Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-23 / 118. szám, csütörtök
Tavaly ősszel, amikor a honi írótársadalom Roncsol László személyében új elnököt választott magának, minden bizonnyal arra voksolt, hogy a sokoldalú tudós költő az egyetlen személy, aki a pártadanság záloga lehet. Sokan nyilván azt is sejtették, hogy az írószövetség szorgos és folyamatos munkával, feledett vagy elhanyagolt hagyományok újraélesztésével, azaz alkotó szellemiséggel, tehát szabadsággal telik meg. A tavalyi tisztújító közgyűlés után már az is látszik, ami sosem volt kétséges, mégsem volt mindig biztos: hogy az irodalom, az olvasás és a könyvekkel való foglalkozás nem az írók kiváltsága, belügye. Megkértem Roncsol Lászlót, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának elnökét, a népszerű Riadói kora estek szervező vezetőjét, vázolja röviden, mit tesz, mit tehet a szervezet az írók, az olvasók és az író-olvasó találkozók ügyéért.- Miután egy éve beláttam, hogy nem háríthatom el írószervezetünk elnöki tisztét, átgondoltam helyzetünket. Többszörösen nehéz a dolgom, hiszen szerkesztő és kritikus koromban sem lelkesültem a szövetsé- gesdiért, nem láttam értelmét, ideológiai kényszertömörülés volt, a hatalmat szolgálta, 1985-től pedig csak annyi közöm volt hozzá, hogy befizettem a tagdíjat. A rendszerváltás után még kevesebbe néztem, de ebben nem vagyok egyedül, társaságunk egész tagsága közönyössé vált, valószínű, l^ogy a korábbi gyűlések dühös vitái, veszekedései, ideológiai és esztétikai csetepatéi vették el az emberek kedvét a szervezeti élettől. Ha mégis van egy szlovákiai magyar írószervezet, gondoltam tavaly ősszel, akkor mégis meg kell őriznünk, de úgy, hogy értelmes, tartalmas új küldetést keresünk neki. Az író nem a szövetség falai közt ír, szövegei magányban születnek meg, eljöhet viszont az idő, amikor szükség lesz Társaságunkra, s akár politikai szerepet is vállalnia kell. Azt látom célravezetőnek, ha Társaságunk életéből kizárjuk a politikái, ideológiai; esztétikai, nemzedéki vitákat. Ahány író, annyi irányultság, Isten mindnyájunknak másként, testre és lélekre szabottan súg, s csak az tart együtt bennünket, hogy szlovákiai magyar írók vagyunk, remekműveket akarunk írni, és szeretnénk, ha műveink minél több kortárs olvasónkhoz eljutnának. Szerintem Társaságunknak ebben kell szerepet vállalnia, most ez a küldetése. Januártól havi negyedévi rendszerességgel alkalmakat teremtünk olvasóink részére, hogy találkozzanak kiadóinkkal s az általuk pártfogolt írókkal. Programunk több vágányon fut. Hálával tartozunk mindenekelőtt a Magyar Röztársaság Kulturális Intézetének, személy szerint igazgatójának, Czimbalmosné Molnár Évának, hogy teret biztosít a Kiadói kora estek részére s más bemutatkozásokra, főleg magyarországi irodalmi folyóiratok pozsonyi prezentációjára is. Az MKKI-nak kell továbbá megköszönnünk, hogy vállalta három-négy írónk három-háromnapos bemutatkozó körútját az ország négy távolabbi magyar régiójába, ahova az ismert gondok miatt a jórészt Dél- nyugat-Szlovákiában élő írók aligha jutnának el. Az előbbi sorozat már fut, a másikat most, május utolsó napjaiban indítjuk el. Hasonló szerepet vállalt a Pozsonyi Casino, ahol a ház tulajdonosának, Frideczky Jánosnak kell köszönetét nyilvánítanunk, mert falai közt szintén havi rendszerességgel mutathatunk be egy-egy frissen megjelent értékes könyvet vagy kiadót. Legutóbb a Madách-Posoniumnak örülhetett a Casino Tagsága. Egyéb terveink is vannak. Folytatjuk a múltból örökölt rendezvényeinket, próbáljuk komolyabban venni karitatív szerepeinket, kapcsolatot tartunk, amennyire nagyon szerény eszközeinktől telik, betegeinkkel, s ha időnk és módunk lesz rá, valamikor szeptemberben egy kötetlen szabadtéri találkozót, egy őszi majálist - szeptembrálist, autumnálist - is ösz- szehozunk a Társaság örömére. Más találkozóink is voltak már: rendeztünk összejövetelt néhány idős írónk tiszteletére a Madách-Posonium székházában, az írószövetség tanácstermében, s ha úgy hozza a szükség, a Csemadok pozsonyi dísztermében is szervezhetünk egy-egy reprezentatív alkalmat. Emléktáblák kirakását tervezzük Szakolcára (Gvadányi, Juhász Gyula) és Pozsonyba. Az utóbbiról már folytattunk is megbeszéléseket a kiszemelt ház tulajdonosával, aki pártfogolja a gondolatot. Kevés pénzből gazdálkodunk, de eddig sikerült rátalálnunk azokra a nagyszerű emberekre, akik értik, miről van szó, és önzetlenül támogatják céljainkat. Elsősorban nekik köszönhetjük, hogy a Szlovákiai Magyar írók Társasága éledezni kezdett, s betöltheti korszerű küldetését. Őszi közgyűlésünktől új ötleteket és ösztönzéseket várok. Élőszó Zempléni-ungi író-olvasó találkozók az MKKI szervezésében májusban Cselényi Lászlóval, Roncsol Lászlóval, Mács Józseffel és Tóth Elemérrel Deregnyő Református Tanulmányi Központ, május 29., 18 óra Királyhelmec Gimnázium, május 30., 10 óra Városi Művelődési Központ, 19 óra Nagykapos Gimnázium, május 31., 10 óra Panzió, 17 óra Duba Gyula új regénye A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének termében a beharangozott Kiadói kora estek műsorára úgy megtelik a terem Védcölöp utcára néző, a közönség számára fenntartott része, hogy a pontosan érkezők már csak a nyitott ajtó körül gyakorolhatják a sok jó ember kis helyen is megfér kényszerű elvét. Szemben velük a ház gazdáján, az Intézet igazgatónőjén kívül általában a három főszereplő ül: a rendezvénysorozat házigazdája, Roncsol László, valamint a meghívott írót bemutató, vele beszélgető felkért szakértő, s végül maga az író. Ők hárman, háttal az utcának, szemben a beszélgetésüket kérdéssel, felkiáltással, nevetéssel vagy éppen felhorkanással meg-megszakító néző-hallgatóság. így volt ez Duba Gyula új könyvének, a Halódó parasztvilág című regénynek a bemutatásakor is — az eddigi utolsó összejövetelről, melyen a szerzővel Kocur László beszélgetett az Új Szóban Mislay Edit készített összefoglalót (ÚSZ, május 2., csütörtök, 14. o.), a Pátria Rádióban pedig Lacza Éva (Téka, május 11., szombat, 13-00). /-• Balról jobbra: Kottcsol László, Duba Gyula, Kocur László. Fénykép: az MKKI archívumából Könyvjelző 1/02 Az írószövetség az írókért és az olvasókért Szeretnénk, ha műveink minél több kortárs olvasónkhoz eljutnának
