Új Szó, 2002. május (55. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-17 / 113. szám, péntek

J SZÓ 2002. MÁJUS 17. Kultúra '.ósa László az 1976-1983-as években jó néhány megyében személyesen járta be a valamikori nemesi falvakat Holnap tartja új bemutatóját a füleki Zsákszínház \ hét szilvafa árnyékáról KOSA LÁSZLÓ „Hét szilvafa árnyékában" Csongor és Tünde ÚJ SZÓ-HÍR izonyára sok olvasóban él a ép az egykori iskolai tan- önyvek nyomán a mulato- ó, a családi örökség mara- lékait „úri murikon” köny- lyelműen elherdáló dzsent- iről vagy a hétszilvafás kis- lemesről, akinek a rátartásá­énál csak a szegénysége na- yobb - mint egy olyan tár- adalmi réteg tagjairól, akik iváltságaik védőfalai mö- ;ött könnyelmű életet élnek, niközben felélik a kiváltsá- ;okkal nem rendelkezők, a zolgasorsban tengődő sze- ;ény jobbágyok által meg- ermelt javakat. KOCSIS ARANKA skolai tanulmányainkból azt is udjuk, hogy Magyarországon a lemesek száma magas volt (a 19. zázadban a lakosság 5%-a), jóval nagasabb, mint a nyugat-európai írszágokban (itt 1%-on aluli), irányszámuk ennél már csak Len- yelországban volt nagyobb (7- 0%; az újabb ismeretek szerint Spanyolországban még ennél is lagyobb volt, 8-13%), s e nemes­éggel tankönyveink a maradiság íegatív jelzőjét párosították s hoz- ;á a társadalmi, gazdasági elmara- lottságot. A sematikus kép az el- lyomókról és elnyomottalttól má- g sokunkban él. tz elmúlt két évtized kutatásai íyomán ez a kép azonban mára el­veszítette érvényességét, a törté- íészek, néprajzkutatók munkájá- íak eredményeképpen a nemes- égről s annak a társadalom egé­rében játszott szerepéről való is- nereteink jóval árnyaltabbak, iemmint azt a marxista történet- rás ideológiai vagy politikai meg- bntolásokból tanította. V nemesség Magyarországon kü- önösen a rendiség utolsó évszáza- iaiban összetett, társadalmilag tá­jolt, korántsem egységes, sőt meg- jsztott volt. A főúri réteg, a mág- íások és a birtokos köznemesek iránylag vékony rétege alatt az ún. dsnemesek sokfelől jött és sokféle :ömegei húzódtak meg és duz­zasztották fel a rendet, akik vi­szont vagyoni állapotukban, élet- nódjukban gyakran közelebb áll­rak a kiváltságokkal nem rendel­kező, renden kívüli parasztsághoz. A nemességnek ezekről az alsó ré­tegeiről szól Kosa László a „Hét szilvafa árnyékában” című könyve, összefoglalva a szerző saját kuta­tásainak eredményeit és a szakte­rület legújabb ismereteit. Kosa László az 1976-1983-as évek­ben jó néhány megyében szemé­lyesen járta be a valamikori neme­si falvakat, hogy a nemességnek a néprajzi adatgyűjtés módszerével a szájhagyományban még élő em­lékei után kutasson. Járt az egyko­ri Pozsony, Komárom, Bars, Nóg- rád, Gömör, Kishont megyékben is a hajdani hétszilvafások, kúria- listák, predialisták életmódjára, magatartásformáira, észjárására vonatkozó emlékek után kutatva. Közben rég elfeledett armálisok, nemességet bizonyító levelek is előkerültek az asztalfiókból, be­rozsdásodott nemesi kardok a padlásról, Vajkán, az esztergomi érsek egyházi nemeseinek köz­pontjában, a vajkai szék templo­mában meg egyenest a szék zász­lajára bukkant kísérőjével a padlá­son. A történetkutatásban szokat­lan módon a levéltári források megszólaltatását ilyen módon ki­egészítette a szájhagyomány emlé­keivel. S ahol azok is elhallgattak, ott a szépirodalomhoz fordult. Bő­ven merített Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Eötvös Károly, de akár Pavol Országh Hviezdoslav vagy Ján Kalinciak regényeiből, ezek le­írásaiból is, hiszen a nemességet az egykori Magyarországon nem­zetiségétől, nyelvétől függetlenül megillették a kiváltságok, a ma­gyar nemesi nemzet, a natio Hungarica számára nemzetiségi­nyelvi megkülönböztetés nem lé­tezett, magyar és nem magyar tag­jait ugyanaz az eszmény, szemlé­letmód, magatartás jellemezte, miután a meghatározó elem ezek­ben elsősorban a rendhez való tar­tozás volt. Kosa László összefogla­lása ilyen módon nem a magyar nemességről, hanem a magyaror­szágiról szól, benne a magyarok mellett a szlovákokról, ruszinok­ról, horvátokról, románokról. A könyv további újdonsága, egye­bek között éppen az újfajta megkö­zelítési módnak, kutatási módsze­reknek köszönhetően, hogy miu­tán a nemes-jobbágy különbség megszokott erőteljes hangsúlyozá­sát az újabb kutatási eredmények fényében túlértékeltnek tekinti a szerző, nyitott és érzékeny a ne­mességen belüli megosztottság és különbségek iránt, s az alsó réteg­ről rajzolt képe árnyalt és differen­ciált. Bár a nemesség alapvető ki­váltságai mindvégig érvényben maradtak, a fónemesség és a köz­nemesség közé is fokozatosan vá­laszfal emelkedett (különösen a 16. századtól, amikor a fónemes­ség örökletessé vált, illetve 1608- ban az országgyűlés létrehozta a felsőtáblát, amely az egyházi és a világi főrendek számára továbbra is biztosította a személyes megje­lenést, míg a köznemesség az alsó­táblán csak követekkel képviseltet­hette magát). Ugyanekkor a neme­si hierarchia alsó fokán a szabad­ságok és privilégiumok egyre in­kább csorbultak, a határvonalak itt a nemesség és a jobbágyság közt szociológiai értelemben egyre inkább összemosódtak, miután az alsó rétegek egyre inkább fölhígul­tak a különböző eredetű birtok nélküli, csupán címeres levéllel (litterae armalesszel, vagyis azzal a bizonyos kutyabőrrel, hártyára írt, címert igen, de birtokot hozzá már nem adományozó levéllel), katonáskodás miatt, beházasodás révén s egyéb módon megnemesí­tettek szegény tömegeivel. Az oly biztos alapnak tekintett nemesi egyenlőség a 19. században már csak illúzió volt, mígnem a márci­usi forradalom eredményei ezt is végérvényesen el nem oszlatták. A rétegek közti birtok- és vagyoni viszonyok bonyolultságát tetézték a kulturális és életmódbeli különb­ségek, a társadalmi tekintély. Va­gyis az újkorra felduzzadt nemesi rend bár alapjogaiban kiváltságos volt, széles alsó rétegeinek min­dennapi életében a szabadságok és jogok csak helyenként érvényesül­tek, illetve alig voltak következmé­nyei egy felszabadultabb élet szempontjából. Hogy mégis mi­képp és hogyan, ezt elemzi sokféle forrásra támaszkodó könyvében és sokféle szempontból közelítve Kosa László. Hogy a nemesség szé­les alsó tömegeit mi választotta el mégis az örök szolgaságban élők és adózók tömegeitől, a jobbá­gyoktól, miben különbözött anya­gi helyzetük, életmódjuk ezek pa­raszti viszonyaitól a kései rendi társadalomban? Az öltözködés, a lakáskultúra, a családi viszonyok, a vendégjárás, az ünnepek vagy akár a gyermekek iskoláztatása te­kintetében mi volt az usus, a rang­hoz illő, a megengedett, az elvárt vagy kötelező, miben állt a híres nemesi virtus? - ezeket, ilyen kér­désköröket tárgyal bőséges leírá­sok kíséretében a szerző. Ami nyil­vánvalóan nem történeti-jogi ér­telmű megközelítése a témának, nem a kiváltságok rendszere, a po­litikai érdekek képviselete felől történik az elemzés, hanem ún. vi­selkedésszociológiai értelemben az életvitel, a neveltetés és szár­mazás, a foglalkozás meghatároz­ta társadalmi tekintély szemszögé­ből, az életmód- és mentalitásbeli jegyekre figyelve. Ezekről viszont köztudott, hogy sokkal tartósab- bak, sokkal tovább fönnmaradnak, mint az előzőek, túlélték a törté­neti-jogi értelemben vett rendisé­get, „forgácsai” akár máig tapint- hatóan itt vannak velünk, mai mindennapi kultúránkban. „A nemesség nem ott végződött, ahol a paraszti életforma kezdő­dött”, és nem addig tartott, amíg az 1848-as áprilisi törvények jogi alapjait el nem törölték - szögez­hetjük le a szerzővel kutatásainak s ezzel a nemességkutatások mai állásának egyik legfőbb eredmé­nyét. Mindez pedig arra kényszerí­ti az olvasót, hogy felülbírálja ko­rábbi tudását a nemesek Magya­rországáról és a maradiság fogal­máról. (Kosa László: „Hét szilvafa árnyékában”. A nemesség alsó rétegének élete és mentalitása a rendi társadalom utolsó évtize­deiben Magyarországon. Buda­pest, 2001, Osiris.) Fülek. Holnap tartja új bemutató­ját a füleki Zsákszínház. Előadá­sukban Vörösmarty Mihály Cson­gor és Tünde című tündérjátéká­nak örülhet majd Nógrád színház- szerető közönsége. A Zsákszínház huszonhárom éves múltra tekint ÚJ SZÓ-HÍR Érsekújvár. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége a hétvé­gén tartja VI. Országos Közgyűlés­ét. A kétnapos találkozó esemé­nyei holnap reggel 9.30-kor kez­dődnek és vasárnap dél körül ér­nek véget. Holnap a résztvevők egyebek mellett az SZMPSZ Or­szágos Választmányának három­éves beszámolóját hallgathatják meg. A közgyűlésen a tervek sze­vissza. Idei bemutatójuk fővédnö­ke Csáky Pál miniszterelnök-he­lyettes. A zenés, mesés darab létrehozá­sában csaknem negyven szereplő, közreműködő és segítő vett részt. Az előadás este hat órakor kezdő­dik a füleki Vigadó színháztermé­ben. (szász) rint elfogadják a pedagógusszö­vetség új alapszabályát, és a tiszt­újításra is sor kerül. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnöki posztjának betöltésére je­lenleg négyen pályáznak. A szö­vetség új alelnököt is választ. Az ellenőrző bizottság és az országos választmány tagjainak sorát is megújítják. A találkozó másnapi programjában az általános vita szerepel, és a határozati javasla­tok elfogadása, (érvé) Nagy sikerrel mutatkozott be szerdán este a somorjai zsinagógában a pécsi Levendulaszínház. A több nemzetközi fesztiválon díjjal kitüntetett társulat Kis Anna Hol van a világ vége? című költői meséjét adta elő. Ké­pünkön Szabó Zsuzsa a Levendulaszínház előadásának egyik jelenetében. (Somogyi Tibor felvétele) Tisztújító közgyűlés előtt a pedagógusok szövetsége Megújul a szervezet alapszabálya is A NÉPMŰVÉSZETI ÉS TÁNCMŰVÉSZETI SZAKMAI KOLLÉGIUM KÖZÖS PÁLYÁZATI FELHÍVÁSA A Népművészeti és Táncművészeti Szakmai Kollégium közös pályáza­tot hirdet folyamatosan és magas színvonalon működő nem hivatá­sos alternatív táncművészeti cso­portok és minősített néptánc együttesek részére, kizárólag re­pertoárjuk új táncművekkel való bővítésére. A pályázathoz mellékelni kell: ♦ a koreográfus szakmai önélet­rajzát, ♦ a bemutatandó koreográfia le­írását (tánctípus, táncdialektus, cím, szinopszis), ♦ néptáncegyüttesek minősítő ok­levelének másolatát, ♦ alternatív táncművészeti cso­portok kétéves folyamatos szak­mai tevékenységének leírását. Pályázni a koreográfus, a zenei kí­séret és a betanítás tiszteletdíjára, azok TB-járulékára, valamint te­rembérletre lehet. Az igényelhető támogatás összege: maximum 300 000 Ft. Altéma kódszám: 8117 A pályázatok 2002. május 30-ig beérkezően nyújthatóak be kizárólag postai úton az NKA Igazgatóságának cí­mére (H.-1062 Budapest, Bajza u. 32.). A határidőn túl érkező pályázatok érvénytelenek. Általános tudnivalók Nem nyújthat be pályázatot az, aki korábbi, az Alapprogram bármely kollégiumától kapott támogatással kapcsolatos beszámolási és pénz­ügyi elszámolási kötelezettségé­nek nem tett eleget. Pályázni az NKA Igazgatóságának 2002. január 1-jétől érvényes új adatlapján lehet. Minden pályáza­ti témához külön adatlapot kell ki­tölteni és benyújtani. Az adatlapo­kat csak pontosan kitöltve, illetve az előírt mellékletekkel felszerelve fogadjuk el. A feltételeket nem tel­jesítő pályázatok érvénytelenek! Magánszemélynek személyi jöve­delemadó köteles támogatás igénylése esetén, továbbá a bank­számlával nem rendelkező rész­ben önállóan gazdálkodó költség- vetési szerv, valamint külföldi székhelyű jogi és magánszemély pályázónak minden esetben pénz­ügyi lebonyolítót kell felkérnie, amely önállóan gazdálkodó ma­gyarországijogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági tár­saság lehet. Az Igazgatóság felhívja a pályázók figyelmét, hogy 2002-ben vala­mennyi pályázónak/lebonyolító- nak a pályázat beadásakor be kell nyújtania jogi dokumentációját az adatlaphoz mellékelt tájékoztató­ban közölt követelmények szerint. A határon túli pályázóknak - a tá­jékoztatóban foglaltaktól eltérően - pályázatukhoz mellékelniük kell a hatályos alapító okirat és a bíró­sági bejegyző végzés közjegyzővel hitelesített másolatát, az érvényes aláírási címpéldányt és azoknak magyar fordítását. A kiadványokra pályázó hazai ké­relmezőknek igazolniuk kell, hogy a jogszabályban előírt köteles­példány benyújtási kötelezettségü­ket a tárgyévben és a megelőző két naptári évben az Országos Széche­nyi Könyvtárral szemben teljesítet­ték. -Az igazolást a könyvtár Kötelespéldány Osztályától (1827 Budapest, Budavári palota F épü­let, 302. szoba) kell kérni, és a pá­lyázathoz csatolni. A pályázatot egy példányban kell benyújtani. A pályázathoz szüksé­ges adatlap a fenti címen, továbbá a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériumának Ügyfélszolgálati irodáján (1077 Budapest, Wesselé­nyi u. 20-22.), szerezhető be sze­mélyesen, Az NKA Igazgatóságától adatlap - bélyeggel ellátott A/4-es válaszboríték mellékelésével - postai úton is igényelhető, vala­mint letölthető az NKA honlapjá­ról: www.nka.hu Az Alapprogramból nyújtott támo­gatás építési beruházásra, felújítás­ra, állandó fenntartási és üzemelte­tési kiadásokra, alaptőke-emelésre nem használható fel, illetve harma­dik fél részére át nem ruházható. A támogatás terhére a fenntartási és üzemeltetési kiadásokra a pályázó vagy a lebonyolító - a pályázóval történő megállapodás alapján - a jóváhagyott összeg legfeljebb 5 %-át számolhatja el átalánydíjként, amennyiben a támogatási szerző­dés másként nem rendelkezik A pályázatokat a kollégium a be­nyújtási határnaptól számított 60 napon belül bírálja el. A végleges döntésről további, legfeljebb 30 napon belül a pályázó értesítést kap. A döntés felülbírálatát kérni nem lehet. A nem támogatott pá­lyázatok anyagát nem őrizzük meg és nem küldjük vissza, azok az Igazgatóságon átvehetők a dön­tésről szóló értesítés dátumától számított 30 napon belül. A határ­idő eltelte után - külön értesítés nélkül - mellékleteikkel együtt megsemmisítjük azokat. A pályázattal kapcsolatos felvilá­gosítás az NKA Igazgatóságának címén és telefonszámán (351- 5461/141-es mellék) az ügyfél- szolgálattól kérhető. Ügyfélfogadási idő: hétfőtől csü­törtökig 9-15 óráig; pénteken 9-12 óráig

Next

/
Thumbnails
Contents