Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-23 / 118. szám, csütörtök

Tavaly ősszel, amikor a honi írótársada­lom Roncsol László személyében új elnököt választott magának, minden bizonnyal arra voksolt, hogy a sokoldalú tudós költő az egyetlen személy, aki a pártadanság záloga lehet. Sokan nyilván azt is sejtették, hogy az írószövetség szorgos és folyamatos munká­val, feledett vagy elhanyagolt hagyományok újraélesztésével, azaz alkotó szellemiséggel, tehát szabadsággal telik meg. A tavalyi tiszt­újító közgyűlés után már az is látszik, ami so­sem volt kétséges, mégsem volt mindig biz­tos: hogy az irodalom, az olvasás és a köny­vekkel való foglalkozás nem az írók kiváltsá­ga, belügye. Megkértem Roncsol Lászlót, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának elnökét, a nép­szerű Riadói kora estek szervező vezetőjét, vázolja röviden, mit tesz, mit tehet a szerve­zet az írók, az olvasók és az író-olvasó talál­kozók ügyéért.- Miután egy éve beláttam, hogy nem há­ríthatom el írószervezetünk elnöki tisztét, át­gondoltam helyzetünket. Többszörösen ne­héz a dolgom, hiszen szerkesztő és kritikus koromban sem lelkesültem a szövetsé- gesdiért, nem láttam értelmét, ideológiai kényszertömörülés volt, a hatalmat szolgálta, 1985-től pedig csak annyi közöm volt hozzá, hogy befizettem a tagdíjat. A rendszerváltás után még kevesebbe néztem, de ebben nem vagyok egyedül, társaságunk egész tagsága közönyössé vált, valószínű, l^ogy a korábbi gyűlések dühös vitái, veszekedései, ideológi­ai és esztétikai csetepatéi vették el az embe­rek kedvét a szervezeti élettől. Ha mégis van egy szlovákiai magyar író­szervezet, gondoltam tavaly ősszel, akkor mégis meg kell őriznünk, de úgy, hogy értel­mes, tartalmas új küldetést keresünk neki. Az író nem a szövetség falai közt ír, szövegei magányban születnek meg, eljöhet viszont az idő, amikor szükség lesz Társaságunkra, s akár politikai szerepet is vállalnia kell. Azt látom célravezetőnek, ha Társasá­gunk életéből kizárjuk a politikái, ideológi­ai; esztétikai, nemzedéki vitákat. Ahány író, annyi irányultság, Isten mindnyájunknak másként, testre és lélekre szabottan súg, s csak az tart együtt bennünket, hogy szlová­kiai magyar írók vagyunk, remekműveket akarunk írni, és szeretnénk, ha műveink minél több kortárs olvasónkhoz eljutná­nak. Szerintem Társaságunknak ebben kell szerepet vállalnia, most ez a küldetése. Januártól havi negyedévi rendszeresség­gel alkalmakat teremtünk olvasóink részé­re, hogy találkozzanak kiadóinkkal s az ál­taluk pártfogolt írókkal. Programunk több vágányon fut. Hálával tartozunk mindenek­előtt a Magyar Röztársaság Kulturális Inté­zetének, személy szerint igazgatójának, Czimbalmosné Molnár Évának, hogy teret biztosít a Kiadói kora estek részére s más bemutatkozásokra, főleg magyarországi irodalmi folyóiratok pozsonyi prezentáció­jára is. Az MKKI-nak kell továbbá megkö­szönnünk, hogy vállalta három-négy írónk három-háromnapos bemutatkozó körútját az ország négy távolabbi magyar régiójába, ahova az ismert gondok miatt a jórészt Dél- nyugat-Szlovákiában élő írók aligha jutná­nak el. Az előbbi sorozat már fut, a másikat most, május utolsó napjaiban indítjuk el. Hasonló szerepet vállalt a Pozsonyi Casino, ahol a ház tulajdonosának, Frideczky Já­nosnak kell köszönetét nyilvánítanunk, mert falai közt szintén havi rendszeresség­gel mutathatunk be egy-egy frissen megje­lent értékes könyvet vagy kiadót. Legutóbb a Madách-Posoniumnak örülhetett a Casino Tagsága. Egyéb terveink is vannak. Folytatjuk a múlt­ból örökölt rendezvényeinket, próbáljuk ko­molyabban venni karitatív szerepeinket, kap­csolatot tartunk, amennyire nagyon szerény eszközeinktől telik, betegeinkkel, s ha időnk és módunk lesz rá, valamikor szeptemberben egy kötetlen szabadtéri találkozót, egy őszi majálist - szeptembrálist, autumnálist - is ösz- szehozunk a Társaság örömére. Más találkozóink is voltak már: rendez­tünk összejövetelt néhány idős írónk tiszte­letére a Madách-Posonium székházában, az írószövetség tanácstermében, s ha úgy hoz­za a szükség, a Csemadok pozsonyi díszter­mében is szervezhetünk egy-egy reprezen­tatív alkalmat. Emléktáblák kirakását tervez­zük Szakolcára (Gvadányi, Juhász Gyula) és Pozsonyba. Az utóbbiról már folytattunk is megbeszéléseket a kiszemelt ház tulajdono­sával, aki pártfogolja a gondolatot. Kevés pénzből gazdálkodunk, de eddig sikerült rá­találnunk azokra a nagyszerű emberekre, akik értik, miről van szó, és önzetlenül támo­gatják céljainkat. Elsősorban nekik köszön­hetjük, hogy a Szlovákiai Magyar írók Társa­sága éledezni kezdett, s betöltheti korszerű küldetését. Őszi közgyűlésünktől új ötleteket és ösz­tönzéseket várok. Élőszó Zempléni-ungi író-olvasó találkozók az MKKI szervezésében májusban Cselényi Lászlóval, Roncsol Lászlóval, Mács Józseffel és Tóth Elemérrel Deregnyő Református Tanulmányi Központ, május 29., 18 óra Királyhelmec Gimnázium, május 30., 10 óra Városi Művelődési Központ, 19 óra Nagykapos Gimnázium, május 31., 10 óra Panzió, 17 óra Duba Gyula új regénye A Magyar Köztársaság Kulturális Intézeté­nek termében a beharangozott Kiadói kora estek műsorára úgy megtelik a terem Védcölöp utcára néző, a közönség számára fenntartott része, hogy a pontosan érkezők már csak a nyitott ajtó körül gyakorolhatják a sok jó ember kis helyen is megfér kényszerű elvét. Szemben velük a ház gazdáján, az Inté­zet igazgatónőjén kívül általában a három fő­szereplő ül: a rendezvénysorozat házigazdá­ja, Roncsol László, valamint a meghívott írót bemutató, vele beszélgető felkért szakértő, s végül maga az író. Ők hárman, háttal az utcá­nak, szemben a beszélgetésüket kérdéssel, felkiáltással, nevetéssel vagy éppen felhorka­nással meg-megszakító néző-hallgatóság. így volt ez Duba Gyula új könyvének, a Halódó parasztvilág című regénynek a bemutatása­kor is — az eddigi utolsó összejövetelről, me­lyen a szerzővel Kocur László beszélgetett az Új Szóban Mislay Edit készített összefoglalót (ÚSZ, május 2., csütörtök, 14. o.), a Pátria Rá­dióban pedig Lacza Éva (Téka, május 11., szombat, 13-00). /-• Balról jobbra: Kottcsol László, Duba Gyula, Kocur László. Fénykép: az MKKI archívumából Könyvjelző 1/02 Az írószövetség az írókért és az olvasókért Szeretnénk, ha műveink minél több kortárs olvasónkhoz eljutnának

Next

/
Thumbnails
Contents