Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)
2002-07-02 / 152. szám, kedd
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 2. KOMMENTÁR A sor végén: a vevő PÁKOZDI GERTRÚD A parlamentnek a múlt héten újabb, sokak által vitatott törvényt sikerült letennie az asztalra. Az üzletláncokról szóló törvény - ha a köztársasági elnök is aláírja - szeptembertől hatályba lép. Ezt követően a gomba módra szaporodó és a lakosság körében is egyre kedveltebb hiper- és szupermarketeknek még fél évük lesz arra, hogy árukészletüket a törvény betűjéhez igazítsák. Ami főképp azért lesz nehéz, mert lényegében az ellenőrökre bízza, ők döntsék el, megfelelő-e az üzletek polcain található hazai és külföldi áruk aránya. Közben azt sem árt figyelembe venni, hogy minden homályosan megfogalmazott jogszabály a korrupció melegágya lehet. A cél kétségkívül nemes: a hazai élelmiszergyártók helyzetének javítása. Az ellenérvelők szerint azonban a mezőgazdaságot és az ehhez kapcsolódó termelőket egyéb eszközökkel kellene támogatnia az államnak. Könnyen előfordulhat - állítják -, hogy a segítő szándékra a fogyasztó fizet rá. Pedig az üzletláncok erejével való visszaélés következményeitől elsősorban őt akarják megvédeni. Tény, hogy a kereskedelem minden szereplője ádáz küzdelmet folytat a vásárlóközönség kegyeiért. Ez érthető, hiszen ebből él. Ha minden a versenyszabályok szerint történne, a vevő - mert a verseny letöri a fogyasztási cikkek árát - csak nyerne a termelők és kereskedők körében érvényesülő konkurencián. Ahol azonban nehezítik a konkurencia egészséges kibontakozását, ott a rendteremtési szándék visszafelé sülhet el. Némely üzletláncok képviselői szerint például akkor is áremelésre kényszerülhetnek, ha a jogszabálynak megfelelően minden termékre három szállítót szereznek. Hiszen ahány szállító, annyi, az árubeszerzést nehezítő és drágító megbeszélést kell majd folytatni. Az is megtörténhet, hogy a tőkehiánnyal küszködő hazai termelők egy része éppen a törvény erejét használja majd ki a gazdasági talpon maradáshoz, ahelyett, hogy a piacon könnyen eladható, versenyképes áruval jelentkezne. Elkényelmesedésük következményeivel pedig az EU- ba jutásunkat követően szembesülnek majd. Nyilvánvaló, hogy a törvény előterjesztői és megszavazói mögött éppúgy érdekcsoportok állnak, mint a jogszabály várható negatív hatásait hangsúlyozók mögött. Az egyik oldalon a hazai termelők, a másikon a kereskedelemből élők. Tény, hogy egyik sincs meg a másik nélkül, de főképp egyik sincs meg a vevő nélkül. Elveszítésétől, persze, egyiknek sem kell különösebben tartania, hiszen a vevő mindkettőre rá van szorulva. Akkor is, ha netán bekövetkezik, amitől a kereskedők tartanak: az árdrágulás. A vevő az alapvető élelmiszert ugyanis két napig se tudja bojkottálni. JEGYZET A brazil kapcsolat MOLNÁR NORBERT Nem tudom, diplomáciailag bevett szokás-e, hogy egy ország elnöke örömködő táviratot küld egy másik állam fejének azután, hogy annak országa labdarúgásban elhódította a világbajnoki címet. Talán, ha a vesztes ország elnöke gratulál a győztesének. (Esetünkben, persze a nem oly régóta tartó, de virágzó brazil-szlovák viszonyra tekintettel kicsit más a leányzó fekvése.) Szóval, hogy bevett-e, mert azt nem tudom, Fernando Henrique Cardoso brazil elnök vajon küldött-e Rudolf Schuster kollégának gratuláló táviratot, amikor fiaink megnyerték a jégkorong-világbajnokságot. Egyáltalán, tudott-e róla? Most már tud, mert Schuster elnökünk figyelmeztette erre őt. És vajon tudja-e Cardoso, mi az a hoki? És azt, hogy mi az ajég. Hogyan elmagyarázni neki úgy, hogy ne a kólára gondoljon? Ezzel Schuster nem pepecselt, csak együtt örült. Azt írta, nagyon örül annak, hogy a brazilok is megismerhetik azt az érzést, hogy a világ legjobbjai valamiben. (A brazilok, vajon azt tudják-e, hogy Szlovákiában is van foci?) El sem tudom képzelni, hogy e nélkül a távirat nélkül hogyan ünnepelhették volna a visszafogott brazilok az ötödik világ- bajnoki címüket. Lelki szemeimmel láttam, ahogy a döntő után fél órával a Copacabanán máris kezdték osztogatni a távirat fénymásolt változatát. Sőt, azt is látni véltem, ahogy a feketepiacon kemény dollárköte- geket adtak egy Schuster- gondolatért a brazil-szlovák barátságról, miután elfogyott a távirat fénymásolt változata. Azt is láttam, ahogy brazilofil elnökünk palotájában szambá- zik a győzelem után. Jól jöhet még ez a gratuláció egy ama- zonasi kirándulás előtt, biztosan kedvesebben fogadják . majd a benszülöttek elnökünket az őserdőben, már ha addigra eljut a hír oda, hogy ők is világbajnokok. Majd elnökünk közli velük. TALLÓZÓ uDoyÉNoy|NY A visegrádi országok kormányfői szombaton az eddiginél jóval keményebb hangot ütöttek meg az Európai Unióval szemben, hogy a csatlakozási tárgyalások záró szakasza előtt javítsanak eddigi pozíciójukon - írja az esztergomi találkozót elemző kommentárjában a prágai lap. Kommentátora szerint más választásuk nincs is, hiszen közeledik a belépésről döntő népszavazások időpontja, s a közép-európai államokban nem minden parlamenti párt gondolja úgy, hogy bármi áron és dalolva kell belépni az unióba. - Esztergomban határozott nemet mondtak ugyan a miniszterelnökök a jelenleg kínált feltételekre, ám erre az egységes.állásfoglalásra jóval hamarabb lett volna szükség. Akkor, amikor az európai uniós javaslatok alapvázát készítették. A hangos tiltakozás hatására Brüsszel esetleg valamit javíthat az eddigi- Nemrég könyvvizsgálatot tartottak nálunk és emiatt a megszokottól eltérően az ügyvezető igazgató úr ezen feltételeken, ám az nehezen képzel- a nyáron nem Floridában van, hanem vizsgálati fogságban... (Lehoczki István rajza) hető el, hogy hirtelen nagyvonalúsági roham kapja el - véli a szerző. I „Az önzés miatti szemrehányást a fiatal nemzedék bármikor visszaadhatja, mert önzéssel vádolhatok az idősebbek is" Öregedő, multietnikus Szlovákia „Nincs okunk arra várni, hogy a lakosság összetételén belüli változások megtorpannak, mert a Szlovákiában élő kisebbségek száma és aránya az összlakosság számához képest növekedni fog.” KORPÁS ÁRPÁD Ezt Ján Buncák szociológus úja a História című pozsonyi folyóirat májusi-júniusi számában. Szerinte „ennek kezdetét már a 2001. évi népszámlálás adataiban láthatjuk; tanúságuk szerint a negyedik legnépesebb csoporttá a más és megál- lapítatlan nemzetiségűek váltak”. A Szlovák Tudományos Akadémia (SZTA) megbízásából megjelenő szemlében a Komensky Egyetem szociológiai tanszékének és az SZTA Szociológiai Kabinetjének munkatársa A modern Szlovákia szociográfiai képe címmel arról közöl tanulmányt, hogy a népszámlálások tükrében 1921 óta miként változott a szlovákiai társadalom összetétele. A tárgyalt nyolc évtizedet nemzetiségi-etnikai szempontból összefoglalóan így jellemzi: „Szlovákia a 20. század elején multietnikus és felekezetileg sokszínű volt, s minden szervezett erőszak ellenére a 21. század kezdetére is ilyen maradt. A demokratikus fejlődés feltételei közepette ez a jellemzője egyre meghatározóbb lesz és Szlovákia a régi hagyományaira alapozva mindinkább a multietnikus ország jellegét ölti magára”. Buncák rámutat: az ország nemzetiségi-etnikai arányain főként az 1939 és az 50-es évek vége közti hatalmi fellépés módosított. „Hosszú, megközelítőleg tizenöt éves szervezett erőszak időszaka volt, amelyet a résztvevő államok a faji, nemzeti, felekezeti és osztályszempontból körülhatárolt csoportok ellen követtek el. A szelektív kegyetlenség következményei felett sokkal nehezebben térünk napirendre, mint a természeti csapásokéi felett” - írja az említett másfél évtizedről. Kimondja azt is, hogy „a magyarok és németek számának csökkenése, illetve a zsidó kisebbség megszűnése az állam erőszakos beavatkozásának következménye, amelynek legszélsőségesebb formája a zsidók haláltáborokba hurcolása volt”. Buncák ugyanakkor úgy véli, hogy „a lakosság korszerkezetén belüli dinamikus változások” következtében bevándorló munkaerő újra növeli (növelni fogja) a kisebbségek össza- rányát. A tanulmány minden egyes nép- számlálás esetében kimutatja, mely korcsoportok hiányoztak a leginkább. Az 1910-es számbavételből azt olvashaijuk ki, hogy az amerikai kivándorlás miatt megcsappant a huszonévesek száma. Az I. világháború is a családot alapító, illetve arra készülő korcsoportot tizedelte meg. Ez aztán az 1921-es népszámláláskor abban jelentkezett, hogy jelentősen csökkent a négy évesnél fiatalabbak aránya. Az 1918-1938 közti, viszonylag kiegyensúlyozott demográfiai fejlődés megalapozta az ötvenes évek baby- bommját. Buncák ezzel az első növekedéssel magyarázza a következőt is: „A 70-es évek folyamán újra megemelkedett a születések száma, mert a népes II. vüágháború utáni nemzedék szülőképes korba ért. A háború utáni baby-boom visszhangja volt ez, az előző, nagyszámú generációhoz tartozó szülőknek születtek gyermekeik”. A hetvenes évek népességnövekedését sajátosan a hatalom is serkentette. Az emberek 1968 után visszavonultak vagy -szorultak a családi életbe. „Azok az évek voltak ezek, amikor mindenki családi és hétvégi házat akart vagy nyaralót, családot és nyugalmat „fajront” után. A szocialista állam, amely akkoriban nagyon jól tudta, hogy nem szeretik, ezeket a törekvéseket támogatta, nem kívánta a nyüvános tiltakozást. Nem nagyon törődött azzal, kinek mi a magánvéleménye, ha azt nem hangoztatta a nyilvánosság előtt. Támogatta a magánszférába való menekülést a családi pótlék emelésével is, segítette a lakásépítés minden formáját és szemet hunyt a hétvégi házak és nyaralók építésére felhasznált építőanyag eredete felett” - úja a korról Buncák. Az 1955 és 1970 közti időszak ellenben visszaesést jelent a születések számában. Ez a mára is kihat: megnövekszik a középkorúak aránya, vagyis idővel egyre népesebbé válnak a legidősebbek korcsoportjai. A társadalom öregszik, az öregség pedig nagymértékben feminizálódik. Az 1980-as népszámlálás ugyanis a A 70-es évek népességnövekedése a 90-es években „gyümölcsözhetett” volna. 45 évnél idősebb nők arányának hirtelen megnövekedését mutatja. „Ezt egyrészt a nők magasabb megélhető átlagéletkora váltotta ki, másrészt a háborús emberveszteség” -jelzi az okokat a szerző, hozzátéve, hogy természetesen a háborúnak is több férfi esett áldozatául. A nők idősebb korosztályokon belüli megnövekedett aránya az 1989 utáni politika egyik meghatározó jelenségét is megmagyarázza. „Talán senkit sem lep meg - írja Buncák -, hogy a kilencvenes évek politikájában megjelent egy tiltakozó csoport, amelyet a sajtó ironikusan demokrata-nagyanyóknak nevezett el. Biztosan vannak demokratanagyapók is, de a nők idősebb korosztályon belüli nagy számbeli fölénye következtében a férfiak politikailag kisebb súlyt jelentenek”. A hatvanas évek visszaesése a rendszerváltás előtti évtizedben köszön vissza: mivel a Prágai Tavasz előtti tíz évben kevesebben jöttek világra, a nyolcvanas években kevesebben is értek szülőképes korba. A hetvenes évek népességnövekedése a küencvenes években „gyümölcsözhetett” volna, ez azonban Buncák szerint nagyrészt elmaradt. „Ha a népesedési hullámzás természetes rendszerességgel ment volna végbe, a kilencvenes években újra emelkednie kellett volna a szaporulatnak, a II. világháború utáni nemzedék unokáinak kellett volna meglátniuk a napvilágot” - állapítja meg a tanulmány írója. „A jelenlegi nemzedék a családalapítást és a gyermekvállalást későbbre halasztja. Néha azzal a szemrehányással találkozunk, hogy ez az önzés megnyilvánulása, illetve a társadalmi értékek és az erkölcsök hanyatlásáé. Én nem így látom. Az emberekre, s különösen a fiatalokra a gazdasági és társadalmi életkörülmények ma rendkívül nagy nyomást gyakorolnak. Megtanulni ilyen nyomás alatt élni, időt igényel, s ezzel nemcsak az egyénnek, hanem a társadalomnak is meg kell békélnie” - hangsúlyozza Buncák. A szaporulat visszaesése szerinte két évtized múlva nagyban befolyásolja majd a nyugdíj-biztosítási rendszert. „A takarékoskodás határozottan nem segíti a szaporulat emelkedését, és az önzés miatti szemrehányást a fiatal nemzedék bármikor visszaadhatja, mert önzéssel vádolhatok az idősebbek is, akik most a saját nyugdíjaikra gyűjtenek, s ezért keveset segítenek a fiatal családoknak” - mondja részrehajlás nélkül a szociológus. AZ MKP KÉPVISELŐJELÖLT-LISTÁJA 1. Bugár Béla, Somoija 2. Csáky Pál, Léva 3. Bárdos Gyula, Szene 4. Gyurovszky László, Vágsellye 5. Farkas Pál, Illésháza 6. Szigeti László, Párkány 7. Köteles László, Szepsi 8. A. Nagy László, Pozsony 9. Duray Miklós, Pozsony 10. Komlósy Zsolt, Rimaszombat 11. Berényi József, Alsószeli 12. Bastrnák Tibor, Komárom 13. Miklós László, Pozsony 14. Farkas Iván, Muzsla 15. Hama István, Pozsony 16. Albert Sándor, Kassa 17. Bauer Edit, Somolja 18. Gál Gábor, Nagymácséd 19. Hamerlik Richárd, Ipolynyék 20. Dolník Erzsébet, Léva 21. Sárközy Klára, Nagymegyer 22. Ladányi Lajos, Kálaz 23. Duka Zólyomi Árpád, Pozsony 24. Szigeti János, Búcs 25. Pásztor István, Királyhelmec 26. Kvarda József, Csenke 27. Juhász György, Tardoskedd 28. Keszegh Pál, Dunaszerdahely 29. Sólymos József, Tornaija 30. Pomothy László, Galánta 31. Csúsz Péter, Losonc 32. Angyal Béla, Guta 33. Matus Frigyes, Balony 34. Forró László, Érsekújvár 35. Czap Mária, Mátyócvajkóc 36. Rusnák Gábor, Vágsellye 37. Pogány Erzsébet, Somorja 38. Szőllős János, Rozsnyó 39. Andruskó Imre, Komárom 40. Boros Zoltán, Rimaszombat Rigó János, Nagymagyar Kővár Mojmír, Nagyszombat Marsala Stefan, Nagyszombat Tistan Ján, Tátraszéplak Jordán József, Késmárk Caplárová Alzbeta, Késmárk 1 német jelölt Dohnovic Leontin 1 roma jelölt 51. Bíró László, Galánta 52. Balkó József, Kolon 53. Jégh Izabella, Pozsony 54. Hóka László, Kürt 55. Eke László, Bős 56. Nagy József, Inám 57. Zachar Pál, Ipolyság 58. Kopasz József, Nagytárkány 59. Bartal Imre, Száp 60. Szabó Olga, Pat 61. Zsillé Béla, Diószeg 62. Könözsi László, Ebed 63. Bartók László, Torna 64. Molnár László, Ipolyfödémes 65. Mázik István, Fülek 66. Fehér Miklós, Komárom 67. Nagy Frigyes, Dunaszerdahely 68. Borbély Dezső, Tardoskedd 69. Juhász János, Királyhelmec 70. Korcsok László, Palást 71. Bacsó László, Nyárasd 72. Pomichal István, Fél 73. Veszelei Gyula, Ógyalla 74. Balajti Lajos, Tornaija 75. Fekete János, Várkony 76. Nagy Imre, Érsekújvár 77. Básti Ernő, Kassa 78. Batta György, Komárom 79. Rózsa Ernő, Galánta 80. Stubendek Márta, Rimaszécs 81. Mészáros Endre, Pered 82. Petrik Árpád, Kistárkány 83. Miklós Dénes, Nyárad 84. Sebők Zoltán, Komárom 85. Hideghéti Julianna, Keszölcés 86. Magyar Béla, Érsekújvár 87. Feliinger Károly, Jóka 88. Vitái István, Vámosladány 89. Bán Zoltán, Rimaszombat 90. Bastrnák Sándor, Perbete 91. Bódis Gyula, Dunaszerdahely 92. Laczika István, Gímes 93. Katrenics Károly, Rozsnyó 94. Drapák Károly, Muzsla 95. Marczell József, Királyfiakarcsa 96. Schill István, Pozsony 97. Baranyai Alajos, Zsigárd 98. Kónya Zoltán^ Rimaszombat 99. Varga Béla, Dunaszerdahely 100. Szabó Béla, Komárom 101. Lakatos László, Oroszka 102. Bencze István, Tardoskedd 103. Mészáros László, Jóka 104. Hrubtk Béla, Ipolynyék 105. Zsiga Magdaléna, Felsőszecse 106. Jakus Péter, Nagykövesd 107. Marczell Zoltán, Kisudvamok 108. Cséplő Gábor, Őrsújfalu 109. Perhács János, Bacsfa 110. Hogenbuch Endre, Párkány 111. Mohnansky József, Buzita 112. Morauszká Mária, Zseliz 113. Papp Sándor, Kalonda 114. Békési Péter, Komárom 115. Lukovics István, Feketenyék 116. Csanda László, Érsekújvár 117. Máté Ágnes, Kiskövesd 118. Bachorecz János, Bátorkeszi 119. Bugár Ilona, Csallóközkürt 120. Agárdi Attila, Szene 121. Csizmadia Mária, Sókszelőce 122. Hacsi Attila, Rimaszombat 123. Kovács László, Sompija 124. Kelemen Zoltán, Naszvad 125. Peczár Károly, Érsekújvár 126. Nagy Tibor, Felbár 127. Lőrinc Mária, Ipolykér 128. Feszty Zsolt, Érsekkéty 129. Gallai István, Barka 130. Hontvári Ferenc, Diószeg 131. György László, Komárom 132. Bartalos Erzsébet, Alistál 133. Varga György, Zsére 134. Kőszeghy Tibor, Béke 135. Stugel Tibor, Garamkövesd 136. Hunyák József, Ajnácskő 137. Restár János, Vágfarkasd 138. Óry Péter, Csallóközcsütörtök 139. Czíria Attila, Komárom 140. Molnár Károly, Kaposkelecsény 141. Greman Kornél, Gúta 142. Pallya Gábor, Galánta 143. Polgár Hajnalka, Pozsony 144. Majer János, Gúta 145. Erdős Vince, Fülek 146. Rózsár Tibor, Hidaskürt 147. Dohnanec Éva, Órsújfalu 148. Iván László, Szepsi 149. Együd László, Feled 150. Barta Pál, Királyhelmec ♦ A 41-50 helyeken induló jelöltek sorrendje nem végleges
