Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-23 / 118. szám, csütörtök
Ez az egész sorozat az irodalom népszerűsítését szolgálja, tehát mindenkinek szól. Beniczky azért nem általános műveltségi anyag, mert közben teljesen megváltozott a költészet. Annak idején még latinra is fordították, szóval, mondhatni, európai karrierje volt, tehát egy óriási közösség számára volt teljesen érthető. Meg mindig divat volt ez az életbölcselet, ez a közmondásszerű idézetgyűjtemény, nemcsak az iskolai oktatás révén, hanem egyáltalán. Aztán ez a moralizáló irodalom vesztett a tekintélyéből, s ez a didaktikus költészet teljesen kiveszett. Ma senki nem akar mondjuk a lakberendezésről versekben olvasni, holott ez azokban az időkben természetes volt. Ma, úgy látszik, prózában van igény bölcselkedésre... Szellemes idézetek gyűjteményei jelennek meg és fogynak ezerszám, mindenféle kutyfülek, jópo- faságok, az idézhető, másnak ajánlható, elküldhető, interneten osztódó-szaporodó, irodalomnak semmi esetre sem tartható alkalmi szövegek, így aztán, számomra legalábbis, ez a lírának, a Balassi utáni költészetnek egy igazán gyengécske versteljesítménye... Persze, ez egy kisebb kaliberű teljesítmény, de egészen más profilú is. A nyelvében van egy kis báj... ...és talán a mai, költőinek ható, de mégsem költészeti bölcsességek tükrében valamelyest mégis fölértékelődik... Mégiscsak költészet, itt meg is jelöltem több helyen, ezt a három sort például: „Hír postán menéssel, / S hamar repüléssel / Szokott sokat hazudni...” Most nem tudom megfejteni, vajon a ritmusa, vagy az a kis inverzió benne, tehát hogy mi hat ebben a mondatban rám, talán hogy nem próza... Hát épp ez az! Hogy nem tudsz előítéletek nélkül olvasni. Egyszerűen úgy olvasod, ahogy ma sejted. És a régi magyar irodalomnak az az egyik nagy bája, hogy nagyon sok helyen félreérthető, és ez belekódolódik abba a kalandba, ahogy az ember olvas. Gyakran megesik, hogy olvasol egy szöveget, és teljesen félreérted, aztán erre rájössz, korrigálod. Szóval, ez nagyon nagy kaland. Meg sok mindent nem is lehet tudni, például a központozások helyét. És az olyan kétnyelvű költőnél, mint Beniczky, aki a fát simán drevónak írja akkor is, ha az élő fa, további bizonytalanságokkal is számolni lehet. S mindezt nagyon kultiváltan műveli. Aszerint válogattam a verseket is, hogy olyanok kerüljenek be a kötetbe, melyekben van valamilyen ingerlehetőség, hogy a mai embert egy kicsit megfogja, nyelvileg, vagy ha gondolatilag nem is, de abban, hogy hogyan formálja meg azt a gondolatot. A lényeges pedig az volt, mint mondtam, bemutatni, hogy ez a kétnyelvűség tulajdonképpen egynyelvűség, s ez ezért természetes. Nem szabad szétszabdalni az írót úgy, hogy a szlovákok csak a szlovák vonalat nézik, a magyarok csak a magyart. Nekünk adott a lehetőség, hogy együtt fogjuk fel. És most ezzel a könyvvel tényleg sokak számára lehetőség nyílik erre. Az együtt látásra, olvasásra, felfogásra. Nem is tudom, akinek nincs meg a Régi Magyar Költők Tára, márpedig ugye, ki vesz több kötet szöveggyűjteményt, esetleg az egyetemen, ha találkozhatott Beniczky-versekkel. De kétnyelvű kiadással ott sem... Éppen ezért izgalmas ez a könyv. S látod, ez a koncepció is, hogy nincs szlovákiai magyar irodalom, hogy nem létezik, úgymond. Rendben. De ez az életérzés, ez a nyelvbe ve- tettség létezik, ezt nem lehet eltitkolni. Ez egy sajátos jegy, akár tetszik, akár nem. Ez nem választás kérdése, mert hagyomány. Csanda Gábor FOLYÓIRATAINK Irodalmi Szemle Főszerkesztő: Fonod Zoltán Devátinová 54 P. O. Box 11 825 52 Bratislava Tel.: 02455 23 517 e-mail: madszu@nextra.sk Fórum Társadalom- tudományi Szemle Főszerkesztő: Öllős László Fórum Intézet Ul. Zoltána Kodálya 769/29 P.O. Box 49 924 01 Galanta e-mail: forum@foruminst.sk E Kalligram Főszerkesztő: Hizsnyai Zoltán e-mail: hizsnyai@kalligram.sk Szőrös Kő Vezető szerkesztő: Haraszti Mária Komárnická 20 821 03 Bratislava Tel/Fax: 02-433 32 410 e-mail: szorosko@freemail.hu Embert erkölcséről... A Lilium Aurum Könyvkiadó régi magyar irodalmat felkaroló összeállításainak, válogatásainak nincs ugyan közös soro- zatdmük, ám e karcsú, sárga kötetek külsejéből s a borítók egységes elrendezéséből messziről leolvasható, hogy összetartoznak. Idestova tíz éve jelent meg az első darab, a Zalabai Zsigmond válogatta Szenczi Molnár Albert, majd szintén ő bábáskodott Báród Szabó Dávid verseinek újrakiadása körül, következett Amadé László kötete (összeállította Kulcsár Ferenc), aztán Czuczor Gergelyé (Révész Bertalan összeállításában). 2002-ben a régi magyar költők tára Beniczky Péter „példabeszédeivel” bővült. A csaknem száz számozott versikének első pillantásra feltűnő érdekessége, hogy valójában kétszer annyi, amennyi, hiszen kétnyelvű könyvről van szó: a páros oldalakon a négyszáz évvel ezelőtt született poéta magyar versei olvashatók, szemben velük ezek szlovák megfelelői. Beniczky (és a könyv) igazi érdekessége, valódi értéke ugyanis éppen az, hogy — lévén nagyszombati - kétnyelvű költő volt, magyarul és szlovákul is verselt, amint ezt tömör utószavában a kiadvány összeállítója, Csehy Zoltán kellőképp hangsúlyozza is: „A Beniczky-kiadások között ez az első és egyetlen olyan válogatás, mely az életművet szerves egészként fogja fel, hiszen a költő mindkét nyelvű alkotásaiból szolgál szemelvényekkel, ráadásul úgy, hogy a szlovák és a magyar versek hasonlóságuk alapján kerülnek egymás mellé, akárcsak egy fordításkötetben. A különbség csak az, hogy esetünkben nem beszélhetünk eredetiről és fordításról, mindkét nyelven önálló kompozíció született, mindkét nyelv egymást megtermékenyítve hatja át a másikat.” A Gyémánt hasad vértül című, Balas- si-strófákba szedett csattanós „példabeszédek” nem egyebek, mint minden tekintetben találó, néhány (kilenc és tizenkettő) sorba sűrített bölcsességek. Ezek az elmés aranymondások Beniczky életében s még holta után is jó ideig a kor legnépszerűbb darabjai voltak, s szó szerint közkinccsé váltak. És, mint az sorról sorra haladva tapasztalható: a sok-sok régi igazságot, bölcsességet magán átszűrő költő az erényt tartotta a legnagyobb bölcsességnek. Nem hiába rokon értelmű szavai ennek a szónak az intelligencia, a lényeglátás és az élettapasztalat. Ízelítőül álljon itt a 14-ik vers első három sora: „Embert erkölcséről, / Nem nemzetségéről / Ismerjed jónak lenni.” (cs) 0 Könyvjelző 1/02