Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-31 / 125. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2002. MÁJUS 31 KOMMENTÁR Egy szöveg, két olvasat SZILVÁSSY JÓZSEF Eddig sosem tapasztalt össztüzet zúdított a szlovák média túlnyomó része a Magyar Koalíció Pártjának választási programjára. Amire természetesen joga van, de véleményformáló lapoknak csak akkor, ha valós tényeket elemeznek. És ezeket bírálják. Az egyik napilap azonban a magyar párt dokumentumából fő célként a magyar egyetem megalapítását, a nevesíteden földek ügyének rendezését, a szlovákiai magyar püspökség létrehozását tüntette fel. Mindez valóban hangsúlyosan szerepel a szövegben, ám a program az egyén- család-közösség-állam pillérekre épül. Ebben az összefüggésben a fend célok is más megvilágításba kerülnek. Még az MKP politizálását rendszerint tárgyilagosan és hozzáértően értékelő liberális újság kommentátora is légből kapott slusszpoént durrantott el. Ha ugyanis a szerző valóban tudja, hogy ki lesz az új pártelnök, akkor ezt az értesülését mindenképpen meg kellene osztania olvasóival. Ám ő egyfajta balladai homályként utalt valamire, s ez a lebegtetés így silány bulvárelem maradt. Három lehetséges magyarázat kínálkozik erre a szokatlanul kedvezőtlen visszhangra. Vagy felületesen olvasták a programot a szlovák kollégák, vagy sokan közülük pártfüggők, s ez most még inkább megnyilvánult, hiszen az MKP elnöksége úgy döntött, hogy más politikai erő képviselőjét nem veszi fel jelöltlistájára. Nyilván az is elképzelhető, hogy valóban eltúlzott követeléseket tartalmaz a dokumentum. Ám ezt a tényt a szombati kongresszuson résztvevő nyugati politikusok nyilván felrótták volna. Ők ugyanis angolul és németül is olvashatták - és olvasták - a szöveget. És kivétel nélkül eurokomformnak tartották a felvázolt célokat. Valószínűsíthető hát az a magyarázat, amit egy neves szlovák újságíró fejtett ki nemrég egy értelmiségi hetilapban: szerinte egyik szlovák tömörülés sem szívleli a Magyar Koalíció Pártját, és csak azért tűrik meg kormányzati tényezőként, mert ezzel is port hintenek a nyugatiak szemébe. Mostanság viszont sokan azon mesterkednek, hogy a potenciális szlovák és más nemzetiségű szimpatizánsokat elriasszák az MKP közeléből. S ebben a hangulatkeltésben toliforgatók is tüsténkednek. Mégsem ildomos minden szlovák politikusra és pártra rácsapni az ajtót, mert közülük kell - kölcsönösen elfogadható érdekek mentén - a Magyar Koalíció Pártjának lehetséges politikai szövetségeseket találni. Mert bárhogy is rokonszenveznek Brüsszelben, Strasbourgban és máshol Bugárékkal, nyilván ezután is azt hajtogatják majd, hogy hazai ügyekben tessék odahaza egyezségre jutni. Erre csak akkor kínálkozik némi esély, ha rátermett és kellő empátiával rendelkező jelöltek kerülnek az MKP listájára. Akik képesek lesznek fokozatosan meggyőzni lehetséges szlovák partnereiket arról, hogy európai szemmel csakis egy olvasata van az MKP programjának, amelynek céljait csak a betegesen gyanakvó és gyűlölködő közéleti személy bélyegezheti nacionalistának. Tíz deka konyhasó TÓTH MIHÁLY Politikai ízlése szerint most minden hírmagyarázó igyekszik vagy kárörvendve vagy sajnálkozva megmagyarázni, miért futott zátonyra a Polgári Konzervatív Párt (OKS) vezetőinek próbálkozása; nem kerülnek fel az MKP képviselő-választási jelöldistájára. A kárörvendők így teszik fel a kérdést: szlovák nemzeti szempontból vajon megérte-e, hogy a sajtó egy része - én is jobboldali, te is jobboldali alapon - a tenyerén hordta az MKP vezetőit. A sajnál- kozók pedig tételesen felsorolják azokat az eseteket, amelyekben Langos, Zajac, Tatár és a többi elkötelezett demokrata azokat az MKP-javaslatokat is támogatta, amelyek megszavazásáról még a legmérsékeltebben nacionalisták se akartak hallani. A kárörvendőkön és a sajnálkozókon kívül azonban van egy harmadik csoport is. Az ebbe tartozók arra kíváncsiak, az európai szalonokban is kiválóan helytálló és tapasztalt politikusok mitől lettek oly naivak, hogy akár egy percre is feltételezték, kérésük meghallgatásra talál a magyar pártban. Az OKS próbálkozását elsősorban a kényszer motiválta. De az is közrejátszott, hogy sejtelmük se volt, a fordulat utáni évekhez képest mekkora változások mentek végbe azok magatartásában és helyzetében, akiket magyarként a VPN és az FMK együttműködése során megismertek. Az orosz népi bölcsesség szerint legalább 1 púd (16,4 kg) sót kell közös fedél alatt elfogyasztani ahhoz, hogy ketten alaposan megismerjék egymást. Akárhogy számítjuk, az FMK és a VPN „közös háztartásában” legfeljebb 10 dekányit konzu- máltak ebből a nélkülözhetetlen ételízesítőből. Nem vonható kétségbe, hogy a közös politikai vércsoportba tartozás alapján felkí- nálkozók „listára engedése” kiváló cáfolata lett volna annak a feltételezésnek, hogy a magyar párt mindörökre etnikai alapon szerveződő politikai erő akar maradni. Az MKP elszalasztottá ezt a lehetőséget. Megtehette. Bizonyos szempontból hasonló helyzetben van, mint a HZDS. Meciar tudja, hogy ha esik, ha fúj, még legalább két választáson eléri a minimum 25 százalékot. Egyenes út ez a degenerálódás felé. Az MKP befelé fordulásra hajlamos vezetői is tudják, a 9-10 százalék ma is, négy év múlva is szavatolt. A szlovákiai magyarnak nincs más választása. Mielőtt a kényszernaivságban szenvedő OKS-vezetők jogosan rátarti entellektüelekként megalázkodtak volna, nem kalkulálták be, hogy az MKP (is) megélhetési párttá vált. Aki ismeri az MKP-ben uralkodó viszonyokat, a kiválasztás módját, az ambíciók mértékét, az el tudja képzelni, hogy némely magyar törvényhozók lelkében mekkora kisebbrendűségi érzés keletkezik, ha egy klubba kerül mondjuk Langossal vagy Zajaccal... FELHÍVÁS A Kalligram Alapítvány Jogi Elemzőközpontja kéri mindazon személyeket jelentkezését, akiket a Benes-dekrétumok kapcsán diszkrimináció ért, birtokukban bírósági döntés, dokumentumok vagy egyéb információ van, amellyel hozzásegíthetnek a dekrétumok ügyének tisztázásához. Jelentkezni lehet telefonon (üzenetrögzítő: 02/5441 7082), írásban (Kalligram Alapítvány, Staromestská 6/d, 811 02 Bratislava) vagy e-mailben (j arbal@kalligram. sk).- Egy hónapig otthon maradnék, ha a főnök megfizetné. Hiszen alig érek be, máris kezdődik a focivébé közvetítése, s mire befejeződik a harmadik meccs is, véget ér a munkaidő. Akkor meg minek járjak munkába? (Peter Cossányi karikatúrája) TALLÓZÓ NOVY CAS Rudolf Cirkusz címmel a Szlovákiá ba látogató magas rangú vendége: „szórakoztatását” bírálja a lap. „Mi számít, hogy a lakosság túlnyom többsége a sompálinkát csak Rudol Schuster államfősködése óta isméi - hallomásból, a vaseszközök kova csolását csupán a televízióban látja és a bányásztestvériségbe való be fogadásról csak most szerzett tudc mást. Hovatovább úgy néz ki, hog a külföldi vendégek a szlovák elnö játékszerévé válnak, aki élő bábul kai váltja valóra a maga - tán gyei meki - álmait. Ha a kis országun látványosabbá tételére tett kísérlet díicsérendő is, a végeredmény elég télén arányérzékról árulkodik. A ország bemutatása a vendégekne ugyanis egyre kevésbé szól Szlovs kiáról, s egyre inkább az elnökró Szlovákiába készülő államfőként e fogna az aggodalom, mi vár rán Lapát? Ásó? Bot? Netán sarló és ki lapács?” - írja a lap publicistája. Bármely politikai párt azért szerveződik, hogy a hatalomba jutva választói, szimpatizánsai érdekeit képviselje Kell-e az MKP-nak Szlovákia? „Kell-e Szlovákiának az MKP?” - tette fel tegnap egy liberális lapban (SME) a költői kérdést Belő Hefler szlovák „politológus”. BARAK LÁSZLÓ Majd a kérdés ürügyén arról értekezett, hogy a kétségkívül vulgáris és kirekesztő meäari politikai folklór miatt tömbösült szlovák és magyar pártblokkoknak - SDK, MKP - miért alakult másként a sorsuk, miután - elsősorban nekik köszönhetően - megbukott az a rezsim, amely ellen szerveződtek. Miért váltak ki az SDK-ból az eredeti pártok, s mi az oka, hogy ez a válás nem következett be a három elódpártból alakult MKP esetében? A kérdéseket a következőkkel válaszolta meg: Az MKP egyrészt azért maradt meg egy pártnak, mert úgymond a „Felvidék” lankáin élő .konkrét emberek” lehetséges politikai karrierjének egyedüli letéteményese. Másrészt pedig azzal indokolja eme vitatha- tadanul markáns etnikai stigmákat magán viselő párt létezését és virágzását, merthogy jócskán vannak ebben az országban szemellenzős mélyszlovákok, akik szintén kizárólag nemzeti alapon csörtetnek vagy lopakodnak a hatalomba. Alapvetően nincs vitám ezzel a definícióval. Azonkívül, hogy a könnyebb nemzeti ellenállás hányába manőverezve, a szerző, enyhén szólva profanizálja a problémát. Árnyaljunk hát egy cseppet. Bármely politikai párt, bizonyos embercsoportok eszmei összetartozásának természetes igényén kívül azért szerveződik, hogy a hatalomba, azaz döntéshelyzetbe jutva, választói, esetíeges szimpatizánsai érdekeit képviselje és programját érvényesítse. Egy adott párt ebbéli törekvése rendre visszaigazolódhat - vagy nem - azzal a ténnyel, hogy a demokratikus választásokon hány választót képes mozgósítani. Talán ideje lenne már végre észrevenniük, elsősorban a szlovák „demokratáknak”: a szlovákiai magyarok nem biztos, hogy kizárólag vérségi alapon bíznának „övéikben”, ha egyéb „standardnak” címkézett többségi politikai csoportosulások kevesebb csalódást okoztak volna nekik. Az utóbbi évtized során azonban számtalan negatív visszajelzésben volt részük a szlovák demokraták térfeléről is. Lásd a rendszerváltás utáni diszkriminatív, de minden bizonynyal, minimum szűkkeblűnek mondható nyelvtörvényt, a helységnévtáb- la-háborúkat, a szlovák alkotmány preambuluma körüli primitív huzavonát, az ország területi átrendezése során velük szemben tanúsított fóbiát, s folytatható a sor, egészen a kollektív bűnösség elvét szentesítő Benes-dekrétumok szlovák részről történő hisztérikus tabuizálásáig... Nem beszélve egy olyan gyakori groteszk helyzetről, amelyben észérvek híján bármely vitát olyan tendenciózus típuskérdésekkel zár rövidre számtalan többségi közéleti szereplő, hogy pl. Bugár Béla tiszta szívből szurkol-e a szlovák sportolóknak... Nos, kedves igazságosztó politológusok, kváziszakemberek, politikusok, szlovák honfitársak! A feszes szlovákiai nemzeti-nemzetiségi „csomó” megoldásának legeg] szerűbb módszere, hogy nagyvon; lúan félre kell tennetek egyszer mindenkorra a szlovákiai magy; rokkal szembeni gyerekes gyanal vást, a tudatosan fenntartott töm nelmi téveszmék táplálta sértődöt séget, és valódi empátiával kellen közelítenetek feléjük. Mert tetszil nem teszik, nagyvonalú gesztusok; csak a többség gyakorolhat. Első li pásként például a Belő Hefleme kéne örökre elfelejtenie az általa e sütött olcsó gégét - „Kell Szlováki; nak az MKP?” -, amelynek nyomá inkriminált dolgozatában - fiktív avagy nem, egyre megy - odáig ju hogy az MKP-t holmi Muzulmá Koalíció Pártjához hasonlítja. Az e féle átgondoladan és megalapoza lan példálózás ugyanis legalát ennyire szerencséden reakciók; válthat ki a szlovákiai mélymagy; rokban, de a jóhiszemű, együttmt ködésre nyitott, államalkotó magy; rokban is. Ami, ne adj’ isten, ej olyan közveszélyes kérdésben megtestesülhet: Kell-e nekik, t MKP-nak Szlovákia? A hidegháború idején Pakisztán volt az USA legfőbb dél-ázsiai szövetségese, mára fordult a kocka India szerepe megnőtt a térségben ONDREJCSÁK RÓBERT Az India és Pakisztán közötti konfliktus az elmúlt évtizedben állandó feszültségforrást jelentett Ázsiában. A két dél-ázsiai ország már 1947, a britektől elnyert függedenség óta szemben állt egymással, sót már három háborút is megvívtak. A hidegháború idején azonban marakodásuk „csak” a kelet-nyugati szembenállás egyik mellékhadszíntere volt, azt követően viszont Földünk egyik elsőszámú válsággócává lépett elő. A konfliktus súlyát óriási mértékben megnövelte, hogy mára már mindkét ország hivatalosan is rendelkezik atomfegyverekkel (bár India egyes források szerint már 1974- ben kísérleti robbantást hajtott végre). A konfliktus tárgya nagyrészt Kasmír. Amikor a britek 1947-ben kivonultak Brit Indiából, vallási alapon kettéosztották az országot. Létrejött a muzulmán többségű Pakisztán, amely akkor még Kelet- és Nyu- gat-Pakisztánból állt. A keleti rész az 1971-es indiai-pakisztáni háború után Banglades néven függeden lett, India nagy örömére és ennek megfelelően intenzív támogatásával (persze azért India és Banglades kapcsolata sem felhődén, határviták is terhelik). Brit India hindu többségű területein pedig megalakult a mai India. A brit indiai területek vallási alapon történő kettéosztása azonban nem sikerült teljesen. Rengeteg volt a vegyes lakosságú terület, ahol hinduk és muzulmánok egyaránt éltek, így a kettéosztás számtalan emberi tragédiával járt Oakosságcsere stb.). Ami azonban még ettől is fontosabb, a muzulmán többségű Kasmír és Dzsammu Indiához került, azzal, hogy később népszavazás dönt hovatartozásáról, esedeg függetíenségéről. A népszavazás „természetesen” nem valósult meg, s a terület állandó feszültség- forrás lett. Kasmírban viszonylag intenzív harcok folynak néhány helyi szeparatista csoport és a központi indiai kormány között. India azzal vádolja Pakisztánt, hogy katonai támogatást nyújt ezen erőknek, Iszlá; mábád ezt tagadja, mondván, csak erkölcsileg támogatja a mozgalmakat, mivel céljaikkal egyetért. A szeptember 11-ét követő amerikai akciók a közép-ázsiai térségben természetesen nem maradtak hatás nélkül a két dél-ázsiai rivális pozícióira sem. Bár Pakisztán szerepe kulcsfontosságú volt az Afganisztán területén végrehajtott amerikai akciókban - elsősorban légterének átengedése miatt, mivel az amerikai csapásmérő légi egységek többsége az Indiai-óceánról repült be az afganisztáni légtérbe - Iszlámábád szerepe, súlya a térségben mégis drámaian csökkent. Ez három okkal magyarázható. Az egyik, hogy a Ta- libán rendszer megbukott Afganisztánban. Mivel az említett rendszerre Pakisztánnak meglehetősen nagy befolyása volt (a pakisztáni titkosszolgálat nagyon aktív volt már a Talibán hatalomszerzésében is), az új kabuli kormányzatra pedig éppen ezért igen kicsi, Iszlámábád szerepe Afganisztán és a térség jövőjének alakításában csökkent. Szintén fontos ok, hogy Pakisztán hagyományos szövetségese, Kína is arra törekszik, hogy javuljanak kapcsolatai Indiával, ennek következménye pedig automatikusan Iszlámábád ázsiójának csökkenése. A harmadik ok, hogy Pakisztán riválisának, Indiának a szerepe jelentősen megnőtt. Mára India vált az USA legfőbb délázsiai szövetségesévé Pakisztán helyett. Egyrészt India sokkal erősebb, és ráadásul saját maga is ugyanazokkal az erőkkel harcol, mint Amerika: a muzulmán szélsőségesekkel (s nem elhanyagolható Kínával szembeni egyensúlyteremtő szerepe sem). Éppen ezért Washington, amely eddig igyekezett magát távol tartam attól, hogy állást kelljen foglalnia a Kasmír ügyében, most az inPakisztán szövetségese, Kína is törekszik kapcsolatai javítására Indiával. diai álláspontot támogatja (az USA is felszólította Iszlámábádot, hogy fejezze be a kasmíri India-ellenes erők támogatását). Ráadásul India többé-kevésbé demokratikus állam (emlékezetes volt, amikor Clinton amerikai elnök Indiába látogatott és a két ország közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését úgy kommentálta, mint a „vüág két legnagyobb demokráciája” közötti szövetséget), ami Pakisztánról egyáltalán nem mondható el (maga Pervez Musar- raf elnök-tábornok is katonai pucs- csal jutott hatalomra). India gazdaságilag, demográfiailag és katonailag is sokkal erősebb, mint riválisa. Ha egy hagyományos fegyverekkel vívott háború törne ki, Pakisztá nak esélye sem lenne a számbeli technikai fölényben lévő indi hadsereggel (és légierővel, hac tengerészettel) szemben. Ezért Is lámábád csak a nukleáris elrette tésben bízhat, azonban Újdelhi 1 hetőségei, nukleáris arzenálja többszöröse a pakisztáninak (bee lések szerint India kb. 40-60, P kisztán 15-20 robbanófejjel rend; kezűt). Az, hogy India bejelenteti elsőként nem használ atomfeg vert, tekinthető a józan ész győz« mének is. Azonban van egy más oldala is. Mivel az indiai hagyom nyos fegyveres erők sokkal erőse bek, Újdelhinek nem áll szándék ban és érdekében az esetleges kői liktus nukleáris háborúvá fejlődés mivel győzelme a hagyomány fegyverekkel vívott háborúb; szinte biztosra vehető. így érthet hogy elsőként nem vet be atoi fegyvert. A szeptemberi terron madás és az azt követő esemény után India megpróbálja kihaszná megerősödött szerepét és helyzei a kasmíri probléma, sőt az egész: diai-pakisztáni viszály szám; kedvező lezárására. Mivel ma mögött tudhatja az USA támoga sát is, intenzív nyomást gyakoi Iszlámábádra, hogy céljait elér Ebben a helyzetben Pakisztánn igen beszűkültek a lehetőségei (: adásul az említett okok miatt n< igazán számíthat hagyománj szövetségese, Kína támogatás; sem). Ha el akarja kerülni a jeli légi konfliktus elfajulását, eng< nie kell, még ha presztízsveszte get is szenved.
