Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-27 / 148. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 27. 9 Riport Kilencedszer futottak össze az Adidas gamesen a fiatalok, pontosabban ezzel az elnevezéssel először rendezték az eddig Adidas streetballként futó labdamaratont A fanatikus sportolókat a forróság sem riasztja el Ahoj, Bratislava! Ez, ugye Pozsonyban nem meglepetés, ám a KISS Forever Band Magyarországról érkezett, harci díszben. A technokorszak ifjúsága meglepő nyitottsággal fogadta a klónozott rockgyöngyszemeket. Egy nagyobb köpésre a színpadtól a nap legszínesebb pontja, a vízi csocsó. (Vízi csocsó: az asztali csocsó gyerekekre szabott változata, derekukra kötött övvel csak bizonyos pályán mozoghatnak, a felfújható pályát vízzel lelocsolják.) Hatalmasakat esnek a gyerekek, de nagyon élvezik. Nagy élvezettel bámultam a játékot, amikor odaállított hozzám egy hétéves forma gyermek: bácsi, nem jön velünk egyet focizni, nem vagyunk elegen. Erre mondják, hogy paff maradtam, ez már egy más generáció, én másmilyen hétéves voltam. Finoman elutasítottam. A nagyszínpadon váltják egymást a bandák, a Vidiek, a No name, az Iné kafe, a szlovák popélet apraja- nagyja bemutatkozik, míg a szomMit tehet az ember, főleg, ha fiatal, egy vasárnap délután, ha a hőmérő higanyszála 35 Celsius-fok körül mozog? Logikus-e, ha kimegy a tűző napra, de még véletlenül sem vízközeibe? Akár az is lehet. MOLNÁR NORBERT Kilencedszer futottak össze az Adidas gamesen a sportimádó fiatalok, pontosabban ezzel az elnevezéssel először rendezték az eddig Adidas streetballként futó labdamaratont. Az ugyanis kinőtte a kosárlabda kereteit, idén már lábteniszben, strandröplabdában és minifociban is versengtek egymással a csapatok. Ezer résztvevő, több ezer kíváncsi bámészkodó. Az unalomnak nem volt helye, mert aki nem sportolt, az kedvére szórakozhatott. Mindezt ingyen és bérmentve. A kosárlabda- és egyéb bajnokságok mérkőzései kissé nehezen voltak követhetőek, legalábbis számomra, csak később tudtam meg például azt is, hogy éppen a döntőt láttam. Valószínűleg azért, mert megpróbáltam egyszerre az összes eseményt figyelemmel kísérni, ami lehetetlen vállalkozás. A száznál is több csapat több mint húsz pályán izzadt egy időben. Ki halál komolyan véve a szórakozást, ki lazán játszadozva. Meccs után irány a ciszternás autó biztosította frissítő zuhany, vagy az öntözőbeA száznál is több csapat több mint húsz pályán izzadt egy időben. rendezés, amely leginkább a habdiszkót abszolválóknak jött jól. (Habdiszkó: körülbelül 6 négyzet- méteres felfújható medence, az égből ömlik a hab, benne az ifjúság tombol.) Közben a nagyszínpadon makulátlan szlováksággal valaki azt üvölti: Ahoj, Bratislava! - üvöltötték a magyarországi KISS Forever Band tagjai szédos pályán a zsákolóverseny folyik. Némi kis öröm számomra, a döntőben Zsigrai, Vas és egy fekete bőrű fiatalember, aki négy másik fekete bőrűt négykézlábra állít, s csodálatos rugóival őket átugorva zsákolja a kosár mellé a labdát. Olyan, mint a kameruni foci, látványos, de eredménytelen. Alig pár méterrel arrébb két ifjú püföli egymást hatalmas (értsd, körülbelül egyméteres) boksz- kesztyűkkel, az egyik akkorát kap, hogy kiesik a ringből, pontosabban megállítja a háló, amiből alig bír kikászálódni. Talán több ezer ligetfalui panelgyerek kapott kedvet azon a napon a sportoláshoz, talán rájöttek, hogy nem a számítógép az egyetlen szórakozási lehetőség. Talán más cégek is egyszer rádöbbennek, hogy vissza kell forgatni azt a pénzt, amit a vásárlóktól (Igor Lende! felvételei) A döntő kosár Többen nem hajlandóak új szerződést kötni, mert attól tartanak, munkájukkal együtt még a háromhavi végkielégítést is elveszíthetik Ahol még áprilisi bérükre is hiába várnak az alkalmazottak GAÁL LÁSZLÓ „Harminc éve dolgozom a Hydros- tavnál, s most, hogy a céget átalakítják, bár ugyanazt a munkát végezném, mint eddig, azt akarják, mondjak fel, mondjak le a háromhavi végkielégítésről, és próbaidőre lépjek be az új céghez. Hát mit akarnak rajtam kipróbálni harmincévi munka után?!” - fakad ki a vághosszúfalui Lozsi Péter. A Hydrostav egykor az ország egyik legnagyobb építővállalata volt több ezer alkalmazottal, ők építették a mohi atomerőművet, a bősi vízerőművet, most pedig arra sincs pénze, hogy a még megmaradt alkalmazottainak rendes havi fizetést adjon. A vágsellyei üzem évtizedekig a pozsonyi Hydrostav állami vállalat kihelyezett üzeme volt, a régió egyik fontos vállalata, de az utóbbi években egyre fogyott a munka. Tavaly 260 embert bocsátottak el, akiknek nagy része a Vágsellyei Járási Munkahivatal ügyfele. Nem csoda, hogy az alkalmazottak - és családtagjaik - aggódnak a cég sorsáért. Többen nem hajlandóak felbontani a régi vállalattal kötött munkaszerződésüket, hogy az újjal próbaidőre szerződjenek, mert attól tartanak,. esetleg a munkájukkal együtt még a jogos háromhavi végkielégítést is elveszíthetik. Lozsi Péter a gázvezetékek hegesztéseit ellenőrző defektoszkópiai vizsgálatok szakembere volt, ma segédmunkásként dolgozik, mert a cégnek nincs pénze arra, hogy a szakmai vizsga megújítására küldje. Azt ugyanis ötévenként meg kell újítani, most pedig az Európai Unió szabványainak megfelelő vizsgát kellene letenni. De nemcsak vizsgára, még a bérekre sincs pénze a cégnek. Az év elején az alkalmazottak kényszerszabadságon voltak, ezalatt bérük 60 százalékát kapták, s bár márciustól rendesen dolgoznak, az áprilisi és májusi fizetésüket még mindig nem kapták meg. - Most keddtől keddig napi 12 órás műszakokban a sverepeci autópályát építjük. Amikor legutóbb bejöttünk a cégbe, hogy elinduljunk az egyhetes útra, hiába követeltük az elmaradt bérünket, csak egy- egy ezrest adtak mindegyikünknek, hogy legyen mivel elutaznunk. Az igazgató kijelentette, ő szavatolja a júniusi bért, ám az elmaradt áprilisit és májusit ne tőle kérjük, mert azzal a pozsonyi Hydrostav tartozik. A vágsellyei üzem júniustól különvált, és nem vállal felelősséget a régi cég tartozásaiért”- mondja Lozsi Péter. A június elseje óta önálló részvény- társaságként működő vágsellyei Hydrostav jelenlegi állapotáról Ján Zákovic mérnököt, a Hydrostav Vágsellye Rt. ügyvezető igazgatóját kérdeztük. Eredetileg a Hydrostav pozsonyi részvénytársasága létezett, amelynek több kihelyezett üzeme működött, közöttük a vágsellyei. Az egész Hydros- tavot négy társaság vette meg, később ezektől bizonyos részt megvásárolt az Istrokapital vállalat, a vágsellyei kihelyezett üzemet pedig önálló részvénytársasággá alakították. Ennek az új részvény- társaságnak a személyi állománya az egykori kihelyezett üzem alkalmazottaiból áll. Jelenleg 380-an dolgoznak a vágsellyei Hydrostav Rt. számára, de a cél az, hogy a részvénytársaság 460 alkalmazottat foglalkoztasson. - Ez csak akkor lehetséges, ha továbbra is érvényes lesz az a munkaköri leírás, amelyet az új részvénytársaság a régi társaságtól átvett - tájékoztat az igazgató. - A vágsellyei Hydrostav alkalmazottainak több mint 90 százaléka a Ladce-Sverepec közötti Dl-es autópálya-szakasz építésén dolgozik. A beruházó azt állítja, felbontotta a régi Hydrostawal kötött szerződést, ezért a megrendelést a régi cég nem továbbíthatta az új részvénytársaságnak. Nekem erről nincsenek hivatalos értesüléseim, úgy tudom, a további tárgyalásoktól függ, hogy a megrendelést a vágsellyei Hydrostav teljesíti-e vagy sem. Zákovic mérnök Miroslav Remetá- nak, a vágsellyei részvénytársaság tulajdonosának, az Istrokapital képviselőjének sajtónyilatkozatára támaszkodik, miszerint: „Az eredeti Hydrostav az építkezésről szóló szerződést továbbította a vágsellyei Hydrostavnak. Ezt a beruházónak, a Szlovák Útkarbantartó Vállalatnak is jóvá kell hagynia, de az eddig nem mondott véleményt. Erről még nem kezdődtek tárgyalások.” Sajtóhírek szerint a beruházó a Hydrostawal felbontott szerződés helyett a Doprastav vállalattal kötött új szerződést. Az építkezéssel állítólag megbízott zsolnai Doprastav üzem igazgatója, Róbert Turansky erről a következőket állítja: - Úgy tudom, létezik ilyen szerződés, de az a Doporastav pozsonyi központjában van, én még nem láttam, és úgy tudom, a kérdéses szakaszon még mindig a Hydrostav munkásai dolgoznak. A Doprastav szóvivője, Viktória Kmefová szerint a Hydrostavnak semmi keresnivalója ezen az építkezésen. Az autópálya-építés e- gyelőre tisztázatlan, sorsa további tárgyalásoktól függ. A vágsellyei Hydrostav igazgatója megerősítette értesülésünket, mely szerint a jelenlegi alkalmazottak közül egyelőre 150 embernek ajánlották fel, mondjon fel a régi vállalatnál és kössön új munkaszerződést az új részvénytársasággal. - A cég szakaszosan alakul át, az első szakaszban 60, a másodikban 90 ember felvételét tervezzük, ám a további szakaszokban - ha az autópályaépítés megrendelése érvényben marad - lényegében az összes eddigi alkalmazottal számolunk, sőt még bővítenénk is a céget. Zákovic cáfolja azt az állítást, hogy azért szorgalmazzák a régi alkalmazottak felmondását és próbaidőre való felvételét, hogy így bújjanak ki a végkielégítési kötelezettség alól. - A próbaidőnek semmi köze a vég- kielégítéshez. Egyébként aki most felbontja a régi vállalattal kötött szerződését, az a munka törvénykönyve szerint - mivel a régi társaság bizonyos ideig képtelen volt folyósítani a fizetését - akkor is jogosult a végkielégítésre, ha kilép. Az alkalmazottak elmaradt áprilisi és májusi béréről, mint mondta, nem nyilatkozhat, mert bár azelőtt is ő volt a vágsellyei kihelyezett üzem igazgatója, a tartozás a régi Hydrostavot terheli, s ő az új részvénytársaság igazgatójaként nem nyilatkozhat a régi társaság ügyeiről. Az igazgatónak nincs tudomása arról, hogy a részvénytársaságban tömeges elbocsátások várhatók. - Ezt a szakszervezettel is meg kellene tárgyalni, be kellene jelenteni a munkahivatalnak, két hónapos véleményezési határidő is érvénybe lépne, de erről szó sincs. Az új tulajdonosok nem azért vásárolták meg a társaságot, hogy az emberek munka nélkül maradjanak - mondja. Egyébként az akkor még kihelyezett üzemként működő vágsellyei Hydrostavtól tavaly 260 embert bocsátottak el, de az igazgató szerint ma már nem kell elbocsátásoktól tartani. S hogy miért kell a harminc éve itt dolgozó embereket próbaidőre felvenni? - Új a társaság, új a tulajdonos, és a tulajdonos nem ismerheti a munkásokat, érthető, hogy ki akaija őket próbálni - érvel az igazgató.- Viszont a vágsellyei részvénytársaság vezetősége ugyanazokból az emberekből áll, mint a korábbi kihelyezett üzemé, ők pedig ismerhetik alkalmazottaikat -érvelünk mi, ám az igazgatónak erre is van válasza.- A vezetőség ugyanolyan helyzetben van, mint a többi alkalmazott, a tulajdonos nekem is ugyanolyan feltételeket szabott, mint a többieknek a részvénytársaságban. Ha a vágsellyei részvénytársaság nem kapja meg a megrendelést az autópálya-építésre, nem tudni, mihez kezdenek, ám az igazgató szerint más megrendelések után kell nézniük, ez azonban nem megy egyik hétről a másikra. A nagy múltú cég néhány alkalmazottjának nincs más lehetősége, mint abban reménykedni, hogy lesz munkájuk, és egyszer valaki kifizeti elmaradt bérüket. Ha máshonnan nem, a Állami Garanciális Alaptól kaphatnak valamit - de csak akkor, ha a valaha „vezérhajónak” tartott vállalat végleg csődöt jelent. Ján Zákovic: „Engem ugyanolyan feltételekkel alkalmaztak ennél a társaságnál, mint bárki mást.” (A szerző felvétele) A vízi csocsó
