Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-06 / 130. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 6. Közélet 5 x Beszélgetés az európai kisebbségi és regionális lapok társulásáról, valamint a holnap kezdődő nemzetközi konferenciáról Együtt a lapkiadás is könnyebb Holnap kezdődik Pozsonyban a MIDAS (Minority Dailies Association) - vagyis az euró­pai kisebbségi és regionális napilapok társulásának - nemzetközi tanácskozása. A szervezetnek az Új Szó is tag­ja. A találkozó programjáról, a kisebbségi és regionális la­pok helyzetéről beszélget­tünk Slezákné Kovács Edit lapigazgatóval, a MIDAS el­nökségi tagjával. SZABÓ GERGELY Kinek a kezdeményezésére ala­kult a MIDAS? A Triesztben megjelenő szlovén na­pilap, a Primorski dnevnik főszer­kesztőjének jutott eszébe valamikor 1998-ban, hogy létre kell hozni egy olyan fórumot, ahol az Európai Uni­óban megjelenő kisebbségi napilap­ok bemutatkozhatnának, kicserél­hetnék tapasztalataikat, megvitat­hatnák a lapkiadással kapcsolatos gondjaikat, hiszen minden kisebb­ségi lap küzd valamilyen sajátos problémával. Már az első eszmecse­rén kiderült, hogy egymásra figyel­ve, egymás tapasztalataiból merítve sokkal könnyebb a szerkesztés és a lapkiadás is. Maga a társulás 2001 nyarán alakult, székhelye Bolzano. Az Új Szó nem az Európai Unió tagállamában jelenik meg. Ho­gyan lett mégis alapító tagja a MIDAS-nak? A találkozó szervezői két helyet fenntartottak a tagjelölt országok­ban megjelenő kisebbségi napilapok » Egyre időszerűbb r kérdés, hogy az egyesülő Európá­ban a nemzeti kisebb­ségek miként őrizhe­tik meg szellemi . . értékeiket. \\ számára. Az egyiket egy észtországi lapnak ajánlották, amely azonban nem élt a lehetőséggel, a másikat az Új Szó kapta. Lapunk bemutatkozá­sa kitűnően sikerült: felkeltette a ta­- Minden kisebbségi lap küzd valamilyen sajátos problémával (Somogyi Tibor felvétele) nácskozás résztvevőinek figyelmét. S ennek eredményeként az Uj Szó is bekerült a társulásba. Mi az a közös, ami összeköti a tár­sulás tagjait? Jelenleg tizennégy lap tagja ennek a társulásnak. Mindegyikükről el­mondható, hogy független, tehát nem valamelyik párt vagy érdekcso­port kiadványa. A különbségek el­sősorban az adott kisebbség lélek- számából és az érintett országok gazdasági helyzetéből adódnak. Példaként említem a luzsicai szor- bokat, akik ugyebár mindössze né­hány ezer főt számláló kisebbség Kelet-Németországban. Mégis saját napilapot adnak ki, amely a jelentős állami támogatás eredményeként naponta 16-20 oldalon jelenik meg. Finnországban mindössze három- százezer svéd él, és tizenkét napi­lapjuk van! Bő egy éve alakult a társulás. Mi­lyen konkrét eredményeket tud már felmutatni? Kézzel fogható eredményekről, azt hiszem, korai lenne beszélni. Azon­ban éppen a holnap kezdődő konfe­rencián egy sor olyan dologgal fog­lalkozunk majd, amelyeknek már gyakorlati hasznát is vesszük a kö­zeljövőben. Ismét csak a finnországi svédeket említeném: az ő kezdemé­nyezésükre szó esik majd az e- Content elnevezésű új programról, amelynek célja még közelebb hozni az olvasót a laphoz. A program vi­szonylag egyszerű: mobiltelefonon keresztül is tartják az olvasóval a kapcsolatot, ők így is rendszeresen kommunikálnak velük. A másik na­gyon fontos dolog, amely rövid időn belül szintén megvalósulhat: az on­line tapasztalatcsere. A MIDAS olyan internetes honlapot hozna lét­re, ahol a tagok megtárgyalhatnák problémáikat, s ezáltal is kölcsönö­sen segíthetnék egymást. Másfajta segítségnyújtás, személyes tapaszta­latcsere is szóba kerül. Egyre idősze­rűbb kérdés az is, hogy az egyesülő Európában a nemzetek, főleg a nemzeti kisebbségek miként őrizhe­tik meg szellemi értékeiket, anya­nyelvűket, s mindebben mi lehet a kisebbségi sajtó szerepe. Úgy látom, sok mindenről szó esik a hétvégi találkozón. Az elnökségi ülésen költségvetési kérdésekről döntünk, és új tagok felvételéről is határozunk. Ugyanis most újabb érdeklődők kapnak le­hetőséget a bemutatkozásra. Elő­szörvesz részt az eszmecserén a ko­lozsvári Szabadság, továbbá a Bras­sói Lapok és más erdélyi lap főszer­kesztője, s képviselteti magát a vaj­dasági Magyar Szó is. S eljön a Lá - ami magyarul Napot jelent — nevű belfasti újság kiadója és szerkesztő­je is. Ez a hetilap az angol nyelvten­gerben mindmáig a legősibb ír nyel­ven jelenik meg. Itt lesz a magyaror­szági Eudové noviny főszerkesztője, s minden bizonnyal érdekes színfol­tot jelent majd a Csallóköz-Zitny ostrov hazai hetilap bemutatkozása is. Nagy öröm számunkra, hogy ma­gyarországi szakelőadó olyan pro­jektumról tart beszámolót, amely a kilencvenes évek elején több hóna­pon át működött és amelynek az Új Szó is tagja volt: ez pedig a Duna Expressz hirdetési melléklet. Alap­ját a Duna mentén fekvő négy or­szág magyar lakosainak hirdetései képezték. A találkozó valószínűleg újabb lökést ad majd ennek a már néhány évvel ezelőtt megvalósított elképzelésnek. Ismételem: a projek­tum már létezik, különösebb gond nélkül lehet folytatni. SS AFinnország- ' ban élő három­százezres svéd kisebb­ségnek tizenkét napilapja van. « Hogyan látja a kisebbségi lapok jövőjét? Sok szó esik a globalizáci­óról, rengeteget hallunk különbö­ző cégfúziókról. Előfordulhat, hogy a nagy halak megeszik a ki­csiket elve alapján nagyobb lapok­ba olvadnak a kisebbségi lapok? Ez bonyolult probléma. Befektetői szemmel nézve egy lap kiadói joga ugyanúgy adható-vehető, mint bár­mely más áru. Az Európai Unió bő­vítése ezen a befektetési területen is hozhat változásokat. A globalizáció egyébként a lapkiadásban már ma is tapasztalható. Ezért is lesz na­gyon hasznos a mostani konferen­cia: a nyugati kollegákkal megbe­szélhetjük az eddigi tapasztalato­kat. S az sem elhanyagolható, hogy az EU-bővítéséért felelős szakembe­rek véleményét is meghallgathatjuk e témában. MEGKÉRDEZTÜK Bauer Győző akadémikust A kormány önt javasolja an­karai nagykövetnek. Miért döntött úgy, hogy pályát vál­toztat? Sok minden vezetett ehhez. Eredetileg - körülbelül három éve - arról volt szó, hogy Japán­ba mennék, és akkor úgy érez­tem, hogy a japán kapcsolataim segíthetnének abban, hogy Szlovákiával vízummentes kap­csolat alakuljon ki. Közben ez létrejött, változott a helyzet; a nevem tehát Japánnal kapcso­latban merült fel először. Kü­lönben középiskolai tanáraim - érdekes módon - diplomata pá­lyára akartak küldeni, csakhogy akkor például olyan feltételek voltak, hogy csak Moszkvában lehetett tanulni, ezért más irányba ment a pályám. Viszont ez az érdeklődésem azóta is fennáll, nem teljesen új ödetről van szó. Szerintem az ember­nek az élete során több formá­ban is ki kell próbálnia a készsé­geit, és úgy érzem, nekem van­nak ilyen készségeim. Amíg nagykövetként fog tevé­kenykedni, addig a tudo­mányt „félreteszi”? Addig könyvet lehet írni, sok mindent lehet csinálni. Nagyon sok olyan eredményem van, melyeket nem volt időm publi­kálni. A hétvégeken a meg nem írt dolgokat papírra vethetem, szeremék például egy gyógy­szertankönyvet írni, vagyis egy sereg dolog van, amivel a sza­badidőmben foglalkozhatnék. Semmiképpen sem fogok elfe­ledkezni a tudományról. Ezen­kívül az intézetünk a közelmúlt­ban próbálkozott az Európai Unió egyik keretprogramjával, és az egyik ebben együttműkö­dő partnerünknek törökországi­nak kellett volna lennie. Ez az ötödik keretprogramban nem sikerült, de biztosan megpró­báljuk a hatodikban, és ilyen szempontból is megpróbálok közvetíteni. Ahhoz, hogy valaki nagykövet lehessen, bizonyos időt el kell tölteni a külügyminisztérium­ban. Ezen már túlesett, vagy ez még csak vár önre? Több dolgot el kell olvasni, fel kell készülni. Az, hogy mennyi ideig leszek a külügyminisztéri­umban, sok mindentől függ, például attól, hogy a köztársa­sági elnök mikor egyezik bele a kinevezésembe. Ezután a szlo­vák diplomáciának a szemé­lyemre vonatkozó török bele­egyezést kell kérnie, és azt az időt tölteném a tárcánál, amíg a beleegyezés megérkezik Törö­kországból. Leghamarabb mikor mehetne Ankarába? Nem tudom, elméletileg még idén, valamikor ősz elején, (sz) MEGKÉRDEZTÜK Daniel Lipsicet, a KDH alelnökét A KDH-nak csak az igazság­ügyi minisztérium jutott a kormányban, és úgy tűnik, ezzel sem tudott megbirkóz­ni. Négy éve azt ígérték, megbüntetik a „nagy hala­kat”, s igazságot szolgáltat­nak ifj. Michal Kovác külföd- re hurcolásának ügyében. Eltekintve a meéiari amnesz­tiáktól és a bíróságok függet­lenségétől, hogyan lehetsé­ges, hogy ezt, az egyik legfon­tosabb ígéretet nem teljesí­tették? A medializált ügyeket két csoportba lehet sorolni. Az egyik a Meciar-kormány priva- tizőreivel - Rezessel és Poórral - kapcsolatos, ezekben még nem emeltek vádat, egyik sincs a bíróságon, vagyis a belügymi­nisztériumot kell felelősségre vonni. Martinka ellen már bün­tetőeljárás indult, ő Ausztriá­ban van, többször kértük kia­datását. A másik csoport a volt titkosszolgálat - Svéchota, Lexa - nevéhez fűződik. Ezek egy része már a bírósághoz ke­rült. A legsúlyosabb a volt el­nök fiának elhurcolása, eb­ben az ügyben a volt kormány­fő amnesztiái akadályozzák a büntetőeljárást. Magam is csa­lódott vagyok a bíróságok mi­att. Az igazságügyi tárca egy bí­ró ellen már fegyelmi eljárást indított, ugyanakkor különös helyzetben van: biztosítania kell a bíróságok függetlenségét, csakhogy a bíróink e független­séget tágan értelmezik. Sok bí­rói döntés szakmailag megala­pozatlan, a medializált ügyek­ben pedig félnek dönteni, arról vitatkoznak, ki illetékes meg­hozni az érdemi döntést. Ez vészharang, mert az a bíró, aki a sajtó nyomásának elle­nére sem képes érdemi döntést hozni, nem nevezhető függet­lennek. A jövőben meg kell vál­toztatni a fegyelmi testület összetételét. Miért a jövőben? Miért nem intézkedtek mindjárt a meg­bízatási időszak elején? Mert nem tudtuk, milyen álla­potban van a bíróság. Úgy tűnt, minden rendben van. Az előző kormány idejében ugyanis a bí­róságok hoztak néhány bátor döntést, melyek nem kedveztek a Meciar-kabinetnek. Amikor a választások után az igazságügyi tárcához kerültem hivatalveze­tőnek, jobb véleményem volt az igazságszolgáltatásról, mint ma. Ennek ellenére nem állítha­tom, hogy semmi nem műkö­dik, a szervezett bűnözéssel szemben igenis értünk el ered­ményeket, például a Cemák- ügyet sem lehet sikertelennek nevezni. A szervezett bűnban­dák egyetlen főnöke ellen sem született még ilyen ítélet Európában, (sza) RÖVIDEN Nincs szlovák jogi álláspont Pozsony. Nem fordul az alkotmánybírósághoz a Benes-dekrétumok miatt Ján Carnogursky. Az igazságügyi miniszter ezt az után erősí­tette meg, hogy a kormány tudomásul vette a dekrétumokról készí­tett elemzését. „Abból indulunk ki, hogy a dekrétumok érvényesek, de nem hatályosak, és ezért a dolog számunkra elméletileg lezárult. Szlovákiának nem érdeke, hogy ezt a kérdést feszegessük” - jelen­tette ki a tárcavezető. Csehországgal ellentétben, ahol a cseh alkot­mánybíróság már foglalkozott a kérdéssel, sőt ítéletet hozott, Szlo­vákiának nincs jogi álláspontja a dekrétumokkal kapcsolatban. Carnogursky a tegnap megvitatott elemzést csak tájékoztató-érvelő anyagnak minősítette, mert szerinte „pillanatnyilag nincs ok arra, hogy valami más, ennél több legyen.” (sza) Rezes egy veronai kórházban Verona. Spanyolországi villájába menet olasz földön rosszul lett Ale­xander Rezes vállalkozó és privatizőr. A legutóbbi Meciar-kormány volt miniszterét most egy veronai kórházban kezelik, és utána utazó kezelőorvosa kijelentette, egészségi állapota „nem jó”. Rezes autóval kelt útra a családjával, de útközben zavar állt be szívműködésében. Ma vagy holnap mentőautóval Pozsonyba szállítják. (TASR) Malíková az SNS meghurcolásáról beszél Pozsony. A titkosszolgálat és a rendőrség a fasizmus propagálásával vádolt Zuzana P. meghurcolásával az SNS-t akarja lejáratni és tönk­retenni a választások előtt - véli Anna Malíková pártelnök. Zuzana P.-t, a nemzetiek ifjúsági szervezetének kassai kerületi elnökét a kö­zelmúltban a fasizmus népszerűsítésének vádjával vették őrizetbe, s Malíková szerint szexuálisan zaklatták a rendőrök. (SITA) Rendezik az iskolák tavalyi adósságát Pozsony. A kormány tegnap a kerületi és járási hivatalok alá tarto­zó iskolák és iskolai létesítmények tavaly felgyülemlett adósságá­nak törlesztésére 510 millió koronát különített el a Govnet-Kasros kormányzati információs program megvalósítására szánt összeg­ből. Az iskolák adóssága az idei első negyedévben körülbelül 300 millió koronával növekedett. A kabinet tegnap nem szavazta meg azt a 70 milliós összeget, amit az eredeti terv szerint az alap- és kö­zépiskolák tankönyvvásárlásra fordíthattak volna. (TASR) Lesz válasz a magyar acél vámra? Pozsony. Lubomír Harach nem feltételezi, hogy Szlovákia válaszlé­pésre kényszerül amiatt, hogy Magyarország piacvédelmi intézkedé­seket fogadott el az acél behozatalára vonatkozólag. A miniszter sze­rint a gazdasági tárca és a U.S.Steel, valamint más termelők és expor­tőrök most elemzik a magyar intézkedés lehetséges kihatásait. Ha a magyar importkorlátozás hátrányosan érintené a szlovák vas- és acél­ipart, Szlovákia válaszlépést foganatosít - mondt. A magyar védőin­tézkedés június 3-án lépett hatályba. Csehország már felkérte a Világ­kereskedelmi Szervezetet, foglaljon állást az ügyben. (TASR) A patikákban is felütheti fejét a korrupció Őszre gyógyszerhiány? ÚJ SZáTUpÓSÍTÁS Pozsony. Válsághelyzet alakulhat ki őszre a gyógyszerellátásban, mondta Peter Mihálik, a Szlovák Gyógyszerészkamara (SleK) elnö­ke. Tartozásaik miatt ugyanis kény­telenek lesznek csökkenteni gyógy­szermegrendeléseiket, ami néhány hónapon belül oda vezethet, hogy hiány alakul ki egyes gyógyszerek­ből. -Akorrupció eddig ismeretlen fogalom volt a gyógyszertárakban, de elképzelhető hogy nemsokára csak kisebb ,figyelmesség” ellené­ben lehet majd megkapni a keresett gyógyszert - tette hozzá az elnök. A helyzetet a gyógyszerészek szerint a kormány és az egészségügyi mi­nisztérium felelődén politikája okozza: évről évre megígérik az adósságnövekedés megszüntetését a gyógyszerláncban, ami aztán so­rozatosan elmarad, sőt a kormány a saját határozatait sem teljesíti. A kamara számításai szerint a kor­mány által a 2000-es évre tervezett 6,76 milliárd koronás adósságcsök­kentésnek alig több mint fele, 3,643 milliárd korona valósult meg. A 2001-es évben ugyanez megismétlődött, aminek következ­tében a gyógyszertárak kinnlevősé­gei mára elérték a 6 milliárd koro­nát. „Már nem hiszünk ennek a kor­mánynak”, mondta Mihálik, aki szerint kinnlevőségeik növekedésé­hez nagyban hozzájárul az Általá­nos Egészségbiztosító (VsZP) parla­ment által jóváhagyott költségveté­se is. Ezt ugyan kiegyenlítettként hagyják jóvá a képviselők, ám en­nek ellenére a biztosító évről évre többmilliárdos hiánnyal zár. (lpj) Mikulás Dzurinda kormányfő bemutatta könyvét A keresztapák arattak ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Szokatlanul nagy pél­dányszámban jelent meg négy hó­nappal a választások előtt Mikulás Dzurinda kormányfő az Ahol az akarat, ott az út című könyve. Álta­lában a legsikeresebb bestsellerek­ből is csak 10 ezer darabot dobnak piacra, a miniszterelnök könyvéből viszont 50 ezret nyomtattak. A pub­likációt kiadó L.C.A. ügynökség fő­nöke, Koloman Kertész Bagala meg­győződése szerint mindet sikerül el­adni. Dzurinda könyve az olcsóbbak közé tartozik: puhakötésű változata 99, a keménykötésű 129 koronába kerül. Pártja, az SDKÚ állítólag csak 1000 darabot vásárolt meg, és nem fogják a kampány során a választók­nak osztogatni. Dzurinda a pozso­nyi Auparkban kedd este, könyve keresztelőjén mégis ajándékozott néhányat az arra járóknak. Egy idő­sebb hölgy egy összefirkált újságpa­pír-kivágást adott a miniszterelnök­nek, mondván: olvassa el, mert fon­tos észrevételeket jegyzett fel. Egy másik újságkivágásra pedig Dzu­rinda aláírását kérte emlékül; könyvre ugyanis nem volt pénze. A testőrök fejcsóválása ellenére a mi­niszterelnök elfogadta a „megté­pett üzenetet”, majd dedikált in- gyenkönyvet adományozott a néni­nek. Peter St’astny és Július Sa- tinsky a könyv keresztapái, a ke­resztelő előtt pedig Miro Noga és Stefan Skrúcany koncertezett. Satinskyt óriási taps fogadta, soká­ig nem tudott szóhoz jutni, Sfastny pedig azután is sokáig osztogatta az aláírásokat, hogy a hivatalos könyvdedikálás már befejeződött, és Dzurinda testőrei kíséretében tá­vozott. (sza)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents