Új Szó, 2002. június (55. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-03 / 127. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. JÚNIUS 3 WKKKKKM kommentár WtSSSBtm Sorsuk a kezünkben SZILVÁSSY JÓZSEF Jól megjegyeztem, hogy az MKP képviselői közül kik voltak azok, akik nem támogatták az összeférhetetlenségi törvényt, és többé nem fogom őket választani - úja lapunk internetes honlapjának egyik olvasója, s fején találta a szöget. Tudatosította, hogy legalább négy- évenként a választópolgárok ténylegesen beleszólhatnak a közügyekbe, s közös akarattal, kurázsival véget vethetnek annak, hogy egyes közéleti szereplők a markukba és a szemünkbe röhögjenek. Mert egyre többször és mind gátlástalanabbá teszik ezt. Például azzal, hogy több párt semmibe veszi a választási törvényt, és az országszerte kiaggatott óriásplakátokkal fittyet hány a vonatkozó jogszabályra. Először is még nincs kampány, pártokat tehát nem lenne szabad - nyilvánvalóan a választási pozícióit erősítve - népszerűsítem. Mégis megteszik, éspedig további törvénysértéssel, hiszen a legális állami támogatásból, továbbá a tagdíjakból nyilván egyik politikai erő sem tudna ekkora csinnadrattával csaknem négy hónappal a választások előtt kam- pányolni. Mindegyikük ismeri azonban a jogi kiskapukat, amelyek közül az úgynevezett szponzori adományok a legveszélyesebbek, hiszen az adakozók aztán számukra busás hasznot hozó ellenszolgáltatásokat kémek. Marián Lesko, a neves szlovák publicista egyik kommentárjában tételesen felsorolta, hogy az elmúlt négy esztendőben legalább ugyanannyi társaság és bank keveredett ilyen alapos gyanúba, mint az előző választási ciklusban. S velük együtt olyan politikusok - és pártok akik (amelyek) fennhangon buzdítottak korrupció- ellenes harcra. Másokat. Aki úgy hitte, hogy legalább a helyi önkormányzatok szintjén tisztább a helyzet, az vagy naiv ember, vagy nincsenek minimális információi sem. Több helyen - Dél-Szlovákia egynémely, magyarok lakta településem is - ugyancsak nem az adott közösség boldogulása a legfontosabb szempont, hanem egy-egy érdek- csoport gyarapodása. Emiatt került nyilvánosságra néhány botrányos ügy, s ugyancsak emiatt torkollta le a beavatott többség azokat, akik a gyanús ügyek eltussolása helyett nyilvános ellenőrzést és elszámolást követeltek az illetékes szervektől és bizottságoktól. Némi fényt hozott volna ebbe a dzsungelbe az az összeférhetedenségi alkotmánytörvény, amely - ismerve a jogi manőverek szinte korládan lehetőségeit - a regionális és helyi képviselőkre, továbbá a családtagjaira is kiterjesztette volna a nyilvános vagyonbevallás kötelezettségét. Akik nem támogatták ezt a jogszabályt, bármiként magyarázták is a bizonyítványukat, magukra terelték azt a gyanút, hogy nekik vagy az érdekcsoportjukhoz tartozó személyeknek akadhat takargatnivalójuk. Parlamenti és helyhatósági választások is lesznek az idén. Igaza van honlapunk olvasójának: csak azokra voksoljunk, akik nem tartanak sem rosszindulattól, sem irigységtől, sem pedig az ellenőrzésektől. Mert a vagyonukat tisztességes módon szerezték. Egyházj ogi folklór TÓTH MIHÁLY A Magyar Koalíció Pártjának választásiprogram-kivonatában, a Szabad hitéletet című fejezetében egyebek között ez olvasható: „... tiszteletben tartva az egyházak függedenségét, továbbra is küzdeni fog hazai és nemzetközi fórumokon a szlovákiai magyar katolikus hívők indokolt óhajának teljesüléséért..., a magyar püspökség kialakításáért.” Vajon politikai feladat-e az egyház szempontjából létrehozott territóriumok „térképének” alakítása? Polgári demokráciában egy párt az állam működésének viszonyait van hivatva befolyásolni. Márpedig az MKP: a legteljesebben politikai párt. Még akkor sem egyházi szervezet, ha keretei között a kereszténydemokrácia a domináns. így nehezen érthető, hogy e párt választási programjában mi keresnivalója van a „magyar püspökség kialakításáért” vívandó politikai küzdelem kilátásba helyezésének. A szlovákiai magyar politizálásban minden lépés megtétele előtt megérné elgondolkozni azon, hogy a szándékolt tett akár a nagypolitikában, akár a kisközösségekben formálódó , Tiépi diplomáciában” hozzájárulást jelent-e a többségi nemzet és a kisebbség együttélésének emberszabásúbbá tételéhez, vagy értelmeden konfliktusoknak lehet a forrása. Nos, a magyar püspökség kérdésének politikai dokumentumban való forszírozása azt sugallja, mintha a programkészítők számára nem egészen lenne nyüvánvaló, hogy mely fórumon kellene kopogtatni a kisebbségi püspökségért. Ugyanis ez kizárólag a Vatikán hatáskörébe tartozik. Erről az államról pedig tudni illik, hogy fontos kérdésekben itt a döntést sem a közhangulat, sem a nyomásgyakorlás nem befolyásolja. Az értelmiségi szlovák - akár hívő, akár ateista - kapásból megkontrázza, hogy az MKP a politikának címezi a püspökség kérdésének megoldását. A nem értelmiségi pedig ezzel intézi el: mit akarnak már megint ezek a magyarok? Tucatnyi olyan mozzanata van a kisebbségi létnek, amelynél hátrányaink orvoslását a demagógiának akár a látszata nélkül is követelhetjük, ha igényeinket helyes címen nyújtjuk be. A püspökség párt általi igénylése a magyar hívők politikában járadan részét ugyan elbájolhatja, viszonyaink javulásához azonban nem járul hozzá. WWW.UiSZO.COM Ad: Felhívás a Zoboralja támogatására ♦ Sok vitázó által oly sokszor elátkozott Gorcsev Iván külön témaként feldobta a Zoboralja támogatását. Engem, aki a kolóniákat ért igazságtalanság miatt keresem a probléma megoldásának lehetőségét, meglepett Gorcsev témaváltása. Balkó Gábor ♦Gorcsev, igazat adtam neked, mikor Fehér Miklósnak felróttad, hogy szlovák iskolába járatja gyerekeit. Azt mondtad, hogy aki nem tartotta fontosnak, hogy magyar kultúrán nevelje fel gyermekeit, az ne szónokoljon a magyaroknak. Szent igaz! De nem vagy igazságos, mert szerinted normális, hogy valaki panaszkodik az MKP-re és közben az utolsó (1998) helyhatósági választásokon szlovák párt színeiben próbált sikertelenül képviselő lenni? Balkó Gáborról van szó Egy koloni ♦ Én soha életemben nem láttam Balkó urat, nem ismerem ót. A felhívás egyébként a Zoboralja támogatásáról szól, nem pedig Balkó úréról. A zoboraljai alapítvány, amelynek a számlaszámát megadták, azt jelentette, hogy van egy ilyen célalap. Gorcsev Iván A közölt vélemények nem feltédenül tükrözik az Új Szó álláspontját. TALLÓZÓ H NEUE KRONEN ZEITUNG Ausztriában is keresik a mór bankrablókat - írta tegnap a bécs bulvárlap belügyminisztérium forrásokra hivatkozva. Az újság is mertette a történteket, s azt, hog; a magyar rendőrség napokon á két olyan bűnözőt keresett, akirő azóta már valószínűsíthető, hog nem volt köze a brutális bankrab láshoz. A szerző szerint Farkas Ró bertet és Horváth Szilárdot már a: osztrák rendőrség is kereste a ma gyarországi körözés alapján. Idő közben azonban az osztrák bel ügyminisztérium megkapta az ú fantomképeket, és egyben a fi gyelmeztetést a magyar kollégák tói: nem zárható ki, hogy a két fét fi nyomban a mészárlás után autó pályán Ausztriába utazott, és mos ott bujkál. A bécsi belügyminiszté rium munkatársa elmondta: min den rendőrposztot riasztottak, é a határon is megszigorították a ellenőrzéseket. A lap, amelyet hél köznapokon az osztrákok minteg 40 százaléka olvas, közölte a far tomképeket és megadott egy tele fonszámot is, ahol jelenteni lehel- Jenő, ne feküdj a napra, mert korrupciós ügyeid miatt sok vaj van a fejeden... (Peter Gossányi rajza) ha valaki esetleg látta a képeke iíiiiiiii[iiiiiii'iiiiiiiiiiiiiinwwiiiii»iw»iiiiiiiiiiiiiiiinnM[i:iiiiinniiiiiiiiiiiiiwiiiiiiiwiMinwiiMiiMWMiiiiiiiiiiiiiiriíiiiiiiiii'íi[ iniiií~nrí i iflíT'^iiiiiiiiirniiiiiiniiiiMiiMBiiiiiiiiiPiiHiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiWHiMMiiiiiiiiiwiiiiiniiininnpwriniffliiiiíBiiiiiBiffi^iirnnwnriiriTiirrT'^ szereplő gyanúsítottakat. A kedvezménytörvényt nem gyengíteni kellene, hanem tovább erősíteni és kiterjeszteni Tizenötmillió magyarért Nemrégiben Kolozsváron és Nagyváradon jártam, és szereztem némi tapasztalatot arról, hogy az ott élő magyar értelmiség hangadói miként reagáltak a hazai választások végső eredményeire. POMOGÁTS BÉLA És noha az erdélyi magyarok között a legkevésbé sem éreztem azt a felajzott nyugtalanságot, amit idehaza, a határon túl is tapasztalható volt a bizonytalanság. Kérdések záporoztak rám: vajon az új kormány miként fogja kezelni a határon túli magyarokat, az intézményeiket, egyáltalán, miként alakul az úgynevezett budapesti nemzetpolitika? Voltak megnyugtató kijelentések Medgyessy Péter és Kovács László, Kuncze Gábor és Szent-Iványi István részéről egyaránt. Ugyanakkor vannak aggodalmak, melyeket tartós félelemmé próbálnak szítam az ellenzéki helyzetbe került politikai erők. A határokon túl élő magyar közösségeket, intézményeket és politikai vezetőket néhány magyar- országi politikus túlságosan is nagy hangerővel próbálja meggyőzni arról, hogy odavesznek vagy legalábbis sokat apadnak azok a támogatások, amelyeket az úgynevezett kedvezménytörvény és más magyarországi intézkedések keretében a magyar állam felajánlott és részben már adott az Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, a Vajdaságban élő magyaroknak. Hogy magukra maradnak a valóban örvendetes módon létrehozott magyar felsőoktatási intézmények, a kisebbségi közösségek identitásának fenntartásában mindig is felelősséget vállaló magyar történelmi egyházak, egyáltalán: sérülni fog az a nemzetpolitika, amelyet különben nem pusztán az 1998 és 2002 közé eső kormányzati ciklus, hanem az 1989-1990-es rendszerváltozást követő tizenkét esztendő alakított ki. Kétségtelen zökkenőkkel és megtorpanásokkal, de ebben az időben mégiscsak létrejött valamiféle nemzetpolitika, amely a magyar „kulturális nemzet” intézményekben is testet öltő közösségét hivatott megalapozni, pontosabban újra megalapozni. Olyan intézményi hálózattal, amelyet el tud fogadni a szomszédos országok többségi közvéleménye, és amelyet az európai közösség is támogatni tud a reményeink szerint közeli integráció után. Következésképp a kedvezménytörvényt nem gyengítem kell, hanem erősíteni és kiterjeszteni. Fenntartván azokat a kedvezményeket, amelyeket a határokon túlról ide érkező magyarok igénybe vehetnek, és főként kiterjesztve a lakóhelyükön élvezhető támogatásokat. A Magyarországon felhasználható jogosultságoknak, így az egészségügyi, az oktatási, a munkához jutási kedvezményeknek kétségtelenül van reális értékük is, főként mégis szimbolikus a szerepük: azt a szolidaritást bizonyítják, amelyet a valóban kedvezőbb helyzetben élő anyaországbeli társadalomnak kell tanúsítania az ország testétől akartuk ellenére leválasztott magyarok iránt. Az igazi támogatási politikának mindazonáltal a szomszédos országokban kell érvényesülnie, annak a széles körben (a most kormányzó politikai erők részéről is) hangoztatott alapelvnek megfelelően, amely szerint a kisebbségi sorban élő magyarságot a maga eredeti lakóterületén kell megtartani. Mindez kétségkívül bizonyos mértékig átalakítja - át is kell alakítania - a támogatási politikát. Ki kell küszöbölni azt az utóbbi években elharapódzott gyakorlatot, amely a támogatások rendszerét, magát a „nemzetpolitikát” nemegyszer a klientúraépítés céljainak rendelte alá. Azokat az intézményeket kell támogatni, amelyek a kisebbségi magyarság nemzeti identitásának fenntartására és gondozására valók. Csupán egyetlen példa: az eddiginél erőteljesebben kellene támogatnia a kulturális (irodalmi, közművelődési, egyházi és ifjúsági) sajtót, ennek ugyanis minden elcsatolt magyar területen óriási jelentősége van. Ráadásul évi néhány millió forintból biztonságossá lehet tenni ezeknek a folyóiratoknak a működését. Ma még ugyanis mindegyik ki van szolgáltatva a szomszédos országok kormányzati támogatási készségének, illetve a sajtópiac tényezőinek. A határokon túl érvényesített kulturális támogatási rendszernek egy évtizede az Illyés Gyuláról elneveEbben az időben mé- iscsak létrejött valamiféle nemzetpolitika. zett közalapítvány a legfontosabb intézménye. Ezt az intézményt meg kell erősítem, számolva azzal is, hogy a jelenlegi kuratóriumi rendszerre most már a feladatok olyan hatalmas tömege zúdul, amellyel aligha lehet megbirkózni. Ezért, nézetem szerint, a társadalmi'kuratóriumi rendszer fenntartásával együtt ki kellene építeni egy olyan intézményi apparátust, amely érdemben képes elbírálni a beérkező kéréseket. A közalapítvány jelenlegi irodája igen nagy szakértelemmel és lelkiismeretesen végzi munkáját, ezért ezt az irodát mai szerkezetében kellene fenntartani, csupán ki kellene bővíteni. A kisebbségi magyarság vezető értelmiségének, egyházi vezetésének nagy része, kétségtelenül a most leváltott kormányzatban látta a magyar „nemzetpolitika“ eredményes működtetésének garanciáját, és ezért sokan csalódó tan, mi több, ingerülten vették ti domásul a választások eredmi nyét. Az idő bizonyára enyhítei fogja majd ezeket az érzéseke mindazonáltal a kisebbségi m; gyár értelmiség konzervatív táb( rának megnyugtatását nem lehet múló időre bízni. Megfontolt i cselekvő kormányzati politikával tudomásukra kell hozni, hogy magyar kisebbségi közössége ügye továbbra is a budapesti polit ka prioritásai közé tartozik. Mindez hangsúlyosan vonatkozik kisebbségi magyar történelmi eg házakra. Az új kormány egyik naj vizsgája lesz, hogy miként tud szí érteni és együttműködni az egyh zak vezetőivel. A határokon túl t vékenykedő magyar egyházakn: is igen gyorsan és hitelesen tapas talniok kellene, hogy nem lesznf magukra hagyatva, hogy a jogc kért (például elkobzott ingadanj ik és intézményeik visszaszerzés ért) folyó küzdelmükben és hé köznapi pasztorális, szociális kulturális tevékenységükben bi ton számíthatnak az új magyar ke mány jóindulatára, szolidaritásá és segítókészségére. Jó lenne, ha mindez része lenne Medgyessy-kormány stratégiáj nak és „nemzetpolitikájánal Megnyugtató volt hallani a minis terelnök - akkor még miniszteri nök-jelölt - első megnyilatkozás az új Országgyűlés alakuló ülésé Azt mondotta, hogy ő tízmillió m gyár miniszterelnöke kíván lem de tizenötmillió magyarért érez ! lelősséget. Ennek a felelősségű az érvényesítésében, úgy hiszel bizton számíthat azokra az ideha és a határon túl élő magyar értein ségiekre, akik a politikában ne szűk pártérdekek érvényesítésén eszközét látják, hanem az egye mes nemzeti érdekek szolgálatát. A szerző irodalomtörténész, Magyar írószövetség volt elnö Az egyik fél elismerné és nevén nevezné a megtörtént jogtalanságot, a másik tiszteletben tartaná a lehetőségeké Szőrszálhasogató érveléssel nem tehető semmissi HORVÁTH JÚLIA A Benes-dekrétumok körül kialakult német-cseh viszályt Európa szellemével össze nem egyeztet- hetőnek ítéli a Neue Zürcher Zeitung című függeüen svájci lap. A magyarok elűzését csak mintegy zárójelben említő írás szerint helyénvaló ugyan az a cseh érvelés, hogy a dekrétumok nem légüres térben keletkeztek, de az is vitathatadan, és a' prágai szőrszálhasogató érveléssel nem tehető semmissé, hogy a kollektív bűnösség elve érvényesült. Csehországban csak akkor várható a gondolkodás megváltozása, ha a szudétanémetek is készek eltérni eddigi sémáiktól, s hajlandók eltöprengeni a második világháború kirobbanásának okain és következményein. Ám Prága számára a legfontosabb mégis a kisajátított tulajdon kérdése. Csehországtól mindaddig nem várható engedmény, amíg fennáll a lehetőség, hogy Németországban hivatalos támogatást kaphatnak a szudétanémet visszaszolgáltatási igények. Alapvetően érthető és jogos a németek követelése, hogy Prága a jó szándék gesztusával legalább erkölcsi szinten határolódjon el a Benes-dekrétu- moktól. Ám ezt az elűzöttek maguk nehezítik meg az egykori tulajdonra támasztott igényeikkel kapcsolatos kétértelmű magatartásukkal. Hogy a parázsló konfliktus nyűt viszállyá vált, azt Prága elsősorban magának köszönheti. A két oldal álláspontja egyelőre összeegyeztethetetlen. Az Európára való alkalmasság bizonyítéka az lehetne, az egyik fél elismerné és nevén i vezné a megtörtént jogtalanság a másik pedig a megoldás kere sében tiszteletben tartaná a mai hetőségeket. Aki azonban a vála tási harcban félelmeket szít, és : szór a történelmi sebekbe, anná határ mindkét oldalán el kell vis nie a kérdést, hogy vajon ez meg lel-e Európa szellemének - írt; Neue Zürcher Zeitung. A szerző az MTI tudósítója
