Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-04 / 128. szám, kedd

Kultúra ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 4 Kulisszák mögött Törőcsik Marival Pozsony. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete Kulisszák mö­gött című rendezvénysorozatának júniusi vendége Törőcsik Mari lesz. Életéről, hivatásáról és pályájáról Szabó G. László újságíró be­szélget a Kossuth-díjas színművésznővel. A rendezvény holnap 17 órakor kezdődik az intézet székházában, (ú) SZÍNHÁZ KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Párizsi vendég (vendégjáték Losoncon) 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Macskajaj (ném.-fr.-jug.) 18, 20.30 HVIEZDA - KERT­MOZI: Egy csodálatos elme (am.) 21.15 MLADOST: Isten nagy, én kicsi vagyok (fr.) 15, 17.30, 20 TATRA: Pánikszoba (am.) 18 Vég­szükség (am.) 20.30 ISTROPOLIS: Star Wars II. - A kiónok táma­dása (am.) 14.30,17.30, 20.30 Wasabi - Mar, mint a mustár (fr.-ja- p.) 18, 20 CHARLIE CENTRUM: Korcs szerelmek (mex.) 17.15, 20 Kis katasztrófák (dán) 18 Mulholland Drive - A sötétség útja (am.- fr.) 20 Pacsirták cémaszálon (cseh) 19.30 KASSA DRUZBA: Kate és Leopold (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Isten nagy, én kicsi vagyok (ff.) 15.30, 20 Kis katasztrófák (dán) 17.45 CAPITOL: Wasabi - Mar. Mint a mustár (fr.-jap.) 16, 18, 20 ÚSMEV: A nagyon nagy ő (am.) 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Isten nagy, én kicsi vagyok (fr.) 17,19.30 LÉ­VA - JUNIOR: Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: 40 nap és 40 éjszaka (am.) 14.30,16.30,18.30,20.30 A Híd- ember (magy.) 13.30 Kate és Leopold (am.) 15, 17.30 Kutyabajnok (am.) 14 Pánikszoba (am.) 15.45,18, 20.15 Showtime - Végtelen és képtelen (am.) 16,20 A Skorpiókirály (am.) 16,18,20 Star Wars II. - A kiónok támadása (am.) 13, 14.45, 15.45, 17.30, 18.30, 20.15 Traffic (ném.-am.) 14.30,17.30, 20.30 Valami Amerika (magy.) 18, 20.15 Vidocq (ff.) 14,18 Végszükség (am.) A nagyon nagy ő (am.) 20 DRÁMA 50' A Komáromi Jókai Színház a 2002/2003-as színházi évadban ünnepli megalakulásának 50. évfor­dulóját. E kiemelkedő évforduló al­kalmából a Komáromi Jókai Szín­ház Dráma 50’ címen jeligés dráma­pályázatot hirdet szlovákiai magyar szerzők számára. A pályázatra stilá- ris, tematikai és műfaji megkötés nélkül olyan pályaművel lehet je­lentkezni, melynek alapgondolata a nemzetiségi létben élő egyén és a közösség önazonosságtudatának megőrzése, az ember szerepe, hely­zete, értéke, értékvesztése a XXL század társadalmában. A jeligével ellátott pályaműveket öt példányban kérjük beküldeni. A művek mellé jeligés zárt borítékban csatolják címüket, elérhetőségüket! Beadási idő: 20002. október 15. A beérkezett pályaműveket öttagú szakmai bizottság bírálja el, az ered­ményhirdetésre 2002. november 30-áig kerül sor a Komáromi Jókai Színházban. A szakmai bizottság döntésétől füg­gően az alábbi pályadíjak kerülnek kiosztásra: l. díj: 50 000 Sk H. díj: 35 000 Sk m. 25 000 Sk A pályamunkákat az alábbi címre kérjük eljuttatni: Komáromi Jókai Színház Petőfi utca 1. 945 02 Komámo, Szlovákia A pályázatról részletes felvüágosí- tást a 035/7701-891-es telefonszá­mon, Varga Emesénél lehet kérni. Tegnap megkezdődött a XXVII. Duna Menti Tavasz Bábelőadás és kiállítás ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Dunaszerdahely. A Csallóközi Mú­zeum termeiben tegnap délelőtt gyerekrajz-kiállítással és Kecskés Marika bábelőadásával kezdődött el a XXVn. Duna Menti Tavasz fesz­tivál. Délután a Kortárs Magyar Ga­lériában a VI. Illusztrált Könyv bi- ennálét nyitották meg. Ma a város kulcsának ünnepélyes átadása után az ország minden sarkából idese- reglett gyerekek vehetik öt napra birtokukba Dunaszerdahelyt, hogy az önfeledt játék örömével, a szín­padon játszás élményével gazda­godva megmutathassák egész éves munkájuk eredményeit. A mai na­pon két versenyblokkban a párká­nyi Kuckó, a harkácsi Pimpó és az érsekújvárí Pinokkió, a felbári Amádé László bábcsoport, a* po- zsonyeperjesi Ugri-Bugri és a ga- lántai Manócska bábcsoport ver­senyműsorát láthatja majd a kö­zönség. Délután szakmai értékelé­sek, beszélgetések keretében a zsű­ri tagjai, csoportvezetők, szereplők és érdeklődők beszélgetnek a be­mutatott előadásokról. A szórakoz­ni vágyókat a biatorbágyi Ládafia Bábszínház és a pozsonyi Divadlo Happy csoportok várják a vmk előtti téren, (szász) Népes gyerekközönség a rajzkiállításon (Gyökeres György felvétele) Illés Endre nem volt sem forradalmár, sem lázadó, de megalkuvó sem, minden korban tisztességgel helytállt Egy lélekbúvár - szikével Talán hasznos, de legalábbis érdekes lenne, ha a huszadik századi magyar irodalom képviselőit az eredeti foglal­kozásuk alapján is csoporto­sítanánk, és szemügyre ven­nénk azokat az indítékokat, amelyek végül az írói pályára terelték őket. Bizony meglepő tényekre, adatokra világíthat­nánk rá. LACZA TIHAMÉR A tisztes megélhetést biztosító fog­lalkozást feladók között egyaránt akadnak jogászok, vegyészek, ma­tematikusok, mérnökök, középisko­lai tanárok s persze orvosok is. Illés Endre is a pályamódosítók közé tar­tozott - az orvosi hivatást adta fel az irodalom kedvéért. Egy olyan kor­ban érett felnőtté, az első vüághábo- rú utáni zűrzavaros esztendőkben, amikor a trianoni trauma sokkjától szinte ájultan heverő magyar társa­dalomnak az emberi nyavalyákat gyógyítani akaró orvosok mellett másfajta betegségeket is diagnoszti­zálni képes szakemberekre is szük­sége volt, hogy a látleletek és a záró- jelentések nyomán belefoghassanak a társadalom testét bomlasztó daga­natok és fekélyek eltávoh'tásába, a megsebzett lelkek gyógyításába. Toliforgatóvá lett mindenki, aki úgy hitte: csak a leírt szó megtisztító ereje segíthet a nagy bajok orvoslá­sában. Mindez illúzió volt persze, az emberi történelem és a világ tör­vényszerűségeivel éppen csak is­merkedni kezdő fiatalemberek tisz­teletre méltó önámítása, akik csak érett fejjel döbbennek rá arra, hogy az újságokba, folyóiratokba vagy a könyvekbe zárt mondatokból és gondolatokból a társadalom sorsát kezükben tartó politikusok többnyi­re azt ragadják ki, ami a tetteket iga­zolhatja, netán mentheti. A száz esztendeje született Illés Endre nem volt sem forradalmár, sem lázadó, de megalkuvó sem, minden korban becsülettel és tisz­tességgel helytállt (bár akadnak, akik ezt kétségbe vonták), s noha jó­módú polgári családból származott - a Szepességben, Csütörtökhelyen született, Lőcsén érettségizett - nála talán senki sem bírálta keményeb­ben azt a polgári réteget, amely el­kótyavetyélte történelmi lehetősé­gét a két világháború közötti évek Magyarországán. Tehetséges fiatalokkal - Szabó Lő- rinccel, Kodolányi Jánossal, Tamási Áronnal, Pap Károllyal, Illyés Gyulá­val és Németh Lászlóval - indult együtt a pályán. Valamennyiüket Mikes Lajos lelkesítő szava állította csatasorba a húszas évek derekán, amikor az Est-lapok irodalmi rova­tának megszervezésével lehetősé­get kívánt teremteni a dermedt ré­vületbe zuhant magyar irodalom Egy hét alatt 18 együttes Magyar Táncfesztivál Győr. Tizennyolc együttes mutatko­zik be a június 21-én kezdődő Ma­gyar Táncfesztiválon, Győrött. Az egyhetes programsorozatnak a Győri Nemzeti Színház ad otthont. A fesztivált a Magyar Nemzeti Balett nyitja meg Mokka, Hat tánc, illetve Középre, kissé megemelve című egyfelvonásos produkcióival. A ven­déglátó Győri Balett a Purim avagy a sorsvetés című táncjátékot adja elő. A Magyar Állami Népi Együttes és a Budapesti Kamara Opera az Ör­mény legenda című táncjátékkal lép fel. Bozsik Yvette társulata a János vitéz groteszk feldolgozását adja elő a budapesti Katona József Színház művészeivel közösen. A BM Duna Művészegyüttes A szabadsághős Kossuth Lajos üzenete, a Szegedi Kortárs Balett a Carmina Burana, a Debreceni Balett pedig a Bolero cí­mű produkciót táncolja. Az ese­ménysorozat a Honvéd Táncszínház és a Budapest Táncegyüttes szabad­téri műsorával zárul. (MTI) számára a felocsúdáshoz. Illés End­re novellistaként indult, hetente je­lentek meg rövid, alig két-három kéziratoldalnyi terjedelmű tárcano­vellái a különböző folyóiratokban vagy a napilapok vasárnapi mellék­leteiben. Már ezek a korai írások is magabiztos stilisztának, az írás for­télyait jól ismerő toliforgatónak mu­tatják, de évtizedek telnek el még, amíg a legjavát kötetbe gyűjti majd. Nem volt még eléggé tapasztalt a szépprózához, jóllehet az orvosi ka­ron a leendő író is’sok benyomást és szakmai tudást gyűjthetett, de a kli­nikán, a kórtermekben szerzett él­ményeknek előbb le kellett üleped­niük, a betegségekkel viaskodó, megnyomorított emberi testekkel és lelkekkel szembesülve kellett rá­döbbennie az élet lényegére. Illés Endrét maga az irodalom mint je­lenség, mint vizsgálandó objektum is vonzotta, s az elbeszélések mellett kritikákat is írt ezekben az eszten­dőkben, sót a harmincas évektől kezdve tíz éven át szinte csak bírála­tokat közölt. Osvát Ernő eleinte azt hitte, Ülés Endre lehet az utóda a Nyugatnál, de amikor a fiatal író rá­döbbent arra, hogy a legendás szer­kesztő a saját szemléletét szeretné rátestálni, szakított a folyóirattal. A kritikákat író Ülés Endre szigorú, sót kérlelhetetlen volt, nem tisztelte sem a befutott írót, sem a kurzuslo­ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Buzita. Egy dal- és táncünnepélyt az isten is szabad térre teremtett, üyesmit kultúrházba bezsúfolni egyenlő a kivégzéssel. Ezt nem én mondom, hanem jó páran a négy­száz fős közönségből. Én a magam részéről tűrhetően viseltem az öt­órás bezártságot. Azt is megértem, hogy ha lóg az eső lába, nem lehet kockáztatni. A nézőszámsaccolás ilyenkor persze problematikus, mi­vel egy járási rendezvényen a lelkes rokonokat leszámítva általában egymást nézik a szereplők. És a leg­régebbi ilyen jellegű hazai találkozó szereplői háromszáz-valahányan voltak. Huszonnegyedik alkalom­mal rendezte meg a Csemadok és társrendezői a Kanyapta Menti Dal és Táncünnepélyt, amely idén is szé­pen beleolvadt a hatodik Csereháti Gyermek- és Ifjúsági Találkozóba. Szombaton egy sikeres gyermekna­pi rendezvény zajlott, vasárnap pe­dig a magukat megmutatni vágyó­vagot, sem pedig a divatmajmoló pályakezdőket. Kritikáiban - akár­csak a későbbi novellákban - nem az egészről készít látleletet, hanem éles szikével megsebzi az írás szöve­tét, s a feltáruló metszetből általá­ban pontos diagnózist sikerül felállí­tania. Műbírálatai, színházi kritikái legfeljebb néhány lapnyi terjedel­műek, mégis minden lényegeset el­mondanak az elemzett alkotások­ról. Úgy tűnik, Illés Endrének előbb a kritika nehéz terepén, sárban és áthatolhatatlannak tűnő bozótoson kellett átküzdenie magát, hogy va­lódi novellistává éljen be. A kriti­kusként alkalmazott módszert a ké­sőbbi elbeszélésekben is sikerrel al­kalmazta. Illés Endre a lélek rezdü­léseit, az emberek szívhangjait fi­gyeli; hősei nem az eszmék csatate­rein véreznek el, hanem az erköl­csük, az emberségük, olykor talán a hitük sorvad el. Képmutatók az em­beri kapcsolataikban - akár munka­helyi kollégákról, akár a szerelmük­ről van szó -, és többnyire remény­telenül menthetetlenek. Látszatvüá- got teremtenek maguk körül az iga­zi helyett, itt akarnak elbújni a fe­nyegető veszélyek elől, vagy külön­böző felmentést keresnek és talál­nak megalkuvásaikra, gyáva megfu- tamodásaikra. Az orvos Illés Endre szüntelenül ott munkál az író Illés Endrében, talán ez a sajátos kettős­ké volt a színpad. A kínálatra a radi­kális eklektika, a színvonalra pedig az ingadozás volt jellemző, mivel láthattunk keresztény dalárdát, la­tin-amerikai táncot, rángatózást Britney Spears-re, népdalokat és népi mondókákat, Neoton-slágert diákkórus-verzióban, és persze né­pi táncot. A fellépő gyerekek remek kritiku­sok. Ha unatkoznak, nem vetemed­nek diplomatikus tapsolásra, ha­nem rohangálnak ki-be a teremben, pusmognak, traccsolnak, rajzolat­nak. Ha viszont érdekes dolog zaj­lik a színpadon, még a soron követ­kező fellépők is kíváncsian leske­lődnek a takarásból, tapsolnak és dúdolnak. Az én szívemet a kassai Árvácska és a nagyidai Kis Ilosvay mellett leginkább a szinai Rozma- ringsarj gyermektánccsoport do­bogtatta meg, amelynek tagjai re­mekül koreografált, ám hamisítat­lanul autentikus népi játékokat és táncokat mutattak be úgy, hogy idomításnak semmi nyoma nem ség magyarázza írásainak különö: feszültségét és hangulatát, tömöl stílusát. Egy-egy novelláját olvasv; mintha egy rugó rezdülne meg ben nünk: az írást vagy a könyvet mái régen félretettük, de hatása méj mindig rezonál. Illést a kritika és az elbeszélés mel lett a színház is vonzotta. Már ; negyvenedik életévéhez közeledett amikor első darabját - egy keserí komédiát -, a Törtetőket a Nemzet Színházban nagy sikerrel bemutat ták. Talán ez a kedvező fogadtatá buzdította őt további drámák meg alkotására, amelyek közül a Türel metlen szeretők, a Homokóra, ; Rendetlen bűnbánat, a Festett egek a Szávitri és a Spanyol Izabella széj közönségsikert aratott, s olyan ki emelkedő színészek nyújtottak ben nük emlékezetes alakítást, mint a: új Nemzeti Színház jelenlegi, frissei kinevezett igazgatója: Huszti Pétéi a tragikus sorsú Dómján Edit Almási Éva és mások. Legtöbb da rabjának hőseit jól ismerjük az elbe szélésekből vagy a kisregényekbe (Zsuzsa, Hamisjátékosok). Önző csak magukkal törődő férfiak, su gárzó szépségű, de lelkileg sivá nők, akik képtelenek az őszinte tiszta szerelemre. Mellettük fel-fel bukkannak ugyan jobb sorsra érdé mes hősök is, de ők többnyire sze rencsétlen álmodozók, akik passzí van szemlélik az eseményeket, vág tehetetlenül sodródnak az árral Igaz, mára ezek a drámák és késén komédiák kissé megfakultak, d olykor-olykor talán érdemes lenni színpadra állítani őket. Illés Endre egy sajátos műfajt is te remtett a magyar irodalomban. Ez jobb szó híján miniatűr portréna nevezhetnénk. Néhány lapon olya: plasztikusan tudta megrajzolni egy egy író, művész vonásait, minth csak fényképezte volna őket. Rend szerint már a címválasztás telitalá lat, de az író megállapításai is min dig a lényeget ragadják meg, elven ni semmit nem lehet belőlük, hoz zátenni meg aligha érdemes. H ezeket az esszéket olvassuk, gyal ran úgy érezzük, mintha novellá lennének. Illés szerkesztőként, kiadói igazg; tóként és fordítóként is szorge munkása volt a magyar írásbeliség nek. Neki köszönhetjük, hogy Ster dhal a franciául nem tudó magyt olvasók számára is olyan vüágirc dalmi nagyságként jelenik mej mint ahogy azt az irodalomtörténi jegyzi. Szerette a francia íróka Maupassant-t, Flaubert-t és Prou tot, de sokat tett más vüágirodaln nagyságok megismertetéséért < népszerűsítéséért is. Hosszú életti ajándékozta meg a teremtő: 84 év< korában hunyt el 1986-ban. Halál; kor sokan elsiratták, de aztán min ha megfeledkeztek volna róla, s< emléke egyre inkább halványodi Nem hiszem, hogy ezt érdemelte. volt a színpadon. A gyerekek élve ték, amit csinálnak, beleértve a le kisebb csoporttagot, egy háror éves-forma leánykát is, akitől k sőbb szlovákul próbáltam megt dakolni életkorát, ám minimum k évet letagadott, egyetlen ujjacsk mutatva fel. Egyszerre megdöbbe tő és felemelő, ahogy az egymás k zött már szlovákul beszélő gyei kék felszabadultan és élvezeti éneklik a színpadon a magyar dal kát. Ahol nincs magyar iskola, ez egyetlen módja az anyanyelv ápol sának, döbbentem rá megint, tudja, hányadszor. Tisztelet és el mérés a lelkes pedagógusokra akik fontosnak tartják az 1100 év hagyomány mentését. Mintha eseményt megnyitó Köteles Láss parlamenti képviselő is ezekre a 1 nyelv határán egyensúlyozó gyi kőcökre célzott volna: „Mivel az kola a második otthon, fontos, ho a jövőben ne tátongjon szakad otthon és iskola hite és nyel között.” (juk) A kínálatra a radikális eklektika, a színvonalra pedig az ingadozás volt jellemző Főszerepben a legkisebbek A kritika és az elbeszélés mellett a színház is vonzotta (Képarchívum)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents