Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-29 / 150. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 29. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Varázsfuvola szombat 19 HVIEZ- DOSLAV SZÍNHÁZ: Eurothalia - Össztánc sz. 20 A harcoló város (Thália Színház, Hamburg) vasárnap 20 KIS SZÍNPAD: Eurothalia -A ketrec (Nemzeti Drámaközpont, Nice) sz. 17 Éjszakai labirintus (Nottingham Playhouse, Nagy-Britannia) v. 17 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Zorba, a görög sz. 18.30 MISKOLC NEMZETI SZÍNHÁZ: Jézus Krisztus Szupersztár sz., v. 19 ESZTERGOM VÁRSZÍNHÁZ: Hegedűs a háztetőn (Temesvári Csiky Gergely Színház) sz. 21 MOZI POZSONY HVIEZDA: Álmok útján (amerikai) sz., v. 16,18, 20.30 HVIEZDA- KERTMOZI: Szitakötő (amerikai) sz., v. 21.15 MLADOST: A hercegnő és a harcos (német) sz., v. 15, 17.30, 20 OBZOR: Korcs szerelmek (mexikói) sz., v. 17.45, 20.30 TATRA: A hálószobában (amerikai) sz., v. 17.30, 20 ISTROPOLIS: Eredendő bűn (amerikai) sz., v. 17.30, 20 Angyali szemek (amerikai) sz., v. 18, 20.30 Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) sz., v. 15.30 CHARLIE CENTRUM: Kikötői hírek (amerikai) sz., v. 18.30, 20.30 Álmok útján (amerikai) sz., v. 18.15 Kate és Leopold (amerikai) sz., V. 18 Más világ (francia-spanyol-amerikai) sz., v. 20.15 E. T. - a földönkívüli: felújított változat (amerikai) sz., v. 17.30 Kandahár (francia-iráni) sz., v. 20 KASSA DRUZBA: Végszükség (amerikai) sz., v. 15.30,17.45, 20 TATRA: A zongoratanárnő (osztrák-francia) sz. 17.30, 20 Elveszett csókok nyara (német-grúz) v. 18, 20 CAPITOL: Bővér szálló (amerikai) sz., v. 16, 18, 20 ÚSMEV: Álmok útján (amerikai) sz., v. 16, 18, 20 IMPULZ: Csokoládé (amerikai) sz., v. 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Magyar filmek fesztiválja: Vízipók sz. 10 A tanú sz. 17 Tizedes meg a többiek sz. 19.30 v. 17 Vük v. 10 Tanmesék a szexről v. 19.30 KOMÁROM - TATRA: E. T. - a földönkívüli: felújított változat (amerikai) sz., v. 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: A Skorpiókirály (amerikai) szv v. 19 AMFITEÁTRUM: A Skorpiókirály (amerikai) sz., v. 21.30 LEVA - JUNIOR: Hart háborúja (amerikai) sz., v. 16.30,19 KERTMOZI: Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) sz. 21.30 Hart háborúja (amerikai) v. 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Szitakötő (amerikai) sz., v. 21.30 NAGYMEGYER- SLOVAN: Asterix és Obelix: A Cleopatra misszió (francia-német) sz., v. 20 GYŐR PLAZA: 40 nap és 40 éjszaka (amerikai) sz., v. 12.30,14.30,16.30, 18.30, 20.30 Jégkorszak (amerikai) sz., v. 11.15,13, 14.45, 16.30, 18.15, 20 Monte Cristo grófja (angol-amerikai) sz., v. 12.15,14.45, 17.15, 19.45 Nevem Sam (amerikai) sz., v. 15, 17.30, 20 Penge 2 (amerikai) sz., v. 12.30,15,17.30, 20 Pókember (amerikai) sz., v. 10.40,13,15.20,17.40, 20 A Skorpiókirály (amerikai) sz., v. 12,14, 16, 18, 20 Star Wars II. - A kiónok támadása (amerikai) sz. 10.15, 13,15.45,18.30,21.15 v. 12,14.45,17.30,20.15 Szörny Rt. (amerikai) sz., v. 11, 13 Tiszta ügy (amerikai) sz., v. 12.15, 14.45, 17.15, 19.45 Traffic (német-amerikai) sz. 10.30, 13.30, 16.30, 19.30, 22.30 v. 11,14,17, 20 Igazi - szellemes és pikáns - nyári komédia a Bővér szálló (Klub sered- nych zien). Készítői a Van, aki forrón szereti és az Aranyoskám nyomdokain haladva forgatták. Dave-et, Adamet és Doofert zűrös ügyeik miatt kirúgják a fiúkollégiumból. Szóba jöhető szoba csak a harcos feminista, férfigyűlölő leányszálláson található. A fiúknak nincs más választásuk: nővé kell válniuk... (Képarchívum) Pro Cultura - a belépőjegyek árából származó bevétel egy részét a dunaszerdahelyi gyermekotthon javára ajánlják fel A kellemeset a hasznossal „A jótékonysági estre meghívunk mindenkit, aki egész évben együttműködött a kiadónkkal, szerzőket, támogatókat egyaránt." (Somogyi Tibor felvétele) Negyedik alkalommal rendezik meg a dunaszerdahelyi Vállalkozók háza udvarán a Pro Cultura elnevezésű, könyvbemutatóval egybekötött jótékonysági estet. A Vámbéry Polgári Társulás és a Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó közös, ma esti rendezvényéről Hodossy Gyulát, a kiadó igazgatóját kérdeztük. RÁCZ VINCE Milyen megfontolásból rendezték meg első alkalommal a Pro Cultura-estet? Négy évvel ezelőtt úgy gondoltuk, hogy a könyvkiadónknak jót tenne, ha saját szervezésű könyvbemutatókon is bemutathatnánk az egyes kiadványainkat. Arra törekedtünk, hogy szerzőink személyesen is találkozhassanak az olvasóikkal. Ezeken az író-olvasó találkozókon a szerzők műhelytitkaikat is elárulhatják, olyan háttér-információkat is közölhetnek a közönségükkel, amelyeket az esetleg érdeklődéssel meghallgatna. Könyvbemutatókat ugyan korábban is tartottunk, de nem volt egy állandó helyszín, ahol kisebb-nagyobb rendszerességgel találkozhattak volna a kiadó szerzői és a kiadványaink olvasói. Megfordult a fejünkben az is, hogy egy ilyen kezdeményezéssel, kulturális programok, irodalmi estek szervezésével talán még Dunaszerdahely város polgárosodásához is hozzájárulhatunk bizonyos mértékben. Négy évvel ezelőtt egyebek közt azért nyitottuk meg a Vámbéry Irodalmi Kávéházat, hogy rendelkezésünkre álljon egy állandó helyszín programjaink lebonyolításához. Nem sokkal ezután megszületett a Vámbéry Antológia gondolata is, mely azóta minden évben, immár negyedszer is megjelent. A rendszeresen megjelenő antológia egyebek mellett a mi kiadónk által is foglalkoztatott szerzők műveiből nyújt ízelítőt. Az antológia megjelenésének apropóján immár negyedik éve könyvbemutatóval egybekötött jótékonysági estet tartunk, amelyre meghívunk mindenkit, aki egész évben együttműködött a kiadónkkal, szerzőket, támogatókat egyaránt. A Pro Cultura elnevezésű rendezvényeink lehetőséget biztosítanak partnereinknek és barátainknak, hogy elbeszélgessenek egymással, és közösen eltöltsenek egy kellemes estét. Milyen tapasztalatai vannak a korábbi rendezvényekkel kapcsolatban, milyen fokú érdeklődés mutatkozik az est iránt? Évente mintegy két-háromszáz részvevője van a rendezvénynek. Tapasztalataink azt mutatják, hogy minden évben szinte ugyanaz a közönség jelenik meg a Vámbéry Irodalmi Kávéház teraszán megtartott találkozón. Mindez azt igazolja, hogy Dunaszerdahelyen időközben kialakult egy, sajnos egyelőre szűk polgári réteg, melynek tagjai hajlandók közösségi célokat is szolgálni azzal, hogy hajlandók kifizetni a Pro Cultura-estre szóló belépőjegy árát, és pénzbeli felajánlásokat tenni anyagi gondokkal küszködő, fontos feladatokat ellátó intézmények számára, mint például a helyi gyermekotthon. A belépőjegyek árából származó bevétel egy részét nemes célra fordítjuk. Milyen az emberek adakozókedve? •A politikai rendszerváltás óta eltelt tízegynéhány évben Dunaszerdahelyen is kialakult egy olyan társadalmi réteg, mely rendszeresen pénzbeli vagy egyéb adományokat ajánl fel a különféle támogatásra szoruló szervezeteknek és intézményeknek, általában a helyi kultúra, egészségügy és sport javára. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a lehetséges támogatók szerepét betöltő magánszemélyek, vállalkozók és önkormányzatok száma egyelőre nagyon alacsony. Szinte valamennyi rászorulót ugyanazok az emberek segítik anyagilag. Ezek a személyek, illetve csoportok tiszteletet érdemelnek, hiszen saját nyereségük, vagyonuk egy részét ajánlják fel különféle jótékonysági célokra. Nálunk még nem alakult ki az a Nyu- gat-Európában már bevett szokás, mely szerint a vállalkozók tevékenységük részeként csak egy bizonyos célcsoportot támogatnak. Ennek köszönhetően szinte minden egyes területnek megvannak a saját támogatói. Szlovákiában ennek még nincsenek meg a hagyományai, egy, országos szinten is csak meglehetősen szűk rétegnek áll módjában szponzorálni valameny- nyi rászorulót. Mindenkit ugyanazok támogatnak, éppen ezért a szétosztott pénz összege sem lehet túl magas. Milyen programokkal várják az est résztvevőit? Az est folyamán műsorral lépnek fel többek között a helyi gyermek- otthon lakói, meghívtuk a magyar- országi Princess női zenekart, akik virtuóz hegedűjátékukkal kápráztatják el majd az est közönségét. Hazai előadóművészek is szórakoztatják a résztvevőket: Tilajcsik Imre és Molnár Ali hegedűművészek egyebek mellett komolyzenei darabokat adnak elő. Különböző díjakat is kisorsolunk, tartunk árverést is, amelynek bevételét szintén a gyermekotthon javára ajánljuk fel. Az antológiát Zalán Tibor költő mutatja be. Éjfélkor Miklósi Péter, a miniszterelnök-helyettes szóvivője és személyes tanácsadója mond beszédet. Az esten előreláthatólagjelen lesznek többek között a Magyar Koalíció Pártjának egyes képviselői, valamint a hazai magyar könyvkiadás és média jelentős szereplői is. EUROTHALIA - POZSONY 2002 Roppanó kardok, bűzlő bakancsok ALMÁSI SÁRA „Nem játszanál egyet e sípon? Nem tudok, fenség. De ha kérlek. Higgye el, nem tudok. Esedezem. Egy billentést sem tudok, fenséges úr. Hiszen az oly könnyű, mint hazudni: kormányozd e szellentyűket uj- jaiddal s hüvelykeddel, száddal lehelj belé, s a legremekebb zenét fogja beszélni. Látod, ezek a billentyűi. De én épen azokat nem bírom har- móniazengedezésre vezényelni, nincs hozzá ügyességem. No lám, mily becstelen eszközzé akartok ti tenni engem. Játszani akarnátok rajtam, ismerni billentyűimet, kitépni rejtelmem szívét, hanglétrám minden hangját kitapogatni a legalsótól a legfelsőig: pedig e kis eszközben zene rejlik, felséges szózat, még sem bírjátok szavát vermi. A keservét! Azt hiszitek, könnyebb énrajtam játszani, mint egy rossz sípon? Gondoljatok bármi hangszernek: rám teltetitek a nyerget, de nem bírtok játszani rajtam” - hangzik magyarul, Arany János fordításában Hamlet és Güldenstem párbeszéde. Az epizód - igaz, némiképpen megváltoztatva, hiszen a dán királyfi trónbitorló nagybátyját, Claudiust kérdezi, esetünkben grúzul - emblematikus pillanata a tbüiszi Rusztaveli Színháznak az Európai Színházi Konvenció fesztiválján, az Eurothalián látott előadásának. A jeles grúz (Shakespeare-)rendező, Robert Sturua lenyűgözően játszik minden egyes keze ügyébe kerülő instrumentumon. Az előadás olyan, mint a disszonanciában meglelhető össz- hangzatot megvalósító zenemű: Sturua tizenegy színészéből - legyen szó mozdulataikról, megszólalásaikról - a görcsös, artikulálat- lan zihálástól, sikolyoktól kezdve a lírai dallamokig, a tradicionális keleti színházi formák mozgáskultúrájának elemeitől a cirkuszi bohóctréfák koreográfiájáig, mindent kicsihol, a kardok megannyi kemény záróakkordként toppannak bele a deszkapadlóba, a háttér sejtelmesen áttetsző színes paravánjai, valamint a színpad felett lebegő majd leereszkedő, ugyancsak színes és áttetsző plexiüveg lapok skálája a színekkel kifejezni kívánt hangsorok képzetét kelti. A muzsika után pedig - néma csend, amikor az, aki a háttérből, mintha csak színházban ülne, végignézte a történteket, vállvonogatással tesz pontot mindenek végére. Aztán két csavargóval Godot-ra várunk, a semmi közepén, ha nem is egy örökkévalóságon, de kétszáz percen át. A semmi útja ezúttal a föld alól indul, s a föld alá fut, egy fél földgömbre, ráncos, várandós hasra emlékeztető, vagy ha úgy tetszik, a Koponyák hegyét idéző dombtetőn keresztül. Itt, a kiszáradt fa alatt elmélkedik Vladimir a két lator üdvözüléséről, itt szorítja Estragon lábát a bűzlő bakancs, itt ütik agyon a várakozás idejét öncélú játékokkal, itt tűnik fel a mélyből Pozzo és Lucky, majd a fiú (a ljubjanai Szlovén Nemzeti Színház előadásában lány), hogy elmondja: Godot ma sem tudott eljönni, talán majd holnap... És „holnap” ugyanaz, csak kicsit máshogy: a fa kizöldült, Estragonra most túl nagy a cipő, Lucky néma, Pozzo vak, és nem emlékszik a tegnapi (?) találkozásra, ahogy a fiú (lány) sem, a hírvivő, aki most sem mondhat mást: talán majd holnap... Banalitás és döbbenet: Alojz Svete fejhangon nyüszítő, kiéhezett, hosszú, ritkás, ősz hajú Luckyja, amint gyomorfordítóan szánalmas módon, sztriptíztáncosnőt imitáló mozdulatokkal kelleti magát Pozzo direktor magánszínházában - egy gumicukor gilisztáért, majd második feltűnése, amikor a megvakult Pozzótól megszerzett gilisz- tásdobozból magába töm mindent, majd visszaöklendezi, és újra legyűri - felejthetetlen. Csakúgy, mint Gregor Bakovic Vladimírjának a bluesostól a hardrockos interpretációkig futó kutyás dala. Dusán Jovanovic rendezése visszafogottan brillírozó tisztelgés a szerző előtt: pontosan úgy van minden, ahogy az a nagykönyvben - Sámuel Beckett Godot-ra várva című drámájában - írva vagyon. Jelenet a tbiliszi Rusztaveli Színház Hamlet-előadásából (Fotó: SND)
