Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-22 / 144. szám, szombat

Kultúra

ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 22.

A kultúra napja - zenével, tánccal

Nagyida. Vasárnap rendezik meg Nagyidán a 49. Járási Csemadok- napot, amely idén is gazdag programmal várja az érdeklődőket. Délelőtt 11 órakor ökumenikus istentisztelettel kezdődik a rendezvény, 15 órától pedig a kultúráé a park színpada. Fellép az abaújszinai Roz- maringsarj gyermekegyüttes, a nagyidai hagyományőrzők, a helyi Ilosvai néptáncegyüttes juniorjai, szeniorjai, valamint „felnőtt” táncosai, a könnyűzene kedvelőit pedig szinai, migléd és nagyidai táncdal- énekesek szórakoztatják. A magyarországi sztárvendég Karda Beáta lesz, a határ túloldaláról rajta kívül az ózdi városi önkéntes tűzoltók füvószenekara, valamint a halmai citeraegyüttes érkezik, (juk)

SZÍNHÁZ

POZSONY

HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Tíz kicsi néger szombat 19 Alice Csodaországban vasárnap 14,16.30

KASSA

ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Az élet különleges öröme sz., v. 19

POZSONY

HVIEZDA: Álmok útján (amerikai) sz., v. 16,18,20.30 MLADOST: Berlin fölött az ég (német) sz., v. 15.15, 17.30, 20 TATRA: Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) sz., v. 15.30 Eredendő bűn (amerikai) sz., v. 18.15, 20.30 ISTROPOLIS: Pókember (amerikai) sz., v. 11.30, 14.30, 17.30, 20.30 Penge 2 (amerikai) sz., v. 15.45, 18.15, 20.45 Mulholland Drive - A sötétség útja (amerikai) sz., v. 17, 20 CHARLIE CENTRUM: E. T. - a földönkívüli: felújított változat (amerikai) sz., v. 17.30 Korcs szerelmek (mexikói) sz., v. 18 Kate és Leopold (amerikai) sz., v. 18 Kikötői hírek (amerikai) sz., v. 18.30, 20.30 Wasabi - Mar, mint a mustár (francia-japán) sz., v. 20.45 Vadméhek (cseh) sz., v. 20

KASSA

DRUZBA: Betépve (amerikai) sz., v. 15.30,17.45,20 TATRA: Kikötői hírek (amerikai) sz., v. 15.30,17.45, 20 CAPITOL: Harry Potter és a bölcsek köve (angol-amerikai) sz., v. 15 Penge 2 (amerikai) sz., v. 18, 20.15 ÚSMÉV: Star Wars II. - A kiónok támadása (amerikai) sz., v. 16,18.15, 20.30

DÉL-SZLOVÁKIA

DUNASZERDAHELY - LUX: Magyar filmek fesztiválja: Vük sz. 10 Eldorádó sz.17 Redl ezredes sz. 19.30 Boszorkányszombat v. 10 Pogány madonna v. 17 Hanussen v. 19.30 KOMÁROM - TATRA: Showtime - Végtelen és képtelen (amerikai) sz., v. 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Kutyabajnok (amerikai) sz. 19 AMFITEÁTRUM: Kutyabajnok, (amerikai) sz. 21.30 LÉVA - JUNIOR: Asterix és Obelix: A Cleopatra misszió (francia-német) sz., v. 16.30, 19 KERTMOZI: Pánikszoba (amerikai) sz. 21.30 Asterix és Obelix: A Cleopatra misszió (francia-német) v. 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Az ígéret megszállottja (amerikai) sz., v. 21.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Kémjátszma (amerikai) sz., v. 20

GYŐR

PLAZA: 40 nap és 40 éjszaka (amerikai) sz., v. 12.30, 14.30, 16.30,

18.30, 20.30 Jégkorszak (amerikai) sz., v. 11.15, 13, 14.45, 16.30, 18.15, 20 Monte Cristo grófja (angol-amerikai) sz., v. 12.15, 14.45, 17.15,19.45 Nevem Sam (amerikai) sz., v. 12.30,15,17.30,20 Pánikszoba (amerikai) sz., v. 20.15 Pókember (amerikai) sz., v. 10.40,13, 15.20,17.40,20 A Skorpiókirály (amerikai) sz., v. 16,18,20 Star Wars II.-A kiónok támadása (amerikai) sz. 10.15,13,15.45,18.30,21.15 v.

12.14.45.17.30, 20.15 Szörny Rt. (amerikai) sz., v. 12,14 Tiszta ügy (amerikai) sz., v. 12.15,14.45,17.15, 19.45 Traffic (német-amerikai) sz. 10.30, 13.30, 16.30, 19.30, 22.30 v. 11, 14, 17, 20 Végszükség (amerikai) sz., v. 18 Vidocq (francia) sz., v. 11.30,13.30,15.30

XXXIX. Jókai Napok: Hermész vasutas egyenruhában

Egy versenyző - két győztes

KOCUR LÁSZLÓ

Komárom. A XXXIX. Jókai Napok programja csütörtöki lapzártánk után a nagymegyeri Poloska Színpad előadásával folytatódott. A megyeriek Arisztophanész (Kr. e. 450-388) Plutos dmű „filozófus utópista komédiáját” vitték színre, a darab rendezője Bárány János volt. A válogatók örültek, hogy a megyeri társulat „újraéledt”, de egy görög dráma színrevitelével nagy fába vágták a fejszéjüket: a megvalósítás nem lett tökéletes. A jelmezek - Slezák Richárd munkái - heterogének voltak, az istenek tógaszerű ruhát, a halandók hétköznapi öltözéket viseltek, ehhez képest - noha nagy ötlet - zavaró volt, hogy a biciklin bekarikázó Hermész vasutas (postás?) egyenruhában érkezett, ezzel ugyanis éppen az átpártolás momentuma vált kevéssé motiválttá. Ahogy az is (túl?) későn vált érthetővé, hogy a - szereplők számára -láthatatlan alak, aki a darab elején mindenkit megérint, a szegénység istennője (aki ráadásul végigkiabálta szerepét). Az sem derült ki, hogy a színpad bal oldalán edényekből, ruhákból felhalmozott „káosznak”

mi a szerepe, mindenesetre némelyik jeleneméi kifejezetten zavaró volt. A zenei rendező - Vasi Krisztián -jó munkát végzett. A Chremy- lost alakító Zsoldos György jól játszotta szerepét, bár gesztusai nagyon direktek voltak. Plutos - Horváth Ferenc - is eltalálta a karakterének megfelelő dikciót, viszont olykor kevesebb pátosz is elég lett volna. A kéjsóvár vénasszonyt - vagy inkább annak paródiáját - alakító Vargha Czuczor Melánia pedig méltán pályázhatna a legjobb női mellékszereplő címre, ha lenne ilyen.

A 23 órai előadáson az Akademicky Presov fesztivál győztes alakítását, a fiatal Stanislava Matejovicová Tien rinciaceho zeleza című darabját mutatták be, majdnem telt ház előtt.

A péntek délelőtt a többihez képest kockázatmentes volt, ugyanis két már győztes darabot mutattak be, a Duna Menti Tavasz nívódíjas előadását, a Kis Fókusz Aranyszőrű bárány dmű meseadaptációját (rendező: Jarábik Gabriella), valamint a Falusi Színjátszók III. Országos Fesztiváljának győztes darabját, a Nánai Színjátszók Első vizit dmű vígjátékát Enriqe Labiche tollából (rendező: Juhász Mária).

Martin Racko kiállításával nyitották meg Kassán a régészeti ásatások nyomán feltárt objektumot

„Lakáskiegészítők” a föld alatt

(Judita Cermáková felvétele)

Isten bocsássa meg nekem, de leginkább arra a kérdésre szerettem volna választ kapni Martin Racko föld alatti kiállítása kapcsán, vajon mekkora protekció kell az ilyesmihez?

JUHÁSZ KATALIN

A hosszadalmas, nincstelenség gátolta kassai régészeti ásatások eredményeképp feltárt 1700 négyzetméteres föld alatti objektumot ugyanis e kiállítással nyitották meg a közelmúltban, főpolgármesteri beszéd, pezsgő és országos sajtóhűhó kíséretében, hazánk ugyanis eddig nem büszkélkedhetett hasonló látványossággal. A feltárt Alsó Kapu, illetve a középkori falak maradványai eddig 97 millióba kerültek a városnak, és a történelmi térből 1114 négyzetméter alkalmas hangversenyek és tárlatok befogadására. A nyár folyamán ki is használják a lehetőséget zenészek és festők egyaránt, a turistacsoportok pedig napközben félóránként mehetnek a föld alá, idegenvezető kíséretében'.

Ám térjünk vissza Martin Rackó- hoz. Ez a Pozsonyban képzőművészeti főiskolát végzett, eredetileg ipari formatervező fiatalember nem más, mint Árpád Racko szobrászművész fia. Az apát a kassaiaknak felesleges bemutatni, máig ő kapja a legtöbb megrendelést köztéri szobrokra, mellszobrokra, emléktáblákra, amolyan udvari szobrásznak számít.

De félre az előítéletekkel, nézzük a fiú kiállításának képeit. Lehet, hogy maradi vagyok, de szerintem nem mindegy, milyen címet visel egy kiállítás. Ennek a Találkozások

rímet adta az alkotó, sajnos, nem tudni, miért. A vásznak többségén meleg színekkel felkent, stilizált, ám azért kellően figuratív alakok láthatóak, a foltszerűség gondosan meg van törve a fejeket érzékeltető fekete pontokkal, az egész egyszerre közönségbarát és magasröptű. Olyan, mintha egy hét alatt dobták volna össze, kifejezetten ebbe a térbe álmodva a képeket. A művész le sem tagadhatná tervezői tanulmányait, szépen berendezte a középkori „termeket”, ha úgy tetszik, két kort eresztett egybe, a funkció előtérbe helyezése pedig óhatatlanul a művészi mondanivaló szabadságának rovására megy. Persze a rendelkezésre álló tér nem hagyható figyelmen kívül, Racko mentségére legyen mondva, hogy a kommersz és a művészi közötti kompromisz- szum nehezen megtalálható, nem szabad elfelejteni, hogy ezeket az alkotásokat sokkal több ember fogja látni, mint a kassai képtárak kínálatát összesen. A helyzet bonyolultságára mi sem jellemzőbb, mint hogy a megnyitó után, azon frissiben el is árvereztek egy festményt. Mivel műértő, egyben nagypénzű polgárokból meglehetősen kevés szaladgál a városban, nem csodálkozhatunk azon, hogy a tízezer koronás kikiáltási árat csak nagy nehezen sikerült „felverni” 14 500 koronára. A kínált kép piaci ára első ránézésre is ennek legalább kétszerese, és mivel a bevétel jótékonysági célra ment, a gyermek-onkológiai osztály kis páciensei jártak legrosszabbul, és a mit sem sejtő új képtulajdonos a legjobban.

De ne legyünk ünneprontók. Reménykedjünk inkább abban, hogy az izgalmas térbe hamarosan hasonlóan izgalmas képanyag kerül. A lehetőség immár adott, a többi csak kapcsolatok kérdése. Hoppá, ez már megint ünneprontó mondat!

■■■■■■■■ MEGKÉRDEZTÜK IÍWWBMBMMM

Tőzsér Árpád költőt, a Posonium Irodalmi Díj kuratóriumának a tagját

A Posonium idei fődíjának Ön lett a tulajdonosa. Mi a nagyobb öröm: díjat adni vagy díjat kapni?

Értem a célzást: sajnos, a Posonium-kuratórium nyilvánosságra hozott névsorából rendre kimaradt Koncsol László neve, pedig mikor a testület az én könyvemről tárgyalt és szavazott, akkor én természetesen nem tárgyaltam és nem szavaztam, erre az alkalomra Koncsol Lászlót kooptálták az illetékesek, aki a Finnegan halála című, később díjazott verskötetemről írásban mondott véleményt, és hát rászavazott. (A fődíjra én egyéb- - ként is valaki egészen mást javasoltam.) Enélkül a háttérinformáció nélkül valóban bárki úgy gondolhatja, hogy itt valakik maguknak osztogatják a díjakat.

Azt sem kell azonban elfelejtem, hogy a „Posonium” magánalapí(Somogyi Tibor felvétele)

tású díj: ha az alapító amerikai Lauer Edith-nek nincs kifogása ellene, a kuratórium - elvben - saját magának is adományozhatja a Posonium-díjakat. Persze, aki

csak egy pillantást vet a díjazottak névsorára, annak látnia kell, hogy ennek mennyire épp az átgondolt, tervszerű ellentettje az igaz! A kuratórium még stíluselfogultsággal sem vádolható. Tisztában lévén ugyanis az irodalom természetével, a különböző stílusok, diskurzusok természetes egymás mellett létezésével, megpróbáltunk mi is több rendszerben egyszerre, egy időben gondolkodni, s a különböző iskolák értékeit nem egymás ellenében, hanem egymás mellett minősíteni, felbecsülni és megbecsülni.

S ilyen értelemben díjat adni is, kapni is nagy öröm: mind a kettő ürügy arra, hogy irodalomról beszélhessünk, s ezt nyilvánosan tegyük. Örültem például a „Posonium” átadásakor nyilvánosan elhangzott alapos műértékeléseknek, s nagy érdeklődéssel olvastam annak idején a Jaroslava Pasiakovával, az idei Ma- dách-díj zsűrijének elnökével készített interjút is az Új Szóban a 2001-es év irodalmi terméséről. (Bár ez utóbbi esetében nem egészen értettem, miért nem beszélt éppen a Madách-díjazottakról! A díj önmagában nem értékel, csak felhívja a figyelmet valamire. A díjazott művek nyilvános értékelését szabállyá kellene tenni. Már csak azért is, hogy a nyilvánosság így valóban ellenőrizhetné a mindenkori kuratóriumok munkáját.)

Az irodalommal hivatásból foglalkozók számára egyre világosabb, hogy az irodalmi mű olyan madár, amelynek egyik szárnya a mű konkrét szövege, a másik pedig a műértelmezés, a „kritika”. Az ún. szlovákiai magyar irodalom egyebek között már csak azért sem szállhat, mert félszárnyú, azaz nincs vagy csak alig van kritikai irodalma. Az idei Madách- és Posonium-díjak átadásával kicsit az a bizonyos másik szárny is meglebbent. (úsz)

Kiállítást rendeztek a Miért szeretek élni? című képzőművészeti versenyre beérkezett pályamunkákból

Vizualitással az egészségért

ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

Pozsony. A kilencvennégyes és a kilencvenötös évek fordulóján hirdették meg először a Miért szeretek élni? című országos képzőművészeti versenyt Szlovákiában, azzal a szándékkal, hogy minden olyan eszközt érdemes és célszerű kihasználni, amely segíthet a drogfogyasztás és a -függőség kialakulásának megelőzésében. A versenybe tizennégytől tizennyolc éves korig kapcsolódhattak be diákok olyan képzőművészeti alkotásokkal, amelyekkel a drogellenes magatartásukat fejezték ki. Az eredeti projekt aztán kiállítási tevékenységgel is kibővült, a beérkezett pályamunkákból tárlatot rendeztek, amelyet országszerte ván- doroltattak. 2000-től ebbe a szlovákiai programba finn, 2001-től olasz, az idén pedig üzbegisztáni gyerekek is bekapcsolódtak, illetve részt vesznek.

A megmérettetésbe rajz, festmény, kollázs, pólórajz- és képeslapvázlat, továbbá kisegítő iskolások, valamint művészeti iskolák diákjai kategóriákban lehetett benevezni. A versenybe, amelyet a napokban értékeltek ki Pozsonyban, közel ki- lencszáz diák kapcsolódott be. Munkáikból ezúttal is rendeztek kiállítás, amely június 28-áig a Szlovák nemzeti felkelés téri Népművelési Központban tekinthető meg. Ezt követően az anyagot Szlovákia területén huszonöt további helyszínen állomásoztatják. A tervek szerint az utolsó kiállítási hely Dunaszerdahely lesz.

A bemutatott kollekciót egy kamaratárlat is kiegészíti, amelyet a szenvedélybetegségeket gyógyító pozsonyi központ kezeltjei- nek rajzaiból állítottak össze. Ennek az anyagnak a prezentálása részben azt a célt is szolgálja, hogy a közönség össze tudja hasonlítani, miként tekintenek a szenvedélybetegségekre azok, akik a narkotikumok elleni magatartásukat fejezik ki képi eszközökkel, s milyen gondolatok foglalkoztatják azokat, akik intézményes, vagyis orvosi segítséggel kívánnak megszabadulni a függőségtől. (tallósi)

Kamila Nigmatulina (Üzbegis; tán): A vég