Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-28 / 122. szám, kedd
I SZÓ 2002. MÁJUS 28. TÉMA: AZ ÖNGYILKOSSÁG zlovákiában évről évre emelkedik az öngyilkosságba menekülők száma - átfogó felmérés, statisztika még nem készült Tinédzserek öngyilkossága - figyelmeztető jelek Figyeljünk a rejtett üzenetekre! rámái módon emelkedik az ngyilkosok száma - figyel- leztetnek a hazai pszichiá- :rek, akik bevallják, ez ügyen tehetetlenek. Csak azok- ak tudnak segítséget, lelki imaszt nyújtani, akik felkelik őket. A kétségbeesett mberek többsége azonban Ikerüli a szakorvost, mert ármilyen rossz is a közér- ete, tart a megbélyegzéstől. PÉTERFI SZONYA merikai kutatók megállapítot- ik, hogy 20 százaiéiba tehető lók száma, akik életük során ko- iolyan foglalkoztak az öngyil- jsság gondolatával. A legapróbb iszletekig átgondolták, miképp diene befejezni a földi létet. To- íbbi 20 százalékuk szintén gon- alt a halálra, de nem foglalko- )tt a részletekkel. Az Egyesült Hantokban évente 400 ezren vá- sztják az önkéntes halált, töb- sn halnak meg így, mint közúti alesetben. Egyes források szent a 15-19 évesek közt az ön- yilkosság a harmadik helyen áll halálozási okok közt. Szlovákiáin még nem készült átfogó feliérés, statisztika az öngyilkosság lakulásáról, holott évről évre melkedik az öngyilkosságba me- ekülők száma. Az öngyilkosság, főleg ha fiatal aveti el, sokáig beszédtéma. Az mberek évekig emlékeznek arra, ogy a huszonéves fiatalember terelmi bánatában kiugrott a yolcadik emeletről vagy felvág- i az ereit, netán a vonat elé ve- ;tte, illetve felakasztotta magát, íert nem tette le az érettségi izsgát. Persze, az öngyilkosság ka általában nem derül ki, ami a ozzátartozók, a túlélők életét ehezíti meg - mondta dr. Peter reier pszichiáter-főorvos. - Miel semmi biztosat nem tudnak, nmagukat vádolják, ami elmér- esíti a családi kapcsolatokat, (gyan kénytelenek elfogadni az nkéntes halál tényét, de az ön- yilkosság szindrómája megbé- tegzi őket. .z orvos sok száz közül egy pél- át ragadott ki annak bizonyítá- ára, miképp tetézhető a tragédia. Előfordul, hogy a feleséget férje űtlensége, s az ebből eredő kilá- ástalanság készteti öngyilkosság- a. Egyúttal a társát is meg akarja üntetni. Néhány évvel ezelőtt ta- ácsot kért tőlem egy férfi, aki- ek a felesége menyasszonyi ru- ában lett öngyilkos. Tettével vi- ígosan megnevezte a bűnöst, de zt is, hogy képtelen elviselni pár- a hűtlenségét. Néhány beszélgess után, amikor már észlelni le- etett a kezelés jótékony hatását, férfi nem jött többé. Az asszony zinte regénybe illő öngyilkossá- ával a férjét akarta megbüntetni, i családja el is fordult tőle, a hoz- átartozók megvetették és elítélek. A férfi egy éven belül főbe 5tte magát. lz orvos szerint a házasságon beüli konfliktusok miatt sokan esznek öngyilkosok, de jóval öbben azért vetnek véget életüknek, mert nem tudják elviselni rossz szociális-gazdasági helyzetüket. A munkahely elvesztése, az életszínvonal zuhanása, az érvényesülési lehetőség hiánya, az eladósodás fokozza az öngyilkos- sági hajlamot. A szociális-pszichológiai vonatkozások között első helyen a rossz emberi kapcsolatok, az alkalmazkodóképesség hiánya állnak, de a „túlsó partra menekülésnek” gyakran lelki okai lehetnek: az önmagával szembe forduló elfojtott agresszió, vagy a szeretett személy elveszése miatti identitásvesztés stb. Bár nem túl gyakran, de előfordul, hogy egyesek a súlyos betegséggel járó kínzó fájdalom elől menekülnek a halálba. A világon az AIDS-ben szenvedők 30-40 százaléka lesz öngyilkos.- Szlovákiában a veszélyeztetett csoportba az alkoholisták tartoznak, 15-20 százalékuk megkísérli az öngyilkosságot, de ez az arány a kábítószerfüggőkre is jellemző. Nagyon sok lelki betegségben szenvedő is a halálba menekül, az esetek 90 százalékában az alapbetegség rejtve maradt. A depresszióban szenvedők 25-30 százaléka, a szkizofréniások legalább 20 százaléka kísérel meg többnyire „sikeres” öngyilkosságot - összegezte tapasztalatait Vladimír Novotny pszichiáter. A pozsonyi Egyetemi Kórház pszichiátriai osztályának osztályvezető orvosa szerint ismerni kell a veszélyre csak közvetett módon utaló jeleket. Akár segítségkérésnek is vehető a menekülési vágy megfogalmazása: „elmenni valahová messzire”, „el egy lakatlan szigetre”, „eltűnni kis időre vagy örökre”. Ilyen rejtett üzenetek a viselkedésen is észlelhetők, pl. módosult szokásokban, erőteljesebb szenvedélyekben (alkohol, drog, játék). A kudarcok halmozódása, a fokozódó baleseti hajlam, az élettől való búcsúzkodás, a javak szétosztogatása, a végrendelkezés, a beszédben a tagadó szerkezetek - nekem soha semmi nem sikerül - használata is intő jel. Elsősorban a gyász, a halál témájának előtérbe kerülése, valamint a reményvesztettség, a kiúttalanság megfogalmazása hívhatja fel a figyelmet arra, hogy az illető öngyilkosságra készül! Ezek a válságjelek különösen akkor válhatnak fontossá, ha a lehangolt- ság, a depresszió, a szorongás jól felismerhető jelzéseivel párosulnak. Veszélyesebb a helyzet, ha az említett vészjeleket olyan férfi adja, akinek életkora a nemzedék- váltás határán áll - serdülőkor, felnőtté válás, középkor, öregedés, öregkor - és egyedül, magányosan, a biztonságot nyújtó család nélkül él. Fokozott figyelmet kell szentelni azoknak is, akik környezetében már követtek el öngyilkosságot, akik állandó stresszben élnek, alkohollal vagy droggal „gyógyítják” magukat, és nem utolsósorban azokra, akik pszichikai betegségben szenvednek, amelyek előre jelzik az ön- gyilkosság veszélyét.- Annak, aki elsőként észleli a vészjeleket és rájön, hogy bekövetkezhet a visszafordíthatatlan, nem szabad azt mérlegelnie, kolllusztációs felvétel moly-e vagy sem a baj, ráadásul néhány szem nyugtató éppen olyan fontos jelzés, mint a sok doboz altató bevétele - mondta a pszichiáter, és hangsúlyozta, hogy az illetővel beszélgetni kell. Meg kell hallgatni panaszáradatát akkor is, ha jelentéktelennek tűnő dolgokról van szó. És ha mód van rá, szakorvoshoz kell kísérni, vagy szólni kell a hozzátartozóknak, sürgősen tegyenek lépéseket a szenvedő megsegítésére. Bár háromszor annyi nő kísérel meg öngyilkosságot, mint ahány férfi, a halállal végződő ön- gyilkosságok aránya fordított. Az erősebb nem képviselői nem játszanak a gondolattal, nem ijesztgetnek, hanem felakasztják, főbe lövik vagy vonat elé vetik magukat. A nők többsége a mélybe veti magát vagy gyógyszerrel mérgezi meg magát. A szakértők szerint minden öngyilkosság (vagy kísérlet) segélykiáltás. A halálba készülők kétharmada előre jelzi, mire készül, s a kísérletezők 50 százaléka általában egy éven belül ismét megpróbálkozik az öngyilkossággal. Szlovákiában évente körülbelül 700 ember vet véget életének, a WHO adatai szerint az öngyilkosságok száma 1990 óta megkétszereződött. Az Egyesült Államokban többen halnak meg önkezűleg, mint gyilkosságban. Naponta 84- en halnak meg, 1900-an kísérelnek meg öngyilkosságot. Pedig az orvosok szerint ha jobban figyelnénk egymásra, el lehetne érni, hogy a kétségbeesettek ne kövessenek el öngyilkosságot. ^ buddhisták még a depressziót sem ismerik - az ok valószínűleg pozitív életszemléletükben rejlik A.z öngyilkosság ősi magatartásforma MTI-PRESS logy ki és miért akar vagy lesz is ingyilkos, arra szakemberek má- g keresik a választ. De, hogy az ingyilkosság elkövetése ősi ma- ;atartásforma, azt ékesen bizo- lyítják a történelem előtti és :ésőbbi adatok. Az ókori görö- ;öknél és rómaiaknál a halál is- nert formája volt az öngyilkoság. Az ókori filozófusok külön- lözőképen vélekedtek e cseleke- letről. Platón elítélte, de bizo- iyos körülmények között - példáit halálra ítéltek esetében - meg- ingedhetőnek tartotta. Homérosz az elme megzavarodásának, az istenek büntetésének vélte az önkezű halált. Ami a zavart el- méjűséget illeti, nem is tévedett, hiszen az öngyilkosok kilencven százaléka pszichiátriai beteg. A Bibliából is tudomást szerezhetünk az emberi halálnak erről a szörnyű formájáról. Az Ószövetségben nyolc, az Újszövetségben egy ilyen esetről, nevezetesen Jú- dás haláláról olvashatunk. Júdás, miután elárulta Jézust, tettét csak így, saját maga felakasztásával vélte megtorolhatónak. A negyedik század közepén, a II. Orleans-i zsinat hivatalosan is elítélte az öngyilkosságot és megtiltotta az öngyilkosok egyházi temetését. Ezek az intézkedések ma már nem jelentenek visszatartó erőt. Nem így a buddhistáknál, akik sem a depressziót, sem az öngyilkosságot nem ismerik. Az ok valószínűleg pozitív életszemléletükben rejlik. Tibetben, a buddhizmus hazájában nincs is öngyilkos. Annál többen választják az önkezű halált Európa civilizált országaiban. Az utóbbi hat évet leszámítva éppen Magyarország volt a listavezető. A statisztika szerint tízmillió ember közül évente 4600 lett öngyilkos. A bennünket követő Svédországban 2800, az azt követő Ausztriában 2700 ilyen tragikus halált jegyeznek tízmillió emberenként. Meglepő statisztikai adat, hogy a férfiak gyakrabban halnak meg öngyilkosságban, mint a nők. Ebből azonban nem következik, hogy kevesebb nő választaná ezt a halálnemet. Az ok sokkal inkább ott keresendő, hogy a férfiak agresszívabb megoldásokhoz folyamodnak: fegyverrel, akasztással végeznek magukkal, s így a „siker” sem marad el. Beszéljünk az érzésekről! ÖSSZEÁLLÍTÁS Egyre több tinédzser próbálkozik öngyilkossággal, amikor úgy érzi, képtelen megoldani valamilyen problémát, vagy képtelen elviselni valamilyen érzést. Akár valóban meg akar halni a tizenéves, akár nem, az öngyilkosság gondolatát, esetleg az öngyilkossági kísérletet nagyon komolyan kell vennünk. A szuicid (öngyilkossággal kapcsolatos) képzelődés is arra vall, hogy a fiatal tehetetlennek, kiszolgáltatottnak, magányosnak érzi magát. A kamaszkor és a fiatalkor számtalan nagyon nehéz problémával szembesíti az embert - a nemi érés következtében keletkező feszültségektől a társadalmi és iskolai telje- • sítményig, és a családon belül elfoglalt hely megváltozásáig. A mai társadalom ráadásul különféle csábításokkal és gyötrelmekkel sújthatja a fiatalt, a válás, a gyermekét egyedül nevelő szülő, az erőszak és a szegénység megtapasztalása, a túlterhelt iskola- rendszer, a szerencsésebb, népszerűbb vagy gazdagabb kortársak miatti önbizalomvesztés - mindez rendkívül megterhelő egy fiatal ember számára. A legtöbb fiatal időnként lehan- goltnak vagy depressziósnak érzi magát, és sokan tűnődhetnek azon, mi lenne, ha véget vetnének az életüknek - hogyan reagálnának a hátrahagyottak. Sok tinédzser számára az öngyilkosság romantikus színben tűnik fel, és ezt fokozhatja, ha a sajtó vagy a média túlzott szenzációt kerít egy-egy öngyilkosság köré. A legtöbb fiatal ennek ellenére sosem kísérli meg az öngyilkosságot, és még ritkábban követnek el halálos kísérletet. Az öngyilkossági kísérlet elég gyakori az olyan kamaszok között, akik drogproblémákkal küszködnek, viselkedésük agresszívnak tűnik, nem tudnak beilleszkedni a társaik közé vagy az iskola rendjébe. Az efféle kísérleteket könnyen a fiatalok „ostobaságának”, .jellemhibájának” tulajdoníthatjuk, holott nagyon komolyan kellene vennünk őket. Nemcsak azért, mert veszélyt jelenthetnek a fiatalra nézve, hanem azért is, mert olyan frusztráció, fájdalom, düh és féktelenség kifejeződései, amely mindenképpen segítségért kiált. A nehezen beilleszkedő fiatalok gyakran nem tudják jól kifejezni magukat, nem hajlandóak beszélni a problémáikról, inkább öndest- ruktív útját választják a fájdalom kifejezésének. »A kamaszok viselkedése gyakran bosszantja vagy elképeszti a szülőket. A kamaszos magatartás azonban önmagában még nem jelent súlyos lelki elszigetelődést. Ha azonban úgy látja, hogy kamaszkorú gyermeke depressziós, kérdezzen rá. Legyen tapintatos és tiszteletteljes, de ne aggódjon amiatt, hogy ha rákérdez öngyilkossági gondolatokra, azzal esetleg ötletet ad gyermekének vagy bátorítja az öngyilkosságot. A fiatalok számára fontos szüleik figyelme, sokat segíthet, ha úgy érzik, törődnek velük. Talán másra sem vágyik, mint hogy végre beszélhessen az érzéseiről. Azzal, hogy meghallgatja, önmagában is orvosolja önbizalom-hiányát, értéktelenségérzését. A szülői érdeklődés és segítség legyőzheti a reménytelenséget és az elveszettség érzését. Ha kétségei vannak, mindenképpen kérdezzen meg egy orvost. A pszichoterápia nemcsak a fiatalnak, de a család egészének segíthet. A depresszió korai felismerése és kezelése elejét veheti az öngyilkossági kísérleteknek és egyéb bajoknak, amelyekbe a fiatal keveredhet. (k-r) Illusztráció Az öngyilkosságra utaló vészjelek: ♦ Ha a fiatal visszahúzódik, elszigetelődik a többiektől; különösen, ha korábban társaságkedvelő volt. ♦ Ha öncsonkítási kísérleteket követ el, borotvapengével vagdossa a karját vagy más testrészét, szándékosan meztelen kézzel vagy karral tör be üvegablakot vagy ajtót. + Ha féktelenül és erőszakos viselkedés - az ajtókat vagy a falat rugdosása, öklözi, verekedésekbe keveredik. ♦ Ha rendszeresen eltűnik otthonról. ♦ Ha az alvási szokásai jelentősen megváltoznak: hirtelen mintha egész nap aludna, vagy egyáltalán nem alszik. + Ha teljesen elhanyagolja magát, nem törődik a külsejével. ♦ Ha időnként letargiába merül, romlik az iskolai teljesítménye, elveszti érdeklődését minden iránt. ♦ Ha már a korábbi szórakozási formák, sportok sem érdeklik. ♦ Ha úgy tűnik, semmilyen dicséret vagy jutalom nem dobja fel. ♦ Ha gyakran sírva fakad. ♦ Ha láthatóan alacsony az önbizalma, úgy érzi, semmire sem jó. + Ha időnként arra célozgat, hogy nem lesz már sokáig terhére másoknak. ♦ Ha úgy tűnik, hogy teljesen elveszettnek érzi magát, olyasmiket mond, hogy az életnek semmi értelme, hogy az ember úgysem képes tenni semmi értelmeset. + Ha arra utaló jeleket találunk, hogy mintha „el akarná rendezni” a dolgait: a kedvenc tárgyait elajándékozza, igyekszik minden lezáratlan ügyet lezárni, el akar köszönni másoktól. + Ha egy hosszabb depressziós periódus után hirtelen érthetetlenül vidámnak, gondtalannak, megkönnyebbültnek tűnik - ez gyakran jellemző öngyilkosokra, amikor meghozzák a végző döntést. + Ha hirtelen mintha megváltozna a személyisége, másképpen kezd öltözködni, másfajta barátokat keres. ♦ Ha sokat iszik vagy drogokat használ, (i-t)
