Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-21 / 116. szám, kedd
13 IJ SZÓ 2002. MÁJUS 21. TÉMA: AZ EURÓPAI SZÉLSŐJOBB ERŐSÖDÉSE Minden országnak megvan a maga MIÉP-je, ám eddig egy sem jutott közelebb a hatalomhoz Más kísértet jár a kontinensen Fekete-fehér fotó a sajtónak. Le Pen mellett nem mindenki lelkes. (Képarchívum) Comoly sikert ért el a franda- írszági elnökválasztáson egy lotrohos, vén ripacs. Jean- darie Le Pen a szavazatok ti- :enhét százalékát szerezte neg. A demokratikus Euró- >ai Unió más államaiban is dőretömek a szélsőjobb mozgalmak. ÚJ SZÓ-FELDOLGOZÁS iármennyire erősödőnek látszik is a zélsőjobb Nyugat-Európában, még lines ok Hitéiért és Mussolinit kiál- ani. Kissé hátborzongató azonban, logy két EU-tagállamban, Ausztriá- lan és Olaszországban idegengyű- ölő pártok kerültek kormányra nint koalíciós partnerek; Dániában i kisebbségi kormány bevándor- ásellenes párt jóindulatából kor- nányozhat; Svájcban és Norvégiáin a szélsőjobb jól szerepelt a vá- asztásokon, és még jobban a közvé- emény-kutatásokban; a bevándor- ók által sűrűn lakott nagyvárosok- >an, mint Rotterdam vagy Antwer- >en, helyi választásokat nyertek a zélsőjobb jelöltek; Hamburgban :rőt demonstrált a helyi populista nozgalom. Ennek ellenére még :ranciaországban sem volt reális az i veszély, hogy Le Pen vagy mozgal- na hatalomra kerül. Az Economist demzése szerint az európai válasz- ási rendszerek - bár kétségkívül teát engedtek a tiltakozó szavazók- íak-, végül a középerók valame- yikének kedveznek. A francia po- nílista 17 százalékos sikere a jevándorlásellenesség, valamint az íltala közvetített jog- és rendpárti izenetek következménye. Ezekkel íz elemekkel operálva sok országiam a populisták valóban elvettek szavazókat egyfelől a korábban a szocialistákra szavazó alkalmazotti ■étegtől, másfelől a konzervatív tá- x>r jobboldal ától, mégis nehéz lenle általános trendről beszélni, dagy-Britanniában az idegenelle- tesség erőszakos fellángolásait nem rávette megerősödő populista mozgalom, Spanyolországban vagy Görögországban szétforgácsolódott a szélsőjobb. Kelet-Európábán minden országnak megvan a maga MIÉP-je, de a hatalomhoz még egyik sem került közelebb. A nyugati populisták közös nevezője bevándorlás- és idegenellenesség. Mégis hihetetlen különbségek mutatkoznak az egyes csoportok és vezetők ideológiai alapvetései között. Mindmáig a legerősebb ilyen párt a Jörg Haider által kormányra juttatott osztrák Szabadság Párt a maga 27 százalékával. Haider megdicsérte már a náci veteránokat, viccelődött a zsidókkal, így számos más európai populista igyekszik minél távolabb tartani magát tőle. Az olasz posztfasiszta nemzeti szövetség, amely most helyet kapott Berlusconi kormányában, már leszámolt a világháborús ideológiákhoz való vonzalmával, az Északi Ligának pedig ezekhez semmi köze, a modem, általában Európán kívülről érkező bevándorlók elleni ideológiának aligha nevezhető gyűlölethalmazt hangoztatja. Ugyanígy tesz a dán Pia Kjaersgaard vagy a holland Pim Fortuyn, akik undorral fordulnak el a nácizmustól, mégis mivel főellenségeik a bevándorlók, populista- idegengyűlölő pártnak nevezhetők. Mi hát az oka, hogy különösen Le Pen sikere után mégis úgy tűnik, jön föl az európai szélsőjobb? Philip Stephens, a Financial Times szemleírója szerint egyszerűen az, hogy a középerők nem válaszoltak megfelelően a hidegháború vége utáni kihívásokra, a bevándorlás okozta problémákra, és legutóbb a szeptember 11-ei merényletek utáni félelmekre. Emellett a szélsőjobb vezetők az európai recesszió tüneteit is kihasználják: Le Pen szavazóinak fele munkanélküli és nyugdíjas volt. Európa baloldala azonban a szovjet rendszer összeomlása után túlzottan pragmatikussá vált. Belátta, hogy az állam nem versenyezhet a piacon, és ezzel alig tudta magát megkülönböztetni a jobboldal tói. Számos európai országban bár váltja egymást a jobbközép és a balközép, gyakorlatilag nagykoalíció működik a politikai elit szintjén. Jean- Yves Camus, a szélsőjobb pártok egyik legismertebb francia kutatója példának a francia társbérletet említi, a jobboldali elnök-baloldali miniszterelnök felállást, amelyet a választók egyszerűen meguntak. Camus szerint Le Pen sikere figyelmeztető jelenség, de nem földrengés, és Európa fő politikai erőinek a szélsőjobb csoportok erősödése akár hasznára is válhat: rámutathat azokra a forró pontokra, ahol a mérsékelt erők magukra hagyták a választókat. (mh, ű, i-t) Isurka mögé álltak, akik másképp látták a rendszerváltást Az illegális munka legalizálása káoszt okozott Belgiumban Füstbe ment tervek A bevándorlás az ok? ÖSSZEÁLLÍTÁS \ Magyar Igazság és Élet Pártja annak a hosszú rendszerváltó folyamatnak a terméke, amelyben a 80- as évek második felétől a 90-es évek közepéig a demokratikus paletta kialakult - véli a Magyar Hírlap. A 80- as évek első felében az ellenzéki csoportosulások még nem mutattak érdemi különbségeket. Az 1987-es lakiteleki találkozó azonban döntő többségben az akkori ellenzék népnemzeti szárnyát tömörítette. Egy évre rá létrejött a Magyar Demokrata Fórum. Az 1988-89-es években az MDF már gyűjtőpártként jelenik meg, magába foglalva a nemzeti-liberális, keresztény-konzervatív, illetve a nép-nemzeti radikálisokat. Ez utóbbiak Csurka István személye körül csoportosultak. Antalinak és kormányának belső ellenzékeként Csurka István a Vasárnapi Újság című rádióműsorban az egykori MSZMP-s reformkommunisták visszatértére figyelmeztetett, majd 1992 augusztusában megjelentette a 90-es évek legnagyobb politikai viharát kavart tanulmányát. Azok, akik a rendszerváltozás folyamatát sikertelennek, ,/üstbe ment tengnek látták, Csurka mögé álltak. A végleges törés az ukrán-magyar alapszerződés szavazásakor következett be, s 1993. május 25-én alakult meg - mint MDF-frakción belüli platform - a Magyar Igazság Nemzetpolitikai Csoportja. Csurka Istvánt végül 1993. június 22-én-zárták ki az MDF-ből. A Nemzetpolitikai Csoport tagjai végül még 1993 júliusában bejelentették a Magyar Igazság és Élet Pártjának megalakulását. Az 1994-es választásokon a MIÉP jelöltjei 1,59 százalékot értek el országosan. Fő ideológiai pillérei közé többek között a revizionizmus, a burkolt-burkolatlan antiszemitizmus, a globalizáció, a privatizáció és a rendszerváltozás kritikája, illetve a populista antikapitalizmus tartozik. A MIÉP idén már nem jutott be a magyar országgyűlésbe, (i-t) ÚJ SZÓ-FELDOLGOZÁS Évente félmillió illegális bevándorló érkezik az Európai Unióba. Legtöbbjük talál munkát, de nem fizet sem adót, sem más hozzájárulást. A kontinensen szükség van munkaerőre, az erősödő idegenellenesség azonban megakadályozza a kormányokat abban, hogy liberalizálják a bevándorlási politikát, és megtalálják a módját annak, hogy a szükséges munkaerő ne csak a vállalkozóknak, hanem az államnak is hasznot hozzon. Az Európai Unióban ketyeg a demográfiai bomba. 1975 és 1995 között az EU lakossága 349 mülóról 372 millióra nőtt, és azoknak az aránya, akik megérték a 65 évet, 13-ról 15,4 százalékra nőtt. A prognózisok azt mutatják, 2025-re a munkaképes lakosság 225 miihóról 223 millióra fog csökkenni, és folyamatosan öregszik. Az európai szokásjog a legális bevándorlást gyakorlatilag a minimális szinten tartja, csak a menekülteket, azaz a politikai okokból üldözötteket hajlandó befogadni. Azonban szinte lehetetlen legálisan papírokhoz, munkavállalási engedélyhez jutni. Ennek egyetlen módja a család- egyesítés, ha egy rokon már legálisan Németországban vagy Britanniában van. Két éve Belgium meghirdette, hogy legalizálja a papír nélkül ott dolgozókat. Az eredmény: forgalmi dugók Belgium határain, hiszen az összes környező államból áramlani kezdtek az afrikaiak, ázsiaiak, kelet-európaiak. Munkaerő igen, külföldiek nem? Az ellentmondásra Luxemburgban igyekeztek megoldást találni a 15 EU-tagállam beügyminiszterei. Az első lépés: a menedékkérőket az EU-ban mindenhol azonos ellátásban kívánják részesíteni. Ezzel elérnék, hogy ne történjenek olyan tömegjelenetek, mint Szicíliában vagy a Csalagút bejáratánál, ahol a menekültek a jobb ellátást nyújtó államok felé özönlenek, (mh, ú) Nézeteik ellenére a harsogó Jean-Marie Le Pent nem lehetett összetéveszteni az elegáns Pim Fortuynnal Meddig elképzelhetetlen az együttműködés? FELDOLGOZÁS Az ideológiai hasonlóság ellenére is érzékelhető bizonyos választó- vonal a szalonképességre törekvő, illetve az arra fütyülő nyugat-európai pártok. Jörg Haiderrel kerüli a kapcsolatokat például a kormányba lépése óta a látszatra erősen adó Gianfranco Fini, az olasz Nemzeti Szövetség (AN) jelenleg miniszterelnök-helyettesi rangú vezetője vagy minisztertársa, az Északi Liga-vezető Umberto Bossi, mint ahogyan még a vele való öszszehasonlítástól is óvakodik a hamburgi új jobboldali populista Ronald Schill. Hasonló taktikát választott a Dán Néppárt idegenelle- nességben utazó főnöknője, Pia Kjaersgaard is. De nem szégyelli a barátságot a belga-flamand Vla- ams Biok vezetője, Filip Dewinter vagy a szétaprózódott német szélsőséges pártocskák sem. Az európai szélsőjobb más tekintetben sem egyforma. A bevándorlókat durván sértegető, a magyar MIÉP-hez hasonlóan homofób Le Pent nem lehet összetéveszteni a holland Fortuynnal, aki nem sértegetett, viszont „hidegháborút” hirdetett a szerinte „elmaradott kultúrát” megtestesítő iszlám ellen, és megtiltatta volna muszlimok befogadását. Bármilyen durva hangot használnak is a szélsőjobb pártjai Európában, többnyire nem érik el a szak- irodalom szerinti két „veszélyességi küszöböt”, miszerint akkor kell igazán tartani tőlük, ha nyíltan erőszakra buzdítanak a parlamentáris demokrácia intézményeivel, illetve az idegenekkel, bevándorlókkal, színes bőrűekkel szemben. Jelenlétük azonban egyre nagyobb idegességet okoz. Sok múlik azon, mit tudnak kezdeni a mérsékelt pártok a szélsőségesek sikertémái- val. Különösen a baloldal van zavarban, ha olyan témákkal kell foglalkoznia, mint a bevándorlás, a bűnözés vagy a drogfogyasztás. Miután ezekben az ügyekben meglehetősen könnyű letérni a „politikai korrektség” mezsgyéjéről, a szociáldemokraták inkább hallgatnak, átengedve a terepet a jobboldali populizmusnak. (hvg) GALÉRIA Akikre nem árt majd odafigyelni SVÁJC: Christoph Blocher Az alpesi országban ä legerősebb párt a Svájci Néppárt, amely 1999-ben a szavazatok csaknem negyedét kapta. Ugyanakkor, miközben Blocher egyértelműen szélsőjobboldali, a pártot a kormányban képviselő politikusok mindig mérsékeltek és szembe- nállnak a vezérrel, aki nem tudja elérni, hogy az ő jelöltjei kerüljenek be az ország vezetésébe. Az egyes svájci kantonok nagyon vigyáznak saját önkormányzataik függetlenségére. BELGIUM: Filip Dewinter A Flamand Blokk, a flamand szeparatisták pártja nemcsak a bevándorlókat, hanem a franciaajkú belgákat is élesen támadja, emiatt természetesen csak az ország északi részén erős. A demokratikus belga pártok nem hajlandók együttműködni vele. Antwerpenben az elsők, 34 százalékkal. Négyszáznál több önkormányzati képviselője is van. Filip Dewinter Flamand Köztársaságot hozna létre, elválva Vallóniától. FRANCIAORSZÁG: Jean-Marie Le Pen Egész Európa megdöbbent, amikor a Nemzeti Front vezére a szavazatok 17 százalékával bejutott az elnökválasztás második fordulójába. A rasszista és antiszemita lejelentéseiről ismert politikus választásról választásra növelte támogatói arányát, és túlélte pártja kettészakadását is. Abszolút populista és radikális, bármilyen politikai irányba bármit megígér. Fő programja az önálló francia nagyhatalmiság és a frank visz- szaállítása. PORTUGÁLIA: Paulo Portas A bevándorlás- és abortusz- ellenes, populista Néppárt a márciusi választásokon 8,8 százalékot ért el, és ezzel először szerzett több szavazatot, mint a kommunisták. A Néppárt kisebbik koalíciós tagként a jobboldali szociáldemokraták vezette kormányba is bekerült. Programja konzervatív neoliberális - kivéve persze a bevándorlás bírálatát. Paulo Portas nem akármivel dicsekedhet: megkapta a védelmi miniszteri széket. OLASZORSZÁG: Umberto Bossi A korábban Észak-Olászország- ban oly sikeres Északi Liga tavaly az öt száztalékot sem érte el, mégis bekerült a Berlusconi- kabinetbe. Az idegenellenes Bossi függetlenséget, de legalábbis minél nagyobb autonómiát követel a gazdag északi tartományoknak. A Liga jelenleg a radikális követelések között lavírozik, ám ódzkodnak a túl durva megfogalmazásoktól. Előrejelzések szerint csökkeni fog a mozgalom szerepe. DÁNIA: Pia Kjaersgaard A Dán Néppárt bevándorlóellenes szólamainak köszönhetően a novemberi választásokon tíz százalék fölötti eredményt ért el, és 22 parlamenti helyett szerzett meg a 179-ből. A jobboldali kormányba a Néppárt nem lépett be, de támogatja a bevándorlási törvények szigorítását. Vezetője Pia Kjaersgaard, egy ötvenkét éves, kétgyermekes háziasszony eléggé ismert harcias kiszólásairól: a bevándorlókat (az európaiakat is) egy szálig hazaküldené. Összeállította: Szabó Gergely (Fotók: Internet)
