Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-20 / 115. szám, hétfő

IJ SZÓ 2002. MÁJUS 20. Kultúra i kontextus a tinglitanglikat is többletjelentéssel ruházza fel, a dalok a társadalom szerkezetéről is vallanak Egy vidám este az orfeumban la, ezeket biztosan ott tarta­ták a fertőző osztályon! A aúlt szombati Thália- lemutató óta technozenével ;úrálom magam, ám semmi avulás, azt hallom belül, togy „Stux, maga vérbeli pá- izsi lett...”, meg azt, hogy Tanulj meg fiacskám omédiázni...” JUHÁSZ KATALIN íz elegáns plakát zenés korrajzot *ért 1907-től 1945-ig, három kas­ai színművésszel, Petrik Szilárd­ak Dudás Péterrel és Kollárik Lucá­val. A cím: Budapest Orfeum, lyanakvó recenzens azonnal vala- liféle törvényesített haknira gon- ol, ráadásul azt is hallotta, adaptá- ióról van szó, hogy Benedek Mik- isnak jutott eszébe ez a dolog, zacsvay Lászlóval és Császár An- élával közösen játszották évekig, cm mivel e legendás előadást nem ittam, sőt az 1996-os kassai kop- lintást sem, kizárólag e mostani erziót elemezhetem. Es van mit. lerkovitz, Hetényi, Békeffi és a öbbiek kupiéi nem csupán a dal­im szintjén hatnak. Főleg így, ko- abeli viccekkel, újság-kivágások­ul, reklámszövegekkel elegyítve, i kontextusba helyezés a bugyuta inglitanglikat is többletjelentéssel uházza fel, és lassan rajzolódni :ezd kifelé a magyar társadalom zerkezete, szolid nosztalgiával, iogy bizony, az igazi közéleti ka- iaré meghalt, tán soha fel nem tá­nad. c dalokban drámai helyzetek jelen­lek meg bámulatra méltó könnyed­éggel. Ezek a pestiek rá se ránta­lak, hogy szegénység van, hiszen Lesz nekünk, meglátod, pajtás, gyszer lesz nekünk...”. Az első vi- ágháború pokla is elmúlik, „Ha najd egyszer mindnyájan vissza­sírnék”, a másodikon a „Lili /larlene“ segít át, harmadik pedig lem lesz, „mert a nép nem bírna ki nég egy békét”. L színpadon állandó a pörgés, a fi- ;yelmet finom, természetes eszkö- :ökkel, non-verbális poénokkal is enntartják, a dramaturgia pedig >lyan, hogy egy pajzán dalocska itán hirtelen ránt a mélybe, majd smét a nosztalgikus-érzelgős fel- zínre dob, csak azért, hogy aztán íjra nyelhessük a sós vizet. Csinta- an manipuláció ez, de működik. Lz előadás érzéseket indukál, na- >ok múltán is dolgozik bennünk, űszen történelmi önértékelés zaj- ott a szemünk előtt könnyedén, da- olva, viccekben és sziporkákban, ís megvan az összekacsintás lehe- ősége is: ezt csak mi értjük. Szlo­vák honfitársaink, már meg ne sér- ődjenek, nem tudhatják, miért ne- ret a közönség, ha raccsolni hall Illusztrációs felvétel egy grófot, vagy ha a Bergerék Zsi­gája „Berzser Zsizsa”-ként mutat­kozik be. Az évszámokat szépen ki­írják nekünk, aztán a második rész elején a magyar zászlót kisebbre cserélik. Ez a tantusz is nehezen esett le a többségi nemzet mellet­tem ülő képviselőjének, akinek egyébként igyekeztem mindent for­dítani. Az említett összekacsintás persze erőltetett, olyan, mint kezet fogni dédnagyapám fényképével. Hiszen honnan tudnám, milyen volt az öreg?! Rég meghalt, mire megszülettem, miként a pesti kaba­ré is. Csak a legenda maradt. Az előadásból sugárzik, hogy e nemzet sosem veszítette el humo­rát, a legabszurdabb helyzeteket is viccbe öntötte, poénra vette saját nyomorát, és még a munkaszolgá­latban is trágár dalt énekelt. Hider egy Hacsek és Sajó-jelenetben buk­kan fel először, a zsidóüldözést pe­dig a következő mondattal vezetik elénk: „Heil,Hider!, Kohn úr, meg­hoztuk a maceszt!” Az orfeumok tulajdonosai a cenzú­ra miatt gyakran a fejükkel játszot­tak, Nagy Endre híres kabaréját pél­dául egy Horthyt gúnyoló négyso­ros miatt zárták be 1923-ban: „Volt egyszer egy tenger, azon volt egy ember. Felmászott a trónra, s nem mászott le róla.” Kosztolányi így ír Nagy Endréről. „Egy kor élő szava ő. Akkor, amikor még csak olvas­tunk őbenne, őáltala élveztük az emberi szó, a vox humana varázsát. A rádió fölfedezése előtt ő volt a mi rádiónk.” Bizony, a közéleti embe­rek viselt dolgaitól a divatmajmolá- son át a politika abszurditásaiig mindent kigúnyoltak ott, finoman, intelligensen, hiszen a szerzők a legjobb hírlapírók, költők és élet- művészek közül kerültek ki. Dal is van erről, hogyaszongya: „Akit egy­szer az éjszaka rabjává tett, nem kell annak boldog napsugár...”. La­tin mondásokkal sem kell minden­áron terhelni a nagyérdeműt, hi­szen a Sic transit gloria mundi lé­nyegét például frappánsan kifejezi az, hogy: „Nagy arany, nagy ezüst, minden elszáll, mint a füst. Alig egy-két könnyet ejtünk, s mindent, mindent elfelejtünk.” Esküszöm, nem magoltam be a szövegkönyvet, ezek a sorok maguktól ott ragadnak a fülben. Eddig főleg a dramaturgiát dicsér­tem, és mivel Dudás Pétert mint rendezőt nem tudom, milyen mér­tékben dicsérhetem, inkább Dudás Péterről, az „executive produceri­ről szólnék. Nem sajnálta a strapát, támogatókat hajtott fel, hogy le­gyen színvonalas műsorfüzet, meg­felelő körítés, pereces lányok az előtérben. Létrehozott egy mobilis, bárhová levihető, a nappaliba is be­férő előadást. Az öt szereplő közt már a két zenész is ott van, a zon­gorán közreműködő Vlastimil Tichyről külön dicshimnuszt kelle­ne zengni, Sallai István pedig do­bon „kísért”. Ez mindenképp nagy teljesítmény, ráadásul Dudás szí­nészként is kivette részét az átla- gon felüli melóban. Számomra már az ötven dal (!) sorrendjének megjegyzése is gondot okoz, ezek hárman viszont oly könnyedén ro­bognak át majd negyven éven, hogy a közönség csak kapkodja a fejét. Szinte mindig sikerül pillana­tok alatt átvedleniük, belehelyez­kedniük a gyökeresen változó hely­zetekbe. Petrik Szilárdhoz annyira illik a szerepe, mintha kabaréban született volna. Kollárik Lucia üde jelenség a színpadon, ráadásul tűr­hető hangja is van. Dudás Péternek pedig ez a lételeme. Merthogy itt énekelni is tudni kell, nem elég egyéniségnek lenni, egy jó kupié alig könnyebb feladat, mint egy operett-betétdal. A díszlet és a jel­mez jelzés-szerű, főleg fejfedőkkel érzékeltetik a változásokat. A fény és a hang is rásegít a hatásra, Petrik Szilárd kihangosított szónoklatán egész egyszerűen fetrengeni kell. Muszáj megint idéznem. „A moz­galmi ígérnök-szónoknak roppant egyszerű a feladata. Elővesz hu­szonöt-harminc szót, harminc a maximum, mert ahogy mondani szokták, ezek a szavak közismert közhelyek. De a tömeg részére csak ezek a közismert szavak fontosak. Mert a közöttük lévő szöveget nem értik meg. Szeretett testvéreim!...A nép!...A haza!...Ha engem kö­vettek!...A tietek lesz!...Minden a tietek lesz!” Lám, Békeffi László jö­vendőmondónak sem volt utolsó... A szovjet felszabadítók bejövetelé­vel és a népi demokrácia gúnyos de­finíciójával ér véget az előadás. 1945-ig a pesti polgárban élt az emelkedés tudata, az, hogy ma egy kicsivel jobb, mint tegnap volt, és holnap tán megint jobb lesz egy ki­csivel. Hogy a játékszabályok betar­tásával napról-napra ki lehet vívni egy kis szabadságot. Hogy az állam nem alakíthatja kedve szerint az embert. Hogy a társadalom nem manipulálható a végtelenségig. Hol van ez ma már? \ Pünkösdi Népművészeti Ünnepség keretében mutatták be Katona István: Álom született című könyvét is Igazi ünnepi hangulat volt Martoson V. KRASZNICA MELITTA /alószínűleg az égiek is úgy akar­ók, hogy az idei 7. Pünkösdi Nép- nűvészeti Ünnepség valóban szí- /et-lelket melengető ünnep legyen. \ három nap során a kitűnő szerve­tés mellett verőfényes, igazi nyári lapsütés fogadta a több száz fellé­pőt és több ezres nézősereget. Pén- :eken este a találó nevű „Patika” tocsmában Szilva József főként út­ja- és faluképeiből álló kiállításá­lak megnyitóját követően megle­petésnek számított Katona István: Álom született - Feszty Árpád Mű- /elődési Park című könyvének be­mutatója. A még „nyomdaszagú” alkotást Sidó Zoltán méltatta, majd a helyi folklórcsoport adott műsort. \ horgászverseny résztvevői már szombaton kora reggel birtokukba tették az Öreg Nyitra partját. A többórás pecázás végén a felnőttek kategóriájában - 6,15 kilogrammos összteljesítménnyel - Böbék And­rás, a gyermekek közül pedig - 4 ki­logrammal - Psenák Erik örülhetett a győzelemnek. A gasztronómiánál maradva, vidám hangulatban zaj­lott az országos, sót nemzetközi gu­lyásfőző verseny a Hosszúgyűr ré­ten. A kondérban rotyogó, mennyei illatú gulyásköltemények annyira jól sikerültek, hogy a zsűri három első díjat is kiosztott: a szentpéteri J+J, az ógyallai Heineken és a bu­dapesti Zwack Unicum csapata megosztott első díjat kapott. Szombat délelőtt Écsi Gyöngyi bá­bos mesejátékának tapsolhatott a főleg gyermekekből álló közönség, délután pedig a környékbeli hagyo­mányőrző és hagyományápoló cso­portok vették birtokukba a Túrul amfiteátrumot. A program érdekes színfoltja volt Tornyai Tibor buda­pesti festőművész és barátai hőlég­ballon-bemutatója. A 23 méter ma­gas és 17 méter átmérőjű színes bal­lon, amelyet egészen közelről lehe­tett megcsodálni, nem csak a gyere­keket nyűgözte le. A szabadtéri színpadon tartott közös istentiszte­letet Sárai Attila plébános és Pász­tori Attila református lelkész celeb­rálta. Az est további részében már a néptánccsoportok voltak a fősze­replők. Az éjszakába nyúló előadás- sorozat keretében fellépett többek között a komáromi Feszty Árpád Kamaraegyüttes és a Magyar Álla­mi Népi Együttes. A gyertyás Ár- gyélus táncban több ezren vettek részt. Az Ifjú Szívek - a régi csűrök hangulatát idézve - az Árgyélus házban adott fergeteges sikerű be­mutatót, amelyet hajnalig tartó táncház követett. Vasárnap megis­mételte fellépését a Forgó Rózsa, majd focigála zárta a sokszínű programot. A Forgó Rózsa moldvai táncokat adott elő (Vas Gyula felvétele) KÖZLEMÉNY A Vágsellyei Vegyészeti Szakközépiskola igazgatósága értesíti az érdeklődőket, hogy a felvételi vizsgák 2. fordulójára 2002. június 11-én kerül sor. Az alapiskolák 9. osztályos tanulói jelentkezhetnek a magyar tanítási nyelvű osztályba műszaki és informatikai szol­gáltatások a kémiában szakirányra. Bővebb információt a 031/ 7704421-es telefonszámon kaphatnak. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Nabucco 19 A.HA SZÍNHÁZ: Interview 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Terezka 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Szitakötő (amerikai) 16,18, 20.30 OBZOR: Showtime - Végtelen és képtelen (amerikai) 16, 18, 20.30 MLADOST: Kis ka­tasztrófák (dán) 15.30, Amélie csodálatos élete (francia) 17.30 Cik­lon (olasz) 20 TATRA: Szerencsés Mclépés (angol) 16, 18 Egy cso­dálatos elme (amerikai) 20 ISTROPOUS: Star Wars II. - A kiónok támadása (amerikai) 11.30, 14.30, 17.30, 20.3Ő Kate és Leopold (amerikai) 15.30,18,20.30 Betépve (amerikai) 17.30,20 CHARLIE CENTRUM: Korcs szerelmek (mexikói) 20 Az ígéret megszállottja (amerikai) 17.45 Intimitás (angol-francia) 18.30 Vadméhek (cseh) 20.45 Buena Vista Social Club (német) 18 Radírfej (amerikai) 20.15 Gombolkozók (cseh) 19.30 KASSA DRUZBA: Egy csodálatos elme (amerikai) 16.30, 19.30 TATRA: Basquiat (amerikai) 18,20 CAPITOL: Az ígéret megszállottja (ameri­kai) 15.45,18,20.15 IMPULZ: Dracula 2002 (amerikai) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Hűtlenség (svéd-olasz) 18 ÉRSEKÚJVÁR-MIER: Egy csodálatos elme (amerikai) 19.30 GYŐR PLAZA: E. T. - a földönkívüli: felújított változat (amerikai) 13.30 Hart háborúja (amerikai) 17.30, 20 A Hídember (magyar) 15 Kate és Leopold (amerikai) 17.15, 19.45 Kutyabajnok (amerikai) 13.45 Megszólít az éjszaka (amerikai) 15.45, 18, 20.15 Á nagyon nagy ő (amerikai) 17.45, 20 Pánikszoba (amerikai) 15, 17.30, 20 Showtime - Végtelen és képtelen (amerikai) 14, 16,18, 20 A Skor­piókirály (amerikai) 14,16,18, 20 Star Wars II. - A kiónok támadá­sa (amerikai) 13.45, 14.45, 16.30, 17.30, 19.45, 20.15 Szörny Rt. (amerikai) 14,16 Valami Amerika (magyar) 18, 20.15 A vér kötelez (amerikai) 13.30,15.30 Németh Zoltán forrásértékű tanulmánya a Bárkában Búcsú a Sárkányfűtől FOLYÓIRATSZEMLE E sorok írója úgy véli, a tizedik év­folyamába lépő, Békéscsabán megjelenő Bárka című irodalmi, művészeti és társadalomtudomá­nyi lap egyre komolyabb pozícióra tesz szert a magyar folyóirat-struk­túrában. A folyóiratot főszerkesz­tőként Elek Tibor jegyzi (Vajon ro­kona-e a miniszterelnöki főtanács­adó Elek Istvánnak, s akkor nem fogják-e retorziók érni az elkövet­kező négy évben? - töprengünk el bizonytalanul a kórosan átpoliti­zált magyarországi közéletet szemlélve.), szerkesztőként a Zá- vada Pálhoz hasonló „falusi bo­nyodalmakba” keveredett Grecsó Krisztián van feltüntetve. A szá­mos rangos magyarországi folyó­irat közül nem azért választottuk ismertetésünk tárgyául a lap kicsit megkésett, 2002/2 számát, mert itt olvasható a Madách-díjas kriti­kus, Németh Zoltán forrásértékű tanulmánya Térey János verses re­gényéről, hanem szomorú (?) ak­tualitása miatt: a Bárka jelen szá­ma egyben a Sárkányfű című kul­turális és szépirodalmi lap búcsú­száma is. Kérdés persze, hogy ne­künk, a laphoz közvetlenül nem kötődőknek mennyire kell szomor- kodnunk emiatt, hisz a magyar fo­lyóirat-palettán az irodalmi és kul­turális lapok száma jóval száz fe­lett van, folyóiratok robbannak be harsányan,, mint az erdélyi Előre­tolt Helyőrség; vagy drasztikusan, mint az Irodalom Visszavág; „ko­moly”, nagy múltú lapok kerülnek a megjelenést veszélyeztető hely­zetbe, mint például nemrég a Kor­társ vagy a Nagyvilág. Négy évti­zed központosított lapirányításá­nak természetes folyománya ez. A lapot, mint ahogy fentebb emlí­tettük, javarészt a Sárkányfű köré­nek írói töltik meg: Varró Dániel, Lackfi János, Cserna-Szabó And­rás, Karafiáth Orsolya, Király Le­vente, Czifrik Balázs, Nagy Gergő, Szálinger Balázs, Gerevich András, Hollósvölgyi Iván, Harcos Bálint, Térey János verseit, prózáit olvas­hatjuk az oldalam. A Műhely rovatban Grécsó Kriszti­án Fogarasi Zsolttal, a Sárkányfű főszerkesztőjével beszélget. A ter­jedelmes és izgalmas interjúból fény derül egyebek közt a Sárkány­fű és az Irodalom Visszavág szem­benállására is. Király Levente szerint a lap azért szűnt meg, mert „kezdett széthul­lani a társaság. Nem volt akkora a lelkesedés, belefáradtunk a rohan­gálásba, a kuncsorgásba, a kiadó­váltásokba, folyamatos nyűglődés volt az egész.” Az interjú után Bedecs László és Zsávolya Zoltán közöl emlékező jellegű esszészerű írást a lapról és köréről. Németh Zoltán Térey János Paulusáról érte­kezik. Megállapítja: „Térey Paulu- sának könnyedségét az a mód adja, ahogy a nyelv referenciális és fiktív elemei között szörfözik. Nehézségi erejét pedig az, hogy úgy működte­ti a nyelvet, ezt a roppant appará­tust, hogy érezzük közben a gépe­zet csikorgását is, ahogy mozgásba lendül, és a szöveggép beledarálja a Paulusba a jelentések irtózatos tömegét, azt olvastatja, ahogyan a nagy nyomástól folyton elcsúsznak egymástól a struktúrák.” A Figyelő című kritikai rovatban Cserna-Szabó András, Király Le­vente, Szálinger Balázs, Czifrik Balázs és Nagy Gergő köteteiről olvashatunk kritikákat. A lapszá­mot Grecsó Krisztián: Búcsú a Sárkányfű folyóirattól című írása zárja. (KL)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents