Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)
2002-07-01 / 151. szám, hétfő
2002. július 1., hétfő 11. oldal 17. LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁG (DÉL-KOREA, JAPÁN) 17. LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁG (DÉL-KOREA, JAPÁN) Ronaldo két találatával nyerte a finálét a dél-amerikai válogatott a német csapat ellen Brazília ötödik aranyérme Jokohama. Brazília nyerte a XVII. labdarúgó-világbajnokságot, miután a döntőben Ronaldo két góljával 2:0-ra győzött Németország ellen. A dél-amerikai ország ötödik vb-aranyérmét szerezte. ÖSSZEÁLLÍTÁS ♦ BrazíliaNémetország 2:0 (0:0). Góllövő: Ronaldo (67., 79.). Játékvezető: Collina (olasz), 72 370 ezer néző. Sárga lap: Roque Junior (5.), illetve Klose (9.). BRAZÍLIA: Marcos-Cafú, Lucio, Edmilson, Roque Junior-Kleberson, Gilberto Silva, Roberto Carlos-Rivaldo-Ro- naldinho (85. Juninho), Ronaldo (90. Denilson). NÉMETORSZÁG: Kahn-Frings, Linke, Ramelow, Metzelder-Schneider, Hamann, Jeremies (78. Asamoah), Bode (84. Ziege)-Neuville, Klose (74. Bierhoff). Meglepetésre német támadásokkal kezdődött a találkozó, Rudi Völler szövetségi kapitány válogatottja szép akciókat vezetett. A10. percben Schneider adott a jobb oldalról laposan középre, Edmilson az ötösön az utolsó pillanatban mentett Klose elől. A brazilok csak a 19. percben veszélyeztették először Kahn kapuját, Ro- naldinho remekül játszott Ronaldo elé, aki 10 méterről mellé lőtt. Az első félóra végén Ronaldo kapott jó kiugratást, de elpattant tőle a labda, így már nem tudta elpöckölni Kahn mellett. A dél-amerikaiak a hajrában beszorították ellenfelüket és többször is megszerezhették volna, a 45. percben Kleberson a felső lécet találta el. Tetszetős brazil akcióval kezdőCsak Ronaldo, a vb gólkirálya volt eredményes a döntőben. dött a második játékrész: Roberto Carlos középre belőtt labdáját Ronaldo a 11-es pontról félfordulattal küldte kapura, Kahn lábbal védett. A túloldalon bal oldali szöglet után Jeremies előrevetődve tisztán fejelt, a labda azonban elakadt az egyik védőben. A 49. percben Neuville 32 méteres szabadrúgását Marcos a kapufára tolta. Röviddel később bal oldali beívelés után Ronaldo hat méterről csúsztatott fejjel kapura, Kahn bravúrral védett. A 67. percben megszületett a finálé első gólja: Rivaldo 18 méteres lövését Kahn kiejtette, a berobbanó Ronaldo öt méterről a hálóba gurított. Tizenkét perccel később ismét brazil találatnak tapsoltak a szurkolók: Kleberson játszott a jobb szélről középre, Rivaldo átlépte a labdát, Ronaldo egyet igazított rajta, majd 16 méterről laposan a bal alsó sarokba lőtt. Ezután elkeseredetten támadtak a németek, a csereként beállt Bier- hoff 10 méteres lövését ütötte (Reuters-felvétel) szögletre Marcos, azonban az eredmény már nem változott. A világbajnokságok első brazil-német párharcát végül Ronaldo két villanása döntötte el: először Kahn hibáját használta ki, majd egy szép góllal növelte az előnyt. Brazília 1958, 1962, 1970 és 1994 után ötödször szerezte meg a vb- aranyérmet. A háromszoros világbajnok Németország 1966, 1982 és 1986 után negyedszer lett második. (sr) Szövetségi kapitányként pokoli hónapokat élt már át Scolari mester, aki most a mennyországba jutott „Bebizonyítottuk, országunk csodálatos” ÖSSZEÁLLÍTÁS Nagy Sándor egyszer állítólag leborult a földre, és azért imádkozott az istenekhez, hogy ismertessék meg végre a kudarccal is, hadd élvezze igazán a győzelem ízét. Ki tudja, így volt-e, mindenesetre Luiz Felipe Scolari eddig nemigen kényszerült volna hasonló fohászkodásra. Játékosnak meglehetősen közepes volt, az országos bajnokságban mindössze négy évet engedett neki a tehetsége és a tudása, és sokáig edzőként sem kényeztette el a sors. Ingázott Brazília és a Közel- Kelet között, felváltva dolgozott a hazájában, Szaúd-Arábiában és Kuvaitban, és a nagy siker következetesen elkerülte. Egészen 1994-ig, amikor másodszor ült le a Grémio kispadjára, és négy év leforgása alatt megnyerte a Brazil Kupát, kétszer az állami, egyszer az országos bajnokságot, majd a Libertadores Kupát. Rövid japán kitérőt követően újra otthon, a Palmeiras edzőjeként öregbítette a hírnevét, és egy éve a Cruzeirót irányította éppen, amikor megkapta a felkérést jelenlegi posztjára: legyen a brazil válogatott szövetségi kapitánya. Ő maga úgy fogalmaz, nagyon hamar megbánta, hogy elvállalta ezt a munkát: „Az első három hónap maga volt a pokol. Hirtelen váltottam, nem volt időm megfelelően felkészülni, egészen addig csak a Cruzeiro feladataira összpontosítottam, arról szólt az életem, és éppen a Libertadores Kupa megnyerése volt a legfontosabb célom. Aztán egyszer csak én lettem a kapitány, találkoztam a csapattal, néhány nap múlva pedig kikaptunk Uruguaytól. Mire feleszméltem, úgy éreztem, a brazil futball történetének a mélypontja fenyeget minket.“ Az Uruguay elleni vereséggel egyre inkább felsejlett az a lehetőség, hogy a brazil válogatott fennállása óta először kiesik a világbajnoki selejtezőkön, és nélküle rendezik meg a következő vb-t. Luiz Felipe Scolari ma már úgy emlékszik vissza ezekre az időkre, mint pályafutásának legnagyobb próbájára: „Egy olyan országban vállaltam el ezt a posztot, amelyben az emberek megőrülnek a futballért, megszokták és várják is a sikert, ugyanakkor nem volt csapatom. Tudtam, hogy mindenki engem hibáztat majd, ha nem jutunk túl a selejtezőkön, és az én nevemhez fűződne a szégyen, és ez egész biztosan a karrierembe kerülne.“ Hiába tett meg mindent, a négyszeres világbajnok továbbra is csak bukdácsolt. Legyőzte ugyan Paraguayt és Chilét, ám kikapott Argentínában és Bolíviában is, és csak az utolsó fordulóban dőlt el, hogy nem kell pótselejtezőt játszania, és egyenes ágon került ki a vb-re, megmenekülve ezzel a világra szóló szégyentől. „Éreztem, nem mindenki bízott bennem, de tudtam, csak a magam által választott úton haladva bukhatok meg tiszta lelkiismerettel, és a sikert is csak így érhetem el. Nem érdekeltek a vádak, és szerencsére meg is tudtam valósítani az elképzeléseimet, és ezért hálás vagyok a játékosoknak is. Egyre jobban játszottak, és igazolták, hogy jól tettem, amikor őket választottam“ - célzott nyilvánvalóan Romárióra. Az 1994- ben világbajnoki aranyat nyert harminchat éves világsztár sokak szerint magasan a legjobb otthon játszó csatár, ontotta a gólokat, és a közvélemény állandóan támadta a kapitányt, mert halogatta a beválogatását. Ez a halogatás végül odáig terjedt, hogy végül ki is hagyta az Ázsiába nevezett keretből. „Soha, egyetlen egyszer sem mondtam, hogy biztosan számítok rá. Ő kiváló futballista, de ebbe a csapatba nem illett bele, és számomra a csapat a legfontosabb. Akik az ő posztján szerepelnek, annyira kiválóak, hogy a világbajnokság legjobb futballistái közé kerültek.“ Scolari kapitány tehát most a pokol tornácáról a mennyországba jutott. Ráadásul szerinte az, hogy Brazília a nehezen vett selejtezők után százszázalékos teljesítménnyel megnyerte a világbajnokságot, egy olyan országot tett maradéktalanul boldoggá, amelynek a lakosai nap mint nap kénytelenek szembesülni a szegénységgel, a jogfosztottsággal és az erőszakkal. „Amit elértünk, az csodálatos, és a futballunkkal bebizonyítottuk, hogy országunk csodálatos, tele még csodálatosabb emberekkel, hiszen képesek vagyunk legyőzni a legnagyobb nehézségeket is.” (sr) A huszonöt éves csatár már harmadik az örökranglistán Ronaldo beérte Pelét MTI-JELENTÉS Jokohama. A döntőben elért két találatával Ronaldo lett - nyolc góllal - a koreai-japán közös rendezésű labdarúgó-világbajnokság gólkirálya. Az Internazionale 25 éves csatára honfitársát, Rivaldót és a szintén ötgólos német Miroslav Klosét előzte meg. Mivel 1998- ban négyszer volt eredményes, 12 góllal a harmadik helyre lépett előre az örökranglistán és beérte Pelét! Ebben a rangsorban a német Gerd Müller vezet (14). Korábban hét vb-n egymás után hat találattal végzett az élen a legeredményesebb játékos. Négy éve Franciaországban a horvát Davor Sukemek is ennyi kellett a gólkirályi cím elhódításához. Egy vb-t tekintve a rekorder továbbra is a francia Just Fontaine, aki 1958-ban, Svédországban 13-szor talált a hálóba. A vb-k legeredményesebb játékosai - 14 gólos: Gerd Müller (német) 1970, 1974; 13 gólos: Just Fontaine (francia) 1958; 12 gólos: Pelé (brazil) 1958-1970 és Ronaldo (brazil) 1998, 2002; 11 gólos: Kocsis Sándor 1954 és Jürgen Klinsmann (német) 1990-1998; 10 gólos: Gabriel Batistuta (argentin) 1994-2002; Teofilo Cubillas (perui) 1970-1978; Grzegorz Lato (lengyel) 1974-1982; Gary Lineker (angol) 1986, 1990; Helmut Rahn (német) 1954,1958. Lev Jasin-díjjal jutalmazzák a német játékost Kahn a legjobb kapus MTI-JELENTÉS Szöul. A Németország-Brazília labdarúgó vüágbajnoki döntő eredményétől függetlenül a FIFA Oliver Kahnt választotta a torna legjobb kapusává. A németek 33 éves játékosa mindössze egy gólt kapott a válogatott döntőig vezető hat vb- mérkőzésén. A klasszis kapuját e- lőbb az ír Robbie Keane-nek sikerült bevennie a csoportmérkőzések során, majd a fináléban kétszer Ronaldo is megleckéztette. Kahn az egykori szovjet kapuslegendáról, Lev Jasinról elnevezett díjat veheti át. VÉLEMÉNYEK A DÖNTŐRŐL LUIZ FELIPE SCOLARI, a brazil csapat szövetségi kapitánya: - Fantasztikusan jó érzés, hogy ekkora boldogságot tudtunk szerezni egész Brazíliának: a válogatott világbajnokként térhet haza. Ez bizonyítja, hogy jól végeztük a dolgunkat. A siker titka a csapategységben rejlik, a játékosok mindent alárendeltek a győzelemnek. Az egész vb-n éreztük a szurkolók szeretetét és támogatását. RUDI VÖLLER, a német válogatotts szakvezetője: - Ha valaki veszít egy döntőben, természetesen csalódott. Még akkor is, ha üyen nagyszerű csapattal szemben marad alul. RONALDO, a brazil együttes csatára: - Isten úgy akarta, hogy én szerezzem a fináléban a sorsdöntő gólokat. A gólokat családomnak és kezelőorvosomnak ajánlom fel, az utóbbi nagyon sokat segített abban, hogy egészségesen szerepelhettem a futball- fesztiválon. (MTI, SITA) Magasban a vb-trófea. Először Cafú csapatkapitány kezében. (Reuters-felvétel)
