Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-04 / 103. szám, szombat

p| Kultúra ÚJ SZÓ 2002. MÁJUS 4. Esterházy Péter Herder-díjas Becs. Hét kelet-közép és dél-európai személyiség, köztük Esterházy Péter magyar író vehette át tegnap a hamburgi Alfréd Töpfer Alapít­vány F.V.S. tekintélyes Herder-díját Georg Wincklertól, a bécsi egye­tem rektorától. Az író munkásságát Reinhard Lauer, a göttingeni egyetem professzora méltatta átfogó laudatióban. Az 1964-ben ala­pított Herder-díjat a Kelet-Európa országaihoz fűződő kulturális kap­csolatok ápolásának és támogatásának, valamint az ezen országok­ból származó jelentős kulturális hozzájárulások méltatásának szen­telték. A magyar kultúra kiemelkedő személyiségei közül korábban Konrád György és Kertész Imre is részesült a kitüntetésben. (MTI) Kapcsolat a Limes Galériában Komárom. A komáromi Limes Galériában (volt Katonatemplom) ma 21 órakor nyitják meg két fiatal hazai képzőművész, Boráros Henrich és Farkas Roland Kapcsolat című kiállítását, (ú) Mátyusföldi néptáncegyüttesek találkozója Második alkalommal rendezik meg ma Deákiban a mátyusföldi néptánccsoportok találkozóját. A rendezvényen a diószegi Új Haj­tás, a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium Kacaj táncegyüttese, a jókai Malmos és a peredi Csülleng táncegyüttes mutatkozik be. A gálaest 18 órakor kezdődik, ezt követi 20 órakor a kiértékelés, majd reggelig tartó táncház lesz, amelyben a somorjai Csalló zene­kar húzza a talpalávalót. (gl) SZÍNHÁZ _____________________POZSONY_____________________ HV IEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ha asszony kezében a gyeplő sz. 19 Nó­ra (a budapesti Vígszínház vendégjátéka) vasárnap 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Párizsi vendég (a kassai Thália Színház vendég­játéka) sz. 19 v. 15 MOZI POZSONY HVIEZDA: Szörny Rt. (am.) sz., v. 13.45 Asterix és Obelix: A Cleoparta misszió (fr.-ném.) sz., v. 15.30 A Skorpiókirály (am.) sz., v. 17.30,19.15,21 MLADOSÍ: Vadméhek (cseh) sz., v. 15.30,17.30 TATRA: Banditák (am.) sz., v. 15.30, 18 Az ígéret megszállottja (am.) sz., v. 20.30 CHARLIE CENTRUM: Amores perros (mexikói) sz., v. 20 Vadméhek (cseh) sz., v. 20.45 Mulholland Drive - A sötét­ség útja (fr.-am.) sz., v. 17.30 A sárgászöld skorpió átka (am.-ném.) sz., v. 19 Hart háborúja (am.) sz., v. 17.15 Pánikszoba (am.) sz., v. 17 A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (ang.) sz., v. 18 Vad a világ (am.) sz., v. 20.15 KASSA DRUZBA: Kutyabajnok (am.) sz., v. 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Showtime - Végtelen és képtelen (am.) sz., v. 16,18, 20 ÚSMEV: A Skorpiókirály (am.) sz., v. 16,18.15, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Ocean’s Eleven - Tripla vagy semmi (am.) sz., v. 19.30 KOMÁROM - TATRA: Az igazság nevében (am.) sz., v. 18 LÉVA - JUNIOR: Egy csodálatos elme (am.) sz., v. 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: The Royal Tenenbaums (am.) sz. 17.30, 20 v. 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: Vanüia égbolt (am.) sz., v. 19 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Kémjátszma (am.) sz. 19 GYŐR PLAZA: Egy csodálatos elme (am.) sz., v. 20 Fújd szárazra, édes! (am.-ang.-ném.) sz., v. 15.30,17.30 Hart háborúja (amerikai) sz., v. 15, 20 A Hídember (magyar) sz., v. 12.30,17.30 Az igazság nevében (am.) sz., v. 11.30,13.30, 15.30, 17.30 Az ígéret megszállottja (am.) sz., v. 20 Kate és Leopold (am.) sz., v. 12.15, 14.45, 17.15, 19.45 Ku­tyabajnok (am.) sz., v. 11.45,13.45,15.45 Megszóh't az éjszaka (am.) sz., v. 15.45,18, 20.15 A nagyon nagy ő (am.) sz., v. 17.45, 20 Pánik­szoba (am.) sz., v. 12.30,15,17.30, 20 Rollerball - Könyörtelen játék (am.) sz., v. 11.30,13.30 Showtime - Végtelen és képtelen (am.) sz., v. 18, 20 A Skorpiókirály (am.) sz., v. 12, 14, 16, 18, 20 Szörny Rt. (am.) sz., v. 12,14,16 Valami Amerika (magy.) sz., v. 18,20 Komáromi és érsekújvári siker az országos döntőben Múltidéző vetélkedő ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Április 26-án az udvardi művelődé­si házban tartották a szlovákiai ma­gyar középiskolások hagyományos történelmi versenyének, a Múltidé­zőnek a döntőjét, amelynek védnö­ke ezúttal is Bugár Béla, az MKP el­nöke, a parlament alelnöke volt. A Történelemtanárok Társulása, a Pro Pátria Honismereti Társulás, a Bibliotheca Hungarica és a Csema- dok OV által szervezett Kossuth La­jos és kora című verseny döntőjébe a regionális fordulók legjobb 11 csapata került, akik két kategóriá­ban (gimnáziumok és szakközépis­kolák) mérték össze tudásukat. A ceglédi Kossuth Múzeum munka­társa, Reznák Erzsébet által veze­tett zsűri a diákok teljesítményét rendkívül magas szintűnek értékel­te, ami egyben a felkészítő tanárok munkáját is dicséri. A végig szoros versenyből a gimnazisták közül a komáromi Selye János Gimnázium csapata (Kalocsányi Katalin, Ivanics Júlia, Jakó Mária) került ki győztesen, akiket Elek József tanár úr készített fel a versenyre. A 2. he­lyet a nagymegyeri gimnazisták (felkészítőjük Varga László), a 3. helyezést pedig a komáromi Mariánum Egyházi Gimnázium (Mózes Endre) csapata szerezte meg. A szakközépiskolák versenyét az érsekújvári Egészségügyi Szak- középiskola csapata nyerte meg. A Farkas Andrea, Lebó Edina és Nagy Zoltán összetételű csapatot Molnár Andrea készítette fel a versenyre. A győztesek a Magyar Köztársaság Nagykövetségének, az Illyés Köz- alapítványnak és a NKÖM támoga­tásának köszönhetően értékes díja­kat kaptak, (sati) Holnap Pozsonyban a vígszínliázi Nóra. A címszerepben Eszenyi Enikő. Már Norvégiába is meghívták az előadást A hazugságok labirintusában Forradalmi tett volt Henrik Ibsen részéről, amikor meg­írta Babaház (Babaotthon) című darabját. Ki is várta bi­zonyos John Stuart Mill A nő emancipációja című cikké­nek megjelenését, s csak utána írta meg Nora Helmer történetét. SZABÓ G. LÁSZLÓ Mill eszmefuttatása 1851-ben látott napvilágot, Ibsen drámáját 1879- ben mutatták be. Bár a darab re­mekmű, hiperemancipált korunk­ban a női egyenjogúság már egyál­talán nem tartozik az égetően idő­szerű témák közé. így aztán kimon­dottan jót tett a műnek Kúnos Lász­ló újrafordítása, szerepértelmezésé­vel Eszenyi Enikő pedig olyan Nórát mutat, aki nem ,kitör” a babaház fojtó légköréből, hanem egyszerűen kisétál belőle, otthagyva rideg, ön­elégült bankigazgató férjét és há­rom gyerekét - de mindenekfölött az erkölcsi fölényt. Nórának nem elég az önállóság. Ő a jövőt akarja, vállalva mindazt, ami ezzel jár. Még az újrakezdés poklát is. A darab korábbi interpretációi nagyon erősen kötődtek a femi­nizmushoz. Itt, ebben az előadás­ban nem erről van szó. Minket ez nem is foglalkoztatott - mondja Marton László, a Vígszínház igazgatója, a Nóra rendezője. - Az előadás sikeres fogadtatásának a tit­ka szerintem abban rejlik, hogy mi egy házasság krízisét akartuk meg­mutatni. Kúnos László új és izgal­mas fordításában sokkal korsze­rűbbnek tűnik a mű, mint valaha, és a szereplők viszonyai is bonyolul­tabbak, érdekesebbek. Egy fiatal, értelmiségi házaspár élete bontako­zik ki a színpadon, egy házasság, amelyben kiosztódtak a szerepek. Á férj lett az okos és a felnőtt, a feleség az infantilis, a tudadan, a gyerek, a baba, s ettől válik babaotthonná a házasságuk. Mind a ketten felelősek azért, hogy őszintédenségben, sőt hazugságban élnek, de furcsa mód egyikük sem törekszik arra, hogy a hazugságok burkát áttöije. Izgal­massá teszi ezt a kapcsolatot Rank doktor megjelenése is, akit Benedek Miklós alakít. Róla, aki szerelmes Nórába, nekem mindig Ibsen jut eszembe, aki hihetedenül szemér­mes és tapintatos ember volt. Bár szerette a nőket, annál ő sokkal fi­nomabban viselkedett, minthogy rátöije valakire az ajtót, vagy hogy merészelt volna egy bátrabb kijelen­tést tenni. Krogstad alakja is új meg­világításba kerül Gálffi László meg­formálásban. Eddig általában go­nosz fráternak ábrázolták őt. Az ő alakjában az az érdekes, hogy egyi­ke azon értelmiségieknek, alcik va­lamitől messze a képességeik alatt teljesítenek. Alkoholisták lesznek, feladják az álmaikat, tönkreteszik magukat. Nóra férje, Torvald, a visszaemlékezók szerint, akikkel az élet igazságtalanul bánt el, olyan kis tehetségtelen senki. Egyedül a kar­rierizmusának köszönheti, hogy bankigazgatói posztra jutott. Mintha csak egy mai, gyors felíve­lés történetét hallanám. Ön is ezért vette kezébe a darabot? Ezért is, meg azért is, mert Eszenyi Enikőről és Hegedűs D. Gézáról az jutott az eszembe, hogy milyen iz­galmasak lennének ebben a házas­ságban. Eszenyi Enikő el is mond nagyon sok újat Nóráról, az ő sze­Marton László, a darab rendezője repformálása valóban eltér neves elődeiétől. Az ő Nórája lélekben ma­radt meg gyereknek, azért tud olyan nagy áldozatot vállalni a férjé­ért. Nyolc éven át elképesztő teher alatt él, de a gyermeki lelke állandó­an megnyugtatja őt, hogy nem fog kiderülni soha, amit a férjéért tett. Flaubert azt írta: „Bovaryné én vagyok.” Ön kivel azonosult, mi­közben rendezte a darabot? Bennem egymás mellett áll Nóra és Torvald. Sőt van bennem egy adag Krogstad és Rank is. Egy ilyen da­rabhoz maga az élet szolgál élmény­anyaggal. Az emlékek, a kudarcok, a hazugságok kellenek hozzá. Ami­kor próbáltuk a darabot, nemegy­szer mondtuk: „Tegnap torvaldkod- tam a családommal.” Igen, ez is jel­lemző ránk. Eljátsszuk otthon, hogy mi vagyunk a legokosabbak. Más­kor meg úgy gondoljuk, sokkal töb­bet érdemiünk, mint amennyit ka­punk. Ezektől a „kulcsoktól” az ilyen nagy remekművek egészen máshogy nyílnak ki. Átláthatóvá válnak a darab labirintusai. Ibsen műve a részleteiben is nagyon gaz­dag. Mint egy hatalmas zenemű­ben, a tételek itt is felelnek egymás­nak. A különböző témák, a finom dallamok egyszer csak fordulatot vesznek, és egy másik alakban szó­lalnak meg. Ibsen nagyon nagy író. Nem véletlen, hogy most került az érdeklődés homloltterébe. A dublini ír Nemzeti Színház most kért fel a Vadkacsa megrendezésére. Nem egész másfél évvel a vígszín­házi bemutató után még most sem könnyű jegyet venni a Nórá­ra. Minden este telt ház előtt játsszák, tomboló sikerrel. Már a hetvenedik előadáson is túl vagyunk, ami azt jelenti, hogy kö­rülbelül 90 ezer ember látta. S ha nem csal a megérzésem, sokáig fog még menni. Eszenyi Enikő fergeteges taran­tella tánca színészi gyöngyszeme az előadásnak. Ez a jelenet is Ibsen ötlete, az vi­szont, hogy Seregi László legyen a tánc koreográfusa, Enikőé. Seregi a világ egyik legjobb koreográfusa, és - ezt ki kell mondani - annyira sze­reti Enikőt, hogy az ő felkérésére el­vállalta, hogy ezt a kis betétet meg­komponálja. Laci nekem is nagyon jó barátom, de ezt a mágikus két percet Enikőnek csinálta. Én csak segítettem, hogy a jelenet remekül működjön. Tavaly, a brünni színházi fesztivá­lon komoly sikere volt az előadás­nak. Én sajnos nem lehettem ott, mert ép­pen akkor Torontóban rendeztem. De éjjel telefonon beszéltem a társu­lattal, és elmondták, hogy milyen meleg fogadtatásban volt részük. Pozsonyban legutóbb az Össz­tánccal vendégszerepeit a Víg­színház. Szeptemberben, a Nórá­ért „cserébe” a Szlovák Nemzeti Színház Össztáncát láthatja a bu­dapesti közönség. Nekünk mindig sokat jelentett a po­zsonyi vendégszereplés. A két szín­ház között évtizedek óta nagyon jó a kapcsolat. Eszenyi Enikő pozsonyi rendezései erős szálakkal kötik egy­máshoz a két társulatot. Mindany- nyiunknak nagy öröm, hogy Nóra­ként őt láthatja majd a pozsonyi kö­zönség. Benedek Miklós és Eszenyi Enikő (Képarchívum) Három nap egy másik dimenzióban Rimaszombatban Üres kézzel senki! BŐD TITANILLA Nem, nem raboltak el kicsi zöld em­berkék, és nem tartottak fogva fény- sebességgel száguldó űijárművü- kön. A feleimmel mindössze a XI. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny hangulatát próbáltam érzékeltetni. Mert a röp­ke hétvége során egy kicsit mindenki úgy érezhette magát, mintha nem is ezen a földön járna. Mintha minden - a dolgos hétköznapok, az iskola, a munkahely - messze került volna, mintha más nem is létezne, csak a verseny, a vers, a próza, a nagy meg­mérettetés különleges hangulata. S hogy nemcsak én éreztem másnak az idei szavalóversenyt, arról lép- ten-nyomon megbizonyosodhat­tam, mert a Szlovákia más tájairól érkezett vendégek sem mulasztot­ták el megjegyezni, úgy tűnik, Ri­maszombat végre otthonná vált, tényleg magáénak érzi, és igényt tart az országos megmérettetés megrendezésére. Bár a szervezők részéről kifogásol­ható, hogy a városban nem túl sok plakát fürdette az országos sereg­szemlét és annak kísérőrendezvé­nyeit (én személy szerint egyeden- eggyel sem találkoztam), mégsem kongtak az ürességtől a művelődési ház termei. Rimaszombat iroda­lomkedvelő lakossága számon tart­ja a Tompa-napokat, és igenis meg­tölti a nézőteret, ha érdekes, szívet és lelket gyönyörködtető produkció­kat láthat. Márpedig ilyesmiben az idén nem volt hiány. Az Új Gömör és az Ilosvai Selymes Péter néptánc- együttesek fergeteges produkciója méltán kapott nagy ovációt. Sajná­lom, hogy lemaradtam a füleld Ap­ropó Diákszínpad bemutatójáról, mert aki látta, az egekig dicsérte. A szombati döntőkről átfogó véle­ményt nem tudok mondani, ugyan­is csak töredékeket láttam belőle. De volt szerencsém látni, hallani a verseny legjobb színvonalú kategó­riáját, a IV. kategória versmondóit. A zsűri az erős mezőnyből végül nem is tudott legjobbat választani, három győztest is hirdetett, viszont a ID. kategória prózamondói között senkit nem talált érdemesnek az első díjra. (Engedtessék itt meg egy személyes vélemény: 100 mé­teren se futnak mindennap világ­csúcsot, de azért a leggyorsabbat mégis megilleti a dobogó legfelső foka...) Az esti záróünnepség jó sokáig elhúzódott, rengeteg díjat kiosztottak, a végén már szerin­tem senki sem tudta követni, mi­kor, kinek, mit is kell átadni, de a lényeg az, hogy senki sem tért ha­za üres kézzel Rimaszombatból. Komáromi boszorkányok címmel nyílik ma 15 órakor szoborkiállítás a ko­máromi T Galériában. Négy fiatal művész, Ivan Glajch, Peter Kusy, Branislav Miklosovic és Peter Strassner - akik az elmúl két hétben a galé­ria udvarán készítették a szobrokat - egy helyi legendából merítették a témát. Dokumentumok szerint egykoron hat boszorkány élt a városban, akiket az inkvizíció vallatóra fogott, megkínzott, közülük kettőt le is fejez­tetett. Nekik állít emléket a kiállítás, (vkm) (Vas Gyula felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents