- szük magunkat: miközben követjük a szöveg utasításait, e párbeszéd által önismeretre teszünk szert. Nem véletlen hát, hogy éppen a dialógus, a párbeszéd képes fel- és megmutatni a megértés eseményét. A beszélgetésben részt vevők ugyanis - azzal, hogy nem zárkóznak el a másik mássága elől - akaratlanul is felszínre hozzák saját előfeltevéseiket, előítéleteiket, amelyek felismerése és játékba hozása” a megértésnek lényegi mozzanata. Noha a párbeszéd kiterjedt bölcseleti és irodalmi hagyományokra tekint vissza, manapság mégis oly ritka a könyvalakban megjelentetett beszélgetés. Ennek egyik oka talán e „műfaj” szokatlansága. (Beszélgetést olvasni - ez sokak számára paradoxonként hat.) Viszonylag talán kevesen vannak tudatában annak, hogy mennyire más, a szépirodalmi művekétől egészen különböző élménnyel képes gazdagítani a dialógus olvasóját. Ilyen élményt nyújtott számomra a napokban olvasott Párbeszédkísérlet című könyv, a- mely a nemrégiben elhunyt kitűnő író, Mészöly Miklós és a Kalligram Könyvkiadó ügyvezető igazgatója, Szigeti László 1994 és 1996 között lezajlott beszélgetését tartalmazza. Több mint szerencsésnek mondható ez a (többszöri) találkozás és a belőle született könyv, hiszen Mészöly Miklós nemcsak a 20. század magyar prózairodalmának egyik legjelentősebb írója, hanem briliáns gondolkodó is, Szigeti László pedig, minthogy Mészölynek kiváló barátja és ismerője, remek kérdező. Sorozatosan képes interjúalanyát ösztönözni, szelíden provokálni, ugyanakkor viszont - ahogy a konvenciók megkívánják - kellően háttérben maradni. Mészöly pedig - rá talán kevésbé jellemző módon - kitárulkozik: mesél származásáról, szüleiről, házasságáról (olyan témákról, amelyekről, mint mondja, sohasem nyilatkozott szélesebb közönség előtt), a hazáról, hazaszeretetről, a gondolkodás „buktatóiról”, s nem utolsósorban írói „titkokról”, irodalmi eszményekről. (Kevés olyan szerzőt találunk, aki ilyen pontosan - és szerényen - látta volna saját irodalmi törekvéseit.) Mészöly gondolkodását egyaránt jellemzi a fogalmi következetesség és a mindenfajta hamis bizonyosságot elutasító attitűd. Az előbbire az szolgálhat példaként, hogy nem egy mészölyi fogalom (mint az algebra, a freskó, a körbejárás, a megérintés) rendkívül hatékonynak mutatkozik műveinek értelmezésekor. Az utóbbit példázandó álljon itt az író válasza az irodalom és az élet határait firtató kérdésre: „Nem tudom, hol az irodalom és az élet között a határ. Nem tudom. És azt sem tudom, hol az álom és az ébrenlét között a határ. Csuang Csi pillangóját tegyem mérlegre? Vonjam kétségbe a valódiságát? Ki őrzi, hol az a mérleg, amely- lyel ez mérhető lenne? És hol van az a Lucifer, aki mérlegre meri tenni, hogy A vándor éji dalában az éjszaka vándorának és a vándor éjszakájának milyen megtörténtségi szintje van? Ki meri ezt meghatározni? És ha e nem létező mérleg szerint nincs megtörténtsége, akkor mi van? Hol a kettő között a különbség?” A beszélgetésből egy rendkívül következetes és felette szimpatikus gondolkodó rajzolódik ki, akinek nemcsak irodalmi életműve késztet csodálatra, hanem emberi nagysága is. (Mészöly Miklós, Szigeti László: Párbeszédkísérlet, Kalligram, Pozsony, 1999) MTI-JELENTÉS Esztergom. Nyári Játékok elnevezéssel színházi programokat tartanak péntektől augusztus 20-ig Esztergomban, s a rendezők szándéka szerint a kezdeményezéssel hagyományt szeretnének teremteni. Az egy hónapig tartó rendezvény- sorozattal Esztergom fesztivál-város jellegét kívánják erősíteni. A nyitóelőadáson Román Sándor táncszínháza az Ezeregyév című történelmi „táncshow”-t mutatja be, a darab a magyar történelmet dolgozza fel, a honfoglalástól napjainkig. A rendezvénysorozat július 25-én, csütörtökön A magyar tánc évszázadai című táncesttel folytatódik, amely a Kárpát-medence folklórját mutatja be. Másnap a Duna rapszódia című táncesttel várják a Iá- » . togatókat, az összeállításból a Duna-menti országok néphagyományai ismerhetők meg. Augusztus 2-án és 3-án a 120 éve született Kálmán Imre Marica grófnő című nagyoperettjét láthatják, hallhatják a műfaj kedvelői. Augusztus 16-a és 20-a között a Szörényi-trilógia, azaz az Attila - Isten kardja című zenedráma, az •István, a Írirály című rockopera és a Veled, Uram! című történelmi opera szerepel a programban. A szervezők az előadások sikere érdekében a legmodernebb technikai eszközökkel szerelték fel a monumentális - a talajszinttől 16 méter magas, 28 méter széles és 22 méter mélységű - színpadot, s a Szent István téri nézőtéren 3040 ülőhelyet helyeztek el.
