Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-13 / 136. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 13. Agrárkörkép A tenyészbika jelenléte a húsmarha tenyészetekben az állomány-termékenység szempontjából döntő tényező Szaporodásbiológiai célok POMICHAL ISTVÁN Illusztrációs felvétel p llítható, hogy a A húsmarhatenyésztés- ben a reprodukció szintje révén értékelhető leginkább a gaz- mmmmm daság irányítási szintje. A reprodukció irányításában kulcsszerep jut az állat- tenyésztőnek. A termelési környezetnek a szaporodóképességet kell szolgálnia. Ahogy romlanak a tartási- takarmányozási- technológiai mutatók a húsmarha tenyészetben, a szaporodásbiológiai mechanizmusok azonnal érzékenyen reagálnak ezekre a változásokra. A húsmarha ágazatra jellemző, hogy gazdaságossága alapvetően a borjúszaporulattól függ, ezért a lehetőségek határain belül minden tényezőt ki kell használni, ami kedvezően hat a reprodukcióra. A reprodukció szempontjából a takarmányozás speciális hozzáértést követel. Mivel a húsmarhát legelőn és főleg tömegtakarmányon tartjuk, figyelembe kell venni azt a tényt, hogy amennyiben bizonyos bioaktív elemek nem találhatók az adott területen, azok nem épülhetnek be a növények szervezetébe sem, így hiányozni fognak marháink szervezetéből is, ezért a hiányukat a takarmányozásban mesterségesen kell pótolni. Ilyen hiányelemek lehetnek bizonyos régióban pl.: a jód, szelén, zink, kobalt, réz stb., melyek a szaporodásbiológiában nem nélkülözhetők. Régi bölcs mondás szerint az a jó tehén, amelyik rendszeresen évente egy életképes borját ad, és ez a hústehénre méginkább vonatkozik. Ha figyelembe vesszük, hogy a vemhesség ideje átlagosan 283 nap, akkor az újravemhesülésre mindössze 82 nap marad. Mint ismeretes, a tehén normális körülmények között 38-42 nappal az el- lés után kezd újra ivarzani (üze- kedni). Az ivarzási ciklus, ha az állat nem termékenyül meg, átlagosan 21 naponként ismétlődik. Ebből következik, hogy legkésőbb a harmadik ivarzáskor sikeresen vemhesíteni kell a tehenet. A vemhesítést nagyban nehezíti, hogy nagyon erős érzelmi kötődés van anya és borja között. A gyakori szoptatás következtében erős lehet az oxitocin hatása, mely kihat a nemi hormonokra, és ez gyakran befolyásolja (csökkenti) a tehenek sexuális aktivitását, ezért gyakori az ún. csendes üzekedés. A tenyészbikajelenléte a'húsmarha teAz a jó tehén, amelyik rendszeresen, évente legalább egy életképes borját ad nyészetekben az állomány-termékenység szempontjából döntőMé- nyező. Addig, míg a tejhasznú tehenészetekben a borjak csaknem 100%-a mesterséges termékenyítés után születik, addig a húsmarha állományokban csupán a borjak 20%-a születik mesterséges termékenyítés útján. A tenyészbikák alkalmazását gyakorlati szempontok is befolyásolják, pl.: a farmok alacsony átlagos tehénlétszáma (kb. 35 db), nagy távolságok, éjjen-nappali legeltetés, csordaösztön jelenléte a legelőn stb. A mesterséges termékenyítes nagy szerepet kaphat viszont az üszők termékenyítésében. A teheneket gyakorlatilag csak a legeltetési szezon kezdetéig érdemes inszeminálni, utána a legegyszerűbb a bikára bízni a dolgot. A tenyészbikák külön figyelmet érdemelnek. Sajnos, az a tapasztalat, hogy az inszemináció elterjedésével a fiatal állattenyésztők nem kerültek kapcsolatba a farmokon tenyészbikákkal. Ez lehet az oka annak, hogy a tenyészbikák ápolásában, takarmányozásában és kezelésében a gyakorlatban nagyon sok a hiányosság. Sok a sánta, sérült, elvadult, elhízott, vagy éppen lefogyott állat. Későbbiekben ezek a hiányosságok a reprodukciós eredményekben jelentkeznek. Szem előtt kell tartani, hogy a bika gyakorlatilag az állomány fele. A borjak genetikai információjuk felét pont az apaállatoktól kapják. A tenyészbika az állomány dísze kell hogy legyen. Az állomány termékenyítése szezonális jellegű. Ahhoz, hogy a legeltetés kezdetéig a borjak legalább háromhetesek legyenek, a vemhesítést attól függően, hogy mikorra várható a legeltetés kezdete, június 15 - július 15. között be kell fejezni. Az üszők vemhesítését már január végén, február elején elkezdhetjük. Előnyös, ha az üszők még a termékenyítés évében megellenék, így az újravemhesítésükre több idő marad. AGRARHIREK Közraktári hitelek TÁJÉKOZTATÓ m előző évek /\ |-jr gyakorlatá- / % hoz hasonló^ anazagrártárca az idei , gabonatermés felvásárlását is közraktárakban elhelyezett termésre folyósítandó visszatérítendő hitelek formájában fogja finanszírozni. Amint azt nemrégiben a mezőgazdasági intervenciós ügynökség vezetése bejelentette, az előzetes elképzelések szerint a kölcsönszerződéseket július közepétől kezdik megkötni a termelőkkel, előtte e hónap végéig közzéteszik az említett szerződések feltételeit az egyes terményekre igényelhető kölcsönök nagyságától kezdve a kamatlábakon át az igénylésekhez szükséges dokumentumokig. Mint ismeretes, az évekkel ezelőtti gyér érdeklődés után az utóbbi két évben már egyre több termelő veszi igénybe a támogatás eme formáját, amely a gabona értékesítése során kölcsönökkel hidalja át a pénzforrások átmeneti hiányát az ágazaton belül. 2001-ben a közraktárak rendszere révén 585 ezer tonna gabona finanszírozására csaknem 2 milliárd korona értékű kölcsönt folyósítottak csaknem 1700 raktári zálogjegyre. Az intervenciós ügynökség vezetése ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy egyelőre azon partnereivel szemben, akiknek határidőn túli tartozásuk van, még nem érvényesítette a zálogjogot, s lehetővé tette számukra, hogy a raktári zálogjegyek érvényességét ez év június végéig meghosszabítsák. Ezután az időpont után azonban erre már nem lesz lehetőségük, egyúttal az ügynökség fenntartja magának azt a jogot is, hogy ne kössön szerződést az idei termés közraktárakban való finanszírozására azokkal az igénylőkkel, akiknek határidőn túli tartozásuk van. (sz) Illusztrációs felvétel A szarvasmarhák leggazdaságosabb takarmányozási módja a legeltetés vagy a zöldetetés - a tartósított takarmányokhoz viszonyítva 15—20 százalékkal olcsóbb A tömegtakarmányok előállítása befolyásolja a gazdaságosságot ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A mezőgazdasági termelés hatékonysága a termőföld, a munkaerő és a termelési HaHi tényezők kihasználási szintjének függvénye. A hazai szarvasmarha-tenyésztés jelenlegi szintje ezen a téren nem felel meg sem szükségleteinknek, sem pedig a termelés gazdaságossági követelményeinek, egyúttal jóval elmarad az EU szintjétől is. Legnagyobb tartalékaink az állat- állományok takarmányozásában vannak, amelyek a termelési költségek meghatározó részét teszik ki. A szarvasmarhák takarmányozási költségeinek csökkentése például jelentős mértékű, egyúttal kézzelfogható eredményeket hozhat. Ugyanakkor a tömegtakarmányok termesztésének alacsony szintje jelentős nagyságú termőföldet köt le, ami megköti a termelők kezét, hogy a termőterületeiket a piaci igények alapján keresettebb növények termesztésére használják ki. A hazai takarmánytermelés további hiányosságai közé tartozik a termelés gépesítése, a gépek mennyisége, technológiai kihasználhatósága és megbízhatósága. Mindez termékegységre átszámítva jelentős költségtételt jelent a szarvasmarha tenyésztésben. Ugyanakkor a növénytermesztés ezen ágazatában az egységnyi termőterületre jutó takarmányanyagok mennyisége még mindig inkább függ az időjárási és termesztési feltételektől, mint a termelők legújabb ismereteket kihasználó céltudatos tevékenységétől. Az egy lakosra jutó termőterület nagysága alapján nálunk a minőségi takarmánytermelés objektív szükségszerűség. A szarvasmarha takarmány adagjában a tömegtakarmányok 60-65 százalékot tesznek ki, amely az állattartók számára számosállatonként 4-5 tonna szárazanyag előállítását teszi szükségessé annak érdekében, hogy a drága takarmánykiegészítők valóban kiegészítők legyenek. Az eddigi vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a tej- és hústermelésben a takarmányalap a leggyengébb láncszem. Alacsony hektárhozamok, gyenge minőség, jelentős betakarítási, feldolgozási és tárolási veszteségek jellemzik ezt a területet. A takarmánytermelés gazdaságosságát jelentős mértékben befolyásolja a temelés intenzitása, egységnyi termőterületről betakarított szárazanyag mennyisége, a tápAlacsony hektárhozamok, gyenge minőség, jelentős betakarítási, feldolgozási és tárolási veszteségek jellemzik ezt a területet. anyagok emészthetősége és a folyamatos zöldetetés lehetősége. Nálunk jelenleg 1000 liter tej előállításához 0,25 ha, 1000 kg marhahús előállításához pedig 3 hektárnyi tömegtakarmány előállítására van szükség. Az egyes takarmányozási módok elemzése alapján egyértelmű, hogy a szarvasmarhák leggazdaságosabb takarmányozási módja a legeltetés vagy a zöldetetés, ami a tartósított takarmányokkal való etetéshez viszonyítva 15-20 százalékkal olcsóbb. Nem beszélve arról, hogy tartósítással a takarmány mintegy 20-25 százalékot veszít energiaértékéből és fehérjetartalmából is. A takarmányozás hatékonyságának növelésében ugyanakkor tudatosítani kell azt is, hogy a szemestakarmányok tömegtakarmányokkal való kiváltása nem jelentheti a tömegtakarmányok vetésterületének növelését a vetésforgóban. Ennek érdekében a termelőknek az 1 számosállatra jutó tömegtakarmány-vetés terű let mutató alkalmazása ajánlott. A tömegtakarmányok előállításának hatékonyságát az öntözés is fokozza. A mesterséges csapadék pótlásával 50-60 százalékkal növekszik a hozamok stabilitása. Öntözéses feltételek között bővül a takarmányozásra kihasználható köztestermények száma. A jól szervezett takarmányternmelés egyúttal a talaj termőképességének javítását is segíti, (santa) Illusztrációs felvétel AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Prievozská 14/A, P.O.Box 49, 820 06 Bratislava, tel.: 02/582 38 330
