Új Szó, 2002. július (55. évfolyam, 151-176. szám)

2002-07-09 / 157. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2002. JÚLIUS 9.

Kitekintő

Születésnapját útfelbontásokkal és állványerdővel köszönti a város. A tömegközlekedés „haldoklik", a külvárosokban fél órát kell várni a buszra, trolira, villamosra

Szentpétervár, a legeurópaibb orosz város

Aki nem járt még „Észak Velencéjében”, az most már ne is menjen, inkább várjon vele egy évet. Az ígéretek szerint 2003 májusában már régi fényében köszöntheti alapításának háromszázadik évfordulóját Oroszország „második fővárosa” és első számú turistaattrakciója.

SZALAI ZOLTÁN

Szentpétervár főutcájának, a Nyevszkij Proszpektnek a szomszédságában óriási úthenger dübörög. A tűző napfényben a járdaszigeten amerikai turistacsoport ácsorog tanácstalanul, nem tudják, merre is kellene „áttörni” az építési területen. Az óriási munkagép vezetője ügyet sem vet rájuk, kizárólag a frissen leterített aszfaltrétegre szegeződik a szeme. Nem messze rendőr hadonászik ingerülten a gumibotjával, miközben a zebrán összecsap egymással a Nyevszkij egyik oldaláról a másikra igyekvők hulláma.

Az amerikaiak végre megtalálják az Ermitázs felé vezető utat, de itt sem az útikönyvek által ígért látvány fogadja majd őket. A Téli Palota előtti tér ma kalapácsok kopá- csolásától hangos. A középén álló híres, 47 méter magas Sándor-osz- lopot csakúgy állványok borítják, mint az egykori orosz vezérkar félköríves épületét. A Néva folyó túlpartján lévő Péter-Pál erődben lévő katedrális tűhegyhez hasonló kupolájának is csak az aranyozott csúcsa kandikál ki az állványerdőből. A tér északi felén lévő épület homlokzatát óriási vászon takarja, rajta a városalapító Nagy Péter portréja. Szentpétervár 300 éves - előlegezi meg a jövő évi ünnepi hangulatot a szokatlan plakát.

hozott áttörést: az üzlet, a nyugati befektetések érthetően inkább a továbbra is hatalmi központnak számító, kétszer akkora Moszkvát választották. Szentpétervár adóbevételei messze elmaradtak a fővárosétól. Eddig nemhogy fejlesztésre, de még karbantartásra sem futotta. így persze nem csoda, hogy az útburkolatok katasztrofális állapotban kerültek: az aszfalt felrepedezett, a villamossínek pedig az ostrom idejének tankcsapdáival vetekednek. Jó néhány mellékutcán nedvesebb időben - azaz szinte mindig - szinte lehetetlen volt kocsival áthaladni. - Most azonban gyökeresen megváltozott a helyzet - mondják a városházán. Erre pedig éppen az évforduló ad reményt, amely jó alkalom Szentpétervár jelentősségének emelésére és pénzhez juttatására. Pétervár - Putyinnak köszönhetően hosszú idő óta először - a központi büdzséből is jelentősebb plusztámogatáshoz jut, amelyet elsősorban a régóta halasztott infrastrukturális beruházásokra kell fordítani. Megépülhet a várost elkerülő autóút délnyugati szakasza (ezt a beruházást az államfő személyesen patronálja), egy új metróvonal, a régóta várt gátvédelmi rendszer és rekonstruálják a város történelmi központját. A beruházások jelentős része persze csak 2003 után készül el teljes egészében, de ez természetes is ilyen nagyságrendű munka esetén.

Szentpétervár eleganciáját ugyanakkor még az állványerdő sem képes eltakarni. A várost joggal emlegetik „Észak Velencéjeként”. Nemcsak gyönyörű épületei okán, hanem azért is, mert kellemesebb a várost behálózó csatornákról megtekinteni a nevezetességeket. Az utcákat róva az embernek olyan érzése támad, mintha egy

tek és az elővárosok között. Minden pétervárinak éreznie kell, hogy ez az ő ünnepe - vallja. De nemcsak térben, hanem időben is szeretnék széthúzni a jubileumot, amelynek „bevezetése” - konferenciákkal, alkotói találkozókkal, fesztiválokkal, tévéhidakkal - már az idén ősztől megkezdődik. Maga a „születésnap” május 24-től június 1-jéig tart majd. Végleges program még nincs, de biztosnak tűnik, hogy első nap a „hálás utódok” jelszavának jegyében úgynevezett történelmi nap lesz. Az Ermitázs és a Péter-Pál erőd közötti szakaszon a Néva közepére egy ötven méter átmérőjű, többszintes színpadot emelnek és az érdeklődök valódi vízi parádéban gyönyörködhetnek majd. Külön napot szentelnek a színháznak, a tudományos életnek és a sportnak. Ez utóbbira Szentpétervárra várják az egyik testvérváros - Barcelona, Manchester vagy Hamburg - futballcsapatát is.

Jövő májusban mellesleg nem egy, hanem két Szentpétervár is ünnepel. Több ezer kilométerrel nyugatra, az egyesült államokbeli Floridában lévő St. Petersburg szintén kerek évfordulót, alapításának századik jubileumát köszönti - méghozzá együtt az orosz testvér- várossal. Ezzel azonban véget is ért a hasonlóságok listája: a floridai Szentpéterváron ugyanis télen van olyan idő, mint az „igaziban” a nyáron.

Boldog születésnapot! - köszönök el Batozsoktól és a várostól. A 300. évfordulóra talán elég annyit kívánni, hogy következő jubileum alkalmából már senki se értse, miért is kellett Szentpétervárnak egykor ablaknak lenni Európára. Pétervár lehessen az, amit már oly régóta megérdemel: Európa Európában.

Szentpétervár, 2002. július

Az Erzsébet-palota

Apropó, óriásplakátok... A felújítás alatt álló Szentpétervár alighanem a reklámcégek paradicsoma. Általános gyakorlat, hogy a felállványozott házakat óriás hirdetésekkel takarják el. „Észak Velencéjének” központja összefüggő, hatalmas reklámtáblává vált, ahol a kozmetikumok, vagy a mosóporok békében megférnek a városalapító cárral.

A péterváriak azonban nemcsak megszokták, hanem örömmel veszik tudomásul az állandósult építkezéseket, felújításokat. Miközben Moszkva virágzott a Néva partján alig történt valami az elmúlt nyolc évtizedben. A rendszerváltás sem

(Képarchívum)

történelmi alkotásokra specializálódott filmgyár díszletei közé tévedt volna. Ä petrogradszkiji oldal az aranykort idézi: kilométereken át gyönyörködhetünk az északi neoklasszicizmus elegáns palotáiban. A Nyevszkij és a Szenij sugárút közötti terület eklektikus házai Dosztojevszkij regényeinek világába visz vissza. Néhány utcával arrébb egy barokk homlokzatba „botlik” a nézelődő. Puskin Pétervárát Kolomnában lelhetjük még fel, Zsdanov és Kirov Lenin- grádjának pedig a Moszkvai sugárút Sztálin-barokk tömbjei őrzik az emlékét. Kijjebb ne merészkedjünk, a 70-es évek szovjet lakóteácsorog. A kényszerű várakozás közben szóba elegyedünk. Oleg elégedett a város jelenlegi vezetésével. - Jakovlev kormányzóra sok rosszat mondanak. Ennek biztos van is némi alapja. De az is igaz, hogy tíz év alatt nem fejlődött annyit a város, mint az ő megválasztása óta eltelt két évben. Lehet, hogy Jakovlev lop, de legalább csinál is valamit - mondja. Oleg ,jó közérzetéhez” minden bizonnyal az is hozzájárul, hogy a pétervári mentősök a közelmúltban ötvenszázalékos fizetésemelést kaptak. Persze a fiatal orvos munkájából kifolyólag naponta látja Pétervár árnyoldalát is. - Biztos a szakmai elfogultság is beszél belőlem, de a legnagyobb gondnak azt tartom, hogy a városnak mindössze egy éjjeli ügyeletes gyermekkórháza van. Éjjel azonban a hajóforgalom miatt néhány órára felhúzzák a hidakat és ekkor még a mentő sem tud áthaladni. Adott esetben tehát egy mégoly súlyos állapotban lévő gyereket sem tudunk azonnal kórházba szállítani - közli tényszerűen. Időközben megtalál minket Oleg barátnője is, aki szintén szuperlatí- vuszokban beszél a hét végi karneválról. - Ez egyfajta főpróbája a jövő évi ünnepségnek - állítja. Irina csak attól tart, hogy a Szentpétervár és az évforduló körüli hajcihő a terroristák figyelmét is felkelti. - Nem is tudom, hogy miként lehet Moszkvában élni. En megőrülnék a félelemtől - mondja.

Natalja Batozsok, a 300. évfordulót szervező bizottság tagja a biztonsági előkészületekről érthetően nem szívesen beszél, de megnyugtat, hogy erre is ügyelnek majd. - Szeretnénk, ha a jövő évi ünnepségsorozat az egész városra kiterjedne. Ennek megfelelően nem egy központi helyszínen bonyolódnak majd a rendezvények, hanem „szétosztjuk” azokat a kerüleAz Ermitázstól néhány sarokra egy munkáscsoport egy újabb épület csinosításán szorgoskodik. A ház előtt a járdán még gőzölög a friss aszfaltburkolat. Az épület homlokzata már a régi pompájában ragyog, a festők az ablakkereteken végzik az utolsó simításokat. A kapualjon belül létrán állva egy villanyszerelő bütyköl. - Erre halad majd el Bush konvoja. Kívülről kipucolták a házat, de a belső felújításra már nem jutott pénz. Ezek a vezetékek már a dédapám idejében is itt voltak. Nem csoda, hogy itt a belvárosban állandóan elmegy az áram. Ez az egész csak pokazuha, show Bushnak és a fejeseknek - nevet legyintve.- A pokazuhának kétségtelenül vannak nálunk hagyományai. Hogy mást ne mondjak, itt élt az eredeti ötlet - a róla elnevezett - Potemkin-falvak kitalálója, Potyomkin herceg is. De komolyra fordítva a szót, azt gondolom, nagyon ráfért már a városra, hogy egy kicsit kicsinosítsák. Ahhoz azonban, hogy Szentpétervár valóban visszanyerje régi fényét az új festékréteg önmagában kevés.

I. Péter cárnak II. Katalin cárnő állított emléket a Bronzlovas szobrával

Fel is út, le is út. Hídfelvonás a Néván

lepgyűrűjének szürke sivársága méltatlan ennek a városnak a grandiózusságához.

A kulturáltabb épített környezet valahogy meglátszik az itt élők mentalitásán is. Az orosz fővárossal összevetve kevesebb ugyan az elegáns kirakat és az utolsó divat szerinti ruha, hiányoznak a nagy bevásárlóközpontok, de az itteniek valahogy civilizáltabbak, - azt ne mondjam - európaiabbak, mint a moszkvaiak. Errefelé még megállnak a piros lámpánál, sőt hébe- hóba még a gyalogosokat is átengedik. Péterváron nyugodtabb mederben folyik az élet, még a metró mozgólépcsője is csak fele olyan sebességgel megy, mint a fővárosban. Ha Moszkva Európa leg- ázsiaibb fővárosa, akkor Pétervár Oroszország legeurópaibb városa. Ablakot nyitni Európára - mellesleg éppen ez a cél vezérelte Nagy Péter cárt, amikor megalapította Szentpétervárt. Oroszország mai „ura”, Vlagyimir Putyin, példaképe örökébe lépve szeretné a város egykori fényét visszaadni. Az orosz elnök törekvése érthető, hiszen az ország helyzete hasonló a háromszáz évvel ezelőttihez. Újra ablakot, vagy - ha úgy tetszik - kirakatot kell nyitni Európára, amelyen keresztül be lehet csábítani a világot Oroszország-házba.

Hogy Putyin számára mennyire fontos ez, azt jól jelzi az a tény is, hogy személyesen vezeti a jubileumi ünnepségeket előkészítő állami bizottság munkáját. Szentpétervárt az utóbbi időben egyre gyakrabban emlegetik tréfásan Pu- tyinburgnak. Az orosz elnök a város nemzetközi rangját azzal is vissza kívánja adni, hogy jövőre a kerek születésnap alkalmából a Néva-parti városban kívánja megrendezni a soros EU-orosz- csúcsot. Főpróbaként pedig május végén meghívta szülővárosába Bush amerikai elnököt.

Számunkra, péterváriak számára fontosabb, hogy a hétköznapokon is öröm legyen itt élni. Örömmel látom, hogy a Sztrelkán (az Ermitázzsal szemben fekvő sziget keleti csücske - a szerző) lévő paloták restaurációjánál milyen gondosan tartják magukat az előre eltervezett menetrendhez. Ugyanakkor nem kevésbé lenne fontos az sem, hogy az itt közlekedő villamos is a menetrend szerint járjon - fogalmaz Viktor Kosvanyec, a Szankt-Petyerburgszkije Vedo- mosztyi című lap szerkesztője. Szavai igazságáról az ide látogató turista is a „saját bőrén” győződhet meg. A metrót leszámítva a tömeg- közlekedés „haldoklik”, a külvárosokban előfordul, hogy több, mint fél órát kell várni a buszra, trolira, villamosra. A közlekedési eszközök többsége olyan állapotban van, hogy már az is csodának tűnik, hogy egyáltalán elindulnak ezek a rozsdatömegek. A sokemeletes lakótelepi házakban a működő lift fehér hollónak számít. Óriási gondok vannak a hulladék elszállításával is. - Szentpétervár egyszerre a pompa és a szegénység városa. Az aranyozott kupolák és a grandiózus műemlékek árnyékában a szemét rohad - vallja Kosnyacev.

Május utolsó vasárnapja azonban igazi születésnap Péterváron, amikor nem illik a problémákon töprengeni. Mintha még az időjárás is ünnepelne: ragyogó napsütés köszönti a kora délutáni karneváli vigasságot. A Nyevszkij proszpekten több százezres embertömeg hullámzik, az út közepén gördülő feldíszített teherautók riói hangulatot kölcsönöznek az északi városnak. Aki pedig elfárad a vonulásban, az a fagylaltosbódék és sörsátrak árnyékában találhat menedéket. Oleg, a fiatal mentőorvos szintén az egyik sátornál kígyózó sorban