Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-28 / 149. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 28. KOMMENTÁR Bátor bársonyszék TÓTH MIHÁLY A kormánynak minimális kurázsira sem volt szüksége ahhoz, hogy potom 700 ezer korona autóvásárlási túlköltekezés miatt lemerészelje váltani a Szlovák Hírügynökség vezérigazgatóját. Ceredejevet könnyűnek találták a kabinet tagjai, és meglehet, hogy Knazko, illetve Stank miniszter még pártja választási kilátásait is javítja néhány tizedszázalékkal; a vádat ők ketten még azzal is megfejelték, hogy a padlóra került közszereplőnek szalonképtelen kifejezések használatát is szemére vetették. Van ebben a kis országban legalább 500 ezer ember, aki elképzelni sem tudja, mennyi pénz a 700 ezer. Ilyen viszonyok között próbálja valaki cáfolni, hogy a TASR-főnök lapátra tételében szavazatszerzési megfontolások is közrejátszottak! Szintén a napi sajtó csütörtöki példányaiban volt olvasható a hír, hogy a kormány jóváhagyta „a központi államigazgatási szervek vezetőinek első félévi prémiumát”. Magyarra fordítva: a kormány tagjai arról szavaztak, mennyi legyen a miniszterek prémiuma. Nyilván a legfelsőbb végrehajtó hatalom testületi üléseinek is megvan a működési rendje, amely előírja, hogy javaslatot valamelyik miniszter előterjeszti, majd megvitatása és a határozathozatal következik. Sok mindent elárul a közélet nyilvánossága minőségéről, hogy újabban ismét egyre gyakrabban kényszerült az újságcikkek sorai között is olvasni. A TASR-főnök leváltásáról szóló hír sorai közül azt olvastam ki, hogy a közvagyon kezelési körüli éberséget a kormány minden tagja saját érdemeként próbálja kirakatba tenni. Emberileg ez érthető, főképp ha a jelenségbe a közhangulatot is belekalkuláljuk. De a miniszterpremizálással kapcsolatos magatartásban is van logika. Az erre a kérdésre vonatkozó javaslat előterjesztését Csáky - főképp kisebbségi és emberjogi problematikában illetékes - miniszterelnök-helyettesre bízták. Ha a kormány kissé megerőlteti magát, öt perc alatt azt is bebizonyítja, hogy a miniszteri havi fizetések 30,40, netán 50 százalékkal való kiegészítésének kérdése szegről-végről az emberi jogok tartományába tartozik. Másrészt jó tíz héttel a választások előtt, amikor a népesség alsó harmada csak hírből ismeri az ötezres bankót, s amikor úgy működik a végrehajtó hatalom, hogy itt bankárságot mímelve 16 milliárdot lehet kis emberektől ellopni, nem biztos, hogy bölcs dolog a miniszterek premizálásának szorgalmazását a kormány kollektív törekvéseként prezentálni. A szlovákiai politikai apokrif szerint a premizálási javaslat beterjesztését azért bízták Csákjára, mert az ő bársonyszéke a „legbátrabb”. Az igazi bátorságot azonban az jelentené, ha egy miniszter ki merné jelenteni: emberek, ez a kormány nem érdemel különjutalmat. JEGYZET kább parancsolták, hogy ne zavarja azokat, akik figyelnek. Ezt követően nem volt olyan óra, hogy ne jelentkezett volna. A maga módján, szegényes tudásával ő is feleletet akart adni az osztálynak feltett kérdéseimre. Aztán, amikor a harmadik tollbamondást írtuk a belső füzetbe, ért még egy meglepetés. Z.- nek addig szinte érintetlen volt az irkája. Az előző két tollbamondásnál csak a feladatcímet írta fel a legfelső sorba. Ez volt az egész teljesítménye, amellyel - érthetően - jókora piros ötös számjegyet érdemelt ki. Diktálni kezdtem a szöveget, s arra lettem figyelmes, hogy Z. a füzet fölé hajolva ír. Megpróbáltam az ő ritmusában olvasni, hangsúlyozottan figyelmeztetni a szóhatárokra és a helyesírási buktatókra. És Z., a tanulókollektíva leggyengébbje, a hatodik osztályban megírta élete első tollbamondását. Pocsék volt, teli hibával, nekem viszont mindennél többet jelentett és jelent. Rövid, mindössze két hónapos tanári pályafutásom legszebb adománya, máig szívet melengető ajándéka. Ó, persze, nehogy elszánjak attól, hogy egy roma gyerek, akire soha nem figyeltek, meg akart felelni! Nincsenek illúzióim kutyaszalonna ügyben, de úgy vélem, az esélyt mindenkinek meg kell adni. Mert ha nem így gondolkozunk és teszünk, fennáll a veszélye, hogy az ilyen-olyan alapon folytatott kirekesztősdiben egyszer, kisebbségként, valamiből mi is kimaradunk. Esélyt mindenkinek TALLÓSI BÉLA Tanárgyakomok koromban volt egy kedvenc alapiskolás osztályom, ahova azért szerettem bemenni, mert a legtöbb gyereket el lehetett bolondítani a szép szó művészetével, vagyis az irodalommal olyannyira, hogy a két legjobb, Tomi és Zsolt versengve keresték a pluszinfókat az éppen átvett tananyaghoz. Emlékszem, nem kérésre vagy feladatként, hanem önszorgalomból, saját kezdeményezésre Tomi egy egész zsákra való könyvet, képet, újságkivágást hozott József Attiláról. Ebben az osztályban még a leggyengébb gyereket is meg- igéztem, és talán felékesítettem egy kicsit a magyar literature apró gyöngyszemeivel. Z. más volt, mint a többi. Roma gyerek. A betűvetés is nehezére esett, de valahogy ellébecolt egészen a hatodüt elemiig. Pár leta- m'tott óra után észrevettem, hogy érdeklődéssel figyeli, ahogy magyarázom az anyagot. S még ennél is nagyobb eredményt értem el nála. Nem kellett több, mint hogy egyedenegy alkalommal kimondtam a keresztnevét azzal, hogy felkértem, olvasson el egy szövegrészt az épp új anyagként tárgyalt szemelvényből. Ezzel megnyertem őt, mert rá addig csak mutogattak, őt addig csak leintették, s legfeljebb azt kérték tőle, de azt is inWWW.UJ5ZO.COM Ad: Jürgens átírja jelentését ♦ A leghatározottabb diplomáciai offenzíva a durva provokáció visszautasítása. Minden meghátrálás súlyos veszélyt jelent a magyarság kárpát-medencei jövőjére nézve, ezért föl kell venni a kesztyűt, és nem szabad gyáván kitérni a konfliktusok elől, még az esedeges túlerő láttán sem. Csezdmeg ♦ A főbiztos kijelentette: „A kisebbségekről való gondoskodásért az az ország felel, amelyben az adott kisebbség él, s ezt az elvet az anyaországnak is tiszteletben kell tartania.“ Ezt Ekeus mondta!!! Drága Ekeus barátom, akkor szólítsd fel a pozsonyi kor- mányt és parlamenti képviselőket, hogy tartsák meg az általad kijelentetteket. István A közölt vélemények nem feltédenül tükrözik az Új Szó álláspontját.- Nocsak! Elkezdett vállalkozni, szomszéd? (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME A napüap közli azt a nyűt levelet, amelyet szlovákiai értelmiségiek egy csoportja intézett az éppen - és ebben a megbízatási időszakban utoljára - ülésező parlamenthez. Az aláírók - köztük egyebek mellett Michal Kovác volt államfő, Dusán Kovác történész, Miroslav Kusy filozófus, politológus, Július Satinsky színművész és Szigeti László, a Kal- ligram Kiadó igazgatója - tiltakoznak, amiért a képviselők levették az ülésszak napirendjéről a diszkrimi- nációellenes törvény tervezetét. „Joguk van dönteni arról, mivel akarnak foglalkozni. Ezt tudatosítjuk és felszólítjuk Önöket: tárgyaljanak a diszkriminációellenes törvényről! Hiszen Európa részévé válni nem valamiféle irányelvek teljesítését jelenti, hanem azt, hogy tenni kell az emberségesebb, tisztességesebb, toleránsabb, tehát stabilabb Szlovákiáért. S ez a diszkrimináció elleni végrehajtó jogszabály nélkül leheteden” - hangsúlyozzák a felhívás aláírói. Nova tévé: Vladimír Zelezny vezérigazgató megérte a sikert, s most valószínűleg nem kerülheti el a bukást sem Menesztik a cseh médiamogult? Minden jel arra mutat, hogy Kelet-Európa legsikeresebb kereskedelmi televíziója, a prágai Nova történetében lezárult egy korszak: a televízió éléről várhatóan távozik Vladimír Zelezny, aki vezér- igazgatóként indulásától kezdve nyolc éven át vezette és uralta a Novát. KOKES JÁNOS Csehországban a Nova és Zelezny gyakorlatilag egyet jelentett. A Nova éveken keresztül mind a siker, a pénz, mind az új hatalom és a kapitalizmus jelképe is volt. Zelezny nevéhez a kétségtelen sikerek mellett az ugyancsak kétségtelen botrányok sorozata is fűződött. Zelezny és a televízió többi tulajdonosa milliomossá vált a Nova által, amely külsőleg csillogott, villogott, viszont a háttérben a kezdetektől fogva hatalmas harc folyt a minél nagyobb nyereségért és hatalomért. Zelezny megérte a sikert, s most valószínűleg nem kerülheti el a bukást sem. Nagyon leegyszerűsítve: erre azért kerül sor, mert a nagy médiamágus végül is túlkombinálta magát, s bizonyos értelemben a saját vesztét okozta. A nagy játszmában ugyanis az évek folyamán elveszítette döntő befolyását a televízióban, s zavaros pénzügyeivel végül terhes lett az új többségi tulajdonosok számára. így jutott el oda, hogy a múlt pénteken felmondtak neki. Bár a korábbi hasonló esetekben Zelezny mindig győztesen került ki a csatából, most vesztésre áll. Ezt a szombati Hívják az igazgatót című műsorban is beismerte, amelyben elbúcsúzott a nézőktől. A műsort sem úgy fejezte be, hogy „a viszondátásra a jövő héten”, hanem, hogy „a viszontlátásra a szebb időkben”. Nyilvánvaló, hogy nem véletlenül. Az események hátterében, mint mindig, a televízió birtoklásáért, tehát a nagyobb nyereségért és a hatalomért folyik a könyörtelen harc. A helyzet jobb megértéséhez szükséges felidézni néhány adatot: A műsorsugárzás jogát 1994-ben a CET 21 csoport kapta, de az induláshoz elengedhetetlen pénzt az amerikai Ronald Lauder tulajdonában levő CME biztosította. A megállapodás alapján a CME kezében levő Függetien Cseh Televíziós Társaság volt a Nova kizárólagos kiszolgáló szervezete, s ő zsebelte be a hatalmas bevételek döntő részét is. Miután azonban Lauder és Zelezny között megromlott a viszony, az amerikaiak 1999-ben megpróbálták eltávolítani Zeleznyt a televízió éléről. Az engedély azonban a vezérigazgató kezében volt, s egyszerűen faképnél hagyta az amerikaiakat: megalapította immár a saját Nováját. Lauderék ezzel el lettek zárva a pénzforrástól. Természetesen ebbe nem njoigodtak bele, s nemzetközi döntőbíróság elé vitték az ügyet, mivel a cseh állam nem védte meg beruházásaikat. Lauder Zeleznyt és a cseh államot is beperelte. A Zelezny elleni pert Amszterdamban megnyerte, s Zeleznynek mintegy 27 millió dollárt kellene fizetnie Laudemek, amire azonban nem hajlandó. A cseh állammal folytatott perben két nemzetközi döntőbírósági ítélet született: a londoni a cseh államnak, a stockholmi Laudemek adott igazat. Lényegében ezekkel az ügyekkel kezdődött a Csehországban addig érinthetetlennek hitt Zelezny kálváriája. Zelezny, hogy ne kelljen fizetnie, minden vagyonát fokozatosan „eladta”, vagy ahogy a sajtó írja: hozzá közelálló személyekre íratta át. Amit nem sikerült időben átmenteni, azt a cseh hatóságok zárolták, illetve elkobozták. A médiamágnásnak természetesen ma is van mit aprítania a levesbe, de különféle perek következtében pozíciója meggyengült, s ma már úgy látszik, terhes lett a többségi tulajdonosak számára, ezért meneszteni kívánják. A közeljövőben a Jifí Smejc vezette MEF Holdingnak lesz döntő szava a televízióban, ameljmek egyébként 2017-ig van működési engedélye. A MEF Holding várhatóan megszerzi a sugárzási engedéllyel rendelkező CET 21 többségi tulajdonjogát. Smejccel két kisebb társ- tulajdonos fog osztozni a Nován. Az egyik az Ales Rozehnal ügyvéd és Libuse Smuclerová program- igazgató tulajdonában levő Edikon csoport, a másik pedig a Vilja társaság, amelyet Nova három alapító tagja hozott létre. Köztük van Huncík Péter is. A három csoport között jelenleg bonyolult tárgyalások foljmak, s a jelek szerint a megfelelő szerződéseket rövidesen aláírják. Prágában az a hír járja, hogy a vezérigazgatói bársonyszékbe Smuclerová ül be. Az új tulajdonosok nem kívánják megalázni Zeleznyt, menesztését azonban az országos televíziós tanácsnak is jóvá kell hagjmia. A tulajdonosi viszonyok gyors rendezése azért is fontos, mert a televízió nem olcsó intézmény, s működtetéséhez hatalmas összegek szükségesek. A viták következtében a televíziónak anyagi gondjai is vannak, mert csak nehezen tud új kölcsönökhöz jutni, hiszen a bankok nem is tudják, kinek adják a pénzt tulajdonképpen. Másrészt a feleknek azért is érdekük a megegyezés, mert csak a működő Nova hoz hasznot. A Nova adózás utáni nyeresége 2001-ben 275 millió koronát tett ki. Szép kis összeg. Nem a televíziónak, hanem a banknak A Mladá fronta Dnes szerint a Novát a tulajdonosi viszonyok tisztázatlansága, illetve a tulajdonosok vitái miatt a bankok a napokban elzárták a reklámból származó bevételek döntő többségétől, s ez komoly gondokat okoz a televízió folyamatos tevékenységének finanszírozásában. Az ABN Amro bank, amely korábban majdnem félmilliárd koronás hitelt adott a Novának, ugyanis megvonta bizalmát a televíziótól, és úgy döntött, hogy minél hamarabb megpróbálja visszaszerezni a pénzét. A reklámok megrendelői így ezekben a napokban nem a televíziónak, hanem egyenesen a banknak fizetnek. Az illetékes reklámügynökségek képviselői ezt az információt megerősítették a lapnak. Az ABN Amro 479 millió koronás hitelt nyújtott a Nova műsorsugárzási engedélyével rendelkező CET 21 társaságnak, amely garanciaként a reklámbevételeket tüntette fel. A bank képviselői nem voltak hajlandóak nyilatkozni az ügyben. Nem hivatalos források szerint a Nova reklámbevételei havonta mintegy 300-350 millió koronára rúgnak, (kj) A lojalitás fokmérője az, hogy a magyarok becsületes adófizetők, nem az, mit énekelnek templomaikban Új himnuszpörre készül Fico pártja? KORPÁS ÁRPÁD „A magyar állami himnusz éneklését Szlovákiában a katolikus szentmisék végén a Smer politikai tüntetésnek tartja. A Szlovák Köztársaság azon állampolgárai, akik a magyar himnuszt éneklik a templomokban, azt fejezik ki, hogy az államuk másutt van. Ez ellentétben van az MKP képviselőinek a szlovákiai magyar nemzetiségi kisebbség állítólagos lojalitásáról szóló állításaival” - áll Robert Fico pártjának legutóbbi hivatalos állásfoglalásában. Mindenekelőtt és a tisztázás szándékával: Kölcsey Ferenc Himnusza nemcsak magyar állami himnusz, hanem nemzeti imádság is. Badarság, hogy az éneklése miatt nem vagyunk lojálisak. Magyarként ugyanis kis híján száznyolcvan esztendeje énekel(het)jük nemzeti imádságunkat, míg Szlovákiához csak kilenc, elődállamaival egjóitt pedig nyolcvankét éve lehetünk hűségesek, az MKP és elődpártjai pedig csak 1989 után fejezhetik ki ezt a lojalitást, s teszik is lépten- nyomon. Netán a Smerben is a ma- saryki első republika reflexei élnek tovább, amikor az állam felforgatóiként citálták bíróság elé a kocsmában vagy másutt himnuszukat éneklő magyarokat? Apropó, lojalitás. Szerintem ennek a legfőbb fokmérője, hogy a magyarok tisztes állampolgárok és becsületes adófizetők, nem pedig az, hogy mit énekelnek a templomaikban. Ha a Smer ennél nagyobb hűségnyilatkozatot vár a magyaroktól az állam iránt (nem a nemzetre gondolok, hanem az államra, ahogyan a Smer is írja!), akkor azért Fi- cóéknak is többet kell tenniük, de nem Uyen állásfoglalásokkal. Mellesleg, a szlovákok érdekében is több a teendőjük, mert szerintem az államtól ők sincsenek túlságosan elragadtatva. Mi érződik ki a szeptembertől valószínűleg második legerősebb parlamenti párt állásfoglalásából? Mindenekelőtt kettős félelemkeltés. Egyrészt a magyarok burkolt megfélemlítése. Ezt már lassan megszokjuk, feltéve, hogy megszokható az ilyesmi. Másfelől újra a magyarokkal riogatják a szlovákokat. Méghozzá a választások előtt, s ez részben magyarázat is arra, miért született meg ez az állásfoglalás. Fico 3,1 százalékot vesztett „megbízhatóságából”. Mielőtt Anna Malíková és Ján Slota kiegyezne, Fico talán így is megpróbál gyorsan lecsapni az elbizonytalanodott nemzeti szavazók egy részére, s a „magyar kártyában” más pártok szavazóinál is jó a lapjárás. Lehet, hogy ez már a HZDS-nek és a nemzetieknek tett gesztus, hátha velük kell, lehet majd kormányt alakítani? „A Szlovák Köztársaság azon állampolgárai, akik a magyar himnuszt éneklik a templomokban, azt fejezik ki, hogy az államuk másutt van” - mondja a Smer. Igazat állít: az én Szlovák Köztársaságom másutt van. Nem ott, amerre a Smer mutat. Az én Szlovák Köztársaságom egyelőre jobbára csak az elvárásaimban létezik. Esetleg a távoli jövőben. Vagy a szlovákiai magyarok csak azt énekelhetik - mert fogják! hogy „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt”?
