Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-20 / 115. szám, hétfő

y VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2002. MÁJUS 21 KOMMENTÁR Kapkodó kormányfő SZILVÁSSY JÓZSEF Nem igazán úgy sikeredett az elmúlt hét Mikulás Dzurinda számá­ra, ahogy azt nyilván önmagában eltervezte. Elsőként állt elő az el­telt három és fél esztendő kormányzati ténykedésének értékelésé­vel, amely inkább magyarázkodások és - főleg - másokra mutogatá­sok tömkelegé volt. Bírálta a többi kormánypártot, hogy csak a sike­rekhez adják a nevüket, s nem vállalnak felelősséget azokért a gaz­dasági és szociális kudarcokért, amelyeket a polgárok a saját bőrü­kön éreznek. Majd meglepő fordulattal az újságírókat kezdte osto­rozni, akik közül sokan szerinte elbagatellizálják az állítólagos fé­nyes sikerekkel övezett külföldi útjait. Legutóbb például több napi­lap nem lelkendezett, hanem csak rögzítette azt a tényt, hogy Lon­donban találkozott Tony Blair angol kormányfővel. Ami a tárgyüa- gos értékelő szemében akkor lenne jelentős esemény, ha valami lé­nyeges előrehaladás született volna az államközi kapcsolatokban. Például eltörlik a vízumkényszert Szlovákia állampolgáraival szem­ben. Ám a kormányfőnk konkrét időponthoz kötött ígéret helyett most is csak udvarias biztatásokat kapott. Érthetően, hiszen Szlová­kia jelenlegi gazdasági és szociális helyzete egyáltalán nem meg­nyugtató, emiatt nem csökken, sőt: bármikor megemelkedhet a ki­vándorolni szándékozó állampolgáraink száma. Es nemcsak a ro­mák, hanem főleg a frissdiplomás, továbbá a szakképzett és ennek ellenére - még a cseh- vagy a magyarországi társaikhoz képest is - kevés bérért tengődő, joggal lázadozó fiatalok és más elégedetlen- kedők körében. Mindezt figyelembe véve annyi történt Londonban, hogy legfelsőbb szinten álltak szóba itt is, miként más nyugati fővá­rosokban is Mikulás Dzurindával, és udvariasan megdicsérték ót ed­digi ténykedéséért. Ami valóban hírértékű esemény, hiszen ez elődjének, azaz Meciarnak sehol sem sikerült. Ám örökké nem lehet ennek a fényében sütkérezni. S képtelenség olyasféle csúsztatások­ba kapaszkodni, hogy ma még valóban nagy a munkanélküliség ná­lunk és sok család naponta tényleg súlyos megélhetési gondokkal szembesül, viszont már csak egy lépés választ el bennünket attól, hogy beléphessünk az észak-atlanti katonai szövetségbe és az Euró­pai Unióba, amely maga a földi paradicsom. A sajtó annyit tett, hogy jelentőségének megfelelően, vagyis a tényt nem túllihegve tu­dósított Londonból, majd tükröt tartott Dzurinda kormányértékelő elemzése elé. Nem a tükör a hibás a torz képért. Miként nem a sajtó a felelős a kormányfő riasztóan zuhanó népszerűsége miatt sem, amelyet kapkodásával és bűnbakkereséssel képtelen lesz megállíta­ni. Súlyosbítja az ország gondjait, hogy Robert Fico és az ANO ve­zetői is - akárcsak az SDKÚ elnöke - mind ez ideig csak populista szólamokkal és egymás lejáratásával vétette észre magát. Ä KDH hol nacionalista hecckampánnyal, hol pedig irreális adócsökkenté­sek ígérgetésével igyekszik magára vonni a figyelmet. A baloldali pártok meg egymást terítik ki. S Meciar már dörzsöli a tenyerét. A szlovák politikai paletta szürkesége és önpusztító önzése miatt szin­te semmit sem kell tennie, és a hatalom rövidesen újra az ölébe hull. Zsaru hajtűkanyarban TÓTH MIHÁLY Ha kajánkodnék, Ivan Simko belügyminiszterré válását olyan törté­nelmi pillanatként is jellemezhetném, amelytől kezdve a korábban egy emberként antialkoholista rendőrség egyik napról a másikra in­ni kezdett, mint a kefekötó. Tény, hogy korábban elvétve se jelentek meg tudósítások súlyos balesetet okozó részeg rendőrről. A Simko előtti belügyminiszterek vagy úgy vélték, hogy nem tanácsos kitere­getni e fegyveres testület szennyesét, vagy úgy történt a hírek ára­moltatása, hogy amikorra a Cég tagjainak viselt dolgairól szóló je­lentés a tárca irányítójának asztalára került, a pikánsabb részleteket átstilizálták. A rendőrök egymás iránti szolidaritását állítólag csak az orvosoké múlja felül... Ivan Simko fellépése óta már nem az je­lent szenzációt, ha részeg rendőr idéz elő tragikus kimenetelű ka­rambolt, hanem hovatovább már az, ha tíz nap eltelik ilyen botrá­nyos eset nélkül. A miniszter a lakosság szeme láttára „vetkőztetett ki” egyenruhájából több magas beosztású rendőrtisztet is. Az embe­rek úgy általánosságban egyhangúlag üdvözölték a határozott fellé­pést. Konkrét esetekben azonban nagyon sokan úgy érzik, hogy a miniszteri szigor ostora - nem is túlságosan bonyolult áttételekkel - civilek hátán csattan. Mégpedig annak az elvnek az alapján, hogy a kisdiákkal szemben mindig a tanárnak, újonc katona és kiképzője konfliktusában mindig az őrmesternek van igaza. Ha egy, a minisz­teri szigor miatt felbőszült közlekedési rendőr meg akarja „szívatni” az igazoltatott gépkocsivezetőt, különösen ha az illető egy 16 esz­tendős Skoda volánja mögött ül, a helyszíni bírságolásra mindig ta­lál okot. Legvégső érvként mindig felfedezhet valamit, ami hiányzik a mentődobozból... Simko belügyminiszter a tárca korábbi ve­zetőihez képest új seprűként hatott a rendőrök alkoholfogyasztása meggátlásáért folytatott küzdelemben. Nehéz konkrét esetekkel is bizonyítani, hogy e küzdelem zászlajának rúdjával azokat kólintot­ták fejbe, akik érdekében a szigorító intézkedéseket megfogalmaz­ták. Esetleg a helyszíni bírságok és a részeg rendőrök által okozott karambolok statisztikájából lehetne következtetéseket levonni rendőreink sértődöttségének mértékéről. Nálunk úgy általában minden 10-15 évben bekövetkezik olyan rendkívül éles politikai hajtűkanyar, amely látszólag gyökeresen módosítja a politika, a rendőrség és a lakosság közötti viszonyt. Látszólag... Ä hajtűkanyar megtétele után újra találkozunk a rendőrökkel. Rendszerint ugya­nazokkal. Ha nem, akkor ugyanolyanokkal. Talán Simko miniszter is belátja, hogy a Cég „Yarddá tétele” nem kampányfeladat. WWW.UJSZO.COM + Van egy nyílt levél, amelynek tartalmával „89-en” egyetértet­tek, s amelyet az MKP tagságá­nak címeztek. Egyetlen alap­vagy járási szervezetről sem tu­dok, hogy tiltakozott volna a le­vél ellen! Akkor miért a felhá­borodás? Akiknek szól, azok hallgatnak, vajon miért? MáS ♦ Miért protestálnak olyan em­berek is Duray Miklós ellen az értelmiségiek levelében, akik még csak hírből sem értelmisé­giek... Vikiki A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik az Új Szó álláspontját.- Képviselő úr, egészen jó a látása, ezért nem értem, miért nem lát kiutat Szlovákia társadalmi bajaiból... (Gossányi Péter karikatúrája) TALLÓZÓ THE GUARDIAN. Az amerikai külügyminiszter bírá ja a nyugat-európai vezetőket; a: zal vádolja őket, hogy élesen ti madják az Egyesült Államokat terrorizmus ellen indított harca m att. Colin Powell abból az alkalon ból nyilatkozott, hogy George Bus elnök európai körútra indul. A pol tikus szerint igen sikeres volt e amerikai külpolitika a Bush-ko mányzat idején, ellentétben i uralkodó európai állásponttal, külügyminiszter védelmébe ved az amerikai elnöknek az év elejé tett kijelentését, amelyben a gono: tengelyének nevezte Irakot, Iránt < Észak-Koreát. Bush kijelentését al koriban hevesen bírálta néhány et rópai vezető. ,Á minősítést ki vetően heves bírálatáradat zúdu Washingtonra, pedig az elnök ige bölcsen ragadta meg ezt a probli makört, és lám, Észak-Korea mo már párbeszédet kíván folytatni é Egyesült Államokkal. Az irakiak úgy tesznek, mintha jobban vise kednének” - mondta Powell, fi amerikai diplomácia vezetője főj lalkozott az amerikai sajtóban eg re inkább megjelenő Európa-ellei es hangokkal is. Mint mondta: El rópában egyesek igen gyorsak al ban, hogy hibát találjanak bárm lyen amerikai álláspontban. Utólag mindenki tudja, mire kellett volna felfigyelni a szeptember 11-én végrehajtott terroristatámadás előtt Amerikai tévedések tragédiája Majd három évtized távolá­ból is előttem van Henry Kis­singer enyhén gúnyos moso­lya, amellyel 1973 októberé­ben azt a tudósítói kérdést fogadta, vajon jelezték-e az amerikai hírszerző szerveze­tek, hogy az arabok váratla­nul megtámadják Izraelt. AVAR JÁNOS- Ezek a szervezetek mindenről je­lentenek és mindennek az ellen­kezőjéről is - hangzott az ironikus válasz. Ami persze nem szereli le a hasonló esetekben egy kormányzat­ra zúduló bírálatokat. Az ifjabbik George Bush kormánya azonban ennél is kínosabb helyzetbe került, mert a titkos jelentések egy része most napvüágot látott. „Bush tudott róla” - harsogta a New York Post csütörtöki szalagcíme, miután szer­dán este a CBS tévéhálózat közhírré tette azt a tavaly augusztus 6-i fel­jegyzést, amelyben az elnököt fi­gyelmeztették: Oszama bin Laden nagy Amerika-ellenes akcióra ké­szül, s abban netán lesz géprablás is. Az al-Kaida készülődéséről akkor már hónapok óta sorra szereztek füleseket az amerikai kémszerveze­tek. Világméretű lehallgatásaikból még annak is hírét vették, hogy a terroristagyanús alakok egymás közt „Hirosimát” emlegetnek, vagy­is hasonló méretű tömegpusztító gaztettre készülnek. Sőt egy hónap­pal az elnök asztalára került jelen­tést megelőzően a kormányzat legfőbb antiterrorista tisztviselője, Richard Clarke tucatnyi szervezet­nek, köztük a titkosszolgálatoknak a képviselőit hívta össze a Fehér Ház „helyzettermébe”, s közölte ve­lük: valami látványos fog történni, méghozzá hamarosan. Ki is adta a parancsot, hogy senki sem mehet vakációra, az összes hazai riadó­egység legyen folyamatosan ké­szültségben. Ez aztán kerek hat hé­ten át tartott, nagyjából akkortájt lanyhult, amikor az elnök megkap­ta az ominózus jelentést. Most azt firtatják, hogy mindezt mi­ért titkolták el a közvélemény elől, noha az üyesfajta hírszerzői beszá­molóknak éppen' ez jellegzetessé­gük, s ami ennél is furcsább: már a szeptember 11-i tragédia előtt sem voltak igazán titkosak. Hiszen a szö­vetségi légiirányítási hivatal honlap­ján a lényegét közzétette: noha Bin Laden szervezete eddig nem támad­ta a polgári repülést, de a módja és a szándéka megvan rá. > Bush nemzetbiztonsági tanácsadó­ja, Rice csütörtöki sajtótájékoztató­ján azzal mentegetőzött, hogy az el­nöknek adott jelentés összegező ré­szében, vagyis az általános figyel­meztetések közt volt utalás az al-Ka- ida géprablási szándékára, ám az is egy három-négy éves, meg nem erősített hírszerzői jelentésre hivat­kozott megannyi más, frissebb és főleg konkrétabb értesülés mellett. S azok legtöbbje egyébként külföl­dön lévő amerikai célok elleni ter­rorakciót jelzett. De ami a Fehér Ház fő védekezése: sem a tanácsadó, sem elnöke nem emlékszik rá, hogy olvastak volna bármit is az e heti sztorikban olyan nagy port felvert két FBI-ügynöki je­lentésről. Az arizonairól, amely fel­hívta a figyelmet arra, hogy Bin La- denhez kapcsolható közel-keleti fér­fiak kapnak Amerikában pilótaki­képzést, s a minnesotairól, amely a már csak huszadik géprablóként emlegetett és éppen furának talált pilótaleckéi okán időben lekapcsolt arab esedeges terveit pedzegette. Az már csak szomorú adalék, hogy a két FBI-ügynöknek sem volt fogal­ma a másik jelentéséről. Ettől tévedések tragédiája az egész, hiszen utólag már mindenki tudja, mire kellett volna szeptember 11-e előtt felfigyelni. De a mindenhol megszokott - és persze mentség­ként sehol sem elegendő - kor­mányzati kétbalkezesség akkor is rendkívül kínos, ha csupán mániá­kusok érzik igazolva bizarr tételei­ket a terroristák „belső cinkosairól”. Mert ugyan a New York Times pén­teki vezércikke joggal azt tekintené igazi tragédiának, ha bebizonyo­sodnék: a Bush-kormányzat meg­kapta, ám nem vette figyelembe az öngyilkos géprablásra egyér­telműen utaló jelzéseket, de épel­Most azt firtatják, hogy mindezt miért titkolták el a közvélemény elől. méjű ember ebben sem láma egye­bet, mint vészes alkalmadanságot. Hogyne, mihozzánk is begyűrűzött a „szörnyű titok” - nemzetközileg piacképes és nyilván jövedelmező - feszegetése, aminek legújabb példá­ja egy francia könyvsiker, amely a szélsőségesek szokott logikája sze­rint az „igazi tények” eltitkolásával vádolja a Fehér Házat és a Penta­gont, s a New York-i toronyrombo­lást a ,katonai-ipari lobbi” nyakába varija, ahogyan a Kennedy-gyilkos- ság óta már annyi minden mást. A mi szélsőjobboldali lapunk a maga változatába „százával” lefogott izr; éli kémeket is belekever, hivatkozz a világsajtó hangzatos című kéti sajtótermékeire (és sajna, azokra olykor szintén felülő komoly újs; gokra is). Amellett, hogy a szaft< sztorisorozatban a szeptemberi tr gédia után (hiteles sajtóbeszámok szerint) elkapott arab csoportokb is menet közben valahogyan izrae ügynökök lettek, a szerzők és sze kesztők a tőlük megszokott módc magyarázzák a lehetetient: az am rikai média .keltűnő” hallgatását: egészről (a washingtoni igazságüg minisztérium szóvivője még márt usban közölte, hogy ő is hallót ugyan a nemzetközi pletykákat „száznál több izraeli kémről", de n kik ilyesmiről nincs tudomásuk...). Az eszelősök természetesen ujjon va fogadják a washingtoni önvizsg latot, hogy kiszemezgessék belőle teóriáikat éltető elemeket, valój ban éppen e botrány kirobbanása legékesebb cáfolata tételeikne Ahogyan az amerikai sajtó rávetet magát a kormányzati balfogások f titkolására, s kaptak vérszem (kongresszusi választási kampái előtt érthetően) a Bush „sebezheti lenségétől” eleddig bénult demo rata politikusok, az tökéletesen 1 zonyítja, mennyire képtelenség fi tételezni is a Mosszad, a CIA meg többi kedvenc pofozógép valóság bűnrészességét. Szegény Bush nem egykönnyen ke mereg majd ki ebből a botrányt« hiszen máris állítja egy hozzátart zó, hogy ha a kormány idejében ji zi a vész lehetőségét, családtag nem száll fel arra az elrabolt és a t ronynak vezetett gépre. A szerző hírlapíró Közelednek a csehországi parlamenti választások, a hagyományok szerint most is két napon át voksolhatnak a polgára Nemcsak szavazni, hanem fogadni is lehel KOKES JÁNOS Általában jellemző a csehekre, hogy a legkomolyabb dolgokat is képesek - úgymond - emberibb oldaláról megfogni, s az országren­gető eseményeket is a mindenna­pok emberének helyzetéből szem­lélni. Érvényes ez a parlamenti vá­lasztásra is. Nyüván ezért ítéltetett már eleve kudarcra a nagypolitika próbálkozása, hogy módosítsa azt az Európában eléggé egyedülálló szabályt, hogy Csehországban két­napos a választás. Pénteken dél­után kettőtől este tízig, majd szom­baton reggel héttől délután kettőig- lehet szavazni és slussz. A hétvége nagy része így meg van mentve, és szabad idejét mindenki azzal tölti, amivel akarja. Mert nem mindenki akar feltétlenül egy egész víkendet a választással eltölteni. Bár a leg­utóbbi választás óta módosult a tör­vény, de azt, hogy egynapos, köte­lezően vasárnapi legyen a válasz­tás, nem hagyták jóvá. Bekerült vi­szont a törvénybe az a széles kör­ben megfogalmazott igény, hogy az emberek akkor is szavazhassanak kedvenc politikusukra, ha az már pártjában nem tartozik az „elithez”, így a listákon is hátrább van. Most ezeket a neveket be lehet karikázni, s ha valaki sok ilyen karikát kap a választóktól, akkor bizony pártjá­nak ezt figyelembe kell vennie, s az illető akár képviselő is lehet. Ugyancsak éles viták tárgya volt, hogy az arányos választási rend­szert többségivé módosítsák-e vagy sem, mivel ez egyszerűbbé tette volna a kormányalakítást, hi­szen a nagyobbak elvitték volna a kisebbek szavazatait is. A parla­ment a nyilvánosság hatalmas nyomására végül is nem szavazta meg az elsősorban Václav Klaus és Milos Zeman körei által megfogal­mazott javaslatokat, így a pártok­nak a mostani választás után is kö­telezően egyezkedniük kell, s ne szoríthatja ki az egyik a másikat. „Újkori” cseh szokás, hogy a vála: tások eredményére már fogadni lehet. A prágai fogadóirodák szeri jelenleg a Polgári Demokratik Párt nyerne a Cseh Szodáldemoki ta Párt előtt. Az előbbi politikiai e győzelmére általában 1,5:1, a szí demek diadalára pedig 2,2:1 arái ban lehet fogadni. A népszerűsi listákon harmadik helyen álló kői dóra 15:1, a kommunisták esetéb pedig irodák szerint 15:1 és 3( közötti a lehetőség. A többi párto fogadóirodák általában nem is ve; tik. Valószínűleg tudják, miért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents