Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-06 / 130. szám, csütörtök

JJ SZÓ 2002. JÚNIUS 6. Gazdaság és fogyasztók ^ \ 200-600 hektáros gazdaságok bizonyulnak ma a legprogresszívebb mezőgazdasági vállalkozásoknak Életforma és vállalkozás Azok, akik családi vállalkozásba kezdtek, sok esetben kényszervállalkozásként, jövedelemkiegészítésként tekin­tettek vállalkozásukra, de sokan mára kinőtték magukat (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) Módosított kormányrendelet Pozsony. Néhány állami alap megszűnése miatt módosítani kell azt a kormányrendeletet is, amely a mezőgazdasági föld és az erdők felaprózása után fi­zetendő illeték befizetésére vo­natkozik. Az összeget eddig az állami földalap kapta, a pénz ezután az állami költségvetés bevételét képezi, miközben azt a földművelésügyi tárca szám­lájára kell befizetni. A rendele­tet a kormány tegnap jóvá­hagyta. (ú) Még nem gyártják a szlovák Bechert Hetény. Zdének Hoffmann be­tegsége és egyes, közelebbről nem részletezett jogi problé­mák miatt a hetényi Simpex Plus társaság még nem kezdte meg a szlovák Becher-termékek gyártását. A társaság vezetői eredetileg májusra ígérték a termelés újraindítását. A Hoff- mann-féle italok 20 évre szóló gyártási jogát a Broken Heart társaság szerezte meg. (TASR) Izraelbe is eljutott a kergekór Jeruzsálem. Megtalálták az el­ső szivacsos agysorvadásos szarvasmarhát Izraelben. Az agrárminisztérium a már bizo­nyított marhakórös eset kap­csán szükségprogramot foga­natosított a járvány kialakulá­sának megfékezésére. Ennek keretében a jövőben minden, 30 hónapnál idősebb marha agyszövetét tesztelik a kórra, s csak a negatív teszteredmény után kerülhet a levágott állatok húsa forgalomba. Azt is elren­delték, hogy Izrael az ennél idősebb állatok húsát nem ad­hatja el többé a Palesztin Auto­nómiának sem. (MTI) Nincs ok a beavatkozásra Pozsony. Marián Jusko, a Szlo­vák Nemzeti Bank (NBS) elnö­ke jelenleg még nem lát okot arra, hogy a jegybank beavat­kozzon a korona átmeneti gyengülésének megállítása ér­dekében. A szlovák fizetőesz­köz az elmúlt 5 hónapban - fő­ként a cseh koronának köszön­hetően - erősödött, az utóbbi 2-3 hétben viszont gyengült. Ennek mértékét Jusko mérsé­keltnek tartja. (TASR) Jóváhagyott piacvédelem Pozsony. A kabinet tegnap jó­váhagyta azt a kormányrende­letet, amely 24,agrártermék esetében lehetővé teszi az emelt behozatali vámok beve­zetését. A piacvédelmi intézke­dés csak azután rendelhető el, hogy a behozatal meghaladja az éves keretet, amely az idén például az élő sertéseknél és a sertéshúsnál 19 193 tonnát, a baromfihúsnál 5851 tonnát, élő marháknál 3 184 tonnát, jog­hurtoknál 12 945 tonnát, bor­nál 17 880 tonnát, fagylaltnál 4990 tonnát tesz ki. (TASR) VALUTAÁRFOLYAMOK Érvényben 2002. június 6-án a Szlovák Nemzeti Bank árfolyamai alapján Valuta Árfolyam Valuta Árfolyam EMU - euró 43,895 Lengyel zloty 11,661 Angol font 68,314 Magvar forint (100) 18,136 Cseh korona 1,441 Svéd korona 4,809 Dán korona 5,908 Szlovén tollár (100) 19,459 Japán ien (100) 37,647 Sváici frank 29,861 Kanadai dollár 30,585 USA-dollár 46,906 Jabloncán gyümölcsfamúzeum létrehozását tervezik Újratelepítenek néhány kiveszőfélben lévő fajtát Ja a posztkommunista álla- nok mezőgazdaságát a vál- alkozásformák szemszö­géből vizsgálnánk, arra a negállapításra jutunk, hogy i szükséges diverzitás még íem jött létre. A volt kolho­zok, szövetkezetek, illetve íllami gazdaságok külön- >öző módosult változatai lé- eznek, ezek közül csak né- íány minősül tőkés alapo- ton működő vállalkozásnak. MATÚS TIBOR la megvizsgáljuk szövetkezeteinket t tőke szempontjából, kiderül: a ter- nelésbe bevont tőke tulajdonosa íem az ő tőkerészesedése arányá- >an dönthet a cég sorsáról, a cégnek ledig sok esetben nem a minél na- yobb haszon elérése az elsőrendű :élja. Az okokról, illetve következ- nényekről nem ártana többet be- zélni. Ellentmondásos azon gazda- ágok létrejötte, amelyeket klasszi- ;us bérlő, illetve tőkés mezőgazda­ági vállalkozásnak tekinthetünk. >ok esetben ellenszenvet vált ki a rözségekben, hogy egy ilyen új cég i falu,közös vagyonát” (amiből oly ó volt vinni) vagy „az ősök által isszegyűjtött vagyont”- pár hónap eforgása alatt megszerzi. De látni :ell azt is, hogy ezáltal jönnek létre i jelenlegi körülmények között a egprogresszívebb mezőgazdasági állalkozások, üzemméretüket te- ántve ma ideálisnak tartott 200- >00 hektáros gazdaságok. E méret nár megengedi a modern technoló- ;iák kihasználását, de a gazdaság nég nem olyan nagy, hogy átlátha- atlanságával felesleges többletkölt- éget termeljen. larmadikként említeném a családi ípusú gazdaságokat. Kiindulási po­rcióikat nézve a legelónytelenebb lelyzetből indultak, nagyon gyak- an a teljes semmiből. Akik elkezd­ők, sok esetben kényszervállalko- :ásként, jövedelemkiegészítésként ekintettek vállalkozásukra, de so- :an mára kinőtték magukat. Meg- epő módon legelőbb a legintenzí- rebb területeken alakultak családi ípusú gazdaságok, dit jelent a családi gazdaság foga- om? Ez jelenleg - a legjobb s egy- len a legrosszabb esetben egyaránt - csak egyes politikusok retorikájá- lan jelenik meg, sokszor valós tar­alom nélkül. Definíció helyett a fo- ;alom tisztázása érdekében köny- íyebb tulajdonságokat felsorolni, Az ipari tőke számá­ra a mezőgazdaság nem vonzó terület. imik egy tisztán eszményi családi ;azdaságot jellemeznek, pl. a csa- ád a gazdaságban lakik; az biztosít- a a tőkét; a vezetők rokonok vagy lázasok; a tulajdonjog, az irányítás is az ellenőrzés egy kézben össz- lontosul; családtagok végzik a nunkát, a tulajdonjog és az el- enőrzés generációról generációra itadódik. Itt tehát nem üzemmé­retről van szó, hanem vállalkozási formáról, egy létforma stratégiájá­ról, a parasztról, hogy miként véle­kedik a tulajdonáról, a gazdaságá­ról, illetve az örökségről, amit gye­rekeinek akar átadni, ami ugye nem csak tőke. A hazai agrárpolitika (találgatha­tunk, hogy milyen megfontolások­ból) ma sem képes a vállalkozási formákat egyenrangúan kezeim. Ritka magyar „nagytőkéseink” egyi­ke a szlovák agrárpolitika ilyen típu­sú tudathasadását azzal jellemezte, hogy „a minisztériumban még min­dig nem döntötték el, hogy befeje- zik-e a szocializmus építését, vagy elkezdik a kapitalizmus kialakítá­sát”. Hazai agrárpolitikusaink di­csérik koncentrált nagyvállalataink létét, ezt a termelési módot, han­goztatva, hogy a nyugat is irigyli tőlünk. Ez, úgy gondolom, még a termelésben részt vevő tőke szem­pontjából se igaz teljesen, és akkor az EU közös agrárpolitikájának a mezőgazdaságot multifunkcionali­tással felruházó jellegét nem is tag­laltam. Ha megnézzük a tőlünk nyugatabb­ra gazdálkodókat, értetlenkedve bá­mulunk, hogy látszólag minden közgazdasági elméletet felrúgva a tőke nem koncentrálta a gazdaságo­kat hipemagyságú birtokokká, ha­nem ellenkezőleg, a hazai fogalmak szerint életképtelen szinte törpebir­tokok léteznek. Ezt sokan a kor­mányzati politikák, támogatások si­kerességeként könyvelik el. Ellen­érvként Új-Zéland példája hozható fel, ahol 1984-ben teljesen meg­szűnt a mezőgazdaság állami támo­gatása, mégse következett be je­lentős koncentráció. Sót bizonyos külső munkaerőt felhasználó (ad­dig tőkés) gazdaságok is a családi gazdaságok mintájára kezdtek dol­gozni. Más közgazdászok az alacso­nyabb működtetési költségeket hoz­zák fel érvként (e költségeknek a je­lentős részét a család háztartása ve­szi fel, míg más típusú cégeknél ezek teljes mértékben megjelennek, sőt a gazdaság méretének növeke­désével még erőteljesebben növe­kednek). További érvként jelennek meg olyan fogalmak, mint a rugal­masság és az alkalmazkodóképes­ség. Viszont a legfontosabbak azok az érvek, melyek a tőkének a mezőgazdaságba történő beáramlá­sát akadályozzák, illetve azok a té­nyezők, melyek a mezőgazdálko­dást a külső tőke számára taszítóvá teszik. A legjelentősebb akadályozó tényező a földpiac, a föld tőkemeg­kötő természete. Ha koncentrálni szeretnénk a gazdaságot, ahhoz lo­gikusan szabad földre volna szük­ség, viszont a földpiacon évente csak a földterület 1-2%-a jelenik meg. A jelenlegi kialakulatlan hazai Európa nagy részén már megjelentek a kon­centráló folyamatok. földpiacnak elsősorban a kínálati ol­dala erős. Sokan remélik egy valós földpiad rendszer kialakulását a nyugatihoz közelítő reális földárak alapján. Más hazai vélemények sze­rint maximálni kellene a föld árát, sót a bérleti díjat is. Szerintük ez a rendszer szintén megteremtene va­lamilyen földpiacot, bár beismerem nem értem, hogy hogyan és mennyire valósat. A hazai gazdák a földpiac kialakulá­sára, mint a hitelképesség növelésé­nek egyik eszközére tekintenek, amely meghozná az áhított tőke be­áramlását gazdaságukba. Csak azt felejtik el, hogy az ipari tőke számá­ra a mezőgazdaság nem vonzó. Egyrészt azért, mert a tőke a mezőgazdaságban csak lassan forog és a környezet gyakran csak kis mér­tékben befolyásolható, a munka­végzés kevésbé ellenőrizhető. A leg­több külső tőkét a sertés- és baromfi tenyésztés, az üvegházi termesztés és a piacra termelő kertészkedés tudja bevonni, ahol a fent említett tulajdonságok a legkevésbé jelen­nek meg. Nehéz a leghatékonyabb üzemmé­retet meghatározni. Például Angliá­ban a két emberes, alacsony tőkefel­halmozású gazdaságot tartják a leg- effektívebbnek, az amerikaiak szin­tén a kétszemélyes, de hatékony gazdaságot, Európa nagy részén az egyszemélyes de nagymértékben gépesített gazdaságot ismerik el. Ér­dekesek azok a stratégiák is, melyek Európában a családi vállalkozások a krízisekre alkalmaznak. Például a nagy szántóföldi növénytermesztő gazdaságok egy része rákényszerül arra, hogy családi tőkéjüket más á- gazatokba vigyék, például a pén­zügybe, a szállításba, az építésbe, stb. Kisebb gazdaságok egyes tagjai, hogy fenntarthassák a gazdaságot, elmennek az iparba dolgozni és a családi jövedelmet jelentősen kiegé­szíti az iparból behozott munkabér. További lehetőségként adódik főleg a hegyvidéki területek gazdaságai­nak az idegenforgalomba való be­kapcsolódása. Általánosságban elmondható, hogy Európa nagy részén már megjelen­tek a koncentráló folyamatok, főleg az intenzívebb területeken, de az extenzívebb területeken (mind a természeti adottságok, mind a ter­mék tekintetében) a családi gazda­ságok teljes létjogosultságát ismerik el. Természetesen ezeket a folyama­tokat nem csak a tőke befolyásolja. Közbeszólnak olyan tényezők is mint a hagyomány, az egészséges munkakörnyezet vagy a független­ség iránti vágy, az az igény, hogy a gazda és felesége együtt dolgozhas­son, illetve az az agárpolitikai válto­zás, mely megerősíti a mezőgazda­ság egyéb funkcióinak szerepét. A folyamat természetesen nem véges, hanem állandóan változik, amire ez a gazdasági vállalkozási forma is megtalálja a választ, ahogy eddig is tette. A fent említett folyamatok a hazai agrárpolitikának is több kér­dést tesznek fel. Sajnos agrárpoliti­kánknak még mindig nincs kialakí­tott jövőképe. Ahogy nincs világos elképzelés arról, hogy mi lesz mondjuk 10-20 év múlva, úgy nincs kép arról sem, hogy mivel leszünk versenyképesek az európai piacon. A szerző agrárvállalkozó KOVÁCS JENŐ Jablonca. A fenti cím, első hallásra, talán furcsán hangzik, a mögötte rejlő ötlet nem kevésbé, de aki is­meri Jablonca (Silická Jablonica) községet, valamint a Szoroskő lábá­nál elterülő Almást (Jablonov nad Turnou) és Körtvélyest (Hrusov), amelyek már nevükkel is utalnak a vidék gyümölcstermő jellegére, az belátja, hogy nem rugaszkodtam el nagyon a valóságtól. A vidék gyümölcstermesztésre al­kalmas adottságai miatt az itt élő emberek fő jövedelme emberemlé­kezet óta - az utóbbi évtizedeket leszámítva - a gyümölcsből szár­mazott. Ilyenkor, május-június tá­jékán szó szerint virágba borult a falu határa. Az itt termelt gyümölcs kedvelt áru volt az egész Szepes- ségben és a Tátra vidékén is, ahová a termelő gazdák saját fogataikkal hordták az almát, körtét, cseresz­nyét. Sokszor el sem jutottak odá­ig, mert már útban a Szepesség felé eladták az összes gyümölcsöt. Sajnos, a fent leírtak mára már tör­ténelemmé váltak, mert ami az utóbbi ötven év alatt végbement, annak szánalmas látvány az ered­ménye, bármennyire is dacoltak a fák a pusztító körülményekkel szemben. Új fákat szinte senld sem ültetett azóta, a még élő, régi gyü­mölcsfákat a paraziták, a fagyön­gyök fojtogatják. Igaz, ezek a régi fák fajtájukat tekintve manapság nem tartoznak az államilag elismer­tek közé. Ha megemlítek közülük néhányat, mint például a fehéral­ma, kormos alma, párizsi alma, zöl­dalma, fűzfaalma, jégalma stb., nem mindenki tudja, milyen is az ízük. Ugyanez a helyzet a körtefaj­tákkal is. Régóta dédelgetett gondolat, hogy mint kultúrtörténeti értéket, jó len­ne ezeket az itt jellegzetes fajtákat átmentem az utókornak. Üres terü­let a határban van elég, minimális költségráfordítással eredeti módon lehetne a kiveszőben lévő fajtákat újratelepíteni. A természetben megtalálható vadalmaalanyokat a még élő, régi fákból, az itt alkalma­zott módszerrel, a hasított oltással lehetne beoltani. Egyes fajták már rég ki is vesztek, de legalább azokat lenne érdemes megmenteni, ame­lyek a pusztulás határán vannak. Természetesen a terület erdei va­daktól való védelméről, elkerítéssel gondoskodni kell. Persze, nem sza­bad elfeledkeznünk a megfelelő ta­lajművelésről sem. A régi gazdák tudták értékelni a gyümölcsfákat, a szántás során nem mentek közel a fa törzséhez, nehogy megsértsék annak gyökereit. Viszont a fa alatt sem hagytak parlagon egy talpalat­nyi földet sem, hanem kapával művelték meg a talajt. A szövetke­zeti földművelés során azonban a legtöbb fának csak drótkötél jutott, eltávolították őket, mert árnyékot vetett volna. Úgy gondolom, hogy egy ilyen új telepítés az eredeti fajtáldcal egész nyáron értékes színfoltja lenne a határnak, s a falusi turizmus szem­pontjából is különleges élménnyel szolgálna. \z Európai Unióban jogellenes az aranyrészvény, összeegyeztethetetlen a tőkeáramlás szabadságával Precedens jellegű bírósági ítélet ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Irüsszel. Az Európai Bíróság sze- int nem engedhető meg, hogy az illám a már privatizált vállalatok­on különleges szavazati jogot zerezzen. A taláros testület keddi löntése szerint az aranyrészvény ;yakorlata összeegyeztethetetlen íz egyik legfőbb uniós alapelvvel, i tőkeáramlás szabadságával. 1 vita nem új keletű, az ítélet igen. Cedden az Európai Bíróság (EB) Aixemburgban úgy döntött, hogy íz egykoron állami tulajdonban évő, mára privatizált vállalatok­on a különleges szavazati vagy 'étójogot garantáló aranyrészvé- lyek intézménye ellentétes az unió hatályos rendelkezéseivel. Az ítélet szerint ugyanakkor létez­nek kivételes esetek is. A különle­ges - többek között a vállalat fel­vásárlását megakadályozni képes - szavazati jog intézményét a köz érdekeire való hivatkozással a to­vábbiakban is alkalmazni lehet, az aranyrészvény biztosította jogok­nak azonban egyenes arányban kell állniuk a „kitűzött célokkal”, vagyis a közérdek súlyosságával - szögezte le az Európai Bíróság. A kivételek közé tartozhatnak egyes stratégiai vagy közszolgáltatást ellátó vállalatok, ahol továbbra is fennmaradhat az állam meghatá­rozó szerepe. A bíróság ítélete a TotalFinaElf­ügyében látott napvilágot. A párizsi tőzsdén jegyzett olasz-francia olaj­ipari gigászban a francia állam aranyrészvényt birtokol: az érték­papír jelentős vétóhatalommal ru­házza fel a mindenkori gazdasági minisztert, aki jogosult például a vállalati eszközök értékesítését vagy éppen a cég törzsrészvényei­nek eladását megvétózni. A TotalFi- naElf-aranyrészvény a bírósági döntés szerint nem felel meg annak a döntő feltételnek, hogy a köz ér­deke kívánja meg létét. Nem a mostani ítélet az első ilyen ügyben. 2000 májusában az Euró­pai Bíróság már elmarasztalta Olaszországot: a testület akkor ugyancsak az állam javára kibo­csátott (Telecom Italia) aranyrész­vényt ítélte összeegyeztethetetlen­nek a tőkemozgás szabadságával. Az akkori ítéletnek azonban nem volt különösebb hatása - szemben a mostanival, amelyet egyön­tetűen precedens jellegűnek tarta­nak. Elemzők meg vannak arról győződve, hogy ezúttal véglegesen „átszakadt a gát”: vélemények sze­rint a francia eset után Spanyolor­szág, Portugália és Olaszország következik - a mediterrán EU-ta- goknál az aranyrészvény ugyanis széles körben elteijedt. A döntés jelentős módosulást eredményez­het az uniós kormányok gazdasági szerepvállalásának eszközrend­szerében. (FN, MH)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents