Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-05 / 129. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 5. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 22. számában fel­tett kérdésre a helyes válasz: jú­nius elsején. E héten az 500- 500 koronát Vassné K. Jolán kaposkelecsényi, Pankovics Klá­ra leleszi és Szókis István sóregi olvasónk nyerte. Gratulálunk! Könyvbemutató a Vámbéryben Dunaszerdahely. Holnap 18 órától a Madách-Posonium Ki­adó új köteteivel ismerkedhet meg a közönség a Vámbéry Ká­véház irodalmi estjén. Szászi Zoltán, a Gömörországban élő költő Sziget címmel megjelent második verseskötetét Juhász Katalin költő, újságíró ismerteti. Bettes István költő és Luzsicza Árpád grafikus izgalmas, közös vállalkozását, a száz haikut és száz grafikát közreadó Odvábán fa című könyvet Zalán Tibor Kossuth-díjas költő méltatja, (ú) A Kor-Zár együttes klubestje Érsekújvár. Ma 18 órakor kez­dődik a Csemadok székházában az udvardi Kor-Zár verséneklő együttes júniusi klubestje. A ven­dég ezúttal Huzella Péter lesz Budapestről, (ú) Komáromi sírfeliratokról Komárom. A Madách Poso- nium Könyvesbolt és a Komáro­mi Polgári Klub szervezésében ma 17 órai kezdettel könyvbe­mutató lesz a Madách Po- sonium komáromi könyvesbolt­jában. Héder Ágnes Sírfeliratok a révkomáromi református te­metőben (a kezdetektől 2000- ig) című munkáját Batta György író, lapszerkesztő mél­tatja. (vkm) Közlemény Az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatósá­ga értesíti az iskola vegyes kará­nak egykori tagjait, hogy a kó­rus megalakulásának 10. évfor­dulója alkalmából 2002. június 7-én 17 órakor ünnepi hangver­seny lesz Ipolyságon, a Bartók téri zsinagóga felújított épületé­ben (a Menora Saag Centrum Artisban). Szép magyar beszéd díj Nyitrára Szekszárd. Idén a szekszárdi Illyés Gyula Főiskolai Kar ren­dezte meg a Szép magyar be­széd nemzetközi versenyt. Horváth Szilárd, a Nyitrai Konstantin Egyetem hunga- risztika tanszékének elsőéves hallgatója kiválóan szerepelt a nemzetközi mezőnyben: első helyezést ért el. (ú) Miska bácsi levelesládájából Az idei Ünnepi Könyvhétre olyan gyűjteményes kötet jele­nik meg a Magyar Rádió és a Masszi Kiadó közös kiadásában, amely határon túli magyar fia­talok írásait tartalmazza tizen­egy fontos témakörben, abból a rádióműsorból, melyre évtize­dek óta figyelnek, s amellyel az évtizedek során százezernél jó­val több határon túli magyar fi­atal vette fel a kapcsolatot. A Miska bácsi levelesládája című műsorhoz 1989 decembere és 2000 januátja között érkezett több tízezer levél legjavából, mintegy tizenkétezer oldalnyi anyagból készült az Ezer szállal címen megjelent igényes válo­gatás. (ú) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ SZL OVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Az aranykakas 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Portugál 19 KIS SZÍNPAD: Székek 19 ___________________MISKOLC___________________ NEM ZETI SZÍNHÁZ: Jézus Krisztus Szupersztár 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Egy csodálatos elme (amerikai) 18, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Harcosok klubja (amerikai) 21.15 MLADOSÍ: Isten nagy, én kicsi vagyok (francia) 15, 17.30, 20 TATRA: Pánikszoba (amerikai) 18 Végszükség (amerikai) 20.30 CHARLIE CENTRUM: Korcs szerelmek (mexikói) 17.15,20 Vénasszonyok nyara (cseh) 17, 18.45 Kis katasztrófák (dán) 18 Mulholland Drive - A sötétség útja (amerikai-francia) 20 Pacsirták cémaszálon (cseh) 19.30 KASSA DRUZBA: Kate és Leopold (amerikai) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Isten nagy, én kicsi vagyok (francia) 15.30, 20 Kis katasztrófák (dán) 17.45 ÚSMEV: A nagyon nagy ő (amerikai) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Kate és Leopold (amerikai) 17, 19.30 KO­VÁK: The Royal Tenenbaums (amerikai) 19.30 LÉVA - JUNIOR: Szerencsés Mclépés (angol) 16.30,19 GALÁNTA-VMK: Showtime -Végtelen és képtelen (amerikai) 17.30, 20 GYŐR PLAZA: 40 nap és 40 éjszaka (amerikai) 14.30,16.30, 18.30, 20.30 E.T. - a földönkívüli: felújított változat (amerikai) 13.30 A Hídember (magyar) 13.30 Kate és Leopold (amerikai) 15, 17.30 Kutyabajnok (amerikai) 14 Pánikszoba (amerikai) 15.45, 18, 20.15 Showtime - Végtelen és képtelen (amerikai) 16,20 A Skorpiókirály (amerikai) 16, 18,20 Star Wars n. - A kiónok támadása (amerikai) 13,14.45,15.45, 17.30, 18.30, 20.15 Traffic (német-amerikai) 14.30, 17.30, 20.30 Valami Amerika (magyar) 18, 20.15 Vidocq (francia) 14, 18 Vég­szükség (amerikai) A nagyon nagy ő (amerikai) 20 Anton Molnár: „Minél több szabadságot kapok az emberektől, annál nagyobb energiával festek" Érzéki hangulatjelentések „Túlságosan féltem és tisztelem az életet..." (Oláh Csaba felvétele Ha filmrendező lenne, talán a road-movie műfaját nép­szerűsítené. Ha íróként ke­resné kenyerét, bizonyára sorozatban adná ki páratlan „útikalauzait”. Vagy finom erotikával átszőtt hangulat­jelentésekkel állna közönség elé. Anton Molnár azonban festő. SZABÓ G. LÁSZLÓ Nemzetközi hírű magyar festő Fran­ciaországban. Vagyis Molnár Antal, aki képei alapján az élet naposabbik oldalán jár. Ott, ahol a kellemes közérzetet patinás szállodák, titkos kertek, rejtett szalonok, hódító ten­gerpartok érzéki arcú, nemegyszer egzotikus szépségei, remek borok, ínyenc falatok, drága szivarok szol­gálják. Ott, ahol a nap különböző szakaszaiban megáll az idő. Ott, ahol Krúdy is jól érzi magát. „Minél több szabadságot kapok az emberektől, annál nagyobb energi­ával festek. Itt állunk most a Spa­nyol nyár című képem mellett. Pál­maág, kék ég, vakítóan fehér falak. Ez egy hosszú kék sorozat első pél­dánya. 1986-ban festettem. Azóta is sokan mondják: milyen jó lenne, ha folytatnám ezt a periódust. Csak­hogy nálam ez is átmeneti állapot volt, amelyhez már nincs szándé­komban visszatérni. Ezek a képek szélesebb publikumhoz szóltak. 1986 fontos dátum az életemben. 1983-ban diplomáztam a budapesti Képzőművészeti Főiskolán mint fes­tőművész. Ezzel együtt azonban rajz-, anatómia-, művészettörténet- és ábrázológeometria-tanár is let­tem. 1986-ig a főiskolán maradtam mesterképzésen, de még ugyanab­ban az évben az Egyesült Nemzetek genfi irodája felajánlott egy grafiku­si munkát. Ezzel nyűt meg előttem a hivatalos külföldi munkavállalás le­hetősége. Két évvel később a csalá­dommal együtt Franciaországba költöztem.” Vidéki romantika? Nagyvárosi köl­tészet? Kilátás egy tóra. Dupla kávé szivarral, buja lombok alatt. Vis- conti-filmbe illő ódon villa, titkokat őrző szobákkal. A magyar puszta ménnel és csikóssal. Londoni reggel citromos teával. Piknik Monet kert­jében. Édes-fanyar párizsi délután. Manhattan lüktető szíve. „Még 1986-ban is elég visszafogott rendszer volt itthon, én pedig nem­zetközi síkon vágytam a megméret­tetésre. A vágyaimat akartam meg­mutatni a vüágnak. Párizs mindig is nagy művészeti centrum volt. A ré­git és a modemt egy helyen találja meg az ember. Az én temperamen­tumomnak, az én stílusomnak ez a város felel meg a leginkább. Párizs minden kornak átveszi a lendületét. Ott már a szelekció is olyan, hogy az új művészeti találkozások egyértel­műen kialakítanak egy olyan nyel­vezetet, ami nagyon értékes és érde­kes. Számomra maga az oxigén ez a város, olyan a hangulata, hogy ez engem mindig inspirál. De ugyan- üyen fontosnak érzem Budapestet is, ahol a képzőművészeti főiskola ugyanolyan biztos alapot adott, mint egy balett-táncosnak az orosz iskola. Egy évvel azután, hogy kike­rültem Párizsba, már be is tudtam mutatni az első kollekciómat. Az emberek egyszerűen odavoltak a gondolataimtól. Meghatódottan áll­tak a képeim előtt. A franciáknál a legszélesebb tömegeknek olyan ősi, olyan kulturált neveltetésük van, ami szinte örökség, apáról fiúra száll. Egyszer Dijonban mentem a posta felé, s ahogy megállítottam az autót, észrevettem, hogy a közeli kocsiban egy öreg buldogpárt. Az egyik balra nézett, a másik jobbra. Egyszerűen nem tudtam veszni hagyni a látványt, ezért gyorsan le­fényképeztem. De ahogy elővettem a gépet, és óvatosan elindultam a kutyapár felé, jött egy néni a piacról két kiló krumplival. Miután látta a vállamon a gépet, figyelmeztetett, hogy „Fiatalember, mutatok magá­nak egy jó témát, azt fényképezze le!” - és a fejével a buldogok felé irá­nyította a figyelmemet. Ez egy élet­re megmaradt bennem. Egy idős asszony észrevette azt, ami mellett én sem tudtam elmenni. Éles, tiszta fényben kiadós reggeli. Patinás teaszalon friss kalácsokkal, érzéki gyümölccsel, mézzel és dzsemmel. Kihűlt csészék, herendi porcelánok, narancslé fürdő után. Izek, illatok, hangulatok. Minden, ami fontos. Teák, kávék, péksüte­mények. Ezeket a képeket minde­nütt szeretik a vüágban. Luxem­burgban ugyanúgy, mint Los Ange­lesben, Szingapúrban vagy Tokió­ban. De volt kiállítása Anton Molnárnak New Yorkban is. Jegyze­tek című, most megjelent albumá­ban van azonban egy olyan képe is, amelyik sosem utazik. Égy dlinde- res férfi szmokingban. „Az édesapám őrizte meg ezt az ak- varellt. Hároméves lehettem, ami­kor festettem. Ez a kép ugyanolyan fontos számomra, mint bármelyik mostani művem. Önarckép című festményemen egy nagy fekete ka­lap látható, s a kép négy sarkában egy-egy dpő. Ezek az én kedvenc ci­pőim, amelyek mint néma tanúk kí­sérnek. A kalap: csapott Borsalino, tűzpiros papagájtollal. A kalapokat nagyon szeretem. Hatalmas gyűjte­ményem van belőlük. Mindig ott egy kedvenc darab a fejemen. Akkor is, ha festek, akkor is, ha sétálni in­dulok. Már Párizs mellett, Barbizon közelében lakom, ahol annak idején Paál László is sokat sétált. Ősszel, amikor kint járok az erdőben, min­dig úgy érzem: Paál László-képek között sétálok.” Hogy miképpen fogadták be a fran­ciák Anton Molnárt, a magyar fes­tőt, aki Szindbád módjára éli az életét? ,Amikor kikerültem Párizsba, Jacques Lang, az akkori kultuszmi­niszter, aki komoly, nagy tudású ember, írt egy levelet nekem, hogy »Mi, franciák boldogok vagyunk hogy nálunk dolgozik«. Érdeke helyzet ez. A franciák mindig is be gyűjtötték a művészeket. Picasso Dali, Van Gogh, Modigliani, Kan dinsky, Chagall a vüág különbözi pontjairól kerültek Párizsba. Egyi kük sem a saját hazájában festeti hanem francia földön. Olyan légköi olyan hangulat uralkodott és ura] kodik Párizsban, aműyet azok, aki kívülről érkeznek, éreznek, de aki benne élnek, már nem. Ha egy cse! vagy egy magyar turista elmegy eg ismeretlen helyre, ott biztosan felfe dez valamit. Mint egy chilei Grör landon. Feltöltődik energiává amelyet később értékelni tud. De a a francia, akinek a nagyapja is Frar ciaországban élt, nagyon jól tudj; hogy a szék, amelyet lát, hányadi Lajos korabeli, és lehet, hogy üy mc dón hallatlan kultúrával rendelkf zűr, ám ha elkezd alkotni, az nei lesz olyan friss és dinamikus. N< kém ez a tapasztalatom.” Szenvedély és életöröm, a szépsé imádata, finom elegancia, egy nag vüágcsavargó kiapadhatatlan déri je árad Anton Molnár képeirő Megőrzi a gyorsan múló pülanato A vágyat, amely gyönyörrel jár. fi érzést, amely megérinti a lelket. „Rólam sokan azt hiszik, habzsold az életet. Pedig én csak egy akt szemlélő vagyok. Közben perss boldogan adok, ha éppen van m bői, de ez sem direkt történik, vág felvett pózból. Nálam ez belüln jön, mert túlságosan féltem és tis: telem az életet. Az én tetteimbe! úgy érzem, sokkal több van, mit puszta ígéret.” A Bajor Állami Balett és a Müncheni Szimfonikusok fellépése, valamint Bajorország képekben kiállítás E hét végétől: a bajor kultúra napjai ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Kiállítások, irodalmi felol­vasások, filmhét, koncertek és a ba­jor felsőoktatási minta szemlélteté­se szerepel a június 7-én kezdődő és június 16-áig tartó A bajor kultúra napjai című rendezvénysorozaton, , melyet hivatalosan komolyzenei hangversennyel nyitnak meg. A négy ismert müncheni szimfonikus zenekar közül a Münchner Sym­phoniker lép pódiumra június 8-án, 19 órától a Szlovák Filharmónia koncerttermében. Richard Wagner Siegfried-idyll című zenekari mű­vét, Mendelssohn e-moll hegedű- versenyét és Beethoven VII., A-dúr szimfóniáját szólaltatják meg. A Müncheni Szimfonikusokat Heiko Mathias Förster vezényli. Fellépé­sük egyben a Pozsonyi Zenei Tavasz záróhangversenye. A nyitónapon, június hetedikén ba­jor filmhét kezdődül a Mladosí és a Tatra mozikban. A pozsonyi közön­ség küenc mozgókép révén tekint­het be a bajor filmművészetbe. A müncheni Bajor Állami Balett jú­nius 9-én vendégszerepei a Szlovák Nemzeti Színházban. A német tán­cosok a huszadik század híres kore­ográfusai - Jerome Robbins, Hans van Manen, William Forsythe - tán­caiból mutatnak be egyet-egyet. Több kiállítást is installálnak majd Pozsonyban A bajor kultúra napjai alkalmából. Bajorország képekben a címe annak a fotókiállításnak, amely a Nemzeti Népművelési Köz­pontban (NNK) a bajor kultúráról, történelemről, népművészetről, gazdaságról, tájról és életkömyezet- ről formál képet. Ehhez társul a Kár­pátaljai németek című kiállítás. Ugyancsak az NNK-ban látható majd a kortárs német gyermek- és ifjúsági irodalmat bemutató könyv- és illusztrációs kiállítás. Ugyanezen a helyszínen szintén könyvkiállítás révén kaphatunk majd betekinthe- tést a Bajor Kiadók és Könyvterjesz­tők Szövetségének tevékenységébe. A kiállítás elsősorban nyelvkönyvek bemutatására helyezi a hangsúlyt. Azért is, mert A bajor kultúra napja­inak egyik kiemelt célja, hogy fel­keltse és támogassa Szlovákiában a német nyelvű művelődés iránti ér­deklődést. Elsődlegesen erre irá­nyul az a szakmai tanácskozás, amely a német nyelv oktatásával foglalkozik majd, továbbá az a be­mutató is, amely június 10-én a Komensky Egyetem aulájában a ba­jor főiskolák életébe ad bepillantást. Németül tanuló gyerekeknek, illet­ve a nyelvet tudó felnőtteknek egy­aránt ajánlják A bajor kultúra napj szervezői a nürnbergi Theat Pfütze Sűrű sötét erdő című előad sát, amelyet az Aréna Színházb; tartanak. A pozsonyi Állami Bá színházban pedig az 1945-ben al kult schwabachi bábszínház ve dégszerepel. (tébé) Jelenet a nürnbergi Theater Pfütze Sűrű sötét erdő című előadásából (Képarchívui

Next

/
Thumbnails
Contents