Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-03 / 102. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2002. MÁJUS 3. TÉMA: VÁLASZTÁSI RENDSZEREK (Illusztráció) Országgyűlés, képviselőház és főrendiház, Szovjetek Tanácsa, Nemzetgyűlés Képviselet-kísérletek Egy közhely szerint a demokrácia nem a legjobb képviseleti rendszer, ám ennél jobbat még nem találtak fel. ÖSSZEFOGLALÓ Magyarországon például százötven év alatt többször is gyökeresen megváltozott a törvényelfogadási rendszer. 1848-tól, a népképviseleti országgyűlés felállításától 1919. március 21-ig, a Tanácsköztársaság létrejöttéig a képviselóházból és a főrendiházból álló kétkamarás parlamentje volt. A Tanácsköztársaság ideje alatt az egykamarás Szovjetek Tanácsa helyettesítette az országgyűlést. 1920-1926-ig a szintén egykamarás Nemzetgyűlés volt a törvényhozó hatalom. Az 1926. évi XXII. törvénycikk állította visz- sza a kétkamarás parlamentet, mely a II. világháború végéig állt fenn. Az 1944. december 22-én Debrecenben összehívott Ideiglenes Nemzetgyűléssel a parlament ismét egykamarássá vált. A parlamentarizmus őshazájában, Angliában a kompromisszumos forradalmi átalakulás eredményeként maradt meg az általános választójog alapján működő képviselőház (alsóház) mellett a rendi jellegű, az arisztokrácia politikai előjogait megtestesítő Lordok Háza (felsőház). Ezt hívjuk kétkamarás parlamenti rendszernek. Történelmi gyökereiket, összetételüket, megválasztásuk módját, megbízatásuk időtartamát, valamint a képviselet tartalmát tekintve a második kamarák ma rendkívül különbözőek, de többnyire mindenütt alárendelt helyzetben vannak. Ha rendelkeznek is bizonyos vétójoggal a törvényhozási eljárásban, ennek általában csupán halasztó hatálya van, s azt az első kamara felülbírálhatja. Megtartásuk indoka sok helyütt - a történelmi hagyományokhoz való ragaszkodás mellett - elsősorban a törvényhozói munka minőségének javítása. Az 1947-es olasz alkotmány kimunkálói is megfogalmazták: a kétkamarás rendszer a fasizmus előtti alkotmányos monarchia relikviája, megtartása azonban jó eszköz arra, hogy törvények megfontoltabbak és meg- alapozottabbak legyenek. Norvégiában például a képviselőválasztás után a parlament (Storting) tagjainak egynegyedéből alakítja meg a második kamarát (Lasting), a maradék 3/4 lesz az első kamara (Odelsting). A nem parlamentáris Svájcot leszámítva Európában a Német Szövetségi Köztársaságban létezik olyan kétkamarás parlament, amely valóságos hatalom- megosztást jelent. Németországban a második kamara, a Bundesrat ugyanis nem egyszerűen a tartományok képviselete, hanem a tartományi választásokon győztes pártoké is, így aztán adott a lehetőség, hogy a parlament két házában a párterőviszonyok ellentétesen alakuljanak. Ennek azért nagy a jelentősége, mert a német alaptörvény a törvények érvényességéhez mintegy 30 esetben írja elő a második kamara hozzájárulását. A Bundesrat tehát - s éppen az alapvető jelentőségű alkotmányos kérdésekben megtorpedózhatja a népképviseleti alapon választott parlamenti többség és a szövetségi kormány által beterjesztett törvények elfogadását. (mti, szge, ű, i-t) Milyen lesz a francia elnök? Az állam az államfő Az V. Francia Köztársaság félpre- zidenciális jellegű parlamenti demokrácia, amelyben - a De Gaulle tábornok által (magára is) méretezett 1958-as alaptörvény előírásaival összhangban - a hatalom- gyakorlás kulcsszereplője a köz- társasági elnök és a hozzá kapcsolódó végrehajtói apparátus. A rendszer sajátos vegyüléke a parlamentáris és elnöki szisztémának. A köztársaság első embere teljes hatáskörrely rendelkezik a hadügy, a diplomácia és az egykori gyarmati ügyek területe fölött, ő nevezi ki a kormányfőt és vele konzultálva a minisztertanács tagjait, elnököl a kormány ülésein. A parlament nem szavaz az új kormány beiktatásról, s csak bizalmatlansági indítvánnyal mozdíthatja el a kormányt, a törvényhozást kizárólag az elnök oszlathatja fel. A legfőbb közjogi méltóság eltávolítására nincs mód. Az 1986- os választási törvény alapján a kétkamarás parlament 577 tagú alsóházát - a nemzetgyűlést - közvetlen, kétfordulós, egyéni jelöltek között többségi elv alapján döntő szavazással választják, (m) Az angol parlament két dolgon kívül bármit megtehet Korlátokat a királynak! ÖSSZEFOGLALÓ A parlamentarizmus intézményét a XVII-XVIII. század során a polgárságnak az a törekvése hívta életre, hogy a király abszolút hatalmát korlátozza. Azokban az országokban, ahol a király, vagy a képviselet különböző osztályérdekeket reprezentált - például Angliában -, ott a polgárság a parlament túlsúlyára törekedve igyekezett a végrehajtó hatalmat a képviselet alá rendelni, így alakult ki egy olyan kormányzati rendszer, ahol - a király szent és sérthetetlen voltának elvi fenntartása mellett - létrejött a parlament főhatalma és a kormány parlament előtti felelőssége. A korlátlan parlamenti szuverenitás Angliában - a mai napig - élő felfogását jól illuszt- rálják a neves alkotmányjogász, Bagehot híressé vált szavai: az angol parlament mindent megtehet, kivéve, hogy a nőt férfivá, a férfit nővé változtassa. Ma a világ számos országában működő parlamenti demokráciáknak több altípusa alakult ki. Az egyik legjelentősebb a Westminster típusú, más néven többségelvű, illetve a megegyezésen alapuló kormányzati forma. A parlamentáris kormányzati rendszernek az említett tagolása nem kizárólag a kormányzati szervek egymáshoz való viszonyára van tekintettel, hanem a politikai pártok szerepére is. Mára ugyanis az állami szervezetrendszert is alapvetően meghatározó polgári pártrendszerek két alapvető formája jött létre. A kétpártrendszer körülményei között - ami persze nem azt jelenti, hogy csak két párt indulhat a választásokon, de azt igen, hogy lényegében csak két párt küzd eséllyel a hatalomért - egy párt elnyerheti a parlamenti választások során a többséget. Ez a párt egyedül alakít kormányt. Ezt nevezik többségelvű parlamentarizmusnak. Ez a helyzet Nagy-Britanniá- ban, és bizonyos eltérésekkel Kanadában, Ausztráliában és Új-Zé- landon. Ezekben az országokban a parlamenti szupremácia együtt jár a két választás között rendkívül stabil kormány meghatározó szerepével. A többpártrendszer esetében kettőnél több párt küzd a hatalomért, így általában csak koalíciós kormányt lehet alakítani. Ez természeténél fogva nem stabil, hiszen gyakran igen eltérő felfogást valló pártok kényszerülnek együtt kormányozni. Olaszország II. világháború utáni történetében pl. az okozta a számos kormányválságot, hogy nem sikerült tartós többségi pártkoalíciót létrehozni, (mti, i-t, szge, ú) Oroszországban nem a többség alakít kormányt Nincs kampánycsend ÉRDEKESSÉG Az orosz politikai rendszer - mivel soknemzetiségű szövetségi államról van szó - meglehetősen bonyolult. A kétkamarás orosz törvényhozást az alsóház - állami duma - és felsőház - szövetségi tanács - alkotja. Mindkét testület 4 éves ciklusokban működik. A duma 450 képviselőjét 50-50 százalékban választják meg pártlistáról, illetve egyéni választókerületekben. A pártok számára a parlamentbe jutási küszöb Oroszországban is 5 százalék. Az egyéni képviselők megválasztása egyfordulós, a legtöbb szavazatot kapott jelölt viszi el a mandátumot. A Í78 tagú szövetségi tanácsba delegálják a képviselőket, vagy ahogy a népnyelv nevezi őket, „szenátorokat.” A178 tagú grémiumba Oroszország minden régiója két főt delegál, az elnököt, illetőleg a kormányzót, valamint a helyi törvényhozás fejét. Oroszországban nem a parlamenti többség alakít kormányt, hanem az elnök saját belátása szerint - általában környezetéből - nevezi meg a miniszterelnök-jelöltet. Ezt a dumának egyszerű többséggel kell jóváhagynia. Ha az államfő jelöltje harmadszor is elvérzik a parlamenti szavazáson, akkor az elnök saját hatáskörében kinevezheti a kormányfőt, ezzel párhuzamosan azonban fel kell oszlatnia a törvényhozást és új választásokat kell ldírnia. Oroszországban nincs kampánycsend, a polgárok meggyőzése akár még a választóhelyiségek előtt is folyhat. Problémát jelent a választási eredmények közzététele: a távol-keleti Vlagyivosztokban már befejezik a szavazatok össze- számlálását, amikor a nyugati kalinyingrádi enklávéban éppen hogy elkezdődik a voksolás. A sajtónak azonban az ország összes urnájának lezárásáig tilos rész- eredményeket közölnie, (m) NÉHÁNY ÁLLAM TÖRVÉNYHOZÓI ÉS VÁLASZTÁSI RENDSZERE Szlovákia Szlovákiában parlamentáris kormányzási rendszer működik. Az ország egykamarás parlamentjének százötven tagja van. A képviselőket négyévenként, ugyanilyen időtartamra szóló megbízással választják. A pártok minden 21 évnél idősebb, feddhetetlen, szellemi alkalmasságát tekintve megkérdőjelezhetetlen személyt felvehetnek a választási listájukra. Az ország egyetlen választókörzetet alkot és ez összesíti a választásokon induló pártok országos listáját. A rendszer az arányosság elvén működik. A választásokon induló képviselőjelöltekre minden tizennyolc évnél idősebb választópolgár szavazni jogosult, kivételt csak a szellemi fogyatékosok és börtönbüntetésüket töltő személyek alkotnak. A választás eredményeinek kihirdetése után az ötszázalékos parlamenti küszöböt elért pártok minden egyes rájuk leadott szavazat után (négyévenként egyszer) hatvan koronát kapnak. A parlamentbe bejutó pártok a négy évre szóló megbízatás során minden megszerzett képviselői mandátum után évente 500 ezer korona állami támogatásra jogosultak.A választás eredményeinek kihirdetése után az államfő „rendszerint” a választásokon legmagasabb eredményt elért pártot bízza meg azzal, hogy kezdjen kormányalakítási tárgyalásokat a számításba vehető pártokkal, (m, i) USA Az Egyesült Államok ún. „prezi- denciális jellegű” köztársaság. Az elnökválasztás voltaképpen közvetett, elektori választás, ami a lakosság véleménynyilvánításán alapul. Minden egyes tagállam a népességével arányos számú elektort küldhet az elnökválasztásra, és az elnököt az elektorok többségével lehet megválasztani. Az államok túlnyomó többségében a bármilyen csekély (vagy bármilyen elsöprő) lakossági szavazat- többséget szerző jelölt megszerzi az állam által küldhető összes elektort. így fordulhat elő, hogy szövetségi szinten a lakossági össz-szavazatszám tekintetében kevesebb szavazatot elnyerő jelölt is győzhet az elnökválasztáson, ha az egyes államokban elért (bármilyen arányú) győzelmei végeredményben több elektort eredményeznek, mint vetélytársánál. A törvényhozás (kongresszus) kétkamarás: a 435 tagú képviselőház államok szerinti összetétele a lakossági számarányokhoz igazodik (tehát a népesebb államnak több képviselője van a szövetségi képviselőházban), a 100 tagú szenátus azonban a föderális jelleget fejezi ki: minden állam 2 szenátort küldhet. A képviselőket 2 évre, a szenátorokat 6 évre választják: az utóbbi vonatkozásban a „cüduseltolásos elv” érvényesül: kétévente újjáválasztják a szenátus egyharmadát. (mti) Ausztria A parlamentnek két háza van: a Nationalrat (Nemzeti Tanács) tagjait közvetlen szavazással választják, a Szövetségi Tanácsba - ez a felsőház - a tartományi parlamentek küldik el képviselőiket. Az utóbbi politikai súlya viszonylag csekély. A Natio- nahatban hozott döntéseket jóvá kell hagynia, visszautalhatja ugyan oda, de ha másodszor is azonos döntés születik, el kell fogadnia. A két testület együtt alkotja a szövetségi gyűlést, amelynek legfőbb feladata az államfő felesketése. A Nationalratnak, a tulajdonképpeni döntési testületnek 183 tagja van, s őket négy évre választják meg. A szavazatok alapján három szinten oszlanak el a mandátumok: közvetlen mandátumot a regionális választási körzetekben lehet szerezni, A választási törvény nem ír elő kampánycsendet. A szokásjog szerint a jövendő kancellár a legtöbb szavazatot szerző párt listavezető jelöltje, s az államfő neki ad kormányalakítási megbízást. A legutóbbi választáson, nyüvánvaló volt, hogy a legtöbb szavazatot szerző pártnál több voksot kapott a 2. és 3. párt együtt, az első helyezett a harmadikkal tárgyalt, az megszólított egy ellenzékben lévő pártot is. Az utóbbi sikeresen végződött, így az államfő végül az új kancellárjelöltnek volt kénytelen késői kormányalakítási megbízást adni, akinek pártja a harmadik helyen végzett, (mti) Csehország A parlament kétkamarás: képviselőházból (alsóház) és szenátusból (felsőház) áll. A képviselőháznak 200 tagja (képviselő) van, akiknek négyéves a mandátuma. A képviselőház összes tagját egy időben választják meg. A szenátusnak 81 tagja (szenátor) van, akiknek mandátuma hatéves. Szenátusi választásokat kétévente tartanak, s mindig a szenátus egyharmada - 27 mandátum - újul meg. Képviselői mandátumhoz 21 évnél idősebbek, míg szenátort mandátumhoz 40 évnél idősebbek juthatnak. Csehországban arányos választási rendszer van érvényben a képviselőházi választások esetében, míg a szenátusba többségi választási rendszer alapján választanak. A választási küszöb minden esetben négy százalék. Minden olyan párt, amely a választásokkor több mint három százalékot szerzett, a következő időszakban állami támogatásra jogosult. Kampánycsendnek hivatalosan a választások előtti 48 óra számít, ám az előírás nagyon liberális, és a gyakorlatban csak a politikusoknak nem szabad kampányolniuk. A sajtó továbbra is közölhet elemzéseket, prognózisokat. A két kamara között az a különbség, hogy a szenátust az államfő nem oszlathatja fel, a testület jogi szempontból a kontinuitás biztosítéka az államban. Ha feloszlik a képviselőház, akkor a szenátus a törvényhozói testület, (mti) Horvátország Az ország önállósulása (1991) utáni félelnöki rendszert a 2000. január 3-i parlamenti választások hozta politikai fordulattal parlamenti rendszer váltotta fel törvényhozó, végrehajtó és igazság- szolgáltató hármas hatalommal. A 2001. március 28-i újabb alkotmánymódosítás az addig 2 kamarás parlamentben megszüntette a felsőházat. Az azóta egykamarás törvényhozásnak jelenleg 151 tagja van. A hatályban levő, 1999. október 29-én hozott választási törvény azonban 120-160 tagot engedélyezhet.A szavazatértékelésnek rendkívül bonyolult szabályai vannak. A jelenleg 151 fős törvényhozásba 137 képviselőt adtak az 5 százalékos választási küszöbön átjutott politikai pártok, hatot a külföldön élő hor- vát kettős állampolgárok, ötöt a nemzeti kisebbségek, és 3 független képviselő jutott át a küszöbön. A Horvátországban élő őshonos nemzeti kisebbségeknek 5 parlamenti képviselőre van törvényes joguk. A magyaroknak, a szerbeknek és az olaszoknak 1-1- re, és egyet-egyet választhatnak közösen a csehek és a szlovákok, illetve az osztrákok, németek, ruszinok, ukránok és a zsidók. A kisebbségi listákról, a választási küszöbtől függetlenül, a legtöbb szavazatot kapó jelölt kerül a parlamentbe, (mti) Olaszország Államformáját tekintve az olasz alkotmány értelmében Olaszország „demokratikus köztársaság, amely a munkán alapul”. A képviselőház 630 tagú, a szenátus 324. Képviselőnek és szenátornak megválasztható minden olyan olasz állampolgár, aki a választások napjáig betöltötte a huszonötödik életévét. Örökös szenátorrá válik minden korábbi köztársasági elnök; a hivatalban lévő államfő maga is kinevezhet üt személyt örökös szenátorrá. A választási ciklus öt évig tart, de a háború óta ritkán történt meg, hogy azt ne kellett volna megszakítani, előrehozott választásokat tartva. A képviselői helyek 75 százalékát többségi, a fennmaradó 25 százalékát pedig arányos rendszerű szavazás eredményeként töltik majd be. A parlamentbe való bejutáshoz el keU érni a négyszázalékos alsó határt. A töredékszavazatok elosztásának rendkívül bonyolult rendszere a kisebbeket próbálja kompenzálni, megvédve őket a többségi szavazati rendszer számukra káros hatásaitól. Az egyéni választókerületekben a jelöltek mindegyike köteles valamilyen párthoz kötnie a nevét. Az ott győzelmes személy pártjától azonban a listás szavazási rendszerben bizonyos mennyiségű szavazatot vonnak el, és azt a többiek között osztják el, főleg a többségi szavazásban a második legjobban szerepelt pártot kárpótolva, (mti)
